Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

1959. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ami a naplóból kimarad... — A helyiipar újítómozgalmáról — A helyiipari vállalatoknál általában felfektettek egy naplót, melyben a dolgozók újítási javaslatait, azok elin­tézési módját tartják nyilván. Vezetése azonban nem okoz különösebb gondot, többnyire üresek lapjai. Miért? Egyrészt azért, mert az újí­tómozgalom megközelítőleg sem bontakozott ki a tanács vállalatoknál olyan mérték­ben, mint ahogy az kívánatos volna. A gátló ok jórészt a gazdaságvezetők szemléleté­ben van. Nem látják be, hogy a dolgozók is tudnak hasznos javaslatot tenni a termelés javítására, lebecsülik szak­mai tapasztalataikat, s az is hozzájárul közömbösségük­höz, hogy kényelmesebb sem­mit sem tenni, mint az újítá­si javaslatokat felülbírálni, intézkedni gyakorlati alkal­mazásukról. Éppen ezért sok helyen nem készítik el a fel­adattervet, nem irányítják a munkások figyelmét a gépek, berendezések korszerűsítésé­re, az új gyártmányok előál­lításával kapcsolatos problé­mákra. Ezt az álláspontot sürgősen fel kell számolni, hiszen a termelékenység eme­lésére — vállalataink legfon­tosabb feladatára — minden erőt összpontosítani kell. Minden üzemben ismerik a jövő évi fő célkitűzéseket, valóraváltásuk segítése érde­kében már most munkálkod­ni kellene az újítási feladat­terv elkészítésén és propagá­lásán. Tapasztalható olyan jelen­ség is, hogy a munkások fog­lalkoznak gyártmányaik, ké­peik korszerűsítésével, hasz­nos javaslatokkal hozakod­nak elő, meg is valósítják el­képzeléseiket, csak ténykedé­süket nem könyvelik el a ve­zetők újításnak, nem veszik nyilvántartásba, s így elma­rad a kellő erkölcsi és anya­gi elismerés. Ilyen eset sok helyiipari vállalatnál előfor­dul. A Kunszentmártoni Vas­ipari Vállalatnál több példát is fel lehetne hozni ezzel kapcsolatban. Ugyanígy a Mezőtúri Villamos Géptech­nikai Cikkek Gyárában. Üj gyártmányukhoz néldául sa­lát maguk készítettek külön­böző szerszámokat, korszerű­sítették berendezéseiket, még sem tekintették ezeket újítás­nak. Hasonló a helyzet a Kis­újszállási Faipari Vállalat­nál. Pedig érdemes figyel­met szentelni az ilyenirányú munkára, hiszen haszna vi­tathatatlan. A Jászberényi Asztalosipari Vállalatnál pél­dául nagy mértékben fokoz­ta a termelést a fényezőgép fejének átalakítása. A Tégla­gyári Vállalatnál a szénfel­vonók beállítását tette feles­legessé egy újítás gyakorlati alkalmazása. Munkavédelmi szempontból le kellett volna állítani a felvonókat több te­lepen. Most úgy alakították át őket, hogy a felvonókötél el­szakadása esetén sem zuhan­nak le, megszűnt a baleset- veszély. A Szolnok Megyei Vágóhídon a húskészítménye­ket szállító ládák gépi mo­sását, a higiénia nagyobb mérvű biztosítását valósítot­ták meg. Országos érdeklő­désre tart számot ez a látszó­lag nem nagy jelentőségű újítás. Más eseteket is lehetne em­líteni annak bizonyítására, hogy a dolgozókban van kez­deményezőkészség, érdemes felfigyelni javaslataikra, s támogatni megvalósításukat, majd közkinccsé tenni azokat — biztosítva a kellő anyagi és erkölcsi elismerést az újí­tóknak. Sajnos, ezeknek a jó mód­szereknek alkalmazása ese­tenként nemcsak az üzemek­ben, hanem a felsőbb szer­veknél is csorbát szenved. A megye helyiipara például elő­állított egy olyan tetőszerke­zetet, mely lényegesen ol­csóbb a jelenleg használatban lévőnél. .Fentről” meg is ér­kezett a válasz: „elfogadha­tatlan”. De hogy végképp hasznavehetetlen, vagy csak kisebb konstrukciós hiba van benne, esetleg az anyag szi­lárdságát kellene fokozni, hogy mi a baja, arról már nincs szó. Kellő indokolás esetén nem szegnék az újítók kedvét, újabb munkára ser­kentenék őket. Ilyen ügyin­tézés után azonban aligha tá­mad kedvük újabb elképze­lésekkel való előrukkolásra. Gondolni kellene erre a ja­vaslatok elbírálóinak min­den szinten, s a szakmai vé­leményt emberségesen, buz- dítóan megfogalmazni, s így serkenteni az újítómozgalom fellendítését. — sb — SZENVEDÉLYESEBBEN ÖSSZEVONT taggyűlésre ültek össze tegnapelőtt a ti- szaőrsi párttagok, három alapszervezet félszáznyi kom­munistája. Az alapszerveze­tekben már egyszer válasz­tottak, most a községi veze­tőket választották ki. Ezzel az is együttjár, hogy a vita során is az egész falu hely­zetéről, gondjairól kellett ta­nakodni. Az alapszervezetnél egy fokkal magasabbról te­kinteni szét, a legközvetle­nebb környezetnél távolabbi dolgokba is beletekinteni, s kiragadni azokat a feladato­kat, amelyeknek megoldásá­tól az egész falu előrehala­dása függ. Nem szükséges különösebb nyomatékkai hangsúlyozni, hogy az ilyen tartalmú vitá­hoz a legszükségesebb irány­tű a vezetőség beszámolója. Az, hogy ez a beszámoló mennyire emelkedik a szű- kebb környezetek fölé, meny­nyire tudja maga mögött hagyni az apróbb, kisebb ki­hatású dolgokat, s mennyire telíti a taggyűlés levegőjét a legfontosabb problémákkal. A tiszaőrsi egységes veze­Mire ügyeljenek az állatállomány összeterelésénél a tsz-ek? Felkerestük Magas László elvtársat, a megyei tanács föállattenyésztöjét, mondja el, mikre ügyeljenek főképpen az új termelőszövetkezetek. Magas elvtárs a következők­ben foglalta össze gondola­tait. — Mindenekelőtt az álla tok elhelyezésére hívom fel a figyelmet. Lehetőleg olyan nagyméretű nagyüzemi férő­helyekről gondoskodjanak, — ahol legalább 10—12 tehén, 20—25 növendékmarha, 80— 100 sertés, 150 juh elfér, va­gyis, ahol egy gondozó mun­káját lekötik, s ezzel csökken­tik a gondozók munkaegység- felhasználását; Sem a takarmányozás, sem az ellenőrzés nem képzelhető el olyan helyeken {s nem is engedhető meg), ahol kette­sével, hármasával akarják elhelyezni a szövetkezet ál­latállományát. Az összeterelésnél feltétlen tartsák be az állatorvos által javasolt elkülönítési idősza­kot. Főleg a régebbi termelő­szövetkezetek új belépőinek állataira vonatkozik ez. Tartsák szem előtt az elhe­lyezésnél, hogy a helyiség állandóan száraz legyen- Az állatok ugyanis a hidegre nem, de a hőingadozásra, a párás levegőre, a huzatra ér­zékenyek. Az ólak tiszták le­gyenek, s az állatok alá szin­tén tiszta alomszalma kerül­jön. Az alom és takarmány­szalma szükségletet már most az istálló körül tárolják, ne­hogy a télen, vagy sáros idő­ben kelljen odafuvarozni, s a szállítási nehézségek miatt esetleg takarmányozási kiesés legyen. A takarmányalap bő­vítésére egyébként még sok lehetőség van. Még mindig bőséges szilázs készíthető. A kukoricaszár leszecskázva cu­korrépa szelettel, cukorrépa fejjel vegyítve értékes takar­mányt biztosít. A takarmányozásnál rend­kívüli jelentősége van — fő­leg a teheneknél — az érdem­szerinti . takarmányozásnak, i Az állatállomány összetereié-1 sénél legyenek tekintettel a termelőszövetkezetek a cso­portosításra. A teheneket te­jelő képesség, teljesítmény szerint s vemhességi állapot figyelembevételével szortíroz­zák, s ugyanígy is takarmá- nyozzák. Nem mindegy, kire bíz­zuk a szövetkezeti állatállo­mányt. Az állattenyésztésbe a legjobb volt egyéni állatte­nyésztőket, a leghíresebb ál­lattartó gazdákat állítsák b° a tsz-ek. Olyan embereket, akik a szakértelmen kívül lelkiismeretesek is, szeretik is az állatokat. Minél több fia­talt küldjenek állatgondozó­nak a tsz-ek. Már most jel­zem a megyei tanács, vb- me­zőgazdasági osztálya tanfo­lyamok sokaságát rendezi a télen. Az _ állattenyésztési brigádvezetők és ária [gondo­zók számára bőségesen lesz lehetőség elsajátítani az állat- tenyésztés alapvető követel­ményeit. — fejezte be tanács­adását Magas László megyei főáilattenyésztő. B. L. 4 vétkezésképpen az összevont taggyűlésnek nem sikerült ezrt elérni. Annak ellenére, hogy a beszámoló kétségbe- vonhatatlanul sokoldalú volt, érezni lehetett rajta, hogy többfelé gondoltak az elvtár­sak, nem indította meg az emberek szavát, nem rázta fel őket a mindennapi egy­hangúságból, s nem villa- nyozta fel őket arra, amin ma és holnap már tevékeny­kedni kellene. Apró, részle­tekbe menő, nagyrészt csak a múltba tekintő dolgok hangzottak el, s a külső szem­lélő hiába igyekezett ezen a fontos tanácskozáson a köz­ség jövőjébe tekinteni. S ami ezt már követni szokta, a tagság is szótlan maradt A múltba tekintés is lehet azonban hasznos. Lehet ak­kor, ha az emberek levonják maguknak azokat a követ­keztetéseket, amelyek fényei­ket, vagy akár árnyaikat elő­re vetik a holnapba, a jövő­be. Ez esetben azonban ez is hiányzott, mert az események ismertetése felsorolásszerű, sorrendben is nehezen követ­hető volt EGYOLDALÚSÁG lenne azt állítani, hogy a beszámo­lónak csak gyengéi voltak, hisz figyelmet érdemlően vi­gyázott például arra, hogy ne válassza szét a párttagság ügyét az egész faluétól, ne megosztva beszéljen a párt­tagokról és a pártonkívüliek- ről, hanem elért sikereiket, — mint pl. a tsz községgé alakulás — a falu lakossága többségének érdeméül vegye számba. Határozottan vetette fel a pártépítés kérdését is. Azonban mindezek mellett rejtve maradtak a fő kérdé­sek, s majdhogy nem kiál- tóan elválasztotta a külön­böző kérdéseket a termelő­tevékenységtől, az emberek beidegzett mindennapi mun­kájától. Mi lehet az, aminek egy fiatal, kezdő tsz község lakos­ságának vérébe, agyába bele kell ivódnia, amiről a falu legfontosabb fórumán a leg­hevesebben kell vitatkozni? A további út, a további fel­adatok. Lehet-e langyosan, egykedvűen beszélni a falu sorsáról ott, ahol a község 8100 holdjából 15 évvel ez­előtt 4 ezer hold papi, 800 hold kulák birtok volt. s most néhány ember kivéte­lével a falu valamennyi föld­művelője egyenjogú szövet­kezeti gazda. Lehetne ezt az ahhoz mélyebbre kell a ve­zetőségnek, de magának a párttagságnak is az esemé­nyekbe tekinteni. Van még gond, van mit csinálni, ha csak a mai napokat nézzük is. A tsz-be lépő új tagok is. A tsz-be lépő új tagok kö­zül még sokan nem vették fel a munkát. Közömbös ez va­jon? Vagy az, hogy az új tsz- nél még nincs biztosítva a sertések, juhok, lovak elhe­lyezése. Az őszi vetésben van eredmény, mert a takarmá­nyokat nagyrészt elvetették, de a vetőbúza még mind a zsákban van. Jóllehet, ha évekre vissza­menőleg vizsgáljuk a tisza­őrsi elvtársak munkáját, ők sem topognak egy helyben, ők is javítják, csiszolják ve­zetési módszereiket De ha a mai követelményekhez mér­jük, több aktivitást, hevesebb szenvedélyt várnánk a közös ügy iránt, hisz mint máshol, ebben a faluban is a párt­tagság lehet a jövő formálá­sában a fáradhatatlan sereg. Nem haszontalan tisztázni még egy gondolatot: az elv­társak úgy vélekednek, hogy nem akarták az alapszerve­zetek beszámolóit megismé­telni, mert azok dolga volt a jövővel foglalkozni. Helyes, hogy az ismétlések elkerülé­sére törekedtek. De lehet egy község gondját azonosítani egy alapszervezetével? Na­gyon sok vonatkozásban igen, de ahol már több emberről, több alapszervezetről van szó, módosulnak, bővülnek a ten­nivalók. És ma sem Tisza- őrsön, sem más helyen nem elég „egy sorjával” tanakod­ni feladatainkról. Szüntelenül kell azokról nap mint nap szólni a kongresszus és az ötéves terv irányelveinek hoz­záadásával. Mert a minden­napok is mindig új és új gondokat hoznak felszínre. (Megjegyezhetjük, hogv az alapszervezetek beszámolói konkrétan és a legfontosabb feladatokhoz fűződőén össze­gezték a feladatokat). SENKINEK NINCS joga kétségbe vonni, hogy a falu hivatott vezetői naponta ösz- szeülnek, vitatkoznak. De azt bárki kimondhatja, hogy ez nem elég Nem, mert a veze­tők elgondolásai, ötletei, ja­vaslatai mellett az egész párttagságénak és a párton- kívüliekének is helyt kell adni, s erre a taggyűlés leg­alkalmasabb. M. Tóth elvtárs, a község volt titkára mozgékony, de nagyon elfoglalt ember. A felkészülés sem csak az ő gondja lett volna, hanem a falu kommunistáinak egé­széé, mint ahogy a további feladatok megoldását sem lehet egyedül az új titkár­tól, Váczi Istvánná elvtárs­nőtől várni. A vezetőség és a párttagság összesített ereje segíthet csak abban, hogy a falu jól alakítsa saját sorsát, jövőjét. Borsi Eszter Megnyílt a beruházási kiállítás célokra 34, a Tiszamenti Ve­gyiműveknél 120 (most az új szuperfoszfát üzemre 190) me­zőgazdasági üzemekre 1500 millió forintot ruháztak be. Fokozott gondot fordítottak árvízvédelemre és az öntöző- rendszer bővítésére. Erre a célra 1953-tól több, mint 400 milliót költöttek. Hasznos kezdeményezés volt az ezekből az összegek­ből felépült új létesítmények legalább részleteiben történő megismertetése a megyeszék­hely lakóival. Az összeállítás kellő szakmai és széoérz.ékről tanúskodik, impozánssá teszi — a rendezőgárdá dicséreté­re — a kiállítást. Érdemes volna azon mun­kálkodni, hoev a kiállításon szereplő anva + megyénk íelentő^ohb városaiban is be­mutassák. A Tisza mindig folyik Ez az öreg folyó nyugodal­masan ballag időtlen idők óta. S ha tudna, sokat mesél­ne. Mai történeteket. Szív­derítőt, kacagtatót, s bizony olyat is, ami nagyon felmér­gesítené hallgatóját. A Tisza mindig folyik. Az élet pedig zajlik. Nem fehér és nem is fekete, különösen most nem, amikor formálódik, alakul az új paraszti világ. * Hej, hej! Aradi elvtárs, az egyik nagy állami gazdaságunk igazga­tója. Magas, erős ember, energiája kimeríthetetlen. Tavasz óta nemcsak igazgató, hanem... még valami. Ezt a beosztását nehéz lenne pon­tosan meghatározni, fizetés nem jár érte. Aradi elvtárs mégis olyan szorgalommal végzi, mintha ez volna a vi­lág legfontosabb dolga. Pat­ronáló. A termelőszövetkezeti gazdák első lépéseit segíti. Ott él közöttük és kifogyha­tatlan az új életre jellemző tipikus történetekből. Az egyik este sok minden­ről beszélgettünk, s akkor mesélte a csavaros eszű szö­vetkezeti gazda történetét. Ez úgy volt, hogy az állami gaz­daság a patronált tsz építke­zési faanyagát feldolgozta. A szövetkezeti gazdáknak csak annyi dolguk volt a fával, hogy az építkezés helyére szállítsák. Nos, a mi csavaros eszű emberünk vállalkozott a fuvarra, szekerébe befogta a lovakat, s aztán — ez utóbb derült ki — a jó kereket kicserélte rosszra. A szekér üresen valahogy eljutott a gazdaságig, de mi lesz, ha megrakják a fával. A mi csavaros eszű emberünk bánatos arccal odaállt Aradi elvtárs elé, s közölte vele, nagy a baj, mert rossz a ke­rék. Legfeljebb — már meg­bocsásson az igazgató elvtárs — azt lehetne tenni, hogy a gazdaság bognárai megja­vítanák gyorsan, frissen a ke­reket. Aradi elvtárs moso­lyogva helyt adott a csavaros eszű ember kérésének, s arra gondolt, milyen jó lesz, ha majd az ilyen szövetkezeti gazdák szívüket, eszüket gaz­daságuk megerősítésének szol­gálatába állítják. S ez be kö­vetkezik hamarosan. Odébb vinni könnyebb Az emberek nem egyfor­mák. S mi tagadás, akadnak még szép számmal olyanok, akik szív, lelkesedés nélkül immel-ámmal munkálkod­nak, holott erejük és tudásuk is lenne megkönnyíteni az új úton járó dolgozó parasztok első lépéseit. Ezek számára első a pénz, második a pénz és harmadik is a pénz. El­gondolkodtam, amikor a ti- szaszentimrei Búzakalász Tsz agronómusának történe­tét megtudtam. Mekkora kü­lönbség ember és ember kö­zött. Mikor lehet majd ezt az agronómust a szomszédos ál­lami nn7rinsá.a ianznatőiával t összehasonlítani? Most még nem. De talán egyszer majd I igen. i Ez az agronómus a tisza­• s zentimrei Búzakalász Tszr f ben dolgozik. Dolgozik? Hát i igen. De hiányzik belőle az • ügy szeretete. Nem érti még. ' mennyi ‘minden rajta múlik. ' és milyen fontos személyiség • lehetne a Búzakalász Tsz-ben, 1 ha minden ténykedésével ■ azoknak a derék szövetkezeti ■ gazdáknak boldogulását se­■ gítené. Nem mindig teszi. 1 Nem éppen hízelgő módon azt 1 mondják róla „Odébb vinni i könnyebb, mint arrébb kül- t deni”. Csütörtökön reggel a Búza­kalász Tsz gazdái megkezdték az első közös vetést. Nagy esemény. Aki átérzi ennek a fontos munkának a jelentő­ségét, az tudja. Oly természe­tes lett volna, ha az agronó­mus érkezik meg elsőnek a ■ földtábla szélére. A hírét sem : látták. Az irodában üldögélt , nyugodalmasan és csak késő 1 délelőtt ballagott ki nagy ■ urasan. Hiába, a szív, a lel- : kesedés pótolhatatlan. Tetszett ’ Az ötletes ember mindig '' kivívta társai elismerését. Egyegy jó ötlet sokszor töb­bet ér ezer felhívásnál. Kun­hegyesen láttam a hirdetStáb­■ Ián két kukoricaszárat. Sokan ■ megállnak a hirdetőtábla ■ előtt és szakértő szemmel né- > zegetik a két kukoricaszárat ■ ott a községi tanács épületé- vei szemben. A szemlélődők­nek tetszik az ötlet, és ami a legfontosabb, a szövetkezeti gazdák tanulnak. A hirdetőtábla azt mutatja, milyen nagy kárt okoz a ku- g koricamoly. Pontosabban nem d a hirdetőtábla, hanem a szem­léltetőeszköz, a két kukorica- szár. Egyik másik községben .- a hangoshíradó szinte bele­it reked a nagy erőlködésbe, z mondja a világnak, hogy mi- lyen nagy kárt okoz a kuko- t> ricamoly, meg így, meg úgy, g s úgy lehet, sokan azt sem tudják, mi fán terem ez a ,i kártékony valami. Az persze ;j nem rossz, ha a hangoshíradó felhívja erre, vagy arra a la- l kosság figyelmét. Az azonban ■t nagyon igaz, hogy az a szem­et léltető hirdetőtábla jobban . célbatalált. Szégyen k A Tiszafüredi Gépállomás y kapuján kihúzattak egy 24 so­tt ros vetőgépet. Szégyen, hogy- ezt a vetőgépet kihúzathatták.- A tiszaörvényi Dózsa Tsz el­- nőké csak ránézett, aztán tő­it morén, velősen ennyit mon- t dott: „Vigyék vissza.” Neki t ilyen vetőgépre nincs szüksé- 5 ge. A 24 csoroszlyából 11 y hiányzott, s ezt a gépállomá­- son senki sem vette észre. Mit lehet erre mondani? Kit lehet hibáztatni? A gép­állomáson majd talán megke- g resik a felelőst, aki kezet fog- hatna a tiszaszentimrei Dózsa- Tsz agronómusával. * i A Tisza mindig folyik. Az i élet pedig zajlik. Nem fehér és nem fekete, ezerszínű és sokarcú. Különösen most, 1 amikor formálódik az új pa­- raszti világ. ■— szp — í óriási változást elintézni né- 1 hány unott frázissal? Annál ! inkább sem, mert a jelenlegi ! helyzet is sokkal többet kö- | vetel. í Vrebovszki Mihály elv- : társ, a járási pártbizottság ’ képviselője hozzászólásában több vonatkozásban mefmu- (tatta, hogy az új helyzethez ! való alakulást, s az új hely- i zet további alakítását csak litt oldhatják meg, csak ma- ! guk a tiszaőrsiek. | így bizony, és van mit I megoldani. Mert a 98 száza- 1 lékos nagyüzemi lehetőség ; még csak lehetőség. S hogy ' az óhajtott valósággá váljék, 't Szolnokon, a Damjanich ■ • Múzeumban fényképkiállítás ■ ♦ nyílt meg a megye 10 éves ■$ fejlődéséről. Nem volt köny­1 ? nyű dolga a rendezőgárdá­♦ nak, hiszen a sok új létesít- | ményt nehéz lett volna mind ♦ bemutatni. Sokszáz millió öl­■ ♦ tött testet a múlt évtizedben, X nehéz mindazt érzékeltetni. z A fényképek és grafikonok } bemutatása mellett ezért ad­2 nak szíves tájékoztatást szó­♦ ban is a Beruházási Bank he- 2 lyi fiókjának szakemberei. 2 íme néhány adat a megye 10 2 évi beruházásáról: Tanács vo- 2 nalon kommunális célokra ♦ több mint 119 milliót, egész­I ségügvre 41 milliót, lakásra 82 milliót fordítottak. Terme­lő egységeink is szépen fej­lődtek. A Szolnoki Paoírgvár- w ra 72. a Tisza Cipő"-írhar ipari célokra 77, kommunális

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom