Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-31 / 256. szám

1959. október 31,

I I

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Közel 12 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedésre számítanak a Bútorgyárban

A január 1-i árváltozás és az ezzel kapcsolatos munkák elvégzésének elhúzódása miatt a vállalatok jelentős többsége csak a második negyedév végén szerzett tudomást arról, hogy milyen jövedelmezőséget kell termelni ebben az évben, mennyi nyereséget kell elérnie. Az év első felében meglévő bizonytalanság, az átárazás kihatásának ismeretlensége nem hatott serkentőleg az új műszaki intézkedések megtételére, a gazdaságos termelés fokozására sem. S amikor ismeretessé vált az előírt jövedelmezőségi követelmény, több vállalat úgy fogadta, min* alig teljesíthető feladatot.

Ettől a pesszimista nézettől nem voltak mentesek a Bútorgyárban sem.

— Alig-alig, vagy éppen- csak el tudjuk érni a tervezett feladatot. Nyereségrészesedésre nem igen számíthatunk — ez volt az első vélemény. Ezt a megállapítást az első félévi eredmények is igazolni látszottak. A mennyiségi termeléssel nem volt éppen baji az előírt 4 510 konyha- garnitúra elkészült. Hanem a gazdaságosság terén már nem volt minden teljesen rendben. Az előírt költségszíntet csupán fél százalékkal lépték túl, de ez azzal járt, hogy az első félév végén csak másfél- napi nyereségrészesedést mondhattak magukénak a bútorgyári dolgozók, Azon a termelési tanácskozáson nem volt lelkes a hangulat, amelyen az elért eredményeket bejelentették. Kissé érthető is ez, hiszen megszokták már a nyereségrészesedés kiosztásakor a százforintosokkal bélelt borítékokat. Ennek érdekében, meg az évek során kivívott elismerések miatt sürgősen tenni kellett valamit«

Es megpezsdült az élet a gyárban. Az első sikerek a kongresszusi verseny során születtek. Először terven felül vállaltak 300 konyhát. A becsületbeli kötelezettség teljesítése szépen haladt. így megtetézték még 200 garnitúrával a kongresszusi felajánlást. De nemcsak a menynyi ségi termelés növelésére törekedtek, hanem a gazdaságosabb termelésre is.

A művezetők gyártás közben megszigorították az ellenőrzést, meg született néhány újítás is. Egyik sem hozott

héthatárra szóló eredményt, de megkönnyített néhány munkaműveletet, megtakarított garnitúránként néhány forint importanyagot.

Az-eredmény nem maradt el- A gyár termelési tervét folyóáron számítva 120 százalékra teljesítette. A költségszínt 5.8 százalékkal lett alacsonyabb az előírtnál. Megjavult a rentabilitás mutatója is, s ma már közel 12 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedésre számíthatnak a dolgozók,

*- PP —

FANTAZIA

agyagban, kályhában

3 KISZ Központi BizotlságánaV ajándéka

megyénk KISZ-szervezeleinek

Érdekes küldeményt kézbesített a napokban a p^sta a kunmadarasi Űj I aráeáa Termelőszövetkezet kiszisTáinak. I A „csomagban” 20 szék és öt asztal volt: a klubszoba teljes berendezése. A kunmadarasi fiatalok jó munkájuk elismeréséül, illetve a további tevékenység előmozdítására kapták ezeket a tárgyakat a KlSZ-központtól. Tegnap a székeken és asztalokon kívül, röplabdafelszerelést és társasjátékokait is kaptak; az ajándékokat a KISZ megyebizottságon vették át Ugyancsak tegnap kapták meg a központ ajándékait a tiszaőrsi Buza- kalász és a nagyiváni Mező Imre Termelőszövetkezet fiataljai. Az előbbiek gyönyörű tangóharmonikával, az utóbbiak lemezjátszós rádióval gazdagodtak. A köze'i napokíban hasonló ajándékokat kapnak még két termelőszövetkezet kiszistái.

Nem a kályhásokkal, a híres karcagi csempe-kályhák alkotóival kezdem ezt a riportot. Azért, mert először az irodákról kell szólnom, melyeknek egyikében Gyulai Sándomé, a karcagi Agyagipari HTSz elnöke székel. No, nem azért, mert Gyulai Sándomé szőkébb rezidenciája ez az iroda, hanem, mert ehhez fogható nemcsak a megyében, de hiszen az egész országban sincsen több.

Két irodában

Ismeretes, hogy ez a HTSz nemrég létesített új üzemrészt, modemet, amelyben most már jobb technikai körülmények között készülnek a karcagi csempekályhák.

S amikor megrendezték aratóünnepségüket, szinte az ország összes népművésze, népművészeti egysége elhozta, vagy elküldte ajándékát Karcagra. így adódhatott az a körülmény, hogy az említett két irodát csodálatosan

szép decsi, szécsényi, sárközi és kalocsai hímzések, kaposvári csempék, vásárhelyi köcsögök, szebbnél-szebb szőnyegek teszik páratlanul hangulatossá, kedvessé. Valóságos népművészeti kincsesbánya, az egyszerű magyar ember, a nép gazdag képzeletét reprezentáló népművészeti mintadarabok ezek, mint valami kiállításon. Állandóan ihletett adó, fantáziát keltő hangulatot teremtenek Rusói István művészeti vezetőnek, ennek a szobrász-kályhás mesternek alkotásai és aki egyedül viseli itt a „Népművészet mestere” kitüntető címet

Anélkül, hogy részletesen méltatnánk az irodák kis népművészeti „kiállításának” szépségeit, elemeznénk azt, itt kell megemlíteni Rusói mester kályhafantáziáját. — Zenei kifejezéssel élve ez a kályhafantázia szinte vezér- ' motívumát adja e kis kiállítás alaphangulatának. Az innen nyíló másik irodában van a kályhafantázia másik fele, tehát a falba építette be Rusói István. Formailag teljesen újszerű, tökéletes remekmű ez a kályha. Magába foglalja; az angol kandalló egyes jegyeit, de éppen a praktikusság, a környezet, a térviszonyok tökéletes kihasználása, az ezekkel való teljes egységes harmónia indokolja a kályhakandalló formai megoldását. Az az egyszerű, nyugodt, szinte puritánul nyugodt vonalakat, az igazi ci- komyátlan és mégis átütő hatású népi kunsági minta formai és dekoratív megoldásai teszik praktikusan művészi, felejthetetlen élménnyé.

Kunsági rózsa és kemencében sülő kályhák

Az egész szövetkezet nép- művészeti ténykedésén érződik a nagyszerű alkotó Rusói István irányító, kezdeményező készsége, gyakorlati tevékenysége. Ö végzi könyökig érő gumikesztyűjében a nagy ügyességet és az egészségre egyáltalán nem hasznos mázozási munkát: ólmos mangánoxiddal vonja be a csempéket, amelyeket három műhelyben formáz Kálló Mária, Kiss Julia, Tóth Istvánná, — aki három év alatt több mint kétszáz kályhához készített csempéket — és a többiek.

S a mangánoxidos ólmos máz eltakarja a kunsági szűrés kötényminták virágmotívumait még ekkor, de amikor Patócs Béla berakó, a három égetőkemencében elhelyezi ezeket, 930 Celsius- nál már megered a máz és fényes lesz a csempe, vakítóan tündököl, a szivárvány minden színében pompáz, hiszen

16 órán keresztül

előzőleg égett

Ahogy már mondottuk, ebben a HTSz-ben híven őrzik s fel is használják a hagyományos karcagi és Karcag környéki, tehát nagykunsági népi motívumokat. A kályhakészítés tehát kulturális tett is, amikor a tájjellegnek megfelelő módon készítik el téli meleg barátunkat, a kályhát.

Régen például híres volt a kunsági ember, szemes csempéje, amely praktikusságával, olcsóságával, s nem utolsó sorban puritán szépségével tűnt ki. Ennek készítési eljárását vették át, őrizték meg s fejlesztették tovább a karcagi kályhás utódok, a sok egyéb örökség mellett. Régi iratok őrzik megmaradt pár szemes csempe mellett annak hírét, „szümös” csempe néven feljegyezve.

De k HTSz házi csempekiállításán a szemes csempén kívül még 19 más csempeféleséget is láttunk. Egy-két messzibb tájról ide származó is van köztük. Ámde a régi erdélyi kályhaminták restaurációit, és máshol talált kis szobrocskák újjávarázsolt kompozícióit: Ádám és Éva kettősét, Szent Pétert és Pált szintén láttuk Rusói mester műveiként, akikről említettük immár, szívesen veszi kezébe a szobrászvésőt is.

800 kályha jövőre

Ez az 1952 óta dolgozó HTSz képtelen kielégíteni a megnőtt belföldi igényeket. Harmincötén dolgoznak most, közel egymilliót tesz ki a közös vagyonuk, évenként öthatszáz darab kályhát készítenek, ámde mindez kevés, nagyon kevés.

Viszont ez is bizonyítja nemcsak a HTSz dolgozói, de mások is szeretik, igénylik a karcagi csempekályhákat.

Ezért üdvözöljük és tolmácsoljuk örömmel Gyulai Sán- domé elnökasszony szavait, miszerint az eddigi öt-hat- 6zázzal szemben 1960-ban 800 darabbal kívánják megörvendeztetni a szép, barátságos, meleg, praktikus és művészi csempekályhákból a vásárlókat.

Hisz jó dolog volt mindig, amikor, az ember szobáját szép kályha melegítette, hát még, ha olyan, amely még az ember szívét, kedvét is felderíti, melegíti.

Kívánjuk, alkalmazzanak minél több ilyen derítő-melegítő kályhát, még többet ezután Karcagon, ott az Agyagipariban.

Buben Gyula

fl SZIKEMBER tanácsai

“ Mit kell tudni az őszi naposcsirkék neveléséről ? —

I

A Szolnok megvei Néplap kedden közölte, hogy a szolnoki tanács’ Keltetőállomásá- ról útnak indították az első őszi naposcsibe-szállítmányt, tizenhétezret. A szövetkezeti gazdák eddig még soha nem foglalkoztak ilyen időtájt ba- romfitartássaL

Éppen ezért felkerestük Kiss Dezsőt, a megyei tanács VB. törzsállattenyésztőjét és megkértük, mondja el, mit kell tudniok a baromfigondozóknak, mit tartsanak feltétlenül szem előtt. Kiss Dezső a következőket tanácsolja;

•— Nagyon fontos gondoskodni a baromfiólakban az egyenletes hőmérsékletről. Ez fekvőkéményes fűtőberendezésekkel történik. Az első hé-i] ten 28—29 Celsius legyen a hőmérséklet a csirkék magas ságában. A korábbiakról eltérően jóval nagyobb gondot fordítsanak a takarmányozásra. A takarmány adag 60 százaléka csibetáp legyen, ezt célszerű fölözött tejjel kiegészíteni- A gyors fejlődéshez ugyanis nagymennyiségű fehérjére van szükség;

— Ezek az őszi naposcsirkék szabadon nem járnak, napfény nem éri őket. A vitaminpótlásról tehát most más módon kell gondoskodnunk. Etessünk a csirkékkel csíráztatott magvakat. A D-vitamin pótlására adjunk csukamájolajat, vagy pedig D-3 vitamint tartalmazó Ossiferolt. A B—12 vitamin a fejlődéshez nélkülözhetetlen. Ezt Phyla- vittal pótoljuk. Beszerezhetők a Filaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézettől, Budapest X., Szállás-u. 5—7. A vitaminpótlókon megtaláljuk a megfelelő utasítást. A csuka- máj-olajat a szerződtető vállalat adja— Milyen legyen a nevelőház? Legtöbb helyen mély almon történik a nevelés. A mély alom aránylag sok párát termel. Ezért a megfelel" szellőztetés nélkülözhetetlen de az időpontot naeyon gondosan válasszuk ki« Csakis

akkor, amikor szépen süt a nap éss igen enyhe az időjárás;

— És még néhány szót az állategészségügyről. A baromfigondozók állandóan figyeljék a csirkék egészségi állapotát. Amikor az első napokban észreveszik, hogy egy egy csirke fehér hasmenésben megbetegedett, azt azonnal vegyék ki a többiek közül és pusztítsák el. A harmadik és az ötödik hét között felütheti a fejét a csirkevérhas. A jószág ürüléke véres, ez az ismertetőjel. Amint ilyet a gondozók észrevesznek, azonnal szóljanak az állatorvosnak.

Sz. PHogy méltó tegyen

Jászberény, a termelőszövetkezeti város büszke címére, s nem csak az életforma, hanem a város külső képének formálásával is — ezért összefognak a város lakói. A városi párt- értekezleten beszéltek erről a kommunisták; igen, ők. Ment a hazaszeretet csakúgy, mint a szülőföld, a szűikebb pátria szere te te nem valamiféle úri kiváltság: a kommunisták adják meg az értelmét ennek a szónak is — lokálpatriotizmus. doha, a legmelldönge- tobb jász szónoklatok idején nem épült tizedannyi vízvezeték, nem vezették be negyedannyi házba az elektromosság csodáit, nem épültek akkora gyarak és nem érkezett annyi gép a határba, mint most. Jászberény sem volt soha olyan szép, városias, lüktető életű, aminő már most is és méginkább, amilyen lesz holnap.

A terveket most dolgozzák ki a város vezetői — de nem marad az 6 magánügyük, Hiszen a főtér átformálása az összes lakókait érinti — ezért hát amint elkészülnek a tervek, a lakosság elé terjesztik azokat: nézzék meg, bővítsék javaslataikkal, mert a közös ügyről, Jászberény termelőszövetkezeti város holnapjáról van szó. így lehet bevonni majd — vélték a párt értekezleten a kommunisták — minden

lakóit a munkába, így gyorsíthatják meg a tisztaságot jelentő víz, a technikát jelentő villanyáram széf- áramlását a város utcáiba, ereibe. Ligeteket és parkocskákat létesítenek minden talpalatnyi erre alkalmas helyen és már nem is tudják pontosan, mennyi rengeteg facsemetét fognak elültetni. Azt mondja erről mosolyogva Bacsa Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság titkára: „Sokat”. Mert nem a számon a hangsúly, hanem a szíven. RéSzt- vesz a munkában a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a KISZ.

Nem volna sok értelme felsorolni valamennyi tervet; ismertetni, hány neoncsövet szerelnek fel a Rákóczi úton és hányat a Kossuth Lajos utcán. Hogy a tanítónőképző 'diáklányai közül hányán vesznek részt a parkosításban, vagy hogy a dolgozók javaslata szerint az idén kifagyott szilfák helyébe vadgesztenyét ültetnek, ha sikerül szerezni megfelelő csemetét. Abban, hogy Jászberény külső arcában is visszatükrözi azt a nagy változást, amely egész népét elindította a gazdagabb holnap felé, része lesz a milliós létesítményeknek és az apró zöld kertecskék- nek egyaránt. De méginkább a sorsukat önkezükkel formáló, alkotó, munkás, a párt szavát követő embereknek.

“ a i. .Nagyon elszomorít a te bús alakod, Csinosítsd ki magad, gyere hát, akarod?

Ez a sál hogyan áll? Tedd a válladon át, Vedd a rózsaszínű, üde nyári ruhád

És az ajkaidon ne legyen soha más.

Csak öröm, ragyogás, mosoly és szerelem — Hiszen így gyönyörű ma az én jegyesem!.. Sorakoztak a versek egymás után. Szimonovtól, Puskintól. Burns-túl, Vajdától és Adytól.

— „ ... Ezer virágot nyit a

szerelem

S én összeszedtem valamennyit: Vedd el!”

A folyosón felhangzónak a százados elvtárs léptei. Mire benyit az irodába, a kócos leányfej buzgón hajol a tabló fölé. Karcsú betűk sorakoznak ecsetje alól:

VÖRÖS HADSEREG Gabi bácsi felragasztotta az utolsó képet is, s enyves kezét elégedetten törülgeti nadrágja szárába.

— Százados élvtárs! Ilyen jól, mint ez, még egy tablónk sem sikerült!

ERDÉSZNÉ.

lág. Nem látom a töméntelen sok csirkefogó urat, álnok bó- disokat, szennyet, piszkot, álnokságot!. ■..

— Még! Még! ■— kéri lelkendezve a lány.

— „... Ronda munka volt és nehéz. Mivé süllyedtem? Uram, bocsáss meg!... Eh, mit nyöszörgők! Mindenki csirkefogó, én legyek különb? Becsületes maradjak? Akkor eltaposnak, mint a férget. Nincs nekem erőm szembeszállni senkivel. Mindegy. Minden mindegy ...“

A kislány tapsol, s Gabi bácsi újra a régi. Most 6 bíztatja a kis kócost, hogy produkáljon valamit.

És játszik. Csehov kedves nőalakját: Nyinát eleveníti fel a „Sirály”-ból.

— ,,... Akár a színpadon játszunk, akár novellát írunk, nem a dicsőség a fő, nem a ragyogás, nem az, amiről álmodoztam; fő az, hogy tűrni tudjunk. Tudd hordani a keresztet és higyj! Én hiszek és nekem nem is fáj annyira..

«— Most mondj verset!

— Mit? Jó lesz Kolcovtól?

A bácsi bólint, a kislány

kedves, egyre vidámabb hangon mondja a verset.

ni, Gabi bácsi is öreg színjátszó ..,

— Igaz.-.. Fáj is nagyon, hogy mostanában nem játszom sehol... Egyik-másik szerepem nagyon a szívemhez nőtt...

— Az öreg kántor?

— Hát... „A kántor fiá”- ban sokáig játszottam az öreg kántort, s úgy mondják, nem is akárhogyan...

— Gabi bácsi! Játsszon el belőle egy részt... Ilyenkor

|aüí5|

nem járkálnak a klubban úgy sem ... Tegye meg a kedvemért ...

És Gabi bácsi egyszeriben átváltozik a dramatizált Mik- száth-novella zavarostekintetű, csapotthajú, züllött kántorává.

— „... Hej, te világ! ...te világ, de cudar vagy!... Nekem nincs már örömöm: inni, s akkor szép, kellemes a viruzsolását hallani. A bácsi a kályha mellett áll, kavar- gatja az enyvet, s nézi a kislányt.

‘— Mondd csak, te lány, mért vagy most ilyen komoly? Még besavanyodok itt melletted.

A kislány kezében egy pillanatra megáll az ecset. Hátranéz.

— Töprengek... — mondja, és folytatja az írást. A szabályosan kirajzolt betűk szépen sorakoznak egymás mellé, s már készen is a cím:

A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM.

Félreteszi a festéket, ki' kémlel az ajtón, aztán letelepszik a kályha előtt a szőnyegre.

— Nincs itt a főnök, ráérünk egy kicsit... Tudja, Gabi bácsi, hiányzik a kul- túrmunka. Persze, ez is az, hogy most itt csináljuk a tablót, meg hogy a könyvtárban dolgozom —, de valami más is kellene ... Az iskolában

1 hozzá voltam szokva, hogy

■ műsoros délutánokat tartottunk. Szerepeltünk — rendez■ tünk... ez hiányzik ... szavalás ... színjátszás ... Hiszen ezt nem kell magyaráz3! Az iroda teljes egészében 3átalakult valamiféle műhely- \ lyé. Középen a földön óriási ü tabló félkész állapotban, Gabi ! jbácsi nagy szakértelemmel ’. éppen most vonja be a le- j tyezt világoskék kartonnal. [ Erre jönnek majd a képek üjúgy, ahogy ezt már a klubpa- l\rancsnok és a könyvtáros megbeszélték.

I j — Piros temperával jönnek \rá a betűk, ugye, elég muta■ tós lesz? Csak az a baj, hogy «'nincs elég vékony ecsetem az

■ íráshoz. De majd kiritkítok egyet.

[ Gabi bácsi hallgatja a \ lányt, bólogat hozzá, s elkeni .« az enyvet, nehogy ráncos le- gyen a papír.

■j — Jól van, kis kócos! — Ügyes lány vagy te, meg le- -;ihét elégedve a munkáddal a százados elvtárs... Nna! Ké- ■; jszen is van... Ide jön a felső i;i?cép? így... jó! Ejnye, fel kell olvasztani az enyvet, -\\mert nagyon megsűrűsödött. ! Addig felírhatod a címet.

*11 A lány fogja a festékei bögrét, az ecsetet és hozzá- -Ikezd.

J;| — Ekkora betűkkel megfe_j 'lel?

si Csend van. Csak a tűz du-