Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-29 / 254. szám

j_ A MEG YE I PÁR TB 110 TT SÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Megkezdte tanácskozását a megyei pártéríekezlet VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI {SZOLNOK MEGYEI X. évfolyam, 254. szám. Ara 60 fillér 1959. október 29. csütörtök. Kilátás a szovjet hegygerincről . Korszerű üzem, sikeres gyártmányok Ez is új Tiszajenőn &ía9ádi k&iten A kommunisták legfőbb megyei fóruma, a megyei pártértekezlet tegnap reggel megkezdte tanácskozását a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Házában. Tanácskoznak a kommunisták megyei küldöttei. Olyan ember valamennyi, aki sohasem habozott a köz ügyéért áldozatvállaióan küzdeni, akiben egy pillanatra sem szűnik meg lobogni a lelkesedés lángja, ha a nép boldogulásáért, a szocializmus építéséért kell munkál­kodni. Azoknak képviselői ők, kiknek munkaszeretete, lettvágya, tántoríthatatlan elvhűsége következtében nap­ról napra formálódik megyénk, anyagi javai egyre in­kább gyarapodva szolgálják a dolgozókat. Mostani tanácskozásuk az alkotómunka gyorsabb ütemű kibontakozásához, a nép jólét emeléséhez ad újabb erőfeszítésekre serkentő, lelkesítő célokat magábafoglalő. hasznos útmutatást, * A megyei párt értekezlet Czinege Lajos elvtársnak a megyei pártbizottság első titkárának üdvözlő szavaival kezdődött, majd az elnökség megválasztásávhl folytató­dott. Az elnökségbe választották a párt Központi Bi­zottsága képviseletében megjelent Komócsin Zoltán elv­társat, a Politikai Bizottság póttagját, Kiss Árpád elvtár­sait, K. Nagy Sándor elvtársat és Sándor Kálmán elvtár­sat, a Központi Bizottság tagjait. A pártértekezlet elnö- líévé Csáki István elvtársat, a megyei pártbizottság tit­kárát választották. Ezután Csáki elvtárs emelkedett szó­lásra. Csáki István elvtárs megnyitó beszéde Tisztelt Megyei Pártérte­kezletl Kedves Elvt&rsnők! Kedves Elvtársak! Az elmúlt hetekben me­gyénkben is — mint ország­szerte — taggyűléseken, párt- értekezleteken számoltak be a pártvezetőségek és vezető pártszervek párttagságunk előtt hároméves tevékenysé­gükről; s terjesztették be pár­tunk Központi Bizottsága po­litikáján alapuló programju­kat. Ezzel egyidőben párttag­ságunk újjáválasztotta az alapszervezeti vezetőségeket, üzemi, községi, járási, városi pártbizottságokat és « reví­ziós bizottságokat; A beszámolás és újjává- lasztás nagy esemény volt pártunk életében, a joggal elmondhatjuk: az eszmei, szervezeti és cselekvési egy­ség jegyében folyt az le. A beszámolás és vezetőség­választás arról tanúskodik, hogy párttagságunk helyesli Központi Bizottságunknak az 'lUenforradalom óta folytatott kiegyensúlyozott és követke. zet.es politikáját, a reális ala­pokon nyugvó célkitűzéseket, i feltűnést és látványosságot ■erűid szerénységet és ugyan­akkor kész a szocialista épí­tő munka meggyorsításáért minden erejével küzdeni. Párttagságunk a párb'aggyű- éseken és pártértekezleteken a múlt tanulságainak és a jelen problémáinak vitájában is szilárdan előTe, a jövőbe tekintett. Éppen ezért a be­számolás és újjáválasztás nagy erőforrás lesz partunk­ban a jövő feladatainak meg­oldáséhoz. A most megkezdett tanács­kozásunk — a megyei párt- értekezlet — folytatása annak a munkának, mely heteken keresztül a pártszervezetek­ben folyt, egyszer s mind fontos és jelentőségteljes idő­szaka a nártunk VII. kong­resszusára való felkészülés­nek. Pártértekezletünk fel­adata az, hogy megvitassa a közel három esztendő küz­delmekben és sikerekben gaz­dag időszakát, levonja a szükséges következtetéseket, megvitassa a megye politikai és gazdasági helyzetét, meg­határozza megyénkben a szo­cialista építő munka további feladatait. Nagy és felelősségteljes munka hárul ránk, küldöt­tekre. Most, — három eszten­dővel az ellenforradalmi tá­madás leverése után — egész dolgozó népünk életét a bé­kés alkotó munka és a jövőbe vetett hit biztos tudata tölti be. A munkások, dolgozó parasz­tok és értelmiségiek nap mint nap ezernyi jelét adják a szocialista építés iránti bi­zalmuknak. Ebben a békés, alkotásra alkalmas időben és légkörben tárgyalunk a jö­vőről, az ipar, a mezőgazda­ság termelésének további fel­lendítéséről, a dolgozó embe­rek munkájának és minden­napi gondjainak további köny_ nyitáséról. Kétségtelen, hogy párttagságunk és megyénk dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik munkánkat és hatá­rozatainkat. Elnöki megnyitójának to­vábbi szakaszában Csáki Ist­ván elvtárs beszélt pártánk küzdelmes útjáról, sikereink­re1, feladatainkról s azokról a kétségbevonhatatlan sikerek­ről, amelyet a kommunisták mozgalma az egész világon elért. Majd a pártértekezle­tet levezető elnök tisztsége szerint megválaszttait+a a je­lölő bizottságot, a szavazat­szedő bizottságot és a man­dátumvizsgáló bizottságot. Ezután a küldöttek elfo­gadták a pártértekezlet na­pirendjét. Majd Csáki István elv­tára átadta a szót Czinege Lajos elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának, hogy megtartsa a pártbizott­ság beszámolóiét. A megyei pártbizottság beszámolója Tisztéit Pártértekezlet! Kedves Elvtársnők, Elvtár­sak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. Kongresszusára olyan viszonyok között készü­lünk, amikor a nemzetközi munkásmozgalom, a szocia­lista tábor, a Szovjetunió ve­zetésével hatalmas politikai, gazdasági, kulturális sikere­ket ért el. Hazánkban is az elmúlt három év alatt igen jc-lentős lépést tettünk előre a szocia­lista építés útján, és elérke­zett az idő, hogy eredmé­nyeinkre támaszkodva a párt- kongresszus a szocialista épí­tés elkövetkezendő éveire új, fokozott feladatokat ‘űzzön ki Pártértekezletürik küldöttei ismerik a Központi Bizottság VII. kongresszusra Kiadott irányelveit, illetve az elkö­vetkezendő, évek alapvető fel­adataira vonatkozóan az irányelvekben foglaltaikat. Ezen alapvető feladatokból Az ellenforradalom nehéz napjaiban az új forradalmi központ, az ideiglenes Köz­ponti Bizottság létrejötte után Szolnok megyében is a mun­kásosztály ügyéhez hű erők, a kommunisták és vezetésük­kel a munkásosztály, « dolgo­zó parasztság legjobbjai az ellenforradalom fegyveres tá­madásával szembeni fegyve­res, katonai, forradalmi el­lentámadás megszervezését tartották legfőbb kövessé­güknek, mint a további ki­bontakozás feltételét. A testvéri szovjet hadsereg segítségével Szolnok me­gyében is a kommunisták legjobbjai, élükön az idős elvtársakkal, rövid időn be­lül létrehozták a karhatal­mat, amely a kezdeti idő­ben a legszilárdabb, leg­ütőképesebb, fegyveres egy­ség volt, mert tagjait átha­totta a proletárhatalom fél­tése és az ellenség gyűlö­lete. Helytállásuk nagyban hoz­zájárult a konszolidáció, a termelés beindításának, a pártszervezés feltételeinek megteremtéséhez az első idő­ben. Megérdemlik, hogy a párt- értekezlet köszönetét mond­jon szilárd, áldozatos helyt­állásukért. A rendőrség, a honvédség talpraállása, újjászervezése, majd 1957-ben a munkásőr­ség megszervezése fokozato­san szilárd alapot teremtett a párt újjászervezésének ki- szélesítéséhez. Az újjászerve­zés a megyében is nehéz kö­rülmények között indult, bár meg kell mondani, hogy más megyékhez viszonyítva Szol­nok megye bizonyos értelem­ben előnyös helyzetbe került: itt alakult újjá a forradalmi munkás-paraszt kormány s november 4-én rögtön köz­vetlen útmutatást, segítséget kaptak az elvtársak. A párt újjászervezését el­sősorban megyénkben is a felszabalulás előtti pártta­gok. a munkásmozgalomban résztvevő elvtársak az 1945- ben pártba lépett munkások következik a mi pártértekez­letünk feladata is, ez szabja meg tanácskozásunk jellegét, amely szerint nekünk ismeg kell tárgyalni: milyen ered­ményeket értünk el a Köz­ponti Bizottság vezetésével megyénkben az elmúlt három évben; s ki kell tűzni az el­következendő évek fő fel­adatait. Saját helyzetünket és fel­adatainkat bátran, szépítés nélkül kell megtárgyalnunk. Büszkéknek kell lennünk eredményeinkre, de nem sza- t>ad elbízni magunkat Fel­adataink kitűzésénél ereznünk kell azt a hatalmas erőt, amely megyénk munkásai­ban, dolgozó parasztjaiban, értelmiségeiben rejlik, akik saját egyéni helyzetük s az egész társadalom gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében áldozatos munkára Képesek. Az elmúlt három év pozitív tapasztalatai alapján nagy bi­zalommal viseltetnek pár­tunk, kormányunk politikája iránt. dolgozó parasztok, tsz-tagok legjobbjai kezdték meg. Meg­gyorsult a párt újjászervezé- .9e a Központi Bizoitsag 1956 decemberi határozata után, amely világosan tisztázta az ellenforradalom okait és meg­mutatta a kivezető utat. A párt újjászervezésével párhuzamosan fokozatosan rendeződött a helyzet a tö­megszervezetekben is. Valamennyi törnegszerye- zetünkről meg kell mondani: ahogyan a párt erősödött és segítséget tudott nyújtani a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak — bár va­lamivel később —, de vi­szonylag hamar rendeződött a helyzet. I Tömegszervezeteink, mozgalmaink gyakorlati tevé­kenységükben követték és követik a megyei pártbizott­ság útmutatását. Nagy elis­meréssel kell szólnunk a tö­megszervezetekben dolgozó kommunisták munkájáról és arról a sok tízezer pártonki- vüliről, aki az elmúlt három év nehéz, küzdelmes mun­kájából becsülettel, dereka­san kivette részét. Közülük számosán felnőttek a párt tagjai sorába. Bízunk benne, hogy tömegszervezeteink a jövőben ugyan ilyen lelkese­déssel és még nagyobb si­kerrel vesznek részt a fel­adatok végrehajtásában s* e harcban újabb ezreket ne­velnek a párt számára. A párt újjászervezése, il­letve a párt pozícióinak meg-, erősítése lehetővé tette az ideológiái ellentámadás meg­indítását. Különösen az or­szágos pártértekezlet után. a megyei pártbizottság 1957-es konkrét feladatokat megha­tározó határozatára támasz­kodva széles fronton kibon­takozott az ideológiai- poli­tikai ellentámadás, amely­nek során a Központi Bizott­ság- útmutatásával kommu­nistáink sikerrel oldották meg feladataikat. A hatalmon lévő munkás- osztály, illetve vezető po­litikai ereje a párt fő fel­adata, a szocializmus épí- 'ésének szervezése, vezeté- I se. Ezért a megyei pártbizott­ság beszámolójában is a fő figyelmet a szocialista építés konkrét területeire — ipar, mezőgazdaság, kultúra — for­dítottuk és ennek kapcsán Szolnok megye ipara — a szocialista iparosítás ered­ményeképpen — az elmúlt 15 év alatt, de különösen az el­ső ötéves terv éveiben vi­haros gyorsasággal fejlődött. Annak ellenére, hogy a Nagy Imre-íéle revizionista irányzat, majd az ellenforra­dalom komoly megrázkódta- tásoikat okozott, az elmúlt három évben is a megye ipa­ra alapjaiban egészségesen tovább fejlődött. Az ipar fej­lődésének főbb jellemzői; 1. A termelés viharosan gyors növekedése. Az ipar fejlesztésére 1950—59 között 700 millió forintot fordított népgazdaságunk Szolnok me­gyében. Nyolc új üzem épült, Jelentősen korszerűsítettük régi üzemeinket 2. Az ipar jelentős része a modern szocialista nagy­üzemek irányában fejlődik; a munkások több mint 60 szá­zaléka a háromszáznál többet foglalkoztató nagyüzemben dolgozik. 3. A nehézipar termelése az össztermelésen belül a megyében is állandóan emel­kedik. 1950-ben például az össztermelés 10 százalékát. 1958-ban 23 százalékát tette ki és idén eléri a 30 százalé­kot. 4. Megyénk ipara már ré­gien túlnőtte a helyi igények kielégítését. Egyre több üze­münk országos jelentőséggel bír, sőt exportban is jelentős szerepet kapott 5. Jelentős fejlődésen ment keresztül az ipar területi el­helyezkedése. 1945 előtt ipar lényegében csak Szolnokon volt. 1950-ben az ipari terme­lésnek 60 százalékát adta Szolnok és 40 százalékát már a vidéki üzemek. 1958-ban pedig a megye összes ipari termelésének —, amely egy- milliárd hétszáznegyvennyolc millió forintot tesz ki — 25 százalékát adta Szolnok vá­ros ipara és már 75 százalé­kát a megye más területén elhelyezett üzemek. 6. A szocialista iparosítás eredményeképpen a me"ve társadalmi szerkezetében is változások következtek be; megnőtt a munkások száma kb. tízszeresére. Büszkén kell visszatekinte­nünk a megtett útra, mert a párt által vezetett, erő­ben, alkotó kedvben, szak­mai tudásban meggazdago­dott munkásosztály sikerei ezek, amelyek erősítenek, lelkesítenek bennünket. Az ellenforradalmi támadás a megyében is komoly káro­Ha a munka termelékeny­ségét vizsgáljuk, akkor az aránylag egészséges fejlődé­sen belül meg kell állapítani, hogy elég nagy egyenetlenség van az üzemek között és a terme­lésben elért növekedés még kívánjuk megmutatni, hogyan teljesítették feladataikat pártszervezeteink, a kommu­nisták, a párt által irányí­tott állami, gazdasági és tö­megszervezetek. kát okozott. A huligánok. volt tőkések és a burzsoá osz­tályt kiszolgáló különböző rendü-rangu népség alapjai­ban támadták a szocialista tulajdonviszonyokat, demok­ratikus vívmányainkat; — sztrájkok szervezéssel béní­tották az ipari termelést, gya- lázták a szocialista iparosí­tás eredményeit, támadást indítottak a szocialista elosz­tás elve ellen. Amikor látták, hogy az ellenforradalom el­bukott, akkor sem adták fel könnyen a harcot, igyekeztek bénítani az ipari termelést, fellazítani a munkafegyelmet, s ezzel megakadályozni, vagy legalább is késleltetni a ter­melés normális mederbe va­ló visszatérését. A ipari üzemekben dolgozó kommunisták és a munkás­fiatalom ügyéhez hű dolgo­zóig helyzete az első időben nagyon nehéz volt. Az ellen­forradalmárok, a munkásta­nácsok terrorizálni próbálták őket, közülük számosat eltá­volítottak. A harc nagyon ne­héz volt és ezért nagy elis­meréssel kell megemlékez­nünk azokról a kommunis­tákról, becsületes dolgozók­ról, akik fáradhatatlanul, minden veszéllyel dacolva harcoltak a közös tulajdon megvédése, a termelés bein­dítása, az üzemi pártszerve­zetek létrehozása érdekében. Hogy mennyire hazug az ellenség rágalma, hogy a munkások vettek részt az el­lenforradalomban, mi sem bizonyítja, hogy amikor a kommunisták tü­relmes munkával tisztázták az ellenforradalom okait, célját a dolgozók között, akkor megyénk munkásai aránylag rolód idő alatt pótolták az ellenforradalmi veszteségeket. Például 1957 harmadik ne­gyedévében a termelés szín­vonala elérte, sőt túlhaladta mind az 1955. évit, mind pe­dig az 1956. év első kilenc hónap átlagának színvonalát, éves tervüket pedig 107.4 szá­zalékra teljesítették. A megyei ipar 1958—59-ben is alapjában véve egészsége­sen fejlődött. Miközben az eredményekről beszélünk, nem szabad megfeledkez­nünk egyes üzemeinkben az ipar egyes területein meg­mutatkozó hibákról, lemara­dásokról. A minisztériumi ipar nehézipari szektorának termelése például viszonylag lemaradt. Az állami helyi Iparban és ipari szövetkeze­tek vonalán van bizonyos le­maradás, számos elosztási cikkből tervüket nem telje­sítik. mindig elsősorban a mun­kások számának növekedé­séből és nem a termelé­kenység növekedéséből adó­dik nagyobbrészt. Az '•‘gy munkásra eső terme­lés értéke elég nagy hullám- (Folytatása a 2. oldalon J Megerősödtek pártunk pozíciói A megyei ipar helyzete Termelékenység, műszaki fejlesztés

Next

/
Oldalképek
Tartalom