Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
/ Í959. október '25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nagylván szövetkezeti gazdái befelezték a vetést Nagyiván termelőszövetkezeti község. Az ottani dolgozó parasztok mindannyian szövetkezeti gazdák. Szorgal másán és derekasan dolgoznak. Iparkodtak äz őszi mezőgazdasági munkák elvégzésével is. Ennek eredménye, hogy pénteken délután Nagyiván község határában a legfontosabb munkát, az őszi búza vetését befejezték. Hasonló szorgalommal dolgoznak az öesödi szövetkezeti gazdák. Ä József Attila Tsz és az Uj Élet Tsz tagjai a búzát szintén elvették pénteken estig. Az ottani Petőfi Tsz tagjai ma végeznek ezzel a munkával? A Bánhalmi Állami Gazdaságban bemutatják a terelőrendszerű lehalászást Október 27-én országos bemutatót rendeznek a Bánhalmi Állami Gazdaságban. Bemutatják Tóth József agro- mérnök — az AGROTERV dolgozója — találmányát: a terelő (szöktető) rendszerű lehalászást. A bemutatón megjelenik az ország valamennyi vízügyi és halászati szakembere. Uj búzafaffa a K-552-es A Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben hosszú évek munkájával megszületett a K—552-es, az új búzafajta, amely sok kiváló tulajdonsággal rendelkezik. Kitűnően bírja a szikes földeket, az aszályos időt, korán érik, szalmaszilárdsága megfelelő- Az intézetben, valamint 21 különböző gazdaságban végzett kísérlet után jövőre és a következő években már többezer holdra elegendő vetőmagot' juttatnak majd ebből a búzafajtából a szövetkezeteknek? Mit olvas, elnök elvtárs? használom én is éppen ele set — Azám, de mikor var ideje négyezer toldás szövetkezeti gazdaság vezetőjén«! erre? — Szövetkezeti elnök a maga, a fogság érdekében mindig keríthet erre időt. Jobbadán korán reggel, vagy késő este futom át a lapokat. Legjobb a reggel. Akikor egész nap tudja az ember, mihez tartsa magát ma vagy holnap. Egy elnöknek úgy kell dolgoznia, hogy a mai napon holnapra tervezgessen. S ehhez nagy segítséget ad a szakmai-politikai irodaiom. Sorolja, hogy amikor idekerült a kenderesi Vörös Csepelbe, csehül álltak takarmány dolgában, magot meg. nem is termesztették. , A Nemzetközi Szemlében olvasta (merthogy ennek is előfizetője), fellendülőben az ap- rómagtermesztés, amelyet a franciák istápolták eddig, de a magyar, aprómagnak nagyobb a jövője, szinte mindig keresett ciikk a világpiacon S aztán ennek alapján hozzákezdtek. Ötszáznegyvenhét hold rét, legelő telepítésük van, hetvenkét hold füves- here, 140 hold vöröshere, 150 hold lucerna. Aprómagot fognak abból. — AZ elnök munkája olyan, mint a pedagógusé, higgyék el. Jobban mondva, mint az alsó, meg felső osztályt nevelő tanítóé. Itt van a Vörös Csepel. ötszázhatvanhárom tagunk van. Ebből 'hárotn- száznyolcvaniháircm az új belépő. Ok az első osztályosak. A többiek már feljebb járnak. A pedagógusnak is tanulnia, készülnie keR, hogy nevelje osztályát. Hát így az elnök is. Az elnöknek kell a legképzettebbnek lenni a szövetkezetben. — Még nem is mondta Juhász elvtárs, könyvekre is jut idő? — Arról sem szóltam, hogy a Gazdálkodás című lapot is járatom. Könyvet? Megvan nékem Lenin művei, Marxnak a Tőkéje, Kádár elvtárstól — hozd csak be, kisfiam, kérd el anyádtól, mi is a címe. Az elnök fia pár perc múltán itt a szóbanforgó könyvvel, Kádár János: Szilárd népi hatalom, független Magyarország. — Hát ami szabadidő csak jut, azt mind tanulásra, fordítja az elnök. Elmondanék én még valamit. Pénték éjjel bejön hozzám az egyik traktoros, hogy baj van, leállt a gép, nem tud dolgozni tovább. Nem voltam rest, ki az ágyból a határba. A kar- burátor tele földdel. Értek a gépekhez, , nem vezethetett félre. Másnap, szombaton bálba akart menni, s hogy pénteken kialudja magát, földet szórt az üzemanyagba. Azóta méginlkább tanulok, olvasok, a szövetkezet érdekében. Borzaik Lajos Hél Qazda, egy ember Képek új termelőszövetkezetekről Mezőhék pár esztendővel ezelőtt névtelen falucska a Tiszazug szegélyén, ott ahol zsíros fekete földek bőséget, gazdagságot kínáltak 8 parasztembernek. Ha lehet, talán még névtelenebbek, szürkébbek voltak a tanyák lakói. Garasos kenyérharc, mindennapi küzdelem az időjárással, inszakaszitó munka — ebben merült ki itt az élet. Mezőhék nevét ma ország' szerte ismerik, az ottani Táncsics Tszr-ről, gazdáiról | hallanak, olvasnak máshol is t Hírüket elsősorban a szövet- » kezésnek és szorgalmuknak I köszönhetik. A legutóbbi Or- { szágos Mezőgazdasági Kiál í lításon elnyerték a Földmű- ( velésügyi Minisztérium által ♦ alapított vándordíjaid egyi- L két, a kiváló növénytermesz♦ tési eredményekért. ; A Táncsics gazdáit joggal | érte ez a kitüntetés. Mindig I a jobbat, a többetadót és a | tökéletesebb gazdálkodási, t termelési módszereket kutat♦ ják. Pár héttel ezelőtt példá- | ul újabb érdekes kísérletbe I vágták fejszéjüket: eddig a Ez év tavaszán alakult Tiszaföldváron az Aranykalász t szövetkezet egyik üzemegysé- Iermelőszövetkezet. Tagjai már a közösből osztanak. Ké- t aének vezetőin és a eénálln*"—■dL, “iavS: logramm burgonyát mer, Hru ska Lászlónak 8 mazsa 33, 4 Enyedi Ferencnek 5 mázsa 25 kilogramm burgonya jár. je két külön ember volt- — Most kísérletképpen összeházasították a két beosztást. Furcsa ez így első hallásra, de Tresser Pál főagronó- mus szerint annál hasznosabb. Eddig ugyanis, amikor elérkezett a vetés ideje, akkor az üzemegységvezető tanácskozott a brigádvezetővel, mit hogyan csináljanak. Előfordult, hogy a megbeszélés ellenére valahogy* másként sikerült mégis. Farkas András, aki most a Mesterszállási Gépállomás brigádvezetője és egyszemélyben a Táncsics egyik üzemegységvezetője egy-egy alkalommal önmagával tanácskozik? Mint üzemegységvezető felelősséggel tartozik a tsz- nek, hogy idejében és az előírásoknak megfelelően történjék minden munka. S mint a gépállomás brigádvezetője, ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tud tenni. A merész próbálkozás, a jelek szerint jól beválik. E mellett - "szól az, hogy az őszi munkákkal igen jói haladnak? — Szp. — fi vetés éleniárői Megyénkben a karcagi termelőszövetkezetekben halad a legjobban az őszi kenyérgabona elvetése. Íme néhány are azok közül, akik fáradtságot nem ismerve mindent megtesznek a vetés sikeréért. fydor József néhány hét mnlva katona lesz, de addig vidáman vezeti DR—55-ös traktorát a Béke Termelőszövetkezet eervik ötven holdas tábláján. A szomszéd, a Lenin Termelőszövetkezetben is nagy igyekezettel végzik a munkát. Itt Nagy Bálint DT—113- as lánctalpas traktorral dixtillerez. b^aLijatetúii szobát nyitnak m egforrósodik szivünk, * összeszorul torkunk a meghatottságtól. Ilyen hírt olvastam a minap az egyik országos lap egyéb, talán érdekesebb, talán fontosabb közleménye között, szerényen, apróbetűkkel szedje, minden feltűnésit kerülve. Arról szók, hogy három öreg juhász most legutóbb az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron mindig együtt járt, nagy barátság szövődött közöttük. Az egyik Sebeiig Pál, a Szolnoki Állami Gazdaság juhásza, a másik Mezőhegyesen, a iharmadik pedig Pamkotán őrzi a birkákat. Mind a há- rofft országoshírű. elismert tekintély a szakmában. Budapesten heteket töltöttek együtt, s nehéz volt az elválás, merthiszen annyi mindenről tud beszélni három ilyen idős, tapasztalt juhászember. De-hát hazamentek és végezték otthoni munkájukat. Elérkezett a késő ősz, a mezőgazdasági dolgozók szabadságoltatásának ideje. Konfár József és Kiss Mihály gépállomási dolgozó a szelevényi Kossuth Termelő szövetkezetben segít' a silókombájnnal a kukorh-1 zár letal- ífásában Tgy most már az utolsó tíz holdas kukoricatábla is felszabadul s jöhet a traktor szántani. Néha nagyon sókat mond egy-egy rövid kis hír. Gondolatokat ébreszt és meghatja az embert. Tizenöt esztendeje szabad ez az ország, s azóta az egyszerű emberek élete nagyon megváltozott. Ezt tudjuk. Sokszor el is mondjuk, s mindannyian érezzük. Sokan vagyunk, akik nagyon mélyről, a szegénység legnagyobb mélységéből jöttünk, s milyen messzire, mi• igen mcgqsTa jutottunk. Ezrek, tízezrek ; — mindannyian. ; Mi tudjuk legjob- | bon, mit jelent a népi ; demokrácia. Nem \ csoda hát, hogy időn- | ként még egy egysze♦ tű hír hallatán is S a három juhász külön-külön arra kérte az illetékes szervet, hogy lehetőleg egy helyre kapjanak beutalót, mert hárman nbgyon összeszoktak, s így lesz igazán kellemes számukra a pihenés. Most tehát Sebeiig Pál és két társa egy ütt üdül Galyatetőn, az ország egyik legszebb üdülőjében nyitnak szobát a három juhásznak. Es ez manapság ugyanolyan természetes* mint amilyen természetes volt tizenöt esztendővel ezelőtt és még azelőtt mindig. hogy se Galyatetőn, se másutt juhásznak soha nem nyitotta*• szobát. az. p. Kissé távolabb, ahol a magágykészítés már befejeződött, Pinter László gépállomási -fraiktorista és Pallagi Janos szövetkezeti gazda veti» a búzát. Másfél évtizeddel ezelőtt mellbe vágja a kérdés Juhász Sándort. Most meg sem lepődik rajta. Aipkor még az <5 élete is olyan volt, mint a legtöbb tanyai paraszté, saját megjelenítésével élve: — A könyv nem érdekelte a tanyasiakat. Betű helyett egymást „ették”, mert erre kényszerítetite őket az éiet. B—ony, - megtörtént, ha a szomszéd pulykája átment a vetésre, agyonverték, s kész volt az ebéd, vacsora. Juhász Sándornak a gödöllői elnöki iskolán hívták fel a figyelmét, hogy a nem gondolkodó lények világából milyen frappáns hasonlatokat vehet az ember. Tóta Béla, a politika tanára hívta be egyszer magához. — Szaktárgyakból haladsz szépen, de politikai foglalkozáson csendben vagy Juhász elvtárs. — Nem értek én a politikához, nem nekem való az. — Gazda ember vagy? — Az. — Láttad-e már, hogy a tyúk hogy cikk-cakkozik, amikor a kutya kergeti? Diplomatikával menti az életét. Arra pedig bennünket, embereket a politikai tudományok nevelnek. Attól kezdve Juhász Sándornak, a kenderesi Vörös Csépiéi elnökének nem kellett bizonygatni az olvasottság, tájékozottság szükségességét, maga jött rá. — Azóta? — Járatom a Népszabadságot, olvasom a Néplapot. — Szóval, politizál. — Olvasok én szakmait is. Éppen most kaptam össze a feleségemmel. — Hogyhogy? — Haragszik az asszony, hogy négyszáz forintot kiadtam a Mezőgazdasági Lexikonért. Ügy tesz, minek már w nekem, öreg létemre. Ha végképp kiöregszem, jó lesz a ’iámnak, anélkül nem lehet meg a termelőszövetkezet. De
