Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám - 1959-09-02 / 205. szám

T 1959. szeptember 2, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nagyarányú rekonstrukció a Szolnoki Papírgyárban A tissaroffiak okulására — nem zsebből, fejből Szerelők, papírgyári mun­kások, kőművesek népes se­rege tolong a Papírgyár 1-es gépe körül, megkezdődött a rekonstrukciós munka, s tart — a terv szerint december 14-ig. — Akkorára el kell végezni a próbaüzemeltetést, s megkezdeni a termelőmun­kát. Most még olyan a gép kör­nyéke, mint a csatatér. Lég­kalapácsokkal szaggatják a betont, szerelik le az alkat­részeket. Néhány hónap múl­va azonban az eredetinél sok­kal szebb, S főleg jobb álla­potban dolgozik majd itt a papírgép. Meg kell hagyni, ráfért már a rekonstrukció. Az iparág egvik legöregebb berendezése volt, korszerűt­len, s a hazai színvonalhoz képest is eléggé gazdaságta­lanul termeltek rajta. Negyven-negyvenöt éves „múltja” alatt igen hányatott sorsa volt. 1935-ben Auszt­riában már ócskavasként árulták — így vette meg öt budapesti papírkereskedő, s hozatta rendbe német szere­lőkkel. Üzemeltetni azonban nem tudták, csődbe jutottak. Ezután került át az Első Ma­gyar Papíripar tulajdonába, ahol bizonyos fokig moder­nizálták, s azóta — a hábo­rús megszakításokat figyel­men kívül hagyva — folya­matosan üzemelt. Kezdeti produktumához képest ala­posan megnövekedett a tel­jesítménye. A tőkések keze alatt naponta 6—7 tonnát ter­melt, most, e rekonstrukció kezdése előtt naponta 16—17 tonna papír is lekerült róla. Korszerűsítése után napi tel­jesítménye 20—21 tonnára szökik. A rekonstrukció során új szitaszakaszt, új meghajtó­berendezést. új gépsímítót és új feltekercselőt kap a gép. Ezek lehetővé teszik a pa- pírgép 15—20 százalékkal na­gyobb sebességgel való üze­meltetését. Ezek az új beren­dezések lényegében a régiek modernizálását jelentik. Mel­lettük felszerelésre kerül azonban egy modernebb tech­nológiát biztosító szerkezet is: a páraelszívó és hőhaszno­sító berendezés üzembeállí­tásával a többtermelést több- letgőzenergia nélkül valósít­ja meg. A minőség javítása érdeké­ben 65 köbméteres nyers­anyagtároló kádat is építe­nek. Az 1-es papírgép rekonst­rukciója — bár kétségtelen haszonnal jár — időlegesen mégis csak termeléskiesést jelent. Éppen ezért a gyár vezetősége — a felsőbb szer­vekkel egyetértésben — 17 ezer forint célprémiumot tű­zött ki a korszerűsítési mun­kák határidő előtti teljesíté­se érdekében. Ha a kezdeti lendület nem csökken, ha to­vábbra is tartják, vagy fo­kozzák a tempót, a szakem­berek szerint december ele­jére elérhetik a maguk elé tűzött célt. így elnyerhetik a prémiumot, s a népgazdaság is jóljár. Mind az egvéni, mind a közösségi érdeknek a határidő közelebbrehozása fe­lel tehát meg. A vállalat — igen helyesen — éppen ezért nagy erőt össz­pontosított a feladat megol­dására. A papírgyáriakkal együttműködő Könnyűipari Gyárfelszerelő Vállalat, a Budapesti Villanyszerelő Vál­lalat, a 22. Építőipari Válla­lat, s az alvállalkozók dolgo­zói minden bizonnyal megér­tik az ügy fontosságát és tő­lük telhetőén segítik a ter­melés mielőbbi megkezdését. A szerelés irányítására két német vállalattól érkeznek szerelők. Az NDK-ból szerez­ték be a rekonstrukcióhoz szükséges alkatrészeket, mert ilyeneket Magyarországon nem gyártanak. A német ve­zetőszerelők előreláthatóan a hét végén kezdik meg a mun­kát Szolnokon. A papírgyáriak az 1-es gép korszerűsítésével a minőség lényeges javulására is számí­tanak. s remélik, hogy ezzel a rekonstrukcióval a kivívott és két éven át tartott elsősé­güket — melyet a Miniszter- tanács és a SZOT náluk lévő vörös vándorzászlaja is fém­jelez —, megtartják a továb­bi években is. — Simon — MINDIG igaz volt, hogy aki szemléli vagy ellenőrzi a dolgokat, hamarább észreve­szi az esetleges hibákat (és persze az eredményeket is), mint az, aki abban a dolog­ban éppen munkálkodik. Nos, ebből következik, hogy a hi­bát elkövetők nem mindig találják meg a kivezető utat és ezért jó, ha ilyen vagy olyan beosztásban lévő veze­tők nemcsak megállapítják, regisztrálják a gyengesége­ket, hanem felhívják a fi­gyelmet a bajok orvoslásá­nak módozataira, megszünte­tésére. Számtalanszar előfordul a különös állapot: egyazon já­rás területén hasonló adott­ságokkal rendelkező közsé­gekben nagy az eltérés a tsz- mozgalom megszilárdításá­ban. Éppen Bakos elvtárssal, a kunhegyes! járási pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tályvezetőjével beszélgettünk erről. Tiszaroffot és Kunma­darast említette. A két köz­Megmaradtak hivatásuk mellett A kisipari termelőszövet­kezetek és a helyiipari válla­latok előszeretettel kérnek a nagyobb üzemek, vállalatok munkájából részt. Így rend­szerint hosszabb időre kötik le kapacitásukat a jőlfizető munkával. Nem így a kisúj­szállási Asztalosipari KTSZ. Náluk a munka gerincét a lakosság igényeinek és meg­rendeléseinek kielégítése ké­pezi. Gyártanak fényezett, fes­tett hálókat, kombinált szo­bákat, konyhabútorokat, de ha szükséges, akkor a meg­rendelő lakására is kimen­nek, hogy télire az ablakokat és ajtókat beillesszék. Eze­ken a munkákon felül bármi­féle szakbavágó javítást is el­vállalnak. f Debreceni István kisújszál­lási lakosnak egy fényezett asztalt, négy kárpitozott szék vázát készítették el és amel­lett a teljes szobabútorát át­festették. özv. Deák István- nénak festett középdió-hálót készítettek újonnan. Pál Jó­zsef fényezett hálószobát ren­delt náluk. Ha nyoma nytisstelet ? Az Élelmiszeripari Minisz­térium egyik utasítása sze­rint az új raktárakat — ha arra lehetőség van — a mal­mok szomszédságában kell felépíteni. Érthető és igen helyes ez a rendelet, hiszen a nagyobb malmoknál már kiépített iparvágányhálózat van, az odavezető közút is többnyire megfelelő. Ezekre tehát nem kellene újonnan költeni. Előny az is, hogy a helyileg feldolgozott gabonát nem kell messziről szállítani, hanem egyszerű szalagszál­lítással megoldható nialom- bavitele. Ennek ellenére megyénk­ben az tapasztalható, hogy a tárházakat a malmoktól messzire építik — a malom­ipari szakemberek előtt rejtélyes okból — talán rosz- szul értelmezett hagyomány- tiszteletből? Tegyük hozzá: körültekintőbben is lehetne esetenként építeni. Ez évben többszáz dolgozó családnak készítették el az új «bútorokat a javítások mel­lett. A megrendelők a kör­nyező városokból és közsé­gekből is felkeresik őket. Eddig 94 festett, 5 fénye­zett hálót, 5 fényezett kom­binált szobát, 29 konyhagar- niturát készítettek a lakosok­nak. Ezen felül a bútorérté­kesítőnek is elkészült 90 fes­tett hálószoba, továbbá 400 garnitúra matracot is szállí­tottak a Corvin áruháznak. A bútorgyártáson kívül van ség között a termelőszövet­kezetek megszilárdítása szem­pontjából e,ég nagy az elté­rés. Kunmadarast tavasz óta értekezleteken, — különböző megbeszéléseken mindig úgy emlegetik, mint jó példát. Ebben a községben számot­tevő. figyelemre méltó, szép eredményekkel büszkélked­hetnek az új tsz-ek. Ugyanakkor Tiszaroffon a kezdeti, a fejlesztés idején meglévő dicsérendő lendület kissé alábbhagyot és ez érez­teti hatását. Nincs olyan elő­rehaladás, mint amennyi jog­gal várható, kevés a kezde­ményezés, hiányoznak az öt­letek, egyszóval nem tarta­nak ott. ahol már tartaniok kellene. Mi lehet ennek a dolognak az oka? Bakos elv- társ elmondta, hogy Kunma­darason megtaláljuk a választ és nem ártana a tiszaroffiak okulására ezt a választ nyil­vánosságra hozni. (Márcsak azért is, hogy mások is ta­nuljanak.) A kunmadaras! községi ta­nács vb elnökét kerestük fel, hogy tájékozódjunk. Lovas elvtárs — és ez már feltűnt — fejből válaszolt mindenre. Nem keresgélt semmiféle papírokat, feljegyzéseket, ha­nem úgy sorolta a dolgokat, mintha maga is állandóan a termelőszövetkezetben élne. Az állatok összeterelése az új tsz-ekben megkezdődött. Gondosan, tervszerűen. Előbb a férőhelyeket biztosították, majd a takarmányt és később a gondozókat jelölték ki. Majd folyamatosan annyi jó­szágot hajtottak a közösbe, amennyit az előbb felsorolt lehetővé tettek. Erős volt az fiszőgfertőzés: gondosan csávázzuk a gabonavetőmagot! Az Országos Növényvédelmi Szolgálat felhívása Az Országos Növényvédel­mi Szolgálat felhívással for­dult a termelőkhöz: az idei csapadékos időjárás kedve­zett a gabonaüszög terjedé­sének, így a szokásosnál is nagyobb gondot kell fordí­tani az ősszel a gabonavető­magvak csávázására. A ter­melőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak elsősorban ajánlható, hogy a nagymeny- nyiségű vetőgabonájukat a növényvédő állomások kor­szerű P. C. csávázógépeivel fertőtlenítsék. A gépi csává- zás előnye — az olcsó és gyors munkán kívül —, hogy mór most a vetés megindu­lása előtt egyszerre fertőtle­níthetik egész vetőmagkész­letüket, a csávázott mag'zsá­kokban máglyázva akár több hétig is eltartható, károsodás nélkül. Az egyénileg dolgozó parasztoknak elsősorban az úgynevezett kosaras csávázá­si módszer ajánlható. A szakemberek jó előre fel­hívják a termelők ügyeimét, hogy rézgálic-oldatot ne hasz­náljanak gabanacsávázásra, mert üszög-spóraölő hatása gyenge, ugyanakkor számot­tevően csökkenti a gabona csírázóképességét A földmű­vesszövetkezeti boltokban elegendő mennyiségű, kipró­bált, jóhatású higanyos csá­vázószer áll a termelők ren­delkezésére. (MTI) A továbbiakban is így csinál­ják. A Táncsics Tsz-be eddig 13 szarvasmarhát, 2 lovat és 40 juhot vittek. A Hunyadi Termelőszövetkezetnek pedig már legel a nyája: 600 birka. S AMI MÉG igen lényeges. A legelők még nagyon jók. éppen ezért a már közösben lévő jószágállományt nem a készből, az összehordott ta­karmányból tartják, hanem legeltetik. Ez a termelőszö­vetkezetek vezetőinek gon­dosságára vall. A Táncsics Tsz és a Hu­nyadi Tsz gazdái még mindig hordják a szénát, hogy legyen elegendő. Megértették, a ve­tőmag begyűjtésével sem sza­bad késlekedniök, hiszen vég­ső soron a lusta, tétovázó tag saját magát és szövetkezetét károsítja meg, ha miatta el­húzódik a vetés. A vetőmag összegyűjtésével egyébként nincs semmi probléma. A munkaszervezeteket ki­alakító, iák, a brigád vezetők ismerik kötelességüket és eigy-egy feladat elvégzésére már ők mozgósítják a hoz­zájuk tartozó tagokat. Nem csoda hát, hogy a Hunyadi Tsz a silókukoricát na­pok alatt betakarította, s már a vetésre készülőd­nek, a Táncsics Tsz gazdái hasonló módon munkálkod­nak. A határ csupa elevenség. Mindenki iparkodik, igyekez­nek gyorsan betakarítani a kapásnövényeket, hogy ne le­gyen semmi akadálya a mag­ágy készítésének, a búza­táblák kialakításának. Szinte természetes, hogy az új tsz-ek gazdái idejében kijelölték azt a területet, ahová az őszi árpa és a búza kerül. Itt per­sze arról szó sincs, hogy min­den egyszerűen és magától megy. Nem. Sokat beszélget­nek a tsz vezetői az embe­rekkel, s ami a leglényege­sebb, rengeteget segít a köz­ség két fáradhatatlan vezető­je Gyűjtő elvtárs, a párttitkár és Lovas elvtárs, a tanács vb- elnöke. Nem csoda, hogy a községi tanács elnöke fejből sorolja az adatokat, hiszen valósággal ott él most a szö­vetkezeti gazdák között. Ő a Hunyadi Tsz-t patronálja, Gyűjtő elvtárs a Táncsics Tsz-t. Tanácsokat adnak. Mindig olyat, ami az adott helyzetben a legcélsze­rűbb. Most is ugyanolyan lel­kesedéssel foglalkoznak a megszilárdítással, mini ez év tavaszán foglalkoztak a fej­lesztéssel. A TSZ VEZETŐIT szinte magával ragadja ennek a két embernek szívóssága, energiája, lelkesedése. A szö­vetkezeti gazdák pedig azért bizakodóak, mert ott látják mindig maguk között a falu vezetőit és különböző kérdé­sekre nyomban választ is kapnak tőlük. S éppen ez hiányzik Tiszaroffon. Erre lenne szükség, s a változás gyorsan bekövetkez­ne. Zsíros elvtárs, a tiszaroffi községi tanács vb elnöke jól tenné, ha átvenné a kunma­daras;* módszerét. Ha visz- szatéme a régi, pár hónappal ezelőtti munkamódszeréhez, ha ott élne a szövetkezeti gaz­dák között S ez persze nem­csak Zsíros elvtársra, hanem kisebb-nagyobb mértékben Tiszaroff többi vezetőire is érvényes. Sz. P. Tiszaörsön semmi újság ru-u-u-u-iru-u-lnnlrirv^.-i^ir »~>^*~y*****+>***+****s Újabb szövetkezeti istálló kéről tető alá »•zwwnm» ys Rövidesen tető alá kerül a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet 48 férőhelyes, etető­utas gépesített tehénistállója. A munkái a járási tanács mezőgazdasági osztályának vándor építőbrigádja végzi p tervük szerint szeptember végére lesz kész. IIJSÄG UTÁN kutattam; régi hírlapíró _ vonás ez. Olyan dolgok, eseményeit ér­dekeltek volna, melyekkel még nem, vagy nagyon ritkán találkoztam. — Nálunk ilyen nincs — hagyta abba a krumplivágást a tanácselnök. Erdei Ferenc. Tiszaőrs, csendes kis község, > alig történik valami. S az­> tán —, de ne vágjunk a dol- | gok elé. j Kezdjük sorban, ahogy il- { lik. Leültünk a tanácshá- i za udvarán felhalmozott akácderekakra, kezembe vet­tem a ceruzát és hallgattam, mégpedig újságokat. Mert a tiszaőrsi mindennapos dolgok újság számba mennek. Hol is fogjuk meg a vé­gét. Talán itt: — A községfejleszltés so­rán — mondja a tanácsel­nök — minden négyzetméter járdára tizenöt forint társa­dalmi munkát terveztünk. S mára — a szóbeli napon va­sárnap volt — 20 ezer forintot már teljesítettünk is, min­den különösebb szervezés í nélkül. | Úgy ám, minden különö- í sebb szervezét nélkül, mert í őrsön már szokássá vált a | társadalmi munka. Tavaly > nem kevesebb, mint 117 ezer i forintra rúgott az az összeg, < amivel a község szépítését támogatták a lakosok, öre­gek, fiatalok, jóformán sze­mélyes válogatás nélkül. Alig lehetne nevet felsorolni, — anélkül, hogy valaki ki ne maradjon a listából. MERT NÉZZÜK csak: Bo- hácsi József meg a községi KISZ szervezet fiataljai egyszer összedugták a fejü­ket. — Mi lenne — susmogták kicsit titkolódzva —, ha egy kicsit mi is „beszállnánk” a Búzakalász építkezéseibe. S aztán el is készült a terv. Minden fiatal 30 órát dolgo­zik a tetőfedőanyag biztosí­tásánál, sás és nádvágásban, hogy mielőbb tető alá kerül­jön az 500 férős juhhodály. S példájukat követték a Rá­kóczi ifjai is. ök ugyan­annyit vállaltak, mint Bohá- csiék. S mire más észrevet­te, letudták a kötelességüket És tovább. Nekilendült az elnök, igaz közben elszólítot­ták mellőlem, mert Oláh Gyu- láéknál ezjan a vasárnapon szaporodott a család. Fiú, lány született e? — nem tu­dom, mert a kismamát Tisza­füredre szállították, a szülő­otthonba. Az örömapa pedig jóformán meg sem állt. Az újság nem hagyte nyugton. Az elnököt sem, együtt örült vele» De ne kanyarodjunk el túl­ságosan. Újságoljuk tovább Tiszaőrjsöt. Mert azért tör­ténnek itt dolgok. Nézzük csak, így mondja az elnök: — Adógabona tervünket 140 százalékra teljesítettük. S hogy mindenki megértse; had mondjam el: a község­ben, a zálogolás, transzferá­lás az ismeretién fogalmak közé került. Két éve már. hogy ilyen nincs. Miért? Ta­lán azért, mert az őrsiek azt vallják: ami az enyém, az enyém, ami az államé, az mindenkit illet. S mindenki károsításával magam is ká­rosítom; MÄR VÉGÉRE értünk az ujságolásnak. Indulóban vol­tam, amikor a buszmegálló melletti „pohárürítő” előtt hallottam: gazdát akarnak keresni a környékszerte is­mert fürdőnek. Úgy tervezik szövetkezeti fürdővé és üdü­lővé fejlesztik, ha támogat­ják ezt a felsőbb szervek Reméljük: elfogadják a még csak szavakban megfogalma­zott javaslatot. S akkor, Őr­sön, ahol az első hallásra semmi, de később jő sok új­ság került, még többről tud­nak majd mesélni, a kíván­csi hírlapírónak. — nagy — még egy hagyományos gyárt­mányuk: a szín- és alapfur­nér gyártás is. Ezt az ország minden részén ismerik és vá­sárolják tőlük. Dió szín fur­nérból 13 000 köbmétert ad­tak át kisipari szövetkezetek­nek és állami vállalatoknak egyaránt. Náluk a furnér- és matrac- gyártás a mellékes munkát képezi és az alapvető foglal­koztatást — úgy, mint eddig — a továbbiakban is a lakos­ság igényeinek megfelelő munka képezi — ab —■

Next

/
Oldalképek
Tartalom