Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ET EKJJ ÁTMEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 212. szám. Ara 50 fillér 1939, szept 10. csütörtök. ftoooooooooooooooooooooooooooooooo; Bátran formálják a jövőt Egy művelődési ház őszi tervei £ 3 (i i O 9 9 3 Családi körben Az angol választási küzdelem esélyeiről „Áldozatos fáradozásaikat London (MTI). Az angol konzervatív sajtó jelszava: „Ez csúcsválasztás lesz!” — ami világosan mutatja: Mac­millan annak az egyetlen kérdésnek az alapján akar küzdeni, hogy ki képviselje Angliát a csúcstalálkozón. A munkáspárt ezt a takti­kát a konzervatívok ellen igyekszik fordítani, hangsú­lyozva, hogy a munkásmoz­galom vezette közvélemény nyomása kényszerítette a so­káig vonakodó Macmillant árra, hogy a csúcshoz vezető útra lépjen. Moszkva (TASZSZ). Bevan. az Angol Munkáspárt vezető­ségi tagja Moszkvából eluta­zása előtt nyilatkozatot adott a Moszkovsáikaja Pravda tu­dósí tójánk. — Véleményem szerint — mondotta Bevan — a mun­káspárt győzelmet arat a kö­vetkező választásokom A Hruscsov—Eisenhower- találkozóról Bevan megje­gyezte, hogy a két nagyhata­lom vezetőinek találkozása a nemzetközi légkör megj avu­lását fogja eredményezni. Bevan hangoztatta, termé­szetellenesnek tartja, hogy a politikai viszonyok gátolják a kölcsönösen előnyös keres­kedelem fejlesztését. A munkáspártnak a lesze relés kérdésében elfoglalt ál­láspontjáról Bevan a követ­kezőket mondta: mindenek­előtt úgy véljük, hogy meg kell szüntetni a nukleáris fegyverkísérleteiket. Senkinek Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja nevében Harry Polliit, a párt Végrehajtó Bi­zottságának elnöke és John Gollan főtitkár felhívást adott ki, amely ezeket tartalmazza: A béke nincs biztonságban a toryk kezében. Nem szabad eltűrni, hogy tovább ural­kodjanak azok az emberek, akik felelősek Szuezért, Nya- szaföldért és a holai halál­táborért, akik dicsőítik a hid­rogénbombát, íelfegyverzik Adenauert, és amerikai ra­kétatámaszponttá változtat­ják Angliát. Anglia gazdasá­náncs joga arra, hogy rádió­aktív anyagokkal megmér­gezzen más népeket. A munkáspárti vezető kije­lentette, hogy pártja javasol­ni fogja az általános leszere­lést, amely érinti az összes államokat, ideértve az Egye­sült Államokat és a Szovjet­uniót is. Bulgária felszabadulásának 15. évfordulóján, szerdán dél­előtt Krasztyu Sztojcsev. a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete és a nagy- követség munkatársai meg­koszorúzták a szovjet hősök szabadság téri emlékművét, a magyar hősök emlékművét a Hősök terén é* Georgi Di­mitrov szobrát. A koszorúzásoknál jelen volt Harmati Sándor, a Ha­zafias Népfront Országos gi jövője is a toryk bukását követeli. A munkanélküliség a tavalyinak kétszerese, és tovább emelkedik. Oj és még komolyabb fenyegetések irá­nyulnak a munkások ellen a gyapot-, a szén- és a repülő- gépiparban. A nagytőke, a nagy üzletemberek és a há­ziurak szédítő csúcsnyeresé­geket és lakbéreket zsebeltek be, de a tömegeknek csak nyomorúságos alamizsnát lök­nek oda. — A legnagyobb hadjárat­ra van szükség, amelyet a munkásmozgalom valaha is vezetett. A kommunista je­löltek olyan politikáért küz­denek. amely biztosítja, hogy a győzelem új, harcias, szo­cialista programot hozzon. Minden parlamenti tapaszta­lat azt mutatja, hogy kom­munista képviselőkre nélkü­lözhetetlen szükség van az új parlamentben. Valamennyi többi kerületben pedig, ahol nem lépnek fel kommunista jelöltek, a kommunista párt tagjai és a Daily Worker ol­vasói harcoljanak a munkás­párti jelölt győzelméért. Tanácsának titkára, Kovács Pál Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, Némely Béla rendkívüli nagykövet és meg­hatalmazott miniszter, vala­mint a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztéri­um több vezető munkatársa. A Szabadságtéri koszorúzás­nál megjelent T. F. Stikov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe és a nagykövetség több tagja is. (MTI). Bevan nyilatkozata a Moszkovszkaja Pravdának .............. ■ - ■" ■' Ko szorúzások Bulgária felszabadu­lásának 15. évfordulóján Ahol jól dolgozik a pártszervezet, nincs panasz a gépállomásra — Tanácskoztak a gépállomások titkárai — Az MSZMP megyei bizott­sága szerdán délelőtt értekez­letre hívta össze megyénk gépállomásainak párttitká­rait. Az értekezleten részt- vett Horváth Imre elvtárs, az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára, Sári Mihály elvtárs, a megyebizottság munkatársa, valamint Sasai István elvtárs, a Gépállomá­sok Megyei Igazgatóságának vezetője. Sári Mihály elvtárs értékelte a gépállomások ed­dig végzett munkáját, rész­letesen foglalkozott a párt- titkárok feladataival. Megál­lapította: „JAVULT A GÉPÁLLO­MÁSOKNAK A TSZ-EK MEGERŐSÍTÉSÉBEN VÉGZETT POLITIKAI MUNKÄJA, s általában emelkedett a ter­melés. Példa erre a Cibak- házi Gépállomás, amelyik — mint tudjuk — élüzem lett, — A gépállomás párttitká­ra a politikai munkán keresz­tül segíti a termelést és az üzem vezetőivel együtt irá­nyít. Mondhatjuk, hogy ahol jól dolgozik a párttitkár, ott nincs panasz a gépállomásra sem. Viszont tudjuk, hogy a gépállomások korántsem tet­tek meg mindent, amit meg­tehettek volna. Általános ta­pasztalat, hogy lassan halad egy-egy nagyobb munkakam­pány beindítása vagy egyik munkáról a másikra való át­él lás. Tapasztalható volt ez a silózásnál is. Szakemberekkel végzett számítások szerint az összes fővetésű silókukoricát napi 5,5 holdas teljesítmény mellett időben le lehetett volna vágni a rendelkezésre álló silókombájnokkaL Tud­juk, egy silókombájn teljesít­ménye napi 10—12 hold is lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy a munka rossz megszervezése miatt a gépek nem voltak kellőképpen kihasználva, hi­szen jónéhány hold silókuko­rica még most is betakarítás­ra vár. A silózásnál is, s a többi őszi munkáknál is igen nagy fontosságú A KÉT MŰSZAK MEG­SZERVEZÉSE — Annyi gépünk nincs, hogy az összes munkát egy műszakban el tudjuk végezni. Gépállomásainkon a gépek 75 százalékát lehetne két mű­szakban járatni, ehelyett csu­pán 37 százalékán vezették be. A sálózás idején még eny- nyi sem volt. Ha a szükség úgy kívánja, egyre több új traktoristát kell felvenni és beállítani a termelésbe. Min­den egyes gépállomáson felül kell vizsgálni, hogy a műhe­lyekben feltétlenül szükség van-e a jelenlegi létszámra. S ha nélkülözhető embert ta­lálunk, ültessük traktorra. A hiányzó munkaerő pótlására vissza kell hívni a tsz-ékből és más vállalatoktól a volt A PÄRTTITKÄROK HOZ­ZÁSZÓLÁSAIKBAN EL­MONDOTTÁK, milyen eredményeket ért él gépállomásuk, s ők maguk milyen módszerek­kel dolgoznak. Felhívták a figyelmet sok hiányos­ságra is. B erényi József, az Alattyáni Gépállomás párt­titkára például elmondotta, hogy nagyobb részben befe­jezték a földek őszi vetésre való előkészítését, de a vetés megkezdését akadályozza, hogy még jónéhány vetőgé­pük hiányzik, s a tsz-ek sem kapták meg a vetőmagot. Takács Sándor, a Mezőtúri Gépállomás párttitkára is­mertette, hogy az erőgépek 42 százalékán bevezették a két műszakot. Ebhez több mint ötven új traktorost vettek fel. Ugyanakkor megszaporí- tottáik az ellenőrzések számát is, nehogy a traktoristák ta­pasztalatlansága folytán gya­kori legyen a gépkiesés. Be­számolt arról is, hogy a gép­állomás felkészült az őszi vetésre. Mind a negyvennégy vetőgépjük kijavítva, üzem­képesen várja a munka meg­kezdését. Szófoakerült, hogy Kisúj­szálláson nem művelték meg a Kolbai-féle ikersoros kuko­ricát. Nagyobb a gyom, mint a kukorica, holott az ikerso­ros vetésnek éppen az az egyik előnye, hogy olcsóbb gépi munkával gyommente­sen lehet tartani a talajt. Varga Sándor, a Kisújszállási koronázza siker“ Nagy ünnepélyességgel nyitották meg a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézetet A hatalmas épülettömb „kimosdatva tisztán, átalakítva ünnepi díszben fogadta vendégeit, tanárait és hallgatóit. Az ünne­pélyességre minden ok megvolt. 1939. szeptember 8-án Magyarországon először megnyíltak azok az intézmények, ame­lyek felsőfokon nevelnek kommunista ta­nítókat, a szocializmus építését nevelő munkájukkal elősegítő új fiatal-értelmisé­get. Ilyen Iskola nyílt meg ezen a napon a Jászság fővárosában is. Ragyog a fény a díszteremben. Az ablakon beomlik a koradélelőtti napfény. Megvilágítja az ország minden részéből jött vendégek arcát, megpihen a hófehér pikógallérokon, fehér blúzokon, sötétkék ruhákon, azon az ötvenöt fiatalon, akik most, érettségi után lelkes hivatástudattól fűtve vállalták a háromévi kemény tanu­lásit, hogy utána a nyiladozó értelmű apró emberkéket tanítsák meg a szépre, jóra, emlberszeretetre, a má világunk megisme­résére, új szocialista erkölcsre. Erőteljes mélyzengésű akkordok, ' mindenki feláll: Felcsendül a Himnusz, kezdődik az ünnep­ség, egy új minden izében szocialista isko­latípus felavatása. A díszelnökségben, szem, ben a hallgatókkal, pártunk és államunk megyei vezetői, a Népművelési Minisztérium képviselői ülnek. Először Andrási Béla, az új intézet igazgatója emelkedett szó­lásra. Röviden vázolta, miért ran szükség az új főiskolára, ^mondotta azt is, hogy bi­zony harcolni kellett, hogy éppen Szolnok megye, éppen Jászberény kapja az új fő­iskolát. Eddig sokat segített a megyei pártbizottság, a vá­rosi párt és tanácsszervek, ezt ezután is igénylik és nagyon jó szocialista szellemű mun­kával hálálják meg. Czinege Lajos elvtárs ünnepi beszéde Az ünnepi beszédet Czinege Mj os elvtársi, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsagá- lak első titkára tartotta. Bevezetőiben üdvözölte a an ári kart, a hallgatókat, az ntézet alkalmazottait. — Kívánjuk, hogy áldoza- os fáradozásaikat koronázza iker: neveljenek egyre szé- >ülő szocialista hazánk szá­rtára olyan pedagógusokat, kik a gondjaikra, neveié- ükre bízott fiatalokat szocia- ista társadalmunk, szép ha- ánk szere tetőre, kommunista Gépállomás párttitkára beis­merte, hogy itt mulasztást kö­vettek el, bár a gépi kapá­lást az Uj Élet Tsz sem igé­nyelte, mondván, hogy jövőre úgysem az övé lesz az a te­rület. így elsősorban övé a szégyen, de a gépállomásé is. — Mi sok esetben meg sem vártuk, hogy a tsz jelentkez­zen igényével — mondotta Mengyi László, a Jászkiséri Gépállomás párttitkára. MEGKÖNNYÍTI A MUN­KÁNKAT, HOGY JÓL IS­MERJÜK A TSZ-EK TERVEIT, s így nem is kell megvárni, amíg ők kérik a gépet, ha­nem gyakran mi indítványoz­zuk a kezdést. S így értük el, hogy a silózásból már nem sok van hátra, s a többi mun­kánkban sincs lemaradás. Jakab Ferenc, a Török­szentmiklósi Gépállomás párttitkára beszélt a munka­verseny lendítő erejéről. — Ellenőrzéseim során ál­landóan közlöm a traktoro­sokkal versenytársuk, vagy a versenyre kihívott brigád eredményét. Ezek ismerete, különösen akkor, ha az ő eredményük gyengébb, igen nagy lendületet ad munká­juknak. Sokat teszünk a szakmai továbbképzés kiter­jesztéséért. Igyekszünk rá­bírni a brigádvezetőket, hogy irtakozzanak be a techni­kum levelező tagozatára, hi­szen munkakörük ellátása a gyakorlat mellett egyre na­gyobb elméleti tudásit is igé­nyel. A többi hozzászóló is arról beszélt, hogyan igyekeznek megoldani a megnövekedett feladatokat. Azután Sári. elv- táns válaszolt a felvetett problémákra, s az értekezlet Horváth elvtára zárószavai­val ért véget P. Iá. erkölcsre, a munka szereteté- re, embertársaik megbecsü­lésére, a magyar nép és minden békéért, az emt.eri jobblétért küzdő nép tiszte­letére nevelik. Czinege elvtára a továb­biakban magával a nevelés­sel. a nevelőképzéssel foglal­kozott. A szocializmus teljes győzelmének három alapvető feladata közül az első kettőt, a munkásosztály politikai hatalmát teljesen, a kapita­lista kizsákmányolás meg­szüntetését alapjában megte­remtették. A harmadik felté­tel az emberek gondolkodá­sának szocialista átformálása megkezdődött. Ez hosszú, nehéz és harc árán megvaló­suló feladat. Az ellenség kü­lönösen az ifjúság gondolko­zását kívánja megmérgezni, ezért a pedagógusokra óriása feladat háruL A párt és a kormány ener­giáját a tanító és óvónőkép­zés területére összpontosítot­ta, mert ezt a területet esz­mei, politikai és szakmai szempontból egyaránt a leg­több hiányosság jellemezte a különböző nevelésügyi intéz­mények közül. Az előadó itt rövid átte­kintést nyújtott a nevelés történetéről, a tanítóképzés felsőfokúvá tétele körül ki­alakult elvi és gyakorlati harcról. Majd a jászberényi tanítóképző 42 éves történe­tét ismertette. Színesen ecse ­telte azt a küzdelmet, amelyet a haladó gondolkozóim taná­rok vívtak az iskola demok­ratizmusáért. Ismertette az iskola sorsát az ellenforrada­lom idején és a felszabadulás után. Az iskolareformról, a kül­földi példákról és az átszerve­zés politikai harcáról beszélt ezután Czinege élvtáns. Is­mertette a téves és ellenséges nézeteket, amelyeket a gya­korlat sorra megcáfolt. Az ellenséges híresztelésekké' szemben az bizonyosodott be. hogy mind tanárnak, mind növendéknek a legkülönbb erők jelentkeztek töme­gével. A tanárok fele párt­tag, a munkás-paraszt szár­mazású tanárok száma a hat­van százalékot is meghaladja Megtalálhatjuk közöttük a tanítóképzés országosan is­mert régi szakembereit épp­úgy, mint a Szovjetunióban, vagy hazai egyetemeinken diplomát szerzett fiatalokat Hasonlóan Jó az arány a hallgatók között, akiknek húsz százaléka nagyüzemi ter­melőmunkából került isko­lára. Az előadás ezután az inté­zet szervezeti és működési szabályzatában leszögezett feladatok közül kommentált néhányat. így a pedagógus hivatásáról, az ideológiai ne­velésről, az új erkölcsi felfo­gásról beszélt. Nyomatékosan aláhúzta a parasztság gondol­kozásának megváltoztatásá­ban az új tanítókra háruló fontos feladatokat. — Kívánok az intézet vala­mennyi dolgozójának, tanuló­jának erőt, egészséget, sok sikert a tanulásban, családi és közösségi életükben — fejez­te be nagy tapsok közepette beszédét Czinege elvtára. Ezután a hallgatók esküté­tele, majd kis kultúrműsor következett. Két kép Behavazott fejű öregember ült a zongoránál. Az ő keze nyomán felcsendülő akkor­dokba simult bele az ének, a Himnusz és az Intemacionálé dallama. Szeretettel és tisz­telettel tekintett mindenki Laci bácsira, aki szinte alapí­tása óta, negyvenegy éve ta­nítja a zenét ebben a nagy- muitú intézetben. Czinege elvtára is megemlítette beszé­dében az intézet lobogó lelke­sedéssel dolgozó alapító pe­dagógusának, Berzátzy László­nak a nevét. Egészen termé­szetes, hogy a kora után ér­deklődtünk elsősorban. — Hetvenhárom éves va­gyok — mondja büszkén —, de ez nem számít. Egész éle­tem a tanítás, a szüneteket nem szeretem és még leg­alább két évet szeretnék tanú tani. • Az ebédlőben izgalom, vi­dám beszélgetés. A kis vékony Havassy Zsu­zsa lelkendezve jelenti ki: — Jaj, hol is kezdjem? Nagyon boldog vagyok, mert nálunk a tanítás, dédapámtól kezdve családi tradíció. Alig lehetett velem bírni, amikor megtudtam, hogy felvettek. Kész vagyok a legkomo­lyabb munkára, tanulásra. Ez a véleménye Vithalm Klárinak, aki a karcagi érett­ségi után óvodában dolgozott, csakhogy gyerekek között le­hessen, meg Marik Mihály­nak, a komoly cibafcházi fiú­nak, aki a motorszerelést ta­nulta ki, sőt katonaidejét is leszolgálta, úgy jelentkezett iskolára. Egymás szavába vágva dicsérik a kollégiumot, a kitűnő ellátást, a lehetősé­geket, a szíves fogadtatást Nekünk meg az a vélemé­nyünk: kitűnő fiatalemberek jöttek itt össze, hogy három év múlva lelkes kommunista pedagógusokként hagriák el az isíkolát Hernádi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom