Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember J7. Különös táj, különös vidék, szintfeletti magassága 84—85 különös emberek. Nagykun- méter között váltakozik. A ság. Illyés Gyula, a dunántúli talaj szerkezete gyenge, megTereprendezés. Jövőre 644 holdon végeznek hasonló munkál agrárproletárokról megírta a Puszták népét Ezen a vidéken még ordítóbb volt a nyomorúság. A mostoha, is- tenhátamögötti sziken még sanyarúbb az élet Most mégis erre a vidékre kellene eljönni annak, aki meg akarná írni hogyan él a puszták új népe. Ezek a keménykötésű emberek megérdemelnék, az olvasók nagyon várnák, az élő magyar irodalom pedig teljesebb lenne. Mert nézzük. A, városi lakosság többsége legtöbbnyi- re még mindig úgy képzeli el a pusztát, ahogy a régi olvasmányai, vagy más élményei erre emlékeztetik. Hosszú, máladozó falu épületekkel, trágyabűzzel, mezítlábas, rongyos gyermekekkel, imbolygó ökrökkel, kietlenséggel, ürességgel. Pedig a szó ilyen értelmében már rég nem puszta a puszta. Ettől a romantikáitól megfosztották Állami gazdaság — volt káptalanon Kisújszállásról indultam Ecsegfalva felé a kövesúton. Ismerkedni a vidékkel és találkozni a puszták új népével, a Nagykunsági Állami Gazdaság dolgozóival, vezetőivel. Ez a gazdaság 1947-ben alakult, .káptalanbirtokon. Posta és vasútállomása Ecsegfalva. összes területe 11.579 hold ebből 3.989 holdat öntöznek. Közigazgatási határok szempontjából kedvezőtlen helyzetben van, mert a gazdaság területének nagyobb része Szolnok megyében van, kisebb része Békés megyében 'terül eh felelő talajerőutánpótlással termékenysége jó." És még annyit: a lehulló csapadék sokévi átlag szerint 450—550 milliméter között ingadozik. Ebből a mennyiségből a vegetáció alatt 250—300 milliméter esik. Tehát a Nagykunsági Állami Gazdaság éghajlata erősen száraz, aszályrahajló. S mégis az itteni emberek valósággal csodákat művelnek. Tizenöt esztendővel ezelőtt ott, ahol most járok, az út két oldalán rissz-rossz legelők nyújtózkodtak, ameddig csak a szem ellátott. Üresség és mozdulatlanság nehezedett a vidékre, szegénység fojtogatta a népet. S most valami két kilométerre Kisújszállás után, hirtelen átmenet nélkül megváltozik a táj arculata. Az utas izgatottan nézelődik jobbra-balra. Érdekes látvány fogadja. Az az érzése, mintha moziban ülne és a híradó pergő kockáin valami távoli kínai tartomány rizsaratását nézné. Rizs, rizs mindenfelét Rizs — rizs — rizs Később találkoztam Kiss Jánossal, a gazdaság főagro- nómusával, a különös emberek egyikével. Szívével, eszével ide tartozik a puszták új népéhez. Udvarias, rokonszenves ember. Ä rizsföldek látványát már megszokta. A szakember tárgyilagosságával sorolta: 1600 holdon termelik az idén ezt a növényt 1953-ban 9.6 métermázsa volt afe átlagtermés. Évről-évre növekedett és most az elég biztos becslések szerint 15.5 jához menőben az út jobboldalán a nyakát ijedten ösz- szébbhúzza az ember. Hatalmas víztükör emelkedik a kövesút fölé, mintegy 30—40 centiméterrel magasabban az út szintjénél. A gát fogja a vizet Felkapaszkodtam a gát partjára és csak néztem. Itt is, ott is csobbanás: felugrott valami nagy hal. De micsoda hatalmas tó! Később mondták: 150 holdon terül el. A felszabadulás előtt szikilegelő volt a helyén. Csak melléküzemág, mert a gazdaság termelési iránya rizs, ön- tözött-takarmány, ló. és juhtenyésztés. Leballagok a töltésről, néhány mondatot írok a jegyzetfüzetembe, aztán zsebre- dugom. Hiába minden erőlködés. A látványt pontosan visszaadni úgysem lehet. Néhány perc múlva a gazdaság központjában, a salakos úton topogunk és jobbhiján ismét előveszem jegyzetfüzetem, felírok egy mondatot: „Inkább üdülő ez, s nem puszta.” ölvén rózsafát szádanként, ahol a barázdás öntözést alkalmazták, 218 mázsát. Az elmúlt évben 10 métermázsa volt kukoricából a holdanként! átlagtermésük májusi morzsoltban, az idén 25. Tizenöt métermázsás növekedés egy esztendő alatt íme, ennyit ér az éltető víz, s ime, erre képes a puszták új népe. Erre? Ennél még sokkal többre. Ez évben megpróbálkoztak a rizs másodvetésével. Tizenkét holdon! Hét holdon Dubovszki 129 fajtát, öt holdon Dunghansalit vetettek. Előibb 145 mázsa zöldtakarmányt takarítottak be, most 15 mázsa rizst. Jövőre 150 holdon termelnek másodvetésű rizst (Akit érdekel, annak szívesen ad felvilágosítást a Nagykunsági Állami Gazdaság főagronómu- sak Cult orr én akiéin elő A cukorrépa kiszedése nehéz és körülményes volt Erre se szó, se beszéd, a gépműhelyben összeállít néhány Űj növény ezen a vidéken a cukorrépa. — Kovács Gyula traktorista és Tapdi Lajos elégedettek a terméssel. Talajviszonyairól a szakemberek ezt mondják: „Erősen kötött szikesedésre hajlamos, szurkos-fekete rétiagyag, helyenként erősen szikfoltoa. Átlagos teogsemétermázsa lesz a tavalyi 14.4 mázsával szemben. Ez-az új romantika. Ezt csinálta a puszták új népe, az egykori birka-legelőkön, Közel a gazdaság közpoafcmoltam meg az irodaépületet körülvevő parkban, ötven nyíló rózsafát Trágyaszag? Máladozófalu épület? Imbolygó ökrök? Kietlenség? <— Sehol. Elf fiafal lány Fiatal leány sétál keresztül a parkon. Kérdezem tőle, mi a beosztása. — Növénytermesztő Vagyok. — Hová megy? — A fürdőbe. Minden átmenet nélkül ismét Illyés Gyula számr mra olyan megrázó könyve jut eszembe. Talán ezért kérdeztem a lányt: — Mikor volt itt utoljára pofozkodás? — Rám néz, nem érti. Aztán sebesen, pergőnyelvvel mondja: — Azt adná meg az isten, hogy valaki hozzám nyúljon. Mind a két szemét kikaparnám — és elsiet a fürdői >e. Hideg, meleg víz várja minden este a munkából hazatérő növénytermelőket, állattenyésztőket. Találkoztam Vigh József üzemegység vezetővel, Fazekas elvtárssal, a rizses agro- nómussal. Kifogyhatatlanok az eredmények felsorolásában. Nekik ez jelent többletet és ez érthető. Hát van annál nagyobb boldogság, hogy valamikor ezen a vidéken a cukorrépát alig ismerték, most pedig ez évben 346 hóidat öntöznek, kukoricát és silókukoricát 384 holdat. S a cukorrépa ott, ahol nem öntözték. 140 mázsát ad holKérdezősködöm erről is, arról is. — Lopás. Van-e itt lopás? — Az üzemegység-vezető hí- mel-hámol, de végül elárulja, hogy igen. Restelli „a dolgot, de volt ilyen. Pető Lajos és Szűcs Imre takarmányt lopott. Hm, hm. Ez egy cseppet rontja az illúziót. Kínos dolog még beszélni is róla. S aztán valahogy kiderül, hogy ez a lopás is egészen különös a maga nemében. Mert Pető Lajos és ,Szűcs Imre nagyon, nagyon szereti a gondjára bízott két szép lovat, s azoknak „szereztek” egy kis plusz takarmányt, hogy még gömbölyűbbek, ember, és szerkesztett valami nagyon ügyes, hasznos répaki emelőt. Csak annyit mondtak a főagronómusnak: kész, kipróbálhatjuk, bevált Azzal dolgoznak. Kovács Gyula és Kiss József már negyedik hete még a vasárnapot is munkában tölti vele. A cukorrépa-ki emel 5 szerkesztői János Gyula, Rizman László, Demeter Alajos meg már bizonyára más valamin töri a fejét Sz—100-as lánctalpas traktorral Oláh János töri a kunsági földet még fényesebbszőrűek legyenek. Hiába, a büntetést megkapták érte. Kevesen Ismerik S mennyi mindent meg kellene még írni erről a vidékről, s ennek a pusztának az új népérőL Arról, hogy esténként moziba járnak, i tői és tanulnak is. Sokan megfordultak a Nagykunsági Állami Gazdaságban — főleg szakemberek. Ha rajtam állna, egyszer meghívnék ide írókat is Budapestről. Így talán megszületne végre egy regény, amelynek az lehetne a címe; A puszták új népe. Szekulity Péter Híradónkat megkedvelték a szövetkezeti tagok Termelőszövetkezetünk pártszervezete áprilisban határozatot hozott faliújság készítésére. Alig hangzott el a szó, az asztalosok máris munkához láttak. Elkészült a tábla. Ekkor jött a probléma: Kik írják az újságot? A probléma nemsokára megoldódott. Szerkesztőbizottságot alakítottunk. A szerkesztőbizottság tagja lett Kerekes Lajos elvtárs, a sajtófeielős, Sinka Ferenc, a faliujságfele- lős és Kábái Sándor, a KIS2 propagandista. Első teendő volt a névadás. „Szövetkezeti Híradódnak neveztük el faliújságunkat. Nehéz volt ósz- szehozni. Nem egyszer verejtéket csalt homlokunkra • a gond, hogyan kedveltessük meg tagjainkkal híradónkat. A huszonharmadik szám után nyugodtan mondhatjuk: úttörő munkánk sikerült Híradónk úgy a tagsághoz nőtt, mint a traktor a szövetkegs?hez. Olvasóink figyelemmel kísérik, tagjaink írásai tartalmassá teszik és díszítése még az utcai járókelőt Is olvasásra csalogatja. Huszonhárom hét tapasztalata azt bizonyítja, nogy érdemes a faliújsággal foglalkozni. Nevelő hatása sokkal nagyobb, mint gondoltuk, s amellett élő kapcsolatot teremtett vezetőségünk és tagságunk között. Hetenként tájékoztatja tagjainkat azokról az eseményekről, mely szövetkezetünkben történik. Jgy a különböző mende-nr ndák nem ütnek tanyát az emberek fejében, a hírek a valóságnak megfelelően jutnak el olvasóinkhoz. Újságunk három példányban készül, ugyanis tagjaink három székházunktól indulnak munkába. Míg az autó-a várnak a munkábamenők, elolvassák a híradSl Faliújságunk egyik i illemvonása a bírálat Azon túl cikkei nyomán hetvenöt ifjú tagunk végzett társadalmi munkát. Erkölcsi hatása nagy a tagok között, mivel hírüladjuk azok nevét is, —> akik nem jól dolgoztak, vagy a közösben valami kárt tesznek. Szövetkezeti híradónknak hangja nem jut el a hírszolgálati irodák asztalára, de ami fontos; eljut tagjainkhoz, kapcsolatot teremt a mindennapi élettel, a munkával, a vezetőkkel, a kultúrával és a termelőszövetkezeti mozgalom szolgálatában álL Ezért szerkesztjük szívesen, ezért díszítjük odaadással, mert ha nem is mint nagy alkotás, de harcol a szebb életért, a gazdagabb holnapért, harcol a szocializmus megvalósításáért« Somogyvári Imre Karrat? LffYjn Kóczi András agronómus a másod vetésű rizst érmést mu tatja. fiatalok tréningeznek a sport pályán. Arról, hogyha a nö vénytermesztő ünneplőt* vágja magát egyáltalán non lehet megkülönböztetni a fő agronómustól. Arról, hog nincs mezítlábas gyerek, arról a sok, nagyszerű gaz dasági eredményről, aminél alkotói ezek az emberek. Milyen kár, hogy viszony lag nagyon kevesen ismeri) a nagykunsági és a hozzá ha sonló állami gazdaságokat az ottani emberek életét I> milyen jó, hogy a termelő szövetkezeteik sokat tanulhat nak ezektől a nagyüzemek A puszták új népe Az állami gazdaság 590 hold kukorica-vetéséből 383 kh öntözött Ilyen nagyra nőtt a kukoricacső. Sípos Erzsébet
