Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

1959. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 különbségek bolt és bolt között A közösség ügyéből kiindulva — Javult Szolnok zöldség és gyümölcsellátása — A perem­kerületek pótolnivalói — Népszerű a mozgóárusítás Szolnokon 48 üzlet árúsit zöldséget és gyümölcsöt. Az elég szép hálózat nagyjából egészéből biztosítja a város ellátását. S mióta a tanácsi és pártszervek külön foglal­koztak az ellátás e területé­nek problémáival; jelentős javulás következett be a vá­lasztékban, az áruk frissesé­gében, szállításában. Szakemberekkel kerestünk fel néhány üzletet a 48 közül, hogy meggyőződjünk a zöld­ség és gyümölcsárúsítás helyzetéről. Javuló árupropagan­da. bő választék Az már szinte természetes Szolnokon, hogy a 121-es cse­megebolt gyümölcsosztálya a legkorszerűbben felszerelt s az is megszokottság számba megy, hogy a választék is eb­ben az üzletben a legbősége­sebb. Viszont feltűnően na­gyot javult — bizonyára a 121-es példája alapján — a földművesszövetkezet 23-as boltjának helyzete. A régeb­bi, rendezetlen és gyakran fonnyadt, romlásnak induló zöldséget és gyümölcsöt, friss szinte önmagát kínáló áru váltotta fel a kirakatban. — Megszűnt az, hogy a pult alól árulnak: a vevő szeme előtt áll az áru, válogathat a bőséges készletben. Azonban még itt is kerül pótolnivaló. A kielégítő kész­lettel rendelkező és tegyük hozzá népszerű I-es boltban már bevezették a dinnye vá­logatását Lékelik a vevő kí­vánságára azt, amit kivá­lasztott magának. Hasznos volna ez a földművesszövet­kezeti boltokban is. Óvatos rendelők, gyenge kínálat Az úgynevezett kültelki boltok közül is megnéztünk néhányat. Kétségtelen, hogy javulás itt is tapasztalható, azonban tartozunk az igaz­ságnak azzal, hogy meg­mondjuk: választék, körül­mények tekintetében ég és föld a belvárosi és e boltok közötti különbség Túlzott óvatossággal rendelnek a ve­zetők és annak ellenére, hogy mostmár naponta szál­lítanak ide is árut, a Vegyi­műveknél lévő 31-es Kisker, boltban valóságos cefreszag fogadja a látógatót. Zsákban tárolt rothadó burgonya ont­ja a penetráns „illatot.” — Nem tudhatjuk mi a véle­ménye Bánvölgyi Tiborné boltvezetőnek a kiöntött pa­radicsomról és paprikáról. Véleményünk szerint nem emeli a környék színvonalát, arról nem is szólva, hogy va­lóságos eldorádója a legyek­nek. Nem mondhatunk vala­mi jó véleményt a cukorgyá­Szállítják a kendert Levágták a kendert a fegyvernek!, Kossuth Tsz gazdái. Száradás után Kiss József és Molnár István már szállít­ja is a bőséges termést. ri boltról sem. Igaz az üzlet kicsi, de ennek ellenére na­gyobb gonddal, ízlésesebben lehetne tárolni a gyümölcsöt s valami kis zöldséget is tar­tani. Most ugyanis nem ta­láltunk. Beváltak a mozgó* boltok Amikor az ellátás helyze­tével foglalkoztak az illeté­kes szervek, olyan határozat született, hogy az üzemek előtt idényjelíegű mozgóbol­tokat kell felállítani. Azóta a kórház, a Papírgyár és a Járműjavító előtt létre is hozták a boltokat. S a tapasz­talatok azt bizonyítják: jól bevált a kísérlet. Bak Mi- hályné, a kórház előtti áruda vezetője például naponta 800 —1000 forintot is árul friss gyümölcsből. A többi ilyen elárusító helynél is hasonlót tapasztalunk. Megkérdeztünk néhány környékbelit is. Károly Jó- zsefné a Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat dolgozó­jának és másoknak is az a véleménye: helyes, hogy megszervezték az elárusító- helyeket. Néhányan azt is kérik, hogy állandósítsák va­lami gombaszerű megoldás­ban azokat. Hogy erre kerül- e lehetőség vagy sem, nem tudjuk. Viszont az biztos, hogy az idei tapasztalatokat felhasználva, jövőre már az első gyümölcs érés idején árúsítani kell — az igények jobb kielégítése érdekében — a gyárkapuk előtt gyü­mölcsöt, főzelékféléket. — nagy — Szeptember elsején meg­tartották az első vezetőség­újjáválasztó taggyűlést a szolnoki Járműjavítóban. Az I-es alapszervezet kommunis­tái ültek össze, hogy felmér­jék többéves munkájukat. A beszámoló, amely mond­hatni kollektív erővel ké­szült, határozott hangon, tár­gyilagosan mérlegelte a tag­ság hároméves múltját. Sőt nemcsak a jelenlévők, hanem az alapszervezet összefogta terület dolgozóinak együttes tevékenységéből indult ki. Megmutatta milyen eredmé­nyeket érhetnek el, ha ösz- szesített erővel látnak hozzá egy-egy hasznos elgondolás megvalósításához. Példaként állította a munkaügyi osz­tályhoz tartozó tanműhelyi kommunistákat, akik 157 ezer forintos társadalmi munkát végeztek a műhelybeli pár- tonkívüliekkel együtt. Hason­ló alapossággal elemezte a fiatalok és idősek közötti vi­szony alakulását, helyzetét. A taggyűlés nem kalando­zott el, nem valami elvont pártmunkát elemzett, hanem mindenkor a helyi dolgokat boncolta. Kérdés csak abban merülhet fel, hogy vajon ezek voltak-e a legfontosabb dol­gok, amiket itt meg kell ha­tározni? Ezek képezik-e a többi tennivalók alapját, ki­induló pontját? S itt valószí­nű adódott mulasztás. Ezt ta­lán az mutatja elsősorban, hogy sem a beszámoló, sem a hozzászólások egésze nem kapcsolódott úgy az egész üzem termelési feladataihoz, ahogyan az szükséges lett volna. Tény, hogy ez az alapszer­vezet legnagyobbrészt techni­kai és adminisztratív erőket fog össze. De az is vitathatat­lan, hogy ezek az erők azért a termelésben résztvevőkkel közvetlen kapcsolatban van­nak, hogy egymás nélkül nem lehetnek meg. S az admi­nisztratív és szolgáltató rész­legek hivatása és legfőbb célja is az lehet, hogy a ter­melő munkát segítsék, annak útjaiból a lehető leggyorsab­ban elhárítsák a felmerülő akadályokat, s megteremtsék mindazt a feltételt, amely a tervek teljesítéséhez szüksé­gesek. Ez a taggyűlés volt egyik legjobb alkálom arra, hogy erről szóljanak. Helye­sebben, hogy ezekről nem­csak a jelenlegi helyzetig jut­va, hanem a jövőbe mutatva is tanácskozzanak. Mégis, a beszámolót is beleértve, leg­alább tizedik hozzászólás volt az, amely az üzem tervtel­jesítését említette. Biztató dicséretekkel, elis­meréssel nem fukarkodott a vezetőség. Ugyanakkor a szá­monkérés sem maradt el. Ezért a taggyűlés egészét sok­rétű, élénk munkaértekezlet­ként jegyezhetjük fel. Mégis, az egésznek van olyan íze. hogy az aktivitást, az erőt az elvtársak nem terelték a leg­fontosabb feladatok megol­dásának irányába. Igaz, hogy a határozati ja­vaslat sok fontos dolgot je­löl meg. ami kiegészíti az említetteket, de ha a beszá­molót, s az azt követő vitát már áthatja a konkrét tenni­valók ismerete, az emberek­nek jobban a vérébe ivódik, hogy ez a taggyűlés egy ha­tárkő, amelytől újabb, bát­rabb tettek végrehajtására kell indulni. Sokkal inkább ÚJ GYÁRTMÁNY Kisújszálláson Szinte mozogni sem lehet az új négyszögletes fényezett asztaloktól. A folyosó, az ebédlő, a munkatermek sza­bad részein az új gyártmány első kész példányai fényle­nek. A kisújszállási volt nö­vényszár ládagyár új arccal mutatkozik be. A fényezők munkatermé­ben hat nő válogatja a kö­vetkező szériába tartozó asz­tallábakat, oldaldeszkákat. Már szakértelemmel vizsgá­lódnak az előregyártott al­katrészeken, pedig alig két hónapja, hogy elkezdték ezt az új munkát. Nem volt könnyű a durva ládaszegelés után megtanulni a finom és jó érzéket igénylő fényezést. — Dehát a nőkön nem fo­gott ki az új, -7- mondja Ö. Tóth István, a fényező bri­gád egyetlen szakmabelije és tanítója. Megelégedését csak halkan fejezi ki, nehogy meg­hallják a többiek, s mint mondja: — Még majd elbiz- zák magukat — A „próbababa” 200 haj­lított virágállvány volt, az­után elmentünk Egerbe ta­pasztalatcserére. Nem mon­dom, tanultunk ott is vala­mit. Nézze meg ezt a vé­kony kislányt. A legutóbb rendezett fényezési verse­nyünkön ő nyerte az első dí­jat. Majláth Ilona a szöge- lők között is élen járt. Kiss Sándorné 55 éve ellenére is olyan akarattal és szorgalom­mal dolgozik, hogy sokan iri­gyelhetik. Nem akarok na­gyot mondani, de büszke va­gyok rá, hogy a hat női dol­gozónk mindegyike tud „ibe- relni”. Ez a munka a legne­hezebb, a fényezés utolsó mozzanata. Sokan évek múl­tán sem tudják elsajátítani ennek a fortélyát. „KILÉPŐK”? A TAVASZON, amikor elő­ször találkoztunk Jászbe­rényben, még csak a térké­pen mutogatta Sándor János, hol lesz a Győzelem Tsz, s fejből sorolta: Vetünk 5 kát. hold dohányt, lesz 20 kát. hold konyhakertészetünk, 20 tehenünk, silózunk, stb. Most az izzasztó nyári dél- előttön Szilágyi Lajossal, a munkacsapat vezetővel jár­juk a 28 holdas kertészet csatornáit, a pirosló paradi­csom, a karfiol, káposzta földjét. A dűlő mellől soká­ig hallani a silőkombájn csattogását, aztán elül a zaj. Az élénkzöld szójabokrok az oltalmatadó tengeriszárakkal keveredve kerülnek a száz­köbméteres betongyűrű mé­lyére. Egyik óráról a másik­ra tűnik elő a föld szürke arca, mintha kérdezné: — Ugye, nem csaltalak meg ti­teket? Viszonoztam a gon­dos művelést,, a bőséges mű­trágyát, tápláltam a hitete­ket, hogy a herényi föld is tud olyan hálás lenni, mint a mezőtúri ha az ember is ügy bizik benne. Ahol járunk, esetlen, itt-ott idomtalan csatornák továb­bítják a frissítő nedvet, a tábla szélén ásott kutból. Murányi Lajos kommendí- rozza a fodrozó vizet, hogy egyformán kapjon minden sor. S míg tapossuk az in­kább emberi leleményesség, mesélniakarás. mint a szak­értelem empite domboldalt, kisérőm beszél« Áprilisban a mezőtúri Pe­tőfiből jöttek ide vagy hú­szán. Tíz éves szövetkezetei hagytak ott, azt, ahol annak idején kezdték. Vállalkoz­tak: tapasztalatukat gyümöl- csöztetik, akaraterejüket pe­dig megfeszítik, hogy itt is életre kapjon az új. Nem re­méltek kincsesbányát, az ott­hon melegét, kényelmét sem hozhatták magukkal. De bíz­tak dolgos két karjukban, s abban, hogy az új előtt iitt sincs áttörhetetlen gát. AZ AKARATOT, a győz- niakarást hozták magukkal s máris számtalan apró do­logban ültették azt át. A szé­pen, hozzáértéssel érlelt do­hány, a jó kondicióban lévő tehenek, a száz mázsányi aranyló vöröshagyma, a te­nyérnyi paradicsompaprikák, az épülő 48 férőhelyes tehén­istálló, az olcsón, saját erővel épített szalmatetős disznóól. Mindenben észrevenni a 10 éves szövetkezeti múltat, az emberek leleményességét. — odaadását, s méginkább a jö­vőt. A jövőt, amely alakul, — amelynek körvonalai tisztul­nak, biztatást ad a ma ne­hézségeinek viseléséhez. Mert az otthon enyhét még eddig nem sikerült pótolni. Csak hasonló, keménykötésű em­berek tudják zokszó nélkül viselni azt, hogy most is úgy szállásolnak, mint hajdan a summás korban. Egyetlen he­lyiségben, minimális tisztál­kodási, "őz lehetőségek kö­zött. Mégis, ha a fájó dol­gokról esik szó, egyikük sem ezt említi először,. Egészen mást, A Petőfiben az utazás napjáig dolgoztak. Onnán is számoltak terményre, pénzre. Mikor érdeklődtek, mint hi­deg zuhany érte őket: Elszá­molunk titeket, mint kilépett tagokat. Úgy. Hát ez jár, hát ezt kapják a sok küzdelmes, a nem mindennapi vállalko­zás ellenében? Kilépettek? Hisz az elnök megbízólevele így szót: „A Városi Pártvég­rehajtó Bizottsága Sándor Já­nost és tagtársait azzal a pártmunkával bízza meg, hogy segítsék Jászberényben a tsz fejlesztést és ott tsz-t alakítsanak.” Ráadásul a vá­rosi titkár, Máté Lajos elv­társ. amikor meglátogatta őket, egyre azzal hozakodott elő: — „ ;.; tudjátok-e, hogy otthon most mennyivel több jut, mint tavaly?” Pedig hát jobban esett volna, ha né­hány elismerő szóval bizta­tást, lelkesítést ad a messze- esétteknek. ha meglátja ná­luk a sarjadó jövőt, s velük együtt örül. A terményt véaül is me gyei vezetők közbenjárására hiánytalanul megkapták. Mé­gis. Emberi érzékenységük nem ért meg valamit: Nevü­ket egy lapon hagyták a ki­lépőkkel. Pedig ők megérde­melnének egy új, tiszta. sz6r lapot, valami egészen más felirattal, valami hasonlóval- párimeeWT-’+ác^ént átléptek Igen, valahogy úgy, ahogyan Valentyina Gaganovát, azt a szovjet birgádvezető nőt em­legetik, ki otthagyta jól tel­jesítő brigádját, hogy segít­sen másoknak, a rosszul tel­jesítőknek. Megelégszik ke-; vesebb fizetéssel, csak hogy; másokat előbbre segítsen. —; Rájuk is valami hasonló ille-1 nék. | ,A Győzelem tagjai nem ke-; seregitek, nem, mert bizako­dásuk megingathatatlan, s az erő a figyelem, a munká­ra kelL Akár hogy is, de a haladó minden akadályon áttör, minden reáakaszkodó maradit megfoghatatlan erő­vel szakít el. NEM CSALÓDNAK. A vá­ros üzemei, KTSZ- :-i és más szervei most összefogtak, hogy tápsót hintsenek a fa­kadó újra. Tizenkét lakást építenek, ahol majd újra megtalálhatják az otthon me­legét, ahol a daróc helyett puha, vetett ágy ölelő asz- szonyi kar, gyermekkacaj várja őket, még az ősz be­állta előtt. A Fémnyomó- és Lemezárugyár, az A prí tó­gépgyár építőanyagokkal, — j szakmunkásokkal, a 10-es A.KÖV terméskövekkel, szál­lításokkal, a Községgazdálko­dás fa- és tetőfedő anyagok-, kai, az Asztalosipari Válla-; lat dolgozói ajtók, ablakok: készítésével, a Magasépítő: Vállalat a tervek elkészítésé­vel, a Honvédség a földműn-; kák megkönnyítésével segít. Éled, tovább sarjad majd így a jövő, amelyet bátor, keménykötésű szőve kezet! ! emberek biztos kézzel palán-' táltak át a szülőidből fris-j sen művelt helyre. B. E. j — Most 163 asztalt készí­tettünk el. de még ebben a. félévben háromezret csiná­lunk. Még gondolkozunk azon, mennyit vállalunk er­re a hónapra, mert úgy akar­juk, hogy amire szavunkat adjuk, teljesítsük is. A gyár többi része is moz­galmas. A hokedligyártás műveletének apró részletei bontakoznak ki az egymást követő munkatermekben. A lábakat szabják, fúrják, csi­szolják. A tetejét enyvezik, szárítják, szintbe gyalulják. Másutt már az összeenyvezé- sen dolgoznak. Szükséges is ez, mert évente 25 ezret ké­szítenek. A munka nagy ré­szét korszerű famegmunkáló gépek végzik, s így a szalag­szerű művelet csökkenti az előállítási időt. A távolabbi műhelyben mintha karácsonyra készül­nének. A gyermekiá* ékok so­rozata készül ott. Még be sem fejezték a háromezer kisvonat gyártását, máris ké­szülnek a babakocsi alkatré­szei. Az óvodák részére 1600 kárpitozott kombinált szoba és 400 modern konyhagarni- tura is a tervben van. A pro­totípusok szerint nagyszerű játékokat kapnak a kicsi­nyek. A vállalatnál maradt még a régiből is. Az idén jelen­tős konzerv-export úgy kí­vánta. hogy, a kisújszállási üzem gyártson le egy na­gyobb men yiséget a régi termékből. A dolgozókon nem fogott ki ez a kívánalom. Ha­marosan át is álltak a régi­re, hogy rövid hé* leforgás alatt 14 ezer ládát gyártsa­nak. sarkallta volna az alapszer­vezet tagjait. így a mérleg főleg a megállapítások javá­ra billent. Nem ösztönözte eléggé az embereket arra, hogy keressék, kutassák a jö­vőt, s gondolkodjanak, mit tegyenek azért. Sok kemény bírálat is el­hangzott ezen a taggyűlésen, ami igazolja, hogy az üzem dolgozói között nem szuny- nyad az igazmondás, a har­cosság. Ezzel is lehetne azon­ban előbbre lépni egy-egy lé­péssel. Hisz a kemény bírá­lat egymagában még nem biztos, hogy mindenkor elég. A leghasznosabb, ha azt a hibák kiküszöbölésére tett ajánlat, javaslat is követi, ha megmutatja, hogyan lehetett volna elkerülni a mulasztá­sokat. Csak akkor teljes ér­tékű a számonkérés, ha az nemcsak egyoldalú, nemcsak önmagáért hangzik él. Alkal­mi példa is utal erre: Az egyik pártcsoporfr- bizalmi, Köszler Antal pél­dául így kezdte válaszát az őt ért bírálatra: „Elég sok ostort kapok mostanában a vezetőségtől”. Nem szereli esés dolog az, ha az embe .reknek ilyen hasonlat jut eszükbe, amikor hibái kerül­nek szóba. Mert emögött bi­zonyos fokú megnemértés ér­zése húzódik meg. Ugyanak­kor Köszler elvtárs kérte is, hogy a vezetőség majd több segítséget, tanácsot is adjon a bírálat mellé. Való­színű — jogosan. Sok-sok állhatatosság kell ahhoz, hogy összeforrott, egy­másért, a feladatok végrehaj­tásáért izguló, fáradozó, lel­kesedő kollektíva alakuljon ki az alapszervezet körül. Olyan, amelyben nem az ap­róbb súrlódások, kötekedések eloszlatása — vagy éppen elő­idézése —, hanem az orszá­gos célkitűzésekhez való csat­lakozás, a termelésben való mindenkori helytállás a leg­élénkebb törekvés. Ahol a közösség, a kollektíva ügyé­ből kiindulva gondolkodnak az emberek, s elvtársi, em­bertársi összefogással igye­keznek elérni céljaik megva­lósítását. Sokan, többek kö­zött Vall Sándor, Csirmaz László, V. Kovács Jánosné. Mihályi Antal és más elvtár­sak hozzászólása is arra en­ged következtetni, hogy van­nak ott sokan, akik ebben segítségére lehetnek az újon­nan megválasztott vezetőség­nek. Borsi Eszter mvmfvvm7rp¥?vTf?Tfmr ÉLUZEMAVATAS a iX. bányásznapon A Kőolajipari Tröszt Alföl­di Kőolajfurási Üzeme szep­tember 6-án, vasárnap a IX. magyar' bányásznapon kettős ünnepet tart. Az olajbányá­szok az első félévben is, mint a múlt év második felében, kimagasló termelési eredmé­nyeket értek el. Ennek alap­ján egymás után immár má­sodszor tudhatják maguké­nak a büszke Élüzem címet. A IX. bányásznapot egybe kötötték az élüzem avatással. Az ünnepséget Szolnokon, a MÁV Járműjavító kert- és kulturhelyiségeiben tartják meg. Már 5-én, szombaton este 19 órakor a Hősök em­lékművének megkoszorúzásá­val veszi kezdetét a kettős ünnep. Vasárnap délelőtt 10 órakor a Járműjavító helyi­ségeiben nagygyűlésen mél­tatják és köszöntik az alföl­di olajbányászokat. Utána ebéd és szórakoztató műsor, majd délután 3 órától 6 óráig sportrendezvények, 8 óráig kultúrműsor és utána éjfélig tánczene szórakoztatja az ünneplő és ünnepelt bányá­szokat. Pályázati felhívás Szolnok Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya mér­legképes oklevéllel és több­éves gyakorlattal rendelkező könyvelőket keres megyei re­vizori munkakörben termelő­szövetkezeti vonalra. Bővebb I felvilágosítást a Megyei Me­zőgazdasági Osztály főköny­velőié ad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom