Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember 20. Nemcsak jogunk.,. H a a figyelmes olvasó ke­zébe veszi az újságokat, gyakorta ilyen címek vonják magukra figyelmét: „Fel­emelték a kötelező népokta­tás korhatárát” — „Mélyre­ható iskolareformok a Szov­jetunióban” — „Munkásiaka- démiák indulnak ország­szerte”. A különböző országok erő­feszítései az általános .kultu­rális színvonal és a szakmai képzettség emelésére nem ön­célú, kiagyalt, vagy erősza­kolt dolgok. A technika szé­dületes fejlődése, az élet rit­musának meggyorsulása egy­re több és egyre jobb szak­embert követel, akik meste­rei végzett munkájuknak, tö­kéletes ismerői munkaterüle­tüknek. Természetesen nem elég számunkra az, ha úgynevezett „szakbarbárokat” nevelünk, akik saját munkájukon kívül semmi iránt sem érdeklőd­nek. A ma végzett munká­nak éppen az a jellegzetes­sége, hogy csak sokoldalú, a munkát összefüggéseiben látó és az élet egyéb kérdései iránt is érdeklődő ember tudja százszázalékos biztonsággal ellátni. Hogy csak egy példát hozzak: egy termelőszövetke­zet állattenyésztési brigádve­zetőjének nemcsak az állatok gondozásához, hanem a kü­lönböző takarmányfajtákhoz, a kalóriaérték kiszámításá­hoz, az állatbetegségekhv.z. az istállózáshoz, az itatásos bor- júnevelésihez is kell értenie. Emellef* ismernie kell a kö­zös gazdálkodás, az állatke­reskedelem kérdéseit is. Csak egy példát, említet­tünk, de jóformán nem is isi­merünk olyan foglalkozási ágat, amelynél ne lenne szük­séges a szakmai és általános műveltség emelése. Köztudo­mású, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek nem volt alkalma és lehetősége a tanulásra, a Horthy-rendszer nyomora és szenvedése már korán munkába állította. Hat elemit, vagy még ennél is kevesebbet tudtak elvégezni ezek az emberek, akik ma szakmunkát végeznek, sőt ve­zető beosztásokba kerültek. Éppen ezért nagy örömmel fogadták azokat a komoly anyagi áldozatokkal járó erő­feszítéseket, amelyekkel pár­tunk és államunk gondosko­dik a felnőtt lakosság isko­láztatásáról, különböző tan­folyamokon való továbbkép­zéséről. yNyugodtan elmondhatjuk, valósággal divat lett a tanu­lás. Nem ritkák az olyan ese­tek, ahol az apa együ.t tanul a fiával. Munkásaink és pa­rasztjaink bőven élnek azok­kal a lehetőségekkel, amelye­ket a dolgozók iskoiái a szaktanfolyamok . számukra biztosítanak. Már megkezdőd­tek általános iskoláinkban, nagyobb üzemeinkben a taní­tás napjai. Megkezdi munká­ját a dolgozók levelező kö­zépiskolája is. Á sok örvendetes példa mellett azonban akad egy-két elszomorító eset is. Ilyen volt az a Szajolban hal­lót) megjegyzés, amely körül­belül így hangzott: „Nem érek rá a művelődési otth in­ba járni, mert arra kötelez­tek, hogy elvégezzem az álta­lános iskola hetedik és nyol­cadik osztályát.” Bár nem ál­talános, sőt egyenesen ritka az, hogy valaki nyűgnek és kényszernek vegye az állam által neki. a tanuláshoz biz­tosított jogot, mégis meghök­kentő jelenség, foglalkoznunk kell vele. Jogról beszélünk. Jogról, amely soha nem látott lehe­tőségeket biztosít minden ál­lampolgár számára, aki ta­nulni akar. Lehetősége* ad ez a jog, hogy többek le­gyünk. hogy mononkat job­ban el tudjuk látni, hogy ér­tékesebb tagjai legyünk a tár­sadalomnak. mint eddig. De tegyük hozzá azt is: Ez nem­csak jogunk, hanem állam- polgári kötelességünk is. Sen­ki előtt nem kell bizonygat­nunk, hogy a szocializmust akarjuk győzelemre vinni. De hogyan akarnak a megnöve­kedett feladatoknak eleget tenni a >k, akik megreked­nek a fejlődés egy bizony,» fokán, munkájuk után begu- bóznak a maguk kis házuk­ba. kertjükbe és engedik el­folyni maguk mellett az időt? Hogyan él egy olyan ember, aki kényszerű köteles­ségének érzi a továbbtanulást és sok esetben a kultúráló- dást is? Kötelességről beszélünk, de nem kényszerű kötelességről. Pártunk és államunk egyet­len felnőtt embert sem kény­szerít tanulásra, csak a 'ehe­tőséget adja meg. hogy ez emberek kitörjenek a tudat­lanság bénító bilincsei közül. Éppen ezért a kötelességnek belülről, önmagunkból kell fakadnia. Hiszen itt nagyon is összeesik az állam és a sze­mély érdeke. Az egyes ember számára magasabb fizetést, tágabb látókört, mindent ös­szevetve, könnyebb életet je­lent. Szocialista államunk számára pedig azt, hogy az állampolgárok sokkal inkább képesek feladatukat ellátni, a szocializmus győzelmét előse­gíteni. S enki sem tagadja, hogy a tanulás fáradtságos, áldozatos munka. De sokan és napról-napra többen kap­csolódnak bele, vállalják az áldozatokat, hogy megköny- nyítsék a maguk és ember­társaik életét. És annak az egyébként jó szándékú szajo- li munkásnak és a hasonló véleményen lévőknek csak azt mondhatjuk, rosszul lát­ják a kérdést. A kényelem a beszűkült tudat, a rosszulér­telmezett ..apám . sem tanult, mégis ember lett belőle” ha­gyomány legyőzésével, átlé­pésével juthatunk el csak oda, hogy a tudás napvilága ragyogjon minden ház abla­kán. A szocializmusba csak így lehet eljutni. És minél előbb tesszük meg a hozzá vezető lépéseket annál több lesz nekünk és az utánunk következő nemzedéknek is. Hernádi Tibor Hírek a Szigligeti Színház életéből A színészbrigádok látoga­tása a szolnoki üzemekben tovább folytatódik. A Bútor­gyár után a Papírgyárban és a Cukorgyárban adtak műsort, ismerkedtek a munkásokká1. Mindnütt szeretettel fogad­ták őket. A színház dolgozói remélik, hogy a személyes ismeretség megtöri a közöm­bösség jegét. • Szépen halad a bérletvásár­lás az üzemeknél és vállala­toknál. Részletes eredmény még nincs, annyi azonban bi­zonyos, hogy a bérletezés el­ső tíz napján már több bér­letet adtak el, elsősorban az üzemi munkások körében — mint az egész elmúlt évad­ban. • A „Szólítson csak mester­nek” című vígjáték premier­jén a darab főszereplője, Tyll Attila egy rossz lépés következtében megrándítot­ta a bokáját. Az előadást nagy fájdalmakkal küzdve, dagadt lábbal játszotta vé­gig, hivatásszeretetről, szí­nészfegyelemről téve tanúsá­got Az oratóriumot Romhányi József szövegére, négy szóié­ra, vegyestkarra és nagyzene­karra írta Sugár Rezső, fiatal zeneszerzőgárdánk egyik ki­emelkedő tagja. A kitűnő mű Hunyadi Já­nos nándorfehérvári győzel­méről és hősi haláláról szól Széles nagyvonalúsággal, ko­mor drámadsóggal állítja elénk az oratórium a nagy hőst és a vele együtt harcoló népet. A mű rövid zenekari bevezetéssel kezdődik, mely után az énekkar harsány hangon szólítja elénk a nagy hadvezért: „Lángszívű hős, rólad zengjen az ének!” Majd egy menekült a török hadak közeledését jelenti Egy sxé- leshangvételű alt-ána szó! az ország kétségbeeséséről. Hu­nyadi áll a hadak élére és a nép bizakodással fordul fe­léje. A sorsdöntő csata zenei áb­rázolása a mű kiemelkedő része. Félelmes erejű kórus­fuga festi a hullámzó nagy csata vad kavargását. Ezt kö­veti a győzelem éneke s Hu­nyadi érdemeit ecsetelő kó­rusrész. Majd komor hangú gyász siratja él a hőst. A mű befejezésében azonban fel­csendül a bizalom, mert „új hunyadiak jönnek’’, akik, Lukács Miklós: ŐSZ A hegyek sörénye — nézd — sárgul már, a völgyben dévaj szelek cibálják kákáét kertek rozsdavert lombsátrát, tajtékos ég alól megszökött a nyár — hol vadiúdcsapat gigái, az úton hosszúszőrű bivalyok cammognak vadrétek szagával, kar ély-holdnak hűs fénye hunyorgói korcs szarvukon. Kócos szél suhint, vacogva hallgatod ablakod koccantják konok gallyak s míg váltadra hull könnyű paplanod elmerül az éj ezüstjébe úszó bárkája — valahol, cserjék alatt ősz csöndjébe ájul a tücsökszó. HtMmtMttHMMMwmttátHtMtHtMtHttHttHMHttHttt. győzelemre viszik az igazság ügyét, diadalmas hangon hir­detik népünk életerejét, ren­díthetetlen bizakodását. Az oratóriumot Vaszy Vik­tor, a szegedi színiház kitűnő igazgatója vezényli. Közre­működik a Budapesti MÁV Szimfónikus Zenekar, a szol­noki Ady Endre művelődési ház énekkara és a szolnoki Beloiannisz úti Általános Is­kola gyermekkara. Szólisták lesznek: Szecsödy Irén, Kora- lóssy Erzsébet, Szabó Miklós és Petri Miklós, az Operaház magánénekesei.---------------»«» ^ Ji ménez: PLATERO. MEG £N (Európa.) A nemrég elhunyt Jiménez- ben egyik legnagyobb költőjét vesztette el a modem spanyol líra. Munkásságát 1956-ban Nóbel-díj jutalmazta. Plate- ro meg én című „andaluz elégiá”-ja a költő és pajtása, egy kedves csacsi története — költői prózában írott lírai emlékezés, az újabb spanyol irodalom egyik legszebb és külföldön is legnépszerűbb alkotása. Szelíd fényekben csillogó, narancsvirágos, olaj­ligetes délspanyol táj elevene­dig meg az ihletett tollal föl­idézett mesevilágban. >AA^VS/WVWWOVVWVVW»VWW^V» Szegedi Pál: A MESSZI ISKOLÁS \ ... A messzi iskolába a dombok hajlatán át, — a lándzsás kukoricatáblák [mellett ballagnak lassan, eltűnődve: az anyja vezeti rőt bozontú kisgyerekét; maga elé engedi, hogy megszokja a járást, egyedül is a végtelen hosszú gyalogúton; a hajnal ragyogásában kezek várják, akik átsegítik az élet függdhldjain, hogy egyedül a gyermeki karok erdejében az élethez erősödjék — és a napfényben majd elindulhat segítség nélkül Is a végtelen bosszú gyalogúton, a dombok hajlatán át, a messzi iskolába. Palotai Boris: Válogatott tévedéseim Szellemes, az emberi gyengé­ket tipikus női éleslátással toll­hegyre tűző hosszabb-rövidebb írások sorakoznak egymás után Palotai Boris új kötetében. Nem hősök, de nem is ördögök, a min­dennapból ellesett figurák, típu­sok. Az írónő a kötet ironikus címével is arra utal: Nem is olyan biztos, mennyi ezekben a dolgokban a hiba és mennyi az örök gyengeség, ami mindenkor hozzátartozik a hétköznapok tör­ténetéhez, az emberi élethez. Az alanti történet a kötet egyik jel­legzetes darabja. TahUfokú A kislány feszengve ült a dívá­nyon. Milyen gödrös dívány és milyen csúnya, sötét iíránypámák, landolta s ujjúval odébb tolta a hervadt kelimpánákat. — Nem jól ülsz? — kérdezte Apa mosolyogva, s 5 úgy érezte, minden ok nélkül mosolyog, mert mi mosolyogni való t% azom, hogy ő nem jól ül. — Köszönöm, Apa, jól ülök — mondta udvariasan, s eszébe jutott, hogy azelőtt sose köszönt meg sem­mit, mint ahogj Apa se mosolygott mindenen. Most meg kell várni, amíg Apa eggelizik, aztán sétálni mennek nézik a kirakatokat, addig legalább nem kell beszélni. De mindig nem lehet kirakatodat nézni. Apa végül is türelmetlen lesz. Aztán tovább sétálnak.. > Apa beviszi a cukrászdába, és u addig eszi a krémest, habos süte­ményeket. amíg karcolást nem érez a szájpadlásán. Szinte marja már a sok édesség, hátul az állkapcsánál savanyú nyál gyűlik össze, gyor­san elő kell venni a zsebkendőiét, s azzal nyomkodni pisszá. Menjünk, Apa, mondja ilyenkor és húzza ma­gával,,,, Milyen jó lenne megbete­gedni, gondolja minden alkalom­mal. a múltkor már fájt egy ki­csit a torka, de nem annyira, hogy ágyba fektessék, málnaszörpöt igyon és Anya meotelefanál4assa Apának: Magdi ma nem mehet, beteg sze­gény. Már olyan szépen elképzelte a betegséget. Anya ráadja a nagyos” hálóinget, melynek nincsen ujja, a lámpát letakarják zsebkendővel, hogy homályos legyen a szoba és egész délután Fekete Pétert játsza­nak. Amióta Apa elkent, Anya hazaion a hivatalból, és csak hor­gol, horgol. Már mindenhová hor­golt terítőcskéket, a kenyérkosárba, meg a karosszék támlájára Néha passzians-ozik, az4 rakja ki. hogy Apa visszajön-e. Még svindRzik is csakhogy kijöjjenek a lapok. Pe­dig hiába rakja egymásra a kör királyokat Apa vem üzen sem­mit és 6 minden vasámav úgy megy ■ haza hogy csak a vállát vo- nógatja, és felesel Anyával, mert nem akar sírni, s csak felesel fele­sel Ettől Ann- ideges lesz, iól meg- legvinti. s akkor már mnia-dta- bőghet, minden1! azt hiszi, hogy a szidás meg a pofon miatt. — Akarsz egy kis drsemei? — kérdi Apa r°ffffaJlT/*. kő-ben, s fé­léié nyú ifin az üreget. Ez is olyan CSiímra -ere J-1' Magdi a. nagii m.agzato? üreg - pléhtélriív: és A na a seid4 ’-a4’cM val mászik az üvegbe, amit nek mindig me-diltoftak. a 1'ámét. mer összetefl-trg hozzák be nem tírni mint odahaza, ahol külön kan-á ha ltolt a tej. szép por célé"1-nnn Aha és apró ürenfányérra mJ-tn.r- a d.-se met. a vajat meo -ecég 7 - éy* e4 ? tóttá Anya a vajtartóba. Itt min den rém csúnya, aoyonstoppolt fűn nönyök lógnék az aWai-nv, Anya 0 klóba se tenne fel ilyet. — Mi újság, Maszatka? Meséli valamit. Már régen nem hívja őt Apa Ma­szarkának Pedig azelőtt így nyitott be az ajtón: Hol van az én Mas-at- kám? Jta-ya ilyenkor intett, hogy bújjon el, s mikor már csak a szoknyája széle látszott ki az asz­tal alól, mondta Apának: Maszatka eltűnt. — Rettenetes, rettenetes! — vála­szolta Apa és mindenütt kereste még a térítőt is fetl-ebbentetfe az asztalról, s fobrton szólongatta: Ma szatka. Ma zíitkat Éjjel, ha felébred, most. hallja Apa hangját, fel akar élni hogy elébe fusson, mert úgy futott akkor is ki a rejtekhelyéről. egyenesein a nyakába, rácsimpasz1odi'a, lógva rajta. — Jaj, megfojtasz, te kis bolond! Már tavpog a talpa a parketten, de egyszerre eszébe nyilall, hogy Apa nincs itt. Apa igazán el­ment. Nem úgy, mint amikor a für­dőbe vtazo't és Anya szombat este telefonált neki: Vigyázz a gyom­rodra, szívem, ne Urnái szeszesitalt. A sálát el ne felejtsd. Nem Apu most úgii merni él hogy Anya nem tvd .vigfázni rá csak sír és horgol és csal a kár­tyában. hogy küöiiön. qmit kíván és esténként bezárkózik a nagy­mamával a hálószobába. Ilyenkor Apáról beszédnek mert nagymama suttogása eovre haragosabb Anyn merj porokat vesz he ég rázza a te iát mintha 5 maga sem hinné el. mi tőrvént. — Miért vem f lelsz? — szól rá árui ö me—ezt‘"n ég omned-l-eegpp ‘olslrm*. izemig UOszö-öm <^s.-n Hői agyunk 1-tysrö » ‘ — Nért vrasz-fke — váo ktjrh tpa —, nézd milyen fényesre tö­lt* em a cipőm. Erre 5 megint elhallna* szeretne 4taposni n szénen ’-ísuW szolt ci- '~~e kit láthat ugrálni raita. hogy Apa na vdja egn°dül k.it'sz’ítanii. —— r> Otoo <JV7 JlOZ­ránk? — kérdi hirtelen, és ujjúval belelimka-zt a foszd selyempavlan- ba és kíténdeH a vaftacsomókat. — Ez is mihrn !... Nézz ide... — s most már ingerülten, siráss'1! küsz­ködve: — Tegnap is becsivált volt vacsorára, meg piskótatészta, meg Sugár Rezső: HŐSI ÉNEK Bemutatják 1 a Szigligeti Színházban holnap este kompót. A téliknbátodat is megóvó ba vittük. És ... és megnagyobbított tűk a szegedi Nagymama képért, ott lóg a hálóban az ágyad felett. Éi polenai vizet rendelt Anya, hog% ne igyál közönséges vizet, mert az árt neked. Apa furcsán, zavartan nevet. — - le még' kislány \-agy, Maszatka nem érted. — Körülnéz a telefüs­tölt, lompos szobában, nagyot nyvj tózik. — Gyere, hagyjuk itt ezt c rendellenséget. — És hangosan «e- t>et, mint akinek jól esik ez a ren­detlenség. Olyan most, mint a ház!- nén’ék fia. aki fütyörészik a gangon és kiscícákkal játszik. — Hát igazán nem akarsz me­sélni? — kérdi Apa és kettesével ugrál le a lépcsőkön. Azért se mesél! Apa úgy sem kíváncsi Csák úgv mókásból kérdi mi újság odahaza? És 5 minden hé ten azt mondó reménykedve és majdnem boldonan; Ansm nem. un aludni. Anya folyton sír. Anya be­teg. — Ugyan .. — mondja Ilyenkor Apa. rágyújt egy cigarettára, és meg'érd': — Mim nem hívtátok el a doktrmbiícsit? Hm? — És -via sem figyel, meg se Tevődik raita, hoav Anya megint beteg, még mindig beteg. Azért sem fe'elt OSetár-a-zkodV a lépcsőhöz falához, a háta áthtU csuvasz lábmé^dn évet r homon vA r-f Mintha a hidegség nem is a falból iönne. — Ava gnere rdsszo lenkt sem "ár. rád estémként — szólal mert és maga sem érti honnan lön ez miért mondta. — PiskötatA-vfh se~- lesz. Nem törődik veled. Anya meglátod. Nem leszünk 1 ók hoz­zád! — ttágja ki diadalmasan — Nem fogunk nagyon szeretni, csak éppen.., Tos'áhb nem tudja mondani, mert Arvz felkania falát s v g, név ré mintha nem is 5 állna előtte, ha nem másvalaki, akitől félni kell. — MHiten okos vagy. szegénykém Szent Isten, milyen okos! — mondja . csendesen és ijedtében el­fújja a rryufaszál/it mellyel Új Cl garettára akart gyújtani. Kulturális mozaik ŰJ TANSZÉK A MOSZK­VAI Állami egyete­men Megnyílt a moszkvai állami egyetem 14. tanszéke. Hallga­tói, diákok, aspiránsok és ifjú tudósok Csehszlovákiából. — Lengyelországból, az 'AK- ból. Indiából, indonéziából és más országokból. Az orosz nyelvet és irodalmat fogják az új tanszéken tanulmányoz­ni és megismerkednek a szovjet nép életével és kultú­rájával, valamint a udomäny s technika különböző terüle­tein elért eredményeivel. Az idén a moszkvai egye tem új tanszékén mmtegt 600 külföldi diák és aspiráns kezdi meg tanulmányait AZ NDK KÖNYVKIAI LITíSÍNAK NAGY Sí KEBE Szeptember 11-én London ban megnyílt az NDK könyv termelésének reprezentálj' kiállítása. A kiállításán i70 könyv mutatja be az ND1 szépirodalmi, tudományos é művészeti kiadványait. >ge nagy elismerést arattak a angol nyelvű, NDK ba megjelenő könyven tovább az angol irodalom némi nyelvű fordításai. A kiállítás ról megjelenő bírálatok hang súlyozzák, hoey a Német De mokratikus Köztársaságba* méltó módon folytatják a ki­váló német könyvkiadás ha­gyományait. BÉLYE^T ő T T.ITAS PERINGBEN A pekingi Kultúrpalotában oélyegkiáliitás nyílt a Kínai Népköztársaság megalakulá­sának tizedik évfordulója al­kalmával. A kiállításon a fel- izabadulás óta forgalomba terülő bélyegek szerepelnek, isszesen 292 címlett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom