Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám - 1959-09-02 / 205. szám

1959. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÉVNYITÓN Hányszor, de hányszor láthattuk, hogy az iskola ud­varán négyszögben sorakoz­nak körül az osztályok. Élői székeken a boldog szülők ül- dögiélnek, míg szemben az iskola Igazgatója beszédével új, sok izgalmat, örömet és bánatot rejtő tanévet nyit meg. És — valljuk be— leg­jobban azokon a megnyitókon tudtunk örülni, amelyeken mi is glédában állottunk va­lamilyen osztály tagjaiként. De azért az idősebb néző számára ma is nagyon sok örömet rejt az ilyen évnyitó. Nem kopik el, mindig új meg új a varázsa. Hiszen mindenki olyan nagyon örül annak, hogy ifjúságunk tu­dásban gazdagodva, öntuda­tossá nevelve lép majd az életbe. Valahogy ezek a gondola­tók ötlöttek fel bennünk teg­nap délelőtt a szolnoki Vásár­helyi Pál Közgazdasági Tech­nikum udvarán. Szemnek jól eső érzés a sok szép, egész­séges, fehérblúzos, sötétkék rakottszoknyás kislány, no meg az a néhány sötétkékru­hás fiú, akik talán az egyen­jogúság kedvéért járnak ebbe az iskolába. Kemény László , igazgató beszél. Harmincnyolc éve ta­nít, 19 éve igazgatja ennek az iskolának a növendékeit. A meghatottság érződik minden szaván, minden gesztusán. És a gyerekek lelkesen fi­gyelnék. Nagyon figyelmesen hallgatja a beszédet a sok- sok szülő is, keményarcú munkások, fejkendős paraszt- asszonyok legnagyobb részt Nyugodtan mondhatják az övékének az iskolát, sok minden mellett azért is, mert a 136 elsőo&ztályosból né­hány tized híján 80 százalék Társasutazások a Szovjetunióba Az IBUSZ őszi programjá­ban több külföldi társasuta­zás szerepel. Az utazások közül legnépszerűbbek a Szovjetunióba Indulók. Az igényeket figyelembe véve, a közeljövőben újabb túrá­kat indítanak. Október 15-én kirándulóvonat indul Kieven keresztül Moszkvába, A kü­lönvonat utasai 9 napig tar­tózkodnak a Szovjetunióban A túra részvételi díja: 1633 forint. A menetrendszerint közle­kedő vonatokkal október 8- án és 19-én Indulnak újabb csoportok. Az útvonal: Kiev —Risa—Leningrád — Moszk­va. A túra résztvevői 12 na­pig tartózkodnak szovjet föl­dön és részvételi díjként 3.8R2 forintot kell fizetniük az IBUSZ irodákban, ahol bővebb felvilágosítással Is szolgálnak. munkás és paraszt származá­sú. De büszkélkedhetneJc ezek a fiatalok mással is. Neveze­tesen azzal, hogy az általá­nos iskolai tanulmányi átla­guk 4,29 százalék. Szóval — amint mondani szokták — „jó az anyag”. Híres, rég. iskola ez a tech­nikum. A jövő tanévben fog­ja ünnepelni fennállásának 50. évfordulófát. Megtisztel­tetés és öröm az iskola tanu­lójának lenni Bizonyítja ezt a jelentkezés is. Több, mint százan már nem kerülhettek be az új jelentkezők közül Kemény László beszél. El­mondja, milyen eredménye­ket ért el eddig az iskola. A jó tanulmányi eredményt, a pezsgő KlSZ-munkát. A ter­melőszövetkezeti pályázaton elért második és ötödik he­lyet. De a hibákról sem hall­gat. A mulasztási átlag ma­gassága, az apróbb fegyelme­zetlenségek, zsebben hordott diáksapkák ügye, mind-mind előkerülnek. No, meg a taná­csok az új esztendőre. És a kérés a szülőkhöz, ne rom­bolják azt, amit az Iskola épít. Beszéljenek egy nyelven a pedagógusokkal, neveljék a szocializmust építő lelkes emberré a gyermekeiket. A szülők pedig komolyan bólo­gatnak, hiszen megszívlelen­dő az, amit itt hallanak. A beszéd után kedves je­lenet következik. A KISZ szervezet vezetői egy szál vörösszegfüt nyújtanak át az elsőosztályosoknak., meg egy vonalzót. Jelképes ajándék ez, de mindnyájan nagyon nagyon örülnek neki. Csak a fiúknál van egy kis zavar, szemmelláthatóan nem tud­ják, mit csináljanak a virág­gal és aggódva nézegetnek körül, vajon a piros szegfű nem megy-e „férfiúi méltósá­guk” rovására. Oszolj után az osztályok termeikbe mennek. A nagy diákoknak könnyű, ők már tudják, hol a helyük, de bi­zony az elsősöknél zavar van. Amikor szétosztották az osz­tályokat, négy-öt kislány ki­maradt Persze, ők is gyor­san megtalálják a helyüket. Két újdonsült iskolással villáminterjút csmálunk. Nagy zavarban vannak, éle­tük első interjúján. De azért Vona Gabi, ha pirulva is, de folyékonyan magyarázza, mennyire örül, hogy ide jár­hat és milyen szép, kedves a diákotthon, amelyben laikni fog. Ti szabóról jött fel és gyorsan megígéri, hogy szor­galmasan tamil majd. így vé­lekedik a kunhegy esi Fabó Éva is. Morzsolhatja a virá­got, mosolygós is, meg izga­tott De nagyon boldog. Oszlik a diákság. Az ünne­pély véget ért, következnek a „szürke” és mégis olyan ked­ves munkás hétköznapok. — ht — Katonának mennek a legények — PrrrrriT... bum, bumm... — A beszélgetést — egészen stílszerűen — golyószóró ro­pogáséhoz, tábori tarack dör­géséhez hasonló robaj sza­kítja félbe. Aligha képzel­hető el olyan hősies ellenség, mely ennek hallatán főveszt­ve ne menekülne, szanaszét hagyva lövegeit, puskáit s egyéb harci eszközeit. A po­koli ricsajt kellemes megle­petésként váltja fel a jazz- énekesnő kellemes szopránja; pontosabban Betéri Ildikó gimnazista éneke. Győrfi Jó­zseffel és Harnyos Ferenccel váltják egymást a mikrofon előtt, Rigó Tibi és zenekara élén. Ez a tornácon történik — néhány helyiséggel bel­jebb komoly munka folyik: a sorozóbizottság mérlegeli gon­dosan, melyik legény alkal­mas katonának, melyiknek kell még egy esztendeig erő­södnie, melyikük körülmé­nyei tesznek indokolttá egy kis halasztást Az óvatosan fülelő hamar észreveszi: szí­vesen vállalják Pusztamonos­tor, Jászágó legényei a kato­nai szolgálatot; mondvacsi­nált kibúvókkal nem akarnak szabadulni tőle. — Ott hagytam el — foly­tatja a jászberényi Petőfi­kért egyik asztalánál a pusz­tamonostori Benei Gábor —, hogy nem csodát várok a ka­tonaságtól, hanem kemény munkát, tanulást. A fegye­lemtől sem félek; magam­fajta bányászgyerek számára nem újság. Míg Pesten dol­goztam a hídépítőknél, szab- harcos (így mondja) voltam; egyik bátyám rendőrfőhad- nagy, a) másik golyószórós volt a honvédségnél, így hal­Szolnoki táncosok Nógrádverőcén Néhány nappal ezelőtt ér­keztek haza a Szolnoki Tisza Táncegyüttes tagjai Nógród- verőczéről, ahol két hetes táborban vettek részt. A tá­borban a magyar táncosok mellett lengyel, német, cseh­szlovák és bolgár fiatalok is több szakmai bemutatót tartottak. Várhelyi Lajost, az együttes művészeti vezetőjét most azért kerestük fel, hogy tájékoztasson bennünket ar­ról, milyen hasznos tapasz­talatokat szereztek a tábor­ban. — Nekünk, fiataloknak nagy élményt jelentett a két­hetes táborozás. A minden­napos próbán kívül számos szakmai megbeszélésre és bemutatóra is sor került. A tapasztalatcsere során a kül­földiek műsorából különösen kiemelkedett a bolgár fiata­lok műsora, amely újszerű­ségével, népies és mégis mo­dern hangvételével egycsa- pásra megnyerte a résztve­vők tetszését. A tapasztalat­csere másik nagy érdekessé­ge a magyar Benkő táncmű­vész-házaspár fellépése volt, akik régi és mai társas tán­cokat mutattak be. A „Lip- csi” nevű német tánc, ame­lyet a Benkő-házaspáron "kí­vül az egyik résztvevő né­met táncbajnokpár is bemu­tatott, szintén nagy sikert aratott. — Milyen sikerrel szere­pelt az együttes a táborban? — Együttesünk vasárnap este adott önálló, kétórás műsort, amelyre még a kör­nyező falvak lakói is elláto­gattak. A bemutatott számok közül különösen nagy sikert aratott a Kunsági-szvit, a Kardtánc és a Cigánytánc. Nagy sikere volt még együt­tesünk egyik tagjának — Szűcs Tündének —. aki nép­dalokat adott elő, zenekisé­lomásból is tudom már, mint kell viselkedni egyenruhá­ban. Munkásember korában is tudta, mit kíván tőle a kö­zösség: résztvett a nagybáto- nyi Kisfaludy Tsz társadalmi munkában történt építkezé­sén. A nyílt tekintetű legény jól tudja, hogy Néphadsere­günkben meg lesznek szá­mára is a kulturális lehető­ségek; négy könyvet mégis magával visz: . a Csendes Dont, a Tanácsköztársaság történetét, egy műszaki köny­vet és — takarékbetétköny­vét, melyben ezernyolcszáz forintos hűségjutalmát őrzi... Benei Gábor honvéd ön­ként jelentkezett műszaki alakulat katonájának. Eddigi munkája, becsületes élete, képzettsége méltóvá teszik erre — a sorozóbizottság „igen”-nel felelt kérelmére. Könnyen lehet, hogy a csapa­tánál tanultakat majd mint bányász is jól hasznosítja. Nagy M. Sándor a jászágói Kókai László Tsz-t cseréli fel két esztendőre a katonásko­dással. Tavaly — őszinte bá­natára — létszámfelettinek bizonyult; örvend, hogy idén magára öltheti végre az „an­gyalbőrt”. — Szinte rösteltem magam az apám előtt — tárja szét karjait. — ű a legnagysze­rűbb időkben: 1919-ben volt vöröskatona, magam mindez- ideíg semmilyen... Meg nem mondhatom, miért vonz a jó­fajta férfimunka, de vonz. Segédrendőr vagyok, amel­lett mint önkéntes tűzoltó: szakaszvezető. A tiszteletetparancsoló há­romcsillagos rendfokozatot hadseregünkben is elérheti a szövetkezeti gazda, ki már­ciustól augusztus végéig ke­rek 300 munkaegységet szer­zett. Jómaga abban is re­ménykedik, hogy hazatérve gépkocsivezetői jogosítványt lobogtathat majd. Tán meg­bocsátható, ha elkotyogjuk: „fusiban” vezetget már Ze- tort, teherautót — ha a „pa­pírt” megszerezné, élethiva­tásként is gyakorolhatná. A fiatal párttag polgári életé­ben is igyekvő, szorgalmas volt — bizonyos, hogy pa­rancsnokai sem csalódnak majd benne. Kis lak áll a Zagyvapart mentében Több mint félesztendeje, hogy Szolnokon elkészült az űj Zagyvahíd. Az építők to- vábbáltak, a forgalom rend­ben bonyolódik — a felvonu­lási épület pedig piramis- szdlárdsággial hirdeti, hogy itt híd épült.., Erre semmi szükség, hiszen a híd önma­gáért beszél. Helytelen lenne azt állítanunk, hogy vala­mennyi szolnokit bosszant a magíárahagyott épület. — A környékbeli gyermekeket pél­dául — kik hegy hiányában annak tetején képzik ki ma­gukat alpinistáknak — egy­általán nem. Csák Sándort, a XIV/1. számú gátőrt annál inkább; mint gondos ember aggódva lesi, mikor töri ke- zét-lábát valamelyik „turis­táskodó” gyermek. Ügy létszák, a Közlekedési Építő Vállalat ugyancsak bő­vében lehet az építőanyag­nak — máskülönben rég el­vitte volna házát a Zagyva­partról. S esetleg tévednénk; szívesen szolgálunk néhány termelőszövetkezet címével, mely boldogan felhasználná az elárvult épület anyagát Bizonyosra vesszük, hogy a szövetkezetiek a lebontás munkájától sem húzódozná­nak. Véget nem érő vita — kisvendéglő sehol rettel. A tapasztalatcsere so­rán a németek filmfelvételt is készítettek a próbáinkról. A bemutató rendkívül so­kat jelentett a magyar nép­kultúra megismerése terén a külföldiek számára és ugyan­akkor igen hasznos volt a szolnoki táncosok részére is. A baráti államok fiataljai a tapasztalatcsere alkalmával még jo.bban megismerték egymás kultúráját és népi hagyományait. — Mik a távolabbi ter­veik? — Most, hazaérkezésünk után a legfontosabb felada­tunknak tartjuk, iiogy felké­szüljünk az őszi évadra. En­nek sikeres megvalósításához úgy hiszem kétségtelenül hozzájárulnak a kéthetes tá­borozás tapasztalatai is. — cselényi — kező és más célokat szolgáló alkalmatosság épülne, két tu­lajdonosé. Az egyik, álla­munk, nem gördített aka­dályt, értékén átadta az 6 ré­szét a földművesszövetkezet­nek. A másik tulajdonos Mayer Károly, annál inkább akadékoskodik. Nem adja annyiért az 6 részét, arneny- nyiért a másikat megvették. Nem célunk Mayer Károlyt rábeszélni az eladásra: az ő háza, az ő vára. Azonban az is igaz, hogy a méltányos ár mellett, kicsit a község igé­nyeire is gondolhatna. Szoba a szőlőben Fejér Ferenc: Gyakorlati tanácsok mező- gazdasági termelőszövetkezeti vezetőknek Nemrégen jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó a ter- neiőszövetkezeti mozgalom e eles könyvét. Főképpen az ij lermelőszövetkezetek meg­szilárdításához ad jó, valóban vakorlati tanácsokat. A önyv első része a mezőgaz- ■ asági termelőszövetkezetek ■tervezetét, vezetését és fél- pítését ismerteti Elemzi a ermelőszövetkezeti gazdasá­gok működésének szabályait, i szocialista típusú gazdasá­gok. a kollektív csoporttulaj­donok alapjainak gyarapító sát. Szól a szerző a munka­szervezet felépítéséről, brigá dókról, munkacsapatokról » a nyilvántartásról, a könyve­lésről a zárszámadásról. A tsz vezetése témában nagyon helyesen, nem csupán a szakvezetést tárgyalja, ha­nem a pártszervezeteket he­lyezi előtérbe. A szövetkeze- ti demokrácia formáit, a köz­gyűlést, az állami irányításit, a vezetőség feladatait, az el­lenőrző bizottságok munkáit részletesen elemzi Az elnök felelősségét, módszerét, a me­zőgazdász jogait, kötelességét, munkáját úgyszintén tömö- ívn, de világosan vázolja Fe­lér Ferenc. Lényegében az eddig tárgyalt rész a terme­lőszövetkezet vezetésében a legnagyobb segítség. A többi fejezetek az állat- állomány, a növénytermesz­tés, a talajerő-utánpótlás, a gépi megmunkálás szakága­zataiban adnak ismételten nagyon hasznos, érdekes szak. mai útmutatást. Mindent ősz szevetve, Fejér Ferenc: „Gya- korlati tanácsok” mezőgazda­sági termelőszövetkezeti ve zetőknek” című könyve nagj nyeresége a termelőszövet­kezeti mozgalomnak. Ajánl­juk megyénk valamenny ' “rmelőszövetkezeti vezető jé nek wk bl -m előfutára az új kabát — súg­tak össze, megérezvén az újí­tás rájuk nézve veszedelmes levegőjét. S ahogy az évek teltek, a ruházatok sokasodtak, jósnő nélkül napra esküdtek volna már a kiszolgált székek, ágyak, amikor át keü adni birodalmukat — Az is megjött. 1956-ban a zárszámadás után egy ko­rareggelen onnan a szőlőből a tsz gumikerekű kocsijával Tiszakécskére indult Hóra Mihály. Ügy jó estefelé jöttek meg, mire ott tátotta a száját a szőlőbeli szomszédság. Sokan jöttek, s nézték, csodálták a keményfa ikerágyakat, az asztalt, a négy székkel az egymáshoz simuló kétajtós szekrényeket. Szenő Gyula, Kőródi Ká­roly feleségeitől, Cseri László meg a többiek ott segítkez- tek a bútorszállításban. A fa­luban ismét híre ment. — Üj bútort vett a Béke tehenésze. — Jól tette, hogy belépett, sokra viheti. — Neki vöt esze, nem ron- gyoskodik tovább. Ahogy gyarapodott a szoba (az öreg sublót ma i« a kam­rában sírja vissza a régi szép időket) — úgy erjedt a han­gulat a szőlőbeli emberek kö­zött. A következő évben ágy- garnitura, csipkefüggöny kö­vették. Esténként 1050 forin­tos rádiószekrény mellett ol­vasgatja a lapokat a szőlőbeli szoba tulajdonosa. A felesége a toalettükör előtt nézegeti új ruháit, a két gyerek az új cipőnek, új matrózruhának örül kimondhatatlanul. Egyre szépült az időközber át is festett szoba. S a gya­rapodási sorrend sem ért ez­zel véget. A kemence mel­lett vadászpuska függ a fa­lon. Aki volt már vadász va­laha is, jól tudja, mi pénzt emészt fel egy ilyen dupla­csövű nyúlriasztó. S a vendégek sose fogytak a bútorszállítás óta, csakhogv mint a szoba, ők is változása kon mentek át azóta. Szenő Gyula, Cseri László is szövet­kezeti gazda. De azért még mindig jóleső bizakodással saját jövőjüket is ízlelgetve hallgatják a szoba gazdáját amikor elébük tárja az igazat. — Hát nézzék meg, csak magamnak hét pár lábbelim, négy rend ruhám van. A két gyereket tetőtől-4tlpig felöl­töztettem Pestről. Nézzék meg emberek, ez a szoba a ter­melőszövetkezeti mozgalom legékesszólób mitátora. Borzák Lajos Régi problémája már Ti- szoisüly község lakóinaik, hogy | nincs egy rendes hely, ahol este és vasárnaponként fehér abrosz mettett jóízűen étkez­hetnének, vagy éppenséggel elfogyaszthatnának egy-egy pohár sört, fröccsöt. A föld­művesszövetkezet már elju­tott odáig, hogy terveket ké­szített egy kisvendéglő építé­sére. A terv azonban még mindig nem valósult meg. Nem a pénzhiányon akadt el, hanem egy szinte véget nem érő vitán. Az a helyzet ugyanis, hogy a kiszemelt ház, amelynek helyére az ét­Kívül-belül olyan a rend, a tisztaság, hogy a tükör- fényes bútorokon lábát törné a légy, ha rászállna. Mivel­hogy itt a meleget lehelő ho­mokos földön vigyáznak a tisztaságra az emberek. Ez a szoba is mondom olyan, mint Buddha temploma. Az igazság kedvéért azt is kijelenthetem, nemcsak olyan tiszta, de olyan gazdagon bútorozott is. Na, ide akarok kilyukadni, mert ennek a szobának meg van a maga története. Vagyishát tulajdonosának, Hóra Mihálynak krónikája ez inkább. E történet pedig az­zal kezdődik, hogy Hóra Mi­hály megnősült s kiköltözött ide a cserkeszőlői szilvafák, almafák, szőlőtőkék közé. Velük együtt még az ember­öltőkön öröklött szuette sub­lót, még annál is kopottabb székek, két nem egyforma ágy tették ki a szoba népét. Többre nem is tellett, meg szükség se nagyon volt. A ki­tudja hányadik nagyszülők­től örökölt muzeális bútor­darabok jól illettek a fiatal lázasok harmóniájához. Nem volt olyan gondjuk se szek­rények híján, hová akasszák ruhájukat. S könnyű kitalál­ni, miért nem okozott ez gon­dot az életet közösen nem rég kezdőknek. A fiatal gazda törte is ele­get a fejét, bár annál gyor­sabban határozott. 1952-ben, amikor a család tizenhárom tagja kitöltötte a belépési nyilatkozatot, benne volt eb­ben a számban a Hóra Mi­hályé is. Kevesen kezdték még akkor, annál többen akadtak az ellenkezők. Nem neki mondtak, de eljutott a híre hozzá is. — Eddig se sokja volt, majd eztán ennyije se lesz. •— Majd meglátjuk mire vi­szi a tehenész? — Majd észretér, ha leron­gyolódik. Hóra Mihály ha nem is ült fel a vészfelhőt kergetők­nek, esténként révetegen roggyant le az egyre vénülő, recsegő székre. Hogy is lesz, mint is lesz? Beválik-e majd tényleg. Vagy a kétkedőknek, a kicsinyeseknek lesz igazuk? Évvégén, zárszámadás után új ruhadarabok kerültek a szobába. A gazda nagy öröm­mel hozta haza ifjú feleségé­nek, s napokig a vidámság légköre uralkodott a szőlőbeli lakás szobájában. Az az, hogy attól a perctől kezdve, ami­kor az új ruha .illata szét­áradt a szobában, megrázkód­tak, megrecseg1 ették végtag­jaikat a vénülő bútorok. — Végünk van. a végzet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom