Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-13 / 189. szám

1959. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Lendületes lermelőszsvetkezeti építkezések a kunszentmártoni járásban A kunszentmártoni járás­ban a jövő esztendőben je­lentős beruházással építkez­nek a termelőszövetkezetek. Idén — mint ismeretes — 370 férőhelynek megfelelő tehén- istálló felhúzását kezdték meg — ebbői 100 jövőre ké­szül el. Míg ebben az eszten­dőben körülbelül négy és fél­millió forintot fordítanak a közös építkezésekre — ebből 3 millió 800 ezret állami hi­teiből — addig jövőre már a most rendelkezésre álló ada­tok szerint is hét és félmil­liót; Mi épül ebből az összegből? Többek között hét tehénistál­ló, öt sertésfiaztató, hat sül­dőszállás, két rizstelep. A ti- szainokai és az öcsödi Sza­badság, valamint a kungyalui Zöld Mező Tsz összesen 696 ezer forint hitellel és 180 ezer forint értékű saját munkával, négyszázférőhe lyes juhho­dályt rendez be. Természete­sen ezek a számok még nő; nek majd, hiszen a kunszent­mártoni járás három közsé­gében most ismét megindult a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődése; A jövő esztendőben tovább nő a saját erőből történő építkezés aránya ebben a já­rásban is. így például tizen­három közös gazdaság saját építőbrigádjával kezdi meg az épületek falainak felhúzását. A saját erőből történő építke­zések értéke jövőre kereken másfélmillió forint lesz. Az ősszel kezdő termelőszö­vetkezetek tagjai is belátják a2 állatállomány elhelyezésé­nek fontosságát. így a nagy­rév! Uj Élet Tsz amellett, hogy 48 férőhelyes tehénistál­lót építtet állami hitelből, részben saját erőből 59 férő­helyes lóistállót, ezerötszáz férőhelyes baromfiólat épít, sőt saját brigádjával (tizen­öten dolgoznak benne, ami még nagymultú szövetkeze­teknél is elég ritkaság) ser- tésfiaztatót épít 20 férőhely- lyeL A kunszentmártoni járásban már eddig is sok létesítmény elkészült. így például a kun­gyalui Zöld Mező Tsz 52 férő­helyes tehénistállója, a mes­terszállási Ezüstkalász Tsz 24-es tehénistállója, a mester­szállása Rákóczi és a szelevé- nyl Szikra Tsz sertésfiazta- tója is ezek közé tartozik. A jászkiséri téglagyár teljesítette éves tervét A jászkiséri téglagyár dol­gozói megértették az idők szavát, s a pártkongresszus tiszteletére értékes vállalást tettek. Megfogadták, hogy a 2.5 millió téglatervükön fe­lül 500 ezer nyerstéglát gyártanak; Ezzel a termelő- szövetkezetek építési prog­ramját kívánják elősegíte­ni. Az üzem dolgozóinak jó munkája kitűnik abból is. hogy éves tervüket már au­gusztus 10-én teljesítették. Most kongresszusi vállalá­suk teljesítésén fáradoznak. Minden remény megvan arra, hogy becsülettel helytállnak szavuknak. Huszonhárom ezer hold mélyszántás Az időjárás esősre fordul­tával gépállomásaink abba­hagyták a tarlóhántást, s át­tértek a vetőágyelőkészítésre. \ vetés alá történő nyári mélyszántás halad megyénk­ben. Eddig huszonháromezer holdon végezték el a vető­szántást; A szolnoki járás teljesítménye kimagaslik a megye többi járása és váro­sa eredményeihez képest, A szolnoki járásban közel öt­ezer hold nyári mélyszántás van már. A második helyen lévő jászberényi járásban háromezer holdnyi földön vé­MEGALAPOZTÁK JÖVŐJÜKET Átmenettel kezdő tsz-ek — így emlegetjük azo­kat a közös gazdaságokat, amelyek formailag tavasszal alakultak ugyan, de a tulaj­donképpeni közös munkát csak ősszel kezdik, őszre te­relik össze a közös állatállo­mányt. Okos emberek tud­ják: az idő .pénz; s ki hogyan sáfárkodik vele, úgy látja hasznát. A tiszaőrsi Búzaka­lász Tsz jól használta fel ezt az átmeneti időszakot. “ Mi úgy gondoltuk — mondotta Lengyel György, tsz-elnök — ez az idő arra való, hogy felépítsük a szük­séges állatférőhelyeket, meg­teremtsük a közös takar- mányalapot, biztosítsuk a jö­vő évi vetőmagot, meg egy geztek nyári szántást, llllllilllllllllllllllllllllllllllllllilllHllllllllltlIIIIIIIMIItlIIHIIIIIIIIItlIllilllllllllimillllllMlltlIIII Minden másnap egy hízott d sznóf... ... vágnak a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság üzemi konyhájára. Sőt most a nyári hónapokban még gyakrabban, mert sok időszaki munkással dolgoznak. Bodnár József és Pandaházi József henteseknek van bőven mit csinálni. ÖNTÖK KÖZÖTT Késő délutánba hajlik már a nap, a második műszak dolgozik a törökszentmiklósi Mezőgépgyár öntödéjében. — Azaz nem teljes egészében. A kemence tetején ott szor­goskodik Kocsis főművezető elvtárs is> a délelőtti parti vezetője. Kettőkor hazamehetett vol­na már, de elromlott a fel­vonó, s addig nem tágít, míg nem teszi rendbe. A fizetés­nélküli „túlórázás” igen gya­kori nála. Igaz, senki sem kéri erre, jó szót sem kap érte, mégis marad, ha valami baj van, hiszen 21 éve él itt. a folyékony vasból hasznos tárgyakat formáló öntők kö­zött, örül, ha segíthet tár­sain. Ha kérdik, miért teszi, azt feleli: „betyárbecsület is van a világon”. Hívták már máshová is, lakást is Ígértek, mégsem ment. Márpedig a lakás nagy szó a gépgyáriak között. A kemencék előtt katonás rendiben sorakoznak a formát rejtő „szekrények”. Egy-egy műszak alatt többszáz szek­rényt öntenek. A homokfor­mánál 4—5 százalékos selejt van, bárhogy vigyáznak is, hiszen — Kocsis elvtárs sze­rint — annyi az öntés ellen­sége, mint a földeken díszlő vetésé. Ezt bizonygatja Kiss Vince is. Elég, ha homok- tömörítésnél a stampolóval kicsit jobban odaütnek, már nem lesz jó minőségű a gyárt­mány. S az öntésnél gáz- hólyagosodás, salakozódás le­het. Az öntvények megmun­kálása jelent ezután nagy munkát. Ezért karolták fel az úgynevezett „kokilla”-öntést. Ennek lényege az, hogy nem homok, hanem vasformába öntik a vasat. Gyorsabb, jobb minőségű ezáltal a munka. Most kísérleteznek kisebb idén 102.5 százaléknál alább sosem adták. Pedig a gépesí­téssel igen csehül állnak. — Most kaptak ugyan egy rá­zógépet, de olyant, amit már más üzemben kiselejteztek. Nem is fűznek hozzá nagy reményt. Koséi hétezer holdon istálló- trágyáztak eddig a megyében Szolnok megyében az ara­tás és cséplési munkálatok­kal egyidőben megkezdődött a talaj előkészítés. Az őszi ka­lászosok alá már trágyáznak a termelőszövetkezetek. Ed­dig több, mint hatezer holdat terítettek meg istállótrágyá­val. A kunhegyesi és jász­apáti járás jár élen. kicsit beleszokjunk a közös munkába. Ez a „mi” a tsz egészét je­lenti. Egy akaraton van itt tagság és vezetőség. Csak így összefogva tudtak olyan ered­ményeket elérni, melynek alapján — ha nem is első, de a járás új tsz-ei között ve­zető helyre kerültek. Már tavasszal az egyik köz­gyűlésen elhatározták, hogy a tsz-ben adódó munkákat munkaegységre végzik. Ebből kétszeres haszon származik. Egyrészt követni tudják, ki mennyit dolgozott a közös­ben, másrészt pedig meg­szokják magát a munkaegy­séget. Tizenhetet vállalt min­denki Azért ,,válla!ták‘’, mert erre részesedést még nem űzetnek, csupán a közös munkában való részvételt az őszi kezdésig így határozták meg. SOKKAL JOBB, mintha munkanapokat vállaltak vol­na — meséli Lengyel elvtárs —, mert a munkanapot lehet letölteni is, de a munkaegy­ség követelményeit teljesíteni kell Jöttek is szívesen az emberek. Katona Imre, Fel­esik István, Czirbik Elek meg Sinka Jani bácsi elsők vol­tak. Pedig egyik-másik már idős ember. Akár trágyahor­dásról, akár vetésről, kaszá­lásról, vagy szénahordásról volt szó, nem kellett sok agi­táció. A tagságnak legalább a fele máris teljesdtette 17 munkaegységes felajánlását, A szívesen, jókedvvel vég­zett munka nem is maradt eredménytelen. Még a ta­vasszal kihordtak körülbelül 35 ezer mázsa trágyát, közö­sen vetettek 63 hold vöröshe­rét, 10 hold árpát, meg 35 hóid silókukoricát. Utóbbit meg isi kapálták rendesen. Hogy kevesebbet kelljen ösz- szeadni, közösen kaszáltak szénát is. Harminc holdat a Legeltetési Bizottságtól vál­laltak felesbe, harmincat pe­dig a kunmadarasa gyakorló­téren kaszáltak meg. — Negyvenötén voltunk kint egyszerre — így Müller István, a tsz mezőgazdásza. — De megérte, mert 280 mázsa szénát hoztunk haza. ARRÓL NEM BESZÉL, hogy ő maga is egy sorban vágta a többiekkel, pedig a jó példa hatása nem maradt el. Sokan úgy vélekedtek, hogy „ha már az agronómus is ott van, én is megyek”. így vágták le és hordták be idejében a szénát. Akkor az­tán megmozdultak a jó ka­zalrakó mesterek: Dengi La­jos, Kardos József, de még a 70 év körüli Kovács Bálint bácsi is eljött. — Rakjuk össze, nehogy az idő kárt tegyen benne —, mondogatták. Azzal együtt, amit a tsz-tagok behoztak, most már közel 2200 mázsa szálastakarmány várja taka­rosán kazalba rakva az őszi etetést. Szépen halad a vető­mag-, meg a szemestakar­mány összehordása is. — Hát a fiatalság mozgo­lódik-e? — Marika, gyere már kö­zelebb — szólít válasz helyett az elnök egy vékonyka kis­lányt. Tóth Mária helyettes KISZ titkár arról számol be, hogy a községi KISZ szerve­zetet áthozták a tsz-be és szervezik az itteni fiatalo­kat is, ­— Már vállalásunk is van, — mondja pironkodva. ■*— Harmincnégyen elhatároztuk, hogy 30—órát dolgozunk a tsz-ben. A kapálásban már részt vettunk, most majd gyékényt vágunk tetőnek, NO, AZ JÓ LESZ, — így az elnök —, mert épltenivaló akad bőven. Negyvenezer vá­lyog már elkészült, csak ép­pen fel kell használni. Csép- lés után teljes erővel neki­látunk. Állami hitelből épül egy 48 férőhelyes magtárpad- lásos tehénistálló, a többit, 500 férőhelyes juhhodályt, meg egy csomó átalakítást magunk csináljuk. Készen is lesz mind, mire szükség lesz rá. Igyekeznünk kell, mert á jövő héten vagy 60 süldőt akarunk vásárolni hizlalásra. Leszerződjük, s tavaszra már pénzt hoz a tsz-nek. A jövőévi termés érdeké­ben legalább még vagy 30 ezer mázsa trágyát kihorda­nak. Ebben már az újonnan vásárolt Zetor is segít. Kell a trágya a kertészetbe. Mert a gazdasági terv szerint (már azt is elkészítették), 110 hol­das kertészetet létesítenek. Burgonyát, dohányt, paradi­csomot, káposztát is termel­nek a kenyérgabona és ta­karmánynövények mellett. ÍGY DOLGOZIK egy új tsz, amelyik élni, fejlődni; gyarapodni akar. Az össze­hordott közös takarmány, az énüTő istállók, a később be­állítandó állatállomány, va­lamint az emberek munka­kedve alapfeltétele, s egyben biztosítéka a későbbi ered- ménves gazdálkodásnak. — Jól használták fel az átme­neti időszakot, meealannzták jövőjüket. Patkós Mihály Gyakorlati tanácsadás a sílózáshoz Jó lesz az öntvény, — állapítja meg Kovács Zsigmond és Bernáth Sándor. darabok kokillaöntésével is. Lépést akarnak tartani a fej­lődéssel, nem akarják, hogy lemaradjanak a tervteljesí­téssel. Ecsédi Menyhért, Kar­sai Károly és a többiek jog­gal büszkék arra, hogy az Szolnok megyéből tizenöt termelőszövetkezet szerepel állataival a mezőgazdasági kiállításon nyészállatok 40 százalékát te­szik ki az összes létszámnak. Megyénkből tizenöt termelő- szövetkezet mutatja be te­nyészállatait. Győr megyéből pedig harmincöt termelőszö­vetkezet képviselteti magát az állatkiállításom " • A napokban fejezték be a bírálóbizottságok a tenyész­állatok kiválogatását. Az őszi kiállításra bejelentett 5100 tenyészállatból 2200 kiváló tenyészállatot javasoltak be­mutatásra. A termelőszövet­kezetek által bemutatott te­Nézem a hosszú szekrény­sor között ballagó, az öntvé­nyek anyagát kézierővel to­vábbító embereket, s arra gondolok, hogy a közelmúlt­ba)! épült új öntödében nem­csak az egészséges munkahe­lyet kellett volna megterem­teni, hanem gépesítéssel a munkafolyamatot is tökélete­síteni. Most még daru sincs, pedig nagyon elkelne a több­mázsás öntvényeknél. A ké­zierővel végzett munka kü­lönben sem jelenthet olyan felfutást az öntödében, ami­lyent a gyár iránt támasztott igények követelnek. Gépesí­teni kellene a homok előké­szítése mellett a formázást, az öntést. — Érdemes volna ezeket fontolóra venni az illetékeseknek, s megvalósí­tásukhoz biztosítani az anya­gi fedezetet, ' ' (Simon) A szolnoki járás tsz-ei 2 ezer holdon termelnek siló- kukoricát. A kedvező időjá­rás következtében kát. hol­danként 200—250 mázsa ho­zam várható. így mintegy 50 ezer köbméter silót kell tárolniok. Ahol már a silózást meg­kezdték, azt tapasztaltuk, hogy tsz-ek és a gépállomá­sok részéről nem történt megfelelő felkészülés. Első nap tanácstalanul, kapkodva indult a munka. Ennek meg­szüntetésére néhány gyakor­lati tanácsot szeretnénk ad­ni: A silókombájnoktól pótko­csik hordják be a felaprózott takarmányt. Indulás előtt a pótkocsikra egyméteres ol­dalmagasítókat kell szerelni, mert azok alkalmazása nél­kül a megtermelt takar­mánynak 10—15 százaléka szétszóródik, kárbamegy; A silőzás megkezdése előtt gondosan ki kell takarítani a silógödröket, ki kell szívat­ni az esetleg meggyűlt csapa­dékvizet. Ahol a gépi munka után az áthajtós silógödör fala durva kimunkálású, — nem egyenletes, ásóval nyes- sük le a falat, az aljáról a darabos földet vagy a sarat távolítsuk el. Az árok olda­lát, alját klóros mésszel min­denütt fertőtleníteni kell. Ez­után a silógödör fenekére és az oldalfalhoz fokozatosan 20 centiméteres szalmaréte­get tegyünk, hogy a takar­mány a földdel ne érintkez­zék; A túlságosan száraz szalmát vizzel locsoljuk meg, A gödörben történő siló­anyag lerakását középen kezdjük meg és azt kifli alakban földszinig rakjuk fel. Csak így tudjuk elérni, hogy egy helyre, egyszerre sok si­lóanyag kerüljön; csak így tudunk annak egyenletes tö­mítést biztosítani, meri ahogy a taposógép megy, ol­dalról. — felülről mindig összefelé nyomja. Ha végig­terítjük silóanyaggal a göd­röt és végigjárunk a tömí- tőgéppel, az 1 és 4 méteres silóra ugyanannyiszor me­gyünk rá. Természetes, hogy így a tömítés nem lesz egyen­letes. Az egyenletes tömí­tés a jó légtelenítés feltéte­le. Lánctalpassal való tapo­sás esetén 4 —6 napig is foly­hat egy gödörben a silózás, körmös traktorral történő tö­mítés esetén 3—4 nap a ma­ximum, ha a ledugott ellen­őrző vasrúd nem jelez me­legedést. Utána le kell zárni a gödröt; , Mivel a silókukorica édes, célszerű, ha kevés vízben áz­tatott marhasóval sózást al­kalmazunk. Köbméterenként 30—40 dekagramm javasol­ható de enélkül is jőminő- ségű silót kapunk. Egy siló­gödör töltését akkor kell ab­bahagyni. ha az eredeti föld­szinttől a tapostatott siló­anyag egy-másfél méterrel magasabb és hossznézetben kiflialakű; A silógödőrbe tett siló- anyag két végét metszővel úgy vágjuk le, hogy a fe­néktáj a tetejéig egy-másfél méter siló legyen. Az oldal­ról lecsúszott részt szintén le kell vágni és a csomó tetéjére rakni; Fedés előtt a silózott anyag tetejére tegyünk 20 centimé­teres szalmaréteget, ezt já­rassuk bele, tömítsük a siló­hoz. Ha lánctalpassal tapos- tattunk. fedéshez 15—20 cen­timéter földréteg elegendő; Megfigyelés alapján földta­karó nélkül a siló 30—40 cen­timétert emelkedik, visszala­zul. Ennek ellensúlyozására kell a földréteg, amely a csa­padéktól. fagytól is meg­védi a takarmányt. Ha kör- mössel tapostattunk, vasta­gabb földtakaró szükséges* legalább 20—30 centiméter, mert ez esetben légtelenítést és tömítést is szolgál. A fe­déshez szükséges földet cél­szerű egy — a silógödröt kö­rülvevő — árokból kitermel­ni, hogy az esővíz elvezet­hető legyen. A lánctalpas erőgép a tö­mítésnél nélkülözhetetlen, de ha ez nincs, és körmössel tapostatunk, akkor egy gödör hosszúságú drótkötél kell, mert a körmös-erőgép a siló tetején a pótkocsit húzni nem tudja; Ahol még az áthajtásos ároksilók nem készültek el, de már a silókukorica teljes és viajzérés között van, ott a régi módszerekkel haladék­talanul kezdjék meg a hen­ger és téglaalakú silógödrök töltését; Vágó Mihály; Szolnok Járási Tanács főállat tenyésztő j e

Next

/
Oldalképek
Tartalom