Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus 9. Hat nap telt el Hruscsov és Eisenhower közeli találkozójának bejelentése óta, de a-világ még mindig ennek 'a hímek a hatása alatt áll. Valami felszabadult, reményteljes hangulat árad a világsajtóban nap mint nap megjelenő visszhangokból, melye k lázas lelkesedéssel fejezik ki a bizakodást a békés megegyezésben. FELLÉLEGZETT AZ EMBERISÉG a népek milliói, akiknek élete felett mint fojtó, lidérces rém leselkedett az atom- halál veszélye, akik a hidegháború gonosz őrületében szorongva lesték: a nemzetközi helyzet barométere békét jelez-e, vagy háborús veszélyt? Megnyugvás fogadta ezt a hírt, mely fordulópontot jelenthet a nemzetközi helyzetben. Méltán előzi meg nagy várakozás a washingtoni és moszkvai találkozókat, hiszen e találkozók és tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült, Államok közötti új viszony kezdetét jelenthetik. Lehetőség nyűik a hidegháború sötét korszakának lezárására, hogy a két rendszer, a szocialista és kapitalista rendszer békés versenyre lépjen egymással és a fegyverkezésre költött milliókat az emberiség jólétére, az elmaradott országok felemelésére fordíthassák. Természetesen túlzás volna azt várni, hogy néhány találkozó a szovjet és amerikai államférfiak között megoldjon minden vitás kérdést és mintegy varázsütésre megszűnjenek minden vonalon az ellentétek. Megteremti azonban ez a találkozás a reális lehetőségét annak, hogy megvitassák a Kelet és Nyugat között felmerült kritikus kérdéseket, eloszlassák a bizalmatlanságot és kölcsönös jóakarattal olyan megegyezésre jussanak, mely óriási hatással lesz a nemzetközi feszültség enyhülésére. Minden tekintetben jogos tehát az a derűlátás, mellyel ezekben a napokban Hruscsov és Eisenhower találkozása elé néznek a földkerekség minden zugában, mert ezekben a tárgyalásokban a béke biztosításának hatásos eszközét ' látják. OSZLANAK IMMÁR A FELHŐK a békét szomjazó emberiség feje fölött — ez kétségtelen. Az enyhülés nemzetközi légkörében ért véget a külügyminiszterek genfi értekezletének második félideje is, melyben a tanácskozások — mint Gromiko leszögezte — az álláspontok határozott közeledéséhez vezettek. Az élet követelése, a népek, a békét akaró emberek óhaja talált megvalósulásra az elmúlt hét történelmi jelentőségű eseményeiben. A nemzetközi közvélemény lelkesedésébe csak elvétve rikolt bele egy-egy bántóan disszonáns hang azok részéről, akik nem Óhajtják a nemzetközi helyzet megjavulását, akiknek nem érdekük a hidegháborús légkör megszüntetése, a béke megszilárdítása. Ezek a körök természetesen nem adták fel a harcot Washingtonban, Bonnban, Párizsban, Rómában a feszültség, a hidegháborús nemzetközi légkör fenntartásáért A békeszerető milliók akarata azonban egyre inkább elszigeteli és háttérbe szorítja az adenauereket, a háborúra spekulálókat, a hatalomvágy megszállottjait, az atomfegyverkezés híveit A SZOVJET BÉKEPOLITIKA kitartó, szívós, következetes munkájának eredményeként jutott el a békeszerető emberiség ezekhez a napokhoz, amikor megszületett a megegyezés reménye. Ez a békepolitika esztendők kemény küzdelme, javaslatok, meggyőző érvek százai után végre megérttette a vezető nyugati politikusokkal: az erii- beriség közös érdeke a békés egymás mellett élést .választani a pusztulás helyett, a tárgyalóasztal és nem a fegyverek mellett kell dönteni a népek vezetőinek. Ha ma Kovács János és Nagy Péter nyugodtabban alszik és derűsen pillant a holnap felé, feléledt reménnyel bízik újra a békés holnapokban, ezt annak a szívós békepolitikának köszönheti, — melyet a Szovjetunió folytatott, s melyet legutóbbi sajtóértekezletén ezekkel a szavakkal fejezett ki Hruscsov: „Mi mindig készen állunk arra, hogy mindent megte- gyünk országaink kapcsolatainak megjavításért, azért, hogy ez a viszony a béke és baráti együttműködés szilárd alapjára épüljön. Ha a szovjet — amerikai kapcsolatok felvirágoznak, ez feltétlenül a többi ország kapcsolatainak megjavulását eredményezi, elősegíti, hogy eloszlassuk a világ más részeiben is a sötét felhőket. Mi nemcsak az Amerikai Egyesült Államokkal, hanem Amerika barátaival is barátságot akarunk, s egyúttal azt akarjuk, hogy az Egyesült Államoknak is jó kapcsolatai legyenek nemcsak velünk, hanem barátainkkal is”..s Azt Is kifejtette azonban a szovjet kormányfő, hogy „a tárgyalások csak akkor járhatnak jó eredménnyel, ha mindegyik fél számára a legfőbb kiindulópont a tartós béke biztosítása. Ez az, amit a világ népei elvárnak... Ezért abból kell kiindulnunk, hogy a béke biztosítását célzó megállapodások elérésével senki sem veszít, sőt ellen- 'kezőleg, minden nép nyer. mivel megszilárdul a béke*’. A békét sóvárgó emberiség bizakodva tekint a szovjet és amerikai kormányfők találkozójára, s a további tárgyalások e]£, hogy azok valóban az emberiség békevágyának szellemében valósulnak meg és a népek milliói óhajának megfelelő eredményt hoznak. AZ OKOS SZÓ EREJÉVEL (3.) — Ausztriai útinapló — Nemcsak külföldön, hanem saját hazájában is meglátja azt az érdekességet az ember, ami nem jellemzi a szülővárosát. Külhonban pedig mégjobban nyitva áll a látogató szeme: nehogy elsza- lasszon olyan epizódot, vonást, ami az idegen várost jellemzi. Bécsben van látnivaló =, mint ahogy van látnivalója a bécsinek Pesten. A nyugati vendégek a műemlékek, a háromszázhatvan termes császári palota, a Schőnbrunn nyírott fái és a város egyéb nevezetességei után érdeklődnek, míg a keleti vendéget az emberek élete, a hétköznapi város érdekli. Emellett meglátja a város érdekességeit, ami tisztán bécsi sajátosság. BÉCS UTCASEPRŐJE Amikor itt az Alföldön a nyári tikkasztó, mozdulatlan levegő nehezedik a tájra, holtbiztos, hogy Bécsben lobogtatja a szél a kabátot, a kendőt. A nyugati hegyekről állandó légáramlás szalad végig az utcáin. Ezért kerül csak fillérekbe Bécsben a város tisztántartása. Bécs utcaseprője a nyugati szél és tiszta is a város, még locsolni is alig szokták. A levegő is hűvösebb, mint mi- nálunk. \ STRASSENBAHN Két nevezetessége v„n a viieni közlekedésnek: a piros villám esés a kivédi, „at autóbuszok. Egyetlen villamost sem láttam tömve. Két shilling és húsz groschi ugyanis a mi hetven filléres átszállónknak megfelelő villamos- jegy ára. Az autóbuszok talán harminc évesek is lehetnek. Magyarországon már nem látni ilyet, csak valamelyik üzemi sportcsapat tulajdonában. Bécsben az autóbuszok is félig telve futnak: a bécsieknek nincs sürgős dolguk. A HOSSZÚ ÉLET TITKA Bécs a kiskocsmák városa. Nappal foglaltak az asztalok, de az emberek nem hordószámra isszák a sört, mint nálunk, hanem egy asztaltársaság egy-két pohárral fogyaszt egy este. Megkérdeztem a Westbahnhof melletti kocsma csaposát, hogy vajon mindig ilyenek-e a bécsiek. Igen, mondta ő, nálunk mértékletesek az emberek. Ez a hosszú élet titka. Ha mutatok néki egy részeg bécsit, őt korsó barna sört fizet. Másnap láttam egyet. A Mariahilferstrassen, a Szép- művészeti Múzeum előtti lejtőn ment lefelé dudolászva. Már karon akartam ragadni, hogy gyerünk a csaposhoz, amikor belevágott a nótába, hogy: „Gyere Bodri kutyám ...” Magyar volt, valószínűleg disszidens. Bécsit tényleg nem láttam részeget. Itthon Szolnokon már az első éjszaka majd egy tucatot. Hogy a jólét, vagy a szokás miatt? Ki tudja? M indenkor jólesik visszagondolni a közel egy évvel ezelőtti időszakra, — amikor 17 ezer ember tevékenykedett, fáradhatatlanul agitált a választások sikeréért, s a megye lakossága egy akarattal, egy szívvel bízta jövője kormányzását jelöltjeire. Ezév elején a tsz-fej- lesztés sikeréért ugyanilyen lelkesedéssel, ugyanilyen duzzadó erővel kezdtek munkába az agitátorok, s tevékenységüket siker koronázta. Ezrek és ezrek indultak új úton, gazdagabb, derűsebb jövő felé, millió és millió régi, elavult kötelék szakadt fel. átadva helyét újaknak. Az újat, a biztatót ezalka- lommal is a pártszervezetek, a tanácsok, tömegszerveze- tek^ tömegmozgalmak aktivál vitték, palántálták a régi helyébe. Szövetkezeti megye lettünk, s ezt tagadhatatlanul sikerként könyvelhetjük el, az agitátorok ezreinek javára. A gombamódra szaporodó épületek, istállók, magtárak, a sokasodó jószágok, a merész elképzeléseket is felülmúló holdankéntl búza- és árpatermés mind-mind bizonyítja: jól sáfárkodunk a jövővel. Csakhogy e sáfárkodásnak vannak szépséghibái is. —- Amellett, hosv megyei és községi vezetőink fáradhatatlanul ténykednek a jövő formálásán, nem mindenütt ápolják eléggé azokat az uj, friss hajtásokat, amik az agitátorok munkája nyomán keltek. A munkában ma sem ismérnek megállást, legtöbb helyen elhagyták lanyhulni azt a pezsgést, azt a forrongást, ami a fejlesztés idején olyan érdeklődővé, mozgékonnyá tette az embereket. Sokhelyen hagyták elcsendesülni azokat az ak-. ívákat. akik néhány hónappal ezelőtt táplálták, írá- •-vították a közhangulatot, akik olyan sokat tettek annak alakulásáért L egtöbb helyen most már észrevették ennek a korai megnyugvásnak a hátrányát, s újra felkeresték munkába indították azokat, akiknek szavára mindig szívesen hallgatnak a községbeliek. Tiszaföldváron nemBécs — magyar szemmel HOL VAGY SZERELEM? A magyar ember megszokta már, ha Pestre megy, hogy a Városligetben, a Gellérthegyen, a Hűvösvölgyben, vagy a parkokban önfeledten csókolódzó fiatalokat lát. Az biztos, hogy a bécsi fiatalok is közlik így egymással szerelmüket, de nem a nagy közönség szemeláttára. Ki- mértebbek, hidegebbek egymással szemben a fiatalok a bécsi utcán. Nem látszik rajtuk, hogy olvadoznak a szerelemtől. Pedig a Vitesek, különösen a spanyolok, az olaszok és dél-amerikaiak próbálták megtörni ezt a szokást, mert ha jelvényt adtak a bécsi lányoknak, bizony ezért csók járt és úgy felejtkezett a pár néha elég hosz- szú ideig. Érdekes, hogy a bécsi kislányok egyszer sem reklamáltak ezért. Talán a bécsi erdő többet tudna mesélni a szerelemről, mint a bécsi utcák. Én csak az utóbbiakon jártam . . HABSBURG OTTÓ SZÄL- LASCSINÄLÖI Nincs Bécsnek olyan látogatója, aki ne keresné fel a Schőnbmnnt, a volt császári nyári palotát. Hatalmas oszlopsorokkal díszített épület ez, most az osztrák kormány tulajdona. De meddig? Az a hír járja ugyanis, hogy az arannyal, ezüsttel, bársonynyal gazdagon díszített háromszázhatvan szobás palotát a volt császárok leszármazottja, a Bajorországi ezer holdas birtokain „nyomorgó” Habsburg Ottó visszakapja. Egyes osztrák kormánykörök re sietünk, akik már megbarátkoztak a szövetkezés gondolatával, de még idegenkednek az újtól, még visszahúzza őket régi életükhöz a megszokás hatalmas ereje. Ez a helyzet minden falusi, állami, párt- és társadalmi szervezetre, minden kommunistára, ifjú kommunistára és a szocializmus ügyéhez hű pártonkívülire azt a kötelességet rója, hogy szívós felvilágosító munkával, állandóan, nap, mint nap harcoljon a szövetkezeti eszme terjesztéséért, küzdjön a régi, megszokott, begyökeresedett paraszti életmód élő, de már idejétmúlt szemlélete ellen. A szocializmus hívei tudatosítsák a még egyéni gazdákkal, hogy a szocialista mezőgazdaság megteremtése az egész nép, benne a parasztság, tehát minden egyes gazda egyéni érdeke is.” Nálunk a szervezés mar a kevesebb munka. De hát az új életnek nemcsak az elhatározásához, megteremtéséhez is épp oly fontos az okos szó. Ahol ez áramlik, ott több a siker, ha nem egyik napról a másikra is. Tiszaje- nőn, ahol nem halogatták, hanem nekiláttak a takarmány és a vetőmag-gabona összegyűjtésének, s ha kellett, tényleg külön-külön is meggyőzték az embereket ennek elengedhetetlen voltáról, az Uj Tavasz Tsz-ben 5 vagon, a Tisza Gyöngyében 2.5 vagon vetőmagot és takarmányt gyűjtöttek ősze. Ott sem ment ez magától. A szövetkezeti- és a községi vezetők munkája mellett ott van az agitátorok fáradhatatlansága, akik kapuról-kapura háztól-házhoz vitték a meggyőző szót. Az aktivacsoportok felélesztése, felrázása még nem minden. Még csak a kezdet ahhoz, hogy valóban segítséget is várhassunk tőlük, hogy tényleg hatásos, a választási és fejlesztési időkéhez méltó agitációt végezhessenek. A munka értékét, tartalmát az adja, ha nemcsak megbízzák az agitátorokat a pártszervezetek, hanem azt is megmondják, hogy mit bíznak rájuk. Tiszaugon az egyik vezető elvtárs a napokban így felelt a feltett kérdésre „Nem kell a ml aktíváinkat már felkészíteni, tudják azok, anélkül is, mit kell mondani” S zép dolog így bízni az emberekben, jó, hogy ilyen biztosak lehetünk a dolgunkban, s még jobb, hogy tényleg egyre több képzett agitátorunk van. De kérdezzük csak meg azok többségét. Azt fogják mondani, hogy a szövetkezetekbe vetett hitük, s meggyőződésük mellé még sokminden kell ahhoz, hogy szavuk valóban következetes lehessen. „Előzetes tájékoztatás, felkészítés nélkül elengedni bennünket olyan, mint hajót vízre küldeni iránytű nélkül” —- mondják legtöbben. Ügy bizony. Napjaink feladatainak megoldásához nem élég az általános szóbeszéd Az agitátor csak akkor ül le magabiztosan az új szövetkezeti tag, vagy az egyéni paraszt asztala mellé, ha saját meggyőződése mellett van a zsebében néhány adat, feljegyzés arról, hogy akivel szemben ül, hogyan, mint gazdálkodott eddig, mik az erényei, gyengéi, aggályai, s ha kéznél vannak a szövetkezetek legfrissebb eredménye-' is. Csak. ha saját meggyőződése mellett van a zsebében néhány adat, néhány feljegyzés arról, milyen módon lehet a szövetkezetben többet termelni, melyek azok a módszerek. amelyekkel túlszárnyalhatják az egyéni gazdaságok termelési színvonalát, vagy arról, milyen lehetőségek vannak a szövetkezetek előtt például az állat, vagy vízi szárnyas és baromfi nevelésre, milyen lehetőségeket használhatnak ki arra hogy gazdagodjon szövetkezetük. Csak, ha saját meggyőződését nem pusztán nyilatkoztatni tudja, hanem be is bizonyítja, minden ellenérvet le tud azzal szerelni. BORSI ESZTER
