Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

1959. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kantont megbízatás Kínai film. Bemutatja a jánoshidai Kossuth filmszínház, augusztus 25—26 líeűnfrcs a UaciUa Icäcüi Nagyapám hajdanában, amikor első lépéseket tettem a gyerek-csintaianságok sok örömmel és szórakozással megtűzdelt útján, imigyen szólott, amikor a karikásos­tort magam körül forgatva- kongattam: úgy forogsz, fiam, mint a kerge birka.-.. Nem tadom, mit szólna ma, amikor a forgás lassan létjo­gosultságot nyer. Bizonyára rosszallóan ingatná a fejét és mondogatná: ejnye, ejnye. Mint ahogy rosszallóan bólo­gatott az a tekintélyes néző­sereg is akik saját szemükkel láthatták vasárnap a Cukor­gyár strandján a forgás ma­gasiskoláját. Történt pedig ez a követke­zőképpen: Egy nagyon is csi­nosnak mondható leányzó lenge fürdőöltözékben kilé­pett a vízből maga köré ka- nyarintott egy 'piros karikát, amit úgy hívnak, hogy hula hoop. S aztán nyaktörő rán- gatódzásba kezdett, mintha nyavalyatörős volna. Amikor a lábán volt a karika, a felső teste, mikor a derekán, törzse alsó része járt hihetetlen vi- tustáncot. És mindezt azért, hogy a karika le ne essen. Nem hivatalos, de mérvadó körök hírei szerint ezt a „hu­la hoop” alkalmatosságot már mi is gyártjuk. Állítólag így pörögni a karikával és köz­ben tekintélyes nézősereget toborozni, használ az egész­ségnek, megment a hízástól. Lehet, hogy így van ez, any- nyi azonban bizonyos: a szol­nokiak közül kevés követője akadt s a kíváncsi fiatalok inkább a karika körül ke­ringtek, mivel az idomok igen-igen jól kvrakatírozódtak s azokon több bámulnivaló került. nagy «s UDOKAKY Repülő laboratóriumok Másfél éve annak, hogy a Szovjet Távirati Iroda hírül adta a Föld első mesterséges bolygójának a felröpítését, azután útnak indult a máso­dik szputnyik; az elmúlt hó­napban ünnepeltük a har­madik hold keringésének egyéves évfordulóját, végül ez év küszöbén napkörüli út­jára indult Naprendszerünk első mesterséges bolygója. Az elmúlt idő nem csök­kentette a mesterséges égi­testek iránti érdeklődést, sőt fokozta azt. A mesterséges holdakat a Nemzetközi Geofizikai Év keretében, annak programja szerint bocsátották feL Fel­adatuk: felderíteni a Föld­nek és az azt körülvevő le­vegőburoknak a tulajdonsá­gait. Az úttörő az első szputnyik volt. Vele első ízben sikerült a Föld vonzását legyőzni és kijutni a szabad világűr ha­tárán. Az első hold főfeladata a légkör kikutatása volt. Erről pályájának meg­figyelése és a benne lévő műszerek útján szolgáltatott adatokat. A szputnyik pályáját az er­re a célra szerkesztett nagy­látószögű távcsövekkel fi­gyelték meg. A szputnyik egyik rádióadója állandóan adott jeleket és a földön lé­vő vevőállomások irányított \ (J)eeii l&stomíwhz Szohiokőn Haraszti Pál pécsi festő­művész már régi ismerősünk. ' Bizonyára sokan emlékeznek még a tavasz folyamán a szolnoki Damjanich Múze­umban megrendezett önálló kiállításra, amelyen a Tisza környékén festett műveinek legjavát mutatta be megyénk közönségének. A festő im­már minden évben ellátogat Szolnokra. Most is ott talál­juk őt a festőállvány mel­lett, ecsettel a kezében a Tisza parton. Közeledésünk­re abbahagyja a festést és a régi ismerőssel barátságo­san kezetszorítunk. A szemlélődés közben el­beszélgetünk a festővel ar­ról, hogy mióta tartózkodik Szolnokon és milyen mun­kán dolgozik. Az ecset rö­vid időre megpihen a festő kezében, ahogy érdeklődé­sünkre válaszok — Amint látják, a „Hajó­mosók” című képemet fes­tem, amely már régen él itt bennem. A tavaszi kiállítás idején határoztam el, hogy ezt a képet még ezen a nyá­ron elkészítem. Mint pedagó­gus csak július elején jöhet­tem le a csodálatosan szép Tisza partra és azóta is ke­ményen dolgozom. Sok váz­latot készítettem az elmúlt hetekben. Sokszor reggel fél öttől napnyugtáig kerestem a világítást, amelv a kompo­zíció szempontjából a leg­megfelelőbb. E kép. amelyet Egy má|ik kép a tárház gi­gantikus' monumentalitását adja a reális valóságban. Szépek a halászszövetkezet telepén készített, a motorizált halászok életét bemutató festmények. A Vízügyi Igaz­gatóság telepén készült váz­latok is nagyobb ígérettel biztatnak. Feltűnőt hogy amíg a festő az elmúlt évek­Munkaközben a kutya mit érez és hogyan visel­kedik az elindu­lásnál és a pályá­ra kanyarodásnál vagyis az utazás élettanilag legnehezebb szakaszán. Lajka minden életműkö­dését — mozgását, szívveré­sét, szíváramát, lélegzését, anyagcseréjét — elektromos mérőkészülékek ellenőrizték Elindulás előtt ezeket az adatok... a laboratóriumban tanulmányozták és magát a kutyát hosszas edzéssel ké­szítették elő útjára. Az induláskor a rakéta gyorsulása fokozatosan nő, ennek következtében a ku­tyára súlyának hatszorosa nehezedik; a rakéta rezgései és a nagy zaj is hat reá. Amíg a gyorsulás kicsiny volt, Lajka szabadon moz­gott, azután a reá nehezedő erő a padlóra szorította és továbbra mozdulatlan ma­maradt. Szíve hevesebben dobogott, hái uniszor olyan szaporán, mint indulás előtt. A szíváramok vizsgálata a heves szívműködés kénét mutatta, de nem muta­tott semmilyen beteges tüne­tet. Később a gyorsulás to­vább nőtt, a szú2ferés mégis nyugodtabb lett. A kutya mellkasa össze­szorult, lélegzése szaporáb­bá és felületesebbé vált: li­hegett. Háromszor-négyszer annyi lélegzetet vett, mint nyugodt állapotában. A szputnyik pályájára tért, a gyorsulás rohamosan csők kent, végül is nulla lett; a kutya teljesen súlytalannak érezte magát. Lélegzése és szívdobogása meglassult és lassan visszatért normális állapotába; ehhez a szput- nyikon háromszor olyan nagy időre volt szüksége, mint az előzetes laboratóriumi kí­sérleteknél. A feljegyzések meglehető­sen síma átmenetet mutat­nak. A" szíváramok még egy- ideig eltértek a normálistól, de nem voltak beteges jel­legűek, majd a szívverés tel­jesen normális lett. Az indu­lás semmilyen lényeges és maradó elváltozást nem oko­zott az életműködésben, vi­szontagságait Lajka nagyon jól elviselte. Utazás közben, súlytalan állapotában a kutya keveset mozgott. A kísérletek pozi­tív eredménye arra bátorít­ja a biológusokat, hogy foly­tassák a kísérletezést és mi­nél jobban biztosítsák az űr­hajón útnak indulók életét és egészségét. A második mesterséges hold tökéletesebb fizikai la­boratóriumot vitt magával, mint az első. Legfontosabb fizikai feladata a kozmikus ré­szecskék vizsgá­lata volt, ez a fizika régi rejté­lye, amelyre a rádi óaktív kutatásoknál bukkantak. Ezek a nagyenergiájú ré­szecskék a világűrből érkez­nek a földre; ezért nevezik őket kozmikus részecskék­nek és áramlásukat kozmikus sugárzásnak. A Föld felületén nem le­het megoldani eredetük kér­dését, mert a felső rétegek­ben a levegő részecskéibe ütközve energiájuk megvál­tozik és másodlagos sugár­zást indítanak útnak. Ha sikerül megoldanunk a kozmikus részecskék erede­tének és az általuk előidé­zett hatásoknak a kérdését, jelentős lépést teszünk az anyag szerkezetének megis­merésére és az e téren elért tudományos eredményeket hamarosan hasznosíthatjuk is az atommagtechnika terü­letén. A második szputnyik a múlt év őszén a brazíliai partok közelében stSrűbb lég­rétegbe került és elégett. Maradványai a tengerbe hul­lottak. A harmadik mesterséges hold már több mint egy éve kering. Munkájának, műkö­désének megértésére . hatalmas kutató- intézetet kell el­képzelnünk,, amelyben többszáz tudomá­nyos munkatárs dolgozik, mérési eredményeiket gép­írók jelzik, a házi telefon­központon át továbbítják a rádiósoknak, hogy közöljék az érdeklődőkkel. Természe­tesen az intézetnek saját energiatelepe és javítómű­helye van. Ennek az egész intézetnek a teendőit látják el a harma­dik szputnyik készülékei. A feladatokhoz viszonyítva ke­vésnek látszik a kutatóberen­dezés egy tonnánál kisebb súlya. Mindent megtettek, hogy a felszerelés súlyát csökkent­sék. A Nap fényenergiáját szilícium fényelemek alakít­ják át elektromos energiá­vá. Az elektronikus berende­zésekben a megszokott vil­lanykörtenagyságú elektron­csöveket gyöngyszemnél ki­sebb félvezetőegységek he­lyettesítik. A kutatási prog­ram mindegyik pontja átgon­dolt és fontos. A mikrometeoritek gyors égi lövedékek, amelyek ve­szélyeztetik az űrhajózás biz- /tonságát. Regisztrálásukra ' négy nagynyomású, gázzal töltött dobozt helyeztek el a szputnyik falán. Ha egy ki­csiny meteorit átüti a dob.oz vékony falát, akkor a doboz­ban csökken a nyomás, és ezt a mérőkészülékek jelzik. A levegő adatainak méré­se az űrhajók további terve­zéséhez ad fontos támponto­kat. A légkör elektromos vizs­gálatára és főképpen a po­zitív töltésű ionok meghatá­rozására a későbbi útnak in­duló űrhajók a földdel való, biztos, állandó rádióösszeköt­tetése miatt van szükség. A föld mágneses tér válto­zásának, eredetének megha­tározása fontos tudományoá cél. A szovjet tudósok újabb nagy sikere volt a mestersé­ges bolygó felrepítése. A bolygón lévő mérőkészülékek a Hold mágneses terét mér­ték és a körülötte lévő koz­mikus sugárzást vizsgálták. A mesterséges bolygó fel- repítéséhez el kellelt érni a második kozmikus sebességet 11,2 km/s-ot, amellyel végleg el lehet hagyni a Föld von­zókörét. A harmadik kozmi­kus sebességgel 16,7 km/s-al pedig már mesterséges csilla­got indíthatunk útnak. Nap­rendszerünkön kívüli térsé­gekbe. Nincs nagyon messze azaz idő, amikor valamelyik bátor kutató személyesen is elin­dul az ionoszféra meglátoga­tására. Ehhez csak a vissza­jutás lehetőségét kell számá­ra biztosítani. A mesterséges bolygó ered­ményei alapján a Hold meg­látogatása sem látszik na­gyon távoli célnak. Sokáig súlyos akadálynak tartották a levegő hiányát, most ezt a kérdést akár védőruhával, akár pedig „mesterséges lég­körrel” meg tudjuk oldani. A mesterséges égitestek eddig elért eredményeit ha­marosan hasznosítani fogják az időjáráskutatásban, raké­tatechnikában, atomfizika» rádió és távolbalátótechnika területén, ., I \

Next

/
Oldalképek
Tartalom