Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

1959. augusztus 25, ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s f Gondolatok a propagandista tanfolyam után Akták — kilóssátnra B efejeződött a tíznapos propagandista tanfo­lyam. Több mint száz propa­gandista elméletileg gazda­godva elindult, hogy ezrek szívébe oltsa a marxizmus— leninizmus tanait és elméleti alapot nyújtson a szocializ­mus építésében naponként megismétlődő hősi munká­hoz. Hiszen a szocializmus­építésében a gazdasági érde­keltségen kívül lelkesítés is kell és az, hogy megmutassuk az egyre szépülő jelent és a még szebb holnapot, mélyet azonban csak a dolgozók mil­lióinak áldozatos, lelkes mun­kája teremthet meg. A rövid elméleti tovább­képzésen együtt voltak az év­tizedes tapasztalattal rendel­kező idősebb és a lelkesedés­től áthatott fiatalabb, tapasz­talatlanabb propagandisták. Nagyon pozitív oldala volt e tanfolyamnak, hogy az idősebb és fiatalabb propagandistákat egyaránt az a lelkesedés ve­zette, hogy minél eredménye­sebben elsajátítsák és tovább adják a marxizmus—lenjniz- WM4* elméleti alapjait. Kom­munista fegyelem, lelkes vi- takésizség volt az uralkodó. Az idősebb elvtársak nyese­sették a fiatal fák vad hajtá­sait. Minden szavukban, min­den cselekedetükben a pro­pagandamunka i/rámt érzett nagy felelősségérzetük nyil­vánult meg és az, hogy a pro­pagandamunka elsősorban po­litikai hitvallás, mert csak az lehet lelkes, meggyőző ter­jesztője a marxizmus—leni- nizmusnak, aki saját, min­dennapi .munkájában is ve­zérfonalként használja azt A propagandisták a megye különböző részeiből érkeztek, különböző képzettségű, kü­lönböző temperámon túrná elvtársaik kerültek össze, de mindegyiket kivétel nélkül jellemezte, hogy nagy felelős­séget éreznek népiünk jövő­jéért és mindannyian okos, felv&ágositó szóval részt vet­tek napjaink egyik legfonto­sabb politikai munkájában, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében. Tudják, hogy a fejlődő politikai öntudat elősegíti azt, hogy a dolgozók széles körben meglássák éle­tükben az újat az előremuta­tót A politikai öntudat for­málásának egyik leg­jobb formája a szocializmus építésében való aktív részvé­tet Ennek fontos kiegészítő­je, egyenlő értékű segítőtársa a marxista—leninista művelt­ség fokozása. A gondolkodás megváltoztatásának alapja az emberek anyagi életének megváltoztatása, de az élet anyagi oldalának megválto­zásánál lassabban változik a gondolkodás. Éppen ezért propagandistáinknak állhata­tos, szívós munkát kell végez-, niük, hogy a marxizmus a tö­megekbe hatolva anyagi erő­vé váljék, A következetes propagandamunka eredmé­nye: jobb termelési, több ru­ha több ételem; állandóan emelkedő életszínvonal, egy­szóval a szocializmus gyor­sabb megvalósulása. A továbbképző tanfolyam munkánk fogyatékosságaira is felhívta a figyelmet. Propagandistáink között is előfordul, hogy az elmélet tanulását öncélnak tekintik. Elég sűrűn hangoztatták, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése az elmúlt évi propagandamunkát gá­tolta és valószínű a követ­kező oktatási év munkájának is aikadálya lesz a termelő- szövetkezetek megszilárdítá­sa. Ez nem helyes így. Nem lehet a holt betűkön rágódni. A marxizmus—leninizmust nemcsak azért kell az embe­rek tudatába ültetni, hogy elméletileg ismerjék a helye­set, a járt, hanem elsősorban azért, hogy az élet minden­napi apró és nagy munkájá­nak helyes megoldásában se­gítsenek. Fabatkát sem ér, ha „ki­váló” politikai tanfolyamaink lesznek a termelőszövetkeze­tekben, de gyenge lesz a mun­kafegyelem és * alacsonyak lesznek a terméseredmények. A mi tanításunk nem dogma, hanem élő, fejlődő elmélet, mely csak akkor tölti be hi­vatását, ha választ ad az em­berek mindennapi gondjára, bajára, elősegíti a több, a jobb termelést és szilárd tá­masza a szocializmus építésé­nek. P ropagandistáink között sok vitára adott alkal­mat az osztályharc jelenlegi állása megyénkben. A néze­tek két véglete található meg. Az új helyzetből — abból, hogy megyénkben a mezőgaz­daság szocialista átalakítása Lényegében befejeződött — kiindulva, egyesek azt, a kö­vetkeztetést vonják le, hogy lényegében falun az osztály­hars is befejeződött, esetleg ott tart még, ahol az ellensé. ges nézetek egy néhány meg­átalkodott terjesztője ellen adminisztratív intézkedést kell előtérbe helyezni. Nem helyes ez, mert az osztályhar­cot csupán a politikai harcra szűkíti és figyelmen kívül hagyja az ősztályharc még hosszú ideig fennmaradó ideológiai és gazdasági olda­lát. A kommunisták az osz­tályharcnak nem az admi­nisztratív és elsősorban nem az adminisztratív oldalát tart­ják döntőnek, ezt csak akkor és olyan mértékben alkal­mazzák, amikor és amilyen mértékben a hatalmát vesz­tett osztályéi!enség azt ki­kényszeríti. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában az osztályharc ideo­lógiai és gazdasági oldala áll előtérben azért, mert a hatal­mát vesztett osztályellenség mcst arra törekszik, hogy akadályozza dolgozóink szo­ciálisa tudatának kialakulá­sát és ezen keresztül termé­szetesen a szocializmus építé­sét. A nyugati sajtó- és rá­diópropaganda is mindenáron azt akarja, hogy állandósítsa szocializmust építő dolgo­zóink gondolkodásában a bur- zsoá maradványokat és meg­akadályozza a „mienk” tu­datának győzelmét az évezre­des hagyományokkal rendel­kező „enyém” felett« papjaink egyik legfomto- IY sabb soronkövetkez ő AZ ALATTYÄNI Üj Élét Tsz tagjai napokig kovácsol­ták a szót a Hazafias Nép­front dokumentációs vándor- kiállításától, amelyet Alkot­mány ünnepén nyitottak meg a tanácsházán, s azóta a falu apraja-nagyja, öregje- fiatalja megtekintette. Rajka István aprólékos fi­gyelemmel vizsgálgatta meg a „szemrevaló” kiállítást, de nemcsak a képeknél időzött hosszú ideig, hanem a szö­veget is alaposan megforgat­ta fejében, s végül is így som­mázta véleményét: — Mindjárt legelsőnek azt a szöveges táblát olvastam el, amely arra figyelmezteti a látogatókat, hogy a Jász­ságban 150—200 esztendővel ezelőtt volt bizonyos fokban közös gazdálkodás, *— Igencsak szemembe akadt a tabló szövege. Aztán elmondja, hogy a mai közös gazdálkodást már olyan pom­pás gépek és annyira fejlett tudomány támogatja, hogy a Jászság igazi aranykorának most kell elkövetkeznie. — Noshát, a magam részé­ről úgy vélem, az elmúlt ta­vaszon valóban megindultunk az új aranykorszak felé. FIGYELEM, hogy a kiállí- lítás nemcsak a mi közsé­günk tsz-eiről szól, hanem a szomszédos Jásztelekről és J ánoshidáról, Tótkérről is közöl képeket és szöveget. Annyi az építkezés, hogy mi­re az ember az utolsó képhez ér, szinte káprázik a szeme. Ki gondolta volna ezt, akár-, feladata; propagandistáink széles körben ismertessék, magyarázzák az MSZMP kongresszusának rövidesen megjelenő téziseit azért, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt érezzék, hogy a munkásosztály pártjának szo­cializmust építő programja ■nemcsak a kommunisták, ha­nem az egész dolgozó nép ügye. Az élet nem áll meg, ha­nem feltartóztathatatlanul megy tovább és elhagyja mindazokat, akik csak egy pillanatra is megállnak. A marxizmus—leninizmus is fejlődik és csak az lehet ered­ményes propagálója, aki nem a múltban tanult elméleti té­telekből akar élni <^supán, ha­nem nap mint nap bővíti tu­dását. Egyszóval: a propagan­distáknak is rendszeresen ta­nulni kell! Csak abból lehet adni, ami van és ha kifogy a propagandista elméleti tarso­lya, akkor eredménytelen, multbafordpló lesz munkája. Mire vezethet a rendszeres elméleti képzés elhanyagolá­sa? A propagandisták nem tudják megválaszolni az élet által felvetett lényeges kér­déseket, mert nem mernek addig határozottan állást fog­lalni, míg felsőbb szervek nem mondták el véleményü­ket. A propagandistának élő, érzékeny műszernek kell len­nie, amely a marxizmus—le- ninizmustól idegen minden ellenséges nézetre azonnal reagál és nemcsak védekezik, hanem elméletileg támad és megsemmisíti, vagy védeke­zésbe szorítja azokat A kommunisták elméleti szilárdságuk birtoká­ban, lelkesedéstől áthatva nagy dolgok megvalósítására képesek. A propagandisták az ellenséges nézetek elleni harcban parancsnoki helyen állnak. Ha gazdálkodnak el­méleti tudásukkal, ■ ha nem maradnak el társadalmi problémáink tanulmányozá­sában és megmarad a tovább­képzés ideje alatt tanúsított lelkesedésük, akkor az 1959/ 60-as pártoktatási évben nagy lépéssel haladunk előre a marxista—leninista propa­ganda terén. csak egyetlen esztendővel ez­előtt is? Fülöp Gergely szintén a korosabb nemzedékhez tar­tozik, ő a régi példaszóból in­dul ki: — Ügy mondta apám, nagy­apám, hogy a parasztember örökké inas marad, mert a földtől, jószágtól, időjárástól hóttáig tanulnia kell. De ab­ban a tekintetben is örökké inaskodtak a régiek, hogy a maguk kisebb-nagyobb gaz­daságában hajnaltól késő es­tig ezerféle dologhoz kellett kapkqdniok. És ma? A termelőszövet­kezetben mindenkinek szak­mája van, amelyben egy­kettőre mester lehet. — CSUPÁN ARRA szeret­nék hivatkozni, hogy a kiál­lítás a tíz éves jásztelki Tol- buchin Tsz cukorrépaterme­lőiről is közöl képeket, ada­tokat. Idősebbek, fiatalabbak, férfiak, nők egyaránt akad­nak köztük. Túlszárnyalták a termelési tervet, gazdag prémiumot kaptak. Nem kel­lett ezerfelé kapkodniok, ha­nem elsősorban a szakmá­jukban, a cukorrépatermelés- ben dolgoznak. — ősz elejétől így lesz ez nálunk is, mi sem maradunk inasok, szakmát választunk, mesterekké válunk. Divéki Béla, az „idősebb testvér”, a szintén tizedik év­fordulóját ünneplő alattyáni Vörös Csillag Tsz gazdálko­dását dicséri. Hivatkozik ar­ra, hogy a kiállítás is közöl Megíigad uk _ Am ikor az Alkotmány­ünnep előestéjén boldogan vették át kitüntetéseiket, el­ismerő okleveleiket, a pénz­jutalmakat az É. M. Megyei Építőipari Vállalatának dol­gozói, csaknem mindnyájan megjegyezték a kezét nyújtó László János igazgatónak: Nem állunk meg ennyinél, továbbra is számíthat ránk a párt, a vállalat. Huszonhatan kaptak kiváló dolgozó jelvényt, nyolcvan- -hatan oklevelet, 140 ezer fo­rintot osztottak ki jutalom­képpen, s nem csoda hát, ha vígság ömlött szét a Nemzeti Szálló termeiben rendezett élüzemavatáson. S nem lehet tudni, mi volt a nagyobb öröm, a személyenként ka- potj jutalom, vagy az üzem kitüntetése, mert előszörre lett fennállása óta élüzem az Építőipari Vállalat. S a fel­szólalók egyöntetűen megfo­gadták: ez a további ered­ményeknek csak kezdete, mert nem akarják kienged­ni kezükből az élüzemséget, és még jobb munkával járul­nak ahhoz, hogy több lakás, a mezőgazdaságban több is­tálló és épület készüljön el. — A MEGYE mezőgazda­ságának átalakulásával jelen­tősen megnövekedett a bizto­sítottak száma. A betegellá­tás zökkenőmentessége érde­kében a körzeti orvosok mel­lett idén már 50 házi beteg­ápolónői állást szerveztek. A Malomipari Vállalat te­lepein lényegében most kez­dődött meg a munka dan­dárja, az új termés feldolgo­zása. A megye egész terüle­tén javában folyik a vámőr-- lés. A vállalat 21- malmában és 30 cseretelepén jóminő­ségű liszthez juthatnak a dolgozó parasztok, süthetik az új búzából az ízes cipót, a foszlós kalácsot. A malmok dolgozói kivet­ték részüket a termés meg­mentéséből is, mintegy 50 vagon nedves gabonát szá­rítottak, megmentve ezáltal fényképet a jelentős jövedel­met hajtó maghagyma táb­lájukról, de mindenki tudja a faluban, hogy dohányuk is igen szép. Nekünk is van 5 hold do­hányunk, öt hold zöldségünk, tíz hold borsónk, húsz hold dinnyénk, tizenöt hold mák­vetésünk — folytatja Divéki Béfla —, de mosolyogva mondja el azt is, hogy régeb­ben az asszonynép úgy tar­totta: a mákot szótlanul kell vetni, mert ha közben meg­szólalnak, férges lesz. Burka János az Űj Élet Tsz elnöke helyesli, hogy a kiállítás felhasználja azt a napjainkban keletkezett köz­mondást is, amely szerint: Parasztember kincse a közös földön van elásva. ÍGY VAN EZ valóban a mi szövetkezetünkben is — mondja az elnök —, ezeröt- százhetvenhárom holdnyi föl­dünk hordozza hátán kétszáz­húsz családunk jövőjét. — S ez a jövendő rendkí­vül biztató, érdemes érte te­nyerünket törni, agyunkat szikráztatni. Szövetkezetünk tagsága úgy \>éli, most, a kö­zös gazdálkodás korában jött el annak a sora, hogy a sze­rencsénket üstökön ragadjuk. — Szövetkezetünket Űj Életnek keresztelték el. Nos­hát, mindnyájan bizakodunk abban, hogy szép nevünkhöz méltóan, igen rövid idő alatt sikerül majd valóban új, szép, gazdag életet teremte­nünk. A minap a Járműjavító személykocsiosztályán jár­tam. S ami rögtön szemet- s^úrt: egykori munkatársa­im, barátaim idegessége, mo­gorvasága. Aki ismerős itt, nem kerülheti el figyelmét, hogy hiányzik a jól összeko- vácsolódott kollektíva vi­dámsága, elszállt a nyugodt légkör. A munkások bizal­matlanok, zárkózottak, s a munka sem megy úgy, mint szokott. Vajon mi okozta ezt a vál­tozást...? Nem kell soká fir­tatni — elmondja nekem K. F. bizalmasan, mint régi is­merősnek. — Itt van ez a B. F.-né a kocsiosztályon, műszaki be­osztásban. Isten tudja, hogy került ide. Nem műszakinak, de munkásnak sem lenne jó, mert nem ért a szakmához, amit irányít. Mégis megta­lálta a módját, hogy tartsa­nak tőle az emberek, mert van, amihez igen jól ért — többéves gyakorlata van ben­ne. Ez pedig, amit hivatalo­san intrikának, a műhelyben „fúrásnak” neveznek. Szóval mióta itt van — megmérgeződött a légkör.... A személyzeti osztályon és a vállalati jogásznál kilóval mérhető az aktaköteg, ami az ő feljelentéseiből, illetve annak vizsgálati irataiból származik. Nézegetem ezeket az aktákat. Már ezekből is kiderül, hogy nem ért a szak­mához. Rossz munkáutasítá- sai, a munkalapok hibás ára­zásai csalhatatlanul ezt bi­zonyítják. — Mégis, aki ezt a megál- , lapítást merte tenni — mert a dohosodástól. Ilyen mun­kával még most is szívesen állnak az állami gazdaságok és a tsz-ek rendelkezésére. Az új termés feldolgozása mellett nem feledkeztek meg másik nagy feladatukról sem: a rizshántolási időszak­ra való felkészülésről. Négy rizshántoló telepükön — a karcagin, a kunszentmárto- nin, a törökszentmiklósin és a tiszaszentimrein — a kar­bantartás befejezésénél tar­tanak. Nem csak a berende­zések átvizsgálását és az esetleges hibák kijavítását végzik el az idén a karban­tartási időszak alatt, hanem a csiszolókövek átalakításá­val kapcsolatos újítást is ve­zetnek be mindegyik hánto­lóüzemben. Az új módszer A kalászos vetőmagvak hetven százalékát fémzárolva hozzák forgalomba az állami gazdaságok, kiváló minőségű hibridkukorica vetőmagvakat kapnak a termelőszövetke­zetek és az egyénileg gazdál­kodók. Az állami gazdaságok egyre nagyobb mennyiségben és jobb minőségben termelik meg és hozzák forgalomba a különböző vetőmagvakat. Az idén hatféle búzavetőmagot termesztettek és kalászosok­ból olyan készlettel rendel­keznek, amely bőségesen fe­dezi a felújításhoz igényelt mennyiséget. A gazdaságok az idén már a kalászos vető­magvak hetven százalékát fémzárolt zsákokban hozzák forgalomba. Ebben az esz­tendőben csupán búzából több mint hatezer vagon ve­tőmagot állítottak elő. Jelentős haladás követke­zett be, a pillangós vetőmag­vak termesztésében is. — 1954-ben az állami gazdasá­az ügy a minisztériumba ke­rült —, lehet, hogy fegyel­mit kap. S ez sajnos nem új- donság már itt. Citáltak már miatta kiváló dolgozó munkásembert a bíróságra is. A bíró itt nem a feljelen­tőnek — B. F.-né — adott igazat, mert átlátott a sok fondorlattal szőtt szitán. A vége az lett, hogy a bíró el­len is feljelentést tett. De feljelenti ő sorozatosan a munkásokat is. S csodák cso­dája — jelentései nyomán azonnal kiszáll a vizsgálat — melyet pedig oly nehezen le­het kivárni a dolgozók jogos bejelentéseikor. S a vizsgáló bizottságok természetesen mindig neki adnak igazat. S az eredmény... most itt tapasztalható a kocsiosztá­lyon a levert hangulatban, a kedvetlenségben. B. F.-né nagyon érti a módját, ho­gyan szerezhet tekintélyt, ha már szaktudásával nem tud. S mellette állnak a Pestről lejáró „védőszentek”, akik mindannyiszor azt állapítják meg, hogy háromszáznegy­venegy ember hazudik — s csak egynek van igaza — „neki”. S közben az akták csak gyűlnek, gyűlnek, a ve­lük való költség és vizsgálat szaporodik. Jó lenne, ha a „védőszen­tek” észrevennék, hogy a társadalmi harcos köntösé­ben közönséges intrikus bú­vik meg, s hangzatos szavai­val csupán egyet akar elérni, hogy szakmai tudatlanságát palástolja, s feljebb kerüljön a ranglétrán. *- Andrási —* — ................ i ■■ ........ ■ ■ ' Ä malomiparnál beköszöntött a munka dandárja ■ -4% % "— í Fellendülőben a vetőmagtermesztés gok még csak a vetés terül«- ladást kívánnak elérni. előnye, hogy — kongresszusi vállalásuk szerint — az ener­giafogyasztás csökkenését eredményezi, s ugyanakkor 2—3 százalékkal javul az I» osztályú termék aránya. Az új idényben enyhülnek a raktározási gondok. A tö­rökszentmiklósi hántolóban például eddig egy fedeles, az igényeknek nem megfelelő raktárban tartották a rizst s előfordult a legnagyobb óva­tosság mellett az is, hogy a jó minőségű áru keveredett a gyengébbel. Most 35 vagon befogadóképességű lemezgyű­rűs rizssilót építettek, — kö­zel 300 ezer forint értékben. A rizshántolásra való fel­készülés tehát jó — remél­hetőleg a termés is az lesz. tek 12—14 százalékán ter­mesztettek pillangósokat és a saját vetőmagszükségletüket is csak nehezen tudták fe­dezni. Az elmúlt esztendőben már száz vagon jóminőségü vetőmagvat szállítottak és ugyanennyit adnak az idén is köztermesztés céljára. A hibridkukorica vetőmag­termesztését az elmúlt esz­tendőben kezdték meg az ál­lami nagyüzemek. Az idén már közel húszezer holdon termesztenek kiváló minősé­gű hibridkukorica vetőmag­vakat, amelyet csaknem száz százalékos tisztasággal és 97 százalékos csíraképességgel hoznak forgalomba Fellendülőben van a cukor és takarmányrépamag ter­mesztés és a répamagva­kat is több gazdaság fémzá­rolva hozza forgalomba. Az állami gazdaságok jelenleg a vetőburgonya-felújítás jobb megszervezését tartják leg­fontosabb feladatuknak és a következő években ezen a területen is komoly előreha­MAJOROS KÁROLY „Mi sem maradunk inasok...“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom