Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

1959. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JÓBARÁTOK / A Tisxassentimrei Állami Gazdaság tiszaigari egysége segíti a Petőfi Tsz~t üzem• Sokesztendős, szilárd ala­pokon nyugvó közös gazda­ság a tiszaigari Petőfi Tsz. A szövetkezet tagsága a ta­vaszon megkettőződött; ez az örvendetes tény újabb, ko­moly feladatok elé állította a tsz vezetőségét. Tudták: olyan körülményeket kell teremte- niök; melyek között az új gazdák is látják, hogy he'yesen választoltak a közös utat Jótanácsért, segítségért azok­hoz fordultak, kik számtalan­szor bebizonyították: mesterei a nagyüzemi gazdálkodásnak — a Tiszaszentimrei Állami Gazdasági tiszaigari üzem­egységének vezetőit keresték féL Érdemes megjegyezni, míg a községi búzatermés az egyéniek földjén 7—8 mázsa, addig az államig gazdaság táb­láin 13—14. Az igényes őszi árpa 281 hold átlagában több mint 19 mázsát hozott — a falubeli egyéniek nem is kí­sérleteztek vele. s | E vidé­ken különösen kimagasló eredménynek számít a gaz­daság holdanként! 220 má­zsás silókukorica-hozama; nagyszerű a 240—250 mázsát ígérő cukorrépa, melytől kő- hajitásnyira 100—120 mázsás táblák szerénykednek: Nos, nem utolsó sorban ezek a té­nyek buzdították annak ide­jén arra Tiszaigar dolgozó parasztságát, hogy szövetke­zetbe tömörüljön j.. Jóllehet a tavasszal már bebizonyosodott — a borsó- és kukoricavetésnél — milyen hűséges segítőtárs az igarí üzemegység; a rend kedvéért július elsején mégis patroná- lási szerződést kötött a Pető- fői Tsz-szel. A közelmúlt he­tekben -két- állami gazdasági aratógép, két kombájn vágta a tsz földjén a gabonát; ezek­ben a napokban az üzem­egység gépe csépeli a ter­mést, elevátora emeli a szal­mát. Pécsi Ferenc üzemegy­ségvezető, Tóth Zsigmond párttitkár, Polgár Bálint ál­lattenyésztő minden héten határszemlére in^ul a tsz régi és új földjein. Mások — így Kiss József, Magyar! Ist­ván, Csorba Dániel — a hor­dásban segítenek. Értékes az üzemegység dolgozóinak poli­tikai nevelőmunkája is; töb­niiiimiiitMiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimi Háromezerötszáz halion közös takarmány Az úi termelőszövetkezetek egyik legnagyobb gondja a közös állatállomány takar­mányozása. A most kezdő termelőszövetkezetek három- ezerötszáznyolcvan holdon termesztenek közösen takar­mányt ebben az évben. Ehhez jön még ezerkettőszázötven vagon takarmány, amit egyé­nileg termeltek meg, s adják a közösbe. bek között Unicsovics József és Lőkös László ősszel kez­dő gazda, Szabó Kálmán rak­táros és Csorba Kálmán nö­vénytermesztési brigádvezető szavára járult hozzá a közös takarmányalap és vetőmag biztosításához* Mások új munkáskézhez segítették a Petőfi Tsz-t. Kálmán Mik­lós magtárl dolgozó unoka­testvérét, Kálmán Sándort invitálta ide sikerrel Buda­pestről. Emődi Ferenc viszont Debrecennek fordított hátat Császár Lajos biztatására. A közeljövőben kettős könyvelésre tér át a Petőfi Tsz. Erre a fontos munkára Pintér Zoltán főkönyvelő ta­nítja majd — egy éven ke­resztül — a szövetkezet köny­velőjét. Folytatja a baráti se­gítségként végrehajtott gép­javítást idősb Tolnai József mechanikus. Az igari üzemegység meg­nyitotta 600 kötetes könyvtá­rát a Petőfi Tsz gazdái előtt: mint minap Debrecenbe, úgy ősszel együtt látogatnak Bu­dapestre a mezőgazdasági ki­állításra. A szövetkezeti fia­talok sportolásával kapcsola­tos költségeket az igari üzem­egység viseli; Az értékes segítség mellett — s ez elsősorban a Petőfi Tsz hibája — mulasztásra is bukkantunk. Nevezetesen ar­ra, hogy sem a község lakói, sem a szövetkezet gazdái nem tudják teljes egészében, mi­lyen nagyarányú segítségben van részük az állami gazda­ság dolgozói részéről. Külö­nösen új gazdák számára je­lentene biztatást, ha éreznék: a legfejlettebb nagyüzemi gazdálkodás műveiéi mellet­tük állnak, szívvel-lélekkel támogatják őket;’ <£Ataq,alás \ VF.7SF.NYEN tűk. Elbúcsúztunk a tiszaka- nyarbeliektől, irány a Hu­nyadi; Magyaros bajuszt viselő, zömök férfi fogadott bennün­ket, Bodnár István, az elnök. Feszengve ült az íróasztal mellett, nem szokta még meg a pennát. De az irányí*ásba belejött már. Az eredmények erről tanúskodnak. Több mint 100 mázsa vetőmag együtt a Hunyadiban, a ta­karmányszükséglet fele már várja a közös állatállományt. Sőt. ötven holdon már őszi árpa alá készítik a talajt. Már most tizenöt-húsz ember dolgozik a közösben nagy- szorgalommaL Megalakult a növényterme­lő és állattenyésztő brigád. Megvannak a munkacsapa­tok. Szóval van mivel dicse­kedni. — A közös akarat teszi — véli Bodnár elvtárs. Papírra veti hirtelenjében a község határát, széjjelválasztva egy vonallal. Jelképesen, mivel­hogy két tsz van. a községben. De az akarat egyik faluha- táran is, másik szélen is egy. C. Nagy Lajos Szabó Boldizsár MEGGONDOLTA LOMHÁN, komótosan* döc- cent a szekér, a két lovacska fáradtan rándított néha-néha egyet rajta, amikor hátukhoz ért az ostor. Ilyenkor, mint­ha megijedtek volna, meg­rándult a két ember is egy kicsit a kocsin, a zsákok te­tején s Szabó Boldizsár szo­rosabbra fogta a szárat: — Ne te ne — még kocog- nivaló kedvetek van — sus- santotta a bajusza alá. Majd az asszonyára nézett, mert ő ült mellette a zsákon, a felvá­sárlóhelyre szállítandó búza tetejében. Nagy gond mardos- ta a lelkét, amit már így is úgy is meghánytak-vetettek otthon. Igaz, nem mindenki szólt bele,-mert a nagy lány már férjnél, a fiú meg ta­valy ősszel húzott magára uniformist; A négy kisebb néha, néha belekottyantott, dehát ők még csak a kezde­tet ismerték; Azt a kezdetet, amikor né­mely vasárnapon beállított a Szabó portára Kalmár József, a Haladás Tsz elnöke, meg még vagy ketten, aztán be­szélgetni kezdtek; — A tavaszon valahogy ki­maradt Bódi bátyám — így Kalmár József, - s mi most olyan járatban volnánk, hogy hívjuk magát miközénk; — Hát hiszen — simította végig naptól cserzett arcát Bódi bácsi — mennék is én, dehát nekem nincs földem. Minden az asszony nevén van, én inkább olyan mun­kásember féle volnék. Még a munkakönyvem is ott hányó­dik valahol a fiókban; S AZTÁN tovább csergede- zelt a szó. Részletesen meg­tanácskozták, milyen nagy hátrány, hogy az a nyolc holdnyi föld szerte fekszik a zagyvarékasi határban; S végül még a honfoglalás­ra, meg az államalapításra is sor került. Ez úgy jött a be­szélgetésbe, hogy Bódi bácsi .UUIIWMUHIIIHIHUIMUItHmtlIlUUHIIIIttttlI Otfalálat a [oltón Egy hét után a 34. játékhéten Ismét akadt öttalálatos lottó- szelvény. A szerencsés nyerte­sek, szám szerint tizenhármán, a budapesti XII. kerületi Szék- és Faárugyár dolgozói. Már a sorsolás napján értesültek ar­ról, hogy mind az öt kihúzott számot eltalálták. A szerencsés lottózóknak az öt ..találatra 1 278 318 Ft 'nyere­mény jut. Négyes találatot ti­zenöten értek el, nyereményük egyenként 85 221 Ft. Három ta- lálatos szelvények száma 1810, a nyeremény egyenként 706 forint. Két találatot 59 093 lottózó ért el, a nyeremény egyenként 21 Ft. (MTI) i valami erőltetésféléről prézs- mitált. Száz szónak is egy a vége: Szabó Boldizsár nemet intett a fejével. — Várunk még . egy évet, meglátjuk mire fordul. Addig talán a feleségem is meggon­dolja. A kezdet után tehát most baktatnak a „Futura” felé. Errefelé még mindig így em­legetik a felvásárlóhelyet. S hogy közben, no meg amíg a zsákok a mázsára, tartalmuk a hombárba kerül, mit gon­dol a Szabó házaspár, azt bi­zony nehéz volna elmondani. Annyi bizonyos, hogy amikor visszafelé kocogtat már a sze­kér, a tanácsháza előtt egy­másra néz a két ember s az­tán egy hirtelen rántással, jobbra húzza a szárat Szabó Boldizsár; Népes csoportosulás figyeli a bevonulást; A faluszerte Béla bácsinak titulált elnök még bólint is, mások szemet meresztenék: mit keres itt a Bódi? S mikor a szíves jó­napot után ostorral a kezé­ben elől az ember, utána az asszony az ajtó felé igyekez­nek az elnökben nem fér a szó. Kicsit kötekedően fordul a köztük ácsorgó idegenhez: *— Ez aztán a nehéz ember. Mi már majdnem kikoptunk a szóból, de csak nem állt kö­télnek. Próbálja meg maga — kötődik hunyorítva: Új ember, új szó, talán frissebb is; l AZ IDEGENT nem kell biz­tatni. Nyomában Kalmár Jó­--------------­zseffel lábal sebesen Szabóék után. Készíti is a nyelvét, so­rakoztatja pillanatok alatt fe­jében az érveket, s már mon­daná is a magáét, de ime mit lát: az asztallal szemben Sza­bó Boldizsár, mellette me- nyecskésen pillog élete párja, szemléli mit csinál az em­ber. Az bizony nem egyebet, mint a nevét körmöli alá, ne­hézkes ákombákomokkal egy sokszorosított belépési nyilat­kozatnak, amely tanúsítja, hogy Szabó Boldizsár meg­gondolta a dolgot és az alá­írástól kezdve mostmár föld­jével, két lovával, a Kossuth Tsz tagja A meglepetés — mondani sem kell — alig hoz szót a szájra. Csak ennyi telik Kal­már Józseftől: — Maga is meggondolta, — Bódi bátyám? — Meg mi — válaszol töb­besszámban a kérdezett, — mivelhogy a föld az asszonyé, a baj meg eddig az enyém volt. Remélem mostmár ke­vesebb lesz abból a kutya bajból. S miközben búcsúzko- dó kézfogásra kapcsolódnak az újak m»g hozzáteszi: De ugye a vasárnapi vitáért, meg az ellenkezésért nem harag­szunk egymásra; MAJD MÉG egy jónapot hangzik, úgy egyszerre, hogy mindenkit illessen és Szabó Boldizsár szekerével és gon­doktól megkönnyült leikével mosolyogva kerekezik kifelé az udvarról* Nagy István „Htilccfifacsi csárdás" ... mezőtúri módra. Ezúttal a mezőtúri Szőnyegszövő HTSZ tánccsoportja járta kétszer tízezer ember szórakoz­tatására a nagykun napok kultúrműsorában. A népművész iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim Figyelem ! Figyelem ! Fontos bŐElemény! AZ ALLATFORGALMI VALLALAT községi felvásárlói változatlanul előnyős feltételek mellett új akció keretében megkezdték az 1960. évi sertéshizlalási szerződések kötését MAGAS ÁTVÉTELI ARAK! KAMATMENTES ELŐLEGEK! TERMELŐSZÖVETKEZETEKNEK NAGYÜZEMI FELÁR! Emellett tovább folyik az 1959; negyedik negyedévi átadásra történő sertéshizlalási szerződéskötés is. SZOLNOK-HEVES MEGYEI AL/LATFOKGALM1 VÁLLALAT igát. S a szemük erre néz. — Tán maga művelte, háti­ja — gyanakodva most már a müelemzők. — Hát akkor minek ülnék itt? Azok hárman még élnek a gyanúval, hiszen nem kü­lönb ez semmivel se náluk, honnan tudhatná. De lehet. *— Magának ez a kenyere? — Az ördögbe, dolgozok én. r-* Ugyan mit? — Kint a pusztán szántok- vetek. —Paraszt? Hát akkor.-.. A művész elérti. — Ügy született meg az agyamban az egész, hogy szipkát csináltam. Ha egy kis időre akadtam, megeresztet­tem egy szopökát. Volt egy­szerre öt is a zsebemben, a fene egye meg. Kéri ez is, kéri az is. Vigyétek a fene vigye el. No oszt van itt egy festő, Csabai 1/ágner. Maguk azt nem ismerhetik. Nekem jó komám. Azt mondja, pró­bálkozz Sanyi. Hülledeznek. “ Miféle szerszámzatok- kal?-— Csak egy bicsak. En csi­náltam azt is, ócska borotvá­ból. Nincs már kétség. Ez az ember éppen olyan paraszt. Nyíltszívű, igazbeszédü. «= Megérzik az a kiejtésén is. Nekik meg minek hazudna. *= Idefigyeljem jóember. Csinálna-e nekünk emléket? ■— Nagyon, csak legyen mi­ből. ‘— Á, van. Az utolsó ma­gyar ökrünk szarvát megőriz­tük a koponyájával együtt emlékbe. “ Adják nekem. Ügy mondja, olyan mohó hevülettel, hogy abban már tényleg a művész van benne.-- Nem lehet. Nyolcszáz- valahányunké. — Hát maguk nem túriak? — Nem. Keviek vagyunk. A kevi Veres Csillagból. A művész sopánkodik, s reménykedik. ‘— Most már ismernek, hát majd felvesszük a kapcsola­tot. — Majd felvetjük a köz­gyűlésnek. Csóválják még a fejüket, hogy de nagy dologra képes ez a túri valaki. S aztán szép csendben — akkor se vette észre senki, ahogy be­jöttek — úgy el is mennek. De már ott egy asszony a kisfiával. A gyerek babrálná, azért van az anyja, hogy a kezére üssön.-Nem szabad azt, te! “= A többijeimet már így is széthordták. Viszi, ki hogy éri — toldja meg a nagyba- juszú ember. Az asszony mostmár tár­salog. — Okoskeze van magának. Mi a neve? — Nem látja? Ki van írva: Kupái Sándor népművész, Mezőtúr. BORZÁK LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom