Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

1959. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mezőiúr, 1959. augusztus 20. TISZTELT OLVASOK! Nincs ember, aki Mezőtúr­ra a Nagykunság ez alkalom­mal ünnepi városába érke­zik. ne vetne papírra pár sort legközelebbi hozzátartozói­nak a kiállítási postahivatal- ban árusított levelezőlapon. Hozzám senki sincs közelebb, mint az olvasó, hát pár sor­ban önökhöz címezve emlé­kezem meg a nevezetes ese­ményről a túriak képeslap­ján. Mindenekelőtt — A VÁROS — Őszintén mondom nagyon szép település. A megyében Jászberénnyel. Kisújszállás­sal, Szolnokkal vetekszik. A tanácsháza emeleti folyosó­ja a Berettyó hullámaira bá­jük Mezőtúrt. Nem Is cso- . da, hiszen a fél megye, a Nagykunság ad számot ezút­tal magáról; S nem is szokványosán. Az szembetűnő, hogy a Nagykun­ságban már nem kell az álla­mi gazdaságokkal demonst­rálni a kiváló eredményeket. A nagykunsági termelőszö­vetkezetek zöme példakép ma már. Ezt példázza, hogy a növénytermesztési pavilo­nokban mindössze két állami gazdasággal, a csorbáival és a pusztabánréveivel talál­kozunk. Ellenben Turkeve mind a négy, Karcag mind az öt mamut termelőszövetkezete ..életteret” kért magának. A kunhegyesi járásból nyolc termelőszövetkezet tartozik a kiállítók (nyilvánvalóan a legjobbak) kategóriájába. — A mezőgazdasági gépipar legújabb alkotása, a mozgat­ható csávázógép. mul. S tán a vízközelség te­szi — itt folyik határában a Körös —, keresni keli a sze­metet a főtéren, tiszták az utcái. A főtér különben sok-sok történelmi eseménnyel elje­gyezte magát. A tanácsháza oromzatába vésett emléktáb­la hirdeti, mezítlábas, ron­gyos had indult innen urak ellen,- papok ellen csatázni. Dózsa György, a legendás pa­rasztvezér szónokolt e téren tüzes trónjánál is tüzesebb szavakkal. Törő Pál hívta parasztjait Dózsa igazságá­ért a XVIII. században. Sor­sa egyezett elődjének tragé­diájával. Törő Pál bölcsőjét Mezőtúr ringatta, a város hőse ő. Csakúgy, mint a Vö­rös Hadseregbe tóduló me­zőtúri zsellérek, kubikosok. S mint a Móricz által a „Túri muriban” (Űri muri) felleb- bentett csugari nyomor. A történelem levegője árad a mezőtúri házak nyitott ab­lakaiból, meg az újjászüle­tésé. Sok, nagyon sok az új vo­nás utcáiban, középületeiben. Esténként neoncsöveket lóbál á szellő, s bérautók, magán­kocsik siklanak az utcákon.. Pedig nem polgárosodik Me­zőtúr. Proletárosodik! Ügy. ahogy mondom. Ismert tény, hogy a városban két tsz-tag- nak van autója, köztük Kál- nai Imrének, akit már autós- kanász néven emleget az or­szág. Mindezzel nem mondtam újat, s nem is az a célom. Van úgy, hogy a sokszor el­mondott igazságot is későn ismeri meg az ember. De jobb később rájönni az igaz­ságra, mint soha. A nagy- kunságiak ugyan mindenki­nél előbb ismerték fel a jár­ható utat. Ezt példázzák a nagykun napok is. Ezt a fej­lődést mutatja be A MEZŐGAZDASÁGI KI­ÁLLÍTÁS Már területében is orszá­gos méreteket hordoz magá­ban; A nagy vásárteret az állattenyésztési, növényter­mesztési részleg teljesen be­tölti; A gépeknek az ország­út. másik oldalán különálló részen, szinte önálló kiállí­tásként jút csak hely. S ha ehhez hozzávesszük a mező- gazdasági technikumban el­helyezett képző és népművé­szeti tárlatot, nyugodtan ki­állítási városnak becézhet­Kisújszállásról itt a Búzaka­lász, a Kinizsi, az Ady, a Dó­zsa Tsz a legjobban gazdál­kodók; S az sem kerülheti el sen­ki figyelmét, a kiváló terme­lőszövetkezetek nem hogy. megengedhetik, de meg is kö­vetelik már önmaguktól a reprezentálást. Egyéni meg­érzésem . ugyan, de azt hi­szem a rendező bizottság állásfoglalásával találkozik, hogy TURKEVÉÉ AZ ELSŐSÉG Amit hoztak, s a legtöbbet hoztak valamennyi kiállító közül, eredményeivel is fel­emelő. Bár kifinomult szép­érzékük késztetheti leginkább az embert arra, hogy náluk időzzön legtöbbet, Az a ked­tálalja fel aprómagvait, s pavilonjában díszeleg „A vá­ros legjobb termelőszövetke- zeíi gazdasága” című vándor­zászló. A Vörös Csillag magával hozta oklevelei, kitüntetései számára rendszeresített vit­rinjét. Benne a „Munka Vö­rös Zászló Érdemrend” ki­tüntető levél, amellyel egye­dül dicsekedhet a kiállításon. A pavilon falán számtalan díszoklevelének egyrésze köz­tük nem egy Dobi István, Magyari András, Dögéi Im­re aláírásával. A Búzaka­lász Tsz féltányérnyi nagy­ságú egyedekből álló hagy- mafűzérrel képez függönyt pavilonjában. A megcsodált hagymából kilencven mázsa terem egy holdon, s huszon­hat hold van összesen. Ha ez így megy, nem makói külön­legesség, hanem turkevei, k&súj szállási jellegzetesség lesz a nagyüzemi hagyma- termelés. S van itt más is, szép szám­mal amit a termelőszövetke­zeti gazdálkodás honosított meg. A-túrkevei Búzakalász Tsz díjat nyert cecei papri­kájával, amiből száznegyven mázsát termel holdanként. Fényképekben mutatja be a termelőszövetkezeti tagok ré­szére épített kádfürdőjét, gyógymedencéjét; Ismeretlen volt a kunföl­dön a padlizsán. S ha hallot­tak is róla, úri eledelnek tar­tották csupán. A kiállításon már szerepel vele a Vörös Csillag Termelőszövetkezet „SZEMÉLY GÉPKOCSI : KETTŐ”; A kunsági termelőszövet­kezetek pavilonjaiban min­den város feltünteti 1953. óta milyen jelentős dolgokat vá­sároltak a termelőszövetke­zeti tagok. A karcagiak fel­sorolják: azóta 360 házat, a mezőtúriaknál 141 házat vá­sároltak a termelőszövetke­zeti tagok, 71-et magúik épí­tettek. Turkevén 198 ház ment át 1951 óta a tsz tagok telekkönyvi tulajdonába. Nem érdemtelen sorraven- ni egy város vásárlási lajstro­mát. Legyen Turkeve. Töb­bek között: 159 motorkerék­párt, 680 rádiót, 654 szoba- berendezést vettek. Vagy itt van Mezőtúr: 804 rádió, 176 motorkerékpár, 68 mosógép, 530 bútorgarnitúra került a termelőszövetkezetek megala­Rácz Regina a turkevei Búzakalász Tsz 40 ezer baromfi­jából hozott néhányat a kiállításra. vés ötletet például, ahogyan a Búzakalász fehér vásznon, piros szalaggal átkötött mi­niatűr zsákocskában ad szá­mot magas terméséről. Het­venhat holdon tizenhat má­zsája termett az újonnan meghonosított karcagi 21-es búzából a Dózsa Népe. A Táncsics kunsági csempében kulása óta a tsz tagok sze­mélyi tulajdonába. S így sorolhatnánk tovább. Mind megannyi jellemzője, kitűnő jellemzője a termelő- szövetkezetek boldogulásá­nak. S ami nem jellemző ugyan, de már felsorolják a jövedelmezőségi rovátkák­ban. így nevezik a rubrikát: személygépkocsi. Az ember azt hinné, tréfás túlzásról van szó, ám a szó mögött ott sorakoznak a számok. — Karcagon: 2, Mezőtúron: 2. Nem általános még, de már van ilyen. Személygépkocsit vásárolnak a termelőszövet­kezeti tagok! S aztán időznünk kell egy kissé a felsorolásokban. A karcagiak kimutatták: 281 tehenet Vittek háztájiba a tsz tagok. Vájjon mit jelent ez? Nyilvánvaló, annak kell vennie, akinek nincs. A kar­cagi egyéni gazdáknak „olyan jól ment” a szövetkezeti gaz­dálkodás előtt, hogy háztáji tehenük sem volt. Kétségkívül a termésered­mények alakulása a legmeg­győzőbb mutatószám a kun­sági termelőszövetkezetek­ben. Csakhogy mindez való­színűtlen lenne ma, ha ál­landó segítség, állandó jó ba­rát, a gép, nem nyújtja ke­zét. Grafikonok bizonyítják a gépkiállításon ÁLTALÁNOS GÉPESÍTÉS FELÉ HALAD A KUNSÁG A Turkevei Gépállomás 1951-ben 3560 holdat aratott géppel. A múlt évben már. 7 ezer 600 hold gabonához nem nyúltak emberek, a gép takarította be. S ez évben még ennél is többet. A Kar­cagi Gépállomáson 1951-ben összesen két kombájn jelen­tette az aratás komplex gé­pesítését. Ezen a nyáron 40 arató-cséplőgép munkálko­dott már a karcagi határban, köztük kétmenetű gépek. — Ugyancsak a Karcagi Gép­állomáson nyolc évvel ezelőtt nyolc kultivátor volt a mos­tani ötvennyolccal szemben. S a takarmánygazdálkodás javulását is példázza ez a szám. Két évvél ezelőtt egy silózógépe volt Mezőtúrnak, ezen a nyáron már 11. — Ugyanígy emelkednek termé­szetesen az erőgépek is. A legkülönbözőbb munkálato­kat gépesíteni tudják már. A kiállítási pavilonban Csótó Géza a turkevei Vörös Csil­lag tagja nagy örömmel mondta nékem: — Azt írja meg az elvtárs, kombájn vágja a kendert. A gépkiállítás legjobb bi­zonyíték arra a maga ötven­két típusú erőgépkomplexu­mával milyen eddigi elkép­zelhetetlen méretben halad a Kunság a nagyüzemi gépesí­tés felé. CSIRKECSÄRDA, BORKI­MÉRÉS Minden vásár, ' r ' idén ki­állítás képéből ein dhatat- lan a lacikonyhák, az étter­mek. a cigányzenés mulatók, a borkóstolók. Nem hiányoz­nak a nagykun napokról sem. Ezúttal nem lesz olyan tolongás a vendéglátó pavilo­nok körül, mint két évvel ez­előtt ' Kisújszálláson. Olyan lelkiismeretesen készültek fel a mezőtúriak. S azt hiszem a falatozók, koccintgatók fi­gyelmét nem kerüli majd el a túrkevei Búzakalász Tsz csirkecsárdája. Nem akarok propagandát csinálni, de örül az ember szíve. Hányszor, hányszor elmondtuk, baj van a kisállattenyésztéssel. Nem használják ki baromfitenyész­tési adottságaikat a terme­lőszövetkezetek. S lám a Bú­zakalász megjelenik csirke­csárdájával a kiállításon. -- Van miből árúsítani a rán- totl csirkét, csirkepörköltet; Negyvenezer baromfit ne­velnek fel ebben az évben, 792 ezer forintt jövtedelem- hez jutnak általa; És ha megszomja/ik az ember, nem szorul feltétlen a földművesszövetkezteti méré­sekbe. Termelőszövetkezetek árúsítják sajáttermésű borai­kat. Szőlő a Nagykunságban! Szőszerint. A kisújszállási pa­vilonokban is rájuk találunk. A tsz Sallai „szóló szőlője” nagyven mázsát is megad holdanként. Ugyancsak ho­zott szőlőt a Búzakalász. S van mosolygó alma, meg ringló szilva. A mezőtúri Bé­ke, a turkevei Vörös Csillag s még Jó néhány termelősző­Vetélkednek a kunok. Gönczi Lajos a turkevei Búzaka­lászból hozta el legszebb juhait vetkezet jelentkezett szilvá­val. Köztudomású pedig, bir­kalegelőnek feleltek meg a kunsági földek. Most a talaj- javítás után már gyümölcsös­sel is telepítik; KUNSÁGI MÉZ Mire végigjártam a kiállí­tást, jól laktam illatokkal. S milyen nagyszerű, a kunsági termelőszövetkezetek már mindent termelnek. A legigé­nyesebb étvágyú embert is ki tudják elégíteni. Kende­állító termelőszövetkezetek, ha mézet kellene pótolni a dinnye édességébe. A méhész kiállítási részlegnél tudom meg: a mezőtúri Bercsényi 65, a Béke 40, az Ady, a Sallai Valamivel kevesebb méhcsa­ládot tart. Egy családtól 20 kilogramm mézet kiperget­nek nyaranta, 14 forintjával az sem megvetendő, de nem ezért foglalkoznak vele. Ag­rotechnikai okokból. A mé­hek méztermelésük értékének éppen a négyszeresét teljesí­A gépkiállításon látható ez a múzeumból előhozott, az 1930-as években kés zülí Fordson traktor, résről, Fegyvemekről jártak ide a dinnyések régen, s a mezőtúri Béke Tsz pavilonjá­ban 20 dekagramm híján 20 kilós dinnyét láttam. Az már mellékepizód, a-özemnek tet­szik inkább, hogy valami ügyeskezű ember táncoló pá­rokat figurázott a dinnyébe, meg belevéste: „Sárgadinnye, szeretlek én; Görögdinnye, légy az enyém”, S a dinnyék mézédesek, mint mondják. Noha akkor sem jönnének zavarba a ki­tik a növények beporzásával. Erre rájöttek a Kunság ter­melőszövetkezetei, egymás után kapcsolódnak be a nagyüzemi méhészkedésbe. Szerettem volna még a szarvasmarhatenyésztésről, a turkeveiek juhállományáról, a kisújszállásiak mestersége­sen nevelt borjairól írni, ám most látom, betelt a levelező­lap, búcsúznom kell az olva- sótóL Viszontlátásra a nagykun napokon! Borzák Lajos A Mezőgazdasági Technikum első emeletén a Kunság képző- és népművészeti alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogató*. KÉPESLAP a nagykun napokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom