Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus 20* Testvéri szövetségben A patronálok üzemében Á Tíszamenti Vegyiműveik lakótelepétől az üzembe ve­zető út kétoldalún ezerszínű virágszőnyeg pompázik, mö­götte írisstelepítésű erdő smaragdja díszük. Minden arra vall, hogy az itt dolgozók szeretik a szépet, hogy berendezéseik mindig 100 százalékosan kihasznál, hatók voltaki A termelés gazdaságossá tételére irányuló erőfeszíté­sük is sikeresnek bizonyult. A hulladék kénanyagők fel- használása, a piritpőrk érté­A Tíszamenti Vegyiművek főépületei, tartják a rendet; Volna pedig elfogadható okuk a felfordu­lás magyarázatára is: több, mint 200 millió forintos be­ruházással megkezdődött a lakótelep bővítése, s az új szuperfoszfát üzem építése. A sóderhegyek, a téglaraká­sok olyan katonás rendben sorakoznak, hogy keresve sem találni abban hibát. Nem vághat tehát nekik vissza senki azzal, hogy „söpörjetek a magatok portáján’’! Az üzemszervezés, az üzem- rend kialakításában joggal adhatnak tehát tanácsot a patronálómunka során. Ak­kor sem kell szégyenkezniük, ha termelési eredményeikre kerül sor. Első félévi elő­irányzatuk példamutató va- lóráváltása a megyei párt- bizottság, a megyei tanács és az SZMT vörös zászlajáért folyó versenyben az első he­lyet biztosította számukra, a minisztériumtól pedig meg­kapták az élüzem címet. — Most, tegnapelőtt tartották az élüzemavatási ünnepséget Volt is nagy öröm, hiszen az erkölcsi siker mellett a jutalom sem maradt el: ti­zenegyen — köztük dr. ötvös Dániel, Márta Lajos, Zsen- gellér István, Gábris János — „a nehézipar kiváló dolgo­zója” kitüntetést kapták. Amellett' nagyösszegű pénz­jutalom *— több mint 40 ezer forint is kiosztásra került Mivel érdemelték ezt ki? — Elsősorban azzal, hogy az üzem fennállása óta soha nem termeltek még annyit, mint most, az I. félévben. Alapos gonddal készítették el annakidején műszaki intéz­kedési tervüket, s annak minden pontját igyekeztek betartani. Ez tette lehetővé, kesítése nagy hasznot jelen­tett. A különböző műhelyek is igyekeztek érvényesítem a takarékossági szempontokat munkájúk során. A lakatosok például saját maguk mun­kálták meg a szelepeket és a különböző alkatrészeket. Ez­által esetenként az anyag ér­tékének kétszeresét is megta­karították, mivel az idegen vállalatok rezsiköltsége igen nagy, költséges a velük vé­geztetett munka. A termelékenység is igen szépen — a tervhez . képest mintegy 13 százalékkal — emelkedett. Jó hatással volt ez az önköltségcsökkentésre is, közel. 1 millió forintot je­lentett Az üzem dolgozói annak­idején megfogadták, hogy kö■ zel 15 ezer tonna műtrágya gyártásához szükséges kén­savat gyártanak terven felül. Állják is adott szavukat, kongresszusi vállalásuk idő­arányos részét teljesítették, hozzájárulva ezzel a mező­gazdaság fejlesztéséhez. Erő­feszítéseket tettek az általuk patronált kengyeli Sallai Tsz boldogulása érdekében is. A maguk részéről tehát nyugod­tan mondhatják: megtették a tőlük telhetőt a munkás­paraszt szövetség erősítésé­ért is, az alkotmány szelle­mében végezték munkáju­kat így kerül közelebb a falu a városhoz. A . kengyeli Sallai Termelőszövetkezetben jelent ős költséggel'új bekötőút épül, A tsz mégis jubilál EGY TSZ ELNÖKÉNEK a napi teendők melett nem­igen marad ideje, hogy a tsz múltján töprengjen, legfel­jebb az előző évi dolgos jut­nak eszébe olyanformán, hogy vagy ezt, vagy azt ta­valy nem jól csináltuk, idén másként kell. Ám a tíz éves évforduló előtt egy napra le­teszi a munkát, előszedi és átböngészi a régi iratokat, vagy emlékezetében idézi fel az elmúlt évek eseményeit. így tett Máté János, a ken­gyeli Sallai Tsz elnöke is. Lakásán kerestük fel — vá­ratlanul érte a látogatás, a jubileumi ünnepségre készí­tett beszámolóját is bent hagyta az irodában. — Csak ahogy eszembe jut, úgy tudom elmondani. — És beszélni kezd. Első sza­vai máris a tíz év előtti múltba röpítenek. Tavasz óta forrt a község. Akkor szenvedélyes viták hangzottak el pro és kontra. Legyen, ne legyen szövetke­zet. Milyen lesz, hogy lesz, hogy élünk jobban — ez volt a beszédtéma. Az új földhöz- juttatottakj a Keie, Mátéi Papp, Csikós és Osgyán fa­mília tagjai a tsz mellett törtek lándzsát, a régi föld- tulajdonosok, különösen a nagyobb gazdák ellene. A forró nyárban tetté - érett a szándék. Augusztus 7-én 28 család papiron rögzítette el­határozását. Kétszáznyolc- vanhat hold földön, a volt Ungvári major területén megalakították a Sallai Tsz-t — Semmi jószág, szerszám is alig, de volt igyekezet, s ami még fontosabb: egyetér­tés. Egészen tavaszig mun­kaegység nélkül, de képessé­ged szerint dolgozott min­denki. Csak a kapálástól kezdve vezettük be az egy­séget. Bizony, rögös volt az út, amin megindultunk, de azért haladtunk. S SZAKADOZOTTAN hub- ló szavai nyomán felvillan az első mérföldkő: az első kárszámadás. — Kilencszázötven őszén már vettünk tíz tehenet, két pár lovat. Miénk volt az ura­dalmi kastély, magtár és ló­istálló. A kora hajnaltól késő estig végzett munka meghoz­ta az eredményt öt kilo­gramm búzát, 3 kilogramm árpát ért egy-egy munka­egység. A forint is akkor volt a legtöbb. Szóval jól fizetett Többen új bútort kerékpárt, rádiót vettek. A második dátum 1953 volt; Nagy Imre beszéde nagyon felzaklatta a kedélyeket, de mi is a sarkunkra álltunk; Az okos, meggyőző beszéd és a többség kitartása nem volt hiábavaló. Csak heten léptek ki a tsz-ből, mégis egy év kellett hozzá, mire újra ösz- szeszedtük magunkat. Ekkor vált külön a mai Mező Im­re Tsz. Ez azonban nem je­lentett veszteséget, sőt igen jó eredményekkel zártuk az 1955-ös esztendőt; Sokat segített a gépállomás, köny- nyebbé vált a munkánk; Építkeztünk, állatokat vásá­roltunk, kellett a közben 3.500 holdra növekedett te­rülethez. Hol tartanánk most, ha töretlen lett volna az 1955-ben megindult fejlődés! Ámde a régi rend utolsó harcra sorakoztatta fel híve­it, kitört az ellenforradalom; Tisztára megbolondultak az emberek; Fájó szívvel bár, de szétosztottuk a szép állat- állományt, terményt, gazda­sági eszközöket; A tsz azon­• • Umaeplő termelőszövetkezetek MÉLTÓAN KÉSZÜLNEK Á Kőolajipari Tröszt Al­földi Kőolajfúrási Üzeme az első féléves munkájával a vártnál nagyobb eredménye­ket ért eL A siker a dolgo­zók jobb munkalendületéből, a kongresszusi felajánlás ’tel­jesítéséből adódott. Előirány­zott éves lemélyítési tervük­nek több mint 63 százalékát teljesítették az első félévben, s ismét megszerezték az él­üzem címet. A pártkongresz- szus tiszteletére tett újabb vállalásuk szerint a második félévben az első félévhez vi­szonyítva közel ezer méter­rel több lefúrást kell végez­niük. Az első félév tapasztalatai­ból okulva a fúrómunkások, előkészítők, karbantartók újabb munkasikerekkel ké­szülnek a IX. bányásznap méltó megünneplésére, hogy büszkén jelenthessék pár­tunknak, kormányunknak: az alföldi olajbányászok terveik túlteljesítésével, gazdaságos munkájukkal segítik a szo­cializmus felépítésének meg­gyorsítását. Hetvennégy tíz éves, vagy ennél idősebb tsz van me­gyénkben. Közülük 22 már tavaly megünnepelte, 52 pe­dig idén köszönti fennállásá­nak tizedik évfordulóját. Tíz­tizenegy éves múlt, az alaku­lás, a vajúdó fejlődés nehéz korszaka. Ez a tíz év me­gyénk parasztságának életé­ben döntő változást jelentett. Az egyéni élet magános kín­lódásából eljutottak a szö­vetkezeti gazdálkodás köny- nyebb, s ugyanakkor ered­ményesebb útjára. Hetvennégy termelőszövet­kezet minden nehézség elle­nére tíz éven át nemcsak fennmaradt, hanem egyre in­kább erősödött. Bebizonyí­tották, hogy parasztságunk igenis fejlődni, haladni akar. hogy bátran kiáll a szövetke­zeti gazdálkodás mellett, s hogy a közös gazdálkodásnak ez a formája minden nehéz­ség, minden bomlasztó tevé­kenység ellenére bevált és életképes. A régi, veterán tsz-ek pél­dája nyomán az újak százai alakultak megyénkben, s most a jubiláló tsz-ekkel együtt ünneplik alkotmányunk tíz­éves évfordulóját. Az idei ünnepség minden eddiginél nagyobb szabású. Mezőtúr, Karcag, Túrkeve, Kisújszál­lás tsz-ei a nagykun napok kiállításain mutatják be az állattenyésztésben és növény­termesztésben elért eredmé­nyeiket. Alkotmányunk ünnepét há­rom járási székhelyen: Jász­apátiban, Tiszafüreden és Törökszentmiklóson szintén mezőgazdasági kiállítással köszöntik. Több községben munkás-paraszt találkozót rendeznek. Több régi termelőszövetke­zet, mint például a szolnoki Szabadság, társasvacsorát ren­dez, s különböző ajándéktár­gyakkal jutalmazza meg az alapító veteránokat. Kormá­nyunknak a tsz-mozgalom él­harcosai iránt érzett megbe­csülését mutatja, hogy me­gyénkből nyolc alapító-tagot kormány-, illetve miniszteri kitüntetésben részesítenek. ■ ■ .. ——■————»—■ Harminchárom év a kovácstűz mailett ősz, stuccolt bajuszú férfi­val beszélgetünk; Kormos, rövidujju ingéből izmos kar­ja és kérges tenyere szinte mondja: sok nehéz munkát végeztem már. Ahogy perge­ti vissza az éveket gondola­tában, úgy elevenedik meg a kapitalista Magyarország ösz- szes munkás keserve; — Kovács mester létemre napszámosnak vettek fel a mozdony selejtezéshez 18 fil­lér órabérért. Sokat dolgoz­tunk. Hajtottak az akkori művezetők. — Rövidesen a szakmába kerültem. A kovács műhely­ben akkor az erő számított; Igaz, volt három gőzkala­pács, meg egy levegőkala­pács, de az öreg kovácsok in­kább rávertek az üllőnél. — Nem volt könnyű. Nyolcvan nyitott tűz okádta a mérges gázt; A szellőztetés minimá­lis volt. Sokszor egymást sem láttuk a füsttől. Legtöbbször kormosán, piszkosan men­tünk haza, mert egy veder­ben húszán is mosdottunk. Munkaruhát két hónaponként vettünk. Leizzadt rólunk. A vállalat nem adott illet­ménybe, így sajátmagunké­ban dolgoztunk; — Ennél nagyobb bána­tunk is volt. Nem _ tudtuk mikor küldenek el bennün­ket. Az utcárakerülés ve­szélye nap, mint nap fenn állt; Engem tizenhárom év után állandósítottak. Tóth Pali bácsi ma brigád­vezető a szolnoki Járműjaví­tó tüzikovács műhelyében, elmosolyodik és igyekszik a múltat feledni; — Beszélni sem szeretek róla, — mondja, — rossz kedve lesz az embernek. ban egy pillanatra sem osz­lott fel. A törzsgárda, az ala­pító tagok megmaradtak. — Mindenkinek kiosztottuk ugyan ami járt, de mikor el­vonult a siserehgd, ötven­hármán újra visszahoztuk ami nekünk jutott, s már 1957 januárjától ismét mun­kaegységre dolgoztunk. Bár kevesen maradtunk, különbö­ző fegyelmi vétségek miatt mégis kizártunk tizenhárom tagot. A? a nagyven ember, aki végüüs együtt maradt, szívós akarattal folytatta a munkát. Aztán lassan vissza­jöttek az emberek; Tavaly már százhuszonhét család volt a tsz-ben. Jelenleg 2.287 hold földünk van, melyen százötvenhárom család gaz­dálkodik. Hát így történt, — fejezte be elbeszélését; HOZZÁTEHETJÜK: ma már újra erős a tsz, erősebb, mint valaha, összvagyona 4.5 millió forint értékű, s nincs hatalom, amdly mégegyszer szétzülleszthetné. Bizonyítják eredményei, a 33.75 fórint munkaegységérték, s az a ki­lenc alapító tag, akik tíz éven át minden nehézség el­lenére kitartottak mellette, s most együtt ünnepelnek a többiekkel — Most is ott dolgozunk, ugyanabban a kovácsműhely­ben, de "mennyire másként, mennyire emberibb módon. Van most kérem olyan mű­szak, hogy egyetlen nyitott tűz sem ég. Gázkemencében melegítünk. Csak forrasztás­hoz használjuk a kovácstü- zet* Van most gépünk, idomí- tónk bőven. Üllőn a’ g dolgo­zunk, még a richtolást is gőzkalapács alatt végezzük. Haza már tisztán járunk, hi­szen korszerű fürdőnk van. A munkaruhát is rendszere­sen megkapjuk és talán min­dennél fontosabb; dolgozha­tunk emberi módon* — Erről még kell szólnom, mert a múltban itt, a kovács­műhelyben a vaskalapos Né­meth úr, a főművezető kép­viselte az istent, a törvényt, a szabadságot, a kenyeret, egyszóval mindent. Ma közö­sen lendítjük előre a sorsun­kat. Emberien megbeszéljük a feladatokat és jobban is megy minden, mert akarjuk. — Sosem hittem volna, hogy nekünk, egyszerű ko­vácslegényeknek, jogaink is lesznek. A felszabadulás után sokminden másra fordult. Törvénybe iktatták ezeket a A Pest megyei Vasad köz­ségben ez év szeptemberében nyílik az ország első egyéves növényvédelmi szakiskolája. Felvételre jelentkezhetnek a vasadi Mezőgazdasági Szak­iskolán technikumi végzett­ségű, vagy érettségizett fia­talok. A gimnáziumi érett­ségi után jelentkezőknek a jogokat; Olvashattuk álla­munk alkotmányában. N era mondom, először furcsa volt. Mi egyszerű kétkezi kovácsok a balatoni fényes üdülőkben pihentük ki a munka fára­dalmát. Hát amikor másod­szor jutalomképpen két he­tet üdültem a Lillafüredi Pa- lotaszállóban! —- Azóta otthon sokat be­szélgetünk az asszonyommal; Fel tesszük a kérdést, mi is lett volna velünk, ha nem változik a világ? Még min­dig piszkosan járnék haza, malacot se vágnék minden évben. A gyerekek meg mun­kát kereshetnének* Etelká­ból nem lett volna orosz-ma­gyar szakos tanár. Laci sem érettségizhetett volna és nem készühetne matematikai ta­nárnak; Lehet " valamelyik kisiparos négykerekű kocsi­ját húzná a városban; — Több, mint százszor el­beszélgettünk már megválto­zott életünkről; Boldogok vagyunk, mert nem kellett megkoplalni, hogy rendbe­hozzuk kis házunkat, hogy lányuknak szép kombinált szobát rendezzünk be, hogy asszonyomat a gép helyette­sítse a mosásban; *— ab. — szakiskola elvégzése után még egyéves gyakorlaton kell majd résztvenniök. A szakiskolán végző fiata­lok termelőszövetkezetekben, továbbá állami gazdaságok­ban, kísérleti- és tangazda­ságokban növényvédelmi bri­gádvezetőkként működnek majd, Egyéves növényvédelmi szakiskola nyílik Tasadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom