Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-18 / 167. szám

1959. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ALAPOS ELBÍRÁLÁSSAL A közeimül! hónapok jó alkalmat adtak arra, hogy erősítsük a községekben a pártszervezeteket. — Sokan, akik évek óta közelről figyel­ték és egyetértéssel vették a párt politikáját, most már az élcsapat soraiban állnak, Sj teljes értékű segítőkként fáradoznak annak megvaló­sításáért. A tiszafüredi já­rásban eddig több mint hatvanan vannak, akiket a járás szövetkezetivé fejlő­dése érdekében végzett mun­kájuk „megórlelt” arra, hogy párttagok legyenek. A szervezés után most a tsz-ek megszilárdítása nagy­ban azon múlik, hogy azok, akik nemrég még kisüzemi tulajdonosok, egyéni gazdák voltak, most milyen eltökélt­séggel járják az új utat, mi­lyen erős akarattal töreked­nek a nagyüzemi gazdálko­dás megvalósítására. Nincs hát várakozási idő* nincs lehetőség megnyugvásra most se, miután zsebükben a tag- és tagjelölt igazolvány. A siker, amelynek forgatagá­ban ők megtalálták a leg­biztosabb útirányt, még ko­rántsem teljes. Ahhoz, hogy a további sikereknek is von­zóerői legyenek, velük is so­kat kell törődni. A járási pártbizottság egyéb sokirá­nyú munkája mellett is ko­moly figyelmet fordít erre. A járásban nemcsak új tagjelöltek vannak. Régeb­ben sem hanyagolták el a A tény az: a Szolnoki Gépállomáson hat Hoffer, helyesebben szólva négy. a legnagyobb munkák Idején, mintegy öt hete áll Ennyi idővel ezelőtt ugyanis a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavítóba vitték a Kof­ferek főtengelyeit köszörü­lésre. Egy-egy főtengely javítási költsége megköze­lítőleg 200 forint. A Szol­noki Gépállomás nem győz­te már kivárni, meddig kell még állni gépeinek, s 5200 forintért két főtengelyt megvásárolt! Ámde a több gép még mindig miunka nélkül. Munka pedig annyi, hogy a teljes kapacitással sem könnyein győzik. Igen el­kelnének a munkából hiányzó gépek, ha csak fi— 7 holdat szántanának is fel naponta egyenként. A Szolnoki Gépállomá­son úgy tudják, a mulasz­tásért egyes egyedül a Me­zőgazdasági Gépjavító afe­p árt szervezetek számszerű növelését. A tsz-fejlesztés során azonban — tagadha­tatlanul — a szorgosabb dol­gok nem hagytak erre elég időt. így történt, hogy a já­rásban harminckettőn a fél­év eltelte után is tagjelöltek maradtak. Az alapszerveze­tek, hogy statisztikájukon csorba ne essék, megtehették volna, hogy gyors egymás­utánban „felszedik” őket a tagok sorába. A járási párt- bizottság azonban kiadta a jelszót: „Csak alapos elbí­rálás után!” öten voltak a járás területén olyanok, akik egv évnél régebben áll­tak először taggyűlés előtt. Azok iránt is türelmet, egyé­ni elbírálást diktált a párt- bizottság. Nem oktalanul, mert a harminckét ember ugyanannyi különböző eset. S ha már foglalkoznak ve­lük, úgy legyen az, hogy mindenki meggyőződése után vélekedjen. AM egyszer el­szánta magát arra, hogy vál­lalja a párttagsággal járó kötelezettségeket, annak se­gíteni kell abban, hogy elha­tározása megvalósuljon. Erős akarat az ő részükről, sok türelem, Jóindulat, segítő­szándék mások részéről. Ezzel hívták és hív­ják hát össze a taggyűlése­ket, ahol az „idős” pártta­gok további sorsáról dönte­nek. Az egy évesnél időseb­bek közül két esetben a dön­tés már megtörtént lelős. Mivelhogy a főten­gelyköszörülő munkást sza­badságra küldték. Az igaz: július 6-tól 9-ig szabadsá­gát töltötte a köszörűs. S az Is igaz — bár a dolgo­zók szabadság igényeire fi­gyelemmel kell lenni — nem volt helyes éppen a munkák dandárjának ide­jére ütemezni pihenőjét. Csakhogy a Gépjavító főmérnöke azt sem tudja, milyen problémája van a gépállomásnak, ö ez ügy­ben az illetékes, s pont ne­ki nem szólt senki. Hogy a Gépjavító-e, a Szolnoki Gépállomás-e a felelős, avagy mindketten, nem a mi dolgunk eldön­teni. Egy bizonyos: ezek­ben a napokban sem a vi­tatkozásnak, sem a sza­badságolásnak helye nincs Fontos, lelkiismeretes mun­kát vár a határ, a szövet­kezeti parasztság a gépja­vítótól is, a gépállomástól is. BL A fejlemények megköve­telik, hogy már a tagjelölt- felvételeknél olyan alapot teremtsenek, amire később is bátran lehet építeni. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha rendszeresen foglalkoz­nak a jelentkezőkkel. A fü­redi gépállomáson és még több más helyen igyekeznek kialakítani azt a módszert, hogy az legyen az ajánló a tagfelvételnél is, aki a tag­jelöltségnél. Nem sikerül ez mindenhol, nem is ragasz­kodnak hozzá mereven. De ahol lehet, betartják. Elő­nyös ebben a módszerben, hogy az ajánlók kötelezve érzik magukat a tagjelöltek nevelésére, a felvétel után is. Sok alapszervezetnél nem­csak a kérelmező magatartá­sát. szándékait kérik szá­mon. Inkább azt: mi volt a pártmegbízatása hat hónap, vagy egy év alatt, hogyan, mint teljesítette. A termelő­szövetkezetekben felvett tag­jelöltek felé ősszel majd az lesz az első kérdés: „mivel bízták meg a tsz megszilár­dítás érdekében”. Természetes, hogy az idő­sebb párttagok nemcsak ak­kor vannak ott, amikor a számonkérés ideje eljön. — Most is ott vannak, segíte­nek „eligazodni” a felada­tokban. A fiszaigarl Petőfi ugyan már nem új szövet­kezet, de tagjelöltek, s új belépők ott is vannak. Itt is felmérik, kire mi esik, s at­tól lehetőleg nem Is térnek el. Időközönként a szövetke­zet párttitkára, Császár elv­társ megkérdezi a tagjelöltet és az ajánlót is: mit végez­tek a megbeszéltekből. A tagjelöltfelvétel nem olvan dolog, amit megelé­gelhetünk, amire azt mond­hatjuk, hogy most nem fon­tos vele foglalkozni. Az után­pótlásról örökösen gondos­kodni kell. S vajon honnan nőnének fel friss erők, ha nem. a tsz-fejlesztés során tevékenykedő ezernyi ember közül. Csakis így hozhatták létre a tizenegyből kilenc idén kezdő szövetkezetben a pártalapszervezetet. — Ahol méff alapszervezet nincs, ott sem végleges a helyzet. Ott szövetkezeti aktívát hoztak létre. S ha ezek a szövetke­zetek néhány lépéssel elma­radnak is a többiektől, idő­vel felzárkózhatnak, mert alakul, gyarapodik a moz­gató erő, amely ösztönözze őket, amely bebizonyítsa szá­mukra: Megélhetésük bizto­sításának legfőbb feltétele — saját szorgalmuk, munká­juk. B. E. A z új és a területileg megnövekedett tsz-ek megszilárdításának jelentős állomásához értünk. Ebben az időszakban az átmenet­tel kezdő tsz-ekben a közös tevékenység törvényszerűen terebélyesedik, sokasodik. — Most már nemcsak arról van szó, hogy építsünk istállókat, hanem ennél többről. Arról, hogy a munkálatokat gyor­sítsuk meg és fejezzük be. Miért? Mert közeleg az ősz, a jószágnak hely kell, nem köthetik a teheneket az út­menti eperfákhoz. Valameny- nyi új tsz-nek szépszámú kö­zös állatállománya van. Nos, a nagyüzemi állattartás elő­nyeit csak úgy élvezhetik, h% megteremtik ennek felté­teleit. Nem jövőre, vagyakét év múlva, hanem már most, hiszen ez valamennyi szövet­kezeti ember zsebbevágó ér­deke. Eljött az ideje a széna- féléik összehordásának, a vető­magvak összehordásának, s azon terület kijelölésének, ahová pár hét múlva az új magot vetik és még előtte a talajmunkát megkezdik. Az az igazság, hogy Szol­nok megyében a dolgozó pa­rasztok ezrei a rájuk váró munkát csinálják is. Mindin­kább megértik: a mostani tennivalók elvégzése fontos harci kérdés, mert az új tsz gazdasági továbbfejlődésé­nek mindenütt lényeges fel­tétele, hogy legyen elegendő takarmány a közös állatállo­mány részére, idejében be­szerezhessék a minőségi ve­tőmagot, stb., stb. Legtöbb új tsz központjá­ban állnak a szénakazlaki Jásziványon, a jászberényi, a kunszentmártoni járás közsé­geiben, — hogy csak néhány példát említsünk, — kijelöl­ték a közös szérűkéit, oda­hordják a vetőmagnak való gabonát, s egyik-másik tsz- ben már csépelik is azt. A közelmúltban állították össze a Megyei Tanács VB mező- gazdasági osztályának szak­emberei az idei építkezések statisztikáját, s ez is bizta­tó képet mutat Rengeteg más jele van még annak, hogy megyénkben erőteljesen A Szolnok megyei gépállo­mások aratógépkezelői, kom- bájnvezetői egymással vetél­kedve végzik a gabona beta­karítását. Az eddigi Jelenté­sek szerint Ritz Sándor, a Tó fejlődnek, s napról-napra erősödnek mind az új, mind a területileg megnövekedett tsz-ek. Az új belépők ezrei megtalálják helyüket és dol­goznak. Pontosan ez az idő­szak mutatja kétségbevonha- tatlanul, hogy Szolnok me­gyében örökre és végérvénye­sen diadalmaskodott ßz új paraszti életforma, M ég akkor is, ha tudjuk, hogy esetenként a já­ratlanság, a gyakorlatlanság következtében vannak zökke­nők, helyenként elég sok a vita, a felesleges szócséplés, s akadnak dolgozó parasztok, akik bizonytalankodnak a jövőt illetően. Mindezek ve­lejáród ennek a forradalmi átalakulásnak. Nem is várja és nem is várhatja senki, hogy $zok a becsületes, rend­szerünkhöz hű dolgozó pa­rasztok, akik eddig kistulaj­donosi módon éltek, gondol­kodtak, most máról-holnap­ra szocialista emberekké vál­janak. Rájuk még eseten­ként hat az ellenséges ideo­lógia, S éppen erről van sző. — Nem nézhetjük tétlenül a volt tőkések, földbirtokosok, egyes kulákok és más ellen­séges elemek tevékenységét, amellyel a termelőszövetke­zeti Óét fejlődését akadá­lyozni, vagy bomlasztani igyekszik. Ezek az elemek látják és gyűlölettel szemlé­lik termelőszövetkezeteink­ben a dolgozó parasztok sike­reit, s kezdeti eredményeit. Ártanak, ahol csak tudnak. S úgy, ahogyan csak tudnak, „Helyenként ilyen elemek a termelőszövetkezetekbe is befurakodtak, vagy emberei­ket beküldték a szövetkezet­be. Együtt működve az or­szág egész területén lévő és a külföldi erőkkel, igyekez­nek zavarni a közös szövet­kezeti munka beindulását, bizonytalanságot előidézni az új szövetkezeti tagokban, ne­hezíteni a szövetkezeti pa­rasztság egységének kialaku­lását, növelni az eeméni gaz­dálkodás utáni utólagos vá­gyakozást". szegi Gépállomás traktorosa tartja az első helyet. Ezév- ben eddig 330 hold gabonát aratott. Jelenleg a tiszavár- konyi Petőfi Termelőszövet­kezetben dolgozik. (Pártélet, „Az osztályharc egyes kérdései a mezőgazda­ság szocialista átalakításának jelenlegi szakaszában.”) Ezek az elemek terjesztik a legképtelenebb és a leg- bárgyúbb rémhíreket, így próbálnak zavart kelteni a becsületes, de eddig kistulaj­donosi módon élő egyszerű emberek gondolkodásában, Jásziványon elterjesztették azt az ostobaságot, hogy a tsz-tagok csak a megtermelt javak 25 százalékából része­sülnek. Ez hazugság. Köny- nyűszerrel bebizonyíthatjuk mindenütt az ellenkezőjét, de sajnos, akadnak olyan em­berek, akik az efféle hazug­ságnak hitelt adnak, tépe- lődnek, rágják magukat, bi­zony Uílankodnak. Mások balga módon jólértesültségü- ket fitogtatva tovább adják az ostoba meséket. Hallani másfajta valótlanságokról is, „A szövetkezeti községekben, járásokban állás nélkül ma­radnak a tanácsi, a földmű- vesszövetkézet, a felvásárló apparátus dolgozói. Itt ez tör­tént, ott az történt, stb. sb.” Szelevényen úgy tudják: Jászfényszarun történt, — Jászfényszarun meg azt be­szélik, hogy Szelevényen tör­tént, ott az történt, stb., stb.” — Persze, mindez a gyű­lölettől elvakult ellenséges elemek lázálmában létezik, Mi a teendő? Mindannyi­unknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek egyaránt növelni kell a proletár éber­séget. Ne tűrjük, hogy félre­vezessék a tájékozatlan pa­rasztembereket. A mi ügyünk igaz ügy. Pártunk politikája egész dolgozó népünk fel­emelkedését szolgálja. Fárad­hatatlanul érveljünk és száll­junk szembe mindenfajta el­lenséges nézettel* 'T’eremtsünk olyan lég- kört, hogy ne meré­szelje egyetlen egy tőkés, volt földbirtokos, csendőrle­gény kinyitni a száját dolgo­zó parasztságunk legnagyobb vívmányára, a termelőszövet­kezetekre. E téren nagyon sok feladat vár a szövetkezeti gondolat bátor hirdetőire. Az ellenség érveit könnyűszerrel megcá­folhatjuk, de ehhez az is szükséges, hogy ismerjük azo­kat, Ne feledjük: óriási forra­dalmi átalakulás ez, s ilyen időben még inkább kötele­ző az éberség. Soha nem szabad szem elől téveszte­nünk Lenin tanítását: JGOOOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQ Ki a hibás? Ritz Sándor tószegi traktoros tartja az első helyet Ez az álmos falucska most, tavasszal úgy kilódult a nyu­galmából, hogy az emberek alig ismernek egymásra. Ez még hagyján. De sokszor még önmagukra is nehezen. Odor Jani legutóbb a kocsmában három pohár sör elfogyasztá­sa mellet oly takaros elő­adást tartott a gépek ember- kímélő és termésfokozó mun­kájáról, hogy az egyik homá­lyos sarokban üldögélő Mál- csi nagyságos úr szeme sza­bályosan felakadt. A megle­petéstől még a száját is ellá­tottá, ami elég nagy modcrr- talaníság egy úriembertől. Nem csoda. Odor Jani hosszú ideig éppen az ellenkezőjét hirdette annak, amit most mond. Dehát nagyot változott a világ és amikor megjött a tanfolyamról, egyik este azt mondta a feleségének: ■— Kedves tulipánom, nem ismerek magamra, úgy meg­változtam. Amúgy máskülönben Odor Jani tavasz óta termelőszö­vetkezeti elnök. Legkedve­sebb cimborája a növényter­mesztési munkacsapat bri­gádvezetője. Ez a legkedve­sebb cimbora Pongrácz Pál. Ami azt illeti, Pongrácz Pál is megváltozott egyik napról a másikra. Ennek a válto­zásnak megvan a maga ér­dekes története. Először is azért, mert amíg Odor Jani hosszú évekig ellenezte a sző­vétkezést, addig Pongrácz Póil — bár harag soha nem lett belőle — mindig pártol­ta. Időnként húszon is kö­rülállták a földművesszövet­kezet kerthelyiségében azt az asztalt, ahol a két koma ki­cserélte nézeteit. Nem éppen válogatós szavakkal, minden diplomácia nélkül. Elképzelhető a falu népé­nek általános meglepetése, amikor ennek a szép július­nak kellős közepén egy keddi nap délutánján híre szaladta kiskapuk mentén a nagy új­ságnak. Az, hogy ÓdOr Jani megtérése most már egészen bizonyos, mert saját maga igazította útnak a traktorost abból m célból, hogy földje végéről Hszántódjék a mes- gyekaró. Ám ugyanazon a napon Pcmgrácz Pál hiteha- gyott lett. Már ami a szövet­kezést illeti. Nos hát itt kez­dődik az érdekes és mégin- kább érthetetlen történet, ami legalább is akkor még érthetetlen volt. Pongrácz Pál ugyanis fur­fangos módon meggátolta földjén a mesgyekaró kiszán­tását. S éppen ő, aki még 1955-ben letette a garast, azon az emlékezetes búcsú- esti szócsatán. Éppen ő. aki­nel jobban senki nem gyű­lölte a régi betyárvilágot. Va­lamikor részesarató volt, s amikor a dűlő végén elszívta a cigarettát, félreérthetetlen mozdulattal eloldotta nad- rágszííját, nem mulasztotta el közölni társaival, hogy „Na, megyek, kifizetem az urakat” — azzal eltűnt a kukoricás­ban, s amikor visszajött, is­mét bejelentette, de most már multidőben, hogy „Kifi­zettem az urakat!” Ezért a szokásáért a csendőrök né­hányszor él is verték. Lám, így lehet kiismerni az embereket — háborgott a fa­lu közvéleménye, mert Pong­rácz Pál földje közepén le­aratta a búzát, a dűlő két végén meghagyta, hogy aka­dályozza a nagy tábla össze- szántását. Kérdezték tőle, miért csinál ilyet? — Azt én tudom — vála­szolta mogorván. Odor Jani se boldogult vele. — Jöjjön ld hozzám a já­rástól valami vezető elvtárs, annak majd elmondom — je­lentette ki a közgyűlésen, s hát mit volt mit tenni, Pong­rácz Pált felkereste a járási főagronómus. Jól ismerték egymást, a tavalyi traktoros napon barátkoztak össze, azóta tévéződnek is. — Mi ütött beléd, Pál ba­rátom? Megmondom kerek- perec, te akadályozod a szo­cializmus felépítését. — Én? — hüledezett Pong- rácz Pál, s úgy tett, mint aki nem tud semmiről semmit. —■ Fejtsd ki, barátom pontosab­ban, mert ha nem, nekem az az érzésem, meg találunk egymásra haragudni, A főagronómus kifejtette. — A mesgyérol van szó. Beléd bújt az ördög. A búza közepét lekaszáltad a két vé­gét meghagytad. Nem mehet a traktor. Azt mondják a faluban, a nagyszájú Pong- rácz Pál most hátraarcot csi­nál. Pál gazda érdes hangon vá­laszolt. — Talán jobb lenne, ha a főagronómus elvtárs meg­győzne a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeiről. Ez az egyik. A másik, hogy ebben a ház­ban én vagyok az űr, és itt engem ne sértegessen senki. Aki azt teszi, annak úgy gon­dolom — meg kell mutatnom az ajtót — jelentette ki hatá­rozottan és komolyan. Erre meg a főagronómus nézett akkorát, hogy majd felakadt a szeme. — Igen. Tavasszal minden­kihez elmentetek. Félnapo­kat magyaráztátok, hogy Így a szövetkezés meg úgy a szövetkezés. Én csak vártam. Gondoltam, majd kivárom a végét. De ide nem jött senki. Miért? Pongrácz Pál talán értéktelenebb ember, mint a többiek? Jó! A belépési nyi­latkozatot aláírtam, de nem felejtettem. A főagronómus most már mindent értett. Ez a betyár Pongrácz Pál most azért aka­dékoskodott, hogy megmu­tassa: ő is valaki. Szépen so­rolta tehát a járási ember a nagyüzem előnyeit, s a szem­ben ülő házigazda nagy meg­győződéssel bólogatott, hogy igaz, igaz, elfogd ja a tétele­ket. Aztán kijelentette: *—• Hát ha így van, főagro nómus elvtárs, akkor holnap reggel jöhet a traktor. Amúgr- meg, tudod — fogta barátsá gosabbra a szót — ez a rend- je-módja a dolognak. — Most már nem vághat fel a szom­széd arra hogy nála a tanács­elnök járt, és csak az tudta meggyőzni. Mert hozzám a járástól jöttek. Na, nem mint­ha nem érteném a dolgot, csak tudod, önérzet is van a világon. . • S huncutul ránevetett a fő- agronómusra, aztán meginvi­tálta egy pohár sörre. SZEKULITY PÉTER Minél nagyobb a lendület, minél nagyobbarányúak a történelmi akciók, annál több ember vesz részt ezekben az akciókban és fordítva: minél mélyebb átalakítást akarunk végrehajtani, annál inkább fel kell keltenünk iránta az érdeklődést, annál in­kább kell törekednünk arra, hogy tudatosan foglaljanak állást mellette, annál inkább kell újabb milliókat és tíz­milliókat meggyőznünk en­nek szükségességéről”, Sz. P. Termelő­szövetkezetek! FIGYELEM! AZ ERDCRT VALLALAT telepein nagymennyiségű karámfa és lombos gömb- rúd kiutalás nélkül kap­ható. A vásárláshoz a ter­melőszövetkezeteknek csak saját megrendelőlevelet és a hitelfedezet Igazolását kell elvinniük. * Ugyanott átvehetők a 20 férőhelyes télleslthető ser- tésfiaztatókhoz, 300 férő­helyes juhhodályokhoz és 50 férőhelyes növendék­marha istállókhoz meg­rendelt anyagok. Az éberségről Önérzet is van a világon

Next

/
Oldalképek
Tartalom