Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-18 / 167. szám
1959. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ALAPOS ELBÍRÁLÁSSAL A közeimül! hónapok jó alkalmat adtak arra, hogy erősítsük a községekben a pártszervezeteket. — Sokan, akik évek óta közelről figyelték és egyetértéssel vették a párt politikáját, most már az élcsapat soraiban állnak, Sj teljes értékű segítőkként fáradoznak annak megvalósításáért. A tiszafüredi járásban eddig több mint hatvanan vannak, akiket a járás szövetkezetivé fejlődése érdekében végzett munkájuk „megórlelt” arra, hogy párttagok legyenek. A szervezés után most a tsz-ek megszilárdítása nagyban azon múlik, hogy azok, akik nemrég még kisüzemi tulajdonosok, egyéni gazdák voltak, most milyen eltökéltséggel járják az új utat, milyen erős akarattal törekednek a nagyüzemi gazdálkodás megvalósítására. Nincs hát várakozási idő* nincs lehetőség megnyugvásra most se, miután zsebükben a tag- és tagjelölt igazolvány. A siker, amelynek forgatagában ők megtalálták a legbiztosabb útirányt, még korántsem teljes. Ahhoz, hogy a további sikereknek is vonzóerői legyenek, velük is sokat kell törődni. A járási pártbizottság egyéb sokirányú munkája mellett is komoly figyelmet fordít erre. A járásban nemcsak új tagjelöltek vannak. Régebben sem hanyagolták el a A tény az: a Szolnoki Gépállomáson hat Hoffer, helyesebben szólva négy. a legnagyobb munkák Idején, mintegy öt hete áll Ennyi idővel ezelőtt ugyanis a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavítóba vitték a Kofferek főtengelyeit köszörülésre. Egy-egy főtengely javítási költsége megközelítőleg 200 forint. A Szolnoki Gépállomás nem győzte már kivárni, meddig kell még állni gépeinek, s 5200 forintért két főtengelyt megvásárolt! Ámde a több gép még mindig miunka nélkül. Munka pedig annyi, hogy a teljes kapacitással sem könnyein győzik. Igen elkelnének a munkából hiányzó gépek, ha csak fi— 7 holdat szántanának is fel naponta egyenként. A Szolnoki Gépállomáson úgy tudják, a mulasztásért egyes egyedül a Mezőgazdasági Gépjavító afep árt szervezetek számszerű növelését. A tsz-fejlesztés során azonban — tagadhatatlanul — a szorgosabb dolgok nem hagytak erre elég időt. így történt, hogy a járásban harminckettőn a félév eltelte után is tagjelöltek maradtak. Az alapszervezetek, hogy statisztikájukon csorba ne essék, megtehették volna, hogy gyors egymásutánban „felszedik” őket a tagok sorába. A járási párt- bizottság azonban kiadta a jelszót: „Csak alapos elbírálás után!” öten voltak a járás területén olyanok, akik egv évnél régebben álltak először taggyűlés előtt. Azok iránt is türelmet, egyéni elbírálást diktált a párt- bizottság. Nem oktalanul, mert a harminckét ember ugyanannyi különböző eset. S ha már foglalkoznak velük, úgy legyen az, hogy mindenki meggyőződése után vélekedjen. AM egyszer elszánta magát arra, hogy vállalja a párttagsággal járó kötelezettségeket, annak segíteni kell abban, hogy elhatározása megvalósuljon. Erős akarat az ő részükről, sok türelem, Jóindulat, segítőszándék mások részéről. Ezzel hívták és hívják hát össze a taggyűléseket, ahol az „idős” párttagok további sorsáról döntenek. Az egy évesnél idősebbek közül két esetben a döntés már megtörtént lelős. Mivelhogy a főtengelyköszörülő munkást szabadságra küldték. Az igaz: július 6-tól 9-ig szabadságát töltötte a köszörűs. S az Is igaz — bár a dolgozók szabadság igényeire figyelemmel kell lenni — nem volt helyes éppen a munkák dandárjának idejére ütemezni pihenőjét. Csakhogy a Gépjavító főmérnöke azt sem tudja, milyen problémája van a gépállomásnak, ö ez ügyben az illetékes, s pont neki nem szólt senki. Hogy a Gépjavító-e, a Szolnoki Gépállomás-e a felelős, avagy mindketten, nem a mi dolgunk eldönteni. Egy bizonyos: ezekben a napokban sem a vitatkozásnak, sem a szabadságolásnak helye nincs Fontos, lelkiismeretes munkát vár a határ, a szövetkezeti parasztság a gépjavítótól is, a gépállomástól is. BL A fejlemények megkövetelik, hogy már a tagjelölt- felvételeknél olyan alapot teremtsenek, amire később is bátran lehet építeni. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha rendszeresen foglalkoznak a jelentkezőkkel. A füredi gépállomáson és még több más helyen igyekeznek kialakítani azt a módszert, hogy az legyen az ajánló a tagfelvételnél is, aki a tagjelöltségnél. Nem sikerül ez mindenhol, nem is ragaszkodnak hozzá mereven. De ahol lehet, betartják. Előnyös ebben a módszerben, hogy az ajánlók kötelezve érzik magukat a tagjelöltek nevelésére, a felvétel után is. Sok alapszervezetnél nemcsak a kérelmező magatartását. szándékait kérik számon. Inkább azt: mi volt a pártmegbízatása hat hónap, vagy egy év alatt, hogyan, mint teljesítette. A termelőszövetkezetekben felvett tagjelöltek felé ősszel majd az lesz az első kérdés: „mivel bízták meg a tsz megszilárdítás érdekében”. Természetes, hogy az idősebb párttagok nemcsak akkor vannak ott, amikor a számonkérés ideje eljön. — Most is ott vannak, segítenek „eligazodni” a feladatokban. A fiszaigarl Petőfi ugyan már nem új szövetkezet, de tagjelöltek, s új belépők ott is vannak. Itt is felmérik, kire mi esik, s attól lehetőleg nem Is térnek el. Időközönként a szövetkezet párttitkára, Császár elvtárs megkérdezi a tagjelöltet és az ajánlót is: mit végeztek a megbeszéltekből. A tagjelöltfelvétel nem olvan dolog, amit megelégelhetünk, amire azt mondhatjuk, hogy most nem fontos vele foglalkozni. Az utánpótlásról örökösen gondoskodni kell. S vajon honnan nőnének fel friss erők, ha nem. a tsz-fejlesztés során tevékenykedő ezernyi ember közül. Csakis így hozhatták létre a tizenegyből kilenc idén kezdő szövetkezetben a pártalapszervezetet. — Ahol méff alapszervezet nincs, ott sem végleges a helyzet. Ott szövetkezeti aktívát hoztak létre. S ha ezek a szövetkezetek néhány lépéssel elmaradnak is a többiektől, idővel felzárkózhatnak, mert alakul, gyarapodik a mozgató erő, amely ösztönözze őket, amely bebizonyítsa számukra: Megélhetésük biztosításának legfőbb feltétele — saját szorgalmuk, munkájuk. B. E. A z új és a területileg megnövekedett tsz-ek megszilárdításának jelentős állomásához értünk. Ebben az időszakban az átmenettel kezdő tsz-ekben a közös tevékenység törvényszerűen terebélyesedik, sokasodik. — Most már nemcsak arról van szó, hogy építsünk istállókat, hanem ennél többről. Arról, hogy a munkálatokat gyorsítsuk meg és fejezzük be. Miért? Mert közeleg az ősz, a jószágnak hely kell, nem köthetik a teheneket az útmenti eperfákhoz. Valameny- nyi új tsz-nek szépszámú közös állatállománya van. Nos, a nagyüzemi állattartás előnyeit csak úgy élvezhetik, h% megteremtik ennek feltételeit. Nem jövőre, vagyakét év múlva, hanem már most, hiszen ez valamennyi szövetkezeti ember zsebbevágó érdeke. Eljött az ideje a széna- féléik összehordásának, a vetőmagvak összehordásának, s azon terület kijelölésének, ahová pár hét múlva az új magot vetik és még előtte a talajmunkát megkezdik. Az az igazság, hogy Szolnok megyében a dolgozó parasztok ezrei a rájuk váró munkát csinálják is. Mindinkább megértik: a mostani tennivalók elvégzése fontos harci kérdés, mert az új tsz gazdasági továbbfejlődésének mindenütt lényeges feltétele, hogy legyen elegendő takarmány a közös állatállomány részére, idejében beszerezhessék a minőségi vetőmagot, stb., stb. Legtöbb új tsz központjában állnak a szénakazlaki Jásziványon, a jászberényi, a kunszentmártoni járás községeiben, — hogy csak néhány példát említsünk, — kijelölték a közös szérűkéit, odahordják a vetőmagnak való gabonát, s egyik-másik tsz- ben már csépelik is azt. A közelmúltban állították össze a Megyei Tanács VB mező- gazdasági osztályának szakemberei az idei építkezések statisztikáját, s ez is biztató képet mutat Rengeteg más jele van még annak, hogy megyénkben erőteljesen A Szolnok megyei gépállomások aratógépkezelői, kom- bájnvezetői egymással vetélkedve végzik a gabona betakarítását. Az eddigi Jelentések szerint Ritz Sándor, a Tó fejlődnek, s napról-napra erősödnek mind az új, mind a területileg megnövekedett tsz-ek. Az új belépők ezrei megtalálják helyüket és dolgoznak. Pontosan ez az időszak mutatja kétségbevonha- tatlanul, hogy Szolnok megyében örökre és végérvényesen diadalmaskodott ßz új paraszti életforma, M ég akkor is, ha tudjuk, hogy esetenként a járatlanság, a gyakorlatlanság következtében vannak zökkenők, helyenként elég sok a vita, a felesleges szócséplés, s akadnak dolgozó parasztok, akik bizonytalankodnak a jövőt illetően. Mindezek velejáród ennek a forradalmi átalakulásnak. Nem is várja és nem is várhatja senki, hogy $zok a becsületes, rendszerünkhöz hű dolgozó parasztok, akik eddig kistulajdonosi módon éltek, gondolkodtak, most máról-holnapra szocialista emberekké váljanak. Rájuk még esetenként hat az ellenséges ideológia, S éppen erről van sző. — Nem nézhetjük tétlenül a volt tőkések, földbirtokosok, egyes kulákok és más ellenséges elemek tevékenységét, amellyel a termelőszövetkezeti Óét fejlődését akadályozni, vagy bomlasztani igyekszik. Ezek az elemek látják és gyűlölettel szemlélik termelőszövetkezeteinkben a dolgozó parasztok sikereit, s kezdeti eredményeit. Ártanak, ahol csak tudnak. S úgy, ahogyan csak tudnak, „Helyenként ilyen elemek a termelőszövetkezetekbe is befurakodtak, vagy embereiket beküldték a szövetkezetbe. Együtt működve az ország egész területén lévő és a külföldi erőkkel, igyekeznek zavarni a közös szövetkezeti munka beindulását, bizonytalanságot előidézni az új szövetkezeti tagokban, nehezíteni a szövetkezeti parasztság egységének kialakulását, növelni az eeméni gazdálkodás utáni utólagos vágyakozást". szegi Gépállomás traktorosa tartja az első helyet. Ezév- ben eddig 330 hold gabonát aratott. Jelenleg a tiszavár- konyi Petőfi Termelőszövetkezetben dolgozik. (Pártélet, „Az osztályharc egyes kérdései a mezőgazdaság szocialista átalakításának jelenlegi szakaszában.”) Ezek az elemek terjesztik a legképtelenebb és a leg- bárgyúbb rémhíreket, így próbálnak zavart kelteni a becsületes, de eddig kistulajdonosi módon élő egyszerű emberek gondolkodásában, Jásziványon elterjesztették azt az ostobaságot, hogy a tsz-tagok csak a megtermelt javak 25 százalékából részesülnek. Ez hazugság. Köny- nyűszerrel bebizonyíthatjuk mindenütt az ellenkezőjét, de sajnos, akadnak olyan emberek, akik az efféle hazugságnak hitelt adnak, tépe- lődnek, rágják magukat, bizony Uílankodnak. Mások balga módon jólértesültségü- ket fitogtatva tovább adják az ostoba meséket. Hallani másfajta valótlanságokról is, „A szövetkezeti községekben, járásokban állás nélkül maradnak a tanácsi, a földmű- vesszövetkézet, a felvásárló apparátus dolgozói. Itt ez történt, ott az történt, stb. sb.” Szelevényen úgy tudják: Jászfényszarun történt, — Jászfényszarun meg azt beszélik, hogy Szelevényen történt, ott az történt, stb., stb.” — Persze, mindez a gyűlölettől elvakult ellenséges elemek lázálmában létezik, Mi a teendő? Mindannyiunknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek egyaránt növelni kell a proletár éberséget. Ne tűrjük, hogy félrevezessék a tájékozatlan parasztembereket. A mi ügyünk igaz ügy. Pártunk politikája egész dolgozó népünk felemelkedését szolgálja. Fáradhatatlanul érveljünk és szálljunk szembe mindenfajta ellenséges nézettel* 'T’eremtsünk olyan lég- kört, hogy ne merészelje egyetlen egy tőkés, volt földbirtokos, csendőrlegény kinyitni a száját dolgozó parasztságunk legnagyobb vívmányára, a termelőszövetkezetekre. E téren nagyon sok feladat vár a szövetkezeti gondolat bátor hirdetőire. Az ellenség érveit könnyűszerrel megcáfolhatjuk, de ehhez az is szükséges, hogy ismerjük azokat, Ne feledjük: óriási forradalmi átalakulás ez, s ilyen időben még inkább kötelező az éberség. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk Lenin tanítását: JGOOOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQ Ki a hibás? Ritz Sándor tószegi traktoros tartja az első helyet Ez az álmos falucska most, tavasszal úgy kilódult a nyugalmából, hogy az emberek alig ismernek egymásra. Ez még hagyján. De sokszor még önmagukra is nehezen. Odor Jani legutóbb a kocsmában három pohár sör elfogyasztása mellet oly takaros előadást tartott a gépek ember- kímélő és termésfokozó munkájáról, hogy az egyik homályos sarokban üldögélő Mál- csi nagyságos úr szeme szabályosan felakadt. A meglepetéstől még a száját is ellátottá, ami elég nagy modcrr- talaníság egy úriembertől. Nem csoda. Odor Jani hosszú ideig éppen az ellenkezőjét hirdette annak, amit most mond. Dehát nagyot változott a világ és amikor megjött a tanfolyamról, egyik este azt mondta a feleségének: ■— Kedves tulipánom, nem ismerek magamra, úgy megváltoztam. Amúgy máskülönben Odor Jani tavasz óta termelőszövetkezeti elnök. Legkedvesebb cimborája a növénytermesztési munkacsapat brigádvezetője. Ez a legkedvesebb cimbora Pongrácz Pál. Ami azt illeti, Pongrácz Pál is megváltozott egyik napról a másikra. Ennek a változásnak megvan a maga érdekes története. Először is azért, mert amíg Odor Jani hosszú évekig ellenezte a szővétkezést, addig Pongrácz Póil — bár harag soha nem lett belőle — mindig pártolta. Időnként húszon is körülállták a földművesszövetkezet kerthelyiségében azt az asztalt, ahol a két koma kicserélte nézeteit. Nem éppen válogatós szavakkal, minden diplomácia nélkül. Elképzelhető a falu népének általános meglepetése, amikor ennek a szép júliusnak kellős közepén egy keddi nap délutánján híre szaladta kiskapuk mentén a nagy újságnak. Az, hogy ÓdOr Jani megtérése most már egészen bizonyos, mert saját maga igazította útnak a traktorost abból m célból, hogy földje végéről Hszántódjék a mes- gyekaró. Ám ugyanazon a napon Pcmgrácz Pál hiteha- gyott lett. Már ami a szövetkezést illeti. Nos hát itt kezdődik az érdekes és mégin- kább érthetetlen történet, ami legalább is akkor még érthetetlen volt. Pongrácz Pál ugyanis furfangos módon meggátolta földjén a mesgyekaró kiszántását. S éppen ő, aki még 1955-ben letette a garast, azon az emlékezetes búcsú- esti szócsatán. Éppen ő. akinel jobban senki nem gyűlölte a régi betyárvilágot. Valamikor részesarató volt, s amikor a dűlő végén elszívta a cigarettát, félreérthetetlen mozdulattal eloldotta nad- rágszííját, nem mulasztotta el közölni társaival, hogy „Na, megyek, kifizetem az urakat” — azzal eltűnt a kukoricásban, s amikor visszajött, ismét bejelentette, de most már multidőben, hogy „Kifizettem az urakat!” Ezért a szokásáért a csendőrök néhányszor él is verték. Lám, így lehet kiismerni az embereket — háborgott a falu közvéleménye, mert Pongrácz Pál földje közepén learatta a búzát, a dűlő két végén meghagyta, hogy akadályozza a nagy tábla össze- szántását. Kérdezték tőle, miért csinál ilyet? — Azt én tudom — válaszolta mogorván. Odor Jani se boldogult vele. — Jöjjön ld hozzám a járástól valami vezető elvtárs, annak majd elmondom — jelentette ki a közgyűlésen, s hát mit volt mit tenni, Pongrácz Pált felkereste a járási főagronómus. Jól ismerték egymást, a tavalyi traktoros napon barátkoztak össze, azóta tévéződnek is. — Mi ütött beléd, Pál barátom? Megmondom kerek- perec, te akadályozod a szocializmus felépítését. — Én? — hüledezett Pong- rácz Pál, s úgy tett, mint aki nem tud semmiről semmit. —■ Fejtsd ki, barátom pontosabban, mert ha nem, nekem az az érzésem, meg találunk egymásra haragudni, A főagronómus kifejtette. — A mesgyérol van szó. Beléd bújt az ördög. A búza közepét lekaszáltad a két végét meghagytad. Nem mehet a traktor. Azt mondják a faluban, a nagyszájú Pong- rácz Pál most hátraarcot csinál. Pál gazda érdes hangon válaszolt. — Talán jobb lenne, ha a főagronómus elvtárs meggyőzne a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Ez az egyik. A másik, hogy ebben a házban én vagyok az űr, és itt engem ne sértegessen senki. Aki azt teszi, annak úgy gondolom — meg kell mutatnom az ajtót — jelentette ki határozottan és komolyan. Erre meg a főagronómus nézett akkorát, hogy majd felakadt a szeme. — Igen. Tavasszal mindenkihez elmentetek. Félnapokat magyaráztátok, hogy Így a szövetkezés meg úgy a szövetkezés. Én csak vártam. Gondoltam, majd kivárom a végét. De ide nem jött senki. Miért? Pongrácz Pál talán értéktelenebb ember, mint a többiek? Jó! A belépési nyilatkozatot aláírtam, de nem felejtettem. A főagronómus most már mindent értett. Ez a betyár Pongrácz Pál most azért akadékoskodott, hogy megmutassa: ő is valaki. Szépen sorolta tehát a járási ember a nagyüzem előnyeit, s a szemben ülő házigazda nagy meggyőződéssel bólogatott, hogy igaz, igaz, elfogd ja a tételeket. Aztán kijelentette: *—• Hát ha így van, főagro nómus elvtárs, akkor holnap reggel jöhet a traktor. Amúgr- meg, tudod — fogta barátsá gosabbra a szót — ez a rend- je-módja a dolognak. — Most már nem vághat fel a szomszéd arra hogy nála a tanácselnök járt, és csak az tudta meggyőzni. Mert hozzám a járástól jöttek. Na, nem mintha nem érteném a dolgot, csak tudod, önérzet is van a világon. . • S huncutul ránevetett a fő- agronómusra, aztán meginvitálta egy pohár sörre. SZEKULITY PÉTER Minél nagyobb a lendület, minél nagyobbarányúak a történelmi akciók, annál több ember vesz részt ezekben az akciókban és fordítva: minél mélyebb átalakítást akarunk végrehajtani, annál inkább fel kell keltenünk iránta az érdeklődést, annál inkább kell törekednünk arra, hogy tudatosan foglaljanak állást mellette, annál inkább kell újabb milliókat és tízmilliókat meggyőznünk ennek szükségességéről”, Sz. P. Termelőszövetkezetek! FIGYELEM! AZ ERDCRT VALLALAT telepein nagymennyiségű karámfa és lombos gömb- rúd kiutalás nélkül kapható. A vásárláshoz a termelőszövetkezeteknek csak saját megrendelőlevelet és a hitelfedezet Igazolását kell elvinniük. * Ugyanott átvehetők a 20 férőhelyes télleslthető ser- tésfiaztatókhoz, 300 férőhelyes juhhodályokhoz és 50 férőhelyes növendékmarha istállókhoz megrendelt anyagok. Az éberségről Önérzet is van a világon
