Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

1§59. július 17) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A dzsungel könyve színes angol film. Bemutatja július 16—22-ig a szolnoki Vörös Csillag mozi A népies indiai piacon kí­váncsiak gyűrűje fog körül egy ősz szakálla, aggastyánt, aki néhány odavetett gara­sért mesél nekik. — Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen... A dzsungel mélyén élő szegény emberek elhatároz­ták, hogy együttes erővel fa­lut építenek, amely megvédi őket a vadállatok támadá­saitól, biztonságos életet nyújt számukra. Hozzáláttak a munkához, amikor kétség- beesett kiáltások hírül ad­ták, hogy a vadon rettegett ura, a vérszomjas, csíkos tig­ris megtámadta épülő falu­jukat. Mire védekezni tudtak volna, a vadállat széjjelmar­cangolta egyiküket, akinek zokogó, kezeit tördelő fiatal felesége néhány pillanat múl­va észrevette, hogy kicsi fiacskája nyomtalanul eltűnt. A gyermek a tigristámadás okozta zűrzavarban elhagyta fekhelyét, és gyenge lábacs­káin elindult az ezer titkot rejtő vadonba. Sir Khán, a vérszomjas tigris a nyomába szegődött, a kisfiút azonban magukhoz fogadták a farka­sok és az anyafarkas köly- keivel együtt őt is felnevel­te. Elnevezték Mauglinak — békakölyöknek —, és hama­rosan barátja lett a vadon minden lakója. Megtanult a fákon kúszni, liánokon ug­rálni, megszerette őt a gyö­nyörű fekete párdúc, az óriáskígyó, az elefántok. 1ST lobban esik a munka A kunhegyesi járási tanács KISZ szervezetének leányai 3 napos kézimunkakiállítást rendeztek. Több mint 100 fajta munka, díszpámák, fal­védők, függönyök igazolták a kunhegyesi lányok ügyessé­gét. A kiállítást több mint 800-an látogatták meg. — A legszebb darabokat készítő lányokat a legközelebbi KISZ taggyűlésen jutalomban ré­szesítik. Az alapszervezet tagjai szoros kapcsolatot tartanak a „felnövő” fiatalokkal. — A nyolcadik általánost most végzőket klubestére hívták meg, hogy megismertessék velük a mozgalmi életet. — Gyakran tartanak a fiatalok a „nagyobbaknak” is klub­estet, ahol az MSZBT-vel közösen a fiatalokat érdeklő témákból tartanak előadást. Utána különböző operákból vagy operettekből a legked­veltebb részleteket hangle­mezről lejátsszák. Szórakoznak, művelődnek a kunhegyesi járási tanács fia­taljai, s így jobban esik, könnyebben megy a munka is. Hófehér, méltóságteljes mormogasú hajóesika siklik a Tiszán: orrán kék rombusz- szál díszített fehér lobogó leng: a révőns „felségjele”. Zömök legény a kormánynál, délcegen magas a fedélzeten. Elhúzunk a szolnoki „potya- strand” előtt; úgy látszik, használt a tragikus vasárnapi lecke: seniki sem úszik a bo­ly-ákon kívül. Bezzeg az üdülő-soron !:.. A TÜZEP, az SZTK, a Peda­gógus Szakszervezet, az Épí­tőipari Vállalat, az MTH frontján mindenki szabályta­lanul fürdik, aM — fürdik. Jóllehet, • szabály nem is­merése senkit sem mentesít a büntetés — még kevésbé az életveszély — alól, az üdü­lők tulajdonosait, gondozóit terheli ezért nagyrészben a felelősség Sehol egy bólyák- kal kerített vízmező, sehol egy figyelmeztető tábla: od „neuetd etnßeb" Happy Bernie Fein 32 éves amerikai állampolgár furcsa módon keresi meg minden­napi kenyerét. Happy Bernie Fein ugyanis hivatásos neve­tő. A fiatalember eredetileg színész volt, de soha sem ju­tott komolyabb szerephez. — Ezzel szemben a legutóbbi tíz évben több, mint száz ame­rikai vígjátékot nevetett vé­X» Szo,nokon antikvárium ? Valahány párizsi regény ■=* annyi hangulatos leírás a szajnaparti antikváriusokról.. > Szép a mi Tiszánk Iá­idból árusító könyvesek nélkül is; Szolnok — sőt Szolnok megye — joggal igényli azonban, hogy ebben a kulturális központban mielőbb kaphatók s eladhatók legyenek a használt könyvek. Miért? — arról szóljon néhány szolnoki lakos, min* leghivatattabb. KOVÁCS FERENC, a Ver seghy Gimnázium helyettes igazgatója: Mint apa s min! pedagógus egyaránt szüksé­gesnek tartom az antikvári­um megnyitását. A tanköny­vek kézből-kézbe forgalma nem helyes; karbantartásuk ®incs kellően biztosítva. Vé­leményem szerint az antik­váriumnak egy könyvkötő műhellyel kellene szorosan együttműködésben lennie, BOKROS LÁSZLÓ képző­művész: A pesti antikváriu­mokban könyvek mellett ré­gi metszetek is kaphatók. — Töredék-lexikonokból egész, használható sorozatokat le­hetne kialakítani. Valósítsák meg minél előbb! BÁLINT GYÖRGY rende­ző, színész: A kor levegőjét csak az a színész, rendező érzékeltetheti a színpadon, aki maga is ismeri. Sajnos, számtalan ilyen tárgyú mű csak jószerencsével, „kéz alatt” kapható olykor-oly­kor. Szolnoknak kell az an­tikvárium. Dr. LÉVAI KAROLY fő­orvos: Helyeslem a javasla­tot! Szövetkezeti megyénk­be mind több fiatal orvos, védőnő kerül. Remélem, *— mindannyian szeretnék ma­gukat otthon is továbbképez­ni. Többszáz kilométert ter­mészetesen senkinek sem le­het kedve utazni csak azért, hogy — esetleg! — a megye határain túl beszerezhessen egy szakkönyvet, melynek minden kiadása elfogyott már a könyvesboltokból. SZALAI FERENCNÉ, ad­minisztrátor: Itt, a közjegy­zői hivatalban munkám so­rán számtalan végrendeletet látok. Félkezemen el tudnám sorolni, hogy az utóbbi évek­ben hányas intézkedtek könyveik sorsáról. A könyv lárt egyiedig „kegyelettel” őrizgetik, — azaz hagyják po­rosodni. Később ez is, az Is elhord belőle. Sajnos, éppen a legértékesebbeket: a szak­könyveket fenyegeti az a ve­szély, hogy TÜKER-alágyuj- tós helyett a tűzhelybe ke­rülnek. BÓDI BERTALAN, a Ver­seghy könyvtár könyvkötő műhelyének vezetője: Remé­lem, mielőbb visszatérhetünk régi „birodalmunkba”; a nálunk vendégeskedő Bőripa­ri KTSZ építkezése igen szé­pen halad. Ha sikerül beren­dezni, szakmunkással ellátni a megnagyobbítandó könyv­kötő műhelyt: nem kell mun­kahiánytól tartanunk, segít­hetjük az antikváriumot, RÉPASI MIKLÓS, a me­gyei tanács művészeti elő­adója: Megyénk tudomá­nyos dolgozói, diákjai, könyv­gyűjtői egyaránt s joggal igénylik az antikváriumot. Tudom: ez nem csekély rész­ben helyiség-kérdés. — Am szüntessenek meg inkább egy italboltot, — de .legyen ■antikvárium! Kultúrális je­lentőségét — gondolom, — nem kell bővebben fejteget­nem. S az anyagiak? Bizto­sítana annyi állami bevételt, mint egy italbolt. Abel JÓZSEF, a Szolnok megyei Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatója: Ebben a kérdésben magam nem dönt- hetek. Nézetem szerint a mostanihoz hasonló időszak­ban még kevés Is a vendég­látó üzemegységek száma. A megyei tanács kereskedelmi osztálya — sajnos — alig tud bennünket újabb helyiségek­hez segíteni KALOCSAI BÉLA, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője: Helyte­len lenne meglévő üzemegy­séget megszüntetni. A terve­zőknek javaslom: tervezze­nek az épülő új házakba an­tikváriumot! Munkatársaim s magam is szívesen segíte­nénk a használt könyvek boltjának megvalósulását. Az új házak tervezőit már ezúton kérjük: vegyék fel a kapcsolatot mielőbb az arra hivatott szervekkel. így te­gyék lehetővé, hogy a legkö­zelebbi (!) antikvárium ne Budapesten, Debrecenben _ vagy Szegeden legyen, ha­nem — Szolnokon. gig a nézőtérről nagyobb ösz- szeg ellenében. Happy Bernie Fein ugyan­is olyan magávalragadóan, oly őszinte örömmel nevet, hogy senki sem tud komoly maradni mellette, mindenki Jókedvű lesz körülötte, s ha ő ott van, akkor bizonyosra vehető a vígjáték sikere. Bernie véletlenül került erre a ritka és jól jövedelme­ző pályára. Egy alkalommal két lámpalázas színésznek akart segíteni, beült a né­zőtérre és ahol csak lehetett, jókat nevetett. A színház igazgatója véletle­nül észrevette, hogy az előne­velés milyen hatásos volt, s ezekután Happy Bernie Fe- innek nem kellett mást ten­nie, mint esténként 30 dollár ellenében végigvigyorogni, — végignevetni az előadásokat. Bernie ma már 50 dollárt keres esténként, de mégis aggódik jövője miatt, mert az amerikai televízióban mind többet nevetnek lemez­ről. Bernie „konzervdoboz” ne­vetésnek nevezi ezt a piszkos konkurrenclát, de mint mondja, ha elszomorodik, csak a saját nevetéséről ké­szült „konzervet” kell elő­vennie, s visszatér vidámsá­ga. Egyébként ne sajnáljuk túlságosan fiatal barátunkat, a „konzervdoboz konkuren­cia” ellenére az utóbbi tíz évben jól megkereste a tejbe aprítani valót és így minden oka megvan a vidámságra. Tataroznak . •. szegény lak óh A Beloiannisz út 13-as szá­mú ház lakóinak egyike le­velet írt a városi Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz. Mit írt meg benne? Ne so­roljuk fel. Helyette inkább mondjuk el: felkerekedett három ember, Balajti János, a városi NEB elnöke, Elek Lajos, a városi tanács VB elnökhelyettese és az újság­író azt megtudni: mennyire igaz a levél tartalma. Mondjuk el sorban miről volt szó. Az Ingatlankezelő Vállalat tűzrendészed, meg szépészeti és korszerűségi okokra hivatkozva — helye­sen, — elhatározta, tataroz- tatja a már említett házat. Megbízták ezzel az Építőipari és Javító Vállalatot. A válla­lat július 1-re vállalta a munka kezdését. S miért, mi­ért nem — bizonyára oka volt rá — június elsején kez­dett hozzá. Ezzel tehát kü­lönösebb baj nem lenne. A baj ott kezdődik, hogy a vállalat szakemberei június elsején hozzákezdtek a vil­lanyszereléshez. összepakol­talak nyolc családot egyszer­re. Mindenki azt hitte, hogy — képletesen szólva — re­kordidő alatt felfalják az egén tatarozás^ A bizakodó lakók csalódtak. Mert a munka, a lendületes összerá- moltatás után még mindig épp csak hogy ballag. Me­nésről szó sem lehet, hiszen az összepakolt bútorok még mindig a szoba közepén ár­válkodnak ponyvával leta­karva júniu# eleje óta. Pedig már a július közepét is meg­haladtuk. Kezdjük talán Itt U az ele­jén. Kélt lakást látogattunk meg. Az egyikben már nagyjából végeztek volna. S ilyen ké­pet mutat. A kivésett vil­lanyvezeték helyének beva­kolása, — ahogy a tanács­elnökhelyettes megjegyezte, — munka, csak nem jó. — Ugyanez vonatkozik a falak reperálására Is. A friss va­kolás már pereg. Csak egy újjal kell megkopogitatni ah­hoz, hogy elhagyja helyét s újra előkerüljön a régi repe­dés. No Igen, a repedés. Eb­ben aztán van részük most is a lakóknak, az új vakolat már repedezik. De menjünk tovább. Á má­sik lakásba, — ahol még a szoba közepén árválkodik egy kupacban a bútor, — már befejezték a festést és most Új festészeti technika Richard Smith angol fia­talember festőművésszé nyilvánította magát. Művé­szeti hitvallása: „A képeket a padlóra fektetett vászonra kell festeni, tehát a művész szeméhez viszonyítva ala­csony szinten, de csak ak­kor szabad megtekinteni őket, és akkor szabad ítéle­tet mondani róluk; ha azokat a mennyezetre rögzítik. Ez által létrejön a szükséges el­tolódás az alkotás és az értel­mezés között.” Az eredetiség terén Smith riválisa Willi­am Green, aki a maximális technikai találékonyságról tesz bizonyságot, amikor mű­veit három fázisban festi. Az első fázis: a vízszintesen ki­feszített vászonra festéket és tintát önt, majd erre homo­kot hint: a második fázis: az így bevont vászonra a festő, lábán egy pár ócska cipővel, sétálni kezd, lábával pedig hol erőteljesebben, hol gyen- gédebben tapossa ki az el­érendő „hatásokat”, a har­madik és egyben a döntő fá­zis: a mester kerékpárra ül és bizonytalan egyensúlyo­zással kerékpározik, a még nedves festéken, időnként pedig hirtelen fékez, A „művet” ezután már csak meg kell szárítani. Állítólag szósszal „a la al­kotói szabadság” tálalják. lyett a fiát szádja :.: Kedves Anyuka! ön az idősebb, ön­nek kellene megfontoltabban gondolkodnia, mint tizenkét- évee fiacskájának!..} — Figyelje meg, milyen szaikadékosan lépcsőzetes a part! — mutat „kapitányunk’.’ az erdő aljába. — Nem iri­gyeljük mi a dolgozóktól a fürdést; dehogy! Saját érde­kükben magyarázzuk meg napjában számtalanszor: Az efféle lépcsőkről lecsúszva, pillanat alatt elmerül még az úszni tudó is. Sajnos, igen gyakran hiába a jó sző... Évente 20—30 embert nyel él orvul a hullámsír; kivétel nélkül a szabálytalanul für- dőzők soraiból Szeretett Ti­szánk a hídtól délre más ok­ból is veszedelmes. Ezt akkor tudjuk meg mi­kor a nyolcadik általánosból kikerült B. Julikával és F, Annával — a Vasműszaki Vállalat együk dolgozójával — találkozunk. Mindkettejük bőre harmatos; semmi két­ség: a Járműjavító sporttele­pének partjánál fürödtek, — Szabad fürdő? Sosem hallottam róla;.. — csodál­kozik F. Annus. Nehéz ilyes­mit egy szolnoki születésű lányról elhinni Sokkal való­színűbb, hogy idejönnie — vagy átúsznia — kényelme­sebb volt, mint a „potyáig” elsétálni Olyan magabiztos fajta fruska ez az Annus; tán csak közelgő névnapjára gondol, semmi másra?... Pedig lenne mire! A szol­noki révőrs vezetője elsorol­ja, hány csatorna szennyvize torkollik errefelé a Tiszába: a Tüdő- és Honvédkórházé, a városé, a Fűtőházé, sok más üzemé. Kellemetlen, lassan gyógyuló betegség a bőrfertő­zés; aki beleesik, arra a nyár­ra búcsút mondiba* a fürdő­zésnek. Okosabban gondolkodik az a legényke, ki az MTH má­sodéves tanulójaként mutat­kozik be. Megvallja: kicsiny, zsúfolt számára a szabad strand — nem érti, miért nem bővítette ki már réges- rég a városi tanácsi (Ama azt illeti: ml sem.) Ha a „potya” nagyobb lenne — ő sem tű­nődnék a tilos (és fertőzött) víziben. Sovány vigasz lehet a várasd tanács számá­ra, hogy Rákóczdfalvám, Ti­sza várkonyban, Martfűn még olyan szabad fürdő sincs, mint Szolnokon. Ha a névőms rendőreinek nem a nevelés — és a halálos balesetek ilyen megelőzése — lenne a céljuk, naponta száz-szám tehetnének szabálysértési fel­jelentést. Tíz forinttól 1000 forintig terjed a bírság..» A szomorú vízbefúláci sta­tisztika szerint 12-től 25 éves korú az áldozatok zöme Te­hát arra a korra esik — tisz­telet a kdvételnék — mikor az ember már vitézkedni kezd s még legény létére sem nőtt be a feje lágya. Igen sokat tehetnének a tanácstagok, a tanácsok. Az előbbieknek erkölcsi köteles­sége sürgetni a tanácsokat, hogy mielőbb szereljék fel szabályszerűen a fürdésre ki­jelölt partrészeket. Nem bo­szorkányság az! Szegeden például az úszni nem tudók s a gyermekek részére se­kélyvizű részt jelöltek ki a Tiszából... Hófehér, méltóságteljes mormogású hajócska siklik a Tiszán; orrán kék rombusz- szál díszített fehér lobogó leng: a révőrs felségjele. Éle­tünk őrei, jóbarátaink hajóz­nak rajta; intő, figyelmeztető szavukat a mi érdekünkben emelik fel, ha a tilosba té­vedtünk; Fürödjünk tehát ügy, hogy sose kelljen fel­búgnia a mélyzengésű hajó­kürtnek .. i „w borváró m Kék rombusz fehér lobogón — Akik a fürdőzők életére vigyáznak — „fürödni veszélyes és tilos!” Szinte érthetetlen a mulasztás ekkora aránva; hiszen az 5/1&52. B. M. szá­mú rendelet a napnál világo­sabban intézkedik arról, hogy mi módon kell a fürdőzők életbiztonságáról gondoskod­ni. A rendeletben kötelezővé tett mentőcsónaknak, övnek, ügyelő személynek semmi nyoma. i. —Uuuu. s. T — bőd ül a hajókürt s a folyó közepe tá­ján úszkáló legényke riadtan visszafordul, a partra úszik. Szepegve áll meg a bokáig érő vízben. A délceg tiszt- helyettes a fiúcska mamájá­nak holléte felől érdeklődik. Nincs mit tenni, a mama, ki — úgy látszik — igyekezett „inkognitóban’* maradni, a motoros hajóhoz jön. S- míg a révőrs vezetője szeretettel­jesen magyarázza meg a kis­fiúnak a könnyelmű úszkáiás veszélyeit — saját maga he­kezdenek majd hozzá kijaví­tani a féléves csőrepedést, Szóval kifogásolnivaló bőven kerül. Persze a kész munká­ban könnyű gáncsot lelni, de azért tegyük hozzá: az ellenőrzés körül mutatkozik a hiányosság, A lakók szerint sem a kez­désnél, sem a végzésnél még nem láttak ellenőrzést. így aztán a régi kiszikkadt falra víz nélkül kenték a mal­tert és a villanyszerelők, kő­művesek hibáját a festők vagy a mázolók a legnagyobb igyekezet mellett sem tudták eltüntetni. A kásás fal, akkor is kásás marad, ha lefestik, s a rosszul felkent malter festékkel együtt is lepereg. Nagyjából ennyi volna a tapasztalat. Többet is el le­hetne mondani, de Inkább javasoljuk: tartsanak tapasz­talatcserét a házmester la­kásában, aki az egyik kőmű­ves szerinti rossz anyagból is szemre szépen és tartósan be­pucolta a lakását. És még egy: hasznos volna, ha az illeté­kesek valamilyen formában elmondanák, mit akarnak tenni, hogy megszűnjön a Beloiannisz út 13-as számú ház lakóinak nehéz helyzete ss nagy —

Next

/
Oldalképek
Tartalom