Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1959. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miattuk szégyenkeznek Jászdózsán Bejártam a jászdózsai ha­tárt. Ezév tavaszán bontako­zott ott ki az új élet. Még gyerekcipőben jár. Mégis az ígéret földje. A kukorica ha­ragoszöld, nehéz, tömött ka­lászokat ringat a szél és a cukorrépa levelei borítják zöld szőnyeggel a földet. Amulva, gyönyörködve néz körül az ember. A szelíd Tama folyó vize halkan cső­be«, s két partján szinte ros­kadozik az élet, a gazdag termés. Öröm itt nézelődni. De vajon teljes-e az öröm? Nem. Igaz, a falu népének dönti többsége nemcsak az eszével, a szívével is a szö­vetkezés mellé állt. Mutatja ezt a határ összképe, de árulkodik másról is. Itt-ott csúnya gyom veri fel a ku­koricát, könnyű rájönni, ez a növény kapát még nem lá­tott. — Nagy kár és még na­gyobb szégyen — mondogat­ták azok, akikkel találkoztam és beszélgettem a dűlőutak mentén. S elsorolták azt is, kicsodák azok, akik miatt pirul sok-sok szorgalmas, hittel, szívvel munkálkodó jászdózsai szövetkezeti gaz­da arca. A zöldséges, a mézeskalács«»? és Sedonné szája Seres Mihály évekig zöld­ségkereskedő volt, s így ra­gadt rá a „zöldséges” név. Hát ő az egyik. A Tama- menti Tsz dísztagja. A leg­nagyobb dologidőben a föld­művesszövetkezeti kocsmá­ban bokázott. Kérkedve, le­génykedve hangoztatta: „Jo kedvem van, mulatok, addig, amíg akarokr Joga van hoz­zá. Senki nem tiltja meg. Csak éppen az időpontot rosszul választja ki. Mert amikor mások dolgoznak, enyhén szólva elég nagy szé­gyen a kocsmában bokázni. Szerencsés Gyula is, a mé- zeskalácsos, inkább hátra-, mint előremozdító ja a közös munkáknak. Szerencsés Gyu­láról taü beszélik a faluban, hogy az ellenség szószólója. Mitagadás, ez nem valami dicsérendő dolog. S ha gon­dolkodik, maga is belátja, Ö erről, Sedon Lászlóné a szájáról nevezetes, meg ar­ról, hogy mindenkinél min- dent jobban tud. — Sedon Lászlóné a falu hírharangja. Ha a keze is olyan gyorsan járna, mint a szája, Jászdó- zsa legszorgalmasabb asszo­nya lehetne. De így a becsü­letes embereknek megvan róla a véleményük. S vannak még néhánvan, akik nem fogták meg a kapa nyelét. Nem értik, hogy sa­ját magukat és társaikat rö­vidítik meg. Nem fáj nekik a gyomos kukorica, nem jut eszükbe, hogy több nap, mint kolbász. Akikben még mindig bíznak Akad aztán néhány olyan középparaszt, akiről még ngindig elismeréssel beszél mindenki. Tábori János ta­pasztalt, szorgalmas közép­paraszt, olyan ember, hogy ahogy mondani szokás: ég a kezében a munka. Más évek­ben felesége is segített neki. Most is nagy szükség lenne a családtagok segítségére, ám ez elmarad. Pedig maguknak csinálják. Néhány napot most is kisegíthetnék a férjeket. Az a néhány nap százezre­ket jelentene. A jászdózsaiak bíznak hozzá, hogy Tábori János elvtárs ezt megérti, s földszerető gazda szíve nem bírja kiállni még azt a néhány hold gyomos kuko­ricáit sem. Bíznak idős Horváth Fe- rencékben, a szorgalmas Amálka néniben, ifj. Hor­váth Ferencben, a Tarna- menti Tsz KISZ titkárában aki majd bizonyára megmu­tatja, hogy nemcsak a moto­rozásban legény, hanem a közös munkában is. Jászjákóhal mi erkölcsök Közeleg az aratás. Ä pa-§ raszti munka legszebb, de|| legnehezebb időszaka. Érrel készülnek mindhárom jász-a dózsai tsz-ben. Cél: gyorsan 1 és minél kevesebb veszteség-gj gél betakarítani a gabonát. Bizakodóak a szövetkezeti gazdák, még akkor is, ha ff sok problémával kell meg- küzdeniök most, a felkészü­lés időszakában. Azzal is! például, hogy Jászjákóhal' máról az egyik tsz részes- § aratásra csábítja a jászdó- zsaiakat. Különösek ezek a jászjákóhal mi erkölcsök, s s talán célszerű lenne az MiiiiiimmimmniHiiimimHHiimiimimi» 'g Száz férőhelyes Istálló épül Kenderesen Kenderesen a földműves' szövetkezet és a községi ta­nács dolgozói elhatározták, hogy a területileg alaposan megnövekedett Vörös Csepel Tsz-t segítik. Leginkább az építkezésekhez igénylik a szövetkezeti gazdák a támo­gatást. Éppen ezért a társa­dalmi munkások pár nappal ezelőtt száz férőhelyes Istál­ló alapozását kezdték meg. Augusztus 20-ra a munkát befejezik és átadják a szö­vetkezetnek használatra aa Istállót. illetékeseknek megnézni. Cél­szerű lenne megnézni annál is inkább, mert tavasz óta Jászjákóhalmáról 80 fo­rintos napszámmal csábítot­ták az embereket növény- ápolásra is. Egyszóval akadnak gon­dok, bajok. Ezek azonban semmiképpen nem akadá­lyozhatják meg a szövetke­zeti eszme végleges diadalát. Az a néhány ember, aki most még nem sokat tesz, rájön majd hamarosan, milyen nagy szégyen, hogy éppen a legfontosabb Időszakban, az induláskor hagyta cserben társait, a közösséget Ettől még nem dől össze a világ, ez igaz, de az is igaz, hogy a szorgalmasak, akik most megkettőzött erővel dolgoz­nak, nehezen felejtenek. És akik szégyen­keznek ... Ök vannak többségben. — Bíznak erejükben és joggal. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Büszkén vall­hatják magukról mindig, hogy ők voltak az új világ fáradhatatlan alapozói. Orosz András, az Új Hajnal Tsz állatfelelőse éjjelét-nappalát a közösségnek szenteli. Pe­dig de nehezen állt rá a szö­vetkezésre. Mióta azonban aláírta a belépési nyilatkoza­tot, becsületbeli ügynek tart­ja a helytállást. Azt vallja: a szövetkezet nagyon jó do­log, de ott is csak úgy élhe­tünk, úgy szerezhetünk még több jövedelmet, ha nem a sültgalambot várjuk, hanem dolgozunk. Sorolták ott a dű­lők végén a többiek nevét is; Varga Frigyest, aki nyolc év­tizedet visel a vállán, de ifjú Horváth Ferenc nem nagyon léphet még a nyomába, özv. Béres Pálnét, ezt a szorga­lomban utolérhetetlen asz- szonyt, Béres Pált, Földi Lászlót, Gulyás Venturt, Kiss Gyulát, Béres Miklósnét, Kiss Margitkát és még sokat, so­kat. Emberek százai erős akarattal munkálkodnak, hogy itt a Tama folyó két partján még szebb, még bol­dogabb legyen az élet. És szégyenkeznek azok miatt, akik mindezt csak nézik. Sz. P. Saját erőből építkeznek a kun­hegyest járásban A kunhegyesi járás új ter­melőszövetkezeteiben megér­tették a gazdák: saját ma­gukon segítenek, ha nem mindig az államra támasz­kodnak. A tiszaburai Rákóc­zi Termelőszövetkezetben 300 férős juhhodályt, a ti- ízaroifi Aranykalászban 50 férős szarvasmarhaistállót, a kunhegyesi Kossuthban ugyancsak 50 férős, s a kun- madarasi Hunyadiban 20 fé­rőhelyes istálló építését vég­zik saját erőből a termelő- szövetkezetek. q tipnjT A pártkongresszus tiszteletére széles körben kibon­takozott niunkaversenymozgalomba bekapcsolódtak a kis­ipari szövetkezetek dolgozói is. Vállalásaik valóraváltasá- ban szép eredményeket értek el Erről tanúskodnak az alábbiak: 30 új cipőmodell A szolnoki Bőripari KTSz dolgozói annakidején megfo­gadták, hogy a pártkongresz­Tsz könyvelők részére kétéves mérlegképes könyvelői tanfolyam indul Megyénk új és területileg megnövekedett termelőszö­vetkezeteiben egyre nagyobb feladatot jelent a helyes számviteli munka pontos nyilvántartása. A megyei ta­nács Mezőgazdasági Osztá­lya ezért körültekintően gon­doskodik a könyvelők szak­mai továbbképzéséről, képe­sítéséről. Ebben az évben 126 új tsz könyvelője végezte el a négyhetes jászberényi tan­folyamot. A most folyó tíz- hónapos képesített könyvelői tanfolyam levelező tagozatán 350 termelőszövetkezeti könyvelő és olyan tanácsi dolgozó tanul, akik a tsz-ek könyvelői munkáját hivatot­tak ellenőrizni és segíteni. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1959 szeptemberé­ben kétéves mérlegképes tsz könyvelőd tanfolyamot indít Szolnokon a Pénzügyminisz­térium Könyvviteli Tanulmá­nyi Felügyelősége. A tanfo­Megérkeztek megyénkbe a Fóti Gyermekváros vendégei Megyénk nőtanácsainak kezdeményezésére sok család vállalta, hogy két hétre, vayy egy hónapra magához vesz a Fóti Gyermekvárosból egy árva kisgyermeket. Hétfán délelőtt 11 órakor meg is érkezett a Fóti Gyer­mekvárosból a gyermekek csoportja. A gyermekek a családoknál vendégként töl­tik el a nyári vakációt. A gyerekek közűi tizennégyen Szobrokon maradnak, a töb­biek a megye más részeiben élő családokhoz mentnek ven­dégségbe. lyamra azok a termelőszö­vetkezeti tagok jelentkezhet­nek, akik képesített könyve­lői oklevéllel, vagy ezzel egyenértékű számviteli képe­sítéssel rendelkeznek és hu­szonkét életévüket betöltöt­ték. Jelentkezési lapokat a já­rási és városi tanácsok me­zőgazdasági osztályainak tsz főkönyvelőinél lehet besze­rezni. A jelentkezési ívet kitöltés után a Pénzügymi­nisztérium Könyvviteli, Ta­nulmányi Felügyelősége, Bu­dapest, V. József Nádor tér 2—i szám alá kell bekülde­ni. A kétéves tanfolyam dí­ja előreláthatólag nyolcszáz forint lesz, melyet kétszázfo­rintos részletekben lehet be­fizetni a következő címre: FM. Tandíj befizetési szám­la. Budapest. 251.012.­Amennyiben a tanfolyam­ra jelentkezett tsz könyvelők ígéretet tesznek arra, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek a szövetkezetbe, helyes, ha a termelőszövet­kezetek tanulmányi alapjaik­ból fedezik a tandíj egy ré­szét. A rendelet előírása sze­rint a kétéves mérlegképes tanfolyamot minden megyei és járási tsz könyvelőnek el kell végezni és helyes ha résztvesznék a tanulásban az 1000 hold redukált szántónál nagyobb területtel rendel­kező tsz-ek könyvelői is* A jelentkezési határidő: 1959, július 15, szus tiszteletére 30 új cipő- modellt készítenek el. A má­sodik negyedév során a kon­fekciórészlegben 19, míg a méteres és reiidelt részleg­ben 11 új modellt vezettek be. A tetszetős fazonok lát­tán sokan rendeltek maguk­nak cipőt a szövetkezetiben. Gondoltak a lakosság jobb kiszolgálására is. A 10. szá­mú javító részleget gyors­javító műhellyé alakították át. A mindenre kiterjedő fi­gyelemnek, a szorgos mun­kának meg is van a haszna. Erre vall, hogy az áprilisi 48 ezer forinttal szemben májusban már 52 ezer forint értékben végeztek rendelt munkát Segítség a mezőgazdaságnak A nagykörűi Vegyesipari KTSz felajánlásában szere­pel, hogy a helybeli Petőfi Tsz részére ötezer forint ér­tékű tervezést végeznek el társadalmi munkában. Áll­ták is adott szavukat Egy 52 férőhelyes tehénistálló tí­pustervének műszaki módo­sítását végezték el, ■ ezzel mintegy hétezer forint ki­adástól mentesítették a ter­melőszövetkezetet Hálőszebagarnlínrák — terven felfii A mezőtúri Asztalosipari KTSz versenyvállalásának el­készítésekor terven felül öt háiószobagamitura elkészíté­sére tett Ígéretet A dolgo­zók igyekezete és a lehetősé­gek jó kihasználása eredmé­nyeként kimagasló ered­ményt értek el a II. negyed­év során: Az előirányzaton felül 20 hálószobagamitúrát gyártottak. Termékeik iránt nagy kereslet mutatkozik, szívesen veszik azokat A KÚTQyÜRÜ hatnak. Az elnökkel Fekécs Jani beszélhetne, de az meg a járáshoz ment be mára. Pedig nem várhat­nak. Jön az aratás. Itt a répa, ku­korica utolsó kapálása, egymás hegyére-hátára torlódik a munka, egy percet sem lehet kihagyni, — Szedelőzködj, Gulyás Dani — néztek Dénes bácsira mindahányan. Gulyás Dénes hát kerékpárra pattant, elporzott a falu irányába. A többiek ez alatt szaporították a falat, keverték a habarcsot, szaloj- iották « lajtos lovakat. Früstök tájban megérkezett Gu­lyás. — Kezdhetjük — újságolta liheg­ve, de lelkendezve. Szeremé, Kislaki, Horváth, Gu­lyás Andris, Demeter Ignác lerak­ták a kőműves szerszámokat, hogy indulnak azonnal Akkor egyszer­eseik meghőkölt Gulyás Dénes. *— Emberek, erről Jani nem pid Semmit. Az ám, Jani. Most már elnök, neki mindenről tudnia kell, ami történik. A kutat pedig nem is sejti. — Akkor majd meglepődik “ nevetett Demeter Ignác. — Meg­vicceljük. Mire megsejtené, kész is lesz a kúti Megtréfálni Janit, a legénykorí cimborát, a gazdatársat, a mostani elnököt. Tetszett az ötlet minden­kinek. Még Rózsás Laci fa mosólyi- totta magát, noha azt tartják róla, éhenhalna, ha « nevetés után kapna fizetséget. Ebben benne volt mindenki. Kü- lönös áramként futott végig az em­berekben a csinytevés gondolata. Mire Gavaldik, az építészmester az ist&llóalap túlsó végén értesült róla már lóét részre oszlott a csapat. — Egyik csoport itt ássa a kút helyét, a gulyakúthoz indulnak a többiek — parancsnokólt Gulyás. Amennyi ásó, kapa, csákány a környéken létezett, azt mind ösz- sieszedték. A gulyakúti részlegnél Gulyás Dénes, a kútgödörásóknál Major Máté biztatta társait^ — Add bele, ami beleféri Hamarosan félmeztelen, gatyára vetkőződött a nép, csurgóit róluk a veríték Sütött rájuk a nap is irgal­matlanul, de a csákány-nyél, a nagy igyekezet mégjobban hevítette őket. Körülárkoltak egy gyűrű mélységig, csípte a sós izzadságlé a szemüket. A másodikhoz értek, mire harangoztak a faluban. Gulyás belenézett a kát mélyébe. — Én nem vagyok éhes, jól be­pakoltam reggel. — Babot főz ez asszony, aztat én nem óhajtom «-* társult « kis Demeter, Szóval nem mozdult senki Ugyanolyan lendülettel vágták, csapták az agyagos talaß. ■— A betyár szentségit, itt a fosó­homok r- káromkodta el magát Rózsás, Két gyűrű után itt n homok. Megette a fene áz egészet. Kilódita- nak egy lapáttal, kettő folyik he­lyette. Azért is hagyhatták el a gulyakutat; teleszaladt homokkal, nem adta a vizet, Egymásra néztek, valami tehe- ( tetten elkeseredettséggel Kislaki sző nélkül eKramodott, azt hitték, mssza sem jön, de kis idő múlva két nagy vederrel tért meg. Ezzel rneritgették a zöldesszínú, pépszerű latyakot. A ruházatuk, az merőegy tücsök volt, egy színt mutatott, a folyékony sárral Délután 4-re elérték ae alsó kútguűrűt, Nemsókkal később a központiak fa kiásták a gödröt. Kutya nehéz munka volt az. Majornak eltört a csákánynyele, Baloghnak beszorult a bakancsa az ásótapodóba, j lesza­kította a talpát. Gavaldiknak, a kő­művesnek több vérhólyagja volt a kezén, mint ujja. De megtettek. Kifogták a lajtos lovakat a gyű- rűhúzatáshoz. Az elsővel éppen vé­geztek, mire feltűntek az asszo­nyok. Nem győzték kivámi> hogy mikor éheznek meg embereik, hát utánuk jöttek, — Ebédezni mikor? — köszöntek nem éppen a legbarátságosabban. t— Mire készen leszünk, <— Mér, ez olyan sürgős? — kí­váncsiskodtak tovább az asszonyok. S mindaddig magas lóról beszéltek míg férjeik nem tudatták velük, hogy megtréfálják Janiit. Az egész nap benn ücsörög a hűvös szobá­ban a járásnál, mire holnap a Tü- zéphez beállít, akkorra készen a kút. Na, erre az asszonyok fa megszelí­dültek, sőt még nekikezdtek a föl­det dúmi. A férfiak odavontatták beállították a kútgyűruket, az asz- szonyok meg kapálták befelé a földhányást, hogy utána ugyancsak a férfiak nagy bunkókkal döngöl hessék a talajt. — Ezzel is megvolnánk «= egye­nesedett ki Gulyás Dénes, de ak­korra lebukott a nap, Egyet-egyet még mindenki csa­pott a hosszúnyelű bunkóval a fris­sen készült kút kávája melleit földkupacra, s szótlanul szedte1 cókmókjaikat hazaindulásra. “ Janf, holnap. . — nevetett fe jóízűen a kis Demeter, A hahotázás átragadt az embe­rekre, meg az asszonyokra is. Egv igen jóízűt kacagták, s akkor vet­ték észre, reggel óta nem fa nevet tek még « mai napon. S ezen újfent derüllek hazáig. BORZÁK kAJOi Gulyás Dénes bácsi még az ál­lattenyésztő szakcsoportban meg­alapozta hímevét, becsületét. S ahogy most tavaszon megalakult a Kossuth, őt tették meg állatte­nyésztési munkacsapatvezetőnek i*. Ősszel terelik majd össze a jószá­gokat is, így Gulyás Dénes éppen azt csinálta, mint a többiek. A ma­ga gazdaságán kívül törődött a kö­zössel, kapálta a silókukoricát, se­gédkezett az istálló építkezésnél. Az istállót maguk telhetőségéből gondolták felhúzni a gazdák. Ügy voltak vele, ne szaladjunk minde­nért az államhoz, mert azt vissza is kell egyszer fizetni. Kislaki Bá- lintnák egy romos tanyáját lebon­tották, az összeadott pénzből vet­tek valami fa- és téglaanyagot, le­fuvarozták a kijelölt tanyaközpont­ba, s hozzákezdtek a fundamentum ásásához. Igen ám, aki épít, jól tudja, a falba malter kell, a mal­terhoz pedig víz. Ott van a Miller, hordták abból lajtorjával. A Miller viszont a központtól jót két kilo­méterre hizlalja a halcsíkokat, vízi­bogarakat és lajt is összesen egy sikerült a faluban, az i« kisebb űr­tartalommal. — Kút kéne — ráncolta homlo­kát Fekécs Jani, az elnök, Szebeni Miklós szomszédjánál este, mikor szóba került a víztávolság. — Na, holnapután megpróbálko- zak a Tüsépnél köszönt «1 ágy tízóra tájt. Szebeni Miklós adta tovább a tagoknak másnap reggel —■ A fűzfánfütyülős rézangyalát, nem Tüzépet e-» kamyarította el Horváth Béla. — No, — néztek rá a többiek. — Ott a beszakadt gulyákat. Ügy sem használja senki. Ez bizony igaz. Haszontalan, el­hagyott kút, kivehetnék a gyűrűt belőle, egy fillérbe se kerülne. Dehát mégse tehetik meg. Nem. mert a kút a községé tanácselnöki engedély nélkül hozzá nem avtU-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom