Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

1959, Július 10. SZOLNOK MEGYEI NEPLAf 3 A gazdák kérdeznek — a Néplap válaszol VETHETNEK-E MÁSODVETÉST AZOK, AKIKNEK TE­RÜLETE A SZÖVETKEZETI TÁBLÁBA ESIK? Gyakori jelenség mostaná­ban, hogy a kalászosok leke­rülése után másodvetésre művelik meg tarlóikat a gazdák. Azt mondják, jog­gal teszik, mert a termelő­szövetkezetük csak ősszel kezd. Hogy is áll a dolog? A tagosítások során a föld- rendezéssel minden termelő- szövetkezet részére kijelöl­ték a táblákat, s azokat a t»z-ek birtokba vették). A birtokbavétel percétől kezd­ve a tábla szövetkezeti tu­lajdon. S azzal csak a ter­melőszövetkezet rendelkez­het továbbra. Annak a gaz­dának, akinek területe a szö­vetkezeti táblába esett, arra joga van, hogy learassa azt a terményt, amely a tagosítás idején rajta volt. Az esetben természetesen, ha helyette kártalanításul nem kapott ugyanolyan vetésterületeit, vagy nem kártalanították. A termény levétele után azonban már semmiféle munkát nem végezhet a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek tudta és beleegyezése nélkül. A másodvetések ugyanis akadályozzák a szövetkezeti táblák kialakítását, az egy­séges szövetkezeti munkák kezdetét. Azok a gazdák, akik bevitt földjeiken tar­lóvetést végeznek, megsér­tik a szövetkezeti vagyont, melyet a törvény szigorúan büntet. Legjobb eset, ha a tábla kialakításakor az en­gedély nélküli másodvetés vetőmagját a szövetkezet megtéríti, vagy ha a tábla kialakítását a másodvetés akadályozza, ez esetben a szövetkezet kiszánttatja. Né.sierü a kélmenetes aratás Ezévben megyénkben elő­ször kísérletképpen Kisúj­szálláson, Mezőtúron, Túr- kevén, Karcagon és Mester- szálláson a gépállomások körzetében kétmenetes ara­tást végeznek. A kétmenetes aratás lényege az, hogy az áratógép a cséplés előtt 2—3 nappal levágja s renden hagyja a gabonát, amely ki­tűnően megszárad. A cséplés után fajsúlytartalma eléri a 84 kilogrammot; Nedvesség- tartalma csupán 14 százalék körül mozog, úgy, hogy csép­lés után azonnal tárolható, A termelőszövetkezeti vá­rosokban meghódította a ter­melőszövetkezeti gazdákat a kétmenetes aratás, s azon versengnek; a gépállomások hová küldjék a kétmenetes arató-cséplőgépeiket. Másodszorra kaszálják a lucernát Megyénk talajadottsága ki­válóan alkalmas a lucerna, vöröshere, s más takarmány­félék termesztésére, össze­sen 35 ezer 116 hold lucerna díszük a megye területén, s a kiváló időjárásnak megfe­lelően már a második kaszá­lás is befejezéshez közeledik. A termelőszövetkezetekben a lucernaterület 75 százalékán már végeztek a lucerna má­sodik kaszálásával is, s ez­zel egyidőben — főképpen Jászberény és a Nagykunság környékén — kaszálják a rétek sarjuit is. n szemveszteség nélküli betakarításért Hogyan mozgósítanak az aratásra a kunszentmártoni pártszervezetek Néhány nappal az idei aratás megkezdése előtt ta­nácskozásra hívta a község párttitkárait a helyi párt- bizottság. Mindenki tudta, miről lesz szó. Aratás előtt álltak — tehát ez a napirend. — A pártszervezeteknek nemcsak a kommunistákat, hanem az egész tsz-tagságot kell mozgósítaniok az ara­tásra, mert többhelyt meg­dőlt a gabona és ott kézierő­vel kell betakarítani a ter­mést — kezdte Vincze Mi­Kiszesek ! Kaszára, kombájnra! Ezzel a címmel jelent meg a július 3-i Néplapban egy cikk, amely a kunszentmár­toni járás kiszeseiről szólt. Ebben a tudósításban olvas­tuk, hogy a járás fiatalsága példásan helyt áll a betakarí­tási munkáknál Levelemben én is arról számolhatok be, hogy a mi fiataljaink sem maradnak hátul a termés betakarításá­ban. Az őszi árpát arató négy kombájnon tizenkét kiszísta lány dolgozik és ők is kora­reggeltől késő estig, erejüket nem kímélve, helyt állnak az aratásiban Ha kell, vasárnap is dolgoznak, mert fiatal­jaink is örülnek annak, hogy szemveszteség nélkül betaka­rítjuk a gabonát. Munkájuk­hoz nagy ambíciót adott, hogy £#& nap. a tá&őtözá fatalakkal szerzéséért. Megtámadták a KISZ-tábor parancsnoki sát­rát és rövid közelharc során visszaszerezték a zászlót. Most, hogy ne áruljunk el titkot, az úttörők akarják el­rabolni a kiszesek tábor zász­laját; '~lf .a eljön a hétvége, szo- morúan gondolnák a táborozok arra, hogy hajóra kell szállni és helyüket elfog­lalja egy másik csoport. Olyan szívesen maradna min­denki még egy hétig *— de menni keil. S táborozás vé­gén felhangzik a dal: Ott voltunk boldogok, Hol az öreg Tisza ballagott... T. Papp Imre agronómus terü­letén, Fehér Gábor brigádjá­ban a 72 holdas őszi árpatáb­lán 19 mázsa fél kiló a csép- lési eredmény holdanként Ez tsz-ekben most még ritka je­lenség. Mi is arra töreke­dünk, hogy felsorakozzunk azok mögé a tsz-ek és álla­tni gazdaságok mögé, ame­lyek 20—21 mázsát termel­nek őszi árpából egy holdon. Arról is beszámolhatok, hogy a szemszállítás nálunk is az új módszerek szerint történik. Zetorok szállítják a kombájnszérűre, ahonnét lég- fúvással viszi a szerkezet a gabonát a 100 férőhelyes te- hénisitálló magtárpadlására. A mi tagjainknak és a ki- szeseinknek is van még mit tenni a közeljövőben, mert a 280 hold őszi árpa, 400 hold búza, 150 hold tavaszi árpa aratását még nem fejeztük be, de a 90 hold őszi árpake­verék és a 250 hold zabos- bükköny aratását sem. Az 5 kombájn, a 2 arató­gép mellett 40 kézikasza se­gít a gépeknek. Minden mun­kahelyen példát mutatnak fiataljaink és ennek eredmé­nyét az idei jövedelemelosz­tásnál tapasztalják, amikor bőven vihetik haza a példás munkáért kapott pénzt, ter­ményt. A gazdag jövedelem­re azért is küátás van, mert minden terményféleségnél túlteljesítettük a betervezett termésmennyiségeket; Endrédi Károly, a kunhegyes! Vörös Október Tsz párttitkára hály községi párttitkár, majd megbeszélték apróra, hogy mit hogyan kell csinálni. A pártvezetőségi tagok és azután az alapszervezetek párttagsága gyűlt össze a tit­kári értekezletet követően. A párttaggyűléseken is külön napirendi pont volt az ara­tási felkészülés. — Kérdés: miért foglalkoznak a párt- szervezetek az aratással, hi­szen az gazdasági feldat, s a gazdaságvezetés úgyis meg­szervezné a betakarítást Ez így is van, de a kommunis­ták, mint az ország vezető erejéhez tartozó emberek, mindenütt felelősséget érez­nek a gazdasági feladatok végrehajtásáért. Ellenőrzik azt és javaslatokkal segítik a tennivalók megvalósítását. Elmondhatják: nincs talán megyénkben egyetlen olyan pártszervezet sem, ahol ne adtak volna jelentős segít­séget az idei aratás meg­szervezéséhez és most magá­hoz a betakarításhoz. Kunszentmárf ónban is több értékes javaslat, kez­deményezés született a párt­taggyűlések során. A kom­munisták munkára szólítot­ták a tagságot azzal, hogy a saját kenyérről van szó és nem mindegy, hogy egy hold­ról mennyit takarítanak be. A Búzakalász, a Zalka Máté Tsz-ekben a párttagok javas­latára felmérték, hogy meny­nyi embert lehet kivonni a műhelyekből és az egyéb munkahelyekről. Mindenkit az aratásra irányítottak. — A kenyerünkről van szó — kezdődött a nyugdíjas tsz- ta^okhoz szóló felhívás a Zalka Tsz-ben. — Az időseb­bekre is számítunk. Akinek telik erejéből, azt munkára hívjuk. A MYUofdi fás kommu­nisták, F. Szabó István 71 éves, Vincze Lukács 73 éves tsz-tagok példájára jelent­keztek a tsz-vezetésnél a be­takarítás könnyebb mun­káira. * ' — Mi, kommunisták a csa­ládtagok munkábaállításánál is mutassunk példát — mond­ta ki a Zalka Máté Tsz párt- taggyűlése. — Elhatározták, hogy nemcsak a feleségeket, hanem a nyári szabadságon lévő hozzátartozóikat is fel­keresik és megkérik őket: álljanak csatasorba az idei kenyérért. Annyi is az „ide­gen” a gabonatáblákon, hogy alig tudnak eligazodni a mun- kaesaoatvezetők. Négy és félezer hold gabo­na ért kasza alá az idén a község tsz-eiben. A termés is jó, búzából 14, őszi árpából 17 mázsa. A kalászosok leg­nagyobb részét a gépállomás vágja le. Az idén már nem fordul elő, ami az elmúlt években gyakori volt, hogy a tsz-ek hiába várták a kom­bájnt, a gépet, az sűrűn el­tört, bedöglött. Kézzel kellett nekikezdeni a munkának és a betakarítás elhúzódása miatt pergett a szem. — A községi pártbizottság idejében ellenőrizte a gépál­lomás aratási felkészülését. A gépszemle kiválóan sike­rült és nem is romlik a gép az idei aratásnál. Azok ja­vították a kombájnt, akik most dolgoznak vele, tehát saját érdeküket szolgálta a becsületes munka — számolt be a község párttitkára a gépállomás helyzetéről. A gépállomás kombájnosai között pedig folyik a vetél­kedés, hogy ki vág le töb­bet — kevesebb idő alatt. A versenyben a párttagokat az elsők között lehet találni, s ez is a kommunista példa- mutatásra vall. Azt lehet tapasztalni a községben, hogy az aratás símán, zökkenőmentesen fo­lyik. Ez azonban nem nyug­tatja meg a községi pártbi­zottságot: rendszeresen el­lenőrzi a betakarítás hely­zetét. Még az aratás előtt a pártbizottság tagjai felosz­tották maguk között a község tsz-eit és Baranyi József a Búzakalászban, Mucsi György a Haladásban, Vincze Mihály a Zalka Máté Tsz-ben ellen­őrzi a betakarítási mun­kákat és szükség esetén köz­vetlen segítséget nyújt A telefon is sűrűn cseng a községi pártbizottság szobájában. Kakukk Károly, a gépállomás főagronómusa is tájékoztatja a pártbizott­ságot, hogy hol mennyire ha­ladnak a munkákkal. Az idő is kedvez, a munka is jól halad és éppen ez a két do­log ad alapot ahhoz a re­ményhez, hogy az idei ara­tást jóval előbb befejezik, mint a tavalyit Nagy a való­színűsége annak, hogy az augusztus 1-től 7-ig tartandó pérttaggyűléseken már arról lesz szó: miként zajlott le az idei aratás és mit kell tenni a cséplés gyors befejezé­séért Mindegyik termelőszövet­kezetben és községi vi­szonylatban is úgymondva „kezükben tartják” a párt­szervezetek a betakarítási munkákat Jelentős dolog, hogy a pártonkivüliék és a kommunisták is egyforma akarattal, lelkesedéssel, am­bícióval dolgoznak. Ez be­tudható annak a rendszeres politikai felvilágosító mun­kának, amit a község párt­szervezeted végeznek nem­csak az aratás, hanem az egyéb gazdasági munkák végrehajtása érdekében is. Tóth József A svájcisapkás motoros NAGY PORFELHŐT ka­varva Csepel berreg a kátyús dűlőúton. A nyeregben kék- overallos, svájcisapkás fiatal­ember rázódik. Napégette ar­cát, ruháját por lepi, foga között is por csikorog. Szidja a döcögős dűlőutat, de azért megy, mert mennie kell. Aztán átvág egy sekély ár­kon, be a tarlóra. Ott megáll, standardre állítja a motort és gyalog megy tovább. A tábla túlsó végéről kombájn közeledik. Mellette ballag egy ideig, majd a zsákba nyúl és kivesz egy marék ár­pát. Morzsolgatja, nézegeti, egy-két szemet fogával is ket­téharap. —- Elég érett, " mondja magyarázatképpen a zsákos­nak. — Tartottam tőle, hogy itt a laposban még nem jó. De vághatják nyugodtan. — Azzal fogja a motort, berúg­ja és indul tovább. Megint dűlőutak, megint por, döcögés. Egyszercsak szeméhez eme­li tenyerét, a távolba kém­lel. Attól, amit látott, rossza- lóan csóválja fejét és ráhúz­za a gázt De aztán újra csök­kenti a sebességet, mert a véket, majd ő Is elindul. Mo­torjával hol itt, hol ott tűnik fel. Ellenőriz, segít, tanácsot ad. Sok helyre kell eljutnia, hiszen nagy a tsz határa, kö­zel négyezer hold. S hogy minden munka rendben men­jen, azért ő, a svájcisapkás fiatalember felelős. A neve: Matuz János, a kenderesi Vö­rös Csepel Tsz főagronó- musa, ESTE 6 ÓRA felé találkoz­tunk vele a tsz tanyaközpont­jában, kimutatást készített az aratási munkákról. Mind­össze 24 éves. 1957-ben vég­zett a debreceni Mezőgazda- sági Akadémián. Idén már­ciusban jött a tsz-be. azelőtt a Növényvédő Állomásnál dolgozott. — A tsz-nek szüksége volt mezőgazdasági szakemberre. Hívtak, eljöttem, — mondja egyszerűen A tsz nem volt idegen szá­mára, hiszen a Növényvédő Állomásnál is tsz-ekben dol­gozott. meg az Akadémiáról is kijártak a termelőszövetke­zetekbe. — Azért egy kicsit mégis nehéz volt eleinte. — meséli emlékezve, — Tapasztaltam jónéhány olyan hibát, helyte­len felfogást, amit egy kor­szerű nagyüzemi gazdaságban nem lehet elnézni. Például arról kellett vitatkoznom em­berekkel, hogy kell-e a siló­kukoricát kapálni, vagy sem. Meg a munkafegyelemmel is volt egy kis baj. Lassan az­ért rendbe jött minden. Ma már nem azt nézik, hogy le­telt a tíz óra, hanem hogy elvégezték-e, amit kell — TERVEI? — Hogyne, vannak. Fej­leszteni kell a gazdaságot. Ma a jövedelem nagyobb részét a növénytermesztés, kisebb részét az állattenyésztés adja. Ezt az irányt kell megváltoz­tatni. Fokozni az öntözés mértékét, a takarmányöntö­zést. Szám szerint és minősé­gileg fejleszteni kell az állat- állományt, növelni a kerté­szetet. Munkaerőhiány ... ? Majd fokozzuk a belterjessé­get. Amint látja, van itt fel­adat elég. Ilyen lelkesedéssel, ennyi energiával, mint amennyivel Matuz János rendelkezik, biz­ton sikerülni fog. Minden ide­jét, még a vasárnapjai jóré­szét is a tsz-ben tölti. Mun­kájához csak sikert kívánha­tunk, Patkós Mihály />/ emigen gondoltak egy- kor arra Boksa grófok, hogy a kastélyukat körülölelő gyönyörű parkban a megye ifjúságának vezetői töltenek feledhetetlen napokat. Az öreg Tisza partján az évszá­zados platán, gesztenye és fenyőfák alatt most zöldszínű, sátrak bújnak meg s estén­ként tábortűz fényénél rop­ják a táncot a fiúk, lányok. Már két hét óta zajos a li­get Tiszákürtön. KISZ titká­rok, vezetőségi tagok ismer­kednek az ifjúsági mozgalom vezetésének módszereivel, a szervezet előtt állá feladatok­kal. Közben pihennek, szóra­koznak, ismerkednek a táj­jal, a környező termelőszövet­kezetekkel. Mert a táborozás alatt kiruccannak egy-egy tsz-be is, hogy karjuk erejé­vel segítsenek a betakarítás- ban. Nehéz volna meghatározni, hogy mi a legszebb a táboro­zásban. A reggeli katonás éb­resztő, a kirándulás, a közös játék, a hasznos vezetési módszerek elsajátítása, a sza­kaszok sportvetélkedései vagy a mozgalmas éjszakai riadó. Mindenből van esemény bő­ven. SiUye Gábor táborpa­rancsnok azt sem tudja, hogy mit említsen meg először, ö természetesen azt tartja leg­fontosabbnak és a tábor cél­ja is az, hogy továbbképezzék a vezetőségi tagokat, politi­kailag felkészítsék őket a szervezetek tartalmasabb ve­zetésére és alaposan megis­mertessék velük a szervezeti szabályzatot, amelyet nem mindenütt tartanak be ma­radéktalanul. „Akaduje haj, haj, haj!” *=» hangzik fel az indián csata- kiáltás — amikor vendég ér­kezik a táborba. Egyhamar a szabadtéri tanterem, a négy­százéves platánfa alá gyűlnek a fiatalok és csak győzze hall­gatni a vendég, hogy mivel is töltik napjaikat. — Nem jó a lányokkal együtt táborozni, mert már az első napon is megjártuk, — mondja tréfásan Orsós Já­nos, az első szakasz parancs­noka. — Annyi ruhát hoz­tak, mintha divatbemutatóra ■ jöttek volna —■ és mi görnye- , deztünk a bőröndjeikkel a í táborban. — Ti meg olyan gyávák 1 vagytok, hogy az esdi tábor­tűznél még táncolni sem ké­ritek fel a lányokat, pedig mi nem harapunk ám — kontráz vissza Ágoston Ilona jászfényszarui, Szabó Mária karcagi vezetőségi tag. S7\ idámság, játék, tréfa fű- szerezi a komoly ta­nulást. De van ám vita is bőven, mert ha azt meri kér­dezni valaki, hogy a két sza­kasz közül melyik a példá- sabb, melyik az első tanulás­ban, sportban, mind az 51 to­rokból felharsan a saját sza­kasz érdemeinek a hirdetése, ami felér egy kis vásárrali Végül mégiscsak azt lehet ki­hámozni, hogy az e lső sza­kasznak vannak szebb ered­ményei Ez azonban még vál­tozhat a hét végi táborozásig Bár Kalla Tibor sportfelelős azt tartja, hogy sportban végleges az első szakasz első­sége. Talán Bors Lajosnak van a legnehezebb dolga a tábor­ban, mert ő a gazdasági ügyek főnöke. Még nem sike­rült annyi élelmet az asztalra varázsolni, hogy ne mondják a gyerekek: van-e még va­lami harapnivaló. Pedig a koszt bőséges, hiszen jóma­gam is otthagytam felét az ebédnek. Dehát a friss leve­gő, a fürdés, na meg a hí­zást verseny (ebben a lányok nem vesznek részt) megkí­vánja a gazdagon terített asz­talt. — Állj, ki vagy? A jelszót! I— hangzik fel néha az éjsza­kában. Mert az éjjel sem múlik el mindig nyugodtan Az őröknek ugyancsak ébe­reknek kell lenni, mert visz- sza akarják adni a szomszéd­ban, Tiszaugon táborozó út­törők a tartozást. Az történt ugyanis, hogy a kiszesek az úttörőtábor esti parancshir­detésekor lopva kihallgatták, hogy hová rejtik a zászlót. S egy alkalmas pillanatban el­rabolták azt,. S megindult az úttörőtámadás a zászló vissza­• motor veszélyesen ugrál a döeeenőkön. Sietne pedig na­■ gyón, mert amott, e búzatáb­lában áll az aratógép. Végre ■ mégis odaér. Akkorra a traktoros már ki is szerelte és szapora szent­ségeléssel mutatta az eltört alkatrészt; — Nincs félórája, hogy itt volt a brigádszerelő. Akkor még nem volt semmi baj. — . Alighogy elment, eltörött. Csak annyit kérdez: — Van a gépállomáson tar­talék? S az igenlő válasz után már robog is a motorral. Alig telik el egy óra, máris itt van az új alkatrésszel. Maga is nekilát, segít a be­szerelésnél. — Újabb félóra múlva verejtékező homlokát törölve egyenesedik fel a traktoros. — Köszönöm, agronómus elvtárs! Meglátja, estig beho­zom ezt a másfél órát. — Jól van, — mosolyodik el a svájcisapkás — de a minőséget ellenőrzőm. — Lehet — rikkant boldo­gan a traktoros, és indítja a gépet. A svájci sapkás nézi egy darabig a lepottyanó ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom