Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

1959. július 8.’

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

• •

— Hagy atyáskodó oaKotnás a Eaglóuót —

A KERÜLET, ahol barátaink élnek

Egy vallomással tartozom. A Zugló, Budapest XIV. kerülete számomra nem egy riporttéma a sok közül. Szülőföldem. Ahogy a költő mondta: „Tudom, hogy merre, kik mennek az úton.” Ismerem ezt a tájat. Büszke vagyok hát arra, hogy megyénkben néhány hónap óta nagyon sokan gondolnak szeretettel és megbecsüléssel a Törökőr, vagy Nagy Lajos király útjának lakóira. És fordítva: ezek az emberek is visszaemlékeznek egy-egy Szolnok megyei falu parasztembereinek arcára;

Megyénk barátságot kötött a Zuglóval. A kerület üzemei és vállalatai segítenek termelőszövetkezeteinknek a nagyüzemi gazdálkodásban. Van ebben vala- lami csodálatos. Egy budapesti munkás — mesélték — éjjel ugrott talpra, hogy villanyt gyújtva felvázolja magának az imént eszébe villant ötletet: hogyan lehetne az udvar sarkában heverő kiszuperált dugattyúból épkézláb masinát fabrikálni a szövetkezetiek részére. A Lendület KTSz párttitkára szabadságát arra használta fel, hogy a közös utat választott gazdáknak segítsen. Barátság ez. Nem vasárnapi vendégeskedés, hanem rendszeres, átgondolt segítség. Munka. Ez jogosít fel engem arra, hogy most bemutassam Budapest XIV, kerületét, a Zuglót, ahol ők élnek és dolgoznak;

Éjjel-nappal szünet nélkül gördülnek a szerelvények a Rákos- rendezőre. Budapest egyik legnagyobb teherpályaudvarára. Fát, szenet, gépeket szállítanak a kocsik az ország minden tájára.

KISKOROMBAN azt hittem, hogy a világ a Városligetnél ér végeffc A környéket a Víztorony uralta, amelj vastag lábain kerek várbástyaként magasodott egy kis domb tetején. A domb oldalán télen szánkózni szoktunk A távolban — vagy tíz percnyire — a titkokba robogó he- lyiérdekű vasút zárta le Kőbánya felé a mi gyerekbirodalmunkat. De hol van ez már? A Víztorony eltűnt, a dombot lecsiszolták a hatalmas földgépek és ahol valaha gyerekek csusszantak, ott most a Népstadion betonőri- ása emelkedik. A minap arra jártam és elnéztem, hogyan mutat a házak fölé a stadion esti villanyvilágításának épülő piros vasoszlopa: mint egy figyelmeztető hatalmas ujj*

A XIV. kerület jóval nagyobb ennél a régi kis világnál. A Városligeten és az Állatkerten, a Vidám Parkon túl — Újpest határán — hozzá tartoznak a Rákosrendező végtelenbe vesző vágányai, ahol ezer és ezer tonna áru zakatol át a tengelyeken. Észak-kelet felé Rákosszent- mihályig terjed, Rákosfalva még hozzátartozik. Százharmincezer ember él itt, 50—60 ipari üzemében mintegy negyvenezren dolgoznak, — évente 2—2.5 milliárd forintnyi értéket termelnek;

Hol is kezdjük az ismerkedést? Talán valahol ott, ahol Horváth Géza tanácselnökhelyettes,, aki könyvet is akart írni a kerületről, elindította a beszélgetést:

— A Zuglóban régen meg lehetett találni a proli proliját és a tőkés tőkését;

AZ AJTÓSI-DÜRER sor

körül előkelő villák sorakoztak, a Kaszinóban az úri világ krémje mulatott, a Törökőrön nyomorult viskók támogatták egymást és a szemétben kutattak az éhezők; Itt minden volt. Valaha még láp és mocsár is;

Csak a múlt század első évtizedeiben vált ez a rész lakott területté. Néhány évszázada itt tartották a híres rá- kosi országgyűléseket. 1514- ben ide sereglett össze negyvenezer ember, keresztes hadÁm ezen az emberi közelségen túl is van valami sajátos a kerületben: az egészséges lokálpatriotizmus.

Horváth Géza mondotta el, hogy ebben a kerületben 33 ezer ember dolgozik társadalmi munkában, ingyen. Együtt az egyszerű munkások és a kerület vezetői. Csatornát, villamosvágányokat fektetnek, óvodát, utat építenek, füvet, virágokat ültetnek. A mozgalom mindenkit magával sodort,' az utakon ásóval, lapáttal felszerelt embereket látni, akik munkaidejük után addig dolgoznak, amíg a látóhatár peremén lebukik a nap. Egy mesterember már ezer munkaórát dolgozott térítés nélkül: két bölcsődét festett ki.

A legjobbak arany- és ezüst jel vényeket kapnak — dehát itt nem ez a lényeges, nem is azért csinálják. Magukért, egymásért És viszonzásul is.

A ZUGLÓ LAKÓI, a Divat Cipőgyár, a Fémibútorgyár, a Filmgyár, a Fővárosi Autóbusz és a Villamosüzem, a Zuglói Gépgyár, a vetítőgépeket készítő Filmtechnika, a vegyicikkeiről híres REA- NAL gyár és a többi üzemek dolgozói, a háziasszonyok, az iskolások rengeteget kaptak az elmúlt években a nép államától. A kerület lakossága a felszabadulás óta hatvan- kétezerrel nőtt. Akkor tíz iskolája volt, ma huszonegy. Eltűnt a Dózsa György úti halálsorompó.

seit is. Emellett pedig már zsebrádiót is készítünk, és'ki tudná sorolni, mi-mindent máig.

PILLANATRA méláz csak az elröppent évtizedek felett,

A Reanal Finom- vegyszergyárban elsősorban foto-anya- gokat készítenek, kitűnő minőségben. — Képünkön a bonyo lult berendezéseket vizsgálja felül a gyár egyik dolgozója.

Valaha bölénygulyák legeltek a mai Városliget lápos-ligetes területén. Ma ez a főváros legszebb parkja. A tavat, s a sziget ékét, Vajdahunyad várát minden látogató megtekinti. Alpár Ignác ebben az épületben a magyar történelem leghíresebb épü letelnek elemeit egyesítette.

resném őket. Az utolsó, ahol nemrég még keresztülvágtam a Hungária kőrútról a Vorosilov út felé, néhány hónap alatt tűnt el, az Erzsébet királyné útján és másutt ösz- szesen mintegy 3900 lakás épült. És mindenütt parkok, kertek, játszóterek. A Zugló a zöld ligetek és a gyerekek kerülete.

Rohamosan nőnek az üzemek is: új csarnokokkal, új gépekkel gazdagodnak. Emelkednek az igények. Az emberek jólöltözöttek, adnak a divatra, még a Törökőr vidékén is. 1957-hez viszonyítva tavaly 30 százalékkal nőtt az áruforgalom.

Nem lenne jó és igaz, ha csak világos színek szerepelnének palettámon. Van még gond elég. Kevés a középiskola, a vízhálózatot, a csatornahálózatot bővíteni kell, s az új lakásokhoz sokszor késve épülnek az üzletek és iskolák. Egyes területek közlekedése js rossz. De mindez nem örök probléma: megoldják, ez biztos. Ki merte volna, merész álmodozó, megjósolni egy évtizede a mai Zuglót?

*

BÚCSÚZUNK. Még a Pestet ismerő emberek közül is legtöbben csak a Vidámpark szédült-kacajos mulatságaira, a hullámvasút zuhanására, az állatkerti oroszlánok bőgősére, vagy a Városligeti tavon sikló csónakok ringására emlékeznek a Zuglóból. Ezért beszéltem én most a lakásokAmi pedig n lakásokat illeti, hadd mondjam el, hogy a mi környékünket hajdanán gazos grundok övezték, ahol néha bújocskáztunk, néha fo- Ciztuafc — ma más k*>

gyűljenek a hazatérők, a másik alá pedig azok, akik vele tartanak az emberi jogok visszaszerzésében. A jobbágyok a felkelésit választották. Dózsa Cegléd felé vonult a derékhaddal és Tömöri itt verte szét ágyukkal Száleresi kaszákkal, kapákkal felfegyverzett parasztjait, akik Rákos mezején maradtak „őst-, rom alatt tartani” Pestet

Eötvös József írja századok múltán:

Hallgatva ín Rákosnak szent

határa.

Ah, régen hallgat Immár a

magyar,

S a hősök elenyésző nyomdokára, Az esti szellő új fövenyt takar... Hallgatva áU a tér, s szívünk _ szorul,

Egy könny beszél hazánk

nagyságlról.

A Zugló a múlt század elején született meg a Ligettel. Később kinőttek az első lakónegyedek, nemcsak a Stefánia út, a híres kocsikorző. ahol a kiegyezés után Budapest arisztokráciája parádézott, hanem az első külvárosi települések is ekkor születtek;

TÚL SOKAT beszéltem a történelemről? Lehet. De any- nyi minden fűződik ehhez a tájhoz. 1900-ban a Thököly út 56-ban, (ma moziépület) alakult meg a Vasas szakszervezet, 1919-ben ebben a házban gyűlt össze először, alakulóban, a Tanácsköztársaság ideiglenes kormánya. Itt volt az első tanoncsztrájk és az első tisztviselősztrájk. A Korong utca kis házai József Attila keserű gyermekkorának emlékét őrzik:

A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakodtk, mint a guanó keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül • ez a kor.

Es mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt — hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt.

Moshatja vér Is » ilyenek

vagyunk.

UJ nép, másfajta raj.

Az új Zuglónak még nem akadt dalosa, de az emberek

Zsigmond 39 éves autóbusz- vezető gyerekeiről), vagy a hatalmas üzemekről, amelyek közül nem egyet az egész világon ismernek.

Ezekben az üzemekben nem a számokat kérdeztem. Tudom, néha mindennél többet mond egy emberi arc. Tolnaj Pali bácsi azon a napon ment nyugdíjba, amelyen meglátogattam a Telefongyárat. Fejéről már elvitte a hajszálakat az idő, vonásait mélyre véste. Sokat tud az üzemről: huszonegy éven át életének egy részét jelentette.

— Kérem, én beszéljek? (Széttárt kar, zavart mosoly.) Én igazán kis pont voltam itt, a beérkezett árukat adminisztráltam. Persze, fontos dolog ez, nagyon fontos, hiszen itt jön be minden, az egész gyár ezeket az anyagokat dolgozza fel. — Kérem, amit én itt átveszek, az elkerül később a világ minden részébe. Valaha csak telefonokat készítettünk, de ma már szerelnek nálunk vasútbiztosító berendezéseket Is. Ezek milliókat érnek és már Csehszlovákiában és Kínában is felállították őket (Fény a szemben: úgy ám!) Ezekből az anyagokból csinálták meg a moszkvai stadion, de a Népstadion jelzőberendezéViszomt kérem, ma már több mint háromezren vagyunk.

Most az egész arcot elönti az élmény pírja:

— De tudja, nem is ez a legcsodálatosabb. Hanem az emberek. Most egy félórája egészen váratlanul összejöttek a munkatársaim, meg a pártalapszervezetből az elv- társak és olyan szépeket mondták,- hogy én nem is tudtam: ennyit érek nekik, ennyit jelentünk egymásnak. Nehéz is lesz otthon. Csak a kis kert vigasztal, ahol majd eldolgozgatok, meg az unokák, akiknél édesebb gyerekek (most dörtnögő nagypapává alakul át) azt hiszem — nincsenek.

AZT MONDTA Pali bácsi: az emberek. Tényleg, milyenek itt az emberek? Vagy öt éve történt, hogy egy gyárigazgató szobájában csöngött a telefon.

— Igazgató elvtárs? Igen?

Kérem, ön egy lelketlen, lelkiismeretlen vezető. Hogyan lehet kidobni egy embert* aki deszkát kér földes szó- , bája padlózásához? A saját ; üzeme dolgozóját? t

Ferber Tibor meglepődve válaszolt: j

— Kérem — talán téves < kapcsolás ... De mondja meg, ( kiről van szó, nekem talán ]

A Varsó utca mellett, a Tanácsházzal szemben éveken át elhanyagolt grund húzódott. Most a környező vállalatok és hivatalok dolgozói munkaidejük után kellemes, pihentető zöld parkot varázsoltak helyén.

járatra; Amikor a fegyveres parasztoktól megrémült Ba- kócz érsek hazaküldte a kereszteseket, Dózsa a mai Városliget területén tűzött le két zászlóti az egyik alá

költői szavak nélkül is büszkék rá. Szeretik ezt a tájat.

Egyforma örömmel beszélnek a két hete, vasárnap az Uzsoki kórházban született négvesikrafcrőiL — (Domonkos

tünk be az ostrom után romot takarítani, mert lebombázták a raktárakat Ebben a kerületben egymást érték a repülőtámadások. Vasutak fondák be és cvárüzemek.

— Kérem, talán ezren jöt van megfelelő deszkám, szívesen segítek.

A vonal másik végén eg; újságíró beszélt A különö" téves kapcsolás nyomán ki jött ebbe az üzembe, a Zug lói Kötöttárugyárba és meg rajzolta a köztiszteletben állc becsült munkásigazgató port réját. (De hadd jegyezzen meg itt: a kerület mindéi üzemének igazgatója munká és például csak a Telefon gyárból háromszázhúsz em bér került a felszabaduld óta vezető állásba.)

A TÉVES KAPCSOLÁS régi história, de jellemző. A: emberek ma is sokmin denr készek egymásért. A Zugló Kötöttárugyárba azért látó gattam el, hogy a 107.7 szá zalékos tervteljesítésről, a exportról, az új külföldi gé pékről és az ízléses bébiru hákról adjak hírt, de végű más került a noteszbe. Kévé a hely, de azt még megírom hogy Bállá Ignácné párttitkár nemrég rendbehozott égj házasságot. — Az asszony i gyárban dolgozott, a fér; válni akart: beszéltek vele és az ember visszatéri Pe- dighát egy család magánélete nem hivatalos ügy

ról, a történelemről, a gyárakról és az emberekről. Ezért beszéltem én barátainkról és arról a városnegyedről, ahol élnek.

Baracs Dénes