Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

w 1959. Július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Traktoros gondatlanság — traktoros hőstett Demeter Imre, a Törökszent­miklósi Gépállomás kengyeli üzemegységének traktorosa gépére nem szerelte fel a szikrafogót. Qabonaföldön szántott, s ráhajtott a már összehúzott kombájnszalma csomóra, ami a kipattanó szikrától tüzet fogott. A fia­talember a felcsapó lángoktól megijedve, gépével hátra akart jönni, amiben viszont akadályozta a traktor után akasztott eke. Veszélyeztette a helyzetet, hogy egy 50—60 holdas gabona leégése is fennállt. A gabonatáblát a közelben dolgozó emberek és Takács András traktoros mentették meg. Takács — amint észre­vette a tüzet — a lehető leg­gyorsabban a gabonatáblára irányította gépét, s körül­szántotta a tüzet. A lángok teljesen körülfogták a gépet, a traktorossal együtt. Mire kihaladt a tűztengerből, ar­cán, kezén, égési sebek vol­tak. De megmentette a ter­melőszövetkezet legalább 100 ezer forint értékű gabonáját, a tüzet sikerült lokalizálni, s az öt hold gabona szalmáján kívül más kár nem esett. Kein sokat haladt ] a múlt héten a tarlóhántás Az esözési akadályok miatt nem sokat haladt előre az el­múlt héten a tarlőhántás. A 178 ezer hold szántandó terület 27 százalékán végeztek Idáig tar­lóhántást. Legjobb Kisújszállás. Hatezer hold tarlóterületükből 4500 holdon végeztek. Karcag követi Kisújszállást: 11 300 hold tarlóterületből 4746 holdat szán­tottak fel a karcagiak. Legin­kább Jászberény, Szolnok, Tö- rökszentmlklós városok és • kunszentmártoni járás kullognak a sor végén. Segítjük a szövetkezeteket! A TERMELŐSZÖVETKEZETEK ÚJ GAZDÁIT ILLETI A SZÓ már tervezget, aki bízik és aki még fél Aki Ezév tavaszán HALASI ISTVÁN dolgozó paraszt a kunhe­gyes! Kossuth Termelőszö­vetkezetbe lépett. A Kossuth­ot 1951-ben alakították az ottani dolgozó parasztok, de egészen idáig a tszcs-k alap­szabálya szerint működött. Pontosabban: még aszerint se nagyon. — Nyolc esztendő alatt jó­formán semmi közös tevé­kenységet nem végeztünk — mondja Halasi István, s hoz­záteszi — Azon már késő keseregni. Ezév tavaszán, amikor átalakultunk, sokan mondtuk, milyen jó lett vol­na, ha már évekkel ezelőtt felépítjük az istállót, s gya­rapítjuk a közöst. Mindegy, a mulasztást majd pótoljuk. — Bízok az új élethez. Ti­zennégy és fél hold földet, két lovat, gazdasági felsze­relést vittem a tsz-be. Saját erőből építünk egy 18 férő­helyes istállót. Ha tető alá kerül, hozzákezdünk a 300 férőhelyes juhhodály alapo­zásához. Halasi István elmondja: gondoskodnak a közös állat- állomány takarmányáról. A legeltetési bizottságtól és a községi tanácstól kaszálást vállaltak, s a szénát már ösz- szehordták kazlakba. Vetet­tek kukoricát, zabot, árpát, s a szükséges többi takar­mányt őszig összeadják. Ha­lasi István kunhegyes! szö­vetkezeti gazda bízik az új élethez. Joggal. Munkálkod­nak, szorgalmasan dolgoz­nak, gondosan készülnek az új gazdasági évre, s erre ala­pozhatja is a bizalmát PIGLER BÉLA nevét mindenki ismeri és cí­mét Kenderes apraja-nagyja tudja. Öregek és fiatalok a falu legkiválóbb állattenyész­tőjének tartják. Tavasz óta Pigler Béla is szövetkezeti gazda. A Vörös Csepel Tsz-be kérte felvételét, ahol a ta­gok örömmel fogadták ma­guk közé ezt a szorgalmas embert. Portáját tehát könnyű meg­találni, s a ház, a gazdasági udvar mindennél jobban el­árulja, hogy joggal tartják kiváló, rendszerető gazdának Pigler Bélát. — Mindenütt rend és tisztaság. Jószágai szépek. Évek óta törzsköny­vezteti állatait. <3 az. aki teli van rengeteg tervvel, elgon­dolással, s azokat majd mind meg akarja valósítani a tár­saival a tsz-ben. Különösen a szarvasmarha-tenyésztést kedveli, s érti annak min­den mesterfogását. Tizennégy hold földet, törzskönyvezett tehenet és üszőt visz a kö­zösbe. iiiuiiiiiiuiiiiiinniniRiimiiiuiuiiiinmiiiiitiiiiiiiiiiiinii Tanácsülés lászfénysTarnn Vasárnap népes tanácsülést tartottak Jászfényszarun. Az ülésen felszólalt Kuti György, elvtárs, a Megyei Tanács VB. titkára. Többek között a he­tes törvény értelmezéséről beszélt. Délután a termelőszövetke­zeti elnökökkel, brigádveze­tőkkel tanácskoztak a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás beindításáról, Nem fiatalember. Hatvan­éves már elmúlt. Mégis csu­pa tűz, csupa lelkesedés. — Azért választottam a Vörös Csepel Tsz-t — mon­dotta, — mert e közös gaz­daság kiváló adottságokkal rendelkezik az állattenyész­téshez. — Már elterveztem, hogy mi mindent valósítunk meg jövőre és a legközelebbi években. Elsősorban az ön­tözött takarmányterületet nö­velhetjük, s ez igen lénye­ges a takarmánybázis növe­lése szempontjából. — Azt szeretném, ha a tsz- be került törzskönyvezett ál­latok még szebbek lenné­nek. Javasoltam a Vörös Csepel Tsz vezetőinek, vásá­roljuk fel a törzskönyvezett jószágokat azoktól a gazdák­tól is, akik nem hozzánk lép­tek. Pigler Béla még elmondja, hogy a szövetkezés nem új számára. Ismeri, hiszen évek óta figyeli a nagyüzemi gaz­dálkodás fejlődését. Már egyéni gazda korában is többször kikérték a tsz-tagok a véleményét erről, vagy ar­ról. Pigler Bélának célja, hogy a Vörös Csepel Tsz-t ha­marosan Szolnok megye leg­jobb állattenyésztő gazdasá­gai között emlegessék. S aki még féL IDŐS NÉMETH SÁNDOR Kenderesen, a Kossuth utcá­ban lakik. Felkerestük. Pa-, naszkodnak. Bizonytalanok a jövőt illetően. Idősek mind­ketten, a férj is, a feleség is. Tavasszal írták alá a belé­pési nyilatkozatot és akkor a fiuk kijelentette: ha belép­tek a tsz-be, akkor a szövet­kezet tartsa is el őket. Az idős házaspár nem ol­vas újságot, nem hallgat rá­diót, s tájékozatlan. Nem tudják, mit is ad a tsz az öregeknek, mennyi földjára­dékot kapnak, s milyen egyéb kedvezményben részesülnek. A szövetkezet tapasztalt tag­jainak beszélgetni kellene idős Németh Sándorékkal, elmondani, hogy nincs okuk a félelemre, és a szövetkezet igenis gondoskodik majd ró­luk, nem lesznek magukra hagyva. Községünkben ezév februárjában befejeződött a mezőgazdaság szocializálása, így új helyzet adódott elő és ennek alapján pártszerveze­teinkben is új módszerekkel kellett dolgoznunk. Most elsőrendű feladat a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása. Ennek érdeké­ben a Községi Párt Végrehaj­tó Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek ve­zetőségei ismerjék a legfon­tosabb párt és kormányhatá­rozatokat, mint például a Központi Vezetőség márciusi határozata, az 1959-es 7-es törvényerejű rendelet a tsz- ek pénz- és hitelgazdálkodá­sáról és még egy jópár ren­deletet. Az alapszervezeti ve­zetőségek tagjaival feldol­goztuk ezeket szeminárium szerűen, hogy értsék és vá­laszt tudjanak adni minden­re, ami felmerül, főleg az újonnan belépő tsz-tagok kö­zött. Jelenleg is gondot fordí­tunk arra, hogy a tsz-ek párt- szervezetei rendszeresen tart­sanak vezetőségi üléseket, taggyűléseket, aktiva-értekez- leteket, ahol a mindennapi munkák mellett foglalkoznak az újabb párthatározatok és kormányhatározatok ismerte­tésével. A Községi Párt Végrehaj­tó Bizottsága igen fontosnak tartotta és tartja, hogy a párt- alapszervezetek vezetőségei főleg az új tsz-tagokkal ál­landó kapcsolatot tartsanak a pártszervezet aktivistái se­gítségével. Ismerjék meg a tsz-ben lévő helyzetet, a ter­melési eredményeket. Meg­hívják őket különböző ren­dezvényekre (igazgatói ülés, közgyűlés), ahol személyesen szerezhetnek tapasztalatokat a szövetkezet belső életéről Az ú'beléoit tsz-tagokat bevontuk a tsz-ek munka- szervezeteibe, brigádokba, — munkacsapatokba. A korábbi közgyűlésen hozott határoza­tok értelmében megállapított munkaegységet már itt dol­gozzák le. A tsz-ek pártszervezetei igen komoly mértékben hoz­zájárulnak az új tagok poli­tikai neveléséhez. Erre szük­ség Is van, mert már most kötelezettségeik vannak, pél­dául a takarmány, a vető­maghozzájárulás a bevitt föld arányában; És ahogy megkezdődtek a cséplési munkák, a gyakorlat azt mu­tatja: Akikkel a pártalap- szervezet vezetősége állandó­an foglalkozik, nem vonakod­nak a kötelezettségek teljesí­tésétől. A Községi Párt Végrehaj­tó Bizottság minden egyes tagja segít úgyis, hogy egy- egy alapszervezet, főleg ter­melőszövetkezeti alapszerve­zetet személyesen patronál. Tekintettel arra, hogy mind a hat szövetkezetünk jelen­tősen megnövekiedett, növe­kedett az állatállományuk is. Szükséges nagyobFarányú ál­latférőhelyek építése. Társa­dalmi munkaerőt szerveztünk erre, társadalmi üggyé tettük a tsz-ek építkezéseit. Külön­böző üzemek, intézmények, hivatalok segítenek, Á köz­ségi tanács, a Vízügyi ígaz­Asszony a gyár élén ban gépesített üzemek, ahol a munkafeltételek — éppen a gépesítés magasabb foká­ból adódóan — jobbak. S a gyors ütem nem megy a mi­nőség rovására. Selejtszázalé­kuk például a múlt évhez vi­szonyítva 1,4 százalékkal csökkent. Nyolcvan százalék­ban kellene nekik nagyszi­lárdságú téglát kihordani a kemencéből, s ők 90—95 szá­zalékban gyártanak ilyent. Előnye ez a népgazdaságnak, s nekik is, hiszen ezer tég­láért 570 forint helyett 620- at kapnak. Jól zárták az első félévet Nyersgyártásban a telepek között folyó versenyben meg­szerezték az első, égetésben a második helyet. Teljesítmé­nyük országos szinten is ki­váló volt. Azaz pontosabban: az most is. A második félév első dekádját — bár az elő­irányzat növekedett — nyers­gyártásból 109,5, égetésből 104 százalékkal zárták. Ezek szerint minden bi­zonnyal mégis van tanulni- való a tiszaföldvári gyárban. Elismerheti ezt — a férfi te­lepvezetők mindegyike. (Simon) gatóság, az Állatforgalmi Vállalat és a területi párt- szervezet a Kossuth Tsz ré­szére vállalta egy 30 férőhe­lyes istálló teljes felépítését; Az ígéretnek eleget is tettek. Az építkezést természetesen a hivatali munkaidő után vé­gezték. A földművesszövetkezet, a MÁV, a Tüzép a Táncsics Tsz részére egy háromezer férőhelyes baromfiól építését vállalta. Félig meg is van az épület. A malom, a posta, a hizlalda dolgozói a Vörös Csillag Tsz-ben 2.500 férőhe­lyes baromfiól építésére vál­lalkoztak. ígéretük teljesítését hamarosan befejezik, A KOSSUÍh Tsz-ben lét­rehoztuk a pártszervezetet; Bár jelenleg négy tagja van, várható a növekedése. A ha­tás így is érezhető, mert mindazokat a különböző né­zeteket, amelyek a tsz-tagok részéről felmerültek, a párt- szervezet tagjai felvilágosító munkával eloszlatták és olyan légkört alakítanak ki, amely biztosítja a szövetkezet jó munkáját; Vajda Ferenc, MSZMP községi titkár Kunhegyes MmmnmmwnmHHHHHnmmnunnuumimtimtnnnimimmimnnnamiiminmnim< Az első autótulajdonos a Bútorgyárban Néhány évvel ezelőtt még nagy szenzáció volt a gyárak­ban, ha egy munkás a meg­szokott kerékpár helyett mo­torkerékpáron érkezett mun­kahelyére. Ma már megcsök­kent az érdeklődés — külö­nösen amióta meghövakedett a részletakció — a motorke­rékpártulajdonosok iránt, hi­szen van belőlük elég. Egy- egy új motorkerékpár nem valami héthatárra szóló esemény a ,Tisza Bútorgyár­ban sem, hiszen minden nap ott áll a kerékpártárolóban vagy féltucat új a régebbiek között. Az utóbbi hónapok­ban, amióta emelkedőben van az autóé láz, inkább az volt a találgatás tárgya: ki lesi az első, aki saját autó jón jön munkába. A kiváncsi embereket nem hagyta sokáig bizonytalan­ságban az idő. Néhány nap­pal ezelőtt begurult a kapun a CA 86—33-as rendszámú személygépkocsi, s kormánya mögött Magyar Lajos, a gyár fiatal lakatosa ült. ö tehál az első boldog autótulajdonos a gyárban. Magyar Lajos szerelmese a motornak. Évekig gyűjtögette a pénzt, amíg összegyűlt a motorkerékpár ára. Amikor megnősült, családi házra vá­gyott Megvált a motorjától is, s ugyancsak sajgott a szí­ve, amikor aláírta az adás­vételi szerződést. S bár gyűlt a pénz, a házépítéshez még­sem kezdett, mert otthont ta­lált a család a félesége szü­leinél. Így valósult meg a régi álom, s Magyar Lajos ma már vígan robog munkahe­lyére reggelenként m tzajoH országúton. Vasárnap pedig beleülteti feleségét, kislányát a gépko­csiba, s irány: * Bükk, a Mátra, Igaz — mondhatja bárki — nincs ám minden munkásnak autója. Ez nem vitás. De nagy eredmény az, hogy ma már van autótulajdonos mun­kás és számuk napról napra növekszik. Két évtizeddel ez­előtt nem dédelgethetett ma­gában ilyen álmot egyetlen munkás sem. Ki tudja, há­nyon gyűjtenek ma autóra, hányom álmodnak arról, hogy egyszer saját autójuk kormá­nya mellett ülhetnek. Ez az álom pedig reális, megva­lósítható, ha nem is egyik napról a másikra. A Bútorgyár első autótu­lajdonosa Ismert. Ma már azt találgatják: ki lesz a követ­kező. Hiába, az embereket mindig furdalja * kíváncsi­. I i I tr pp n A TELEKKÖNYV ELÁRULJA... Tanulj Arankától... —mon­dogatta a Téglagyári Egyesü­lés igazgatója hat évvel ez­előtt az egyik telepvezetőnek. Mert csak így hívták, egysze­rűen, keresztnevén Horváth Imrénét, a tiszaföldvári tég­lagyár újdonsült igazgatóját, s úgy szólítják ma is, akár csak régen, gyermekkorában a szolnoki téglagyárban. Ott nőtt fel a füstölgő ke­mencék, a pirosló téglahal­mok, az egyre mélyülő bá­nyák között, s testvérével együtt apja követője lett. Ti­zennégy éves korában már bent dolgozott a gyárban, s a múló évek során valahogy szívéhez nőtt a szakma. Nála is beigazolódott az a mon­dás, hogy ha valaki megsze­ret valamilyen mesterséget, akkor kínálkozhat annál szebb, könnyebb, s jövedel­mezőbb — nem hagyná a megkedveltet a világ minden kincséért. De nemcsak megszerette, meg is tanulta a szakmát, kiismerte fortélyait. Így az­tán a tiszaföldvári telep kéz­bevételekor mindjárt eredmé­nyes volt munkája, nem volt alaptalan az Egyesülés igaz­gatójának jótanácsa: „Tanul­jatok Arankától”. Persze, mindjárt jelentkezett a fér­fiúi gőg — mi is lenne, ha egyszer elismernénk mind­annyian tettekben is, hogy az asszonyok képesek annyira, mint a férfiak, esetenként még többre —■, és kihúzott derékkal válaszoltak néhá- nyan: „Nincs mit tanulni, tu­dunk mi annyit”. Persze, a tények néha másról árulkod­nak. A fajlagos órafelhaszná­lás például a legjobb a tisza­földvári téglagyárban. Hét­köznapi, laikus nyelvre lefor­dítva ez azt jelenti, hogy ezer tégla gyártására ők fordíta­nak legkevesebb időt az; Egyesülés telepei között. Pe-j dig vannak az övékénél job-' X EZ AZTÁN a száraz foglal­kozás! Nem? A telekkönyve­* zető íróasztalát rekeszes pol­• cok veszik körül, mindegyik ♦ rekeszben falvak nevei ol- í vashatók, és iratok, iratok, » iratok. Ha beléjük lapozunk, »csupa számot látunk, telek- [ számokat és paragrafusok je­lölését, hivatkozási számokat [és bonyolult jogi formulákat: {az ilyen és ilyen számú tör­* vény ilyen és ilyen cikkelyé­inek értelmében . j; Ez a Hi- Evatal, ahonnan a „civil” ijed- íten hátrál kifelé. ► — Hogy ez száraz foglal­kozás? [ Stekler György, az ala- [csonytermetű, fiatal, életerős [telekkönyvi előadó csodálkoz­na, igen csodálkozva tiltako­zik. Kinek juthat ilyesmi az [eszébe ; ■ > • | — Tudja, ml mindent el­hárul nekünk az életről a »munka, amit mi végzünk? »Látjuk, kié a föld, a ház, a »kertek, ezen keresztül egy ki- jcsit azt is: kié a hatalom eb­iben az országban. Nekünk mindez nem szó, hanem min­dennapi gyakorlat kérdésej Az újságíró azonban nem- elégszik meg a magyarázat­• taL • — Például? — Például? Kérem. 1957— ' 58-ban szinte kizárólag me- 1 zőgazdasági ingatlanokkal foglalkoztunk. Magyarul: — földeladási ügyekkel akadt dolgunk. A telekkönyvi hiva­tal „bekebelezése” után vá­lik ugyanis a birtokolt ingat- len — tulajdonná. Ez azt je­lenti, hogy ha valaki megvesz egy házat, de nem „kebele­zik be” telekkönyvileg, akkor nem illetik meg őt a tulajdo­nos jogán A kormány 1957-ben lehe­tővé tette a földvásárlást az élethivatás-szerűen földműve­léssel foglalkozó emberek számára: öt holdat vehetett egy ember, maximum 20 vagy 25 holdig. Kérem: na- , ponta 10—15 ilyen jellegű j üggyel foglalkoztunk. És | mennyi garasos vita: én a bí- , rósághoz tartozom, tudom, j mit jelentett ez. És persze, . tudom, mint telekkönyves is, f Most persze más, , — Miért? 1 — Nyugodtan mondhatom, t hogy a mezőgazdasági ingat- i lanok vásárlása lényegében megszűnt. Szinte nem is ér­kezik hozzánk ilyen ügy. Ez érthető is: az embereknek ma már több száz vagy több­ezer holdja van a közösben, összefogtak a mi járásunkban is az emberek. Törökszent- miklós és a környék lakói egyöntetűen választották az újat Képzelje el, mennyivel kevesebb a ml tennivalónk is ezen a téren. Most már megpróbálom el­lenkező irányba terelni a be­szélgetést: — Akkor hát Jóformán nincs is dolguk; A MEGJEGYZÉS talált; Felháborodott tiltakozás a válasz. — Azt hiszem, nem cserél­ne velem. Most lesz csak iga­zán sok munkánk. Egyrészt továbbra is heti tiz-tizenöt építkezési kölcsönt kebele­zünk be (hiába ettől a szak- kifejezéstől nem lehet mene­külni). Hogy kik építkeznek? Munkások, tsz-tagok, tisztvi­selők — egyszerű emberek. Másrészt ott vannak az évek ávolából ránkmaradt szerző­dések, végül pedig •* most fogjuk feldolgozni az új ter­melőszövetkezetek vagyonát; Ez hónapokig tartó, nagy munka lesz. Stekler György arca elko­molyodik: A MI MUNKÁNKAT a leg­nagyobb pontosságnak és a törvények, rendelkezések ala­pos ismeretének kell jelle­meznie. Kérem, a legrégibb törvény, amelyet ismernünk kell, 1880-ból való: a tényle­ges birtoklási eljárást szabá­lyozza, vagyis azt mondja ki, hogy az iratok elvesztése, vagy más hasonló esetben újabb szerződés nélkül ho­gyan állapítható meg a tulaj­donjog. Ez a törvény ma is érvényben van. Ellenben az utolsó fontos rendelkezés, amely 1957-ben a földeladás­ról intézkedett, ma — a mi megyénkben — lényegében elvesztette gyakorlati jelentő­ségét. Hát nem érdekes? Aztán még hozzáfűzi: *— Különben az is hamaro­san elavul, a régi 1880 évi jogszabály. Elkészül az átfo­gó, minden eddigi rendelke­zés helyébe lépő új telek­könyvi rendtartás. =» baracs —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom