Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 18. Mit ír a Pravda a genfi kill ügy miniszteri értekezletről ? II bolgár nép nagy fia A hatodik hetébe lépett genfi külügyminiszteri érte­kezlet hétfői ülését különös érdeklődéssel várták, mert ezen az ülésen kellett volna a nyugati hatalmaknak ér­demben nyila tkozniok a Gro- miko által július 10-én elő­terjesztett újabb javaslatok­ra. Mindenki jól emlékszik, hogy június 12-én Londonba utazása előtt Selwyn Lloyd hivatalos ülésen kijelentette: a nyugati hatalmak „még nem mondták ki az utolsó szót". De hétfőn talán ki­mondta ezt a három minisz­ter? Tettek a nyugati hatal­mak valamilyen konstruktív javaslatot? Tettek talán csak egy lépést is a kölcsönös elfogadható megoldás félé? Szemmel láthatólag, nem. Sok olyan lap, amely a nyugati körűk, különösen pe­dig a nyugatnémet küldött­ség véleményére alapozza ér­tékelését, kárörömmel vegyes megelégedéssel jövendölj: „elkerülhetetlen a tárgyalá­sok huzamosabb időre való elnapolása, ha nem i* a tel­jes megszakadása". Figyelemre méltó azonban az alábbi jellemző tény: a „kudarcot" és „zsákutcát’’ hangoztatok ékesszólása — mindjárt kimerül arra a kér­désire, mi is az oka annak, hogy eddig nem született semmiféle pozitív eredmény egy olyan halaszthatatlan és kiélezett kérdés megoldásá­ban, mint a berlini kérdés, A Szovjetunió a tárgyalá­sok egész idején igyekezett megegyezést találni a nyugat- berlini kérdésben. — Olyan megoldásra törekedett, amely egyik félnek sem válna ká­rára, s ugyanakkor biztosíta­ná a nemzetközi helyzet meg- javulását. E feladatoknak tel­jesen megfelel az a javaslat, hogy biztosítsák Nyugat-Ber- Mn számára a demilitarizált szabad város státuszát. A nyugati hatalmak képviselői semmiféle körmönfont ma­gyarázattal nem tudták meg­cáfolni azt a tényt, hogy a szovjet javaslat megvalósítá­sa felszámolná a nyugat­berlini háborús tűzfészket, ugyanakkor nem sértené a nyugati hatalmak tekintélyét és érdekeit. A szovjet kormány a köl­csönösen elfogadható megol­dás megkönnyítése végett fi­gyelembe vette, hogy a há-l rom nyugati hatalom mekko­ra jelentőséget tulajdonít a külföldi csapatok jelenlété­nek Nyugat-Berlinben, ah­hoz is hozzájárult, hogy jel­képesen —■ természetesen A vasutasok is sztrájkra késsü lödnek Olaszországban Róma (MTI). Tavaly no­vemberben az olasz vasuta­sok 24 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak és köve­telték bérük emelését. Mint a Vasusta Szakszervezet közli, a november óta tartó bértár­gyalások nem hoztak semmi eredményt, ezért a dolgozók­nak maguknak kell fontolóra venniök, milyen intézkedésit látnak szükségesnek. A szak­szervezetek pénteken döntik el, vajon sztrájkra mozgósít­ják-e a dolgozókat. CARACAS A dominikai felszabadítási mozgalom közölte kedden, hogy a felkelők elfoglalták a Ciudad Tru.iillotól mint­egy 60 mérföldre észak-ke­letre levő Costanza 3000 la­kosú várost. Mint az AP je­lenti, a felkelők megsemmi­sítették a város védelmére kivezényelt kormánycsapato­kat. A felkelők rádióállomásai arról számolnak be, hogy a falusi lakosság nagy terüle­ten csatlakozik a Trujillo diktátor ellen harcoló fel­kelőkhöz. A La Razon című caracasi lap jelentése szerint Cos tan­minden megszállási jog nél­kül — pontosan megállapí­tott létszámban amerikai, an­gol, francia és szovjet csapa­tok tartózkodjanak Nyugat- Berlinben, vagy hogy a há­rom hatalom csapatait korlá­tozott kontingensekkel semle­ges államok csapatai helyet­tesítsék. Bár a Szovjetunió számos fontos kérdésben közeledett a nyugatiak álláspontjához, azok elutasították a szovjet javaslatokat és ezzel már akkor megmutatták: nem felel meg nekik semmi olyan intézkedés, amely a nyugat­berlini megszállási státusz megszüntetését célozza. A szovjet kormány azon­ban, bebizonyítva türelmét és szilárd törekvését a meg­egyezésre, június 10-én a nyugati álláspontot figyelem­be véve, újabb javaslatokat tett a nyugat-berlini és az össznémet bizottság kérdésé­ben. E javaslatok lényege: a Szovjetunió nem ragaszkodik a nyugat-berlini megszállási rendszer haladéktalan és tel­jes megszüntetéséhez, s hoz­zájárul, hogy a nyugati ha­talmak bizonyos megszállási jogai szigorúan meghatáro­zott ideig — mégpedig egy évig —- fennmaradjanak Nyugat-Berlinben. Ez alatt aa idő alatt a két német ál­lamnak olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek eredményeképpen paritásos alapon össznémet bizottság alakul az NDK és az NSZK képviselőiből A szovjet küldöttség kije­lentette, hogy amennyiben, a nyugati hatalmak nem egyez­nek bele az egyéves átmeneti időszakra javasolt Nyugat- Berlinre vonatkozó minimá­lis intézkedésekbe, a Szov­jetunió nem lesz hajlandó beleegyezni a nyugat-berlini megszállási rendszer fenntar­tásába. Ha a nyugati hatal­mak, avagy a nyugatnémet kormány megakadályozza ha­táridőn belül a békeszerző­désre vonatkozó megállapo­dás létrejöttét, a Szovjetunió a Németország elleni harcot más érdekelt államokkal együtt megköti a békeszerző­dést a Német Demokratikus Köztársasággal. Az újabb szovjet javasla­tok ismét megmutatták: a szovjet kormány minden le­hetőséget megtesz, hogy meg­találja az glapot az állás­pontok közeledésére. De mit válaszolt és vála­szol a három nyugati ha­talom erre a szovjet törek­vésre? Álláspontjuk és min­den javaslatuk: — a „ré­giek és az „újak” — lénye­ge azonos: örökkévalóvá tenni a nyugat-berlini meg­szállási rendszert. Felmerül a jogos kérdés, miért jöttek a nyugati hatal­mak Genf be? Jól tudták, hogy a szovjet kormány azért vetette fel a berlini kérdést, mert véleménye sze­rint sürgetően szükséges a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése. A nyugati állásfoglalás nem azt mutatja-e, hogy képvi­selői csak azért utaztak Genfbe, hogy megtorpedóz­zanak minden olyan meg­egyezést, amely a feszültség nyugat-berlini tűzfészkének felszámolását célozza? A békeszerető emberek lát­zát a felkelők egybehangolt légi- és haditengerészeti ak­cióval foglalták el. HAVANA AP-jelentés szerint Cama- güy kubai tartományban a hadsereg Fidel Castro ellen irányuló földalatti mozgal­mat leplezett le. A tarto­mány katonai parancsnoka közölte, hogy az összeeskü­vésben való részvétel gya­nújával letartóztattak 40 személyt, köztük az elker­getett Batista diktátor fegy­veres erőinek több volt tag­ját. ják, hogy Genfben nem me­rült ki a megegyezés lehető­sége. Ha a három nyugati hatalom megváltoztatja ál­láspontját és reális, kölcsö­nösen elfogadható alapokon megegyezésre törekszik, meg­van a megegyezés lehetősége. A legközelebbi napok meg­mutatják majd, hogy a há­rom nyugati hatalom milyen utat választ. A Pravda ,,bujocska”-já- tékhoz hasonlítja a nyugati hatalmak genfi magatartá­sát. ök ugyanis úgy vélik, hogy valódi elgondolásaikat nem ismerik. Az igazság azonban az, hogy mindenki látja, ki tesz valóban kons­truktív javaslatokat és kik azok, akik csak az időt húz­zák, hogy port hintsenek a világ közvéleményének a szemébe. Mint a Pravda a továb­biakban megjegyzi, a genfi értekezlet még nem ért vé­get, de egyet máris határo­zottan meg lehet állapítani: a világ közvéleményének ro- komszenve nem azok felé fordul, akik csaknem más­fél hónapos genfi tartózko­dásukat kizárólag arra hasz­nálták, hogy megakadályoz­zák a nemzetközi feszültség enyhülését. (MTI.) hiben június 13-a és 16-a kö­zött ülé6t tartott az Indiai Országos Béketanács Végre­hajtó Bizottsága. A ülésen határozatot hoz­tak, amely felszólítja az or­szág lakosságát, hogy június 28-át, a békés együttélés alap­elveiről szóló indiai—kínai együttes közlemények kibo­Párizs (MTI). Az UNESCO Végrehajtó Tanácsa június 1- től 13-ig Párizsban tartotta 54. ülésszakát. Megvitatták az UNESCO 1958-ban és 1959 első felében végzett tevé­kenységét, s 1961—62. évi programjának és költségveté­sének tervezetét. Mint N. M. Sziszakjan, az UNESCO Végrehajtó Taná­csának tagja, a TASZSZ tu­dósítójának elmondotta, az ülésszakon sok küldött elége­detlenségét fejezte ki a szer­vezet munkájával, a program és költségvetés tervezetével. A szovjet és lengyel megbí­zott helytelenítette, hogy az UNESCO-ban nincs képvisel­ve a 680 milliós kínai nép, sőt aZ NDK, a Mongol Nép- köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság sem. A brazíliai, venezuelai és mexikói küldöttek hangsú­lyozták, hogy az UNESCO- nak lényegesebb és idősze­rűbb kérdésekkel kellene fog­lalkoznia. Az 1961-7-62. évi program és költségvetési ter­vezet azonban azt mutatja, hogy az UNESCO továbbra is csak jelentéktelenebb kérdé­siekkel kíván foglalkozni. Az Egyesült Államok támogatja a latin­amerikai diktatúrákat Mexikó (MTI.) A Noveda- des című mexikói lap cikke megállapítja — jelenti a TASZSZ —, hogy a latin­amerikai országokban tör­téntek súlyosan aggasztják az Egyesült Államokat. A washingtoni kormány külön­böző fegyverszállítmányokkal eddig is közvetlen katonai segítséget nyújtott több la­tin-amerikai diktátornak, hogy fenntarthassa uralmát. Most az Egyesült Államok Szervezetének keretében nemzetközi rendőrséget akar szervezni és Így akarja meg­védeni a l°tin-amerikai dik­tatúrákat Külföldi jelentések A japán külügyminiszté­rium közlése szerint Tokió­ban előkészítő tanácskozások kezdődtek az új olasz—japán kereskedelmi egyezmény megkötésére. * A VNA — vietnami hír- szolgálati iroda jelentése szerint a Moung-thanh völ­gyében, Dien Bien Phunál, az indokínai háború egyik leghevesebb harcának szín­helyén vízitárolót építettek, amelynek vizével több mint 2000 hektár földterületet ön­töznek majd. • Ceylon és a Kínai Népköz- társaság között Colomboban kereskedelmi egyezményt ír­tak alá, amelynek értelmé­ben Ceylon 30.000 tonna gu­mit ad él a Kínai Népköz- társaságnak, ahonnan 230.000 tonna rizst importál. • A ghanai kormány felhí­vására a Német Demokra­tikus Köztársaság kereske­delmi küldöttsége Akkrába utazott. A küldöttség mint­egy két hónapot tőit majd ott s tanulmányozza a két ország közötti gazdasági kapcsolat előmozdításának lehetőségeit csátásának 5. évfordulóját a „Panosa Sila és az Indiai— Kínai Barátság Napjaiként ülje meg. A határozat han­goztatja, hogy tovább kell erősíteni az indiai és kínai nép baráti kapcsolatait, mert az afro-ázsiai népek szolida­ritásának ez alappillére és a világ békéjének döntő té­nyezője. (MTI) Hiába keresünk a program­tervezetben olyan intézkedé­seket, amelyek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, az atomháború veszélyének kiküszöbölésére, a nukleáris fegyverkísérletek megszünte­tésére, szóval a világ egy­szerű embereit leginkább ér­deklő kérdésekre irányulnak. Sziszakjan elmondotta, hogy a szovjet küldöttség több ja­vaslatot nyújtott be az U- NESCO programtervezetéhez. ^tbban az időben tör- tént, amikor Euró­pát elsötétítette a Reichs­tag égő épületéről gomoly- gó komor füstfelhő; ami­kor először csaptak magas­ra a fasizmus lángjai. Ab­ban az időben történt, amikor a világ döbbenten figyelt: mi történik egy or­szágban, amelynek fiai megfogalmazták már a leg­szebb emberi eszméket is. Különös színjáték zajlott le ekkor egy német törvény­szék előtt. Néhány hónap­pal azelőtt kigyulladt — pontosan február 27-én es­te — a Birodalmi Gyűlés épülete és Hitler, aki azon­nal odaérkezett, csodálatos *,jóli«formáaitsággal” rög­tön kijelentette: „Isten ke­ze ez! Most lecsapunk a kommunistákra!” A féktelen terrorban meg­tartott választásokon Hit­ler pártja megszerezte a hatalmat. A per 1933. őszén kezdődött. A vádló maga Göring volt. Az a Göring, akinek háza pontosan a Reichstag egyetlen föld­alatti kijáratánál feküdt, akihez tehát világosan el­vezettek a gyújtogatás szá­lak A fasiszták mégis azt Igyekeztek bebizonyítani, hogy egy őrült holland, az állftólngns kommunista párttag, Vaji der Lubbe és többek között Georgi Di­mitrov, a nemzetközi kom­munista mozgalom ismert harcosa gyújtotta fel a Bi­rodalmi Gyűlést. Ki volt ez az ember? Ki volt Ge­orgi Dimitrov, akit a nácik a hóhér bárdjára akartak juttatni, hogy saját aljas tettüket egy nemzetközi kommunista összeesküvés eredményeként tüntessék fel? Georgi Dimitrov munkás­családban született, — ma hetvenhét esztendeje. Test­vérei is résztvettek a for­radalmi mozgalomban, 6 pedig már tizennégy éves korában Kukurigu címen szatirikus lapot adott ki, a „Bolgár Zsigerelő Párt Központi Lapját.” Ebben aesopusi nyelven leplezte le az evangéliumi társa­ság képmutató tanításait. A lapból csak két szám je­lent meg — a fiatal Di­mitrov, aki nyomdásztanu­ló volt, éjjel szedte ki az újságot. Tizenöt éves ko­rában már szervezetten is bekapcsolódott a forradal­mi mozgalomba. Ezzel meg­kezdődtek a harc évei. Di­mitrov 1909-től haláláig a bolgár kommunista mun­kásmozgalom vezetői kö­zött szerepelt; élete végéig tagja és főtitkára volt a Bolgár Munkás (Kommu­nista) Párt Központi Bi­zottságának. Sztrájkok, fegyveres har­cok, forradalmak tüzében mindig ott láttuk népe élén. A párt 1923-tól ille­galitásban dolgozott. Di­mitrov emigrációba kény­szerült és tevékeny részt vállalt a Kommunista In- ternacionálé munkájából. A nácik egy ilyen vezető, nemzetközileg elismeri kommunista harcos elítélé­sével akarták igazolni a párt betiltását! A gondosan kitervelt színjáték azonban az egész világ szemeláttára omlott össze. Amikor Dimitrov 1933. szeptember 23-án elő­ször felszólalt a lipcsei tör­vényszék előtt, a tárgyaló­teremben 82 külföldi és 42 német tudósító volt jelen, sőt a tárgyalásokat eleinte rádión is közvetítették. Di­mitrov beszéde után a rá­dióközvetítést félbeszakí­tották. A világ előtt a vád­lók, köztük maga Göring került a vádlottak padjá­ra« A nácik kénytelenek voltak Dimitrovot felmen­teni és csak a nyilvánva­lóan elmebeteg Van der Lubbe-t ítélték el; Dimit­rov bebizonyította, hogy a Birodalmi Gyűlést csak maguk a nemzeti szocia­listák gyújthatták fel. A nácizmuson aratott győzelme után Dimitrov volt az, aki a Kommunista Internacionalé kongresz- szusán jellemezte a finánc­tőke legreakciósabb körei­nek e nyilt diktatúráját és a Népfront taktika egyik megalkotója lett« Bulgária felszabadulása után hazatért országába és haláláig, 1949. július 2-ig vezette népe harcát a jobb jövendő, a szocializmus ut­ján. Ma, születésének het- venhetedik évfordulóján kegyelettel emlékezünk a testvéri bolgár nép nagy fiára, Második kitüntetés Csillogószemű, feketehajú, 30—35 év körüli ember Sipos Antal, a Jászberényi Gépállomás „Kiváló dolgozó>' jelvényes szerelője. A gépállomáson eltöltött évekről kérdezem. — Mint géplakatossegéd jöttem 1949- ben a gépállomásra — kezdi mesélni. Most tíz éve. Először traktoros voltam, aztán brigádvezető, tavaly óta pedig körzeti szerelő vagyok. Ezt a munkát szeretem a legjobban. Nem azért, mert könnyebb, hiszen 15—20 gépet állandóan üzemképes állapotban tartani, elég nehéz feladat. A javítás, karbantartás gondos, lelkiismere­tes munkát kíván. Arról nem beszél, hogy a rábízott 29 traktor és a hozzátartozó munkagépek nagyjavítását másfél hónappal a határidő előtt elvégezte. Azt sem említi, hogy a körzetébe tartozó gépeknél egy-két napos kiesés nem igen fordul elő, mert az eset­leges hibák kijavítását pár óra alatt el­végzik. Értékes emberek tulajdonsága a sze­rénység. Jó munkát végeznek, de az elért eredményekről nem szívesen beszélnek, ezt dicsekvésnek tartják. A gépállomás igazgatója mondta el, hogy tavaly a kom- bájnos brigád Sipos Antal segítségével úgy­szólván teljesen kiküszöbölte a gépállást, így a kombájnok a tervezett 150 hold he­lyett 240 holdon végezték el az aratást. Tervét rendszeresen túlteljesíti, s eddig minden évben kapott pénzjutalmat. 1956- ban pedig megkapta a „Kiváló Dolgozó” jelvényt. Sipos Antal munkája mellett állan­dóan újításokon töri a fejét. Egy ócska tűzoltófecskendőből némi átalakítással üaktormosógépet szerkesztett, hogy a sáros, poros traktorok tisztítását megköny- nyítse. 1956-ban egy kiselejtezett cséplő­gépből gabonatisztítót csinált, ami naponta három kombájn teljesítményét rostálta ki- Idén pedig két kombájn után kapcsolható szálmagyűjtő kocsit alakítottak át az út­mutatása szerint, mert a régi típusú ele­vátoros gyűjtőkocsik nem váltak be. — Nem oly nagy dolgok ezek. Az ember igyekszik segíteni. Ennyi az egész — mondja. — Minden azon múlik: szereti-e az ember a munkáját, vagy nem. — Hallom, tanácstag is. — Igen, megválasztottak. Emellett van még néhán , funkcióm. Tagja vagyok az ellenőrző bizottságnak, üzemi tanácsnak, a pártvezetőségnek, elnöke vagyok a gép- állomási társadalmi bíróságnak. Szeren­csére, ez utóbbi minőségben még nem sok időt töltöttem. —i És a család?-— Rájuk is jut idő. Van egy 11 hóna­pos kisfiam, a legédesebb gyerek, akit va­laha láttam. Nem is lehetne elhanyagolni. Sipos Antalnak mindenre jut ideje. Ezt már Mező László párttitkártól tudom, aki szintén természetesnek tartotta mind­ezt. — Rendes ember, párttag — monda egyszerűen. Azán még hozzátette: — Bár­csak még ötven ilyen emberünk volna, akkor a Jászberényi Gépállomás minden problémája megoldódna. Sipos Antal tízéves jó munkája elisme­réséül ismét megkapta a „Kiváló Dolgozó" jelvényt, s a velejáró pénzjutalmat. Kis, láncon függő vörös csillag, köze­pén a magyar címer. Méltó helyre került. Egy meleg, segítőkész emberi szívet takar. PATKÓS MIHÁLY HÍREK a latin-amerikai országokból Az Indiai Országos Békefanacs Végrehajtó Bizottságának határozata Uj Delhi (Uj Kína). Uj Del­1 ■ ■ — Az Unesco Végrehajtó Taná­csának 54. ülésszakáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom