Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

r I 1959. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szolnok megyeiek a Gyermekvárosban Vasárnap reggel közel hat­százán indultak útnak a me­gyéből, hogy meglátogassák a Fóti Gyermekvárost. Az IBUSZ különvonata „rekord­idő” alatt szállította őket a gyermekbirodalomba, mely­nek megvalósításáért, fejlesz­téséért oly sokat tettek me­gyénk asszonyai. Az állomá­son gyermekek népes csoport­ja fogadta őket, a legszeretet- tebb pedagógusok egyikének vezetésével. Megyénk asszonyai látták: nemes célt szolgáltak azzal, hogy — annak idején — ál­dozatot vállaltak a Gyermek- városért. Barna igazgató elv- társ tájékoztatójából megtud­ták, hogy 1957 őszén a ma­gyar társadalom szinte napok alatt másfélmillió forint ösz- szegyűjtésével tette lehetővé az építkezés megkezdését. Rö­videsen több baráti államból érkezett önkéntes hozzájáru­lás, így egyedül az NDK-ból másfélmillió forint értékű fel­szerelés. A vendégek leghosszabban — s ez érthető — a Szolnok— Békés megyei pavilonnál időztek. Bizonyára szívesen meghallgatták volna az elő­adást, melyet fővárosi művé­szek és a gyermekek színját­szói közösen tartottak, de — nem fértek be a kultúrterem­be.,! Sétájuk során szem­ügyre vették a műhelyeket, melyekben többek között e=z- tergályozást, asztalosságot fodrászsógot, varrást tanul­nak a fiatalok. Ezekben a hetekben — mint a szépen haladó munkákból látható volt — négyszáz mun­kás dolgozik Foton. Már négyszázhatvan gyermek ta­lált itt meleg otthonra; rövi­desen ezerre emelkedik szá­muk. Mészáros Istvánná, a Szolnok városi nőtanács el­nöke visszaemlékezésében kü­lön kiemelte: Nem lesz felső korhatár a fiatalok részére — akár egyetemi tanulmányaik alatt is lakói maradhatnak a Gyermekvárosnak. Sőt: a leá­nyok kelengyéjéről is az ál­lam gondoskodik. A Gyermekváros valóban otthona azoknak a gyerme­keknek, kikre a Harthy-fasiz- mus korában nyomornál, el- züllésnél, s esetleg öngyilkos­ságnál egyéb nem leselke­dett volna. Társadalmunk ne­veltjei — bátran nevezhetjük őket így! — szívesen fáradoz­nak birodalmuk fejlesztésén, szépítésén. A kulturális helyi­ségekben, tantermekben, mű­helyekben sok-sok virág, az asztalkákon kézimunka. S ami mindennél több: emberi élet­re készülő, boldog gyermekek derűs tekintete... A poznani nemzetközi vásár sikere Lengyel lapjelentésiek sze­rint mind nagyobb elismerést vív ki magának a poznani nemzetközi vásár. A nyugati szakemberek a szocialista or­szágok oly bőséges és gazdag áruválasztékát találják a vá­sáron, hogy az lehetővé teszi egyre szélesebb kereskedelmi kapcsolatok kiépítését. Az üzletkötésekben a Rol- ■ 'iíhpex vállalat vezet, amely ‘az 1956. évi ötmillió rubeles exportjával szemben a vásár négy napja alatt 5,3 millió rubel értékű üzletet kötött. Anglia nagymennyiségű dzse­met és különféle gyümölcs- konzerveket, Nyugat-Német- ország és Belgium keményítőt és sörárpát vásárolt, ezen kí­vül igen jelentős mennyiségű dohányt és cukorkát adtak el. A lengyel friss gyümölcs is igen kelendő, elsősorban a skandináv államok vásárol­ják, de Csehszlovákia is nagy­mennyiségű földi epret vett át. (MTI) QtC&ÜY Dániában francia bűnügyi filmet mutattak be Razzia Párizsban címmel. A kritika elejétől végig érdekfeszítő filmnek tartja Pierre Chanal rendező munkáját, amelyben a két főszerepet Charles Va­ne] és Michel Picolissa játssza. * Varsóban kiosztották a Lengyel Filmkritika díjait az 1958-as év legjobb alko­tásaiért. Kitüntették Andr­zej Munk rendezőt és Jerzy Stefan Stawinski forgató­könyvírót, az Eroica című film alkotóit. Három kül­földi film is díjat kapott: a Szállnak a darvak című filmért Mihail Kalatozov rendező, a francia Egy ha­lálraítélt megszökött rende­zője, Robert Bresson és Lau­rence Olivier a III. Richar­den. • Bulgária felszabadulásá­nak 15. évfordulójára érde­kes film készül az ország 25 legnagyobb barlangjáról, amelyek a II. világháború alatt nagyszámú partizán­nak nyújtottak rejtekhelyét. Széleskörű vitát váltott ki a sajtóban C. Bemard—Au- bért: Belek a napon című francia filmje, amelyről meállapítja a kritika, hogy brutális, de ugyanakkor reá­lisan foglal állást a faji gyű­lölet és a gyarmati politika ellen. A rendező nyilatko­zata szerint azért érte film­jét annyi támadás, mert „azok, akik a faji gyűlöletet szítják, félnek ettől a film­től". Az automatizálás évszázada Mágia? — Nem. távvezérlés 1 Svájcban francia—olasz koprodukciós filmet mutat;- tak be, címe: Akarata elle­nére párizsi lett. A film fő­erőssége a neves olasz komi­kus, Toto, aki ezúttal kettős szerepet játszik. • Kedves gyermek-kultúr- film az „Utazás a Holdba”, amelyet gyermekek rajzaiból állítottak össze. Hét ország­ban hirdettek pályázatot: hogyan képzelnek el a gyer­mekek egy rakéta utazást a Holdba. A beérkezett három­ezer rajzból állították össze a filmet, amely bizonyítéka a gyermekek gazdag Képze­lőerejének. • Az utóbbi hetek serény munkájának eredméni/e: Ke­leti Márton e héten befejezi Mesterházi Lajos: „Pár lé­pés a határ" című regényé­nek filmváltozatát Szirtes Ádám, Szabó Gyula, Várko- nyi Zoltán, és Kiss Ferenc főszereplésével. Befejeződtek Fehér Tamás: „Szerelem csütörtök" című mai tárgyú vidám filmjének felvételei is, s a tervek szerint e hó végén elkészül Fehér Imre új filmje, a „Gyalog a mennyországba", amelynek főszereplői Törőcsik Mari és Latinovics Zoltán. Rövidesen megkezdik a „Kölyök” forgatását. A ked­ves filmtörténet főszereplője Törőcsik Mari, a főbb szere­peket Szabó Gyula, Besse­nyei Ferenc játsszák. A tudomány olyan géprend­szerek megteremtését tűzte ki célul, amelyek ember nél­kül működnek és olyan mun­kát végeznek, amelyre teg­nap még csupán a legfejlet­tebb idegrendszerű lények voltak képesek. A harmadik szputnyikban van egy kis gép, a „vezérlőmű”, amely embert helyettesít, A vezér­lőmű automatikusan ellenőr­zi és irányítja az összes tu­dományos berendezések és mérőműszerek munkáját, — meghatározott időközönkint be- és kikapcsolja őket. Uta­sítást ad a szputnyik rádió­jának, mikor kezdje és fe­jezze be adásait. A vezérlő­mű nert) alszik, nem zúgoló­dik, nem elégedetlenkedik, hanem pontosan teljesíti megbízatását. Nincs szüksége tejcsokoládétáblákra, mint annak az amerikai hadnagy­nak, aki hermetikusan zárt fülkéjében itt a földfelszí­nén próbálta ki az űrrepülés nehézségeit; Mennél többet sikerül meg­tudnom a szovjet fizikáról, annál határozottabban raj­zolódott kj képzeletemben a hasonlóság az ember vezér­lő szerve — az agy — és a legbonyolultabb gépi rend­szernek parancsokat adó .vezérlőmű” között. Ezért hát nem is csodálkoztam, — amikor később V. A. Trapez- nyikov, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia levelezőtag­ja, automatizálási és távirá- nyitási intézet vezetője egy­szer arról beszélt nekem, hogy elektronikus vezérlőgé­pekben szeretné felhasználni az emberi test funkcióit ta­nulmányozó biológusok ta­pasztalatait. — Érdekes ;: i Szerein ém, ha néhány szóval elmagya­rázná a vezérlő berendezések működésének elveit — indít­ványoztam. — Mi már az automatizá­lás korszakába lépünk —, kezdte Trapeznyikov. — S a lehetőségek határtalanok .:: Intézetünk az utóbbi időben sok figyelmet szentelt az ön­beállító rendszerek létreho­zására. Az embernek csupán az lesz a feladata, hogy meg­adja a gépnek a feladatot, vagyis megfelelő módon kö­zölje vele, mi is lesz a dol­ga. Ezután már mindent ma­ga a gép végez, kiválasztja a legcélszerűbb üzemeltetési rendszereket, a legmegfele­lőbb programot, a legjobb megoldást, utasításokat ad az irányítása alatt álló gépek­nek, ellenőrzi munkájukat, s ha kell, ki is javítja a hibá­kat. Kedvem lett volna meg­kérdezni, vajon egyúttal nem söpri-e fel a paldót is? Tra­peznyikov professzor azon­ban a maga precíz módján folytatta mondókáját: — Az automatizálás prob­lémájának újszerű megraga­dásáról van szó, s úgy gon­dolom, kutatásaink a legkor­szerűbb irányban haladnak. — Ezzel azt akarja monda­ni — kezdtem óvatosan —, hogy Lebegyev professzor egyik óriási elektroniku- számítógépét, amely még sakkozni is tud, beállíthatja mondjuk a villamos erőműbe vagy a hengorsor mellé, — esetleg a vegyiüzembe . « Trapeznyikov professzor vállat vont. — Rakétatüzérséggel alig­ha érdemes verebekre lövöl­dözni — mondta türelmesen. — A különféle munkák el­végzésére különféle beren­dezések ftftkalmazhatóki. S nem feltétlenül szükséges, hogy mindig és mindenütt elektronikus gépeket hasz­náljunk. Vannak nekünk például igen kiváló pneuma­tikus berendezéseink, ame­lyek nagyszerűen ellátják a szabályozó funkciókat. Van­nak más, különféle méretű és hatásfokú gépeink is. Néz­zünk egyet közülük, csak úgy találomra .; i A szóban forgó gép egy távvezérlő berendezés volt, amely 36 objektum — olaj­kút, zsilip, bánya — mun­káját irányítja egyszerre. A gép kb. olyan nagy volt, •— mint egy pianínó. Egyelőre még vezetékek és elektromágneses jelfogók se­gítségével működik, de már elkészült a kisebb méretű bőröndnagyságú változata, — amely ugyanezeket a funkció­kat úgy téljésiti, hogy nincs vezetékes összeköttetésben az irányított objektumokkal. S még ráadásul kiszámítja és közli velünk az irányított bányák, olajkutak, stb. ter­melésének eredményeit is. Még mindig emlékszem az intézet egyik magas, sovány munkatársára, akivel az egyik laboratóriumban talál­koztam. Szivartárca nagy­ságú fémdobozt tartott a ke­zében. A doboz oldalán egy kis antennát láttam. — Óh, :;; — kiáltottam fel, mintha régi ismerőssel találkoztam volna. — Hor­dozható rádiótelefon. — Igen, adója is van, — Nézze csak .; -. A terem másik végében zöldre festett exkavátor mo­dell állt. Az intézet munka­társa dobozkája oldalán megnyomott egy kapcsoló­gombot és az exkavátor meg­indult. Leengedte kotrókana­lát. megmerítette a kavics­halmazban, majd ismét elfor­dult és a kavicsot a lábam elé szórta? — Mágia? — kérdeztem. — Távvezérlés — válaszol­ta a munkatárs. annyit ezen a gépsoron, mint régen 32. — S mi lett a többi 27-el? — Miféle 27-el? — Azokkal, akik régebben itt dolgoztak — magyaráz­tam, s közben azon csodál­koztam, hogyan lehet be­szélőtársam ennyire feledé­keny. — De hiszen ők Is itt dol­goznak! — kiáltotta, amikor végre rájött, miről is van szó. Arcvonásai elárulták: nem érti, miért nem megy ennek a külföldinek a fejébe ez az egyszerű és hétköznapi do­log. — Ugyanitt dolgoznak a gyárban, a másik műhely­ben. Nálunk nem dobják ki az embert csupán azért, — mert új gépeket hoztak a műhelybe.;; Munka van bő­ven, jut mindenkinek ... Tekintetem végigjárta az óriási zakatoló műhelyt, ame­lyet száz és száz gép töltött meg í — Képzelje csak — mon­dottam —, hogy nemcsak itt a Lihacsoy-gyárban, hanem egész Moszkvában, az egész Szovjetunióban mindent au­tomatizálni fognak. í j Mi lesz akkor? Korobkov kérdő pillantást vetett rám, mintha arról akarna meggyőződni, vajon komoly-e a kérdés. Azután elmosolyodott és így vála­szolt: — Mi lesz akkor? Többet fogunk sakkozni. -.: Majd kisvártatva hozzátette: — Természetesen nemcsak a sakkról van szó. Látja, én már életem derekán tartok, s mennyi szép, hasznos, ér­dekes dolog van még, amit szeretnék megtanulni! Auíomailzálás a kapitalizmusban és a szocializmusban Nem kell félni az aalsmitáktól Valentyin Kuzmics Korot­kov mosolygós arcával a moszkvai Lihacsov gépkocsi­gyárban találkoztam. A hen­gertömböket készítő automa­ta gépsor mellett dolgozott. Ez a gépsor szinte lenyűgö­zött. 48 hatalmas gép állt egymás mellett, „U” alakban. Minden gép baloldali szom­szédjától kapta a súlyos, nyolchengeres tömböt, s jobboldali szomszédjához to­vábbította. A gépek fáradha­tatlan erővel és végtelen tü­relemmel végezték ezt a pre­cíz műveletet, amellyel meg­bízták őket. A megszabott 2 perc, 45 másodperc alatt minden gép teljesítette a ma­ga műveletét, 48 hengertöm­böt köszörültek, fúrtak, csi­szoltak egyszerre. Közben néhány ember ösz- szegyült a kis vezérlőaszta! mellett. Itt ismerkedtem meg Korobkovval. aki ebben a műhelyben dobozott az au tomatizálás előtt, ö csiszol ta ezeket a hengertömböket, amíg a munkát át nem vette az automata gépsor. — Nos, jobb most? — kér­deztem. — Azt hiszem, maga is lát­ja a különbséget — mondta Korobkov. — Lám, most nyu­godtan beszélgetek önnel és cigarettázom. Régen viszont saját kezemmel kellett for­gatnom, beállítanom ugyan­ezeket a tömböket..; s szét­tárta a karját, mintegy ér­zékeltetve a tömbök súlyát és méreteit. Korobkov már 45 esztendős volt, amikor 1952-ben beál­lították az automata gépsort, 45 éves fejjel újból beleült az iskolapadba. Ekkor a munkások számára megnyi­tott esti iskolában megtanul­ta a bonyolult gépek irányí­tását. Amíg tanult, a kerese­te a régi maradt, ma viszont sokkal többet kap, mint az­előtt. — Most öt ember termel Az automatizálás mélysé­ges különbsége a kapitaliz­musban és a szocializmus­ban rendkívül szembetűnő, habár az automatizálás tech­nikáját tekintve ez a különb­ség alig érzékelhető. Maguk a szovjet tudósok és mérnö­kök is nagyon távol állnak attól, hogy illúziókban rin­gassák magukat. A. J. Pro- kopovics moszkvai mérnök ezzel kapcsolatban így nyilat­kozott : — A szakember, a mérnök szempontjából nevetséges ön­teltség lenne azt gondolni, hogy mindaz, amit az Egye­sült Államokban a technika területén tesznek, rossz, ná­lunk viszont minden kifogás­talan. Az automatizálás a kapitalista és a szocialista or- szágokbn egyaránt igen gyorsan fejlődik. A mérnö­köknek itt is, ott is a meg­lévő üzemekből kell kiindul- niok. A műszaki színvonal körülbelül azonos. Az auto­mata gépsorokat mindenütt körülbelül ugyanazon elvek alapján építik ; 1, Prokofiovics a forgácsoló­gépek szerkesztésével foglal­kozó kísérleti tudományos kutatóintézet főmérnöke. Ez az intézet dolgozza ki a nagy szovjet automata gépsorok terveit és készíti el a pro­totípusokat. A fentieket ak­kor mondotta, amikor bemu­tatta a most készülő legújabb automata gépsort. Ez a 13 óriási gép a villanymotorok forgórészének tengelyeit gyártja majd automatikusan. Működésüket elektronikus „agy” irányítja. Elbűvölve nézi az ember, hogyan ragad­ják meg a gépsor mellett mozgó acélkezek a tengelye­ket, hogyan illesztik a fura­tokba és emelik ki újra, ami­kor belül a fémujjak már ki­tapogatták és meggyőződtek róla, hogy a gép ezredmiili- méternyi pontossággal elvé­gezte a kiszabott műveletet. — Büszkék vagyunk —, jegyzi meg Prokopovics —, amikor a nyugati mérnökök egy-két gondolatot átvesznek tőlünk. Ez arról tanúskodik, hogy az adott területen mi járunk elől. Olykor mi is át­vesszük az ő elgondolásaikat és továbbfejlesztjük azokat. — Tizenöt-húsz esztendő­vel ezelőtt — tette hozzá kissé elgondolkozva a fő­mérnök — sok mindent át­vettünk a nyugatiaktól. Mi azonban gyorsan haladtunk előre, s ütemünk még gyor­sabb lett volna, ha nem jön a háború. i, — s a hangja itt megremegett. — Belo­russziában felépítettünk egy remek, vadonatúj gyárat, én is résztvettem az építésben. Három héttel a háború kitö­rése előtt készült eL Aztán jöttek a hitleristák ..Ami­kor visszátértünk a frontról, a gyár helyén csak romokat találtunk. Olyan keserű fájdalom­mal beszélt a gyárról, mint korán elhunyt saját gyerme­kéről — Hogyan magyarázza a szovjet technika fejlődésének magas ütemét? — kérdeztem tőle hosszú szünet után. — Mondja, a Kelet és a Nyu­gat közötti különbségnél csupán az ütemről van szó? — Nem. Elvi különbségrői is. Megpróbálom megmagya­rázni. A különbség magában a gépesítéshez és az automa­tizáláshoz való, — hogy úgy mondjam — hozzáállásban rejlik. Természetesen mi is, meg a kapitalisták így igyek­szünk fokozni a termelékeny­séget. Náluk azonban a nagy termelékenység egyedüli mércéje a minél nagyobb profit. Egyetlen szempontjuk van: milyen profitot hoz az automatizálásba befektetett tőke. Amíg meg nem győ­ződnek arról, mekkora lesz a profit, addig nem mennek be­le az automatizálásbaj — És önök? — Nálunk a termelékeny­ség fokozása elszakíthatatlan kapcsolatban áll az emberek magasabb életszínvonalával, ez vezet bennünket a techni­ka fejlesztésének tervezésé­nél is. Nekünk távolabbi cél­jaink vannak. Általában ná­lunk az automatizálás nem­csak a termelékenység növe­lését jelenti. Mi olyan techni­kát akarunk létrehozni, amely a munkát érdekessé és von­zóvá teszi, azt akarjuk, hogy az ember munkája összhang­ban álljon gondolkodásával Véget akarunk vetni az olyan munkának, amely fizikai megfeszítéssel jár. Végered­ményben azt szeretnénk, — hogy az ember inkább az agyával, mint az izmaival dolgozzék. Részletek Stefan Heym ri­portjából. — Megjelent az Ogonyok-ban, Óriás vasmű épül Kassa környékén A jövő évben Kassa kör­nyékén megkezdik annak az óriási vasműnek megépíté­sét, amely Csehszlovákiai második legnagyobb vasipari központja lesz. A nagyszabá­sú létesítmény része annak a tervnek, amelynek célja túl­szárnyalni az Egyesült Álla­mokat az egy főre eső vas- és acéltermelésben. A vasmű építésének első szakasza 1964-ben fejeződik be, 1970- re pedig teljes befejezést nyernek, a nagyszabású mun­kálatokat. Az előirányzott költségek 9 milliárd cseh ko­ronát tesznek Út X

Next

/
Oldalképek
Tartalom