Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
0 G SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 14. A megyei táncbemutató tapasztalatai A Ságvári Endre kulturális találkozó népi tánccsoportjának megyei bemutatója huszonnégy csoport színvonalas küzdelmét hozta. Ha az elmúlt évi seregszemlével hasonlítjuk össze a mostani bemutatót, megállapíthatjuk, nagy fejlődést értek el népi tánccsoportjaink. — Először azért, mert sokkal nagyobb művészi igénnyel készültek fel a találkozóra. Másodszor: több megyei gyűjtésű anyagot vittek színpadra. Es harmadszor azért, mert a tematikus táncok is nagyobb számban szerepeltek a bemutatón. A GYERMEKCSOPORTOK egyszerű és játékos táncaikkal a közönség kedveliiei voltak. Nagy sikert ért el a jászárokszállási gyermekcsoport Muharai Elemér: Egyszer egy királyfi című énekes, népi játékával, Faragó Jánosné betanításában. A Szolnoki Űttörőház táncszas- köre a „Kacsalábon forgo vár” és a „Kanásztánc” című számok előadásával (koreográfus és oktató: Várhelyi Lajos) nyerte meg a közönség tetszését. A turkevei földművesszövetkezet gyermek- csoportja hangulatosan adta elő Rádai Miklós: Ványai csárdását, Madarász Karoly- né betanításában. , A KISZ tánccsoportok is szép számmal, és igen eredményesen szerepeltek a bemutatón. Örömmel láttuk a jászberényi Zirzen Janka Tanítónőképző csoportját, amely Rábai Miklós: Hárorn- ugrós című táncát adták elő. Éreztük, hogy a jövő pedagógusai értékelik és megbecsülik népünk művészetét. Előadásukban megmutatkozott a törekvés a szép előadásmód felé, noha egyes táncmotívumokat még pontosabban kell megtanulniuk. A TURKEVEI GIMNÁ- ' ZIUM nemrégen alakult csoportja Varga Gyula: Ajaki leánytáncát mutatta be igen tetszetősen. Kár, hogy szép munkájuk értékét egy-kéi figura pontatlanságával lerontották. A martfűi MTI-I tánccsoportja Tóth József: Széki táncával szintén szép produkciót mutatott be. A két martfűi csoport közül az ,utánpótlás nagyobb sikere aratott, mint a másik, a Tisza Cipőgyár tánccsoportja. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 40 éves évfordulójának jubileumi évében rendezett találkozó egyik legjelentősebb kompozícióját a Jászkun KISZ Együttes mutatta be. Horváth Gyula: Toborzó a vörös hadseregbe. Turkeve, 1919 című táncjátéka átütő sikert aratott. A kompozíció egyes táncai nagyon jól sikerültek, de a mondanivaló megértéséhez és az egész mű még értékesebbé való tételéhez az egyes részek átdolgozása szükséges. Dic-éretre- mél+ó, hogy a Tanácsköztársaság évfordulóján a hősi kort megelevenítő táncjátékot mutatták be a találkozón. Az fmsz csoportok közül a legnagyobb sikert a nagy- létszámú törökmiklósiak aratták, Béres András: Bihari kopogósával Tóth Sándor betanításában. A tisza- földváriak Tóth Sándor: Mi- kepércsá párosával öregbítették tánccsoportjuk jó nevét. Sokaknak tetszett a kun- hegy esiek előadásában Vin- cze Miklós: Szeremlei párosa Oláh Károlyivá betanításában, amelyet szépen, kidol- gozottan adtak elő. A mezőtúriak nemrégen alakult csoportja Molnár István: Ver- bunk és csárdás című táncát (oktató: Koma Irén) egyöntetűen, jól tolmácsolta. bár egyes figurák nagyobb kidolgozást is érdemeitek volna. A tiszafürediek Gráf Ot- tóné — Várhelyi Lajos: Ja- nosnapi tűzugrás és Bodrog- halmi páros című táncai egybekapcsolása nem a legsikerültebb megoldás. Szép és érdekes tánc a Tűzugrás, ugyanakkor a Bodroghalmi valamivel gyengébben kidolgozott produkció. A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK CS^ORTJAI közül az egyik legértékesebb teljesítményt a tiszafürediek Gráf Ottón é — Várhelyi Lajos: tiszafüredi vásáravatás című. sok táncból álló kompozíció bemutatásával nyújtották. Eredeti vásárt láthatunk mind a kiállításában, mind pedig eseményeiben és vidám táncaiban. Kis csiszolással, átalakítással még érdekesebbé tehetik a szép alkotást. A jászberényiek Horváth—Jankovichné kisújszállási párosát apró hibáktól eltekintve, jól .táncolták. „Ahogy a kunok táncolnak” című szvitjével (koreográfia: Várhelyi Laios (a Szolnoki Fűtöház „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett Tisza táncegyüttese érte ei a legnagyobb elismerést az üzemi tónecsoportok közül. Meghaladta képességét Várhelyi Lajos: Pocsai legényese a Szolnoki Járműjavító táncosainak. A tápiói táncot már sikeresebb előadásban láthatta a közönség. ÖSSZEFOGLALVA a tánccio^orioir bemutatkozását, megállapíthatjuk, hogy megyénk szocialista kultúrájának kialakításában nagy eredményt értek el a tánc- csoportok. Reméljük, hogy-a továbbiakban is hasonló sikerrel foly'-tjak a jól megkezdett útjukat. Aníalfy István: Traktorosok Hányszor látom őket, hajnal-pirkadatkor, késő este — éjjel, — feí-felbúg a traktor, poros, nagy határban, hőben, őszi sárban, defektet ragasztva országút porában ... Vasmarokkal fogják* a Ma és a Holnap kormányát, és zeng a határ, ha dalolnak, s tavaszi estéken csillagfény. ha támad, itt-oíí kapuk alján reájuk is várnak, hosszúcopfos lányok, vígkedvű menyecskék... ... Mégiscsak jó együtt tölteni az estét.« S lám, róluk most új dal fogamzik szívemben, mert... szeretem őket, s talán ők is engem... IMI .....1........1.......Illlllllllll.......Ilii Ilii Ilii Ha tvani Dániel: Vázlatok Hajlongó szél füstöl a fák közt üveg-gyöngyöket ejt a lomb, aszfalt koccan csillanva villog mint a tükör, amelybe nézel s lehelletedtől elborang. Előttem ez a tulipán, tulipán voltál karjaimban, oly csendes ez a pillanat emlék-vázában ringatózó örökli zeng már, el nem illan. Lehull az este, szétcsobog, semmivé hull, mint ez az ének feléd a szív, mint fény forog s hűsölő csillagokba téved. Http* & szélfa ettöm •• • A Szolnok—Kunszent-márton—Szentes közti motorvonat utasai jól ismerik, hiszen naponta látják a vasút mellett lévő szélmalmot. De legtöbben omladozó, értéktelen romnak hiszik amelyik előbb-utóbb lebontásra kerül. Pedig nem ez a helyzet, mert ez a szélmalom is fontos ipari műemlék. Miért fontosak ezek a szélmalmok? Műemlékeink legnagyobb része egyházi eredetű, s mivel ezek gazdagabban, nagyobb költséggel és nagyobb számban épültek, Sokkal több maradt meg jó állapotban. De ezek is az akkori művészek, iparosok, mesteremberek ízlésének, művészetének megőrzői. A szélmalmok viszont ipartörténeti szempontból forítos műemlékek, amelyek az akkori gazdasági élet ma is élő tanúi. A bagimajori szélmalom kis dombon épült, hogy magasabban legyen és több szélhez jusson. Téglából épült köralakú, felül elvékor.yodó épület, mintegy 10 méter magas. Ezen van a forgó kúpalakú tetőrész. A négy vitorla- szárny közű' már csak egy van meg, amely a mellékelt képen is látható. A másik két gerenda arra szolgál, hogy a tetőt a kedvező szél irányába lehessen forgatni. A bagimajori szélmalom nem nagy költséggel renoválható. KAPOSVÁRI GYULA i l téves korom óta keresek egy fog- ^ lalkozási ágat, hivatást, amely legjobban megfelelne képességeimnek és érdeklődési körömnek — mondta Cdön, az ablak melletti padsor harmadik padjában. — El tudod képzelni, mit jelent ez? — kérdezte, bár a tekintetén látszott, hogy nem tételez fel bennem ennyi fantáziát. — Ez azt jelenti — folytatta drámaian —, hogy tizennégy éven át rágta bensőmet a pályaválasztás problémája, mint kukac az almát, megkeserítette életemet, és egy idegroncsot, érted, egy reszkető kezű ideggombócot gyúrt belőlem... de most ennek vége, örökre vége, megszűntem roncs lenni, nézd — mutatta — már a kezem sem reszket. És mindez tudod, miért? Nem, tudod, ugye? Te pupák, nem látod, hogy legyőztem a hétfejű sárkányt, megoldottam a nagy problémát, melyhez képest a nagyra tartott gordiusi csomó ártatlan pajkosság. No, mit nézel rám olyan bambán? Hogy hogyan oldottam meg? Mérnök leszek, érted, tervező mérnök! — ordította diadalmasan. — Megvan az életcél, a hivatás, mely nélkül nem élhetek, amely nélkül megszűntem létezni! Hosszan a szemembe nézett, majd át- szetlemülten suttogta: — Tudod, mi az mérnöknek lenni, fehér köpenyben ülni a rájztábla előtt és alkotni, pompás gépeket, szerkeszteni, melyekkel meghódítja az ember a világot, megzabolázza a féktelen elemi erőket és a természetet engedelmes rabszolgájává teszi? Nem ismerek munkát, mely méltóbb lenne hozzám! — fejezte tfe lelkesen. Fent leírt szóözönt egy szeptemberi napon hallgattam végig, mint elsős iparísta. Ültem a padban, szájam tátva maradt a bámulattól, úgy meredtem Ödönre. Igen, bámultam őt, csodáltam, mint egy megtestesült eszményt, mint egy álomlovagot. Szerettem volna olyan lenni, mint 6, olyan lelkes, olyan nagyvonalú, olyan igazi férfi.;, A későbbiek során újdonsült barátom elmesélte, hogyan döbbent rá — mint ötéves kisfiú — arra, hogy mindenkinek van valami foglalkozása, csak neki nincs. Hogyan akart először kocsis lenni, majd kéményseprő, később villamoskalauz és pékinas. Élénken ecsetelte pálya utáni törekvéseinek különböző fázisait. Az utolsó foglalkozása — mint mondotta — a géplaka - tosság volt, de sokat kellett reszelnie, meg állandóan könyökig olajos volt és különben is a „lealacsonyító” testi munka nem felelt meg a képességeinek. I gázát adtam neki. Ödön valóban nem arra született, hogy valami' szurtos műhelyben könyökig olajosán reszelje le az életét. Nagyobb dolgokra van ő hivatva! DUBA GYULA: ÖDÖM ÉS £ ftID£T£S Másnap új táskával, vonalzóval, körzővel, logarléccel, tolómércével és egész kis technikai könyvtárral felszerelve jött az iskolába. Maga volt a megtestesült buzgalom és igyekezet, nyilvánvaló volt, hogy rövid időn belül a legjobb tanuló és az osztály lángesze lesz. Mechanikaóra után a szünetben egy sarokba hívott, és becsületszó ellenében suttogva közölte, hogy az egész technikát forradalmasító, korszakalkotó újításon dolgozik. Már nagy vonalakban le is van fektetve a lényeg, csupán apróbb részletkérdéseket kell még megoldania. Tisztelettel hallgattam fejtegetéseit az újítás lényegét illetőleg, bár nem értettem belőle egy kukkot sem, de élénken helyeseltem, és büszke voltam, hogy bizalmára méltatott. Múlt az idő, lassan, de biztosan jött a java a pacalnak, vagyis alaposan belemerültünk a matematikába, mechanikába, technológiába, majdhogy el nem merültünk benne. Mindenki sziszegett és magolt ész nélkül, egyesek nyilvánosan fuldokoltak, egyedül Ödön viselkedett fölényesen, láthatólag kisujjában volt az egész anyag. Bár, — mint többször hangsúlyozta — keveset tanult, mert minden idejét lefoglalta egy kislány és a technikát forradalmasító találmány. Időmegosztása a napok múlásával mindjobban eltolódott a kislány javára, és a forradalmasitó tevékenység rovására. No, de Ödönnél ez elnézhető ... Az első meglepetés a negyedévi feleléseknél ért. Ugyanis tanáraink intenzív kíván- csiskodásai követleeztében kiderült, hogy az átvett tananyagból Döncinek nemhogy a kisujjában, de még a fejében is kevés található. Vizsgálták jobbról, vizsgálták balról, kísérleteztek minden elképzelhető helyzetből, ez a fej tökéletesen üresnek mutatkozott. — Ejnye, Ödön -*■ méltatlankodott a közvélemény — mi ez? És éppen te? — Hibáztam — ismerte be a bűnös zavartan — minden időmet a találmányomra fordítottam és elhanyagoltam a tanulást. — De öregem — háborodtam fel —, hogyan akarod a technikát forrOffaVmasí- tani, ha nem tudsz törtet törttel osztani? Hogy képzeled a relativitás elméletét helyesbíteni, ha képtelen vagy egy egyszerű egyismeretlenes egyenletet megoldani? Nagyszerű, — gúnyolódtam dühösen — ime, a hős, aki a kor összes problémáit megoldja, az örökmozgótól az atomrombolásig! Igaz, hogy egyelőre még nem tud négyzetre emelni, de sebaj! Ami késik, nem múlik! e<gtörten könyörgött, hogy hagyjam abba, ígéri, megjavul. Erre békén hagytam, úgy láttam, nagyon lesújtotta az eset, de az iránta érzett csodálatom az abszolút nulláig süllyedt. Ettől a jeles naptól fogva Ödönben valami erjedési folyamatot lehetett észlelni. Mogorva volt, pöfögött, mint a forrásban lévő must, és látnivaló volt, hogy nyílegyenesen halad a robbanás felé. Rövidesen, egy viharos számtanára után, megtörtént a detonáció. Dolgozatot írtunk; három úgynevezett „baromi” példa volt, és Ödön egyet sem tudott megoldani. Óra után kettétépte a füzetét, földhöz vágta és felüvöltött. — Az anyjuk keservét, hát mit akarnak ezek velem! Hát miért akarnak engem hülye számtanpéldákkal lebunkózni! Hát nem értik, hogy az én képességemnek szabadságra van szüksége? Mit érdekel engem ennek a tökkelütött ólaknak (mármint a tanárnak) a silány elmélkedése és okoskodása holmi elvont fogalmakról meg képzeletbeli értékekről! Még hogy az imaginőrius szám olyan, ami a valóságban nem létezik, csak mi képzeljük, hogy létezik! Hát csak képzelje el, csak képzelődjön, míg az agya begyepesedik, de nekem hagyjon békét! — Látod — fordult hozzám keserűen —, ezeknek alkossak új világszemléletet, ezeknek izzadjak, erőltessem agyamat a szétrobbanásig, hogy véres cafatjain ők lakmározzanak, miután e zseniális agy tulajdonosát buta kicsinyeskedésükkel és korlátoltságukkal a tébolyba kergették? Hát nem, és ezerszer is nem! Másnap eladta körzőjét, logarlécét és kijelentette, hogy őt nem érdekli az iskola. ó nem akar mérnök lenni, soha nem is akart, sőt szívből utál minden mérnököt. z idő, a relativitást bizonygató elmélet ellenére, röpült, nap nap után, sőt hónap hónap után. Ödön két évig volt életpálya nélkül, járt az iskolába, valahogy átcsúszott a vizsgákon, de nem érdekelte semmi. A nagy probléma újra ott függött a feje fölött, és agyonnyomás- sal fenyegette. No de semmi sem tart örökké. Egy napon, úgy a harmadik év vége felé, azt mondja az Ödön: — Tegnap orvosnál voltam. Csodálatos egy hivatás, képzeld . , — Ne is folytasd — vágtam a szavába — orvos leszel? — Igen, — válaszolta határozottan, minden gondolkodás nélkül — segíteni akarok a szegény, szenvedő emberiségen. Te, el tudsz képzelni nagyszerűbb és nemesebb pályát, mint az orvosé, akinek minden perce, egész élete a betegeié, akinek nevét imákba foglalják az emberek? Hát még, ha én minden erőmet és képességemet az emberiség nagy ügyének szolgálatába állítom, ha én felfedezem a rák ellenszerét, ha én halálbxztosan gyógyítom a tüdőbajt, ha én . Fejvesztetten menekültem ábrándozásai elől és otthagytam őt, hadd vívja képzeletbeli harcát kolerával, tífusszal. Érettségi után barátom jelentkezett az előkészítő tanfolyamra, hogy eljuthasson az orvosi fakultásra. Aztán majdnem két évig nem láttam. A napokban, ahogy mentem az utcán, figyelmes lettem egy marcona alakra. Ez az ismerős fej — morogtam magamban — ezek a keskeny, csapott váltak, ez a testtartás, vajon ki lehet ez? Ekkor az alak felém fordult. Ödön volt! Indián üvöltéssel rohant felém átölelt, megcsókolt, miközben a könnyei potyogtak. — Édes öregem — dadogta szipá- kólva — édes egyetlen barátom! Mikor mindketten jól kiörvendeztük magunkat, hirtelen megkérdeztem: — Hogy vagy a vizsgáiddal? Tetszik az orvosi pálya? — Nem nekem való! — legyintett szomorúan. — Képzeld — mesélte vér lágy asztóan, szemében, az átélt szörnyűségek minden borzalmával — latin szavakkal kezdtek gyilkolni.. Érted, egy rég kiveszett nép értéktelen, zagyva nyelvével, a világ legkezdetlegesebb és legkimondha- tatlanább szavaival! Hiába védekeztem, könyörögtem, hogy én nem magolni jöttem ide, engem belső tűz és lelki kényszer feszit magasabb célok Jelé, nem hallgattak meg, sőt kinevették. Azt mondták, vagy megtanulom a latint, vagy mehetek a fenébe. — Erre te? — Elmentem! Hiába, meg nem értett ember vagyok, ez már az én keserű sorsom — sóhajtott lemondóan — na, szervusz! L Inéztem távolodó alakját, míg a tömegben már csak a fejét láttam, azt a fejet, amelyet ezen a földön, senid sem tud megérteni, senki sem bír kelióen értékelni. Szegény ödön,ti
