Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

V > SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 14. ft '.. i QW9Plk§M W Szabadságharcok Latin-Amerikában Politikai vihar száguld ma végig Latin-Amerika orszá­gain. A Rio Bravotól a Tűz- földig terjed a láz. Á feszült politikai helyzet következté­ben nemcsak nagy sztrájk­megmozdulásokra, hanem — sokhelyütt fegyveres összeüt­közésekre, harci cselekmé­nyekre is sor került. Nica­ragua és Paraguay népe ut­cai harcokban támadja So­moza, illetőleg Stroessner bástyáit. A politikai vihar elsöprés­sel fenyegeti a harmadik dik­tátort, a Dominikai Köztár- ■ saság kormányfőjét, Trujil- lot. A most folyó harcok máris komoly eredményekre vezettek, a zsarnok kormá­nyok kénytelenek elismerni, hogy nem egy jelentős város a szabadságharcosok ellen­őrzése alatt álh Latin-Amerikában ‘gyakori a harc a személyi hatalom­ért, Hond urasban például a legutóbbi 135 esztendőben 135-ször cserélt gazdát az elnöki szék. Bolíviában 70 elnök közül csak egyetlen­egy akadt, aki kitölthette választási idejét, a többit el­kergették, vagy meggyilkol­ták. A távoli konteninsről most hozzánk érkezett hírek nem ilyen természetű csatározá­sokról számolnak be. Latin- Amerikában most polgári de­mokratikus forradalom zaj­lik, melynek során a nagy népi megmozdulás egyszerre vívja harcát a belső zsarnoki uralkodó rendszer, valamint az amerikai Egyesült Álla­mok imperializmusa ellem Latin-Amerikának minden országában működik ma már Kommunista Párt, s minden elrfyomás ellenére, legálisan, vagy illegálisan, de irányít­ja a dolgozó tömegek har- cátj Hogyan állt elő as új helyset? Három fő okra vezethető vissza a latin-amerikai né­pek, elsősorban Nicaragua és Paraguay népeinek szabad­ságharca: 1. A gazdasági helyzet. 2. A szocialista tábor erősödése. 3. Két latin-ame­rikai ország példája. Az amerikai monopoltőké­től való függés mindig is rendkívül kedvezőtlenül ha­tott a latin-amerikai orszá­gok gazdasági helyzetére. De különösen elviselhetetlenné vált a helyzet 1958-ban, — amikor az Egyesült Államok az ott eluralkodott válságje­lenségek következményeit igyekezett áthárítani a latin- amerikai országokra. A New York Times írta annak ide­jén, hogy az 1958. év hosszú évtizedek óta a legkedvezőtle­nebb évek egyike volt a la­tin-amerikai országok gazda­sági életében. Ekkor az Egye­sült Államok csökkentette a latin-amerikai országokból származó nyersanyagbehoza­talát, ugyanakkor ráerősza­kolt olyan árukat ezekre az országokra, amelyekből az érdekelt országoknak feles­legük és hagyományos ex­portjuk van. ' Az 1958-as .észak-amerikai válság következményei kín­zóan és nyomasztóan hatnak ma is a latin-amerikai or­szágokban. A helyi uralkodó körök az észak-amerikai vál­ság következményeit a dol­gozó tömegekre iparkodtak hárítani. A politikai szerve­zetek ekkor mind tevéke­nyebbé váltak, s a munkás- mozgalom harca új formá­kat öltött. A harc az elnyo­mókkal szemben szorosabb­ra zárta a dolgozó tömegek sorait. Az a hatalmas nemzet­közi tel^ptély, amelyet a Szovjetunió a technika és a tudomány területén, gazda­sági eredményeivel, diplomá­ciai tevékenységével, követ­kezetes békeharcával kiví­vott, csak növelte a haladó tömegek öntudatát és lendü­letét. Venezuelában és Kubában hamarosan olyan sikerek születtek, amelyek példáik­kal új erőt öntöttek a joga­ikért küzdő tömegekbe. íme, bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok zsoldjában álló diktátorok elsöpörhétők. 1958. januárjában mint isme­retes. megdöntötték Venezue­lában. Pérez Jiménez reakci­ós diktatúráját, s ebben a rendkívül fontos haditényben a néptömegek megmozdulása volt a siker legfőbb forrása. Kinek keserű a cukor? Mozgósító erejűek azok az intézkedések, amelyeket Fi­del Castro kormánya a hata­lom átvétele óta tett. Fidel Castro nagyon jól tudja, a sziget azé, aki irányítja a cukortermelést. Ha a cukor­nádültetvények mai tulajdo­nosai is helyükön maradnak, s megtarthatják hatalmukat, a forradalom kudarcot vall. Többek között ezért írta alá május 17-én a földreform­törvényt. Ennek megvalósí­tásával válik lehetővé, hogy az Egyesült Államok képvi­selői és kiszolgálóik többé ne lehessenek Kuba cukor- termelésének haszonélvezői. Keserűvé válik az amerikai cukorültetvényesek számára a kubai cukor, amely eddig olyan búsás hasznot biztosí­tott számukra. A nép lesz az ország legfőbb kincsének a gazdája. A latin-amerikai.. országok a XIX. században névleg kiharcolták politikai függet­lenségüket. Elérkezett az ide­je, hogy kivívják gazdasági függetlenségüket is, mert csak ez biztosíthatja politikai szuverenitásukat. A mai helyzet és a jövő perspektívája azokat igazol­ja, akik Jiménez és Batis­ta bukásában annak a vere­ségsorozatnak kezdetét' lát­ják, amelyet az amerikai imperializmus Laitin-Ameri- kában elszenved, ígéretét an­nak az emberhez méltó jö­vendőnek, amely Latin-Ame­rika népeire vár. Ahogy as események adódnak? AKI KÖZELEBBRŐL megismeri a cibakházi Vö­rös Csillag Tsz életét, nem alaptalanul jut arra a meg­állapításra, hogy itt az em­berek nagy többsége szor­galmasan dolgozik. Hordják a szénát, kapálják a répát, kukoricát, szedik a zöldpap­rikát stb. De azon túl, hogy együtt dolgoznak, nincs a szövetkezetnek egységes, sa­játos arculata. Nem egy em­ber vélekedik így a tagok közül sem. Mindazt, amit mondanak, Habánnénak. a kertészet egyik dolgozójának szavaival lehetne összefog­lalni: csináljuk mi a dol­gunkat. Kinek mi a tenni­valója, de azon túl már nem sokra futja erőnkből. Ha párttaggyűlésre összejövünk is, igyekszünk meghallgatni, mi van, de méginkább igyek­szünk vissza a munkába. Semmiképpen sem szabad elmarasztalni azokat az em­bereket, akik ebben a nagy dologidőben időt, erőt nem nézve, nem kímélve szor­goskodnak, akik nem az ál­lamtól, hanem — okosan — saját erejüktől várják gaz-, dasági boldogulásukat, hisz' valóban minden boldogulás, alapja a. termelőmunka — Mégis érdemes lenne sa­ját maguk között megvizs­gálniuk, hogy rendjén van-e minden úgy, ahogy most van. S ebben a felmérésben mindenekelőtt a szövetkezet huszonhat kommunistájának s nem utolsó sorban a tsz-t ben , lévő tanácstagoknak volna legtöbb tennivalójuk. MINDENEKELŐTT azt a régről ittrekedt, oktalan né­zetet kellene kigyomlálni az emberek tudatából, hogy a pártmunkát valamifélekép­pen a gazdasági munkától különállóan, önmagában kell végezni. Ismét csak Habán- né elvtársnőt, az alapszerve- zet legaktívabb tagját idéz­h&jük: Nincs időnk politi­kai munkára. Nézzük hát közelebbről, mik lennének most a poli­tikai tennivalók ebben a szö­vetkezetben? Legyen, itt az első szó Öllé János brigád­vezetőé, az alapszervezet má­sik tagjáé: Hozunk mi jó ha­tározatokat. Legutóbbi köz­gyűlésünkön például afelől határoztunk, hogy több gon­dot fordítunk a közös va­gyon őrzésére, kímélésére, mert erre most itt igen nagy- szükség van. Ügy határoz­tunk például, hogy „ne hagy­juk belejárni az egyéni jó­szágokat a közös vetésbe”. S mi lett- a közgyűlés után? „Kíméljük egymásí”-ra vált a határozat és nem merjük egymásnak odamo-ndani, ki­nek mennyi kárt tett a jó­szága, vagy ki mit vét a kö­zös ellen. Itt van hát mindjárt egy dolog, ami cseppet sem áll külön a mindennapi" mun­kától. Eloszlatni azt a ha­mis és káros szemléletet, hogy amíg a jószág a gabo­nát tapossa, a szemet vágja, addig egymás iránti kímélet­ből a tagok erről hallgat­nak. Hisz éppen az ő szor­galommal, odaadással vég­zett munkájukon esik csor­ba, éppen annak lesz sző­kébb a termése mindannyió- juk számára. Vajon az e az igazi kímélet, ha valakinek nem szólunk, mert megijed, inkább hagyjuk, hogy a víz­be essen? Ennek a nézetnek a felszá­molásához nem szükséges ülésezve fecsérelni az időt. De feltétlenül szükséges hoz­zá az, hogy a határozatot ne csak meghozzák, hanem végre is hajtsák, még meg éppen mindennapi munká­juk közben. Hisz az a határo­zat nem önmagáért kell, nem azért, hogy a jegyzőkönyv­ben ilyen is legyen, hanem azért, hogy az egyes embe­A Hazafias Népfront életéből KÖZEL húsz beszámolót tartottak megyénk - ország- gyűlési képviselői ezévben. A beszámolók előkészítése során komoly szervező mun­kát végeztek a népfront- bizottságok. Egy-egy beszá­molón átlag 120—130 válasz­tó jelent meg. •* JÁSZÁROKSZÁLLÁSON a népfront bizottság tagjai rendszeresen meglátogatják az új tsz tagokat. Sok kér­dést tisztáznak, melyek an­nakidején, amikor a tsz-be léptek, még nem kerültek felszínre. * MEZŐTÚRON a Hazafias Népfront kezdeményezésére az üzemek, vállalatok és ter­melőszövetkezetek szép gyer­mekjátszóteret létesítenek. Ki tudja mióta már, különös ese­tek jelenségek tartják izgalomban a jászapátiak fantáziáját S akad­nak mindig becsvágyó emberek, akik hozzálátnak, hogy megfejtsék a rejtélyt. Egy emberöltővel ezelőtt vasutasok végeztek ásatásokat, alig két éve vállalkozó szellemű fiatal­ember kért a járási tanácstól en­gedélyt az alagút feltárására. Ám mindeddig maradt minden « régiben, noha Jászapátiban az utolsó határmenti tanyáktól a köz­ség belterületéig mindenki tud róla; pár ásónyomra a község alatt csodás világ temetője fekszik. Vagy hát — legalább is annak tűnik. Hová tűnt a Vörös Patócs lova? Az első világháború idején, 1914- ben élt Jászapátiban Patócs gazda. Nem mondják miért, Vörös Patócs- nak ismerte mindenki. Nem tarto­zott a legtehetősebbek közé, egy- lovas határral fuvaroegatott általá­ban. S hát egyszer, 1914-ben még azt az e9V lovát is majdnem el­vesztette. A Virág utcából nyíló templom­zugon hajtatott keresztül. Késő dél­utánra járt az idő, elég sokan sétál­gattak az utcán: diákok, fiatalok, járókelők. Vörös Patócs ott hajtott el előttük, a templom bejáratánál lévő járdán. S egyszercsak eltűnik ■ az utcán lévők szeme elől a ló is, gazdája is, csupán a szekér há­tulja látszik ki a földből. Pillanatok alatt összesereglelt a nép. A lovat kiemelték, különö­sebb baja sem történt s im, egy mély kút tátongott előttük. Szilfageren­dával fedték be valamikor, a ké­sőbbi emberöltők járdát építettek rá, így történt a szerencsétlenség. A legbátrabbak, a romantikát leg­inkább kedvelők, a diákok rögvest A jászapátiak alagútja a fenekén termettek. Egyebet nem találtak egy dobolási szövegnél, amely a kolerajárvány elleni véde­kezésre hívta fel a lakosság figyel­mét. Minthogy, kolerajárvány a múlt században, vagy még előbb „divatozott’ errefelé, keltezés nél­kül is igen régi eredetű írás lehe­tett. Bizonyiték amellett, hogy a szóbanforgó alagút nagyon régen készülhetett. Húsvéti ünnep — ijedelemmel Két évvel történt a Vörös* Fa- tócs-féle eset előtt. 1912 husvétján telve volt a templom az egyházi szertartáson. Olyannyira sokan je* leniek meg, majdhogy megnyíp a föld alattuk. Legalábbis a templom hajójának kövezete a dunántúli dombvidékhez hasonlított. Meg­süllyedt a talaj, velük lejtett a két padsor, s a mozaikkockák" össze­visszaságban tiltakoztak a megter­helés ellen. Nagy riadalom támadt a hívők között. Bár az ijedtséget kárpótolta a bizonyság: a templom alatt kitöl­tetlen üreg lehet. Mint a piacteret sem tömény talajra telepíthették. 1952-ben a. vendégfogadó előtti tér beszakadt égy nagyobb esőzés után A tanács betemettette, s ezzel is­mét elintéződött sorsa. Roldo2as*zony teleoii é* A Virág utcában a műemlékszám ha menő Törőcsvk-haz alapja ómra dozni kezdett. Földhányással erősí tették meg. S e munkálat közepette Heródes Agrippa pénzdarabokat, díszítő elemeket, csonttörmelékeket, s egy lOváskatona tetemét találták, akit fegyverzetével együtt temet­tek el. Ugyanez utcában 'megsüllyedt a csapadéklevezető árok. Utána ástak. Hatalmas kőkoporsók kerültek nap­fényre, melynek márványlapjait később beépítették a templom fa­lába. Mindenesetre ezzel eljutottak Jászapáti településtörténetének kez­detéig. A kőkoporsó, a csoniiör- melék, a Virág utca, a templom fő­oltárának helyén a honfoglalás utáni Boldogasszony település terü­lete volt. Akkoriban a Jászság a Mátrával egybefüggő óriási kiterje­désű erdőséget, szavannát alkotott. A Boldogasszony település lakói szerzetesek voltak. Itt. székelt üz apátság (innen a község neve: Jász­apáti). Az apátságot lovas hadna­gyok védelmezték a kóborló, rabló­lovagok ellen. Hogy a rendház mikor épült, nincs rá adat. A tatárjárás semmisítette meg, s az egész településből öt-hat család menekült meg a Csátés ná­dasaiba bujdokolva. Akik aztán fel­építették 1297-ben a mostani temp­lom helyén lévő templom ősét. Híva vezet az alagút? A templom főoltárától a községi tanács pincéjébe. A pincében je­lenleg gombát tenyésztenek, s így elfalazták a nyílásokat. Azt a hár- 'mat is amely az alagútba rvjíló üreg volt. A távolság körülbelül három­száz méter, s az alagút szélessége akkora, hogy négy ember kényel­mesen megfér benne egymás mel­lett. Üregeivel együtt minden bi­rek számára megkönnyítse, ugyanakkor kötelezővé is te­gye a döntés Végrehajtását. Nem kellene erről az egy esetről kiemeltein szólni, ha ez csak egyedül álló volna a szövetkezetben. De hasonló esetek bizonyítják. hogy többször is előfordul ilyen. A HATÁROZATOK vég­rehajtása mellett a terv tel­jesítése is igen sok feladatot ad a pártszervezet számára. Nézzük például csak a ker­tészetet. A szövetkezet terve szerint Közel egymillió fo­rint bevételt várnak innen. Ez az egy szám is mutatja, hogy az ötven holdnyi terü­let fel is emelheti, de kony- nyen földhöz is vághatja a szövetkezetei. Lehet-e hát ez esetben szó nélkül hagyni, hogy a tsz-elnök kivételével más alig-alig tud valamit a kertészet ^helyzetéről. Pe­dig, ha tüzetesen ismernék, tudnák egy-egy időszak lezá­rulásáig mit várnak a ker­tészettől, ők is törnék a fe­jüket azon, mit tegyenek, hol hogyan javítsanak. Ha ébren tartanák mindenütt azt a tudatot, hogy a terv­teljesítéshez nem elég csak a kapálás, a gyomirtás, a pa- lántálás, hanem javaslat, le­leményesség is kell hozzá, bizonyára nem nyugodtak volna ‘például abba belé a kertészeti dolgozók, hogy amikor a községben íornt- ötvan volt a retek, az övék ott magvasodott meg, nem vitték piacra. Öllé János és id. Szabó, Antal egybehangzóan vélik:’ Más lenne a helyzet, ha a pártvezetőség akár már az egyik hónapi taggyűlésen ja­vasolná s eldöntené, hogy a jövő hónapban kitől és mi­ről kérnek beszámolót. A gyakorlat egyelőre viszont az, hogy ott a taggyűlésen szólítanak, fel. valakit .beszá­molásra. Való igaz, hogy ha valakinek van ideje felké­szülni egy-egy tájékoztatás­ra, van módja a helyzet elem­zésére, javaslatok kidolgo­zására is, a hozzákapcsol­ható mondanivaló is több. S ha hasonló módon kapcsol­nák össze a taggyűléseket a szövetkezetben, nem volna az embereknek olyan érzé­sük, hogy pártmunkát csak ülésezve leh^t végezni. Ak­kor jobban ismernék a je­lenlegi pártmunka nagysze­rűségét, amit éppen a mun­kával, a termeléssel való szoros összekötöttsége ad, az, , hogy tartalmassá, élővé, ér­telemmel teltté teszi a mun­kát, az emberi erőkifejtést. 1 AZ ALAPSZERVEZET ve­zetőségének titkára. Kurucz | Antal elvtárs nemrég tölti É be ezt a tisztséget. Néhány ■ hetes működése során azon- P ban tanujelét adta annak, || hogy tudása, ereje egészét “ adja a pártmunka megjaví­tásához. Munkája könny íté­li séhez segítségül szánjuk e M sorokat. Talán azok az elv­ig társak . is merítenek belőle, ©akik egyelőre a -politikai (munkát csak a pártvezető- } ségtől várják, s akik a párt- \ munkát főleg az ülésezésben | és nem a szövetkezet tényle- (ges érdekeinek mindennapi | szakadátlan képviselésében | látják; B E. j------------------:---------­j Az Egyesült Államok (újabb akadályokat gördít ! a nukleáris kisérle’ek ( msgszJntetése elé \ WASHINGTON (TASZSZ). 'Az Amerikai Külügyminisz- , ténum közzétette egy ame­rikai tudós-csoport jelenté­sét, amely azt bizonygatja, hogy a genfi szakértői érte­kezleten tavaly elfogadott el­lenőrzési rendszer „nem meg­bízható és javításra szorul.” A jelentés szerint ez az el­lenőrzési rendszer nem teszi lehetővé a földalatti nukleá­ris robbantások észlelését. Figyelmet kelt az a kö­rülmény: hogy e jelentést akkor adták ki, amikor ÍGenfben újra megindultak a tárgyalások a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetéséről. (MTIj, zannyal az egész település befoga­dáséra alkalmas volt, ellenséges há­borgatás idején. Sokáig megfejthetetlen maradt, mi célra épült az alagút? Egészen bizonyosat ma sem tudnánk mon­dani errevonátkazólag, bár a pincé­ben talált asszeniori jelentések, a községi irattár jászos latinsággal fo­galmazott iratai, Jászapáti Kegyúr község jelentései, és az egyházköz­ség évkönyvei érdekfeszítő nyo­mokra vezették Fehér Zoltán nyug­díjas mérnököit, aki leginkább szív­ügyének tekinti a jászságkutatást.­Édes tes tvérek-e a kunok és a jászok? Azt tartja a fáma errefelé, azt beszélik az öregek, úgy tanítja a szájhagyomány: a magyar■ nemze­ten belül a jászok és a kunok éde-s testvérek családi eredetükre nézve. Pedighát. Állandó villongásokról vallanak a régi krónikák. Nem szívelte egy­mást a két testvér. S a családi bot­rány ki-kitört, ha alkalom adódott. A dákos jászok ugyan elpáholták kun testvéreiket, a másvilágrakül- déstöl sem riadva vissza. Míg a kunok is előszeretettel eregették hegyes nyilaikat a jászok puzdrá- jába. Jászapátitól, korabeli közlekedési viszonyokat, főleg az erdőséget fi­gyelembe véve, messze esett Jász­berény, a jászkun közigazgatási szék kapitánysága: Mire a jász- kapitány ideért volna igazságot tenni, megnézhetik magukat a jász­apátiak, ha nincs az alagút, ahol a kun testvér nyilaitól védett helyen meghúzhatták. magukat. ^ borz dk — ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom