Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-13 / 137. szám

f f SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 13* Atlanti egység — atlanti álom Londonban végétért né- hányszáz ember, köztük a nyugati világ legjelentősebb katonai vezetői, államférfiak, politikusok hatnapos tanács­kozása, amely „atlanti kong­resszus” néven vonul be a különböző nemzetközi érte­kezletek krónikás könyvébe. Ha azt tekintjük, mennyi be­szédeit, mennyi ünnepélyes felköszöntőt, mennyi nagy­hangú fogadkozást és kene­tes frázist hallhattak a ta­nácskozások résztvevői, ak­kor ezt a konferenciát elő­kelő hely illeti meg ebben a képzelt krónikáskönyvben. Ha azonban az érdekel ben­nünket, mennyit használt a béke ügyének az atlanti kongresszus, vagy ha éppen azt tekintjük, hogy mennyire feleltek meg a szavak a té­nyeknek — akkor már más a helyzet. Ennek a megbeszélésnek is az volt a mottója, ami a nyugati politikának immár tíz hosszú esztendeje, tehát éppen e szervezet megalaku­lása óta hivatalos jelszava, ez a rómaiaktól örökölt mondás: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra". Ez a jelszó azonban már a ró­maiaknál is mindig hamis­nak bizonyult. Azok, akik háborúra készültek, sohasem őrizték meg a békét, hanem előbb-utóbb elsodorták őket saját törekvéseik és a békét megölték a fegyverek go­lyói. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a jelszó nem is je­lenthet igazi békevágyat, hanem inkább egy ugrásra kész, csak egy alkalmas pil­lanatra váró militarizmus feltámasztására ad kitűnő ürügyet. A NATO tízéves történe­tének leggyalázatosabb mo­mentuma éppen a német militarizmus kísértetének fel­élesztése. A kard és pajzs politikája — ahogy a nyu- uiiiliintiiHiintmiiüitiiiimiümiiiiiiiiiiiiiuitiiitmiiiiiiiiimuuujiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiimmiuiiumjiHitKiiiimiiiuiinium Ítélet a párizsi magyar követség gyújtópalackos merénylője ellen gáti publicisták elkeresztel­ték a NATO irányvonalát — szükségszerűen arra vezetett, hogy Nyugat-Németországot felvették az Atlanti Szövet­ségbe, hogy Speidelt, a volt náci tábornokot közép-euró­pai főparancsnokká nevezték ki, hogy ma már kétszázezer főnyi német katona áll fegy­verben és hogy ez a szám bármikor egymillióra növel­hető. Ámbár a tanácskozáso­kon sokat beszéltek a béké­ről, a tények világosan mu­tatják a szervezet háborús, agresszív céljait. Jellemző erre már a kon­ferencia időpontja is, hiszen éppen akkor hívták össze, amikor Genfben a Szovjet­unió kezdeményezései nyo­mán a négy nagyhatalom külügyminiszterei összeültek, hogy esetleg az első lépést tegyék meg azon az úton, amelynek jelszava: „Ha bé­két akarsz, készülj a béké­re!” Ugyanakkor tehát, ami­kor Genfben a megegyezés módozatairól folyik az esz­mecsere, Norstad tábornok, a NATO amerikai főparancs­noka a rakétafegyverkezes meggyorsítását sürgette a ködös Albionban. Spaak, aki belga szociáldemokratából vedlett a kapitalisták legna­gyobb erőszakszervezete fő­titkárává, a hadoszályok számártak emelését, a nuk­leáris fegyverkezés kiterjesz­tését követelte. És jellemző az is, hogy a NATO kereté­ben most Olaszországban ra­kéta-támaszpontot létesíte­nek, amelyek az európai népi demokráciákat és a Szovjet­uniót fenyegetik. Hasonló PÁRIZS (MTI). A Szajna megyei esküdtszék csütörtö­kön este hirdetett ítéletet Stark Kálmán 33 éves ma­gyar emigráns bűnügyében, aki mint ismeretes tavaly szeptemberben égő benzin­palackot dobott a párizsi magyar követség épületébe. A védő és a védelem ta­núi Stark tetté* „házassá­gával” magyarázták. Más tanúk szerint a vádlott iszá­kos, kötekedő, megrögzött fasiszta. Stark tettét saját maga „jelképes cselekedet­nek” minősítette. Az ügyész a védelem érve­lését nem fogadta el és hangsúlyozta Stark hitleris­ta beállítottságát* A bíróság Starkot — a bün­tetés végrehajtásának fel­függesztésével — ötévi bör­tönre Ítélte. (MTI)* célokat szolgálnak azok a tárgyalások is, amelyek je­lenleg Görögország kormá­nya folytat az Egyesült Álla­mokkal. Ugyanakkor azonban nyil­vánvaló, hogy a hideghábo­rús politika, a fegyverkezési verseny továbbfolytatása ma már enyhénszólva idejét­múlt törekvés; a hideghá­ború tíz éve alatt az erő mérlege éppen a Szovjetunió oldalára billent és ma már Amerika is sebezhető terü­letté vált háborús konfliktus esetén. A NATO „népszerű­sége” talán sohasem állt olyan mélyponton, mint ép­pen most. És ez nemcsak az egyes tagállamok közvéle­ményére vonatkozik, hanem az ázsiai és afrikai orszá­gokra is:, magán a kongresz- szuson az egyik amerikai felszólaló, a Howard Egye­tem elnöke ismerte be, meny­nyire hiábavaló remélni, hogy ezek a „nem elkötele­zett” államok a NÁTO-hoz kössék sorsukat Éppen ezért ma mind szé­lesebb teret kapnak azok az erők, amelyek új tartalom­mal szeretnék megtölteni ezt a szövetséget, a szigorú ka­tonai csoportosulást gazda­sági és kulturális közösséggé is szeretnék alakítani. Azon­ban ezek a törekvések eny­hénszólva, nem reálisak. — Olyan vezető országok kö­zött, mint Anglia, Francia- ország és Nvugat-Németor- szág, gazdasági háború dúl és a Nyugat-Németország ve­zette „európai közös piac”- cal szemben Anglia éppen most készül megalakítani a maga szabadkereskedelmi övezetét. De bajok vannak az Atlanti Szövetség „szilárd politikai egységével” is, hi­szen de Gaulle éppen most jelentette be, hogy csak ak­kor egyezik bele amerikai rakéta-támaszpontok építé­sébe, ha azok fölött Párizs gyakorolhatja az ellenőrzés jogát és ezt a követelést ki­terjesztette az atombombás amerikai repülőgépekre is. Ezért az USA vadászbombá­zóit más országba, valószí­nűleg Angliába helyezik át. Ez a helyzet ma, az „at­lanti kongresszus” másnap­ján. A nagy szavak ellenére az atlanti egység továbbra is csak — atlanti álom marad. Baracs Dénes A TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓK SIKERÉÉRT EZEKBEN A NAPOK­BAN állnak a tavalyi or­szággyűlési képviselő- és ta­nácsválasztások alkalmával megválasztott tanácstagjaink választóik elé első ízben, hogy eleget téve a tanácstörvény­nek — beszámoljanak eddig végzett munkájukról. A tör­vény a kötelességek között ki­mondja: a tanácstag „éven­te legalább kétízben beszá­moljon a tanács tevékenysé­géről, saját tanácstagi mun­kájáról és a választók köz­érdekű megbízásainak teljesí­téséről”. Visszanézve a megtett né­hány hónapos útra, elmond­hatjuk: megválasztott négy- ezerháromszáznyolc tanácsta­gunk többsége derekasan helytállt. A / választás mási- napján már ott bábáskodtak az idei községfejlesztési ter­vek kidolgozásánál, összeállí­tásánál. A téli hónapokban is sokat segítettek a végrehajtó bizottságoknak a napi felada­tok megoldásában. De különösen bebizonyítot­ták, hogy az állampolgárok jól választottak, amikor a ko­ratavaszi hónapokban egy- emberként álltak a nagy tör­ténelmi jelentőségű fordulat: a mezőgazdaság szocialista át­szervezése mellé. Személyes példamutatásuk mellett — mely azt eredményezte, hogy az ősszel megválasztott nyolc- százötvenhét egyéni paraszt tanácstag közül nyolcszázöten a jobb életet ígérő és biztosító szövetkezeti gazdálkodás mel­lett döntöttek — sokat jelen­tett szervező tevékenységük is. Munkájuk nyomán ezer és ezer, rendszerünkhöz hű dol­gozó paraszt talált rá a he­lyes útra. Van tehát miről beszámol­ni. S ha a fentiekhez még hozzátesszük, hogy a válasz­tók bizalma az eltelt néhány hónap alatt fokozódott S egy­re több választó fordul hoz­zájuk problémáival, kívánsá­gaival, közérdekű megbízá­saival, a tanácstagi beszámoló jelentősége hatványozódik. S ez egyben azt is felveti, hogy a beszámolókat sokkal na­gyobb gonddal kell előkészí­teni, mert választ kell adniok minden kérdésre, melyek a választókerület polgárait fog­lalkoztatják. A MÁR ELHANGZOTT beszámolók sikere, vagy si­kertelensége bizonyítja: el­engedhetetlenül fontos, hogy a tanácstag beszámolója tar­talmazza a legfontosabb párt­ás kormányhatározatok is­mertetése mellett a helyi je­lentőségű problémákat. Tá­jékoztassa a választókat ar­ról, amit a tanács meg­választása óta végzett. Is­mertesse a legfontosabb ta­nácsi határozatokat, melyek a község vagy a város lakói életkörülményeinek javulását célozták. Ezek mellett termé­szetesen beszéljen saját mun­kájáról is. Arról: hogyan in­tézkedett egy-egy rábízott ügyben. Ugyanakkor adjon számot a község vagy város és a választókerület fejlődé­séről. A választók ugyanis csak ilyen beszámoló alapján értékelhetik a tanácstag mun­káját és segíthetik bírálatuk­kal e munka javulását. És csak az ilyen beszámoló nyújthat alkalmat a válasz­tóknak, hogy segítsék a ta­nácsot a különböző feladatok, adott esetben a községfej­lesztési tervek végrehajtásá­ban. A fentiekből látható; nem egyszerű, nagy figyelmet és körültekintést követel a ta­nácstagi beszámolók összeál­lítása és megtartása. S tar­tozunk az őszinteségnek az­zal, hogy megmondjuk: ta­nácstagjaink közül sokan ne­hezen birkóznak meg egyedül e nem kis feladattal. Különö­sen akkor, ha a helyi taná­csaink, a végrehajtó bizottsá­gok nem nyújtanak megfelelő segítséget. HOGYAN TUDNAK SE­GÍTENI? Általános receptet adni könnyelműség volna, hi­szen a helyi viszonyoknak megfelelően változnak a be­számolók. Egyben azonban mind megegyezik. Ez pedig nem más, mint a sokrétű tá­jékozottság. S ennek elérésé­hez kevés néhánysoros „szem­pont”. Nem kevesebbre van szükség, mint amit Tcrrök- szentmlklás városban csinált a végrehajtó bizottság, ahol körzetenként beszélgettek a tanácstagokkal a tanácsülés határozata alapján azokról a problémákról amelyek az el­múlt félévben az adott vá­lasztókerületben felvetődtek Ez meg is hozta az ered­ményt: a városi tanács nyolc­van tagja közül hetvenen már eleget tettek beszámolási kö­telezettségüknek. A tájékoztatás mellett egy szervezési feladat is jelent­kezik. A helyzet most ugyan­is a következő: a beszámolók nagy többségét e hónapra, jobbanmondva .június két he­tére tervezték tanácsaink. Azt mondani, hogy el lehetett volna már kezdeni március­ban — késő. Ez inkább a jö­vőre nézve fontos. Viszont, ha már így alakult a helyzet, gondoskodni kell arról, hogy a nagy mezőgazdasági mun­kák beindulása előtt megtör­ténjenek a beszámolók. TÉVES VOLNA, ha vala­mi mechanikus sürgetést ja­vasolna bárki. Erről szó sem lehet. Viszont ami számításba kell, hogy jöjjön: a községi pártszervezetek és a Hazafias Népfront községi bizottságai­nak segítsége. Most ugyanis még sok községben a beszá­molók ügje csak tanácsi ügy. Pedig amennyire ügye a ta­nácsnak, legalább annyira ügyévé kell válnia a Hazafias Népfront községi bizottságai­nak is, hiszen az ő jelölő lis­tája alapján megválasztott ta­nácstagok számolnak be te­vékenységükről S ez felté­telezi, hogy segítsék a bizott­ságok a bizalmat kapottakat abban, hogy ez a bizalom ni- mélyüljön* Községi pártszervezeteink sokrétű szervező és politikai munkájuk mellett is szüksé­ges, hogy segítsenek. Elsősor­ban abban, hogy a kommu­nista tanácstagok felkészülé­sét, beszámolójának megtar­tását támogatják. Ugyanak­kor helyi ismeretekből szár­mazó okos tanácsokkal te­gyék tökéletesebbé, csiszol­tabbá a pártonkívüliek beszá­molóját is. MÉG NÉHÁNY HÉT, s vé­gére érünk a félévnek. A rendelkezésünkre álló idő rö­vid. S most az erő egyrészét és nagyobb részét a tanács­tagi beszámolók sikere érde­kében kell bevetni. Megtérül ez a fáradtság, mert a beszá­molókkal jelentősei léphe­tünk előre. Egyrészt: a vá­lasztókkal történt beszélgeté­seken tanácstagjaink irány- mutatást kapnak a második félév munkájához. Másrészt a beszámolók alapján új len­dületet nyer termelőszövetke­zeteink megszilárdítása s nem utolsósorban tovább erősödik tanácsaink és a tömegek kö­zötti kapcsolati Nagy István UIUIIIIIIIIIIIlIflIllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllllllliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHimiii | Harriman nyilatkozata a kijevi rádiónak MILYEN EROS VOLT LESZ Harriman amerikai politi­kus, aki a Szovjetunióban tartózkodik, nemrég Ukraj­nában vendégeskedett és nyi­latkozatot adott a kijevi rá­dió tudósítójának. Utalt arra, hogy Roosevelt elnökkel együtt dolgozott. Roosevelt politikája az Egye­sült Államok és a Szovjetu­nió barátságára irányult. Mi ma is ezt akarjuk — min- dotta Harriman* Megjelent a ZSEBMENETREND-könyv A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP, kiadásában. Kapható a postahivatalokban, kézbesítőknél, hírlapárusokná l. A menetrend-könyv részletesen tartalmazza a Szolnok megyében lévő összes va­sútvonalak, továbbá a budapesti, bé­késcsabai, debreceni, szentesi, kiskun­félegyházi vasútvonalak, valamint a megyei autóbuszjáratok menetrendjét. Vásároljon zseimínelrenlel! Ara 2 forint *aeeeee»e®eeeee®eeeeeeeeeeeeeeeee®eeeee<l faragta, S maragdzöld jászsági ró­na erős két karjával, a | Zagyvával és a Galgával sze- jretőn öleli keblére gyerme- íkétg Jászfényszarut. Oda startunk: történelmet, népha- '(gyományt, népköltészetet ta- tnulni. | Rlmóczi Istvánnak hívják, Sinnen nőtt ki a folyóparti ho- fmokból, s ő itt a község |eg£yik legismertebb gazdája, |a legnagyobb termelőszövet- |kezet elnöke. Hogy mire leg­büszkébb? Azt ő sem mond- |ta el, de a nagy becsben tar- |tott dolgok egyike nála a skonyha kerevetén tróno- |ló rajz. I Magáért árulkodik: gye- Irekkéz formálta. Valójában ICsomor Magdika, Csömör INándor szövetkezeti gazda | unokáj a az alkotó művész. Az 5 keze alól került ki a ^transzparens, felül a nagy «csorba kürttel, s alatta a fel- lírással: Lehel Kürtje Terme- llőszövetkezet. így vonultak »fel a gazdák május 1-én. | Sejti az elnök, valami írás llesz ebből, ahogy a Lehel 'Kürtje felől faggatom. Segít­ségül hívja agronómusát is, |s felváltva adják a választ. é A kérdés pedig az, miért !is Lehel Kürtjének keresztel­jék közös gazdaságukat? S — Nem véletlenül. A mi 'dűlőnkben találták azt a fé- Snyes szarut (innen van a fa- |lu neve: Fényszaru), amely- | hői Lehel vezér a kürtöt ki­— Pontosan maguknál? — Éppen nálunk, a Virá­goshalom, meg a Vörösrét találkozásánál. — S maga faragta volna Lehel vezér a kürtöt? — Nem bizta másra, még a császár agyoncsapását sem. — Agyoncsapta a császárt? — Úgy bizony, nagyon erős magyar volt Lehel. Egyetlen sújtással más világra küldte az ellenséges uralkodót, hogy az ott szolgáljon továbbra neki. — Van-e erre bizonyíték? — Van hát. A császár ko­ponyáján csorbult meg a ha­talmas kürt, s azóta is ott a törés rajta. Eltűnődöm a sokat tudó elnök szavain. Mit kérdez­hetnénk tőle mást, mint: — Ugye, maga javasolta a tsz nevét? — Dehogyis, az öregek itt a hagyományápolók. — Mégis miért Lehelre gondoltak? — Már avégről, mert olyan erősek leszünk, mint Lehel vezér. Az ellenséggel éppen úgy bánunk el, mint Lehel* • A jászberényi Jász Mú­zeum legféltettebb kincse a Lehel kürt. Nem szaruból készült, elefáncsont farag- vány. minden bizonnyal Bi­záncba került magyar' mester munkája. Sok van még ha­sonló Európa múzeumaiban. Az bizonyos: Lél vezérnek LEHEL? (Lehel) hasonló hangszere lehetett, ámbátor nem e célt szolgálta, hanem nemzetsé­gének nemesi méltóságjeie volt. Lehelt kivégezték Aug s- burgban, az Inn-folyó part­ján ácsolták akaszlnfáját, s a későbbi krónikaírók szór­ványosan, de mind tudnak történetéről. Említi Anony­mus, ír róla Kézai Simon, megörökíti Kálti Márk. Cso­konai, Gvadányi j l ismeri a legendát, miszerint a nagy- erejű Lehel hogyan vágta kürtjével agyon Konrád né­met császárt. Ámde a való­ság az, hogy Lehelt (Lehel: annyi, mint kürtös) Henrik végeztette ki. A néphagyomány, a nép­mondák csodálatos virága azonban sosem ragaszkodott a történeti hűséghez, ha megalkotott egy-egy népköl­tészeti remeket. Márpedig a Jászságban az 1600-as évek­től kezdődően a legfantázia- dúsabb csokrát köthetjük a Lehel-mondák kertjéből. — Vannak, akik odáig eljutnak, a szóbanforgó ősi hangszert Szvatopluk morva fejedelem­től rabolták a jászok. S hogy anélkül csata nem kezdődött, míg e kürtöt meg nem fúj­ták. Évszázadokon keresztül a maguk sajátosságának tulaj­donították a jász atyafiak Lehel kürtjét. A királyi ko­ronázásokon a mindenkori jász kapitány teljes díszét az jelentette, ha a magára öltött Lehel kürtjével jelent meg a koronázási szertartá­son. Ma is Lehel tér, Lehel Étterem, Lehel Kürtje Ter­melőszövetkezet, Lehel klub. Lehel futballcsapat őrzi a jász fővárosban Lehel emlé­két. * H ogy mikor került volna Lehel kürtje a jász földre, nincs arra dokumen­tum. S mióta, mi jogon sa­játították ki a jászok, nem vall róla a krónika. Ámde apák, fiúnak adják tovább a történetet, s a hősiesség, az erő mintaképe Lehel lt* ezen a tájon. Amint Jászfényszarun is. A kétezernegyven holdas, a község legnagyobb termelő- szövetkezete olyan erős akar lenni, mint Lehel vezér. — Mindezt a már elkészült ter­melési tervekkel bizonyít­ják. A jövő évben már több jövedelmet biztosít a terme­lőszövetkezet, mint volt az egyéni középparasztoknak. Negyvenöt-ötven forint lesz a munkaegységérték. Hu­szonkét öreget tartanak el háromszázhatvanan* S olyan erősek, mint Le­hel. Koremkó Bertalanná 74 éves létére férjével együtt föld és minden ingatlan nél­kül kérte felvételét nemrég. Felvették, csak azért, hogy eltarthassák* Méltóak arra, szövetkeze­tüket mondákba foglalja a nép, mint Lehelről tette haj­dan. Borzák Lajos A háború őrültség lenne, folytatta. A szovjet és az amerikai nép kötelessége, hogy békében éljenek egy­mással, mint a világ két leg­erősebb nemzetére különösen nagy felelősség hárul rájuk Kifejezte reményét, hogy Genfben haladást érnek el és előkészítik a talajt a csúcs- értekezlethez. (MTI),

Next

/
Oldalképek
Tartalom