Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
12. csípés SZATIRIKUS OLDAL ■■ H !>■■ II ■ 1959. Allah segíts! — az egész hárem utánam jött uiimiiiiiiiiiiiuiiiiiiimiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiniiiiiiiiiHKHiiiiiHUiiiiiiiiitiiiHiiiiiiiiii Komám az ezermester pofozom magamat... is:: amiért „öntudatlanul”, megkértem azt a két C-vita- min sajtkockát (á: egy forint hatvanért) 25 dekagramm kenyérrel a besenyszögi íöld- művesszövetkezeti üzletecskében. — Egy forintot és kilencven fillért kérek — kezdi a párbeszédet a boltos néni. — Nem akarom becsapni. — Tényleg. Négy forint kilencven az ára: — De maga se keressen rajtam: Végül megegyeztünk három forint kilencvenben. S hogy ily kényszerű matematikai megerőltetés után sikerült a pontos árat (három forint kilenvenöt fillér) megközelíteni, örömömben egy málnaszörp szürcsölgetése véget áttettem székhelyem az italboltba: Iszom a szörpöt. A felvilágosítás szerint „erdő vére.” A színére tán színvakság nélkül is ráfogható, hogy rokonságban van a vérnapfény visszaverődésével, de hogy szintetikus keverékíze után az erdőhöz mennyi köze, — döntse el azt a besenyszögi fogyasztó. A lábam mégse az .árrendezés”, meg az elvérzett erdő fölötti kétségbeesésemben gyökerezett a padlóba, hanem;!, Van ott egy felirat, hangzik imigyen, szó szerint: „Légy öntudatos! Ne veszekedj, mert magadat vered.” És máris pofozom mindkét orcámat, hogy az anyára ne mulasson, — bl. — Hiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiin SKÖT VICC Meredek úton vezeti lefelé az autót a skót felesége. — Tom — sikít az asszony — nem fog a fék'! — Csak arra vigyázz, nehogy valami drága dolognak menjünk neki, A kis igényes * (/t/f Négyüléses nincs? f/szzzss.s'jjss.j's/szs/s/zs/jis.s/s/y/s/sss/y/j. A RAVASZ GYEREK — Mondd, papa, a rosszat mindig jóval kell viszonoznunk? — Igen, fiam; — Akkor hát adj nekem egy forintot, mert eltörtem a pipádat, MEGOLDÁS — Annuska, mit szólna hozzá, ha most itt mindenki előtt nyilvánosan megcsókolnám? — Ugyan ne bolondozzon! Nagyon fel van hevülve, — menjünk ki inkább a friss levegőre. HUMOR ALKU ■— Ugyebár a tanár úr adott hegedűleckét a fiamnak 100 forintért? — Igen; — És mennyit adna azért, hogy leszoktassa a hegedűlésről? ÉLETMÜVÉSZ — Nem szeretem a mindennapos dolgokat, szeretek kacérkodni a veszélyessel; — Úgy, azért eszed hát a zöldborsót késsel? t fAn, • ' r n ' i * > V / , — Maga szerint Cselényi védhette volna a második gólt?!! Mancika — érzi a tavasz mámorító illatát? — Mi az doktor úr, csak szemügyre venni? — Dehogy! — a szimplát keresem a nem valami kórokozót akar pohárban. „ Telefonálj a mentüknek, a számlától. kuntsaft megint elájult a B — Hát maga — Hallottam, •karok lenni, miért Itt fekszik? hogy holnap reüamiék érkeznek ós ei»o Nagy sikere van a mindig sikkesek benne, tűorr á cipőknek, bár a férfiak nem hederített az asszonyra. Leakasztotta a falról az öreg időmérő jószágot, előkaparta zsebéből az ezermester bicsa- kot s néhány perc múltával darabokban hevert az aszta- I Ion az óra. fc. — Ez a ballanszkerék — tartotta az asszony orra aláü az alkatrészt — ez itt a bű-! nős. Node én majd .., Lassan eljött a vacsoraidő. s A gyerekek is haza hajtották i a libákat a rétről és bámészan > állták körül az izzadó mes-z tért. Az a makacs kakukk£ azonban nem szólalt meg£ Andrást fűtötte a becsvágy, \ meg félt a sikertelenségtől is.: Reszkető kezével néha meg- 5 simította verejtékező homlo- \ kát, szétkenve rajta a ha tár,r meg az óra évtizedes porát. Amikor este hazaérkezett a5 gazda, furcsán kifestett arcúj embert látott az asztal föléj görnyedni, akinek időnként= meg-megrándul a szája és; szinte sírásra hajló hangon; kesergett: r — Ez a ballanszkerék. . ez'* a ballanszkerék; f Meghökkent kissé a házp gazdája. Kezeügyébe készítet-j te a kishalt át. Hiszen mit le-s hesen tudni, lehet arra még szükség, ha ezen a csendesnek tűnő bolond emberen hirtelen kitörne a roham. TJosszú ideig csend volt, 11 csak a gyerekek apró kuncogása, meg az anyjuk csitító suttogása hallatszott. Azután az asszony is megvetette az ágyat és lefektette a nagy figyelésbe belefáradt 1 legkisebb gyereket. Ejfél felé elkeseredetten állt ' fel az asztaltól Andris, öléből a földre hullottak a csavarok. Az óra roncsai között ■ meg elnyúlva úgy feküdt a 1 kakukk, mintha éppen ak■ kor szedték volna ki a mar.i- ’ ka szájából. ■ — Nem lehet ezt megjavíta- > ni — legyintett és köszönés 1 nélkül az ajtó felé igyekezett, hogy mielőbb eltűnjön a| t dicstelen szereplés színhelyé-1 - ről. 1 I A dűlőúton még egy ideig [ i elkísérték a gazda átkáig ■ amelyet a kedves emlélc j megsemmisítése bőven bu- r . zogtatott fel belőle. r k n jjapp es £ JZi aminek nem mestere, ^ gyilkosa az annak — tartja a szólás-mondás. S hogy mily bölcsesség rejlik e mondásban, bizonyítja Kovács András esete is. Az én Andris komám született ezermesternek vallja magát. Az első állítással — mármint a születéssel *— nincs is vita, hiszen óit sem a gólya költötte. Ami viszont az ezermesterséget illeti, Andrist inkább suszternak tartjuk. Erre a titulusra nem egy tisztes foglalkozási ág becsmérelése vezet bennünket. De ha valakit a villanyszerelés, vagy az órásmesterség terén illetnek a suszter jelzővel, nem számít elismerésnek. Ennyit az alábbiak könnyebb megértése érdekében el kell mondanom. S most ime a történet. Egy szép nyári napon így szólt a főnök Andrishoz: (Annyit még tudnunk kell, hogy barátunkat ezermestersége ellenére egy poros iroda hatalmas aktakupacai közé lódított a sors szeszélye.) ■— Kedves fiam, holnap kimész a „területre” és felméred a bodzafatermelés legújabb eredményeit. András eleget téve a főnök utasításának, órákig porosz, kált a határban, kutatva c bodzafákat. Egy bodzafa, égi strigula, újabb fa, újabb vonás került a kimutatásba Délutánba hajlott már a nap amikor szomját oltani betévedt az egyik tanyába. A gazdasszony szíve megeseti az elcsigázott, nyakig poro: hivatalos emberen. Betessékelte a hűvös szobába és égi köcsög aludttejet állított eU az asztalra. Amint emelgetU szájához Andris a kerek ka ruilat, megakadt a szeme < falon függő kakukkos órán Nem működött az öreg szer kezet, nem is az idő múlásá veit már hivatott jelezni csupán kedves emlékként becsülték a háziak. — Megjavítom ~ csillan meg András szeme. A házi asszony tiltakozott, hog: ugyanmár, nem jár semm fizetség ezért a köcsög aludt tejért, mert honoráriumnál< vélte a vendég igyekezetéi Andris azonban már rá ten
