Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-06 / 131. szám

f 4 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június & A Berlin-Tokio tengely kísérlete japán kormányok viszont nem voltak hajlandóak arra. hogy a Szovjetunióval is alá­írják a békeszerződést: nem voltak hajlandók, mert ismét előhozakodtak különböző te­rületi követeléseikkel, olyan szigeteket követelnek, ame­lyek a Szovjetunió szuvereni­tása alá tartoznak. Két ország van, amely hi­vatalos térképében sajátjá­nak tüntet fel olyan területe­ket, amelyek más országok birtokában vannak: az egyik Németország, amely még Ke- let-Poroszországról sem mon­dott le, a másik pedig Japán, amely a Kurili-szigetek egyes tagjait ugyanolyan zöld szín­nel festi, mint a japán terü­leteket. t, A különböző nyugatnémet- országi militarista és revan- sista tervezetekhez hason­lóan Japánban is revansista. területvis&zaállítást követelő egyesületek jöttek létre, még­hozzá állami támogatással. A „Déli japán lakosok segély­egyesületének" feladata, a „Kurili és Habomai szigetek volt lakóinak szövetségesé­vel’’ karöltve, a felvilágosító publicisztikai munka (vagyis a revansista uszítás), továbbá kutatómunka e területek la­kossága életkörülményeinek megállapítására, anyakönyvi adatok beszerzése: tehát tipi­kusan azt a célt szolgálja, hogy egyszer indokul szolgál­hasson e területek visszakö­vetelésére. A Kisi-kormány már rég­óta készül arra, hogy nem csupán szavakkal és szerve­zetekkel, de tettekkel, a fegy­verkezés fokozásával is elő­segítse revansista céljait. Eh­hez azonban szüksége lett Huszonöt évvel ezelőtt sze­repelt a politikai szótárban ez a kifejezés: Berlin—Tokió- tengely. Akkor a hitleri Né­metországot és Hirohitó csá­szár Japánját a közös ter- jeszkednivágyás, az erővel való közös fenyegetőzés és az antikommunizmus kötöt­te össze. Most ismét különös párhu­zam mutatkozik Japán és Nyugat-Németország háború utáni fejlődésében. Először talán az, hogy Japán gazda­sági élete ugyanolyan gyor­san kiheverte a háború vesz­teségeit, mint Nyugat-Nómet- országé. Japán ma a hatodik helyen áll nemzetközi vonat­kozásban a világon a fémko­hászatban. ötödik helyen a papír- és cementgyártásban, negyedik helyen a villamos­ság iparban, harmadikon a gyapot- és műszálgyártásiban, és első tengeri halászatban és a hajóépítésben. A másik jellemző párhu­zam: Távol-Keleten ma Ja­pán játssza azt a szerepet, amelyet Európában Nyugat- Németország. Az Egyesült Államok és a nyugati hatal­mak San Franciscóban külön békeszerződést kötöttek Ja­pánnal: az egymást követő Hétfőn Stockholm közelé­ben Nagy-Britannia és az európai közös piacon kívül­álló hat másik OEEC-tagál- lam — Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria, Svájc és Portugália — gazdasági szak­értői tárgyalásokat kezdtek arról a svéd javaslatról, hogy hozzanak létre „kis szabad­kereskedelmi övezetet’’. Ezek­től a tanácskozásoktól ugyan nem várnak végleges dön­téseket, de a nyár folyamán miniszteri síkon esetleg meg­állapodás jöhet létre a hét ország közötti szorosabb gaz-j dasági együttműködésről. Mint ismeretes, a svéd ja-j vaslatra az adott okot, hogyj az OEEC valamennyi tagál-! lámát magában foglaló sza-j badkereskedelmi övezet an-j goi tervéről folytatott tár-! gyalások tavaly zsákutcába! jutottak. A londoni Financial Times! hétfőn örömmel üdvözölte aj stockholmi tanácskozás meg-i nyitását és azt fejtegette,! hogy a tervbe vett „kis* szabadkereskedelmi övezef’j „nyélbeütésével igyekeznek: előmozdítani a végleges meg-! egyezést az európai közös' piac tagállamaival. KÜLFÖLDI^ PRÁGA (MTI). Mesterházi Lajos „Pesti emberek” című darabját második hete játsz- sza a Prágai Kamaraszínház a közönség nagy érdeklődése mellett A színházi kritikusok egyöntetűen nagyra értékelik a dráma eszmei mondaniva­lóját. • MOSZKVA (MTI). Moszk­ván kívül a Szovjetunió több más városában is bemutatja júniusban ruhakollekcióját a leghíresebb francia modell- ház. a nemrég elhunyt világ­hírű ruhatervező, Christian Dior szalonja A francia mo- dellház moszkvai bemutatói június második hetében kez­dődnek. * HANOI (TASZSZ). Pham Van Dong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke Nehruhoz inté­zett levelében ismételten ki­fejezi óhaját, hogy a Laoszi Nemzetközi Bizottság kezdje meg a laoszi helyzet kivizs­gálását és tegyen meg min­dent a genfi egyezmények tiszteletbentartásának bizto­sításáért* MOSZKVA (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott, amelynek értelmében az önkiszolgálás rendszerét kibővítik az ál­talános iskolákban, a gyer­mekotthonokban, az ipari szakiskolákban, a Szuvorov- tanihtézetekben, a középfokú szakiskolákban és a főiskolá­kon. Az önkiszolgálás meghono­sítása — mutat rá a határo­zat — előmozdítja a fiatalok bekapcsolódását a fizikai munkába. (MTI) aaeeoeeeeoeeeeeeaeoeooooaooooqeoqaoeeae Megjelent a ZSEBMENETREND-könyv A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP kiadásában. Kapható a postahivatalokban, kézbesítőknél, hírlapárusokná l. A menetrend-könyv részletesen tartalmazza a Szolnok megyében lévő összes va­sútvonalak, továbbá a budapesti, bé­késcsabai, debreceni, szentesi, kiskun­félegyházi vasútvonalak, valamint a megyei autóbuszjáratok menetrendjét. volna az alkotmány felülvizs­gálatához, módosításához. Az alkotmányt viszont csak ak­kor lehet módosítani, ha a szenátus tagjai kétharmadps többséggel megszavazzák. Ed­dig azonban Kisi Liberális Pártja nem rendelkezett ele­gendő szenátori hellyel terve végrehajtásához: a napokban megtartott választásoktól azt remélte a japán kormány hogy megszerezheti a szüksé­ges többséget. Azonban épp az ellenkezője történt: a Ja­pán Szocialista Párt 85, a Kommunista Párt pedig 3 mandátumot szerzett (az elő­ző szenátusban a kommunis­táknak nem voltak képvise­lői). A nép elutasította a kormány bűnös politikáját. Egy statisztika szerint a japánok ma magasabbak és tovább élnek, mint őseik. De vajon okulnak-e a vezetőkö­rök elődeik tapasztalatain, to­vább is látnak-e? Mert az egykori Berlin—Tokió-tengely politikája rövidlátó, bűnös és kudarcot vallott politika volt. Es sokmillió japán élt rövi- debb ideig e politika követ­keztében* — bd — Az orosz nép nagy költője Június 6. Puskin születésének 160. évfordulója Alekszandr Puskinnak, a lángeszű orosz költőnek, az új orosz irodalom megterem­tőjének nevét úgy tartja szá­mon a nemzetközi kultúrtör­ténet, mint az orosz nép ki­apadhatatlan szellemi erői­nek megtestesülése, nagysá­ga és örök dicsősége szim­bólumát. Puskin alkotásai­ban a nép szabadságtörek­vései, a korabeli orosz tár­sadalom haladó köreinek az önkényuralmi rendszer ellen vívott hősi küzdelmei ju­tottak kifejezésre. Puskin a realista irodalom megalapo­zója, az orosz irodalmi nyelv megteremtője igazi nemzet­közi elismerést vívott ki a haladó orosz kultúrának. A nagy költő 1799. június 6-án született Moszkvában. Nemesi család fia volt. Már gyermekéveiben felébredt benne az érdeklődés az iro­dalom, főleg az orosz nép­költészet iránt. A Pétervár- környéki Carszkoje-Szelo-i líceumban, ahol Puskin 1811 -1817-ig tanult, már első költői kísérletei magukra vonták diáktársainak és ta­nárainak érdeklődését. A rakétakutatást nyelvi nehézségek akadályozzák? NEW YORK (MTI). Eisen­hower kérésére külön-bi- zottságot állítottak fel an­nak megállapítására, hogy a rakétakisérletek, különösen a Pionér-rakétákkal végzett kísérletek miért járnak ku­darccal. A „kis szabadkereskedelmi övezet“létrehozásáról tárgyalnak — Dánia habozik — Egy másik Reuter-jelentés arról számol be viszont, hogy Dánia habozik, hogy csatlakozzék-e a stockholmi tanácskozáson javasolt vám­tarifacsökkentéshez. Dániát ugyanis aggasztja mezőgaz­dasági kivitelének alakulása, mivel ennek nagyrésze a kö­zös piac tagállamai felé irá­nyul. Egyes dán körökben a közös piac és a javasolt új csoportosulás közötti keres­kedelmi háborútól tartanak. A bizottság arra a megál­lapításra jutott, hogy az Egyesült Államoknak nincs elegendő erővel működő ra­kétamotorja, mint például a Szovjetuniónak: ennek oka pedig az, hogy az amerikaiak nem ismerik más országok tudományos eredményeit, — mivel nem tudják azok nyel­vét. Eisenhower elnök hangsú­lyozta, hogy fokozni kell az idegen nyelvek, köztük az orosz nyelv tanítását az ame­rikai iskolákban, a hadse­regnél és a tudományos in­tézeteknél. (MTI). A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora 1959. június 6. Köszöntjük megyénk pedagó­gusait. — Napi krónika; hírek, riportok, tudósítások. — Ki mit szeret. A Szolnoki Rádió köny- nyüzenei kívánságműsora, — Sporthírek. Puskin a nagy oroszor­szági társadalmi fellendülés éveiben indult el irodalmi pályafutásán. A diadalmas 1812. évi háború eseményei — ahogyan később Herzen írta — „erősen kifejlesztet­ték benne a népi öntudat és a hazaszeretet érzését”. Eb­ben az időben a nemesség haladó köreiben fokozódott az ellenzéki hangulat; s nem sokára megalakultak a ké­sőbbi dekabristák titkos tár­saságai. Puskin lelkesen fo­gadta a szabadságra törő politikai eszméket, amelyekei a haladószellemű nemesi if­júság köreiben hirdettek. A líceum befejezése után gyor­san növekedett Puskin iro­dalmi hírneve, különösen „Ruszlán és Ludmilla" c. elbeszélő költeménye és a szabadságot megéneklő, a zsarnokság, az erőszak, a jobbágyrendszer ellen harc- baszólító verseinek megjele­nése után, Ezek a versek Puskinra terelték a kor­mány figyelmét is. A költőt szibériai száműzetés fenye­gette, s csak befolyásos ba­rátainak közbenjárására ré­szesült enyhébb büntetésben: 1820 tavaszán Puskint Orosz­ország déli vidékére szám­űzték. A költő délvidéki száműze­tésének évei (1820—1824) to­vábbi eszmei és művészi fejlődése szempontjából nagyjelentőségűek voltak. Puskin a Kaukázusban, a Krim-félszigeten és Ogyesz- szában közvetlen kapcsolat­ba került az orosz valóság­gal, találkozott a dekabristák délvidéki titkos társaságá­nak tagjaival, résztvett az ország forradalmi jövőjéről folytatott heves vitákban. A költő tehetségének egész ere­jével az orosz társadalomban jelentkezett felszabadító esz­mék mellett foglalt állást Puskin délen írta híres, romantikus elbeszélő költe­ményeit, a „Kaukázusi fog­lyot", a „Bahcsiszeráji szö­kő Jc utat”. Ezekben az évek­ben kezdte el „Cigányok” c. elbeszélő költeményét és „Anyegin” c. híres verses regényét, amelyen több mint 8 évig dolgozott. A cár parancsára 1824 nya­rán Puskint újabb számüze- tési helyére, szüleinek bir­tokára, Mihajlovszkojo falu­ba küldték, ahol rendőri fel­ügyelet alatt állt. Ezekben az években az orosz nép éle­tének közvetlen megfigyelése! nagy hatást gyakorolt Pus­kin művészi fejlődésére. Az irodalomtörténet úgy tartja számon Puskin Mihaj- lovszkojéban töltött éveit, hogy ekkor szilárdult meg költészetének realista alapja. Puskin — saját kifejezésé­vel élve — „a valóság köl­tője” lett. Délen írt költemé­nyeinek romantikus alakjait a valóság feldolgozása, az orosz élet realista képei vált­ják fel. Puskin Mihajlovszkojéban értesült az 1825 december 14-i pétervári felkelésről és arról, hogy I. Miklós cár mi­lyen kegyetlenül leszámolta dekabristákkal. — Ez a hír megrázta, de továbbra is hü maradt a dekabristák esz­méihez. Az eseményeket kö­vető reakció nehéz éveiben Puskin több versében bátran megénekelte a felkelők hős­tetteit, kifejtette, milyen el- téphetetlen kötelékek fűzik őt a dekabristákhoz, s hogy hisz az ügyük győzelmében. Puskin 1826 őszén vissza­tért a száműzetésből. Bár a rendőrségi ellenőrzés rendkí­vül megnehezítette életét, irodalmi tevékenysége mégis teljes pompájában virágzott. 1830-ban befejezte „Anye­gin" című verses regényét, amelyet Bjelinszkij, a nagy orosz kritikus joggal neve­zett „az orosz élet enciklopé- diájá"-nak. Az „Anyegin” megtisztelő helyet kapott az orosz irodalom történetében. Ezekben az években for­dult Puskin a próza felé és írta meg egyszerűségüknél, lakonizmusuknál fogva nagy­szerű műveit, a „Gorjuhino falu történeté" t, amelynek éle a jobbágyrendszer ellen irányult, „Dubrovszkij”, „Pi- q ue-dáma” című kisregé­nyeit, s a Pugacsov-felkelés idejét megörökítő „A kapi­tány lánya” c. történelmi re­gényét. Puskin prózai munkássága nagy szerepet játszott abban, hogy az orosz Irodalom a realizmus és a népiesség út­ján fejlődött tovább. Puskin élete tragikus kö­rülmények között akkor ért véget, amikor alkotó erejé­nek teljében volt és új, meg­ragadó művészi tervek fog­lalkoztatták. A cári udvar sötét intrikái párbajt provo­kálták a költő és egy orosz szolgálatban álló francia tiszt között. Puskin a pár­bajban halálos sebet kapott és 1837 február 10-én el­hunyt. A TÓTKÉRI GYŐZÖK / f a mi jószágainkat etetjük, — ennyit szólt és eltűnt a töb­biek között. Ez volt a kritikus pilla­nat. Ezen a közgyűlésen itt történt változás. Zrupkó Ká­roly kért szót. — Lassan a testtel, embe­rek. Értsük meg egymást. Az előttem szólóval vagyok egy hiten — Serfőző János nyomban hozzátette: — Én is! — Szinte kia­bált. — Mi is, mindannyian, az egész sor! — jelentette be Kiss M. Béla. — A lucernát egyenest idehozzuk; AZ ELNÖK MEGTÖRÖL­TE izzadó homlokát és az órájára nézett. Nehéz volt. De lám, mégis: csak bízni kell az emberekben. Ök is tudják a maguk hasznát, de oly nehéz ;.: Az új, az új .;. A közgyűlés tehát döntött. De az az igazság, hogy más­nap reggel a szövetkezet el­nöke kissé szorongva várta az első szekeret. Attól tartott, hogy mégsem hozzák. Alud­tak rá egyet az éjjel — meg­gondolták. Várt. S úgy dél­előtt feltűnt az első szekér. Kis M. Béla ült a lucerna tetején, fütyörészeft. S az el­nök — maga sem tudja, mi­ért, — átvette a nótát,- • Aki a tótkén tanyák kö­zölt jár, a Béke Tsz köz­pontjában, szekereket lát, melyek hordják a drága ta­karmányt. Szénaboglyák ma­gasodnak a tanyaközpont­ban. Ez a története ezeknek a boglyáknak. Szekulity Péter AZ OPTIMISTÁK szemü­vege rózsaszínű, a borúlátó­ké fekete. Az élet? Ilyen is, olyan is. De annyi bizonyos, hogy nem mindig rózsaszínű és nem mindig fekete. Kádár Pál erre a napra mégis a sö­tét szemüveget tette fel s m> tagadás, megvolt erre min­den oka. Nem. Nem az idő­járás miatt — az most olyan, hogy nem szomorítja, inkább felvidítja a határban néze­lődő gazdaembert. Igazi, ara- nyatérő ez a nyár. Csak ... ma este közgyűlést kell tar­tam — és ez az! Kádár Pál még soha éle­tében nem volt szövetkezeti elnök; mivel az ember álta­lában nem annak születik. Tavasszal választották meg a tót kéri gazdák; megbízá­sukból azóta viseli ezt a szép, de kissé gondt.erhes funkci­ót. Mert mint ahogy ő nem volt még ezidáig szövetkeze­ti elnök — úgy a Béke Tsz tagjai sem voltak szövetke­zeti gazdák. S éppen emiatt látta időnként kissé sötét­nek a világot. Mint most is, a harmadik közgyűlés előtt. A beszámolót már összeállí­totta, — de amit mondani akar, azt nem a zsebben hordja. Ahogy hivatalosan mond­ják: a takarmány-dolgot kell előterjeszteni. Nem valami felsőbb utasításra, hanem előrelátásból. S Kádár Pál tudja: nehéz lesz megérttetni minden emberrel ennek fon­tosságát. Csak ment hát, na­gyon elgondolkodva, a köz­pont felé és — őszintén szól­va — egyáltalán nem bizott a mai közgyűlés sikerében; l A TANYÁKRÓL jöttek az 1 emberek. Serfőző János, aki esztendővel ezelőtt még 24 ’ holdon gazdálkodott és szá­mára csak ez a 24 hold je- 1 lentette a világot. Mi van a 1 mesgyén túl? — az őt nem ' érdekelte. Hogy kicserélődött ' ez az ember! Bár mindenki • ilyen lenne ..: Megtáltoso­dott. A szövetkezet megalapí­tásának idején ő volt az első ' kezdeményező. Azóta is a nagy ügy szilárd támasza. Egy hónap óta tagjelölt. Kö­szönt Serfőző János, kezet fogott az elnökkel és már mondta: \ — Csak nyugodtan, Kádár Pál, ahol kell, ott majd szó­lunk. : Jól esett a biztatás. Néha egy szó is sokat ér. És az el­nök szembenézett a tagokkal, beszélt. — Arról van szó, elvtár­sak, hogy benne vagyunk a tavaszban. Nem sokára hor­danunk kell a szénát. Úgy gondolnám, egy dologból ne csináljunk kettőt; ami a kö­zösbe jár, azt mindenki ide­hozza. Fölösleges hazacipel­ni: ősszel megint kocsira rakni és ide a központba hordani. Itt van annak a he­lye . i i Még be sem fejezhette, — máris közbekiáltott valaki a sűrűből; — Nem viszünk semmit! Ha az állam jószágot akar, adjon takarmányt, — s erre megbolydult a közgyűlés, — mindenki mondta a magáét, bizonygatta igazát. Most, dől el, merre billen a mér­leg; az új és a régi ismét összecsapott. Az újnak min­den nap meg kell vívnia a maga harcát s ez a harc ir­galmatlan. Csak egyféle győ­zelem lehet. — Milyen tökéletlen felfo­gás! Hogy adjon az állam!..> — bömbölte mindenkit túl­kiabálva Sándor Gábor. — Hallgass! Te semmit ne szólj! •— Kié a jószág? — Az én teheneim ne koplaljanak! — Az elnök beszél oko­san! — Ha most bevisszük a takarmányt, őszig mit ete­tünk? — Kódusnak jár alamizs­na; én gazda vagyok. Ne­kem ne adjon az állam sem­mit ;:. Kádár Pál alig bírt szó­hoz jutni. Csak már ezen túl lennék, — gondolta. S mint ahogy lenni szokott, a nagy zaj hirtelen minden átme­net nélkül elült. Az első pád­ból felállt egy vézna kis em­ber. Pontosabban: se nem állt, se nem ült.. s — Amit most mi megter­meltünk és be viszünk, azzal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom