Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

/ i VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! X. évfolyam, 150. szám. Ara 60 fillér 1959, június 28. vasárnap. <u o © © o © © © Kunsági krónika jj 15 Mit ír a Mezőgazdasági Lexikon Szolnok megyéről? & Megsüketíteni a világot! jj * Vasárnapi sportműsor I TANÁCSAINK FELELŐSSÉGE Tanácsaink és a tömegek közötti kapcsolat a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se, az újonnan alakult ter­melőszövetkezetek megszilár­dítása közben megerősödött Soha annyian nem keresték fel szóban vagy írásban a tanácstagokat a tanácsok végrehajtó bizotttságait, mint az idei első félévben. Ugyan­akkor a tanácstagi beszámo­lók, fogadóórák is sokkal in­kább látogatottak voltak, mint korábban. Csak egy példát erre: Jászberényben, a félévben, a tanácstagi fo­gadóórákon és beszámolókon több mint ötezer választó je­lent meg, tett fel kérdése­ket válaszra várva, szemé­lyes vagy közügyben a ta­nácstagoknak. Ez mutatja, hogy a válasz­tók, amikor tavaly novem­berben megválasztották a ta­nácsokat, nem csak állam- polgári joguknak igyekeztek eleget tenni, hanem szava­zataikkal ügyükben szószó­lót, tanácsadót is kerestek, maguknak. Az esetek többségében nerp is csalódtak. Tanácstagjaink, de a végrehajtó bizottságok is igyekeztek minden esetben világos, érthető választ adni Lehetne ezt úgy is mondani, hogy a hozzájuk fordulóban nem az aktát, hanem az írás mögötti embert látták. — Ugyanakkor személyes érde­keket jól egyeztettek össze a közös céllal. Nem kis ré­sze volt ennek abban, hogy megyénk dolgozó parasztjai is az új utat, a termelőszö­vetkezeteket választották. Tanácsaink tehát a nagy erőpróbán jól vizsgáztak. S a vizsga — maradjunk ennél a kifejezésnél — értékét még fokozza, hogy a számtalan egyéb tennivaló, az embe­rekkel való fokozott foglal­kozás közben nem szorultak háttérbe az egyéb tennivalók sem. így például rendes me­derben haladtak a napi szo­kásos ügyintézési munkák, s az ezer tennivaló között arra is került idejük tanácsaink­nak, hogy hozzákezdjenek az idei községfejlesztési tervek végrehajtásához. És bár az anyaghiány legtöbb helyen gátolta a teljes kibontako­zását, mégis ekkorra közel 14 millió forint értékű mun­kát végeztek el a községek­ben, városokban. Mindez azt bizonyítja, hogy alig féléve választott tanácsaink megszerezték azt az önállóságot, amely szük­séges napjaink problémáinak megoldásához. E mellett azt is el kell mondani, hogy ta­nácstagjaink ügy iránti fele­lősségérzete is növekedett. Kevés kivétellel elmondhat­juk, megértették: a tanács- törvény nem csak jogokat biztosít, hanem meghatároz­za a kötelességeket is. S a kötelsségeknéd érde­mes kicsit elidőzni. Annál is inkább, mert — ezt őszintén meg kell mondani — a ta­vaszi eleven, pezsgő élet után, most egy bizonyos ér­telmű megtorpanás tapasz­talható néhány helyen. Pél­dázza ezt a tanácstagi be­számolók helyzete is. Ismét Jászberényre kell hivatkoz­nunk s az eredmények mel­lett szólni kell arról is, hogy a városi tanács -tagjai közül még alig negyvenen számol­tak be első félévi tevékeny- ségükrőL Pedig túlzás nélkül mond­ható: tanácsaink legalább olyan nagy feladat előtt áll­nak, mint az átszervezés ide­jén. Több kérdés vár megol­dásra községeinkben, váro­sainkban. A jövő hót közepére, ha az időjárás esősre nem fordul, megyeszer te megindul az ara­tás. A szemveszteség ilyen vagy olyan alakulása attól függ, hogyan szervezzük meg a munkát, mennyi gépi vagy ahol szükséges, kézierőt biz­tosítunk az aratáshoz. De legalább ennyire fon­tos az is, hogy tanácsaink mezőgazdasági csoportjainak dolgozói állandóan figyeljék a határt, jelezzék, ahol az érés előrehaladottsága miatt sürgős segítségre van szük­ség. Oj termelőszövetkezeteink gazdái is aratásra készülnek. A közös munkába néhány hónap alatt még nem tud­tak teljesen beleilleszkedni. Szükséges, hogy tanácsaink, a végrehajtó bizottságok, a tanácstagok szinte ott élje­nek közöttük, segítsék a kö­zös munka e nagy erőpróbá­ját Az aratással egyidobén je­lentkezik a betakarítás és a raktározás gondja. Több he­lyen kezdeményezés indult, az ősszel kezdő termelőszö­vetkezetek tagjai már a hor­dásnál keresztekből közös szérűibe hordják a gabonát, amelyet a közgyűlés határo­zatának alapján vetőmagnak vagy szemes takarmánynak visznek a közös gazdaságba. Ezt a kezdeményezést taná­csos felkarolni. Itt kell szól­ni a várható termés raktáro­zásáról is. Eddig mintegy 450 vagon gabona tárolására elegendő raktárt tudtunk biz­tosítani tsz-einknek. — Ez azonban a terméskilátások­ból ítélve, kevés lesz. Éppen ezért az elkövetkező hetek­ben fel kell mérni, milyen lehetőségek kínálkoznak új raktárterek nyerésére. Nem lenne egész a tenni­valók sora, ha nem szólnánk arról, hogy termelőszövetke­zeteink a közeljövőben vég­leges választ kapnak a ta­nyaközpontok kialakítására. Tanácsainknak helyi tapasz­talataikból kiindulva, úgy kell segíteni a döntést, hogy a kialakítandó tanyaközpon­tok megfeleljenek majd a jövő, a fejlődés követelmé­nyeinek is. Csak néhányat említettünk meg a legfontosabb tenniva­lók közül. S mementóul még írjuk ide: mindezeket és a közben jelentkező többieket is csak úgy tudják megoldani eredményesen tanácsaink, ha a mai kicsit pangó munka­tempót, a tavaszi pezsgés váltja fel és még tovább erő­södik, fejlődik az ügy iránti feléősségórzet. Vagy litván Az állami gazdaságok feladták « Jelszol Minél több gépet a tsz-ek aratási Kilencvenhat új I mezőgazdasági ] gépészmérnök Az Agrártudományi Egye­tem Mezőgazdasági Gépész­mérnöki Karán tegnap ün­nepélyesen kiosztották az idén végzett hallgatók oklevelét. 103 ötödéves hallgató közül kilencvenihatan védték meg sikerrel diploma tervüket. Az Agrártudományi Egye­temen 1952 óta összesen 472 mezőgazdasági gépészmérnö­köt képeztek ki. Az idén vég­Moszkva (MTI). A Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok megállapodása alapján június 30-án nyílik meg New Yorkban a Szovjet­unió Kereskedelmi Kamará­jának kiállítása. A kiállítás negyven napig lesz nyitva. A kiállítás legjelentősebb részlege a tudomány, a tech­nika és a szovjet ipar leg­A tavasz folyamán me­gyénk 21 malmában és négy rizshántolójában végeztek nagyjavítást, valamint fel­újítást. A szolnoki Tisza ma­lom kivételével a megye minden malmában befejez­ték a villamosítást és kar­bantartási munkálatokat. A szolnoki malomnál ez a munka néhány nappal elto­lódik, mert a belső berende­zéseket kicserélik és légszá­rító berendezést szerelnek fel. A malmok felkészülten vár­ják az új termést és a felja­vított gépekkel 24 óra alatt 72 vagon gabonát tudnak Az állami gazdaságok sok­oldalúan segítik az erősödő, fejlődő termelőszövetkezete­ket. A párt felhívására a Bánhalmi Állami Gazdaság tavaszi kezdeményezésére egységes lett a segítőakció. íabb sikereit mutatja be. Ugyancsak sok kiállítási tárgy számol be a szovjet me­zőgazdaságról. Külön részleg ismerteti meg az amerikai látogatókat a szovjet lakóház-építkezési programmal, a nópjólét eme­lésére irányuló intézkedések­kel, a szovjet emberek min­dennapi életével. megőrölni. A törökszentmik­lósi malom jelenleg is üze­mel, nagyobb mennyiségű lisztet készít előre, hogy a helyszínre kiszállítva a csép- lés után azonnal tudjanak cserét alkalmazni a termelő­szövetkezetekkel. A közös gazdaságok legna­gyobb problémáján, a mag- tárgondokon is segítenek a Malomipari Egyesülés veze­tői. Karcagon ideiglenesen 200 vagonos magtárat adnak át a termelőszövetkezetek­nek. A megye többi részein pedig 500 vagonos magtár várja tárolásra alkalmasan az új termést. munkájához az új és területileg megnö­vekedett tsz-ekbe, Vetőmagvakat, gépeket, mű­trágyát kölcsönözték, hogy megkönnyítsék a szövetkeze­ti gazdák első lépéseit S ezekben a napokban, ■*“ amikor a bő termést ígérő gabonafélék aratóra kezdő­dött, az állami gazdaságok is­mét áttanulmányozták a patronálási szerződéseket. Felmérték a segítségadás mértékét és kiadták a jel­szót Minél több gépet a tsz-ek aratást munkájához. A Palotás! Állami Gazda­ság aratógépei a szokottnál mitegy 8—10 n appal koráb­ban munkába álltak és pár nap múlva dolgoznak a kom­bájnok is. Kettős cél elérése serkenti a gazdaság vezetőit, dolgozóit Egyrészt, hogy ide­jében és veszteség nélkül ta­karítsák be a gabonát, más­részt, hogy az aratás befejez­tével az aratógépeket és a kombájnokat átirányíthassák a szövetkezeti gazdaságokba. A besenyszögi Kossuth, Lenin, Dózsa Népe és a Hunyadi Tsz-be hat kom­bájnt és három aratógépet küldenek majd. A Tiszaszentimred Állami Gazdaságban talán még na­gyobb igyekezettel dolgoznak a tsz-ek megsegítésén. Ez év­tavaszán nagymennyiségű ve­tőmagot kölcsönöztek, most fjedig azzal tetézik támogatá­sukat, hogy meggyorsítják az aratást. E fontos munka ide­jének lerövidítésével megte­remtik a módját annak, hogy az Aranykalász és a Kossuth Tsz nyolc kombájnt, ugyan­annyi aratógépet kapjon, A kombájnosok, az arató­gépkezelők versenyeznek: ki végez hamarább és ki adja a legtöbb segítséget? Ha egy-egy aratógép mind­össze csak 30—40 holdról vágja le a tsz gabonáját, ak­kor is nagy szolgálatot tesz! a gazdaság, a tsz-mozgalom­nak. A Bánihalmi Állami Gaz­daság összefüggő nagy gabo­na tábláin „tíz kombájn aratja és csépeli a jó közepes ter­mést. A szakembereket az a meggondolás vezeti, hogy ahol csak lehet, ott kombájn dolgozzék. Nemcsak azért, mert így gyorsabb a munka, hanem, hogy a felszabadult aratógépek már most mun- kábaállhassanak a tsz-ek ga­bonatábláiba. A tiszaburai Lenin Tsz tag­jai örömmel fogadták a gazdaság két aratógépét, amelyek máris üzemelnek. A gazdaság jóhírű kombáj- nosai: Farkas János, Gyárfás Koméi, Lazányi Ferenc a tsz-ekben számítják túltelje­síteni betakarítási tervüket. íme néhány példa az álla­mi gazdaságok újabb segítsé­géről. Támogatásuk példáz­za, hogy a tavaszi ígéretüket sorranrendre megvalósítják. E. S. zett hallgatók kivétel nélkül elhelyezkedtek. Építőbrigádok, szakembe­rek tették át székhelyüket lUlimillliimilHlllllllilmlimHIIMmWMIIIIIIIIWimHmUllimHIIItMIIHIIINIHIHHMIIHIIIII Június 30-én nyűik New Yorkban a szovjet kiállítás A szolnoki Tisza Malomban légszárító berendezést szerelnek fei Téiáta a „tnózdóM/őkkcutntstue." A SZOLNOKI Fűtőház sín- erein emberek lépnek keresz­tül tárcsákkal, zászlócskákkal a kézben — felhőként takar­ja el őket percenként a gőz­tenger, amit a mamutként mozduló, előre-hátra tolató mozdonyok dobhártyaseagga- tó sikollyal, könnyes szusz- szantással löknek ki maguk­ból. Akár a sínpárokat átívelő hídról, akár egészen közelről figyeli a beavatatlan a mo­rajló sikolyba hajló mozdo­nyok hangját, lenyűgöző szimfóniáját, rendszertelen, ötlettelen, céltalan hangver­senynek tűnik előtte. E sorok írója — lévén ő is laikus -r próbált olvasni ab­ból a partitúrából, melyből vezénylik • hangverseny ze­nekarát. A „karmesterre”, a moz­dony-felvigyázó elvtársra egy kis szobában talált rá, mely­nek falán hatalmas fekete tábla lóg, s amelyen „Kive­zényelhető”, „Készenlét”, „Mosás alatt” — és más sza­vakat olvasott. Mindegyik szó alatt számok, amelyek mind egy gőzmozdonyt jelen­tenek, a mozdony vezetőjét, fűtőit, de jelentik a sok-sok szerelvényt is, melyeknek tengelyén emberek utaznak, vagy emberek részére szállít­ják az árut« A karmester előtt szám- tanóráink szekundáit idéző napló fekszik „Mozdony és mozdonyszemélyzet grafikus vezénylése” — olvasom cím­lapján. A KARMESTER ül egy széken, előtte cseng öt tele­fon és varázsszavakat mond a hallgatóba. Most éppen kérdez: — 1763 delta lesz ugye? A 4765-tel ml van? A másik kagylót is felveszi: — A 7774-es nem mehet! A 33-as kiszállt-e már? Vagy: — A romló vonat azonnal induljon! Vagy: — A 4770-est kérem fel­költeni! .A karmester előtt üvegfal van. Ezen egy kis üvegablak, mely nyitva áll, mert embe­rek állnak előtte, sokan, öten- tízan; alig van perc, amikor csukva állhat ez a kis ablak. őszülő fej, az orra alatt bajusszal jelenik meg benne, de mielőtt szólna, a karmes­ter már int is: —- Kérem szeretettel, Mi­hály bácsi, az 1752 elmarad. Az 52-höz kettőkor tessék ki­állni;.. Aztán vagy tízen egymás után: —, MozdoByfeivifiyázó elv­társ, szeretnénk szabadságra menni. — Mennyi? — Két nap — Tessék beiratkozni.., —• s.. Mennyi? — Egy hét. — Hm;,. No, tessék be­iratkozni. A párbeszédbe és a moz- donydohogás szimfóniájába ismét belevág a telefonok csipkefinom csilingelőse. — 4770-ES megjelent. A páratlanok merre vannak? Az 1785-ös megmozdult-e már? A 411-358-as jöjjön a kijárathoz.., ... S mindez éjjel 3, nap­pal 11 órán keresztül megy így •». . j ; Zúg a fejem. Remegő kézzel jegyzem a választ: — Bírja ezt? — Ezen nincs idő gondol­kozni, mert itt . nem lehet várni, itt a menetrend az úr. — Mi az, hogy romló vo­nat? — Ami gyümölcsöt, vagy mirelit-árut szállít; Ezeket menetrenden kívül, azonnal kell továbbítani; azonnal kell adni a gépet. A Linsz- vanatokhoz és a K-szerelvé- nyekhez szintén.:. Megint csengenek a telefo­nok, nincs idő- megkérdezni, mi az, hogy K-szere!vény és Unsz-yoíwt, mit jelent itt az hogy delta — és a többi va­rázsszó. Nincs idő, mert most éppen a Keleti Pályaudvarral be­szél a karmester, utána a Nyugatit hívja, majd Hat­vant, aztán őt hívja Debre­cen és a ki® ablak előtt me­gint ott állnak az útirányra, a számra várók, a mozdonyve­zetők, kísérők fűtők, hogy indulhasson a vonat! Mert a karmester, Kálmán Balázs dolgozik. Immár há­rom éve osztja a számokat, mely mind-mind egy-egy mozdonyt jelent. Három éve irányítja Kövesdi Lajos moz­donyvezetőt és társait, gon­doskodik arról, hogy az em­ber és a gép ne késsé le az indulást. Itt bizony egy randevú" lekésése sok-sok millió fo­rintba kerülhet. A KARMESTER első he­gedűse pedig egy barna fia­talasszony. Évek óta együtt dolgoznak. S ez a fiatalasz- szony nemcsak azt jegyzi be mindentudó naplójába, hogy mikor érkezett meg a vonat, mennyi a mozdony teljesít­ménye, helyzete, hanem na­ponta jelenti a budapesti központnak a 24 órás vonat­forgalmi terv teljesítését. S talán éppen az ő jelenté­sei alapján számították ki Budapesten azt is, hogy a Szolnoki Fűtőház 1959. má­jus havában első lett a kong­resszusi versenyben, a legel­ső az ország összes fűtőházai közül.j. Búbot Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom