Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. június 2í.

Kádár János elvtárs beszéde a Népfront Országos

Tanácsának ülésén

forradalom okozta megrázkódtatást és ma már szép eredményekkel dicsekedhet, képes jelentékeny összeget fordítani a mezőgazdaság erősítésére anélkül, hogy az életszínvonal rovására menne. Politikánk egyenes, világos, a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja.

Kádár János beszéde további részében kitért arra a kérdésre is, amely a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban úgy hangzik, bogy „mikor megyünk tovább, mikor lesz befejezve? — Mindig teljes őszinteséggel mondom a kérdezőknek — legyenek jóindulatú parasztok, vagy itt járó nyugatiak — miért kellene nekünk jósolgatnunk?

Most meglévő termelőszövetkezeteinket fejlesztjük, s ez is baladást jelent, mert ez is szilárdítja a termelőszövetkezeti mozgalmat. Most ez a feladatunk.

Utána majd megnézzük a politikai, a gazdasági feltételeket. Nem vagyunk jósok, kommunisták vagyunk, elhatározásunk alapja a helyes politikánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőnek azt mondottam: „Nem tesszük meg maguknak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel elrontsuk a párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk előre, mint a tényleges helyzet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egy helyben topogjunk, ha előre tudunk menni A tényeket most úgy vizsgáljuk, amilyenek. Egyidőben volt nálunk egy olyasfajta betegség, hogy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóságban, hanem amilyeneknek szerettük volna látni. Ebből kigyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szenvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvednie keli, még mindig jobb, ha egyes amerikai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták. „Most maguk nem képesek úgy nézni a tényeket — mondtam a látogatónak — ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni.

amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozód ás ukból is. Nincs azonban befolyásuk a magyar népre Korábban, sajnos volt egy részére, de csak akkor amikor a nálunk tényleg meglevő bajokat piszkálták és mi hallgattunk azokróL Mi most nem hallgatunk saiát hibáinkról, maguk meg olyan bődületes ostobaságokat írnak, mondanak, hogy teljesen elvesztették hitelüket Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg „dicső” munkatársaiknak, hogy okosabban hazudjanak.” (Derültség). Ami a dolog lényegét illeti: teljes felelősséggel, elvi szilárdsággal és egy ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődésének kérdéseit.

táson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egy olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép megtévedt fiaival szemben ilyenkor illik, és helyes is elné- zőnek lenni. Ez a tavaszi amnesztia magyarázata;

A párt számít a Hazafias Népfront munkájára

Tovább erősítjük közéletünk

egészséges vonásait

Politikánk más, jellemző vonásairól szólva hangsúlyozta: tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait. Azt szeretnénk, hogy amikor valahol — például a népfront tanácskozásokon — összeülnek, megtárgyalnak fontos közügyeket; a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredményes legyen. Halljanak a részvevők állás- foglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék ki álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van, akkor egységesen dolgozzanak.

Általában szüntelenül mélyíteni akarjuk rendszerünk demokratizmusát.

Ehhez hozzátartozik a parlamenti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármely kapitalista országé. S ezt igenis továbbfejlesztjük. De, ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna valakinek, hogy vajon jövőre, vagy azután, nagyobb szabadságot élvezhetnek-e a rendszer ellenségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jövőre, sem azután, mert amennyire kötelességünk rendszerünk demokratizmusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben.

Van politikánknak néhány egyéb jellemzője is, amit csak azért említek meg, hogy megerősödjenek abban a meggyőződésben, hogy ezek meg fognak maradni, sőt némelyiket igyekszünk még

erősebbé tenni, önök ismerik például bűnügyi politikánkat. Az elviselhetőség határán túlment embereket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet elkövetni, — történelmi bűnt —, azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondottuk népiesen, hogy hőbör- gés, azt eltöröltük, mondván, térj észre, dolgozz; Helyes politika volt, az eredmények is bizonyítják ezt, mert hő- börgő nem kevés volt, de állítom, hogy azoknak a hőbör- gőknek nyolcvan százaléka az elmúlt két esztendőben becsületesen, tisztességesen dolgozott.

Itt volt az amnesztia. Megmondottuk az amnesztiával kapcsolatban hivatalosan is egynéhányszor, meg nem hivatalosan is, hogy egy terem' tett lélek nem kaphat kegyelmet ebben az országban, mindaddig, amíg kívülről, vagy ellenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak. És ha azt akarják, hogy ne legyen amnesztia Magyarországon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha ez megszűnik és mi úgy ítéljük, hogy elérkezett az ideje, akkor lesz majd bizonyos amnesztia. Az idén is volt és nem is olyan jelentéktelen, megbüntetetteknek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a kevesebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejétől. A népfront győzelmet aratott a válaszBeszéde végén a Hazafias, Népfront szerepével foglalkozott, s többek között kijelentette;

nagyon komolyan vesszük a Hazafias Népfront munkáját, számítunk rá és támogatjuk.

A kommunisták és a pár- tonkívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocializmus ügyét, meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommunisták és a pártonkí- vüliek együttműködése, a népfront-munka, a népfrontpolitika komoly sikereket hozott. Ezt a politikát folytatjuk továbbra is.

Aztán nekünk, kommunistáknak meg van a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a személyi kultusz kérdéseivel. Nemcsak azt tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándékú emberek dolgozni, lassacskán egyet-mást jól csinálnak, sikerek, eredmények" születnek, elkezdenek erről beszélni, becsülik is őket, hogy dolgoznak, s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tudnak, nem veszik figyelembe az emberek szavát;

A kongresszusi előkészületek időszakában azt kérjük saját embereinktől:

vizsgálják meg újra munka- módszereiket, az emberekhez való viszonyt, mélyítsék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy vissza ne térhessenek a régi hibák. — Növelni a szocializmus vonzóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést, fontos dolog és sikerülni fog! A mi politikai és gazdasági vezetőink minden nap lássák: milyen lelkesedéssel dolgoznak az egyszerű emberek a munkapadoknál, a falun a tsz-ekben! — Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk méltóak — nem különbek, csak méltóak — a népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a magyar dolgozó tömegek az utolsó negyven esztendőben megvívtak. Ha a néphez méltóak leszünk, — akár a pártról, akár a népfrontról van szó —, biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét (Hosszantartó nagy taps).

A vitában elhangzottakra Kállai Gyula elvtárs válaszolt. Majd a tanácskozás Harrer Ferenc zárszavával ért véget. (MTI.)

Ma búzatermesztési ankét Karcagon

Ma délelőtt 9 órakor Karcagon ,a Nagykunsági Mező- gazdasági Kísérleti Intézetben búzatermesztési ankét kezdődik, a Hazafias Népfront Karcag Városi Bizottságának rendezésében. Az ankéton bemutatják a búza- tenyészkertet, a búzatermesztési kísérleteket, megtekintik az üzemi búzatáblákat. — Ugyanakkor előadások hangzanak el a mezőgazdasági technikum dísztermében. Ve- zekényi Ernő, az intézet igazgatója arról számol be, hogyan ért el magas búzatermésátlagot a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. Sipos Sándor, az intézet igazgatóhelyettese, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa „Talajelőkészités réti agyagon és szikes talajon az őszi kalászosok alá” címmel tart előadást. Majkóth Ernő, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos munkatársa pedig a gabonabetakarítás gépesítésének új irányairól szóL

Az előadásokat vita követi, melyet Csótó István, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságának elnöke vezet. A meghívottak a gazdaság területén megnézik a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet új mezőgazdasági gépkonstrukcióit

TISZASASI

I mérefkevcrőK.

A Néplap riportsorozata

Miből él a főjegyző úr?

I

NA ódfelett meglepődött szokat- lan vendége láttán a tisza- || sasi tanácselnök, amikor nemrég beállított hozzá a falu hajdani nagy Jszerepet játszó figurája, a volt foil jegyző: dr. Nagy Ferenc.

— Tetszik tudni — mosolyogta aranyfogait csillogtatva — jár nekem az a kis nyugdíj, amit most szóvá teszek; Harminc esztendőt húztam én le a községházán, a közügyek intézésében. És még most is — tette hozzá, jelentősen felemelve zsírpámás mutatóujját — eljárnak H hozzám tanácsot kérni: mit, hogy am | tegyenek. Különösen mostanában..;

Kik, mik járnak a főjegyző úrhoz H— nem beszélt róla. Bizonyára olya- H nők, mint ő. S ha néha más is beli téved, ha történetesen nem hivatali los ügyben, az is szíves fogadtatásra | talál. Barátként üdvözli a főjegyző S úr. Persze a dologhoz tartozik, hogy §| az utóbbiak, a szegényebb sorsúak látogatása egyre inkább ritkul. Ugyanis nehezen sikerül elfelejtetni, hogy azért a főjegyző úr volt itt valaha a nagy és kis kérdésekben a döntő fórum. Zúgolódtak az arató- vagy a cséplőrészért? — ő tanácsolta, kit vagy kiket vigye(Folytatás az 1-ső oldalról. f

Ji

•észéhez és kérni: adjatok lékünk néhány milliárdot. , íogy megteremtsük a tsz-ek ^ valamiféle gazdasági alapját, £ nert reméljük, hogy az már ^ neglesz, utána paraszttestvé- f ■eink belépnek a szövetkeze- ekbe. Az életben semmi sem j örténik így, nem helyes gon- iol kodás ez.

Mi volt hajdan ( n paraszti álom ? [

A parasztember szeretett j volna a maga kis birtokán ól- t ii az egyik hat holdról álmo- i Jött, a másik nyolcról, legyen ( tét lova, vagy ökre, tehene, c tízzon egy pár disznaja stb. r vlegvalósult ebből valami? i Valami, igen, hiszen a nagy- r birtokok mellett, a nincste- c en, szegényparasztok milliói nellett volt néhány tízezer iarasztember, aki valóravál- :otta álmát. Először ment a -okonsághoz hitelért, kölcsönirt, uzsoráért a bankhoz; elkezdett felesben dolgozni: bérelt is valamit, és amikor 1 .’égre megvolt az a néhány ' tyomcxrúságos hold, akkor az * 5 egész élete, sőt néha még a 1 fia egész élete munkájával I 's, megszületett a kisparaszti 1 Horn. S ha egyszer nem ment 1 a szezon, valamilyen nagy 1 mezőgazdasági, vagy piaci krach következett, akkor egy évvel el is vitte azt az „ál- ■ mot”, amit talán 70 esztendő 1 alatt apa és fia vérrel, ve- I rejtőkkel hozott össze ma- \ gának

— El kell tehát kezdenünk. Ha ugyanis előbb min- dent megálmodtunk és csak akkor csináljuk, ha már minden együtt van, akkor úgy ; járunk, mint az a paraszt, akinek egy nadrágon kívül 1 6oha nem volt semmije;

Meg kell teremteni a szocialista formát, mert a parasztok is tudják már: ha az állam egy görbe sarlót nem adna, akkor is ötven- száz százalékkal nagyobb erő a közösség ereje!

Az értelmes, közös döntés, az egy akarat, az együttes erőfeszítés megsokszorozza art az erőt, ami különben volt, ami a kezetekben van! Ez az élet útja, az állam is segít nektek, TÍ is segítsetek magatokon és mindent meg fogunk teremteni egy év alatt, két év alatt, öt év alatt:. s tehát ezt az utat kell járni!

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági feltétel mellőzhető, természetesen fontos, de nem lehet előfeltétele a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy csak akkor lépjünk előre, ha minden gazdasági feltétel kézben van. Viszont, amikor előreléptünk, rögtön jelentkezik a kötelesség: anyagilag gyorsan megszilárdítani és megerősíteni — olyan tempóban ahogyan csak lehet! A gazdasági feltételeket tehát nem szabad a mozgalom fejlődésének útjába állítani, viszont utólag bűn lenne megfeledkezni róluk. Vigyük a gépeket, adjunk meg minden támogatást, ami elősegíti a termelőszövetkezetek megszilárdítását, erősödését Mi ezt az utat járjuk. Ebben kifejezésre jut Központi Bizottságunk politikája és a módszer, ahogyan ezt a politikát megvalósítjuk.

A termelőszövetkezetek fejlesztése — az ellenséges rágalmakkal ellentétben — nem megy az életszínvonal rovására.

Mi természetesen nem dobálózhatunk milliókkal, még ezrekkel sem nagyon, de a termelőszövetkezetek erősítésére fordított összeg nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, évről évre növeli majd az életszínvonalat. A fiatal termelőszövetkezetek megerősítésére fordított milliók népgazdaságunk egészséges vonásait erősítik és nem az élet- színvonalat csökkentik. Az a népgazdaság, amely oly rövid idő alatt kiheverte az ellenj érdekében. S az sem utolsó, hogy a j frontra menők vagy itthon mara- j dók ügyében is szót emelt a háború i idején. De mennyire! Ment, aki \ kellemetlen volt s maradt, aki i kedves.

A

mióta fjedig visszavonult a közügyek intézésétől, hűsöl a jómódra valló pirostéglás ház árnyékos tornácán, kiballag néha a szőlőbe és mindenekelőtt szívesen osztogatja a tanácsokat. Kinek így, kinek úgy! A hasonszőrűeknek, akik valaha számítottak valakinek, reménytkeltően. S a szerinte alja népnek — mert most is ennek tartja a régi szegényeket — akik közül még néhányan hisznek szavának, suttogva, titokban, de elmondja legfrissebb értesüléseit. így kettős célt ér él ö a háttérben marad, viszont hírei eljutnak mindenhova.

Milyenek ezek a hírek és tanácsok? Nézzünk belőlük néhányat.

— Tudják, mit hallottam? — suttogja itt is, ott is, de leggyakrabban az esti kártyapartiik közben, mikor néhányan találkoznak, —< Kádár megmondta Hruscsovnak, amikor Pesten járt, hogy a magyar paraszt nem tudja elviselni az irányítást, a maga gazdája volt az mindig, nem leli majd a helyét a szövetkezetben.

Hm! Jólértesültség netovábbja! Ez aztán igen! Nem bírja az irányítást a magyar paraszt. Bizonyára a főjegyző úr szerint jobban bírták a napszámosok, sommások" az ispánok és intézők irányítását. Meg persze az akkori önálló gazdák a Jurcsek-féle pontrendszert, ami majdnem azt is meghatározta.

mikor keljen a kisparaszt, hogy teljesítse a pontokat De a szövetkezetben a maguk által választott vezetőség, meg a közgyűlés irányítását már nem! Valami itt nem stimmel a logikában!

M

áskor meg, ha a még ráhallgató kevés régi kisparaszttal találkozik, így beszél:

— Nem való az a tszcs, csak azoknak, akik sosem voltak a maguk gazdái, reggelenként kelteget- ték kolomppal őket és nem tanultak meg önállóan egzisztálni

Hogy ez alatt mit ért, kitűnik részben a mondásából. De a köny- nyebb érthetőség kedvéért az eg- zisztálásra vonatkozóan érdemes elmondani, hogy a néhány filléres napszámból, vagy a pármázsás évi bérből, hiába volt meg, mondjuk egyik jelenlegi munkásának a józan paraszti esze, nem nagyon tanulhatott meg egzisztálni. Pontosan azért, mert ő és társai még a lehetőségét is elzárták annak, hogy egzisztencia megteremtésére alkalmas körülmények közé kerüljön, mondjuk a kapás.

S ha véletlenül a kapások közül találkozik valakivel, aki még egyáltalán hallgat rá, így mondja:

— Én mondom — s közben jelentősen gesztikulál — csak nyomort hoz ez a szövetkezet. Mert nézzük csak — fogja suttogóra a hangját — sok kamrába keli ott vinni, ami terem. — Majd, mint a legjobblelkű ember, sajnálkozva csóválja a fejét;

Mit sajnál? Ismerve a helyzetet, bizonyára nem azt akinek mondja. Leginkább az ő kamráját, amely bizony nem lesz a sok között, nem jut bele a szövetkezeti föld terményeiből. És ez nagyon nagy baj, mert mi lesz vele? Hogy fog majd ő egzisztálni úri módra?

Mert valahol innen fúj a széL

Ugyanis, ha a szövetkezetbe mennek dolgozni az emberek, pedig odamennek, hiába próbál gáncsot vetni az újnak a főjegyző úr, nem lesz, aki az ő szőlőjét elmunkálja. És még — uram bocsá’ — neki kell megfogni a kapanyelet Ezt pedig nem nagyon szereti

E

rre vall, hogy négy hold szőlőjét még ma is résziben munkáltatja. Nem feliben, dehogy ötből kettő ad még annak, akit be tud csapni, ő meg élteszi a három részt. Kell az egzisztenciához. • Tavaly Ravasz Sándor izzadt a nyitásnál, metszésnél, permetezésnél. Ö már megismerte a főjegyző úr barátságát és némi mondanivalója is akad erről. Idén meg Botka Mátyás, a mostani részes- munkás beszél hasonló szándékról. Ravasz Sándort már nem tudja többször becsapni. Megelégelte a főjegyző úr gazemberségét, de nem felejtette eL amit tett vele. S csak a józan paraszti ész és az emberség tartja vissza valami durva cselekedettől a Rákóczi Tsz tagját.

A főjegyző úr ugyanis nem tagadta meg régi szokását: egyszerűen becsapta Ravasz Sándort. A? történt ugyanis, hogy a leszüretelt szőlőt, a kipréselt mustot a saját kamrájába és pincéjébe szállította és munkabérként annyit fizetett ki. amennyi éppenséggel neki tetszett. Az idén meg Botka Mátyással is megegyezett, de (a MEDOSZ figyelmébe ajánljuk; szerk.) szerződés sehol. Minek az? Ravasz Sándor esete tanúsítja a főjegyző úr szavatartását

Nos hát, így él ő, dr. Nagy Ferenc, az egyik méregkeverő, mások munkájából és közben várja, mikor kapja meg a nyugdíját Legközelebb arról számólvWk be olvasóinknak, mit keres Bakos Sandi csépai kulák Tiszasascm.

Szekulity Péter—Nagy István (Folytatás« következik^