Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

1959. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s PULT MÖCÖ11 egy fél napig Ezt tapasztaltuk a Szolnoki Kenyérgyárban Az ajtón tábla: Kereskedő tanulónak fiúkat felveszünk. Jócskán túljutottam ugyan már a tanulókörön, de gon­doltam, megpróbálom, talán felvesznek. S ha sikerül, né­hány év múltán — ez olyan belső titkos gondolat vol* — a 121-es csemegebolt legjobb legudvariasabb eladójaként emlegetnek majd a vásárlók. — Itt mindenkinek kezé­ben a „marsallbot” — muta­tott mosolyogva egy jókora késre a csemege osztályon a tanítómesteremül szegődött Duda Mihály boltigazgató, miután a részletekben megál­lapodtunk. Csak attól függ. hogyan forgatja. — Meg persze sok minden egyébtől — egészítette ki Szentmiklósi Lajos eladó, aki­nek felügyelete alá kerültem. Egyebek között attól, hogy eligazodjon az áruféleségek között. Tudja például, hogy mit árulunk. — Mit is? — bizony az egy kisebb lexikont kíván. Mert a virslin, szalámin, krinoli- non, ezafaládén, főzőkolbá­szon és még vagy harminc úgynevezett olcsóbb „vörös árun” kívül minőségi áruk — gépkaraj, gépsonka, rakott­hús, főtt-tarja, minőségi sza­lámik stb. — 30 fajta bor. 22 féle konzerv sorakozik szá­momra egyelőre még teljesen ismeretlen rendben a polco­kon. Megismerem-e egyáltalán ? — Ajaj — oszlatja kétsé­gemet az igazgató — meg Több segítséget a fiatal anyáknak Az angliai Derby-ben egy nőszövetségi konferencia al­kalmával Margaret Marston asszony több segítséget köve­telt fiatal édesanyák számá­ra, hegy fel tudják nevelni gyermekeiket Angliában — mint mondotta — hatvan- ezernél több gyermek él le­lencházban és a családkutató szolgálat statisztikája szerint közel 80.000 család olyan nyomorban, annyira rende­zetlen viszonyok között kény­telen élni, hogy gyermekeik aligha nőhetnek fel normális állampolgárokká. „Az anyai szeretetet parla­menti törvényhozással nem tudjuk biztosítani — mon­dotta Margaret Marston. — Amit azonban megtehetünk és erről a Társadalomnak kö­telessége gondoskodni, hogy a tudatlanság és agyondolgo- zottság ne áshassa alá a csa­ládi élet alapjait”. (A „Daily Expressn-ből) Az Express című párizsi po­litikai hetilap szerkesztőségé­ben csengett a telefon: „Mi­kor szállítsuk a megrendelt 1200 kaviáros szendvicset?” — kérdezte egy hang. Az egyik munkatárs csodálkozva jelentette ki, hogy nem ren­deltek semmiféle szendvicset. Csakhamar ismét szólt a te­lefon, s egy ismert közéleti személyiség udvariasan ki­mentette magát, mondván: „Sajnos, nem tudok részt- venni az önök születésnapi ünnepségén’’. A lap munka­társai most már kezdtek nyugtalankodni. Rövidesen 150 hasonló telefonhívás ér­kezett a legkülönfélébb pári­zsi hírességek részéről. Nem telt bele néhány óra, megér­keztek az első „vendégek” is a nem létező ünnepségre. Mindannyian „meghívókat" lobogtattak. Köztük volt André Maurols, a híres író. egy volt miniszter és mű­vész. Csakhamar kiderült, hogy a tréfát egy párizsi kórház egészségügyi személyzete ren­dezte. Bosszút akartak állni amiért a lap egyik legutóbbi számában fénykép jelent meg róluk, melynek aláíráséi rossz néven vették. A lap ugyanis „szürke egészségügyi tisztviselőknek'’ bélyegezte bizony. Csak előtte még azt kell megtanulnia, hogy a ke­reskedelmi dolgozó — és ez törvény — mindenkivel szem­ben udvarias, előzékeny és mindent úgy tesz, ahogy a vevő kívánja... — Ennél mi sem könnyebb — legyintettem egy kicsit fö­lényesen és magabiztosan — hiszen magam is már hosszú évek óta a vevők közé tar­tozom. Ezzel aztán dologhoz is kezdtem. Kismama állt a „konzolom” előtt — így nevezik amit mi pultnak hívunk. Tarját kért, soványát. — Igen, kérem, tizenöt de­ka tarja a sovány részéből — ismételtem mint afféle gya­korlott kereskedő. S kezdtem is szeletelni. Elképzeltem úgy, ahogy én szeretem: szép vé­kony szeletekben, kicsit ré- zsútosan vágva. De csak el­képzeltem, mert... — Kollégám — szóltam a mellettem álló Szentmiklósi Lajosnak — nézze meg már ezt a kést, bizony nem fog. Hiába húzom, nyomom, nem vágja a főtt húst.:j — Ez bizony nagy hiba. No, mutassa csak... Azzal, mintha én ki se próbáltam volna, villámgyor­san leszelt hat szeletet a kí­vánatos tarjából s tette a mérlegre. Pedig szerintem a kés életlen volt... Végül aztán néhány izzadt- ságcsepp árán ebbe is bele­jöttem. A szeleteléssel már nem volt többet bajom. El­lenben jött a másik baj: — Kicsit vigyázzon erre a vevőre — figyelmeztetett ok­tatóm. — Legyen udvarias kívánsága szerint szolgálja ki, mert a legkisebb is a panasz­könyvbe kerül. öregedő hölgy volt az illető, a szak­értők szerint túl igényes. Mondják ezt másként is, de- hát az olyan csúnya szó, nem illik egy kereskedő szótárába. Vasárnap nyitották meg a nemrég felavatott jászberényi Űt törőház nagytermében az úttörőházak első országos fényképkiállí tásá t. A tárlatra az ország különböző részeiről 213 képet küldtek be a fiatal fotósok. A képek többsége az ifjúság életéved foglalko­őket. Ezért az Express szer­kesztőségének nevében ezer meghívót küldtek híres pári­zsi személyiségeknek, mely­ben az Express megalakításá­nak 8. évfordulójára rende­zett ünnepségre invitálták őket. A Turistaszervezetek Nem­zetközi Szövetségének végre­hajtó bizottsága Moszkvában ülésezik. Az ülésen a külön­böző országok nemzetközi tu­ristaszervezeteinek körülbe­lül 20 képviselője vesz részt. Megvitatják a nemzetközi turistatársaság további fej- lesztéséval kapcsolatos leg­fontosabb kérdéseket. A Szö­vetség végrehajtó bizottsága most ült össze először, még­pedig nem véletlenül éppen Moszkvában. Az utóbbi évek során ugyanis a Szovjetunió igen széleskörű nemzetközi Buristakapcsolatokat épített ki. A szovjet „Inturiszt” je­lenleg csaknem 200 külföldi utazási ügynökséggel és iro­dával tart kapcsolatot. A szovjet turistaforgalom "ej- lesztése érdekében egyszerű­sítették az útlevéllel, vízum­mal. vámkezeléssel kapcsola­tos formaságéit, Így pólciá­— Tíz deka veronait ebből a rúdból — mutatott az egyikre a sok közül, úgy kí­vülről. Már éppen kiemeltem a rudat, aimikor újra szólt: — Nem az, a másik. — Kérem — rebegtem. Má­sik. Üjabb rúd, újabb hely­telenítés. S végül a konzo­lom előtt konzultáltuk meg, ügyességemet bíráló rosszalló pillantásai közben, hogy tu­lajdonképpen melyik rúd ve­ronaiból kíván reggelizni. S aztán a vágás, mérés . .. — Lehet két dekával több? — kérdeztem fogyó türelem­mel. — Vágja le, tizet kértem. Mit tehettem, levágtam, s a két dekányi darabból úgy­nevezett „apslicznl” lett, amit vagy el tudok adni, vagy nem. Inkább nem, mert senki sem hajlandó megvásárolni. S mi lesz vele ? — Az bizony megy ide a doboziba, majd a „hulladék temetőbe”. Kereskedelmi veszteség, előfordul.. • Felesleges mondani, hogy jócskán sorakoztak már előt­tem. Kissé ideges is lettem és egy pillanatra a vásárlók helyébe képzeltem magam: sietnék munkába, itt meg hogy piszmog ez az eladó. Milyen lassan múlik az idő — tekintettem az órára. Még csak 7 óra, mikor lesz még dél? S addig mennyit kell vágni, csomagolni. — Most nem is olyan sokat — próbált vigasztalni meste­rem. — Odakint esik az eső. ötszáz vevőnél nem lesz ma több s ez mindössze csak 1000—1200 csomag felvágottat vagy konzervet jelent. Igaza volt, ötszáznál nem jöttek többen. S mikor letelt a szegődé=emre előírt fél nap, így sóhajtottam fel: ide valójában fiúk, férfiak kel­lenek tanulónak, mert én olyan igen-igen elfáradtam. Nagy István zik; bemutatja: hogyan él­nek, tanulnak és szórakoznak úttörőink. A legtöbb művészi felvételt a soproni paj tások küldték méltán ők lettek a kiállítás pályázói között a legjobbak. Különösen megnyerte a láto­gatók és a bírálók tetszését a soproni úttörők felvétele a május 1-i felvonulásról, a budapesti XX. kerületi úttö­rők ,,Díszszemle, vigyázz!n cí­mű képe és a karcagi úttö­rők „Tánccal, dallal’’ című színes felvétele. Érdekessége volt a kiállí­tásnak, hogy a magyar úttö­rők mellett román pajtások is küldtek felvételeket. Eze­ket a bírálóbizottság díszok­levéllel jutalmazta. ul a Szovjetunióba szóló tu- rista-vizumot a szükséges ira­tok beadásától számított 7— 10 napon belül díjtalanul megadják. J"&57 áprilisában bevezették a valutabeváltás úgynevezett „turistaárfolya­mát.” Ennek értelmében a külföldi turisták rendszerint körülbelül 2.5-szer annyi szovjet valutát kapnak, mint a hivatalos árfolyamon. Ez az új intézkedés jelentősen csökkentette a Szovjetuniót felkereső turisták utazási költségeit. A külföldi vendé­gek más kedvezményeket is kapnak, például vasúton ked­vezményes díjszabással utaz­hatnak. Mindez arra vezetett, hogy a Szovjetuniót látogató külföldi turisták száma év- ről-évre emelkedik. A legkö­zelebbi esztendőkben az „Inturiszt” szezononként eevmillió külföldi turistára számit« 1 A teherautók mellett lo­vaskocsi áll a Szolnoki Ke­nyérgyár raktára előtt. Alja kétes tisztaságú ponyvával borított, sáros csizmájával azon topog rakodás közben a kocsis. Ha az állami gazda­ság paládicsi üzemegységé­nek vezetői nem törődnek ez­zel, legalább a gyáriak ten­nék szóvá — gondolom. Ä rakodás után hunyorgó szemmel pislog az idős pa­rasztember a szállítólevélre, majd hozzám fordul: — Nézze már, mit írtak erre a cédulára, szemüveg nélkül nem tudom elolvasni. A cédulán Szabó elvtárs, a kenyérgyár üzemvezetőjének udvarias figyelmeztetése áll: „A ponyva tisztaságára és ra­kodáshoz szalmapapucs be­szerzésére felhívom figyel­mét” MI TÖRTÉNIK EGY MÁSODPERC ALATT? Egy -másodperc nem nagy idő. Mégis sokminden törté­nik ez alatt. Az ember haja 0,000,000,3 cm-t nő, a gomba pedig 0,000,8 cm-t. A csiga 0,9 mm-t tesz meg, a nyuszi 19 métert, a gepárd 30,5 métert. A nap egy másodperc alatt 4 150 000 tonna tömeget ve­szít sugárzás útján. A gólya nem egészen kettőt ver a szárnyával, a pillangó tizen­egyet, a házilégy 100—300-at. Egy másodperc alatt az em­berek szerte a világon 60 ezer csésze ká-jét isznak, 27 000 kg zöldfélét és 69 250 kg búrgo- nyát fogyasztanak el. A do­hányzók 500 kg dohányt füs­tölnek el. Ezerháromszáz nő próbál fel új kalapot és 150 ezer férfi hajt fel egy korsó sört. A világ postáin 41 000 le­velet adnak fel. A bányászok 59 tonna kőszenet bányász­nak, 0,029 kg aranyat termel­nek ki, a kohászok 9820 kg acélt olvasztanak, az autógyá­rak pedig 38 autót készítenek el másodpercenként. GYŰJTÖK ÖSSZEJÖVE­TELE A bélyeg-, gyufásdoboz-, leve­lezőlap-, pénz- és éremgyűjtők moszkvai társasága a napokban összejövetelt rendezett. A társa­ságnak több mint ötezer tagja van. A moszkvai és a külföldi gyűjtők kapcsolata szakadatla­nul erősödik. A bélyeggyűjtők például résztvettek a bukaresti, a bmöi és sok más nemzetközi kiállításon. A társaság taglétszámának ro­hamos növekedése miatt a gyű­lés résztvevői elhatározták, hogy egyes kerületekben, üzemekben, klubokban kisebb tagozatokat szerveznek; ILLEMSZABÁLYOK A TELEVÍZIÓBAN Az angol kereskedelmi te­levíziós társaság szigorú il­lemszabályokat bocsátott ki a televízió hirdetéseinek gyermekszereplői számára. A hirdetésekben szereplő gyer­mekek a legneveletlenebbül viselkednek, nem ismerik a-------- ■■ ­Ta karékoskodjunk az érdemrendekkel Miután megállapítást nyert, hogy ma már minden kilencedik francia állampol­gár gomblyukában viseli a becsületrend szalagját, — a francia hatóságok úgy dön­töttek, hogy ezentúl takaré­kosabban bánnak a kitünte­tések osztogatásával. Több, mint a fele a kitüntetettek­nek katonai érdemekért kap­ta a becsületrendet, amely ilyen esetben „tisztelet-zsold- dal” jár együtt. Az érdem­rendek „racionálisabb” osz­togatása azonban nem kizá­rólag anyagi meggondolások­ból ered, hiszen a tisztelet- zsold összege csupán évi 11 svájci franknak megfelelő összeget jelent« Ez mindenesetre jo jel, de a tisztaság mellett alapkövetelmény a jó minőség. S ez már nem szállítása probléma, hanem a gyár belső ügye. Ezért vesz- szük szemügyre a raktárban sorakozó, frissillatú kenye­reket Tetszetős, kívánatos valamennyi. — Megelégedett-e az itt készült kenyerekkel? — kér­dezem Halápi Sándorné rak­tári dolgozót. — Igen jó minőségűnek tartom azokat. — Nemcsak mint itteni munkás, hanem úgy is mint háziasszony? t — Természetesen. Kovács néni is helyeslőén közbeszól. Igaz, nem egészen szakmabeli, takarítónő, de már hét éve a pékek mellett dolgozik, így nagyon is jog­„kérem” és „köszönöm” sza­vakat és egyes cikkek megvá­sárlását egyenesen megköve­telik szüleiktől. A televíziós társaság illemkódexében szi­gorúan megszabja, hogy a jö­vőben a szeceplő gyerekeknek szem szabad többé teleszáj- jal beszélniük és tisztelettu­dóan kell viselkedniük, hogy ne mutassanak rossz példát az angol fiataloknak. EGY AMERIKAI ASZ- SZONY ÉLETE Az Egyesült Államokban, a statisztikák hazájában kiszá­mították, hogy egy asszony átlag havonta kétszer vész össze férjével, életéből négy évét tölt a fürdőkádban, 2784 órát üldögél kávéházban és 3027 órát moziban. Egy asz- szony életében átlag 18 ízben fenyegeti meg férjét, hogy el­hagyja, s összesen hét esz­tendőt szentel arra, hogy fér­je helyett jobbat találjon. Általában csekély eredmény­nyel. EGY NÉMET MÉRNÖK KERESI A „PARADI­CSOMOT” Edward Schaffer német re­pülőmérnök feleségével és egyhónapos kisfiával együtt egy kis vitorlás csónakban a polinéziai szigetvilágba ké­szül Száznegyvenhárom nap alatt akarja megtenni az utat Alongain polinéz szigetre, mert, mint mondotta, olyan helyet keres, ahol újszülött kisfia boldogabban élhet majd, mint ő az öreg Európá­ban. Polinéziában Schaffer orchidea tenyésztéssel szán­dékszik foglalkozni. Győri Dezső, a rendkívül népszerű és József Attila-díj- jal kitüntetett Viharvirág szerzője a Sorsvirágban írta meg hőseinek további életét. A Viharvirág meséje az 1848— 49-es, a Sorsvirágé az 1849— 5 3-as évekbe viszi az olvasót. Főhőse a Viharvirágból már jólismert Kalla Mihály, aki a szabadságharc tragikus bu­kása után hosszú ideig búj- dosni kényszerül, meghason- lik önmagával, majd ismét magára találva tovább küzd a társadalmi haladás ügyéért. A megváltozott körülmények erősen próbára teszik. Sok ka­land és rengeteg viszontagság jut neki osztályrészül. Eszi a bújdosók lo’serű kenyerét; hosszú időre elszakítják sze­relmesétől; alig tud elmene­külni a katonafogdosás elől. Súlyát betegség tör rá, egy gal mondja: „Ki tudom vá­lasztani, melyik a jó ke­nyér.” Valóban minden rendben volna? — Akkor miért pa­naszkodtak olyan sokan a ragacsos, sülé (len kenyér miatt a gyárra a közelmúlt­ban. Nézzük, hogy vélekedik erről a legilletékesebb, az üzemvezető. — A termelő munka meg­kezdése után sok probléma adódott, s az kihatott a mi­nőségre is, — tájékoztat Sza­bó elvtárs. — Az első időben például rávetés'es módszerrel kísérleteztünk. Ez azt jelen­tette, hogy a kenyeret köz­vetlenül abba a sütőtérbe ve­tettük, ahol teljesen megsült Ez egyszerű, de rossz mód­szer. Idő előtt megkapta szí­nét így a kenyér, néha még meg is égett kissé, ugyanak­kor a belseje nyers, ragacsos maradt. Jogos volt tehát a vásárlók panasza. Ezért tér­tünk át a Hitz Umpak-féle rendszerre. Most a két belső kemencébe kerül először a kenyér. Bebőrözés után rak­ják át a két — alacsonyabb hőmérsékletű kemen­cébe. Mióta ezt a módszert bevezettük, javul a minőség. Az üzemben szétnézve azt tapasztaltuk, hogy nemcsak ez, hanem más — aprónak tűnő, mégis fontos dolgok is közrejátszanak a minőség­ben. Idő kell például ahhoz, hogy a pékek alaposan kiis­merjék a kemencéket. Nem megy az máról holnapra, né­ha nagyon érdekes dolgok történnek. Timár elvtárs — a kemence előtt szorgosko­dó egyik pék — például azt magyarázza, hogy az indulás­kor mondhatni legjobban be­vált felső sütőtér egyre in­kább „süketüü.” Ez szak­nyelven azt jelenti, hogy nem süt kellően. S nemcsak a kemencével kell kísérletezni, A liszt minősége is befolyásolja a munka si­kerét; A sikértartalomtól függően kell adagolni a me­legvizet, megszabni a tészta keménységét, s ki tudja mennyi egyéb szakmai for­télyt alkalmazni.- Éppen ezért lehet, hogy nem min­dig sikerül majd úgy a ke­nyér, ahogyan szeretnék a pékek. De az új munkahely korszerű berendezéseinek egyre alaposabb megismerése lehetővé teszi, hogy felelős­ségteljes munkával, kellő összhang megteremtésével ér­demleges kifogás ne érhesse készítményeiket Jó lenne, ha Ilyenirányú erőfeszítéseikhez a kivitelező vállalat is megadna leg­alább annyi segítséget, hogy az üzem hétvégi műszaki át­adására kijavítaná a számta­lanszor reklamált hiányossá­gokat, időre várfogságba is kerül, majd szabadulása után elfog­ják és már-már a halálos íté­let fenyegeti, amikor végül a nép rokonszenve és támoga­tása révén megmenekül. De a Sorsvirág nem csak egy sötét korban is harcolni tudó hős, hanem a tiszta, szenvedélyes szerelem regé­nye is, arri'elyben a két hős, Miska és Katinka életük ál­landó veszélyeztetésével küz­denek meg az elnyomókkal és az intrikusokkal a saját egyéni boldogságukért is. Érdekes és izgalmas Győri Dezső új könyve. Valóság és költészet, tiszta szerelem és fojtott erotika, romantikus kalandok és tragikus buká­sok egymásbafonódása teszi élvezetes olvasmánnyá. A Sorsvirág önálló regény. Az is bátran olvashatja, aki • yjiwviragot nej,» ismeri* Megtréfálták a párizsi „Exprea*“ azerkeaztőaégét Soproniak nyerték az úttörőházak első országos fény képkiállítását ■ ......... ■■ 4» ^ ■ ■■ Eg ymillió tárista egy szezonban <si) A ünnepi kőnYvhétre jelent meg Győri Dezső: SORSVIRAG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom