Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-07 / 105. szám

1959. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s R mdó! ftiadó! riadJ P. Kohout: Ilyen nagy sze­relem című színdarabjában a feleség szerepét játssza az utóbbi napokban minden este. Azt írtam: játssza, pedig nem is játszik a színpadon, nem formálja a szerepet, ha­nem éli. Egy zárkózott, szűk­szavú embert alakít, aki el­titkolja érzéseit az emberek előtt és tud uralkodni ma­gán. Most az előadás szüneté­ben itt ül előttünk csende­sen, szerényen. Amikor a da­rabról érdeklődünk, így vá­laszol: — Nagyon szeretem a sze­repemet, amelyben egy rend­kívül érdekes figurát, egy orvosnőt kell estéröl-estére eljátszanom. Mi színészek is nagy várakozással tekintet­tünk a darab bemutatója elé, hiszen mint ismeretes, a történet napjainkban ját­szódik le és mai problémák­kal foglalkozik. Ahol eddig bemutatták, a darab minde­nütt nagy sikert aratott. Jól megírt alakjait azt hiszem, valamennyien szívesen játsz- szuk. — Ügy hallottuk, hogy Shakespeare darabot is mu­tat be a színház a közeljövő­ben. — Ez igaz, mert a Szent- ivánéji álmot valóban bemu­tatjuk a szolnoki közönség­nek. A premiert nagyon vár­juk, hiszen már évek óta nem játszottunk Shakes- peare-t. Most. hogy újra színpadra kerül, nagyon örü­lünk. Csak azt az egyet saj­náljuk, hogy nem tragédiát mutatunk be. Én Titánia sze­Qil'éi'i repét játszom. Nagyon ké­szülök rá. — Mit szeretne legjobban játszani? — Szeretnék végre egy tra­gédiában fellépni. Tervünk volt, hogy bemutatjuk So­phokles: Elektra című drá­máját. Sajnos, ez nem sike­rült. Természetesen azért nagyon szeretem a zenés víg­játékokat is. hiszen egy szí­nész számára az a legna­gyobb öröm, ha minél töb­bet játszik. Van egy három és féléves fiam, Pistike, aki szintén ra­jong a színházért. Legna­Az úgynevezett nyugati életforma bajnokai buzgón hirdetik, hogy milyen nagy­szerű lehetőségeik vannaK országaikban a diákoknak. Nézzünk meg közelről egy ilyen országot, Dél-Koreát, Li-szin-man állítólagos diák­paradicsomát. — SZÁZÖTVEN FAJTA ADÓ — A Dél-koreai iskolák lé­nyegében az intézményesített rablás helyei. Miután a li- szin-manista klikk az évi költségvetés 70—80 százalékát fordítja katonai kiadásokra, a bevételt valahonnan elő kell teremteni. Az iskolák is alkalmasak erre. Az idei ta­nulmányi évben a közép- és főiskolai diákoktól 20 milli­árd fan adót szedtek be. Ez az összeg a Dél-koreai össz- pénzforgalom egyötöde! Az újonnan felvett középiskolai diákoktól 43.500 fant, a főis­kolásoktól 77 ezer fant, ezen kívül még százötven fajta különböző adót szednek be. Dianát gyobb öröme, ha itt lehet a próbákon. De az előadásokat is gyakran látogatja. A művésznő elfoglalt em­ber. Délelőtt próbál, délután a rádióban dolgozik, este pe­dig az előadásokon szerepel, íme most is siet, mert a megafonon keresztül megszó­lal az ügyeletes hangja: — Győri Ilonát kérjük a színpadra. És a művésznő már ismét készülődik. Felteszi szemüve­gét, amely szerepéhez szük­séges. Búcsúzóul még hadd kívánjak neki sok sikert a további szerepléshez. Sok diák véradásból pró­bálja fenntartani magát, hogy az adókat befizethesse. A közelmúltban történt, hogy a szöuli képzőművészeti fő­iskola egyik diákja, Szol Do Szak a vérét akarta eladni, de miután ez nem sikerült, Ctúlsók diák jelentkezett a véradásra), öngyilkos lett. — TANÁROK EGYENRU­HÁBAN, DIÁKOK TANTE­REM NÉLKÜL Az amerikaiak és li-szin- manisták elbocsájtják a ha­ladó gondolkodású tanárokat, azután pedig bekényszerítik őket a hadseregbe. Csupán egy félév alatt, 1957. máju­sától novemberig 7.143 ta­nárt hívtak be így katoná­nak. A tanárhiány Dél-Kore- ában jelenleg 11 ezer fő. Nemcsak a tanárok hiány­zanak, hapern a tanterem is nagyon kevés. Hiányzik az általános iskolák tantermei­nek több mint a fele. 3.135- tel kevesebb a középiskolai SZINTE fülsértőén kondul a falu csendjében a félrevert harang zúgása: Tűz van, tűz van. Az utcákban szaladó emberek, kezükben vödör, arcukon rémültség. Hogyne, hiszen a vörös kakastól a könnyen tovaterjedő tűztől mindenki fél. Most azonban nincs ok ag­godalomra, nem gyulladt ki senkinek a háza, sem egyéb ingatlana. Csupán gyakorlat­ról van szó, a tiszaföldvári önkéntes tűzoltó csapat há­rom raja szorgoskodik, hogy veszély esetén mielőbb segít­ségére siethessen a károsult­nak. A harang zúg s az eltelt két perc alatt a tűzoltó őr­szoba is megelevenedik. A tűzoltóparancsnokon, Tuska Lajos alhadnagyon és az tantermek száma a kelleté­nél. 1.181 főiskolai tanterem­re lenne szükség. Egy tante­remben 118 diákot zsúfolnak össze. A létszámfc-ilettiek sátrakban tanulnak. A meg­lévő tantermekkel sem lebet dicsekedni. Kjongnam tarto­mány Koszong járásában egy általános iskola mennyezete tanulás közben leszakadt. — Tíz kisdiák meghalt. — AKIKNEK „SIKERÜLT” És akiknek sikerül főisko­lát végeznie? Azok választ­hatnak: vagy a Li-szin-ma- nista hadsereg, vagy a mun­kanélküliség. Harmadik eset nincs. 1957. II. félévében 21 ezer diákot kényszerítettek katonai szolgálatra. A többi­eknek 90 százaléka munka nélkül áll. A fennmaradó 10 százalék pedig képzettsé­gének meg nem felelő nehéz fizikai munkán dolgozik, ügyeletesen kívül egyre töb­ben jönnek. De csak egy per­cig, vagy talán csak annak is a feléig — hamarosan meg sem mondható — tartózkod­nak a szobában s már in­dulnak is ki-ki a megfelelő posztra. Még arra is alig akad idő, hogy széttekintsen az ember az őrszobán. Látni­való kerül bőven. A falon oklevelek tízei bizonyítják a tiszaföldvári tűzoltók szor­galmát. Első, második, har­madik helyezések a verse­nyeken — mind arról ta­núskodnak, hogy nem töltik idejüket feleslegesen. Az évi négy-öt komoly kivonulás mellett naponta készülnek a következő versenyre. Tavaly nemhiába törték magukat: Első helyezést értek el az ön­kéntes tűzoltók országos ver­senyén. DE NINCS IDŐ a szemlé­lődésre. A tartályos kocsi­fecskendő már messze a földművesszövetkezeti bolt táján porol, viszi magával a 25 hektónyi vizet a szín­helyre. Nyomában a másik két raj a két kisebb fecsken­dővel. S utána ki gyalog, ki a kocsikon, de mindenképpen gvorsan. Nem is hinné az ember, hogy ötvenen felüli dereshajú férfiak így tudnak menni. Pedig igen fürgén szedik a lábukat. Hartyáni Feri bácsi például közelebb jár a hatvanhoz, mint az öt- venhez. Már huszonegy éve gyakorolja a tűzoltás mes­terségét. Hosszú évek tapasz­talatát tolmácsolja, amikor az őt körülvevő fiataloknak adja a tanácsot: — Bal kézzel fogd, jobbal hengerítsd, úgy gyorsabban halad és jobban tudod irá­nyítani — tanácsolja a jól megtermett Gere Karcsinak a 24 éves sugárvezetőnek. De ha szívesen is hallgatja Károly, nem sok szükség van az eligazításra. Kezéből für­gén penderedik a tömlő a színhelyre, a „tűzhöz” és már kezdődik is a „harc” a „vörös kakas” ellen. — Közelebb, még közelebb a sugarat a fészekhez, pat­tog a tűzoltóparancsnok sza­va — s arcán látszik: min­den tevékenysége arra irá­nyul, hogy „katonái” — így nevezi őket — minél töké­letesebben dolgozzanak. Nincs is hiba sem az igye­kezet, sem a szaktudás kö­rül. Alig halad arrébb a» óra mutatója, amikor jelenti a sugárvezető, hogy a tüzet eloltották, a munkát befe­jezték. No persze, ez egy. ki­csit furcsán hangzik, hiszen jelen esetben tűzről szó sincs, de minden mozdulatot gyakorolni kell s minden egyes lépést kiszámítani a pillanatok tört része alatt, mert egyébként komoly hely­zetben a legkisebb „kiha­gyás” js veszélyt, károsodást okozhat. Már pedig ezt senki sem akarja, mivelhogy sze­retnék megőrizni a tavalyi esztendő jó eredményeit, ami­kor az előfordult 5 tűzeset csak 1500 forint kártételt je­lentett. Nem sok, de mint azt Tuska Lajos alhadnagy mondja nem is kevés. Lehet­ne még kevesebb és erre is törekednek. KÖZBEN, amíg erről szó esik, már az „utolsó simítá­sokat“ is befejezték. Minden készen áll a bevonulásra, csak a riadó végét várják katonás rendben a tűzoltók a fecskendők mellett. Majd az is elhangzik s a kivonu­láshoz hasonló gyorsasággal indulnak a kocsik a tanács­ház felé. Befejeződött a gyakorlat, elnémult a harang. — A fa­lura telepedő csendben nyu­galom ver otthont. S hogy ne sokszor háborodjon meg, arra vigyáznak a tiszaföld­vári önkéntes tűzoltók, akik napi munkájuk mellet vál­lalták a nem kis fáradtság­gal járó, de szép és megbe­csült munkát, á tűzoltás mes­terségét. — esi — Ahol kirabolják a diákokat (s J ^ “I A gyermek és a házi munka Heli ÉTREND Négyszázéves a tulipán Európában A 10—14 éves gyermeknek a tanulás mellett arra is jut ideje, hogy könnyítsen a szü­lők terhén, főleg, hogy édes­anyját megkímélje sok házi munka elvégzésétől. A gyer­mek fokozottabban bekap­csolódik a család életébe és számítunk is munkájára. Mégis gyakran 1 hallunk ilyenféle panaszokat: „Ebben a gyermekben nincs semmi önállóság. Folyton nógatni kell, most ezt tedd, most azt tedd. Nem hajlandó semmit segíteni, csak nagy veszeke­dések árán”. Különösen a nagyobb lányoknál keseríti el az édesanyát az ilyen ma­gatartás. Mi ennek az oka? Talán az is, kétségtelenül ké­nyelmesebb a díványon he­verni, mint a mosogató tál mellett görnyedni. De arra is gondolni kell, hogy miért lett a nyermek ilyen. „Nem értem magam sem — mondja az anya is —, hiszen itthon mindig csak azt látta, hogy mindenkinek dolgoznia kell”. De azt talán már elfelejtet­te. hogy nem is olyan régen, még 3—4 évvel ezelőtt is ide­gesen rászólt, ha a gyermek belenyúlt a mosóteknőbe: „Menj innen, ne pancsolj, ne tarts fel a munkában”. A helyzet ugyanis az, hogy a munkára nevelést nem akkor kell elkezdeni, amikor már azt várjuk a nagylányunktól, hogy minél több segítséget adjon nekünk, hanem sokkal korábban. Már az egészen kicsi gyereknek is lehet dol­ga a családban. — Ha nincs messze a bolt, elküldhetjük hevásárolni vagy kitisztít­hatja a cipőket. 9—10 éves kortól meg egyenesen megkí­vánhatjuk, hogy részt vegyen I minden olyan házi munká­ban, amit testi erejénél fogva képes elvégezni: söprésre, portörlésre, mosogatásra nyu­godtan befoghatjuk. Ebben a korban — ha nem adunk túl sok dolgot neki — mert erre is gondolni kell — ez még nem teher. Mégis nemegyszer mit lá­tunk? Az anya azt mondja: „Nekem olyan nehéz gyerek- korom volt. Tízéves korom­ban már én vigyáztam a ki­sebb testvéreimre, még az ebédet is megfőztem, mire anyám hazajött. Nem aka­rom, hogy az én gyerekem­nek is ilyen nehéz élete le­gyen. Hadd legyen csak gye­rek, ráér még munkára". És ezen a elmen távoltartja a kis gyerekhez mért felada­toktól is. Egy-két év múlva meg panaszkodik, hogy a gyerek nem akar segíteni. Lehet azonban a gyerek nem­törődömségének az oka en­nek éppen az ellenkezője is. Ha a gyereket már kiskorától kezdve túl sok munkával terhelik, ha már kisebb ko­rában is túl sok gondot és felelősséget raknak a vállára, épp úgy elfásulhat a család gondjaival szemben, mint az, akit mindentől meg akartak kímélni. Akármilyen ügyes, akármilyen felnőttnek is akar látszani, mégiscsak gyerek, akinek játszania is kell, sza­ladgálnia is kell. Ha pedig minderre nem marad ideje, megpróbál majd kibújni c munka alól. A nyerek munkával való túlterhelése egyéb szempont­ból is káros. Különösen falu helyen nem ritka, hogy a tiz éven felüli gyereknek szinte annyi munkát kell elvégez­nie a ház körül vagy a föl­deken, mint a család altár- melyik felnőtt tagjának. A túl sok munkával azonban elvonják az iskolai tanulás­tól, sőt a nagy munkák ide­jén esetleg még az iskolából is otthon tartják. Lehet, hogy a gyerek ezt egyáltalán nem bánja, ez azonban mit Sem változtat azon, hogy pó­tolhatatlan veszteség éri őt és a szülőket is. Hiszen a tanulásra való legértékesebb érveket vesztegeti el azért, hogy pillanatnyilag könnyít­sen a szülők terhén. Pedig, ha ezeket az éveket tanulás­sal s egyéb, gyereknek való foglalkozással tölti, sokkal ér­tékesebb felnőtt válik belőle, s később, amikor eljön az ideje, szüleinek is nagyobb segítségére lehet. Előfordul­hat az is, hogy a gyerek na­gyon szereti az iskolát, szí­vesen tanul, s nagy szívfáj­dalom számára, hogy az is­kolára nem marad elég ideje, a sok hiányzás miatt lema­rad a tanulásban. Persze, nem kétséges, hogy a szülők­nek is áldozatot jelent, ha a gyerek munkájáról lemonda­nak, de mégis nagyon sze­retnénk, ha eliogadnák taná­csunkat. s vállalnák ezt az áldozatot a gyerek fejlődése, jövője és a család boldogu­lása érdekében is. Tehát vonjuk le a követ­keztetést: feltétlenül be kell vonni a gyermeket a család munkájába, de mértékkel. Ne várjuk gyermekeinktől azt. hoav a aondokat leveszi a váltunkról. Hiába, be kell rendezkedni arra. hogy a gyerek, amin fel nem nő, gyerek marad. Csütörtök: Húsleves májgalus- kával. Főtthús, sóskafőzelék, törtburgonya. Péntek: Karalábéleves. Burgo­nyás kocka. Szombat: Tojásleves. Rizseshús zöldsalátával. vasárnap: CsonUeves daraga- lúskával. Vadas bélszín makaró­nival. Darakrém vanília mártás­sal. Hétfő: Borsóleves. Lekváros palacsinta. Kedd: Reszelt tésztaleves. Bur­gonyafőzelék, frissen sült ser­tésszelet: Szerda: Rizsleves. Spenótfőze­lék tükörtojással. SPENÓT (PARAJ) FŐZELÉK Használjuk ki a tavasz- nyujtotta első zöldfőzeléke­ket. Megjelent a piacon a pa­raj vagy spenót, amit sokan nem kedvelnek, pedig a vi­taminok egész sorozatát tar­talmazzák, amire a hosszú tél után minden Szervezet rá­szorul. Ezt is lehet igen íz­letesen és változatosan készí­teni. Hozzávalók: fél kilogramm spenót, 5 dg zsír, 5 dg liszt, 2 dl tej, fokhagyma. A spe­nótot kiválogatással megtisz­títjuk és több vízben jól át­mossuk, de nem áztatjuk. — Forró sós vízbe dobjuk és 5 percig főzzük. Levétől le­szűrjük, szitán áttörjük. — vagy húsdarálón ledaráljuk. A zsírból és lisztből világos rántást készítünk, abba ad­juk az áttört spenótot, elő­ször kevés vízzel vagy hús­levessel felengedjük, majd hozzáadjuk a tejet és jól fel­főzzük. Felengedés után fokhagymával ízesítjük. Fel­Hollandiában idén ünnep­ük az első európai tulipán 400. születésnapját. Az első tulipánhagymát poggyászá­ban egy diplomata hozta Ke­letről. A holland klíma any- nyira alkalmasnak mutatko­zott a szép virág termeszté­sére, hegy Hollandia rövide­sen Európa tulipán-országává vált. A holland kertészek az idén Jubileumi tulipánt” te­nyésztenek, melynek rendkí­vül keskeny, magas, vörös vi­rágát fehér csipkék szegélye­zik. A XVII. században az új növény iránti lelkesedés még akkora volt, hogy komoly spekulációra adott alkalmat. A tulipánhagymák árát a tőzsdén értékpapírként je­gyezték. így pl. a „Semper Augustus” nevű fajta egyet­len hagymája 13 000 tallérért tétnek bármilyen hús, vagy tojáskészítményt adunk. SPENÓTOS SZELET Hozzávalók: 40 dg borjú, vagy sertéshús, 5 dg zsír, 2 dl paradicsomlé, fél kg spenót, 1 kanál liszt, citrom, 1 dl tej­föl. A hússzeleteket kiverjük — megsózzuk, lisztbe mártva mindkét oldalát a zsírban gyorsan átsütjük. A vissza­maradt zsírban kevés apróra vágott hagymát megpirítunk, liszttel lehintjük és a paradi­csommal felengedjük. A gyenge fiatal spenótot forró vízzel leforrázzuk és a le­veleket egészbe hagyva bele­tesszük a mártásba. Hozzá­adjuk a kisült szeleteket és fedő alatt puhára pároljuk, ízesítőnek fokhagymát, tála­lás előtt pár csepp citromle­vet és tejfölt adunk hozzá. SPENÓTOS PALACSINTA Rendes palacsinta tésztát készítünk és a sós vizben megfőtt, szitán áttört spenó- I tot hozzákeverjük, Rendes kelt el. 1637. április 27-én Amsterdam város tanácsa rendeletet hozott, amely meg- tütotta, hogy egy tulipán­hagymáért 50 holland tallér­nál magasabb összeget kérje­nek. (A „Süddeutsche Zeitung’-bál) Szinfélikns „E“ vitamin Az Ukrán tudományos Akadémia szerves vegyészeti intézetében olyan szintetikus E vitamint készítettek, amely- lyel az idegrendszeri zava­rok okozta izomszövetsérülé­seket gyógyíthatják. Az új vegyületet kőszén-gyantából, s növényi anyagokból állít­ják elő palacsintákat sütünk belőle. Tejfellel hígított tojásrántot- tát készítünk és azzal a pala­csintákat megtöltjük, össze­sodorjuk, tűzállótálba helyez­zük, tejföllel meglocsoljuk, 10 percre a sütőbe tesszük. Tálaláskor sajttal megszór­juk. DARA-KRÉM VANÍLIA- MÁRTÁSSAL Hozzávalók: 10 dg búzada­ra, 1 liter tej, 15 dg cukor, 4 tojásfehérje. Egy három li­teres fazékban forraljuk fel a tejet és főzzük bele a darát. Közben a tojásfehérjéket ver­jük fel habnak a cukorral és a forró megfőtt darához hozzákeverjük. Azonnal önt­sük vizezett formába, vagy mély porcéi Ián tálba vagy személyenként egy-egy csé­szébe, és állítsuk hideg viz- be, hogy lehűljön. Ha tel­jesen kihűlt üvegtálra kibo­rítjuk, tetejét befőttel díszít­jük. A megmaradt tojássár­gával vanilia-mártást készí­tünk melléje, ÉTELLEIRÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom