Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 1. Ukrajnából — Nagykunságba-Na ]a, Imre, utoljára — emeli poharát a földművesszövetkezeti étte­remben az atlétatermetű ide­gen. — Dehogy, dehogy utoljára — ijedt meg a megszólított a köszöntőnek termetre szöges ellentéte. De csak növekedési különb­ségről van szó. Azt különben a vendég maga célozza. — Ukrajnában én tanultam meg először, Magyarországon te. A társalgás ugyan koránt­sem ment ilyen zökkenőmen­tesen, tolmács kellett a bará­tok összekötésére. Mivelhogy egyiküknek Kirovográd a szü­lővárosa, a másiknak Kar­cag. Hívják az előbbit: Vla­gyimir Melnyicsenkónak, ne­vezik a kunságit Köfódi Im­rének. Hosszú történet ez nagyon. * A merről a kunmadarasi műút nekiszalad a kar­cagi templomnak, a hetes ki­lométerkőnél négyzetbevető porzik a Béke Termelőszövet­kezet tábláján. Kóródi Imre szerelő áll a kezelőállványon, s egy szabályozókarral mutat. — Olvassa. Betűzöm. A fémrudacskába! karcolva ukrán név tűnik elő \ J a hangokat összerakva. — Melnyicsenkó? — Az. A múlt évben írtam; ide, hogy el ne felejtsem. — És? — Dehogy felejtettem, az óta hallgatom a moszkvai rá-1 diót, nemrégen Melnyicsenkó beszélt a kolhozukról. — Amúgy milyen ember­nek tartja? Rám hunyorít a kackiás ba- júszú traktoros. — Röviden, igazi melós ember. * Melnyicsenkó mindent re­gisztrálva jegyezget füzeté­ben. Megnézte a Béke építke­zéseit, a juh-hodályokat, ke­resztül ment minden istállón. A baromfitenyésztésről meg azt mondta: ebből az ő gaz­dasága a kirovográdi „Uk­rajna” kolhoz is tanulhat, annyira mintaszerű. Srájbolt be mindent. Előadásokat tart róla otthon. —- Érdekli az ukránokat a kunságiak élete? — Újságcikket írtam haza­térésem után 1958-ban: „Ti­zennyolc nap a testvéri Ma­gyarországon” címmel. — Miről írt benne? — A karcagiakról is, Im­réről is. — Imréről mit? — A szorgalmas, ügyes, be­csületes emberről, aki első­nek sajátította el a szovje' rendszerű néevzetes vetés­technikát. Azzal fejeztem b< a tudósítást: remélem, jövőn már önállóan vet. * B ' :ott benne, de kíváncs lt a tanítványra. Áp rilis l”-én, amikor Magyar- országra érkezett, s azt mond ta neki Fehér elvtárs a párt­központban: — Maga a karcagi veterán, oda várják. Első gondolata az volt, hogy dolgozik Imre. Jött velük egy szovjet mér­nök, csak úgy évelőd évből hibát keresett Kóródi gépjén. Vagyishogy azon a négyzet­bevetőn, amely Hruscsov elv- társ ajándéka a Békének, és Kóródi Imre a kezelője. Nos, fél óráig nézelődött a nélkül, hogy egyetlen hibát is talált volna. * Örültek a közös sikernek, hogyne örültek volna. Mindkettőnek a tanulás él­tető eleme. Melnyicsenkó százhetvenöt technikust ok­tatott ötös csoportokban a té­len. Pihenő idejét két kis­lánya, s kisfia nevelésén kí­vül a szakmai tanulásnak szenteli. Olyan otthonosan mozog ; irodalomban, hogy szinte meglepő. Puskinról, Lermontovról mond anekdo­tákat, s vitázik is velünk. Nem erre a legbüszkébb, hegy irodalmárkodik melles­leg. A kitüntetései, többek között a Lenin rendjel, valla­nak kitűnő munkásságáról Kóródi Imre 1957-ben kap­ta meg a „Munkaérdemren det”. Tulajdonosa a ,,Kiváló kombájn vezető” kitüntetés­nek. H osszu történet ez í gyón. Pedig néhány röpke mon­datban is összefoglalható 1958-ban Karcagon járt Hruscsov elvtárs. Küldött egy négyzetbevető gépet, s el­küldte Melnyicsenkó trakto­rost, tanítsa meg az ittenie­ket munkálatára. Kóródi lm re került mellé. Vele járták a gépállomásokat, Kelet-Ma gyarországot, s életreszóló barátságot kötöttek. Eltelt egy év, s a mester kíváncsi volt rá, mire ha ladt a tanítvány, eljött Kar. cagra meglátogatni; — borzák ­Fazekas Zsigmond rizsőr. Sziráki Mária és Faragó Ág­nes a gazdaság egyik halasi brigádtanyáján pétisót ke­vernek szuperfoszfáttal s míg nem késő a földekre szállítják. A gazdaság központja mellett 1X4 holdas halastó van, ahová Csörögi József halász. Nagy Imre és Bencze Mátyás 22 dkg átlagsúlyú halakat te Iepítenek, őszre kb. 2 kilo­grammos súlyúra híznak. Holdanként 300 ilyen halat he­lyeznek a vizbe. Az 51-es Autóközlekedési Vállalat dolgözói ez évben is rá akarnak szolgálni a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlajának elnyerésére. A kongresszusi versenyben cé­lul tűzték, hogy 1,800.000 fo­rintot megtakarítanak úgy, hogy termelékenységük 2.5 százalékkal emelkedjen. Az első negyedév sikeres befe­jezése aat bizonyítja, hogy az 51-es AKÖV dolgozói megvalósítják azt, amit célul tűztek. Tervüket 104.5 száza­lékra teljesítették. T01.3 szá­zalékkal csökkentették, s így az első negyedévben 511 ezer forintot takarítottak meg; VASÚTÁLLOMÁS A vasútállomás dolgozói közül többek között Németh Jenő forgalmi szolgálattevő és brigádja jeleskedett má­jus 1 tiszteletére. Tervükét 105 százalékra teljesítették. A tehervonatok átlagterhelé­sét 108 %-ra sikerült meg­valósítaniuk, Papp Gábor tolatásvezető és brigádja 115 százalékos teljesítménnyel ünnepli a proletár nemzet­köziség nagy ünnepét. A ke­reskedelmi szolgálat sem tét­lenkedett. Jó munkájukkal a kocsikihasználást 103 szá­zalékra fokozták. Ebben a munkában élenjárt: Nagy Ernő, Bárány Antal és Sipos István. Az idegen tűnődve álldogál a Tárná hídján. Nézelődik. A szem lencséjébe innét belefér jóformán az egész község, templomostól, kocs- mástól, mindenestől. Kicsit magas a Tarna-híd, és azért. A piactér üres, csendes. Az ártézikútra leány sé­tál. ringó a járása, vállán vízhordó rúd. A leány nem zavarja, inkább kiegészíti a teret. A sarkon, ahol kis töréssel Jászárokszállás felé ka­nyarog a kövesút, csörömpöl a vas- redőny. A toronyóra egészet üt. A tér másik oldalán, a fák alatt tar­goncát gurít egy munkaköpenves ember. A nyikorgó alkalmatosságon rekesze« szódásJádák egymásra pa­kolva. Kulcs csikordul a sarki föld­művesszövetkezeti boltban — kez­dődik a délutáni műszak. Fanyar képet vág az idegen, jOlyan itt minden, mint tég. Pedig ő az újat keresi. Hiszen Jászdózsa tsz-község. s ennek a jelzőnek van valami különös csengése. Igaz, csak néhány hónapja tsz-község, mégis valami másnak képzeli az ember az utcákat, a házakat és mindent. Más-e vajon? Látszólag nem. És az idegen elindul az izgató újat ke­resni. „Hivatal, ne vigy engem kísértésbe“ A földrendezők befejezték mun­kájukat. Kialakították a jászdózsai határ új arculatát a papírokon es a térképen. Ezzel a magukét elvégez­ték és mentek tovább, mert még nagyon sok községben várják őket. Háromfelé osztódott Jászdózsa ha­tára. mivel három tsz uralja. Ez így idáig jól van. Csakhogy egyik-má­sik új szövetkezeti gazdának földje éppen abba a tsz-be esett, ame­lyikbe nem lépett be. Ott termelte természetesen a lucernát is. Hát most igazságo-s becslésre van szük­ség. s ezért a három tsz lucerna- értékelő bizottságot alakított. IdcQen a faluban. Két álló napig járta ez a bizott­ság a határt. Nézegették a lucerná­sokat és szakértő szemmel rámond­ták, hogy no, ez 40 százalékos, ez 60, ez még annál is jobb. mert 90. Igazságosan, részrehajlás nélkül munkálkodtak, de azért tréfásan meg-megjegyezték. hogy akinek gyenge a lucernája, attól kapnak majd annyi szidást, meg átkot, hogy semmilyen szentelt víz nem szedi le róluk. Gyurkó Ferenc szövetkezeti gaz­da is hivatalos ember lett erre a két napra, mivel békéiült a bizott­ságba. S a második napon éppen az ő lucernásához értek. Gyurkó gaz­dában egy' egész Világ bírókra kelt. Minden szentnek maga felé hajlik a keze — tartja egy régi. elavult szólás-mondás és lám, most itt len­ne az alkalom. Megtehetné, hogy legalább a magáét olyan 90 száza­lékosra becsüljék, ha már bekerült a bizottságba. — Hivatal, csak most ne vígy en­gem kísértésbe — sóhajtólt magá­ban Gyurkó Ferenc szövetkezeti gazda. És amikor odaértek a lucer­násához — bár nagy erőfeszítésébe került — égis azt mondta: „Em­berek, én tovább nem megyek. Be­csüljétek fel, amilyennek gondoljá­tok. Ne vádoljon senki részrehajlás­sal.” S a bizottság Gyurkó Ferenc lucernására •'Zt mondta: 50 száza­lékos. Ezért ennek a jó gazdának fájt egy kicsit a szíve, de büszkén dagadozott az önérzete, mert érezte, hogy most lett szövetkezeti gazda, közösségi ember. Inkább a két lovat Brigádvezetők kijelölésére gyüle­kezett a Taraa menti tsz sokadal­ma. A vezetőség előterjesztette a javaslatot. Több nevet üvastak fel, hogy lehessen válogatni annak rendje-módja szerint. Amikor az elnök elvtárs Béres Pál nevéhez ért — mint rendesen, megállt egy cseppet — egyszeribe mindenki felnyújtotta a kezét, ami egyhangú igenlést jelent. Béres Pált tehát a közgyűlés alkalmas­nak, jónak tartotta a brigádveze­tésre. Csak éppen az nem, akiről szó volt. Felállt piros arccal, kicsit meghatódva ettől a nagy-nagv biza­lomtól és darabos, őszinte beszédbe kezdett. — Nem gondoltam volna .:. Örü­lök a megtiszteltetésnek, de — és kicsit könyörgően körülnézett — vállalná el talán inkább olyan em­ber. akinek nincs lova. Mert nekem van kettő, hiszen tudják. Nem bi- rok elszakadni attól a két jószág­tól. Már itt bent a közösben is azo­kat szeretném hajtani. Béres Pál nagyon alkalmas em­ber a brigádvezetésre. A közgyűlés mégis úgy döntött: maradjon a lo­vaival. A parasztember szívével érzi, hogy itt ez az igazságos. Kis ember, de eleven Hanem Túri István brigádvezető lett. De még milyen! Csak csodál­koznak rajta a faluban. Mindenütt ott van, jár, intézkedik, mindenki­hez barátságos, soha senkivel nem gorombáskodik, szíves-szavú, ügyes, mozgékony, egyszóval ennél jobb brigádvezetőt még .elképzelni sem lehet. Brigádjának tagjai így beszélnek róla: „Ilyen ember nincs több a föld kerekén!“’ Túri István minden­ki Pistabácsi-ja lett, Kiss László, a munkacsapatvezető Az idegen bement az egyik utca utolsó házába. Csak úgy találomra. S ott ismerkedett meg Kiss László­val, a 6 és fél holdas egykori egyéni gazdával, aki mostan munkacsa­patvezető. Lányával együtt dolgoz­nak, s esténként az öreg Kiss László papírmunkához nem szokott keze a teljesítményt írja, mert ez is köte­lessége. Kicsit nehezen megy. De azt mondja, hogy majd beleszokik. Sok még bennük a kétkedés — lányá­ban és apjában —, de még több a bizakodás. Csak azt szeretnék, ha már ezen az esztendőn túl len­nének. * Késő este az idegen ismét megállt a Tárná hídján. Belenézett az ut­cákba, az éjszakába hajló estébe A falu még nem aludt, csak bóbiskolt. A piactér üres, de nemcsak az; néma is. Talán a fákra hulló sötét­ség miatt. Az idegen mosolyog. Olyan itt minden, mint rég, de csak annak, ki Jászdózsát innéf a hídról nézi és nem megy tovább. Csalóka ez a magas híd. Becsapja az embert. Látszólag mindent meg­mutat, pedig innét csak nézni le­het, de látni nem. Az emberekbe kell pillantani s akkor kiderül, hogy Jászdózsán erre a tavaszra ezer esztendőnyit változott a világ. Már csak a -ilu régi. Az emberek gondjai, örömei újak. SZEKULITY PÉTER Kimagasló termelési eredményekkel ünnepelik üzemeink május 1-ét JÁRMŰJAVÍTÓ A Járműjavító dolgozói a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásuk május 1-i sza­kaszában kimagasló eredmé­nyeket értek el. A szocialista munkaversenyben ez évben százhatvannégyen kapták meg a kiváló dolgozó kitün­tetést. Május 1 tiszteletére ötvennyolc brigádban négy­százhatvanhat dolgozó a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért vetélkedik. A VI. osztályban Török Mihály, tiszteletére egy darab 411-es sorozatú mozdony hamuládá­jának terven felüli elkészíté­sét vállalta, s kettőt készített el, Pintér Mihály armatúra- lakatos brigádja egy 424-es mozdony szerelvényfej ösz- szes munkáit vállalta terven felül, amit 103 százalékra tel­jesített. Sági Béla esztergá­lyos 50 óra gyártási munkát ajánlott fel, az ünnep tisz­teletére és 70 órát valósított meg. A kocsiosztály dolgozói sem maradtak el a vállalá­sok túlteljesítésében. Lendvai István alvázlakatos brigádja egy teherkocsi fővizsga he­lyett hármat készített el. Do­bó Dezső alvázlakatos bri­gádja az eggyel szemben né­gyet teljesített, Szőke Tiva­dar szekrénylakatos brigád­ja három teherkocsi fővizs­gával szárnyalta túl vállalá­sát. Katona Tibor bognár brigádja május 1 tiszteletére 1200 forint értékű faanyagot takarított meg. PAPÍRGYÁR A Papírgyár dolgozói is kitettek magukért a proletá- riátus nagy seregszemléjének ünnepére. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy 4.350 mázsával több papírt adnak a népgazdaságnak. — amiből május 1-re 1.500 má­zsát.. már teljesítettek is. Szalmacellulózból 3000 mé­termázsát vállaltak az üzem dolgozói. Az ünnepre 500 má­zsát már leszállítottak a népgazdaságnak. hamuláda lakatos május 1 AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Érdemes kertészkedni... A jászkiséri Táncsics Termelőszövetkezet ebben az évben tízszer olyan nagyságú te­rületen termel konyhakerti növényt mint tavaly. Most 41 holdon termesztenek pa­radicsomot. karfiolt, zöldborsót, káposztát s egyéb zöldségfélét. Ebből tervük szerint 252 ezer forintos jövedelemhez juj. a közös gazdaság. Képünkön a kertészeti brigád tagjai Hajdú Sándor kertész vezetésével a paradicsomot palántálják. Tavaszi .munka Tíszasúlyí Állami Gazdaságban ........ .......

Next

/
Oldalképek
Tartalom