Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-23 / 119. szám

i I 1959. május 23, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a A kongresszusi vállalások teljesítéséért 2.5 millió tégla terven fe<iit Egyhónapos előny a szolnoki hídépítésnél Az itt dióhéjban elmondot­tak is híven tükrözik a válla­lat eddigi munkájának ered­ményeit. Ezek az eredmé­nyek még fokozhatok. így pl. az égetett tégla minőségén feltétlenül javítanunk kell, a törökszentmiklósi kemence termelését az átlagos színvo­nalra kell emelnünk, csök- kentenünk kell az állásidő­ket, a munkaidőt még foko­zottabban ki kell használ­nunk, stb. A kongresszusi versenynek még csak a kezdetén va­gyunk, de már most is meg­állapíthatjuk, hogy vállala­tunk helyesen értelmezte a Központi Bizottság határoza­tát, a tett kongresszusi fel­ajánlások reálisak és teljesít­hetők. Bessenyei Sándor i —T~%JMWMM———— II — 3ÁSZÁGOI TAVASZ ESTE A z ember úgy van vele, kitágítja mellkasát s teli tüdővel szívja magába a szépet, a jót.» Megálltunk a jászágód futóhomokkal „kö­vezett" utcákon, a virágbabo- rult kiserdő mellett s léle­geztük a szédítő akácillatot. Tavasz-este volt, szebbet tán képzelni sem tud az ember. A virágillat, az üdítő levegő falva ez a kicsi község. A kertekből, szántóföldek­ről hazatérők nyitott ablak mellett pihenték fáradalmu­kat. Néhány helyen fiatalok pusmogtak kapufélfának tá­maszkodva, amúgy a tavasz- esti mozdulatlanság megtes­tesítője volt Jászágó. Azt hit­tük, mindenki alszik már a családi otthonok békéjében s indulni akartunk visszafelé. Amikoris a községi pártház Tizenkét lakóház - egy építőbrigád KÉT HÓNAPPAL ezelőtt jelentős esemény zajlott le a Szolnok megyei Téglagyári Vállalat központjában. A vállalat, valamint a telepek vezetői, párttitkárai az MSZMP Megyei Bizottsága kiküldöttének jelenlétében megbeszélést tartottak a Központi Bizottság március 6-i határozatáról. Az értekez­leten különösen a határozat építőanyagipart érintő célki­tűzéseivel foglalkoztak. A résztvevők egyhangúlag meg­egyeztek abban, hogy válla­latunknak teljes erejével tá­mogatni kell megyénk szoci­alista megerősítését, a — nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését. E tények figyelembevételé­vel a telepek vezetői a párt- kongresszus tiszteletére az alábbiakat vállalták: 1959- ben a terven felül 4 millió égetett téglát, 11 millió nyers téglát, valamint 4300 négyzetméter mozaiklapot gyártanak le. Május 20-ig vállalatunk az alábbi termelési eredménye­ket érte el: Évkezdettől ter­ven felül 2 millió 500 ezer téglát égettünk, ez a tégla mennyiség kb. 60 kétszobás családiház, vagy kb. 25 száz férőhelyes istállóhoz elegen­dő. AZ ELMÚLT másfél hó­nap alatt nyers tégla gyár­tásunk is igen kedvező volt: a gyártás beindulásától szá­mítva a tervet 1 millió 600 ezer darabbal (22 százalék­kal) túlteljesítettük. Eddigi rekordtermelésünket május 13-án értük el: ezen a napon 316 ezer nyers téglát gyártot­tunk. Nyers tégla gyártá­sunk 1958. hasonló idősza­kához képest megkétszerező­dött. (203 százalék.) E szép eredmény a jász­A szolnoki hídépítőknél jó ütemben megy a munka. Alig pár hónapja vonultak fel az új Tisza-híd építéséhez, mór is jelentősen haladtak a mun­kával. Január közepén a fel­vonulást egy-két műszaki ve­zető nyitotta meg. Február­ban már a dolgozókkal a szocialista munkavtersenyről beszélgettek. Ez nem is ma­radt eredmény nélkül, mert a napi 500 köbméter föld­munka helyett 600 köbmétert vállaltak. Ezt a vállalásukat naponta túlteljesítik. A szolnoki hídépítők az első sikereken felbuzdulva, a többi hídépítő munkahelye­ket is vetélkedésre hívták. A vetélkedésben nagy segít­séget nyújtott a párt márci­usi határozata. Még március­ban elkészültek a célkitűzé­sekkel és ezekről beszéltek a dolgozókkal termelési tanács­kozáson. Elkészítették a reális ala­pokon elindult verseny érté­kelésének módját. Úgy hatá­roztak, hogy a legfontosabb termelési és gazdasági muta­tóknak értékelését pontosan szabják meg. Az a brigád, mely az újí­tás, anyagtakarékosság, ha­táridő és önköltség csökken­tésben kimagasló eredményt A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR felvételre keres esztergályos, általános lakatos szakmunkásokat, valamint mezőgazdasági géptervező mérnököt és ipari gyakorlattal és ké­pesítéssel rendelkező, utó­kalkulációban és könyvelés­ben jártas számviteli vezetőt, akik legalább 5 éves szak­mai gyakorlattal rendelkez­nek. Ezenkívül az 1959/60-as tan­évre érettségizett ipari tanulókat iskoláz be a vállalat esztergá­lyos és villanyszerelő szakmá­ban. Jelentkezni lehet a vállalat munkaagyi osztályán. kíséri, karcagi és csépai tég­lagyárak jó munkáját dicsé­ri. A terv ilyen nagyarányú túlteljesítése mellett a kong­resszusi vállalás május 20- ig esedékes részétől 9 száza­lékkal maradtunk le. A le­maradást túlnyomórészben a kunhegyesi, jászberényi, tiszafüredi és törökszentmik­lósi téglagyárak mulasztása idézte elő. A vállalat mozaik üzeme az I. negyedévi tervét mo­zaiklapból nem teljesítette. Az üzem a lemaradást má­jus 20-ával pótolta. Az I. negyedévben a vállalat — a termelés kedvezőtlen alaku­lása miatt — forint tervét csak 70 százalékra teljesítet­te. Ezt a lemaradást április hónapban pótoltuk, sőt fo­rint tervünkben is túlteljesí­tést értünk el évkezdettől. A KONGRESSZUSI mun­kaverseny eredményeként — áprilisban az összes termelé­kenységi mutatónk kedve­zőbb volt, mint 1958-ban. — így például az egy órára eső termelés 5 forinttal, az egy napra eső termelés 49 forint­tal, az egy főre eső teljes ter­melés 1293 forinttal emelke­dett. A termelékenység emel­kedésével a munkások havi átlagkeresete is arányosan nőtt. A 100 forint munkás bérre eső teljes termelés 1958. április hónaphoz viszo­nyítva 75 forinttal emelke­dett. A termékek önköltségét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az új termelői árak 1959 január 1-el tör­tént bevezetése helyes volt. Helyes anyaggazdálkodással, a termelés gazdaságos irányí­tásával (az állásidők állandó csökkentésével) termékeink — a betoncső kivételével — nyereségekké tehetők. ér el 2.000, a második 1.500 és a harmadik helyedet 1.000 forint pénzjutalomban része­sül. Ezen felül a kongresszusi versenyben legjobb ered­ményt elérő hat fizikai dol­gozót „Kiváló dolgozó”-i jel­vénnyel és Moszkva—le- ningrádi 12 napos tanul- mányúttal jutalmazzák. A művezetők és techniku­sok követelménye elsősorban a termelési költségek csök­kentése, . a béralappal való helyes gazdálkodás, továbbá a tervteljesítés mellett a termelékenység emelése. A legjobb művezető és techni­kus is részt vesz a Moszkva — leningrádi tanulmányúton. A dolgozóktól egymásután érkeztek a felajánlások. A földmunkán dolgozó brigádok közül Molnár és Pálszabó csoportja vállalta, hogy a földszállító gépkocsik sűrítet' járatait létszám pótlás nél­kül ürítik ki. Hazai rizstermesztésünknek, ha nem is nagy számiban, de megvannak a különböző ál­lati kártevői, amelyek évről évre nagyobb gondot okoz­nak. A két legfontosabb kár­tevőről és az ellenük való vé­dekezésről a következőkben adunk rövid ismertetést. A nyári pajzsos rák (Trlops cancrifomis) vagy páncélos- hátú bogár. Iszapszürke színű testét felülről széles pajzs- alak- héj fedi, amelyen elől két nagy és egy kisebb szem foglal helyet. Potroha hcsz- szan kinyúlik a pajzs alól. Évente egy nemzedéke van. A petéket az iszapba rakja és a lárvák a rizs csírázása­kor jelennek meg. A rizsnö­vények kilökdösésével, az iszapban való turkálással tesz a rizsben jelentős kárt, melyhez az is járul, hogy je­lentős mértékben rizsből táp­lálkozik. Víztelenítéssel eredménye­sen lehet ellene védekezni. A víztelenített parcellákon visz­A javított töltés készíté­sénél a terv szerint 540 köb­méter földmozgaltásról volt szó. A rossz altalaj miatt ez a szám háromszorosára nö­vekedett. Ennek ellenére a brigádok vállalták, hogy a tervezett határidőre bevégzik a javított töltés elkészítését. Szabó Gyula brigádja vállalta a hídfő felmenő fai alap mintegy 480 köbméter betonozását, melyet egy hó­nappal hamarább végezneK el. A dolgozók egyöntetű és jó kollektív munkájának meg­van az eredménye, mert a szolnoki hídépítés munkásai a kongresszusi verseny segít­ségével már egy hónapos előnnyel végzik munkájukat. Ez az eredmény az országos munkahelyek között is ki­emelkedő, mert hasonló tel­jesítményt csak a tokaji híd­építők tudtak felmutatni. szamaradt egyedek néhány órán belül elpusztulnak. Szá­mításiba jöhet még a rézgálic és a klórmész, mint védekező­szer. Mindkét szerből kát. holdanként 6—8 kilogramm szükséges. A tollas árvaszúnyog (Chi- ronomus Tendipes Plimosus) vagy jámbor szúnyog. Elne­vezése onnan ered, hogy nem szív vért. Lárvái a vízben élnek. A rizsnek alkalmi, de igen súlyos kártevője. A lár­va 18—20 milliméter, feje hosszú, sötétbarna, erősen fejlett, előnyúló szájszervek­kel rendelkezik. A vízben kí­gyózó mozgást végez. Rövid ideig él, de közben a csírázó rizst károsítja sokszor oly­mértékben, hogy pótvetésről kell gondoskodni. Évente 3—4 nemzedéke is lehet Védekezés: a rizstábla víz­telenítése, vagy kát. holdan­ként a csökkentett viz felü­letére 5 kilogramm HCH vagy 15 kilogramm DDT porozó­szer kiszórása. R K TISZABÖ egyik kis mel­lékutcájára nyíló telken szür­kés, alacsony vályogfalak kö­zött néhány ember dolgozik. Nincsenek sokan, talán he- ten-nyolcan mindössze. Egyi­kük habarcsot kavar, másik talicskával ferde pallón a most még alacsony falakra tolja. Ketten a vályogot hordják, szinte szemlátomást nő a fal. A tiszabői Petőfi tsz épí- tőbrigádja dolgozik itt. Az egyik tsz tagnak, Rézsó Mi­hálynak építenek házat. — Vona Mátyás brigádvezető szives szóval tájékoztat az építőbrigád eddigi munká­járól. — A BRIGÁD létrehozá­sát anyagi érdekek diktálták — mondotta. — Az építkezés sokba kerül. Nagyon meg­ablakain lámpafény szűrődött ki az éjszakába, folyamatos emberi beszéd hangjaira ne- szezett fülünk. Macsi Sándornak hívják az itteni iskolaigazgatót, ő tar­totta az „éberséget” vagy öt­ven főnyi hallgatójával egye­temben. Macsi Sándor Moszk­vában járt május 1-én s any- nyi szépet, érdekeset látott, tapasztalt, hallott, hogy úgy gondolta, nem árt bizony tu­datni az itthoniakkal, mi tör­ténik a nagy Szovjetország­ban. Nagy Mátyással a köz­ségi párttitkárral megálla­podtak; szabad pártnapon megtartja élménybeszámoló­ját. Szétfutott a híre a gyü­mölcsfákkal körülölelt házikó lakói között: előadást tarc az igazgató bácsi. A Rákóczi, a Kókai Imre, a Haladás termelőszövetkezetek tagjai, földművesszövetkezeti dolgozók sűrű pipafüstben fi­gyeltek a szóra. Mert hiszen érdekes dolgok azok nagyon. Ott van mindjárt a moszkvai május 1 ünnepség. Macsi Sán­dor köziről látta a felvo­nuló díszaiakulalokat, hallot­ta Malinovszkij marsall üd­vözlő beszédét. Előtte vonul­tak el végeláthatatlan sorok­ban kart, karba öltve a szov­jet világváros lakosai. Éjféli 12 óra körül járt a Vörös té­ren s akkor még ott szórakoz­tak, ott mulatoztak oroszok, ukránok, tatárok, kirgizek a szovjet haza soknemzetiségű lányai, fiai. J ártak a Kremlben, két szemükkel látták a nemzetközi proletariátus hal­hatatlan vezéreinek, Lenin­nek, Sztálinnak holttestét a mauzóleumba n. Elgyönyör­ködtek a Tretyakov-kóptár drágítja a munkadíj. Célsze­rűnek és hasznosnak látszott egy saját építőbrigád létre­hozása, amelyik mindig kéz­nél van, bármi szükséges, megcsinálják, nem kell várni, amíg a Ktsz-nél vagy az Építőipari Vállalatnál ránk kerül a sor. Legfontosabb indok mégis a hasznossága volt. Ha magunk építünk, kevesebbe kerül. A tsz-tagok között akadt egy-két szakem­ber, segédmunkás is került, így jött létre 1954-ben az építőbrigád. Ma már kilenc tagja van, köztük olyan mesterek, mini Németh János, meg Sávai Gábor, akiknek apjuk is kő­műves, meg ács volt, még­pedig nem akármilyen, ök építették a falu házainak jó részét. művészeti rengetegében, megcsodálták a Lomomoszov- egyetem gigantikus méreteit, élvezettel száguldoztak a Metrón. Az uitcák tisztaságáról cso­dákat meséltek már mások is, Macsi Sándor érdeklődésé- az váltotta ki, az utcai hulladék­szedők fehér ruhába öltöz­nek. Tízre jár az idő, künn na­gyokat hallgat az álmosító májusi csend. Itt egymást váltogatva „tudósodnak” az emberek. Gajdos Sándor a Kókai Imre Tsz gazdája. Mi­ről is kérdezhetne legelsőnek, mint a kolhozparaszt ok életé­ről, munkálkodásáról. Szabó Sándor, szövetkezeti gazda­társa az előbbinek, a munká­sok életkörülményéről, a la­káshelyzetről tudakozódik. Egy asszony a templomba já­rást feszegeti. Kele Kati az) szeretné tudni, táncolnak-e ott jazz-zenére a fiatalok. S aztán, hogy a hatás még na­gyobb legyen, a hallgatóság legöregJbbje, id. Peterányi József kérdezi meg, szépek-e, csinosaik-e a szovjet lányok, a szovjet nők. M acsi Sándor válaszolgat olyan lelkesen, olyan átéléssel, mintha most is a kievi egyetem auláját csodál­ná, az Uszpeszki torony alatt lépdelne, vagy Lemberg kö­vezetén csattanna cipője. Közben-közben fénykép-felvé­telek, térképek, képeslapok, kétnyelvű útikalauzok forog­nak közkézen. Mert hem elég a nagy Moszkváról, a nagy Szovjetunióról csak hallani, látni is kell valamit róla. Hi­szen az ember úgy van vele. kitágítja mellkasát s teli tü­dővel szívja magába a szépet, Az eredmények azt mutat­ják, érdemes volt létrehozni a brigádot. Negyven férőhe­lyes marhaistálló, juh-hodály, 120 férőhelyes hizlalda, sül­dőszállás, központi irodaépü­let, kultúrház dicséri kezük munkáját. — Emellett egy csomó la­kóházat is építettünk — mondja Vona elvtárs, és kezdi sorolni a neveket, ki­nek. Tizenhetet számolt ösz- sze. — Tizenhét lakóház — ennyi családnak adott ott­hont a tsz. — Mit fizet egy-egy tsz- tag a házépítésért? — Munkaegységet. _ ?? — Ugyanis az építőbrigád norma szerint munkaegység­re dolgoiik. Ahány munka­egységet teljesítenek, míg a ház felépül, annyit írunk a javukra és vonunk le az épittetőtőí. — És az mennyi szokott lenni? — Attól függ, milyen a ház. A legutóbbi 72 egységbe került. Általában 70—80. Ezen több lesz — mutat az épülő házra —, mert nagy. De 150-ből ez is kijön. Lássuk csak. Ez a tavalyi 43.60 forintos munkaegység- értékkel beszorozva 6540 fo­rint. Azit hiszem, ilyen ol­csón 10x10 méteres házat nemigen építenek. — Erről egyébként Igen jó példa győ­zött meg. A szomszédos tel­ken az egyik gazda kisipa­rossal építtetett egy alig na­gyobb, 10x12 méteres házat. Az építési költség 14 ezer forint volt. UGYANÍGY építettek is­tállókat, ólakat a tagoknak. A tsz ingyen elvégzi az épí­tőanyag fuvarozást, még ak­kor is, ha történetesen Ti- szaroffról. Kenderesről vagy éppen Kuncsorbáról kell szál­lítani. mint ahogy nem egy­szer kellett is. Jól járnak tehát az építte­tők. az építőbrigód valóban segítséget jelent, hiszen ha maga építi, hónapokig elkin- lódik vele és közben értékes munkaegységtől esik el. Ha pedig kisiparossal vagy ktsz- szel csináltatja, sokba kerül. Az építőbrigád hasznot hoz azoknak is, akik nem építtetnek. A tsz saját erejé­ből történő és vállalati kivi­telezéssel való építkezés kö­zött kb. ugyanaz a különb­ség, mint az előbbi példánál. Az építőbrigád sok tíz, sőt százezer forintot takarított meg ilymódon a tsz-nek — s annyival több jut a munka­egységre. A Petőfi Tsz építőbrigádja csak egy a sok közül. De ez is fényes bizonysága annak, mire képes a kollektív mun­ka, a csak közösségben el­képzelhető munkamegosztás. P. M. Kontyos az esztergapadnál Tűzről pattant, ügyeskezű, gyors ész­járású asszony Zsíros Istvánné. Nem csoda, ha néha tréfálkozva megjegyzik szaktársais — Suszter maga, nem esztergályos, biztosan papucsot csinál a férjéből. Ilyenkor — mint most la — csúfalódva a heccelő szemébe nevet: — Azt hiszi, lehet abból? Sokkal taip- raesettebb annál, s különben is híve va­gyok az egyenjogúságnak. Somolyogva, szótlanul hallgatom a vitát, majd én is beavatkozom: — Miben nyilvánul meg az, hogy híve a házastársak egyenjogúságának? Azonnal kész a válasszal: — Abban, hogy azt tartom': egyenlő joguk, egyenlő kötelezettségük van. Saj­nos, a mai férjek a jogokkal szívesen él­nek, de a kötelezettségekről gyakran meg­feledkeznek. Nekem is sokat kell beszél­nem, mire nagyritkán mosogatáshoz lát a férjem. Azt tartja: nem vasasnak való az ilyesmi. Meg is jegyzem néha, hát én nem olyan esztergályos vagyok, mint te? — Mennyit keres havonta? — Átlagban 1600 forintot — S a férje? — Ezerhárom—ezemégy körük Közben egy kas „posta-munka” érke­zését jelzik. Ez azt jelenti, hogy a meg­munkálás alatt álló alkatrészt félre kell tenni, mert sürgős, halasztást nem tűrő szállításhoz kell valamit csinálni — Látja, ez a rossz a kis gépen való dolgozásiban — mondja. — Mindig válto­zik a munka, s csak becsült normák van­nak. Néha nyelvelünk is emiatt a a» mással No, nem komolyan, csak úgy, módjávai Durva szóváltásnak különben sincs helye itt. Mesélik a munkások, hogy mi­óta a fiatal szaki-néni bekerült a huszon­három férfi esztergályos közé, azóta a jól- neveltség is szembetűnőbb a Mezőgazda- sági Gépjavító forgácsoló részlegén. A női nem iránti tiszteletből — nagy szó ez bosz- szantó esetekben — elharapják az égiek- kel kapcsolatos megjegyzéseket. Persze, a szaki-néni nemcsak női mi­voltával, hanem elsősorban szaktudásával, szorgalmas munkájával vívta ki a tiszte­letet. Aki járatos üzemi berkekben, tudja, hogy ezt nem is lehet mással. A szakma szeretete különben nem érthetetlen jelen­ség, hanem családi „örökség” nála Anyja varrónő, apja meg egyszerre két szakmá­hoz, a kőműves mesterséghez, s a villany- szereléshez is ért. így aztán érthető, hogy a szaktudás megszerzése mellett döntött annakidején még akkor is, ha csak a szá­mára idegen vasas szakmában nyílt szak­maszerzési lehetőség. Ügy látszik, azóta megkedvelte a technikát, mert terveivel kapcsolatos érdeklődésünkre azt vála­szolja; — Gépesítem a háztartást. Most vet­tünk egy „Pannit", azon járok majd dol­gozni. A legközelebbi cél: mosógép. S arra, hogy van ott más, tartalmas cél is, hadd idézzük művezetőjéhez inté­zett egyik kérdését: — Juhász elvtáns, hogy lehet beirat­kozni a technikum levelező tagozatára? isi) ab. — A rizs állati kártevői

Next

/
Oldalképek
Tartalom