Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

2 SZOLNOK iVlEOVfc.1 NÉPLAP 1959. május 1. Egy esztendő a külpolitikában Májustól májusig 'na­gyot változott a világ. A há- romszázhatvanöt nap mind­egyike hozott valami újai. Az elmúlt tizenkét hónapban is­mét a szocialista tábor javá­ra tolódtak el a nemzetközi erőviszonyok. Most persze illő lenne arra a kérdésre válaszolni, mi volt az elmúlt időszak legfonto­sabb eseménye. Ügy gondol­juk, erre a kérdésre egyszerű a válasz: a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXI. kongresszusa, amely felmérte az elmúlt három év eredmé­nyeit és kijelölte az irányt, a Szovjetunió számára — és irányt mutatott a többi szó-, cializmust építő országnak — az elkövetkezendő hét eszten­dőre. Ezen a kongresszuson olyan megállapítások színet­tek. amelyek valamennyiünk emberi sorsára is kihatással lesznek, hiszen bennünket is közelről érint Hruscsov ama megállapítása, hogy a szo­cializmust építő országok, a béketábor országai együtt, egyszerre jutnak el a kom­munizmusba. Ezen felül ter­mészetesen igen jelentősek azok a gazdasági célkitűzé­sek, amelyek az elkövetke­zendő hét évben lehetővé te­szik a Szovjetuniónak, hogy elérje az Egyesült Államok termelését. Háromszázhatvanöt nap messzetűnt krónikájában min­den nap született egy-egy cso­da. A nagy ugrás éve volt ez Kínában: a nagy ugrásé, amely hónapok alatt többet vitte előre a hatszázmilliós kí­nai birodalmat,, mint ameny- nyit évezredek alatt megtett. A tavalyi év termése kétsze­rese volt az előbbinek, a szputnyik-parcellákon pedig ember nem álmodta eredmé­nyeket értek el. Ezerszámra nőttek ki a népi kohók, a szó szoros értelmében a földből. A népi kommunákba tömö­rült kínai munkások e$ pa­rasztok megmutatták, milyen hatalmas teljesítményekre képes egy nép, ha szabad. Ez a két nagyjelentősé­gű esemény megmagyarázza azokat a dühödt erőfeszítése­ket, amelyeket az imperia­listák tettek a békés építés megzavarására — és megma­gyarázza azok kudarcát is. Gondoljunk Hruscsov megál­lapítására: A háború igenis elkerülhető. 1958 tavaszán kitört a libanoni felkelés, amely erősen veszélyeztette az amerikai olajbárók közép­keleti érdekeltségeit. Az im­perialisták mindent elkövet­tek a helyzet kiélezésére, Chamoun nyugatbarát, liba­noni elnök uralmának fenn­tartására. Az iraki forrada­lom kitörésének másnapján amerikai és angol csapatokat szállítottak partra Libanon­ban és Jordániában, ahol szintén ingadozott Husszein király trónja. A Szovjetunió kezdeményezésére összehív­ták az ENSZ közgyűlését és itt olyan megoldás született, amly végeredményben az im­perialista tervek kudarcát je­lentette: az amerikaiak és az angolok pár hónap múlva csa­pataik kivonására kénysze­rüllek. A tavalyi ősz az imperialis­ták szította tajvani feszült­ség jegyében telt el. Min*:, is-, meretes, az Egyesült Álla­mok agresszív módon meg­szállta Tajvan szigetét és így megakadályozta, hogy a Kí­nai Népköztársaság szuvere­nitása alá tartozó sziget visz- szakerüljön az anyaországhoz. November 27-én a Szovjet­unió emlékezetes jegyzékében a német kérdésre irányította a világ figyelmét. Tizennégy esztendővel a világháború befejezése után még mindig nem kötötték meg a békeszer­ződést és Nyugat-Berlinben az imperialisták valóságos kémközpontot építettek ki. akadályozzák a szocialista tá­bor békés építőmunkáját. Nyugat-Németországban a revansista német had-tereget atomfegyverekkel készülnek félsz.relni. A Szovjetunió jegyzékében indítványt tett a békét veszélyeztető berlini helyzet megoldására: javasol­ta Berlin szabad várossá való nyilvánítását, majd beter­jesztette a német békeszerző­dés tervezetét. A nyugatiak számára a Szovjetunió hathó­napos határidőt szabott: ez az időpont május 27-én jár le. A Szovjetunió erélyes fellé­pésének eredményeként most május 11-én összeül Genfben a külügyminiszteri értekezlet, amely egy csúcs-értekezlet előkészítésével megindulhat a német kérdés megoldásának útján. Az elmúlt tizenkét hó­napban a reakció világszerte nagy erőfeszítéseket tett, hogy ellensúlyozza a bék'etá- bor sikereit. Eredményt azon­ban csak Franciacrszág'ban értek el, ahol De Gaulle te­kintélyuralmi rendszere ke­rült hatalomra. Ezzel szem­ben újabb országokban sza­kadt meg a gyarmati és fél­gyarmati függőség lánca. Az iraki forradalom szétzúzta a bagdadi paktumot és az or­szágot a reakció bástyájából az arab-kelet szabad, függet­len demokratikus országává tette. Venezuelában és Kubá­ban megdöntötték két dél- amerikai diktátor uralmát. Független országgá vált Gui­nea és látszatfüggetlenséget nyert Ciprus szigete. (Itt ugyanis megmaradtak az an­gol támaszpontok.) Ennyi hát dióhéjban há­romszázhatvanöt nap történe­te, májustól májusig, boly­gónk sorsában. A szocialista tábor számára újabb győzel­meket, az imperialisták szá­mára kudarcokat hozott az elmúlt esztendő. B. D. Negyven esztendeje történt... ii. ,Védjük meg a Tiszát/' (Folytatás.) — A Hadseregparancsnokság székhe­lyén — Szolnokon a Nemzeti Szállóban — napokon keresztül 8—10 telefon csengett egyszerre. Az utasításokat kérő parancs­nokok és tisztifutárok egymásnak adták a kilincset a parancsnoki törzsnél. Strom­feld emberfeletti erővel dolgozott: U tasítás a 4. hadosztály parancsnok­ságának: A rendelkezésre álló erőkkel tartania kell Karcagot. Bekerítő hadmozdulatok észlelése esetén a csapatok zömét irányítsa Kisújszállásra. — Jelentés a 6. hadosztálytól: A túl­erővel támadó románok és franciák elől a csapatok visszavonultak. Mezőtúrt ki­ürítettük. Turkevével megszakadt az ösz- szeköttetés. — Távmondat a kisújszállási csoport helyzetéről: „A Karcagot védő egységeket bekerí­tették. Rendelkezés megy az áttörés irá­nyára. Páncélvonat szükséges.” Az Alföld szívében folyt a harc. Fre- san tábornok dölyfös hangon írta: „Van szerencsém Foch tábornagy úr tudomására hozni: a magyar haderők nemsokára teljesen át .lesznek vetve a Tisza nyugati partjára... E hadművelet befejeztével kénytelenek leszünk erőink nagyobb részét a Dnyeszter mentére kül­deni, ahol feltétlenül és sürgősen szükség van rájuk.” A súlyos helyzet a Hadügyi Népbiz­tosságot arra kényszerítette. hogy elren­delje Tiszántúl katonai kiürítését. Túl­oldalon — Stromfeld javaslatára — a Tisza balpartján 3 hídfőállás létesítését hatá­rozta el; Szolnoknál és Rakamaznál egy- egy támadó, Tiszafürednél pedig egy védő hídfőállást. A parancs értelmében a Tiszántúlon harcoló egységek megkezdték a szerve­zett visszavonulást. A felsőbb parancsnok­ság utasítást adott a szolnoki hídfőállás gyors kiépítésére, illetve szervezésére. A felállított Hídfőparancsnokság ren­delkezésére bocsájtották a 68. gyalogezred II.. IV. zászlóalját, az I. vadászezred III., V. zászlóalját, a Vörös Őrség IV. zászló- alját, a Jeszenszky-repülö csoportot es a hídfő biztosításához szükséges tüzérséget, valamint az 1-es, 4-es és az 5-ös páncél­vonatot. Április utolsó napjaiban a románok hídfőállásoknál is elérték a Tisza vonalát. A rakamazi állást megsemmisítették, il­letve a védő csapatokat átszorították a folyó jobbpartjára. Szolnoknál is meg­kezdődött a harc a hídfőállásért * A hadseregparancsnokság április 29-i parancsára a vörös csapatok zöme a Tisza jobbpartjára vonult vissza. A románokkal az érintkezést csak az utóvédszázadok és a hídfőállás egységei tartották. A román erők, kisebb francia egységek támogatásá­val előre törtek Szolnok irányába. A II. vörös őrzászlóalj lovasjárőrei a mezőtúri tanyáknál heves tűzharcba bocsátkoztak a francia gyarmati katonákkal. A járőrök je­lentették azt is. hogy az intervenciósok Mezőtúrról indulva, Törökszentmiklós és Tiszaföldvár irányában támadnak. Az elő­renyomulás lendületének megtörése az I-es számú páncélvonat Mezőtúr térségében fe­délzeti fegyvereivel tüzet nyitott a támadó bojár csapatokra. A hídfő védelmére be­osztott egységek pedig sietve foglalták el védőkörletüket a folyó balpartján. Május 1. előestéjén az előretolt mun­kásszázadok Martfű—Pusztakengyel—Der- zsigát vonalában tüzet nyitottak a táma­dókra. Közben Szajolban a jegyző és né­hány nagyeazda ellenforradalmi lázadást szított. A direktórium tagjait megtámad­ták, s megdöntötték a proletárdiktatúrát. A Tisza-partjón dörögtek a fegyverek, amikor Szolnok proletáriátusa az első sza­bad május l ünneplésére készült. — Legyen az első szabad május 1 fe­lejthetetlenül széo. még akkor is, ha az ünnepségről ee-enesen ; frontra megvünk! — mondotta F. Bede László, a direktóri­um tagja. A munkásünnep zenés ébresztővel kezdődött. Már kora reggel ezrek sétáltak az ut on. Vörös zászlódíszben pompá­zott a város. A városháza erkélye fölött égő Szovjet jegyzék az amerikai repü­lőgépek provoka­tiv ma gasr épülé­séi tárgyában MOSZKVA (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kormány kedden átnyújtott jegyzékében ismét tiltakozott az Egyesült Államok moszk­vai nagykövetségénél az ame­rikai repülőgépek provokáci­ós magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27. óta a szovjet tiltakozás ellenére is több amerikai gép repült Nyugat-Németország és Berlin között a megenge­dett magassági szint megsér­tésével. Mivel a németországi ame­rikai hatóságok ilyen cselek­ményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kiélezésére irányulnak, a szovjet kor­mány elvárja, hogy az ame­rikai kormány megfelelő in­tézkedéseket foganatosít — állapítja meg a szovjet jegy­zék. (MTI). második internacio­nálé alakuló koagresz- szusán, 1889-ben határozták ‘ el, hogy nemzetközi munka­ünnepséget rendeznek 1890. május elsején. A nemzetközi munkásság ünnepnapja gyors ütemben terjedt el az egész világon. Megyénkben legelőször 1899-ben Tiszaroffon ünnepel­ték meg május 1-ét. A rofíi példa nyomán később egyre több községben és városban került sor e munkásünnepre. Különösen emlékezetes az 1909-es törökszentmiklósi, az 1913-as mezőtúri és turkevei május elsejei megmozdulás. Szolnokon 1914-ben, a Nép­szava egykorú tudósítása sze­rint reggel nyolc órakor már forradalmi daloktól volt han­gos a munkásotthon helyi­sége, ahonnan tíz órakor in­dult el a tüntető menet a Gorove és Szapári utcán át a népgyűlés színhelyére, az Otthon kávéház tágas kert­helyiségébe. A szónok hatalmas, forra­dalmi eszméktől átitatott be­széd keretében ismertette az máius ds&iélc ünnep fontosságát és jelen­tőségét a munkásmozgalom­ban. A gyűlés után tüntető felvonulásban tért vissza a munkásság az Otthon-ba. — Délután 3 órakor pártünne­pély kezdődött, amely impo­záns keretekben folyt le. A Népszava 1917-ben ismét megemlékezik Szolnokról. — Ekkor a város munkássága egésznapos munkabeszünte­téssel ünnepelte meg május elsejét. A háború miatt el­tiltották a nyilvános nép­gyűlést és a felvonulást. A ti­lalom ellenére a munkásság elözönlötte a főutcákat, az uralkodó osztály rémületére. 1919-ben szerte a megyé­ben szabadon ünnepelték meg május elsejét. Talán a legszebbek közé tartozott a jászberényi ünnepség. Most. amikor mindnyájan szabadon, békében ünnepel­hetjük május elsejét, tiszte­lettel gondolunk elődeinkre, akik szabadságukat, sőt néha életüket kockáztatva is meg­ünnepelték a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának évfordulóját. Csou En-laj miniszterelnök fogadása a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Peking (MTI.) Csou En-laj miniszterelnök szerdán este a Peking-szalló dísztermében fogadást adott a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson a himnuszok elhangzása után Csou En-laj és dr. Münnich Ferenc mon­dottak pohárköszöntőt. Csou En-laj pohárköszöntőjében kifejezte; a magyar nép. az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány he­lyes vezetésével egymás után éri el a jelentős eredménye­ket. A magyar nép sikerei nagy örömmel és lelkesedés­sel töltik el a kínai népet. Mind a kínai, mind a mg-1 gyár nép győzelmesen halad előre az Októberi Forra­dalom ragyogó útján, öröm­mel látjuk, hogy az utóbbi években országaink baráti együttműködése nagy fejlő­dést ért el — mondotta ez­után s hangoztatta: — A Münnich elvtárs ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása a kínai és magyar barátság fej­lődésének egyik új jelentős megnyilvánulása. A proletár nemzetköziségre épült kí­nai—magyar barátság nap- ról-napra erősödik.. Dr. Münnich Ferenc po­hárköszöntőjében hálával emlékezett meg arról a se- mm zmmm gítségről, amelyet a Kínai Népköztársaság az ellenfor­radalom leverése után a ma­gyar népnek nyújtott. Mi a proletárnemzetközi­ségre úgy tekintünk, mint további munkánk, elérhető eredményeinek legszilárdabb alapjára — folytatta. — Ezért van az, hogy találkozá­sainkon, beszélgetéseinken oly fontosságot kap a szo­cialista tábor országainak szoros együttműködése, kap­csolataink további erősítése, a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom egysége és a marxizmus—leninizmus revi­zionista eltorzításával szem­ben való közös fellépés szük­ségessége. 3MK»;3Wfc.3*KeMN!i3ai betűk ragyogták: Világ proletárjai egye­süljetek!” A felvonulás után Vágó Béla népbiztos tartott ünnepi beszédet; — Elvtársak! Nagy öröm, hogy szaba­don ünnepelhetjük ezt a napot, de vigyáz­zunk! Vigyázzunk, mert vigyáznunk kell; a túlsóparton már ugatnak az imperialis­ták fegyverei. Védjük meg a Tiszát! Véd­jük addig a Tisza vonalát, amíg erőnket összeszedve támadásra nem indulunk és ki nem kergetjük a betolakodókat — mondot­ta a népbiztos, de szavai néha belevesztek az ágyúk förtelmes dörejébe —, majd foly­tatta beszédét: — Még ünnepelünk, mun­kás testvéreim, de néhány óra múlva már harcolni fogunk. Harcolnunk kell, mert élni akarunk, szabadon, emberhez mél­tóan. Ezt teszik keleten orosz elvtársaink is, akikkel harcunk közös. A fáklya nekik is, nekünk is Marx Károly örökéletü iga­za: Világ proletárjai egyesüljetek! — fe­jezte be beszédét Vágó Béla. A Kossuth téren még tartott az ünnep­ség, amikor újabb proletárszázadok mene­teltek át a hídon. Velük szemben sebesült vöröskatonák vánszorogtak be a városba. Déltájban a harcoló egységek erősítést kértek: „A II. zászlóalj visszavonul, Szajol és a' Derzsigát közötti frontvonalon a romá­nok akadálytalanul törnek előre. Az V/l-es vadászzászlóalj csaknem megsemmisült. A vörösörség volt rendőrei otthagyták állá­saikat. Üjabb erők harcbavetése szüksé­ges”. Amíg a vörös hadsereg katonái és a. város fel fegyverzett munkásai élet-halál harcukat vívták, az ellenforradalmárok a proletárhatalom megdöntésére készültek. Scheftsik György földbirtokos, Österreicher Nándor szeszgyáros és Szakszai József tör­vényszéki elnök megalakította a- „nemzeti érzelmű” Weisz Garde vezérkarát. A bur- zsoá hazaárulók titokban fegyverkezni kezdtek. A proletár egységek helyzete közben tovább súlyosbodott. A hídfőparancsnok­ság egyre aggasztóbb híreket kapott: „A jobbról védő zászlóaljakat a táma­dók a Holt-Tisza mögé vetették vissza. A szandai epres erdőnél lemaradt századokat bekerítették”. — A X. vorösőrzászlóalj géppuskásai rossz lőszert kaptak. Puskapor helyett a töltényekben homok van, veszteségeink nagyok. — Francia egységek túlerővel támad­nak. A zászlóalj megsemmisült. A major­ságot feladjuk. Stromfeld Aurél Szolnokon kiadott utolsó rendelkezésében utasította a direktó­riumot. hogy a szolnoki pénzintézeteket Budapestre vitessék át. Különben a cseh­szlovák burzsoá hadsereg támadására és a front közelségére való tekintettel a hadse­regparancsnokság útnak indult Gödöllőre, új állomáshelyére. Az ünnepi nap délutánján a hősiesen küzdő vöröskatonák a túlerővel szemben minden ponton hátrálni kényszerültek. A román bojárok ágyútüze közben vissza­vonultak" Szolnokra. A Gödöllőre érkezett hadseregparancsnoksággal május 2-án haj­nalban megszakadt a telefonösszeköttetés. Ezt megelőzően a hídfőparancsnokság — Böhm Vilmos nevében — fegyverletétellel egyenlő parancsot kapott. A város körül fegyverek hangja zavarta az esős éjszaka csöndjét. Rémhírek keltek szárnyra, hogy a románok Besenyszög felől is támadnak. A teljes tájékozatlanság közepette néhány parancsnok önhatalmúlag elrendelte kato­náinak Szolnok kiürítését. A néhány órával előbb még derekasan harcoló csapatok fel­bomlófélben voltak. A fegyelmezetlenkedő katonák után a szervezett alakulatok is elhagyták a várost. Néhányszáz vöröskatona — élükön alig egy húsz éves parancsnokkal — a Tisza jobbpartján védőállást foglalt, s géppuska­tűz alá vette a túlsó partot. Hajnaltájt azonban a város szívéből is fegyverropogás hallatszott és akkor a bekerítés veszélyé­től tartó fiatal parancsnok kiadta a visz- szavonulási parancsot. A vörös hadsereg csapatai kivonultak Szolnokról. A proletáregységek kivonulása után nyíltan felütötte fejét az ellenforradalom. Á burzsoá banditák május 2-án napi­parancsban közölték: „Az antant haderők teljes megelégedé­sére átvettük a hatalmat. Akinek gondol­kodása a jelenleg beállott helyzettel nem egyezik, fegyveresen pusztíttatik el”. Po- kornyi csendőrszázados. A „százados úr” darutollas vitézei min­dent megtettek, hogy a parancsnak ér­vényt szerezzenek. Virradatkor már név­sorral járták a várost és megkezdték a kommunisták elhurcolását. Szerencsére a direktórium tagjai elmenekültek, a kom­munisták legjobbjai pedig illegalitásba vo­nultak. Így a románok bevonulását váró „nemzeti érzelmű” hiénáknak nem sike­rült „megtisztítani a várost”. A tisztoga­tás értelmezésük szerint azonnali agyon- lövéssel volt egyenlő. A lakosságnak ki­adott parancsaik utolsó szótaga — bármi­ről is szóltak a parancsok — mindig meg­egyezett: „...kivégeztetik'”. Akaratuk érvényesítése érdekében lá­zas sietséggel hozzákezdtek a „rendfenn­tartó” Weisz Garde szervezéséhez. Néhány órán belül több mint hétszáz „hazáját sze­rető háborút viselt tiszt jelentkezett a nemzeti érzelmű csapatok parancsnoksá­gán, azzal az elszánt akarattal, hogy bizto­sítani fogják a jogrend fenntartását és a vörös bűnösök kemény megbüntetését”. (Folytatjuk.) Szabó Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom