Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-16 / 88. szám

1959. április lb. SZOLNOK MbUYbl NÉPLAP 3 Az Aranykalász elnöke Eszes János, a jánoshidaij — Nyolcszázat. Aranykalász elnöke vacsorá-1 szarvasmarhát. Nyolcszáz zik. Kinn járt a határban, estére főzött az asszony gom­bóclevest és fánkot. Azt eszi az elnök jóétvággyal. Éppen­séggel nem olyan régen va- csorázgat úgy, mint elnök. Tán egy hónapja mindössze. Egyéni gazda volt 5 hold föl­dön, mint híres állattenyész­tő. Még most is az. öt növen­dékmarha kérődzik az istál­lóban. A múlt évben tizen­két hízót adott le szerződés­re, két sőrével. Hát erről is­merték, ezért választották meg. A fél falu elnöke lett. Négyszázhetvenegy család irányítója, kétezerötszáz hold legfőbb gazdája. Sikerül-e majd? Sikerül-e majd jól vezetni a nagy gaz­daságot. minden tagját nagy jövedelemhez juttatni? Erről váltottunk szót, míg az elnök eszegetett. Az elnök most már két- ezierötszázholdas távlatban gondolkodik. Öt holdon azt tanulta: első az állattenyész­tés. Kétezerötszáz holdon is annak kell lenni. — Mennyit akarnak? | — Már most? — Az alapot már most. Lovuk száznál eggyel több lesz. Ebből ötvenet értékesí­tenek. S rajta rögtön tehenet vásárolnak. Hoznak ugyan be tehenet negyvenet, növen­dékmarhát negyvennégyet, ökröt harminckettőt. Abból le is szerződnek gyorsan hú­szat hízóra. Ezzel indulnak. Jövőre juhot háromszázat az állományhoz. — Azoknak férőhely is kell. — Meglesz. Állami beruházásból száz férőhelyes istállót építtet­nek. Emellé felhúznak egy 50 férőst maguk. — A takarmány? Árpát nyolc holdat vetet­tek. Van tíz hold kaszálójuk. Silókukoricát huszonöt hol­dat tesznek a földbe. Szó esik arról is, hogy gyümölcsöst negyven holdat telepítenek, konyhakertésze­tet harmincat. A kertész ide­való ember. Szabó Antalt, a budapesti csehszlovák nagy- követség kertészét ismeri az elnök, hazahívta. Jön szíves örömest. Az asszony unszolja, hogy vegyen csak még abból a fánkból. Az elnök a tálra néz, meg az órára. Hét óra. Indulni kell. — Hová? — Be a tanácsházára, ott lesz a Dimitrov elnöke is, a Békéé is. Beszélgetünk az indulásról. Eszes János fogja a kalap­ját, egyszerre lépünk ki a kapun. Csak az útunk visz kétfelé. Ö megy be a tanács- házára. beszélgetni a szövet­kezetről. az állattenyésztés­ről. Mert szerinte az a döntő. Nagy területhez sok jószág, akkor lesz jövedelem. — bl — A közgyűlés rátartást szavaz A jászsági ember azt szok­ta mondani; sokat megélt, aki hatvanat megért. Hát Balázs József, a pusztamonostori Búzakalász elnöke ilyen em­ber. Sokmindenen keresztül ment már, ijedős hírében nem állt soha, de most a hideg is kilelte a közgyűlés gondola­tára. Régóta vezeti a Búza­kalászt, egy-két közgyűlést is megnyitott, bezárt éppenség­gel ezalatt a legangyalibb nyugalommal, de a mostani­tól félt, no, nincs azon mit tagadni. Hogy mitől? Hát ezen a közgyűlésen ott lesznek az újak is. A régiekkel együtt olyan dologban kell határoz­ni, mint a takarmánykérdés is. Mégpedig a vezetőség úgy----------------­Ho gyan épít u tiszafüredi Hantán Kató Tsz ötvenkét férőhelyes istálló árából száz férőhelyest? Igen. Arról van szó, hogy a tiszafüredi Hámán Kató Tsz gazdái az államtól anyagi se­gítséget kapnak egy 52 fé­Okos gondolatok — megvalósulásra váró tervek neknek pedig a községi lege­lőn lévő két nyári szállást kívánják átalakítani. Ki is számították, mintegy 14 ezer vályog szükséges az építke­zéshez. Ezt saját erőből te­remtik meg. Van olyan tsz- tag, aki már most is rendel­kezik vályoggal és abból ad a közös épület tataiozásához, mások pedig pénzzel járul­nak hozzá az építkezéshez. A helyi szentek segítséget nyúj­tanak a Béke Tsz gazdáinak ahhoz, hogy a nyár folyamán el is végezhessék a tervbe vetj építkezést. ”•" AZ ÁLLATÁLLOMÁNY számára már most gondos­kodnak takarmánykészletről, ötven hold állami legelőről közösen kaszálják le a szé­nát. A legeltetési bizottság évek óta részes kaszásokat fogad a széna betakarításá­hoz. most a Béke Tsz gazdái használják ki ezt a lehetősé­get, s elvállalják ezt a mun­kát. Ügy számítják, hogy mintegy 400 mázsa szálasta­karmányt tudnak összegyűj­teni a közöö állatállomány­nak. Olyan gondolatokkal is foglalkoznak, hogy a korai vetésű őszi árpák után má­sodnövényként csalamádét termelnek, ezzel is pótolva a takarmányt. Azok a tsz-ta- gok, akik rendelkeznek lu­cernaterülettel, ez évben magfogásra hagyják meg a növényt s majd tavasszal az árpát lucernával vetik. A tiszasasi Béke Tsz-ben is adva van tehát a lehető­ség, -hogy - bifte&jtQ-i haladja­nak előre a fejlődés útján. A tsz elnöke talpraesett, tettre kész ember. A tsz-tagok szor­galmas. gazdag tapasztalatok­kal rendelkező parasztembe­rek, akik a közösben a nagy­üzemi lehetőstégeket kihasz­nálva, az állam és a munkás- osztály segítségét élvezve — jövedelmező, virágzó gazda­sággá fejleszthetik szövetke­zetüket. Nagy Katalin röhelyes tehénistálló felépíté­séhez. S abból a pénzből nem 52, hanem 100 férőhelyes lesz. Sokan mondhatnák, hogy ez teljesen lehetetlen. Először is azért, mert ami egyszer mondjuk 50 forintba kerül, azt 50 forintért adják. Az 52 férőhelyes tehénistállóra pe­dig államunk pontosan annyi pénzt ad, amennyi annak a költsége, se többet,, se keve­sebbet. Ezért hihetetlen a Hámán Kató Tsz gazdáinak terve. A dolog különben igen egy­szerű. Csupán csak arról van szó, hogy az állam segítségét pótolják saját erejükből. Ez a nyitja az egész- dolognak és valótan oly egyszerű, hogy még akár másik száz tsz is minden különösebb erőfeszí­tés nélkül követheti a Há­mán Kató példáját. Az ilven példa követéséből csak ha­szon származik. Hogyan adják hozzá saját erejüket? Olyan módon, hogy az új és régi tagok szállít­ják ki az anyagot az építke­zés színhelyére, s már ezzel az egy dologgal sokezer forin­tot megtakarítanak a dupla férőhely javára. Meg még egyéb munkálatokat is elvé­geznek, pontctan annyi ér­tékben, amennyiből megtold­ják az 52 férőhelyet még majdannyival. így csinálják. Elismerés és dicséret illeti őket azért, mert ügyesek, kezdeményezőek, szorgalma­sak. javasolja: minden új belépő behozná a holdankénti ter­mékféleségeket. S sorolta mit. Ahogy elmondta az elnök, csend lett tán, mély halga- tagság ülte meg a csendet. A feszengésen megint csak az elnök segített, hogy: — A halbeszédet nem ért­jük emberek. Erre felszabadultabb lett még a hallgatás is, egy em­ber meg egyenesen felállt. — Helyes. De nekem nincs állatom, nem hozok se tehe­net, se lovat, akkor minek hozzanak az ilyenek takar­mányt is? Ez kellett csak. Felzudul- tak a régiek, az állatot be­hozó újak. Az lenne aztán a második budai kutyavásár! A régiek előteremtik a közös alapot, a jószágtartók hozzá­járulnak az állat árának egynegyedével. Aki meg nem hoz jószágot, még takar­mányt se akar? Megszavazták, igenis, min­denkivé kötelező a holdan­ként! takarmánymennyiség behozatala. — Hogy minek az a sok takarmány? — pusmogott há­tul valaki. — Okos legyél már! — nyugtatták meg mindjárt, de egyben el is magyarázták. Tíz százalékos rátartás. Va­gyis: a szükséges takar­mányigénynél 10 százalékkal többet tárolnak. A lovak nagyrészét értékesítik, de a takarmányt rájuk is beter­vezik. Amikor elkeltek, rög­tön helyettük tehenet, vagy növendékmarhát. Na meg még mire a rátar­tás? Hát ugye, betervezték a jövedelmet. De meglehet, kevesebbet terem például a búza. Hogy a munkaegység­érték mégse csökkenjék, hát gyorsan kiegyenlítik mond­juk tíz sőre soronkívüli hiz­lalásával. Meglesz-e így a rátartás? Meg. A kalászos területü­ket mind felülvetették lu­cernával, vörösherével; Ezt le is zártuk hát. özvegy Bánó Istvánná ke­ze nyúlik a levegőbe. Uj tag ő is, szóhoz kell engedni. — Mondja csak tagtársnő. — Hát nekem kevés a föl­dem. Nem tudok szálastakar­mányt hozni. — Hoz helyette abrakot. Azt számítjuk át szálasba. Egyhangúlag elfogadták. Azt is, hogy a vetőmag, a takarmányalap, a jövedelem biztosítására 20 forintot hol­danként mindenki behoz. — Olyan önkéntes balesetbizto­sítás féle ez. A takarmány megvan. A takarmányt az állatoknak készítik. Az állatok is meg­volnának, meg gyarapszanak, hozzák be az új belépők. — Csakhogy a férőhely hibád- zik. Építsünk a magunk erejé­ből munkaegységre. — Azt nem — süvölt Lu­kács József új belépő. — Mit nem? — Nem munkaegységre, hanem társadalmi munká­ban. Még jobb. Végülis hát min­den új belépő 8 napot dol­gozik az istálló építésén; Ezt a munkát kétnapos perió­dusonként tölti le. A veze­tőség majd szólít sorban mindenkit. Milyen legyen az istálló? Fecskefészekrakás ismert szó­val, vertfal az építészek nyelvén. S ami ennél is fon­tosabb: a sarat hosszú; — árokformájú gödörben készí­tik. A sár gödre ugyanis új beosztást kap az istálló fel­építése után. Silógödör lesz belőle. Akkora, hogy a jó­szágok, de még traktor is vé­gig mehet rajta. Ami az istállótetőt illeti, van egy fene régi lábasfé­szer. Egyébre úgyse tudják hasznosítani, mint nyári zá­por idején behúzódnak a ka­pások. Szóval ennek a cse­réptetejéből meg van oldva az új istálló befedése. — Van-e még valami tag­társak? — Van. Ettől kezdve mi is szeretnénk eljárni minden közgyűlésre — közük az újak. — Ennek nagyon örülünk! Hát akkor megdicsérem a Búzakalász tagságát a min­taszerű közgyűlésért. Nyugo­dalmas jóéccakát mindenki­nek! Hát Balázs József, a pusz­tamonostori Búzakalász el­nöke sokmindenen keresz­tül ment már. De mitagadás, a mostani közgyűlés gondo­latára a hideg is kiverte, úgy félt tőle. S azon sincs tagadni való; a közgyűlés vé­gén olyan kedve kerekedett, hogy ha nem ért volna meg hatvanat, nem szégyellett volna nótára gyújtani. Borzák Lajos fcüí lettem az apám mellett. 12 esztendős korom óta vesző­döm hát velük. Olyan mes­terség ez, hogy nem enged. Csak húsvétkor jutott rám szabad nap a szigorú mester mellett: mentem meglocsolni a lányokat; mikor este visz- szaértem., már szólt is az öreg: öltözz át hamar, vissza a nyájhoz. Hát így volt... Nézem a göcsörtös fát... Hát ez nem az a híres pász­torbot. ezt sehogy sem lehet­ne ráfogni. Az öreg magas, széltől cserzett, naptól szárí­tott alakja biztonsággal, a barát meghittségével támasz­kodik rá mégis. — Az igazi? Az otthon van. Régi ezüstpénzeket ol­vasztott meg a cigány, azzal raktam meg a fogantyúját. Megvan nekem az a botom négy évtizede már. Az az úr, otthon henyél. Munkára meg jó ez is. Mosolyog az öreg. szemén melyben annyi felhő úszása és annyi villám cikkázása tükröződött — derű csillan szívből fakadó, ravasz. Nem a bot teszi a pásztort. Hanem... Valami más. Ügy kell együtt élni a nyájjal, hogy el se szakadjon soha tőle az ember. — Nem is füllik rá a foga az én fiamnak. Csinálhatja apja, ükapja — ö már mást talált magának. Szakmája — KI GYŐZNÉ összegyűj- : térni, felsorolni azt a sok okos ’ gondolatot, ami manapság az új útra lépett parasztembe­rek fejében megfordul. Alig pár hónapja még egyéni gon­dok, bajok kötötték le figyel­müket, most meg a közös ter­vek, elgondolások foglalkoz­tatják őket. Keresik, kutat­juk a szövetkezésben rejlő lehetőségeket, hogy azokkal okosan élve, a közösség és az 1 egyén boldogulását is bizto­sítsák. fCiss . László, ez a magas, £ napbarnított arcú középpa­raszt is újfajta gondokkal küzd mostanában. — Olyan ; megtiszteltetés érte, ami egy- 1 ben komoly felelősséget is i hárít rá. Termelőszövetkezeti elnöknek választották a kora tavasszal alakult tiszasasi < Béke Tsz-ben. Nem kis dolog ez. Kétszáz­öt család bizalmából került 1580 kát. holddal rendelkező , közös gazdaság élére. A ma­ga tizenkét holdján ügyesen, eredményesen gazdálkodott. Na, de ez egészen más, mint' másfél ezer holdon nagyüze-;' mi gazdaságot irányítani. Itt; nemcsak egy emberen, ha-; nem az egész közösségen, va-J lamennyi tsz-tag szorgalmán! múlik a tervek valóraváltása.! Sikerül-e minél gyorsabban! áthidalni a kezdeti nehézsé- I i geket, s már ez évben meg- ■ teremteni a biztos alapot a j! jövedelmező gazdálkodáshoz.; Hol helyezzék el a közösbe; vitt jószágokat, lesz-e elég; takarmány, stb. Ilyen és ha-! sonló problémák megoldásán! töpreng a Béke Tsz elnöke,! ilyenekről tárgyalnak, vitat-! koznak a hetenként tartott! vezetőségi ülésen. I S mi az, amit már eddig ■ tettek? Hozzáláttak vágyó-; nuk felméréséhez, hogy meg- ; tudják, miből mennyivel ren-; delkeznek, miben van hiány,; pótolni való. Aztán szétnéz-! tek a községben és a határ- ! ban, van-e olyan épület, amit! igénybe vehetnének. Ugyanis; százötven lovat hoznak be a; termelőszövetkezetbe lépett; gazdák és igaz, hogy ebből; eladják, ami feleslegesnek! bizonyul — de a többi elhe-! lyezéséről gondoskodni kell.! Tervezik azt is, hogy őszre! 25—30 szarvasmarhát vásá-I rolnak és 30—40 anyakocát! állítanak" be. Tiszasason is teljesült az; a mondás, hogy: „aki keres.; az talál”. A Béke Tsz vezetői; három olyan épületet talál-; tak a községben, amelyeket! kevés renoválással alkalmas-! sá tehetnek a lovak elhelye-! zésére. Tervbe vették azt is,! hogy a földművesszövetkezet! hizlaldáját, amely már évek! óta kihasználatlan, igénybe; veszik sertésólnak. A tehe-*------—--*--------------- ....... . . . -----­c/ í füredi fukdiz luíeötu kaLaßf u O ffen, három kalapja volt j a füredi juhásznak ... olyasféle, amilyet ma már nemigen kapni, legfeljebb kissé odébb, a délibábos Hortobágyon. De ha még rá is akadna valahol az ember egy újra. az nem az igazi. Alá csak rápillant a viselő­jére. rögtön tudja: most vet­te a kalapot, most kezdte a mesterséget. j Márpedig erre a pályára nem elég a faragott bot — régi hires juhász famíliában apáról fiúra szállt a mester­ség. Bárányt József apja is számadó juhász volt s úgy állott, szakasztott jjgy, kissé meggörbedve, figyelő szem­mel a mezőszélen, akár most fia — aki most szintén meg­van hatvanegynehány eszten­dős. Az ő kis pulikutyája — nem tudni, hol az orra, hol ; a fara — ugyanígy bámult • ki kócos bundájából pomb- ; szemével, és hasonló fürgén ; iramodott neki a rétnek, ami- ; kor az a kis falánk birka, ott ; ni, a sarjadzó-növekvö bú- ; -dia tévedt. De nagyot húzott | botjával a szamár fejére — ; ha búsult — már nagyapja, ; jlkania is, ki tudja. hány őse ; mind. !! Csak éppen az ö fia, a ! mostani gyerek ... « I ! Mert milyen is az a ju- ; hászélet? ■ — Egy fél évszázada, meg 1 egy éve éppen, hogy bojtár van. vasárnap pedig felveszi az ünneplőjét. Persze hogy nem az apját irigyli. Hiába van nekem is hasonló rend öltözékem — bemenni vele a faluba... nem, arra már nem futja a pásztor idejé- 3 bői. Felemeli a fejét, rosszallóan 7 húzza össze szemét. t — Hej, Bogár! i’ A kis puli vad vágtába i csap és a birkák, ahogy meg- - látják távolról a rohanó fe- z hete gombócot, rögtön meg- a indulnak a helyes irányba. • P zzel dolgozom én • ^ most: ő végzi el, amit ezek a fáradt lábak már nem bírnának. Három ’• pirosért vettem, ugyancsak sokallotta az asszony, de nem a adnám most három ezresért, annyit megér nekem. Az első kutyám szabotált. 11 Megáll, nézi a nevető ar- " cokat. , — Igen, igen. Szabotált. ” Leheveredett a fűre, a bir­kák pedig elszéledtek a me- ' zöben. Egyszer aztan megso- ? kaltam a dolgot, kupán csap­tam a bottal, ott is maradt. *» Aztán jött Bogár. Nagyon jó- a ban vagyunk: rá is nyugdíj a vár. Van egy ilyen öreg nyug- l> díjas kutyám. 18 éves és már mozogni is alig tud. de azért minden reggel elindul a ka­rámhoz. mintha csak volna l ott valami dolga, f A kék égre tekint: ugyan- z olyan tavaszi felhők úsznak azon, mirr réoenmúh tava- a szokon. Ezért is mondja a Hámán Kató Termelöszövet- a kezet juhásza válaszul, arní- ■t kor valaki megjeavti, hogy Cl. no nno i/-if •trwA'u 1-f n asálnrt • — Nem a. Az most is ott van a helyén ... Csak egy a bai: ma már nemcsak a fiam, de más sem akar pász­tor lenni. Másként élnek az emberek, a nyáj pedig nem engedi ezt. Hallom, most már fent is észrevették ezt és a Hortobágyon bojtárokat ké­peznek. Persze, azok váltani fogják egymást, modern ju­hászok lesznek. En meg vagy «-» m ».u iiiiiiiiiiiiiiiiii» tek és megvették a kalapjai­mat. Hát mért ne adtam vol­na el mind a hármat? Ök juhászabbnak érzik magukat az én kalapjaimmal — de azért én is az maradtam, ka­lap nélkül is. Mert nem a kalap teszi a juhászt, mon­dom. Aztán hozzáfűzi: — Ha nem hiszi, kérdezze öt évig, a nyugdíjig elügyel- getek itt a kutyával. Huncut a pillantása megint. — Tudja, az úgy van, hogy volt nekem három ka- lapo-:i. Aztán akadt egy-két ember, hogy nem volt más, elmentek jvhásznak. S hogy a látszat is meglegyen, eljöt­meg Ferenczi elvtárstól, benn. Füreden. Ferenczi Vendel a füredi járás VB elnöke. Vajon Bá­rányt Ferenc melyik őse mert volna szava igazául, mondják, jóismerősére, a fő­szolgabíróra hivatkozni? BARACS DÉNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom