Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-15 / 87. szám

1959. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ítyy, délután (X fw‘(44XC’l&dC'&i> otttiO,nC(>l},Cin A SZOLNOKI Járműjaví­tó nemcsak a város, de a megye egyik legnagyobb ipa­ri üzeme. Lakatosok, asztalo­sok, esztergályosok, műsz-aki vezetők, bádogosok és kazán­kovácsok százai végzik itt mindennapi munkájukat. Fontos kérdés, vajon hogyan biztosítja az üzem a dolgo­zók kulturális igényeinek ki­elégítését? Erre vagyunk kí­váncsiak, amikor ellátoga­tunk a szakszervezeti műve­lődési otthonba, hogy meg­nézzük, munkaidő után mivel is foglalkoznak itt az embe­rek. Legelőször a könyvtárhe­lyiséget keressük fel. A szek­rények tele könyvvel. Csak­nem négy és félezer kötet so­rakozik a polcokon. Az asz­talon is egy halom könyv. Nagyobb részben ezek között válogatnak az emberek. Cseh Andrásáé, az otthon könyvtá­rosa figyelmesen szolgálja ki az érdeklődőket. Ö mondja el nekünk, hogy a dolgozók szí­vesen keresik fel munka után a könyvtárat. Naponta mint­egy ötvenen, sőt gyakran szá­zan is megfordulnak itt a kölcsönzők. Az olvasók na­gyobb része leginkább a szép- irodalmi müveket szereti. Nemcsak a dolgozók látogat­ják a könyvtárat. Rajtuk kí­vül szívesen keresik fel a he­lyiséget a környék lakói is. A terem másik végében biliárd asztal áll. Most éppen egy kis csoport játszik rajta. A szomszédos helyiségben a .ábjátékosok készülnek az elkövetkezendő előadásokra. Felkeressük a tánccsoport tagjait is. Itt elsőnek Tarjám lánosnévai, a csoport szak­osztályvezetőjével találko­zunk össze, aki már több mint hat éve irányítja a fiatalo­kat. Tőle tudjuk meg, hogy a csoport harminc főből álló lelkes gárdával rendelkezik, amely szorgalmasan látogatja a próbákat. A csoport tagjai legnagyobb részben az üzem fiatal fizikai dolgozói, akik nehéz munkájuk ellenére szí­vesen töltik idejüket a cso­portban. Meghívták a tánc­csoportba a városi Szülésznő­A leningrádi Állami Tör­ténelmi Archívumban doku­mentumokra bukkantak a nagy szovjet filmrendező, Eizenstein életéből. A doku­mentumok Eizenstein ifjúsá­gáról közölnek érdekes ada­tokat. * Robert Ménégoz tárgyila­gos és becsületes riportot készített a 600 milliós kínai nép életéről. A film bővelke­dik a szép tájfelvéteíekben s Simone de Beauvoir ma­gyarázó szövegét az ismert filmszínész, Francois Pétiét tolmácsolja. • Spiegel amerikai filmgyár­tó Az afrikai királynő és a Híd a Kwai folyón című nagysikerű angol tárgyú fil­mek után újra angol témájú filmek után újra angol té­májú produkció gyártásába kezd. Az új film Tenessee William egyfelvonásos szín­darabja nyomán készül, ren­dezője Joseph Mankiewitz, a két női főszerepet Elisabeth Taylor és Vivian Leigh játssza. * A szovjet hétéves terv idő­szakában jelentősen növelik a filmszínházak számát. Je­lenleg a Szovjetunióban 61 ezer falusi mozi működik, ebből 30 ezer vándormozi. 1965-re 95 ezerre emelik az állandó falusi mozik számát. A városi filmszínházakban 700 ezerrel több férőhely lesz, mint ma. Több nagyvárosban 2—4 ezer, Moszkvában 6 ezer személyes filmszínházat épí­tenek. * Walt Disney megvásárolta Georges Stuart Vihar című regényének film jogát. A film története arról a 12 napig tartó ciklonról szól, amely Ázsia és Amerika felett dü­höngött óriási károkat oko­zott. A nagy kínai fal mögött cím­mel francia-német-kínai ko­produkció« dokumentum-film készült el. Az érdekes film bemutatja a Kínai Népköz- társaság fővárosát és számos tartományát. * Az argentínai Mar del Piaiéban rendezett filmfesz­tiválon az első díjat a fran­cia Jacques Tati, a Nagybá­tyám című film rendezője és főszereplője nyerte el. A má­sodik díjat Az élet fűkre c. csehszlovák film kapta. A legjobb rendező címét a Ro­semarie alkotójának, Rolf Thiele-nek ajándékozták. képző Iskola leányait is. He­tenként két alkalommal pró­bálnak. Most éppen két új számot tanulnak, a Pásztor- táncot és a Tápéi párost. Nagy igyekezettel készülnek, hiszen a közeljövőben több bemutatón is részt vesznek. Először a május 1-i ünnepsé­geken, majd később a Szolno­kon megrendezésre kerülő táncfesztiválon. Szabó Géza, a csoport egyik tagja is a Járműjavító dolgo­zója. Tőle azt tudjuk meg. hogy a csoport a próbákon kí­vül teadélutánt, tárcbemuta- tót és ismerkedési estet is rendezett, amelyen szívesen látták vendégül a csoporton kívül álló fiatalokat is. KÖZBEN MEGÉRKEZ­NEK a többi táncosok is. Na­gyobb részben jókedvűek a fiatalok. De azért sérelmük is akad. Kevés a csizma és ru­hahiányuk is van. Számos esetben előfordult az is, hogy nem volt helyük próbálni. A termeket, helyiségeket ugyan­is sok esetben edzésre foglal­ták le a helyi sportolók. Ezen­kívül nincs klubhelyiségük sem, ahol a fiatalok munka után kellemesen eltölthetnek szabadidejüket. öltöző és fürdő sem áll rendelkezésük­re. Jó lenne, ha az üzem ve­zetősége nagyobb támogatást nyújtana a kultúrcsoport fia­taljainak. Néha ellátogathat­nának az otthonba és elbe­szélgethetnének velük a fel­merülő problémákról. A vörös teremben találjuk Török Ferencet, a művelődési otthon igazgatóját és a szín­játszócsoport tagjait. Éppen az itt rendezett képzőművé­szeti kiállítást tekintik meg. Elmondják, hogy a csoport most új színdarab bemutatá­sára készül. Ságodi József: így fizettek című drámáját próbálják, amellyel a városi Ságvári Endre Kulturális Se- 1-egatemlérr~Itívawnäk részt- venni. ÍME, ÍGY TELNEK a dél­utánok a Járműjavító műve­lődési otthonában. A látoga­tás során megismertük a kü lönböző kultúrcsoportok munkáját, terveit. Beszélgeté­sünk során sok szó esett a szakmai és általános ismereti terjesztésről, amelynél bizony akadnak hiányosságok. Erre a jövő hét folyamán lapunk még visszatér. — cs — HÉHAIW SZU az öntevékeny színjátszó együttesekről Kezdődik a gyöngyhalászok idénye Tuticorin délindiái kikötő­ben április első hetében a mindenfelől cdaözönlő vállal- kozószellemű amatőr búvá­rok megkezdték a gyöngy­halászatot abban a remény­ben, hogy megtalálják — avagy egymástól eltulajdonít­ják — a „világ legszebb gyöngyszemeit”. A tuticorini gyöngykeres­kedőik ezernél több halászt szerződtettek a most kezdődő évadra. A tavalyi halászat eredménye több mint hétmil­lió gyöngyszem volt; ennek kétharmada az indiai államot illette, minthogy a gyöngy­halászat állami monopólium Indiában. Száz kagylóban átlag két szép gyöngyöt lehet találni. A gyöngykagylók 1930 körül teljesen eltűntek az Indiai- óceánból és a gyöngyhalászat egészen 1955-ig szünetelt. Ek­kor a tuticorini tengerparton 2 (MM) kilométeres területen váratlanul Isimét 40 lelőhe­lyet fedeztek fe. Tavaszra készruhát; szép, olcsó, elegáns! .. a műkedvelő mű­vészet a nép szellemi fejlődésének, kommu­nista nevelésének fon­tos eszköze”. (Furceva elvtársnőnek a XXI. kongresszuson mon­dott beszámolójából.) Hazánkban a felszabalulás előtt kevés, anyagi eszkö­zökkel alig rendelkező, rend­szerint csak egy-egy alkalom­ra összeverbuvált öntevékeny színjátszó csoport működött. Ezeknek nagyrésze is a régi Komédia Orfeum ordenáré, ostoba bohózatait játszotta. Csak elenyészó'en kevés munkás és paraszt együttes volt, amelyek a fasiszta hul­lámmal szembeszegülve, ko- j moly mondanivalójú, haladó I darabokat tűzött műsorára, j A felszabadulás után a helyzet megváltozott, leg­alábbis ami a színjátszó cso­portok mennyiségét iileti. — Minden községben, minden üzemben alakultak színját­szó együttesek, a nép művé­szi hajlamainak kielégítése előtt immár semmiféle aka­dály nem állott. Ezek az együttesek a faluk, üzemek szórakoztatását, nevelését tűzték ki célul maguk elé. Abban az időben azonban igen kevés darabban, műsor­anyagban válogathattak. — Uralkodott a giccs, az ope­rett, a népszínmű és emellett igen kevés helyet foglalt el a mondanivalós, mélyebb ér­zéseket felkeltő jellemíor- máló színdarab. A helyzet csak lassan ja­vult és még ma sem rózsás. A párt művelődéspolitikai irányelveiben világosan le­szögezte, hogy a kulturális életben küzdeni kell az el- burjánzó giccs ellen, a pol­gári életfelfogás ellen és en­nek jelentős része éppen az öntevékeny művészegyütte­sek vállára hárul. Mi a helyzet ma megyénkben ? Néhány élenjáró színjátszó együttestől eltekintve, még elég hibás elmélet uralkodik. Először is az anyagiasság I jelei mutatkoznak számos együttesnél. Amikor leülnek műsort választani, legtöbb­ször az lebeg szemük előtt, hogyan lehetne minél gyor­sabban 5 ezer forintot sze­rezni az előadást szervező kultúrotthon, vagy más szer vezet számára. Ezért a köny nyebb ellenállás vonalán ha­ladva, előszeretettel vállalnak elkopott népszníműveket, né­pi nagyoperetteket polgári bohózatokat, egyszóval az el­rontott ízlést kiszolgáló da­rabokat, nem törődve azzal, hegy szocialista nevelési munkánkkal ez merőben el­lentétben áll. / De nemcsak a műsorválasz­tás terén vannak hibák, ha­nem ott is, hogy minden áron a hivatásos színházakat próbálják utánozni ezek a csoportok és „hakni” kör- utakra indulnak ezekkel a rosszul választott színmű­vekkel. Ezzel nemcsak a hi­vatásos tájszínház anyagi alapjait veszélyeztetik, ha­nem terjesztik egész járás­ban, vagy akár a megyében is a szellemi igénytelenséget Nincs kifogásunk a vidám darabok ellen, hiszen a ne­vetés, a felszabadult vidám­ság a szocialista embernek elsősorban sajátja. De vi­gyázni kell arra, hogy min nevetünk. Értelmetlen sület­lenségeken, a polgári ízlést kiszolgáló avult bohózatokon- e, vagy olyan hibák, fonák­ságok kifigurázásán, amelyek a mi életünkben is megtalál­hatók. Itt szeretnénk ismertetni néhány adatot, amely a mű­sorválasztás problémáit ve­títi elénk. Az elmúlt évben megyénk színjátszó csoport- iai 227 színmű bemutatására kértek engedélyt. Ennek csaKnem fele operett és nép­színmű. Nincs sem helyünk, sem lehetőségünk arra, hogy ebben a cikkban ismertes­sük, miért nem szolgálja a nevelést az operett és a nép­színmű. Röviden csak anv- nyit, hogy mai életünkben nem feltétlenül problemati­kus és érdekes sem az ütő- dött főhercegek szerelmi bo­nyodalma, sem a lobogó in- ges-gatyás műparasztok sir- vavigadása. A darabkérel­mek közül olyan is befutott, mint a Lulu című polgári operett, a, Piros bugyelláris, című rendkívül középszerű jelenet, a Gyertyafénykerin­gő kimondottan ártalmas tendenciájú operett és még sorolhatnánk tovább egészen hosszan. Azonban nemcsak a mű­sorválasztás körül vannak hibák. Sokszor hibás a telje­sítőképesség túlbecsülése is. amikor egyes színjátszócso­portok erejüket meghaladó feladatra vállalkoznak. Eb­ben az esetben a művészi színvonal, az ízlésnevelés fo­rog veszélyben. Nehéz is el­képzelni, hogy egy falusi színtársulat díszletek, megfe­lelő rendező, történelmi is­meretek hiján elő tudják aci­ni Schillernek Ármány és szerelem című, különben fel­tétlenül nevelő hatású, örök­becsű világirodalmi reme­két. Márpedig egyik kis köz­ségünk KISZ szervezete ezt adta elő az elmúlt év őszén. Ez még hivatásos színművé széknek, színtársulatoknak is rendkívüli erőfeszítést, több­hónapos felkészülést, előta­nulmányokat igényel. Milyen szánalmasan hangzik egy há­romtagú zenekarral, képzet­len hangú énekesekkel pél­dául a Csárdáskirálynő. Még az is lehetséges, hogy a be­mutatott műnek az együttes székhelyén, vagy a közvetlen környéken sikere van. Ez azonban sokkal inkább az is- merettségnek, rokonságnak köszönhető, mintsem a mű­vészi színvonalnak. , Több gondot az öntevékeny csoportok belső életének alakítására A harmadik lényeges hi­ba, amely színjátszócsoport­jaink munkájában mutatko­zik a belső élet, az önkép­zés hiánya. Ezt kellett volna elsőnek említenünk. Az ön­tevékeny csoportoknak ugyanis kettős feladatuk van. Az egyik, a fontosabb a színjátszócsoport tagjainak nevelése, ízlésének, műveltsé­gi színvonalának emelése, velük a színjátszás alapele­meinek elsajátíttatása és csak miután ebben jelentős előrehaladást értek el, akkor, de csakis akkor az eddig el­ért eredmények nyilvános bí­rálat alá bocsájtása. Meg kell mondani, hogy a csopor­tok belső életének kialakitá sa terén kevés helyen mutat­kozik eredmény. Jó példa ként megemlítjük a mezőtú­ri kultúrotthon és a jászbe­rényi Déryné kultúrotthon színjátszó csoportjainak bel­ső életét. Itt megtanulják a dramaturgia alapelemeit, kollektíván megnéznek egy- egy darabot hivatásos művé­szektől. Tanulnak a maszki rozásról, helyzetgyakorlato­kat végeznek, a bemutatott darabokról színvonalas anké- tot rendeznek. Ez meg is lát­szik a munkájukon. A mező túriak: 'Bekötött szemmel” című előadása, a Déryné klasszikus egyfelvonásosai bebizonyították: ezek a cso­portok jó úton haladnak. — Elmondottuk a leglényege- -sebb hibákat, hozzátéve azt, hogy különösein ebben a szí- niévadban örvendetesen ja­vul a bemutatott darabok té­maválasztása. minősége. A Svejk. a Nem vagyunk an­gyalok, a Kötéltánc és sok más darab bemutatója bizo­nyítja, hogy megvan a lehe­tőség a kibontakozáshoz. — Csökken a vén bakancsosok és az osztrigás Micik száma a kultúra nagyobb dicsősé­gére. Egyre több helyen for­dítanak gondot a színjátszó- csoport mély belső tartalmi életének kialakítására is. Mi a kibontakozás útja? Mindenekelőtt a gyenge csoportok segítése, egy-egy községen belül az erők egye­sítése. Nem helyes, ha az fmsz, a KISZ, a kultúrott­hon, az önkéntes tűzoltók színjátszói véres versengés­ben vannak egymással. Ez mindig a színvonal rovására megy. Célszerű, ha eseten­ként egyesítik erőiket. A színjátszócsoportokon belül pedig meg kell mindenütt indítani a belső életet, egyre inkább művészeti szakkörök­ké is kell tenni a színjátszó­csoportokat. Legcélszerűbb, ha a helybeli képzett peda­gógus, vagy rendezői munkát valaha is végzett személy ütemtervet dolgoz ki a szín­játszó csoportok képzésére. Szerepelhet ebben a tervben a szocialista realizmus meg­ismertetése, a szinésztudo- mány alapelemeinek elsajá­títtatása. Ankétok meghívott előadókkal, egy-egy művé­szeti kérdésről, vagy egy-egy darabról és sok más ilyen­féle probléma. A régebbi fej­lettebb falusi csoportoknak segítenie kell új tsz-csopor- tok megalakulásában, meg­indulásában. Rendkívüli gonddal foglal­kozzanak a színjátszócsopor­tok vezetői a darabválaszitás- sal. Mindenek előtt arra ügyeljenek, hogy a bemuta­tandó darab ne haladja meg a csoport képességeit. Talán szokatlanul hangzik, de elv­ként jelenthető ki: nagyobb igényű, háromfelvonásos színművek bemutatására csak régi, nagymultú, megfelelő művészi vezetéssel és anyagi eszközökkel ellátott csopor­tok vállalkozzanak. Ezek az adottságok legtöbbnyire csak a városok színjátszócsoport­jaiban és néhány falusi, üze­mi csoportnál vannak meg. A többieknek csak azt java­solhatjuk., elsősorban egyfel- vonásosokkal. rövidebb jele­netekkel neveljék és szóra­koztassák a falu, az üzem dolgozóit. — A Megyei Tanács Művelődésügyi Osz­tálya igen jó kezdeményezést karolt fel. Nevezetesen az irodalmi színpadok megindí­tását. Nyomatékosan felhív­juk erre az összes színjátszó­csoportok figyelmét. Az ilyen jellegű művészeti munkához szélesebb rétegeket vonha­tunk be, az emberek nagy­része könnyebben aktivizál­ható ahhoz, hogy egy-egy verset elszavaljom, rövidebb prózát elmondjon, mint arra, hogy kosztümben, díszletek között szerepeljen. Ugyan­ekkor az irodalmi színpad sokkal kevesebb veszélyt rejt magában színvonalatlan, gics- cses műsorok összeállítására. Nagy számban vehetnek részt ebben a mozgalomban a fiatalok. Az irodalmi mű­sorok összeállítása szórakoz­tató, sokszínű feladat, na­gyon alkalmas ízlésfejlesztés­re. művelődésre, szocialista jeliemnevelésre. Marad a legnehezebb kér­dés: mit játsszunk? Tagadhatatlan, hogy szín- műirodalmumk nem elég gazdag mai mondanivalójú, komoly és vidám darabok­ban, különösen egyfelvoná- sosokban. De azért ha kere­sünk, feltétlenül akadunk előadható szórakoztató és ne­velő darabokra. Bródy Sán­dor, Barta Lajos, Csokonai, Gorkij. Karinty, Heltay, Mó­ricz. Brecht és még sorolhat­nánk azokat, akik olyan da­rabokat írtak, amelyeket si­kerrel és nyugodt lelkiisme­retid adhatnak elő a színját­szó csoportok. Egyre több mai szerző is ír jól előadha-. tó. színvonalas, érdekes da­rabokat. A megyei színmű­tár ajánló jegy zekén megta­lálhatjuk ezeket. Azonban ezt a jegyzéket kritikával kell kezelni. A műkedvelő művészet a nép szellemi fejlődésének, kommunista nevelésének fon­tos eszköze. A XXI. kong­resszuson hangzott ez a ki­jelentés, mi sem tehetünk hozzá többet. Dolgozzon min­den kulturális vezető és min­den színjátszó ebben a szel­lemben. Hernádi Tibor 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom