Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 12. Antalfi István: £ KÉT VERS £ Szabadszombat Pihen a csákány, a lapát, a heti nótát eldalolták, 3 most már kéz, és szerszám között ott húzódik egy furcsa korlát. Fut a vonat, füttyel, korommal, éjjel van, holdas péntek éjjel, s szabadszombatosok szavát hozza-viszi, foszlottja széjjel. Már otthoni leves ízével tökekeznek... Más az az étel! Fel-felcsűlim szemük nagy tükre, ha szólnak. Majd, mint a, ruhákra a heti por, száll furcsa álma életüknek, fáradt szemükre. Ez is Te vagy Ez is Te vagy: Téged idéz pohár szélén halvány lehelet, az óraketyegés az éjben, egy kis morzsa a tányér hagyom, hagyom, most csak mellett. * * meséljen! Rólad mesél Ez is Tiéd: „ , . , e perc, melyben új versem sálad a széktamlara rakva. írom Ruhádnak mindenük darabja, s halomnyi, teleírt papírom. És csak Te vagy éjem, napom, munkám, és étkem, minden erényem, s minden vétkem.:. Szegedi dalosok vendégszereplése Szonokon A Szegedi MÁV „Szocialis­ta kultúráért” jelvénnyel ki­tüntetett „Hazánk munkás­kórusa” április 18-án, este 8 órai kezdettel hangver­senyt rendez a szolnoki Jó­zsef Attila Művelődési Ott­honban. A nagymultú kórus, amely az idén ünnepli fenn­állása 70. évfordulóját, a legutóbb április elején Pé­csett rendezett férfikórus találkozón a legjobb ered­ményt érte el. A vendégek most a városi népi együttes énekkara ven­dégeként több napot tölte­nek a városban. Műsoruk­ban szerepel többek között Kodály: Nemzeti dal-a, Ver­di: Nabucco című operájának kórusrészlete és a Trubadúr: Cigány kórus-a. — Karnagy: Erdős János, a Pedagógiai Főiskola adjunktusa, zongo­rán kisér: Szabolcsi Irén. A szegedi dalosok mintegy hat­van tagú vegyeskórusa ezal- kalommal ízelítőt ad Szeged város kórusművészetéről. Jólsikerült műsoros est Törőhalmors KISZ fiataljainkkal hóna­pok óta lelkesen készültünk négy egyfelvonásos előadásá­ra. Pénteken nagy izgalom­mal állítottuk, fel a színpadot, próbálgattuk a ruhákat, ja­vítgattuk a hibákat az alakí­tása] than. Végre eljött a szombat este is. Iskolánk terme zsúfolásig megtelt kíváncsi nézőkkel. A szereplők tudásuk legjavát adták. Különösen kicrAelked- tek: Polgár Sándor, Engedi István, Gellert István, Gel­iert Sándor, Bardács János, Papp István. N A műsor után a fiatalok vidáman táncoltak reggelig. Sok fáradtság árán jutottunk el ehhez a szép sikerhez, de megérte. Az újság hasábjain is szeretnék köszönetét mon­dani minden fiatal lelkes, odaadó munkájáért. Óvári Károly né isk. vez. tanító Mezőtúr Hutluwlis Uícdc A franciaországi „Editeur francaäs réuni” kiadóvállalat „Köztársasági kiskönyvtár” címmel új sorozatot indított el. Ebben a sorozatban külön­böző műfajú irodalmi művek — szatírák, dokumentumok, elbeszélések, színdarabok, ta­nulmányok stb. — jelennek meg, amelyeknek azonban közös a céljuk és irányzatuk: a köztársasági eszmék védel­me. ' * Az uruguay-i állami Nem­zeti Vidám Színház, az or­szág legnagyobb és egyetlen állandó színháza — Julio Ccndcma fordításában nem­régen bemutatta Csehov: „G^eresznyéskert’1 című szín­művét. * New Yorkban megjelent a „Valamikor háború volt” cí-! mű gyűjtemény, amely John Steinbeck amerikai író kato­nai tudósításait tartalmazza a második világháborúból. Steinbecket 1943-ban Ang­liába, majd Észak - Afrik á ba és Olaszországba küldték haditudósítónak. A „New York Herald Tribune” és más lapok számára írt tudósításo­kat. A most kiadott gyűjte­mény az író első 66 tudósítá­sát foglalja magában. A moszkvai társadalmi és közgazdasági könyvkiadó megjelenteti .az „Éledő kon­tinens” című könyvet, amely a latinamerikai országok tör­tén ebnen ek, gazdasági életé­nek és kultúrájának különbö­ző kérdéseit tárgyalja. A könyvet szovjet és latiname­rikai tudósok közösen írták. „Harpagon“ aranyai... Előbb elmondom vásárlá­som előzményeit. Egész hónapban, de külö­nösen elseje táján gyakran megállók az útambaeső könyvesbolt kirakatai előtt. Ilyenkor a szokásosnál is több időt töltök el a leg­újabban megjelent újdonsá­gok szemléletével. Miközben a csábítóan hívogató könyvek címlapjait nézegetem, apró és villámgyors matematikai számításokat végzek magam­ban. A matematika gyakorlása használ mindenkinek, aki — mint én is — már rég el­hagyta az iskola padjait, me­lyekben tanárai nehéz, fá­radságos munkával töltötték fejébe a számtant és egyéb földi tudományokat. Látogatásaim a kirakat előtt fizetés napján érnek vé­get. Ilyenkor nem állok meg a kirakat előtt, — hanem té­továzás nélkül, határozott férfias léptekkel nyitok be a „Könyvek Birodalmába.” Ünnepélyes pillanatok ezek számomra. Megilletőd- ve állok meg a boltban, ahol a polcokról a magyar és vi­lágirodalom remekei tekinte­nek le rám. Vásárolok, persze, hogy vá­sárolok, de ez a vásárlás merőben eltér minden más­féle ügylet lebonyolításától. Szinte megmámorosodom a könyvek érintésétől. Lapoz­gatok bennük és itt ott bele­olvasok a sorok közé. Ismer­kedem jövendő könyveimmel és gondolatban már átadom magam az esténkénti, vagy vasárnap délutáni olvasás gyönyörének. Száz szónak is egy a vége: másféle, izgalmasabb vásár­lás ez, mint a többi. A bol­tossal néha félóráig is be­szélgetünk írókról, könyvek­ről és nem mindig egyezik a véleményünk. De vitatkoz­ni is jó. Mikor azután az új szerze­ményeimet nagy gonddal el­helyezem könyvespolcomon, nagyon hasonlítok Uarpagon úrra, Moliere halhatatlan fösvényére, amint annak ide­jén újabb és újabb aranya­kat csúsztatott a ládafiába. Persze a hasonlat, éppen a lényegénél — sántít. Harpa- gonnak gyűlölt és szeretett aranyai sok gyötrelmes órát okoztak, míg az én újabb kincseim örömet, — megnyugvást hoznak ottho­nomba. Elhelyezem könyveimet a polcon és másnap... kezdő­dik minden elölről. — ht — IIIIIIIIIIIIHIIIIIIimilllMIIIIHIIIIIIMIItlIlllllllllltlimillllllllHimMItHIIHIIIIIIIIIIIHIItlIIHIIHI cÁz ablak&n tál... SZERKESZTŐI ÜZENETEK Id. Lengyel Mihály Jászladány. Mély mégha lotteággal olvastuk unokájának kedves versét, amely- lyel Önnek, a 7# esztendős öreg vöröskatonának tiszteleg. Na­gyon jólesik, hogy olyan fiatal­embert Ismerhettünk meg belő­le, aki mélységesen szereti és tiszteli az idősebbeket, nagy­apját. Szép gondolatok is fog­laltatnak a versben, formailag azonban még kezdetleges, ezért nem közöljük. Kívánjuk, hogy unokái szeretete még sok évig aranyozza be az On életét. Kovács Sándor Tíszakürt. Ver­sei közül a Tavasszal a sikerül­tebb. Ebben a' versében már formakészségröl és a költői ké­pek iránti érzékéről is tanulsá­got tesz. Másik verse túlságo­san srólamszerű, brosursszöve- geket ismétel és éppen ezért sematikus. Verselése sem éri utol a másikat. Tavasszal című versének valamelyik héten a fiatal költők rovatában helyt adunk, Az ablakon túl esik az eső. Az egész város most merő locsogás, nem hallatszik más csak a csatornákon csörögve átcsorgó víz zaja. Milyen jószagú tőle az éjszaka !.., Eső ... eső... Hullámzó suhogás. Mérföldes szálakon színezüst zuhogás, tócsák, víg tetején táncoló csobogás, föld titkos résein mélybe furakodás; daloló csönd, nesztelen mozgás, csöppek zenélő gyors muzsikája: menny könnye, föld boldog kacagása: zúgó, vad víztömeg, becéző enyheség: vártunk rá szomjasan, de rég... de rég... Te tiszta! — Te szép! Eső ... eső .;. Nagy fürdetője a világnak! Vágy emészt, hogy egyszer mezítelenül én is ez égi zuhany alá álljak. KÉMÉNY ERZSÉBET iintwmitmHmHiiumnniHMtmtHiHmiimitmiiimiiiiiiHNimiiHMiiiiiHiiimimimNm • • Üres as iskola A lépések végig hullámza- nak o folyosón, a főlépcsőtől jobbra és balra, nekiverőd­nek a falaknak és visszatér­nek. Egyetlen ember lépdel a folyosókon. Üres az iskola. Csak egy hétre árvult el és mégis mennyire árva. Az I. B)-ben az asztalon egy fü­zet kéklik: Egy kislány itt­felejtette az egész szünidőre. Fellapozom. Az utolsó olda­lon ez áll: „Szerkesszünk trapézt, ha adva van két alapjának összege, az egyik alapon fekvő két szöge és az alapok távolsága”. Alatta pe­dig ennyi látható: Hf: 241/6, 7, 8. Vajon honnan fogja megtudni most, mit kell csi­nálni? Az egyik padban egy üveg tinta búslakodik, a falakon senki sem nézegeti Magyar- ország hegy- és vízrajzi tér­képét, sem Európát, sem Ázsiát. A tanári szobában is pi­hennek az osztálykönyvek. Senkinek sem írják be az egyest, senkinek sem az dtöst. Üres a szoba, a tollak még belemártva a kék üve­gekbe, egy könyvről jelzöcé- dula kandikál ki: ott valami fontos található. Talán pár nap múlva kiderül az is, hogy mi. Az előszobában egy kancsó NE SÍRJ ANIKÓ cigányasszónnyal ott szem­ben. Egy ötlet. . — Mondja, hogy tetszik ez a kislány? Két hetes. Ugye, helyes? Nem kéne magának? A szavak furcsán koppan- nak, érezni, nem tréfál, aki kiejtette őket. A cigányasz- szony, Puábma Margit, fel­kapja a fejét,/megnézi a ki­csit / — Tartsa meg. Nekem van három. Magában még hozzáfűzi: „És ha meghal?” • Aki Kunmadarasra küldte a levelet szegény asszony, de szeretni akar. ö ment volna Madarasra megnézni, tetszik-e neki a gyerek. Mert ilyen az élet. Az urának vol­tak fiai, még az első házas­ságából, de azok már na­gyok, mihamar kiröppennek a házból. Ö negyvenkét éves, véréből sarjadzott« magzatot nem Adott neki az élet. S már ott áll előtte az asz- szony, az anya, akinek teher ez a kéthetes kislány. Iste­nem, milyen kicsi, gyenge szegényke. Hogy hívják? Anikó. Szép név. Gyenes Imréné szemét el­futja a könny. A másik asz- szony ott áll mellette, ami­kor kibontogatja a berliner kendőből a csecsemőt. Ebben a pillanatban az anyában is megmoccan valami. Felkapni a gyereket, el innen, ki, bár­hová, hiszen az övé. De a hideg ész megbénítja a gon­dolatot és a kar csak egy té­tova mozdulatot tesz Anikó felé. Az az élet már soha többé nem tartozik hozzá. Pár hét múlva egy levelezőlapot ír Gyenesnének. (Megőrizték, elolvastam.) „Legyenek egész nyugodtan, a kislányt a ne­vükre íratom ... Imádko­zom. hogy legyenek boldogok az én drága gyermekemmel és én sem feledkezem el ar­ról, hogy ki lett a megvál­tóm. mert maguk váltottak meg mindentől”. Amikor Andrási András hazajött a fogságból, tudo­mást szerzett Anikóról és el­vált feleségétől. * A gyermekvédő nővér két hónap múlva azt mondóit a Gyenesnének: — Nem gondoltam volna, hogy megmarad, hogy ilyen iszép kislány lesz belőle. Most már én is elfogadnám. Két hónappal azelőtt fel­háborodva kiáltott az asz- szonyra, aki apró. vékony termetével úgy összehúzta magát, hogy szinte eltűnt az asztal mellett. — Ha meghal, maga lesz a felelős. Egyedül maga! Érti?! — Értem — mondotta az asszony halkan é3 hirtelen a nővérre emelte arcát. A má­sik hallgatott. Mindenre le­hetett érve, de erre az arcra nem. És egy évre rá, hogy örök­be fogadták a kislányt, még egy csecsemő sírt Gyenesék kicsi nádfedeles házikójában. Ferike, akit tizenhárom esz­tendeje várt az asszony — mióta csali együtt élt urá­val — Ferike megérkezett. De ekkor már volt egy kis nő­vérkéje. Az úton találkoztam Gye­nes Imrénével és Anikóval. A hivatalos örökbefogadás az­óta sem történt meg: hiány­zott hozzá sokféle formaság. Gyeneremé ma sem kap csa­ládi pótlékot a kislány után, akit annyi áldozattal nevelt fel. Papír szerint még nem az övé — a szív törvényére pedig nem fizetnek. A szív törvénye? Az állam törvénye is Gyenesék igaza mellett szól! A formaságokat minél hamarabb be kell fe­jezni: hiszen elmondani is fáj. mennyi gonddal neveli ez a törékeny, vékony asz- szony az ő édes kislányé ,. A férje beteg, két hold földecs- kéjüket felesbe szekták ki­adni, de ezzel is minden év­ben más bonyodalom adódott. Az állami gazdaságban az idénymunkák idején néhány- száz forintot keres havonta az asszony. És mégis... Anikó, Ferike és az apa mindig rendesen eszik. A gyerekek min­dig tisztán, gondozottá© jár­nak iskolába — ha nem is volt könnyű dolog megsze­rezni azt a cipőt, azt a kis kabátkát. Anikó jórendű ta­nuló, szeret olvasni, a tantár­gyak közül az írás a ked­vence. Amíg ballagunk az esti sö­tétben, a kislány nagyokat hallgat. Sejti, hogy a levél miatt jöttem én is, a levél miatt, amelyet nem olyan ré­gen anyuka olvasott fel előt­te. „Gvenesné asszony, ez a levelünk találja jó, egészség­ben, melyben minket hagyott. Mi van a kislányommal, Anikóval? Hogyan gondolják a gyermek sorsát, tudják-e nevelni, kosztolni, ruházni és iskoláztatni megfelelően? Ha nem tudják nevelni, adják át nekem és én gondoskodom az eltartásáról és neveléséről... Olyan helyzetben vagyok, hogy férjhez mentem és na­gyon jó férjem van.. Az­tán a gyerekhez fordul: „Csak ón vagyok a te igazi édes­anyád. Csókollak, kislányom, írjál már te is. Te már tudsz írni.” Igen, Anikót megtanította Gyenesné a betűvetésre. De az édesanya, aki eldobta ma­gától gyerekét ég, ezzel örök­re eljátszotta rá a jogát, tíz év óta nőst írt először. Anikó szétmorzsol valarr,: nedvességet a szeme alatt. — Nem szeretek én oda írni. Senki sem szól, csak Gye nemé simogatja meg lágyan. Az édesanya. BARACS DÉNES áll vízzel, egy kis asztalt! pedig megtöltenek a füzetek.! Nézem a piros javításokat:! „Gondosabban végezni a rész- i letszámitásókat”. „Ügyeljünk < a külalakra. A tizedes vesz- '• zőt tegyük ki”. Valahol, távol a város-] ban a diákok és diáklányok \ nem érzik még, hogy egy is­kola üres, hogy várja őket. Nem tudják, hogy ezen a hé­ten kifestették, kitakarítot­ták az osztályokat. Kirándu­lásokat rendeznek és csak suttyomban pillantanak a könyvekre. Legfeljebb az érettségizők veszik elő néha-j néha, gondolom. Üres az iskola, csak gond­nok és a takarítónő sétál fel-alá a tiszafüredi gimná­zium folyosóin. így van a megye minden iskolájában. Egy hét telt el így. Milyen csend volt és mégis hogy hiányzott az a lárma. Holnap újra kezdődik minden, meg­telnek az osztályok. A legkeményebb szakasz következik, szünet nélkül, egészen az év végéig, a vizs­gákig. A padokba holnap is­mét Éva, Jancsi, Panni, Géza fog ülni, a padok s a gimná­zium holnap újra visszanye­rik értelmüket. Sok sikert, jó tanulást! — bd — | Szinte észrevétlenül vált Icsendes-hallgatóból sírósra !Anikó arca. Most se csuklik Ifel, de nagy szeméből lassan megindulnak a könnyek, s 'közben igyekszik elbújni az ágas mögé — ami pedig kes- jkenyebb az 6 arcánál. Tizen- iagy éves szívének minden .bánatát belesirja ezekbe a 'pillanatokba, aztán kezét ar- jcára szorítja és lassan le­jhajtja íejecskéjét. Két asz- íszony nézi csendesen, meg is jsímogatják. Nem kell félni, Anikó. Aztán már csak egy _ ;kis szipogás és a kislány fel-* * |emeli pilláit. Bízó, meleg te- jkintet tapad rám. ; — írtál Miskolcra, Anikó? — Nem. j — Miért nem? i — Nem szeretek én oda írni — mondja most már ;határozottan, talán picikét jrestelve is az előbbi könnye­iket. A sarokba néz mereven, jpedig ott csak a petróleum­lámpa lángja sárgállik, meg­világítva a szobát. A nagy ágy' a szülőké, mögötte a másik fekhely pedig a két gyereké, Gyenes Ferié és ! Andrási Anikóé. j * , 1948 januárján, egy hideg, jszürke napon nagyon nagyo­kat zökkenve indult a vonat [Kunmadarasról. Valahol a jharmadik kocsiban ült egy asszony, aki úgy érezte ak­kor, elrontotta az életét. — Dunyhába és berliner ken­dőbe csomagolva egy parányi lény utazott vele, egy új jelet, amelyet ő nem akart és jamelyet mégis ő adott. Mit Iszol Andrási András, ha fe­lesége ezzel a kislánnyal fo­gadja majd a fogságból ha­zatérőt? Feladta hát a hir­detést ’a Friss Újságban: . Kéthetes kislány gyermek- -zerető családnak örökbe- adó”. Most itt ül a vonaton. Kint a szél fel-f elkavar ja a ha­vat. Meg kell szabadulni et- ■51 a kislánytól. Ki tudja, ha meglátja az az asszony Ti- kzaszöllősön, amilyen csöpp lés sebes is egy kicsit, talán el sem fogadja, bármit is írt |neki. Már hosszú ideje be- iszél azzal a rokonszenves

Next

/
Oldalképek
Tartalom