Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1959. április 11. A kormány szóvivőjének nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) lis kapcsolatok rendezésének első jelei is kezdenek mutat­kozni. Csend és nyugalom van a határon is. Figl kül­ügyminiszter nemrég, az ENSZ-Liga főiskolai cso­portjának Ausztria és a szomszéd államok viszonyá­ról tartott előadásában a többi között megállapította, hogy Ausztria minden szom­szédjával barátságos vi­szony ápolására törekszik, függetlenül azok nézeteitől. Mi örömmel üdvözöljük az osztrák külügyminiszter sza­vait, s a magyar kormány véleménye szerint meg van a lehetőség minden vitatott kérdés tárgyalások utján történő rendezésére. A Reuter budapesti tudósí­tója ezután megkérdezte: számos nyugati lap össze­hasonlítja a tibeti esemé­nyeket a magyarországi ellenforradalommal. Van-e ezzel kapcsolatban valami megjegyzése a szóvivőnek? Válasz: a nyugati újság­írók gyakran szeretnek törté­nelmi párhuzamokat vonni különböző események között, még akkor is, ha azok kö­zött semmiféle lényeges ösz- szefüggés nincs. Az 1956-os hogy Tibetet elszakítsák a Kínai Népköztársaságtól es megakadályozzák a tibeti nép kívánságának megfelelő nemzeti egység megteremté­sét és a szolgaságon alapuló társadalmi rendszer demok­ratizálását és megreformá­lását. A Magyar Népköztársaság kormánya az egész magyar nép örömmel értesült a tibe­ti lázadás felszámolásáról. A magyar kormány együttérzé­séről és a teljes támogatásá­ról biztosítja a Kínai Nép- köztársaság kormányát, a ti­beti nép haladó vezetőit és az egész tibeti népet abban a harcban, amelyet az ellen­forradalmi lázadás okozta károk leküzdéséért folytat­nak. Meggyőződésünk, hogy a reakciós tibeti helyi kor­mány feloszlatásával, a nép saját állami szerveinek meg­alakításával megtisztította a tibeti nép számára a teljes felemelkedéshez vezető utat. A közelmúltban az olasz lapok arról cikkeztek, hogy a budapesti olasz követség beosztottjait a magyar hatóságok szigorú megfigyelésnek vették alá. Megfelelnek-e ezek a hí­rek a valóságnak? — tet­ték fel a következő kér­dést. Az említett cikkek célza­tosan és rosszindulatúan elferdítik a valóságot — hangzott a szóvivő válasza. — Az olasz lapok forrás­magyarországi ellenforrada­lom és a Tibetben nemrég kirobbantott ellenforradalmi lázadás között azonban a tör­ténelmi és társadalmi viszo­nyok különbözősége ellenére is fellelhető egy igen lénye­ges közös vonás; mindkét lá­zadást a belső ellenforradal­mi erők felhasználásával az imperialisták szervezték s mindkét lázadás a néptöme­gek alapvető érdekei ellen irányult. Az imperialisták és a csang- kajsek-klikk szánalmas fi­gurái nem tudnak belenyu­godni a tajvani konfliktus­ban elszenvedett kudarcuk­ba, mindenáron zavart és nyugtalanságot szeretnének kelteni a világnak ebben a részében is. Ezenkívül hasz­nos volna számukra az is, ha ezzel rontani tudnák az indiai-kínai viszonyt. A tibe­ti ellenforradalmi lázadás szerves része annak az ame­rikai törekvésnek, amely eb­ben a térségben létező ag­resszív katonai paktum, a SEATO kiszélesítését céloz­za. Ezt bizonyítja, hogy a lá­zadás leverése után az Ame­rikai Külügyminisztérium „mély együttérzéséről” bizto­sította a lázadókat. ként a budapesti olasz kö­vetség „szóvivőjének” tájé­koztatására hivatkoznak. El­tekintve attól, hogy ilyen diplomáciai funkciót tud­tommal hivatalosan egyet­len itt — tartózkodó olasz diplomata sem tölt be, a bu­dapesti olasz követség ille­tékeseinek a Magyar Kül­ügyminisztérium közléséből ismerniök kell azt a tény}, hogy az olasz hatóságok ez év februárjától kezdve a Ma­gyar Népköztársaság római követségének tagjait, azok és más Olaszországban tar­tózkodó 'hivatalos magyar küldötteket — köztük akadé­mikusokat ésneves tudósokat — feltűnő és zaklatójeliegű megfigyelésnek vetették alá. Ez ellen római követünk március első napjaiban kény­telen volt az Olasz Külügy­minisztériumban tiltakozni. E tényeket jól ismerték az illetékes olasz hatóságok mi­előtt még az olasz lapok szét- kürtölték volna a budapesti olasz diplomáciai forrásból szerzett állítólagos értesülé­seiket. Az is tény viszont, hogy március folyamán egyes ese­tekben a budapesti olasz kö­vetség beosztottjait ismételt közlekedési szabálytalansá­gok miatt a magyar közleke­désrendészeti szerveknek több alkalommal f i gyeim ezt etn: ök kellett. Talán itt kell keresni az állítólagos figyelésről ter­jesztett híresztelés eredetét. kezdjenek állást foglalni”. Lehet, hogy a cikk szerzője saját háza táján szerzett ta­pasztalataiból indult ki, bár a mezőgazdasággal kapcsolat­ban ilyesmit mostanában ne­hezen hiszek el, mivel Ju­goszláviában jelenleg nem szerepel a célkitűzések között a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, ők tudják, miért... Steiner Egon azt is állít­ja, hogy a tsz-ek 1955. és 1956-ban „lényegesen gyen­gébb eredményeket mutattak ki, mint az egyéni gazdasá­gok, s ez a helyzet mindmá­ig nem változott meg lénye­gesen.” Nem érdemes cáfol­ni a hazugságot, amely tu­lajdonképpen az egyéni és kulákgazdaságok fölényét akaj-ja bizonyítani a kollek­tív gazdaságokkal szemben. A Medunarodna politika hosszú és rosszakaratú cikké­ben van még egy kinyilat­koztatása, az, hogy „az egye­sülés jelenlegi formája nem felel meg a magyar parasz­toknak.” A magyar parasz­tok ez év első három hónap­jában erre már válaszoltak, amikor kényszer nélkül tö­megesen rátértek a nagyüze­mi közös gazdálkodás útjá­ra. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének nagy eredményei azt bizonyítják, hogy megtalálták a megfe­lelő formát. Egyébként pedig, hogy a magyar parasztnak az egyesülés melyik formá­ja felel meg, melyik nem, azt nem a „Bálint gaz­dákétól, de még csak nem is a „Steiner Egonok”-tól fogják megkérdezni. A nyugati sajtó „híreiről“ Nyugati hírügynökségek je­lentéseiben és a tőkésorszá­gok főbb lapjában napvilá­got láttak olyan hírek, hogy Magyarországon többezer ha­zatért személyt letartóztat­tak, sőt többet közülük ki­végeztek. A szóvivőtől meg­kérdezték van-e ezzel kap­csolatban mondanivalója? A szóvivő válaszában ki­jelentette: Ilyen — tisztesség ne es­sék szólván — hírek valóban napvilágot láttak a nyugati sajtóban. Elöljáróban meg­jegyzem, hogy ekkora ha­zugságoktól már kezdtünk elszokni. Az a tény, hogy magukat komolynak tartó hírügynökségek is elővették a rágalmazás ennyire primi­tív formáját, arra vall, hogy a disszidensek csömöréből fakadó, egyre szélesebb kör­re kiterjedő hazatérési vágy ellen valamit már tenni kel­lett. A sánta kutyát, a ha­zug újságírót ezúttal is köny- nyű utolérni. Mert mifajta konkrétumokkal akarnak hitelt adni kövérre hizlalt kacsáiknak? Előveszik Sár­kány János esetét. Erről a közönséges szélhámosról a Népszabadság január 15-1 száma megírta az igazságot, amit Nyugaton még csak cá­folni sem próbáltak. írnak aztán egy állítólagos Solti Pálról. Ilyen nevű hazatért nincs is. Létezik Solti Ru­dolf és felesége (budapesti lakosok, december 30-án tér­tek haza). Szó esik Lencz Istvánról, ilyen sem létezik a hazatértek között. Hazatért Lencz József (oroszlányi la­kos, 1957. III. 20-án jöttek haza), s létezik Lencz Kál­mán (budapesti lakos, 1958. II. 11-én tért haza). írnak az­tán egy Loós János nevű ál­lítólag hazatért disszidens- ről. Ilyen vezetéknevű haza­tért egyáltalán nincs. Az említett hazatértek természe­tesen szabadon élnek. Meg kell mondanom, hogy unni kezdjük, hogy egyes nyugati hírügynökségek Budapesten tudósítót tar­tanak. s ugyanazok a hír- ügynökségek New-York­ból. vagy Becsből rólunk szóló ostoba hazugságokat röppentenek világgá. Ilyet tapasztalhatunk több ízben is. Mi a csudának tar­tanak itt tudósítókat, ha ró­lunk szóló jelentéseik kiadá­sa előtt nem ellenőriztetik velük a hír valódiságát? Ha­zudni Bécsből, vagy New Yorkból is lehet. (MTI). (A tájékoztató lapzártakor még tartott.) Sikertelen kísérletek A szóvivőtől ezután meg­kérdezték: a Mondunarod- na politikai című jugosz­láv lap legutóbbi számá­ban cikk jelent meg: A magyarországi kollektivi­zálás új irányvonaláról. — „Mi a szóvivő véleménye a cikkel kapcsolatban?” Válasz: nem kívánom be­vezetni, hogy a jugoszláv saj­tónak a szocialista tábor or­szágaival és hazánkkal fog­lalkozó cikkeire reagáljak. Ha most mégis megteszem, ez elsősorban azért történik, mert a kérdéses lap a Ju­goszláv Külügyminisztérium­hoz nagyon közel áll, ha ezt el is felejtették feltüntetni az impresszumban, s e lap minden sorát a Jugoszláv K ülügym misztériumban hagyják jóvá, tehát hiába ne­vezik „szabad fórunr’-nak, cikkeit hivatalos állásfogla­lásfélének lehet tekintenünk. A Jugoszláv Külügymi­nisztériumban pedig ille­nék emlékezni a jugosz­láv kormány gyakran meghirdetett politikájára, amelynek alapelvei között előkelő helyen szerepel a más országok belügyeibe való beavatkozás elítélése. A szóbanforgó cikk szerző­je és a hozzá hasonlók er­ről úgylátszik megfeled­keztek. Ha a szocialista országok lapjai és politikusai a marx­ista igénnyel fellépő jugosz­láv revizionista nézetekről elvi véleményt mondanak, a jugoszláv sajtó — nem egy­szer hisztérikus kirohanások­kal fűszerezve — rögtön a jugoszláv belügyekbe való beavatkozásról beszél. De ha ők a pápai csalhatatlanság szintjén más országok vi­szonyairól kioktató módon fellebezhetetlen véleményt mondanak, az szerintük a vi­lág legtermészetesebb dolga. A cilik érdemi részével kapcsolatban megállapíthat­juk, hogy az se nem eredeti, sem nem meggyőző. Szerzője, valamiféle Steiner Egon, be­állott a „Bálint gazdák“’ és más aszfalton termett agrá­riusok sorába, akik a Sza­bad Európa rádió és más hasonló orgánumok hullám­hosszain már hetek óta pró­bálják — kevés «ikerrel és sok hamisítással — azt a lát­szatot kelteni, mintha a ma­gyar parasztok erőszak hatá­sára lépnének a szocialista mezőgazdaság útjára. Steiner Egon kijelenti pél­dául: az MSZMP Központi Bizottságának , egyetlen meg­állapítása elegendő volt ah­hoz, hogy a parasztok máról holnapra tömegesen a ma­gángazdaság feladása mellett Kudarcba fulladt a tibeti reakció törekvése Politikai megfigyelők kétné**he vonják Adenauer sserdai kijelentésének kitelét — Miiyen jotai vannak a bonni államfőnek? — BERLIN (MTI). Adenauer szerda esti rádióbeszédében arról beszélt, hogy a szö­vetségi elnöki hatáskör jó­val nagyobb, mint amekko­rának általában látszik. Eb­ből arra lehet következtetni, hogy Adenauer az elnöki székben is hatékonyan bele akar avatkozni a nyugat­német politika különösen a Külpolitika irányításába. — Ezért nem felesleges felvá­Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának munkásáról Mexico (TASZSZ). Az ENSZ Gazdasági és Szociális Taná­csának szerdai ülésein az ál­talános vita a gazdaságilag elmaradott országok fejlesz­téséről folyt. Arkagyev, a szovjet kül­döttség vezetője rámutatott, hogy a gyengén fejlett orszá­gok elmaradottsága a hosszú gyarmati elnyomás következ­ménye, amely megakadályoz­ta őket erőik hasznosításá­ban. A Szovjetunió, akárcsak a többi szocialista ország — mondotta — Arkagyev — gyers ütemben fejlődő ipará­ra támaszkodva igyekezett és igyekszik minden elképzelhe­tő segítséget megadni más országok gazdasági fejlődésé­hez. Az amerikai sajtó köz­lése szerint 1958. végéig a szocialista országok 18 gaz­daságilag elmaradott ország­nak nyújtottak segítséget 2373 millió dollár összegben. Kölcsönösen előnyös alapon fejlődnek a Szovjetunió gaz­dasági kapcsolatai a Kínai Népköztársasággal, Indiával, Irakkal, az Egyesült Arab Köztársasággal, Afganisztán­nal, Jemennel. Burmával, In­donéziával, Ceylonnal, Szu­dánnal és más országokkal. A szovjet küldöttség veze­tője beszéde végén átfogó programot terjesztett elő a gazdaságilag elmaradott or­szágok megsegítésére. (MTI) Moszkva (TASZSZ.) Szov­jet hadtörténészek csoportja könyvet írt „A második vi­lágháború” címmel. A cikkben közölt tények — állapítja meg a Pravda csütörtöki száma — meggyő­zően bizonyítják, hogy a nyugati hatalmak erős el­lenállást tudtak volna kifej­teni az ■ agresszorral szem­ben és megakadályozhatták volna, hogy a fasiszta Né­metország kirobbantsa a má­sodik világháborút. Még sem tették meg, mert a nyugati hatalmak kormányköreinek akkori politikája és straté­giája arra a szímításra épült, hogy a fasiszta agresszorok erejét a Szovjetunió ellen fordítják. — A világ egyetlen orszá­ga sem hozott akkora áldo­zatot, nem fejtett ki akkora erőfeszítéseket az agresszor legyőzése végett, mint a Szovjetunió. Ezt európai és amerikai vezető politikusok is elismerték, köztük Roose­velt és Churchill. — E tényeket sok külföldi történész igyekszik elfeled­tetni. Ezek a történetírók mindenképpen kisebbíteni igyekeznek a szovjet nép és Szovjet—iapán kereskedelmi egvülfalűködés A Centreszejuz nevű szov­jet szövetkezeti központ és a japán-szovjet szövetkezeti kereskedelmi társaság kül­döttsége Moszkvában áru­csereegyezményt írt alá. A japán szövetkezeti cég, hor­ganyozott hálót és drótot, — valamint textilanyagot, köte­let szállít a Szovjetunióba mezőgazdasági termények, — hal és faanyagok ellené­ben. (TASZSZ). zolni a nyugatnémet szövet­ségi elnök alkotmány-bizto­sítottá hatáskörét. A bonni alkotmány, nem adia meg az állam elnöké­nek azokat a széleskörű jo­gokat, mint amelyeket az 19191 évi weimari alkot­mány a birodalmi elnöknek biztosított. Ma a jogilag erő­sebb szövetségi kancellár mellett gyengébb államfő áll. Nyugat-Németországban az első ember, aki felelő? a kül- és belpolitika irány­vonaláért, a döntésekért, s akinek személyétől mindez első sorban függ, a kancel­lár. Az elnök ezzel szem­ben nemzetközi jogi szem­pontból képviseli az orszá­got, más államokkal kötött szerződéseket ír alá, fogad­ja és megerősíti a külföldi nagyköveteket, kinevezi 3 szövetségi bírákat és alkal­mazottakat. Nem szabad le­becsülni az elnök befolyását a kormány alakítására, ö tesz iavaslatot ugyanis a szövetségi gyűlésnek a kan- celíár személyére. A jelölt­A nyugatnémet kormány nem válaszol Bonn (AP—Reuter). A nyu­gatnémet kormány szóvivője csütörtök este közölte, hogy Otto Grotewohl, a Német De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke le­velet intézett Adenauerhez. „Nem válaszolunk erre a levélre. Más megjegyezni va­lóm nincs” — jelentette ki a hivatalos bonni szóvivő. — (MTI) A Magyar Honvédelmi Sport Szövetség Szolnok Me­gyei Motorosklub vezetősége felhívja az autó- és motortu­lajdonosok figyelmét, hogv a most szervezés alatt álló Tú­raszakosztályba jelentkezhet­f egy veres erőinek döntő sze­lepét a hitlerista hódítók szétzúzásában. Kisebbíteni igyekeznek a kínai nép jelen­tős részvételét is a japán mi­litaristák szétverésében. A könyv írói meggyőzően cáfolják az ilyen alaptalan állításokat és az igazságnak megfelelően számolnak be mindenről, ami a hadszínte­reken történt. A könyv na­gyobb helyet és figyelmet szentel az angol—amerikai fegyveres erők hadművele­teinek, mint a sokkötetes külföldi kiadványok a szov­jet hadsereg hadműveletei­nek —, hangsúlyozta a Prav­da ismertető cikke. (MTI.) nek el kell nyerni a szava­zatok abszolút többségét — Ha ez nem történik meg az első menetben, akkor a par­lament más jelöltet állíthat. Ha ez sem nyerné el a sza­vazatok abszolút többségét, akkor a harmadik menetben megválasztott jelöltet az el­nök köteles hét napon belül tisztségébe iktatni. Ha a je­lölt csak relatív többséget nyerne el, akkor az elnök kezében van a döntés, hogy a jelöltet beiktatja-e vagy feloszlatja a parlamentet. A már megalakított kormány kancellárét, illetve miniszte­reit az elnök nem szólíthat­ja fel lemondásra. Mint­hogy a törvények és a ren­deletek csak a kancellár, vagy az illetékes miniszter ellenjegyzésével válnak ér­vényessé, az elnök a kor­mány beleegyezése nélkül legfeljebb néhány hivatali döntést hozhat. Az elnök legfontosabb jo­ga a parlament feloszlatása, de az alkotmány szerint csak két esetben élhet ezzel a jogával: az új kancellár megválasztásakor az emlí­tett körülmények között, vagy abban az esetben, ha a parlament megtagadja a bi­zalmat a kancellártól. Az elnök egyébként — a wei­mari alkotmánytól eltérően — nem főparancsnoka a fegyveres erőknek. Ez a tisztség ma a hadügyminisz­tert illeti és csak háború esetén megy át a kancellár kezébe. Politikai megfigyelők ép­pen az említett tények es meggondolások alapján erő­sen kétségbe vonják Adena­uer szerdai kijelentésének hitelét. (MTI). nek Szolnokon az MHS Ver­seghy u. 7. sz. alatti hivata­los helyiségében. Jelentkezhet minden 18. életévét betöltött, saját gép­kocsival és motorkerékpárral rendelkező férfi és nő, aki az autós és motoros kirándulá­sokon kíván részt venni. Az autós és motoros Túra- szakosztály célja: Megismertetni hazánk tör­ténelmi és táji nevezetessé­geit autós és motoros túrák keretében. Széleskörű előadá­sokat szervezni a fegyelme­zett és kulturált közlekedés­re való nevelés, a közlekedé­si balesetek elhárítása céljá­ból. A nagyobb túrák és kirán­dulások alkalmával a Moto- rosklub 1 db tehergépkocsit, javítófelszerelést, szerelőt biz­tosít. A gépkocsi a túrán, il­letve kiránduláson résztve­vőket végig kíséri. A Túra-szakosztály ered­ményes működése alapján külföldi túrák indítása is le­hetséges. Sidó Béla szds. M. mot. klub vez. atdaj)oé£ földjét szorgalma­san művelte, min­denre gondolt, csak éppen a jégbiztosí­tásra nem. Egy napon sötét vi­harfelhők gyülekez­tek és a lezúduló jég néhány perc alatt elpusztította egész évi munkájá­nak gyümölcsét. Előrelátó gazda nem haggja termését jégbiztosítás nélkül! Szovjet hadtörténészek könyve a második világháborúról Felhívás

Next

/
Oldalképek
Tartalom