Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
1939. április 4. Egy alföldi termelő sző vetkezeti község I 15. SZ1BID ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN A község Mesterszállás. Ahogyan a gépállomás felől oda tart az utas, nyomban feltűnik a magasan ágaskodó dupla televíziós antenna az egyik épület tetején. Nem egy, kettő van belőle, s mind népszerűbb, annyira, hogy esztendő múlva talán már 10—15 jellegzetes antennát számolhatunk; meg a szövetkezeti gazdák házán. Hát nagyjából, vázlatosan soroljuk fel, hogy mi van még. Csak a legjellegzetesebb dolgokat, azokat, amelyek szinte szavak nélkül elmondják, hogyan élnek ez- időtájt itt az emberek. Hetven motorkerékpár tulajdonost számolhatunk össze, s három családnak gépkocsija van. A két személyautó tulajdonosa traktoros, a harmadik hivatalnok. Na és ami érdekes; ebből a községből még diplomata is kikerült. Dolgozó paraszt fia, a mesz- sze Koreában él és dolgozik az ottani magyar külképvi- -seletnél. - Nagy esemény volt, amikor a nyáron a fiatalember hazajött. Ez még igen, de amikor viszont a katonatisztek hazajönnek, az már nem olyan nagy valami. Azt sem nagyon számolja senki a faluban, hogy hány fiú és leány jár középiskolába. Ez sem nagy dolog. Az már inkább, hogy a gépállomás főagronó- musa, aki 40 éves ember, tulajdonképpen most kezdi az életet, a Mezőgazdasági Akadémia levelező hallgatója. Az Úttörő Tsz-ből és a Béke Tsz-ből két munkacsapatvezető fa Törökszentmik- ,( lósá Mezőgazdasági Techni-j kumon tanul, ők is levelezői hallgatók. Valamikor évekkel ezelőtti báli alkalmakkor előfordult f egy-egy kiadós verekedés. —1 Ilyen ma nincs. — Árverés?! Nagyon régen, ki tudja mi-! kcr volt utoljára. — Öngyil-j kosság? Az sem. Viszályko-i dás vagyon miatt? Akiktől! ezt megkérdeztem, azok jó-! ízűt nevettek. Ugyan? Háti hol él az elvtárs? Na és még! valamit. Észrevehetően el-! tűnnek a korlátok. A község-! ben formálódik az új, egysé-1 ges paraszti társadalom és! ez a legdöntőbb. Vagyoni vi-| szálykodás nincs, de olyan ! már van, hogy egy traktoros feleségül vette% az egyik tanítónőt | Ennyit nagyjából a faluról. ! Mesterszállásról, ahol alap-1 jóban véve mégiscsak pár| héttel ezelőtt télutóján for- j dúlt nagyon nagyot a világ.! Három kivételével valameny-1 nyi gazda szövetkezetbe lé- = pett. így most a község 74561 holdas határából 7448 holdat! a nagyüzemek birtokolnak és| mindössze 8 holdat az a há-J rom kívül maradt egyéni. g Háromszóznegyvénén írták= alá a belépési nyilatkozatot. Űj mezőgazdasági termelő- szövetkezet nem alakult. A gazdák a meglévő és működő közös gazdaságok valamelyikét választották. Az öt termelőszövetkezet közül az Úttörő a legnagyobb, 2160 holdas. Utána következik a Rákóczi, majd az Ezüstkalász, a Béke és a Petőfi Tsz. Az új belépők mér most tavasszal mindannyian megkezdték a közös munkát, együtt dolgoznak a régi szövetkezeti gazdákkal. Nézeteltérés, osztozkodás nincs. Annál több igen szép megvalósulásra váró és most már megvalósítható terv. Az elmúlt évben nagyon sok szorgalmasan dolgozó szövetkezeti gazda havj jövedelme meghaladta az 1500-at, sőt egyiknél-másdknál elérte a 2000 forintot. Az új belépőkkel megerősödött tsz-ek azt szeretnék, ha ez évben nem lenne törés, hanem egyenletes fejlődés. Elsősorban ezért a szorgalom és a nagy munkakedv. A határ szép, ápolt, gondozott. A kukorica kivételével az összes koratavaszi növényeket elvetették. Számos új belépő már ötven—hatvan munkaegységet szerzett. — Akik nincsenek elfoglalva a földeken, azok építkeznek. Az Úttörő Tsz gazdái 20 vago- nos magtárhoz kezdtek, még ez évben tető alá hozzák benn a községben saját kul: túrházukat. Az Ezüstkalász Tsz tagjai pár nappal ezelőtt rakták le egy új tehénistálló alapját. A Rákóczi és a Pe- tőfibeliek hamarosan megkezdik az építkezést. Nagy a nyüzsgés, az elevenség. A sok szép terv közül még néhányat. Az Úttörő Tsz 110 holdon szórófejes öntözésre rendezkedik be Eddig ilyen még nem volt. Cukorrépát, kukoricát és egyéb növényféleségeket öntöznek. A Rákóczi Tsz gazdái 35 holdon öntözéses lucernát termesztenek és 5 hold kertészetet létesítenék. Több termelőszövetkezet területén hamarosan megkezdik a talajjavítást. Közel félszáz holdon. A közös gazdaságok munkáját segíti a gépállomás. Nemrég 16 univerzális gépet küldött a munkásosztály, így h.atványozódtk a segítség. A község is szépül, gazdagodik. A tanácsháza előtt parkot létesítenek; a munkálatok már folynak. Ez évben felépül az egészségház, 1500 folyóméterrel bővítik a vízvezetéket és 600 négyzet- méterrel a betonjárdát. íme Mesterszállás, a 15. szabad esztendő küszöbén. Szorgalmas, okos népe pártunk vezetésével a még szebb holnapokat építi. Sz. P. Pedagógusok a lermeloszövetkezetekért Jászalsószentgyörgyön az idén három új tsz alakult. A munka a korai tavasz be- köszöntével megkezdődött a földeken. A volt egyéni gazdák most közösen, szorgalmasan végzik a szántást-ve- tést, hogy termelési eredményeikkel felsorakozhassanak a munkásosztály mögé, amely nagyszerű felajánlásokat tett. Amilyen fontos a termelő- munka kint a földeken, épp olyan halaszthatatlan feladat a termelőszövetkezetek pontos termelési, számviteli tervének elkészítése, hogy a tervszerűség biztosítva legyen. Az új tsz-ek híjával vannak a könyvelőknek. A jászalsószentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke az iskolához fordult kéréssel, s a pedagógusok egyemberkénit vállalták a munkát. Naponként kettesével végzik a termelési terv elkészítését, a levelezést és egyéb irodai munkát. Dicséretet érdemelnek: Csdn- ger József, Gertva Imre, Bori István, Ádám Géza nevelők, akik fáradságot nem ismerve egész napokat töltenek a szövetkezetekben. Á szövetkezeti gazdák segítői Indulásra készen A Debreceni Talajjavító Vállalat mezőtúri üzemegységében felsorakoztak a hatalmas, nagyerejű talajjavító gépek. Még néhány nap, és elindulnak. A terv szerint ez évben 5 ezer holdon végeznek Itt a megyében talajjavítást, jórészt Szolnok, Mezőtúr, Besenyszög, Tlsza- süly, Jászladány, Kisújszállás és Mesterszállás határában. a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói valamennyien azok. Sok hasznos mezőgazdasági gépet készítenek. Legújabb gyártmányuk a palántaültető gép. A képen Balázs Béla ívhegesztő silókombájn alkatrészt heg észt. A kisújszállási Dózsa Tsz gazdái erdősávót ültetnek. A szövetkezet egész területén mozgalmas, serény munka folyik, amint a képen is látható az előtérben fákat ültetnek, a háttérben a 102 férőhelyes istállót építik. /p ondolatok. Honnét jönnek, mi ébreszti őket? Nem tudom. Ezek a mostaniak ott leptek meg, annak a kunsági városnak a főterén, ahol a szovjet hősök emlékműve előtt elmélyült gonddal fiatal leány gereblyézte a virágágyak közét. Megleptek, helyet kerestek maguknak az agytekervé- nyebben, de akkor még inkább ér. zések voltak, mert formátlanul, megfoghatatlanul szétfolytak. Nem tudtam velük mit kezdeni. A széles főutca közepén, a betonúton jöttek-mentek az autók. Debrecenbe, Budapest-felé — melyik hová. A hajladozó leány oda se vésett, csak porhanyította a földet. Talán égővörös rózsának, vagy hajlékony liliomnak „vetette'' az ágyat. Mentünk mi is tovább. Túr. hevére, majd Mezőtúrra, és onnét Mezőhék felé. Feltűntek, majd eltűntek a szövetkezeti majorságok, a levéltelen erdősávok mellett elhúzó traktorok, a földeken serénykedő szövetkezeti gazdák. Villanások. Arcok, mozdulatok. S a felvillanó képek csiszolták, formálták a gondolatot. Később Mezőtúr után megálltam, az úton, a héki Táncsics Tsz központja előtt. A tanyát néztem. A kukaricagóré innenső végében morzsoló pöfögött. Odébb hegesztő- pisztoly fénylett. Az új istálló előtt fehérköpenyeges tehenészek jöttek, mentek. S itt egyszeribe testet öltöttek a gondolatok. Igen, már tudom, azt akarták, hogy menjek oda, ahhoz a gereblyéző leányhoz. Megkérdezni tőle, miért csinálja oly láthatóan nagy gonddal az Kilenc ember — kilenc szó égővörös rózsák, vagy a törékeny tulipánok helyét? Mire gondol? A hősökre, kik már nem élnek, és éppen drága életük volt aZ ára annak, hogy nekünk, mindany. nyiön.knak pirosbetűs ünnep áprilisé-e? Vagy egyáltalán, mit jelent neki a felszabadulás? De ezekre a kérdésekre választ kérni ott elmulasztottam.. Itt is emberek élnek, ahogy szokás mondani: egyszerű emberek. PJde bemegyek. Először az elnöNs- köt kérdezem. Őszinte ember, az igazat mondja majd. Utána a brigádvezetőkkel beszélgetek, s máris visz a lábam. Az elnököt? A brigádvezetőket? — ágaskodik fel valahol egy láthatatlan kérdőjel. Miért azokat? Az iroda sincs távolabb, mint az istálló. Az egyik éppen annyi, mint a másik. És máris dörömböl, nem hagy békén a rosszmájúság cinikus ördöge sem. így csúfolódik: Csakhogy abból az istállói beszélgetésből nem- biztos, hogy jó sül ki. Ezért, ugye ezért biztonságosabb az iroda? A tehenészek — úgy lehet — tizenöt évvel ezelőtt is tehenészek voltak. Akkor is keményen dolgoztak, most is azt teszik. Változott-e az életük? Majd megmondják... Hát azért se az elnökhöz, hanem egyenesen az istállóba. A tehenészekhez, a Táncsics Tsz néhány gazdájához. Megkérdeztem tőlük, mit juttat eszükbe április 4-e, fel- szabadulásunk évfordulója? Egyikőjük sem mondta, hogy ez furcsa kérdés. Ehelyett a szavak igazgyöngyével ajándékoztak meg. Egyszerűen, de mindennél iga- zabbül. — 1951-ben nősültem. Három év múlva házat vettem. Régen egész emberélet kellett hozzá. Ez jut eszembe — így mondta Oláh Károly, akit elsőnek kérdeztem. És így folytatta ifj. Rácz Imre: — Cseléd voltam. Most magam ura vagyok. Mindig az jut eszembe, ha nincs ez a rendszer, akkor gyerekeimből is cselédek lesznek, de igy soha. — Minden nap 2 órával többet pihenek. A felszabadulás előtt minden reggel 3-kor volt ébresztő. Most ötkor. Nekem elsősorban ezért ünnep — ez volt K. Kegyes Sándor véleménye. — Nekem még azért, mert én is cseléd voltam és ha nem jön a felszabadulás, az is maradok — így Bagi János tehenész. ST\ úrid Zsigmond eddig cseride. l-' sen hallgatott, majd előállott és azt mondta: — Huszonhárom éves fiam egyetemista. Mezőgazdasági gépészmérnök lesz belőle. Álló hétig beszélhetnék még. De ennél többet nem mondok. A fiam mérnök lesz. Vámos István, a tsz kovácsa nagyon tömören így foglalta össze a maga véleményét: — Azért ünnep, mert könnyebb a megélhetés. — Ügy-úgy — bólogatott S. Tóth Lajos bácsi. — De nekem leginkább mégis azért ünnep, mert van két szép unokám és nekik 12 éves korukban nem keil szántani úgy, mint annakidején nekem kellett. Papp Zsigmondinak megint más volt a véleménye. — Bátyám odamaradt a második világháborúban, övéit, hat csa. Iádját én neveltem fel, tisztességesen, rendesen, örülök, hogy ezt megtehettem. Utoljára K. Tóth Zsigmond szólott: — Nekem április 4-én az jut eszembe, ha úgy belegondolok, hogy van két családom. Férjhez- adtam, megnősítettem illő módon mind a kettőt. Elég könnyen. Nem is esett nehezemre. De csak azért, mert ránk virradt a demokrácia. Megnyugodva elpihent a gondolat, hiszen lám, a kilenc szövetkezeti gazda közül egyetlen olyan nem akadt, aki számára ne jelentene valamit ez a nagy ünnep. Valaki közülük meg is jegyezte. — Bárcsak nagyon szépen meg tudnánk mi azt fogalmazni, amit érzünk. De az a baj, hogy nem tudjuk. Csend lett. Kis idő múlva rágyújtottunk, de kutya erős ez a füst. Eszi, csípi a szemet. Aztán valamelyik elindul. Surrant a tej a sajtárba és este lett Jó meleg szagú a friss tej. Az em bér akaratlanul hozzágondolja r puhabélű, frissen sült cipót. SZEKULITY PÉTER Erdssáviiltetés
