Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-30 / 100. szám

1959. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Biztosítsuk a kongresszusi munkaverseny eredményeinek hatásos nyilvánosságát A Magyar Szocialista Mun­káspárt kongresszusának tiszteletére lelkes munkaver­seny bontakozott ki me­gyénkben. A felajánlások va- lóraváltásának várható eted- ményeként bízhatunk abban, hogy üzemeink elérik az idén az ipari termelés szintjének 1960-ra tervezett színvona­lát. Jó kiinduló pontként szol­gál a munkaversenyhez az, hogy megyénkben még soha nem kapta meg ennyi üzem a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászló­ját, mint a múlt évi ered­mények alapján most a kö­zelmúltban. Üzemeink döntő többsége jelentős nyereségrészesedést biztosított. Ezáltal mégin- kább világossá vált munká­saink előtt, hogy a kimagas­ló termelési eredmények­nek, a takarékossági lehető­ségek kihasználásának köz­vetve és közvetlenül is meg­van a haszna. Ez is növeli a verseny lendületét. Emellett azonban igen fon­tos és nélkülözhetetlen ösz­tönző erő a verseny nyilvá­nosságának biztosítása, a ki­váló dolgozók, brigádok nép­szerűsítése. Üzemeink több­ségében mégis kevés gondot fordítanak erre. Kimondva, vagy kimondhatatlanul nem sok hasznot hajtó, annál több költséget okozó munká­nak tartják ezt, s igazuk bi­zonyítására az elmúlt évek hibás gyakorlatára utalnak esetenként. Felvetik például: mi szükség volt arra, hogy a munkaverseny eredmé­nyeiről naponta telefonon adjanak jelentést a mi­nisztériumnak. Csak a te­lefonköltséget növelte. S az ilyen kérdések mö­gött ott lappang a másik: nem ismétlődik meg most az a gyakorlat? Bizton lehet rá felelni: nem, semmifélekép­pen sem. Kirakatpolitikára, ..lakkozásra” semmi szükség. Arra viszont annál inkább, hogy a dolgozók átlagon fe­lüli munkáját elismerjük, s példaképül állítsuk munka­társaik elé. Sokféle módja van ennek, de mindegyiknél egy a köve­telmény: szerény, mértéktar­tó, s hatásos legyen. Telje­sen felesleges a többezer fo­rintba kerülő új, túlzottan impozáns versenytáblák ké­szíttetése (az elmúlt évek­ből látható még ilyen a Gépjavítóban) inkább a meg­lévők ötletes felhasználása volna időszerű. A Tisza Bú­torgyár legforgalmasabb út­vonalán például van eg.v „mozgalmi naptár" feliratú többméteres tábla. Ez áll rtj- ta: „Ma a következő dolgozók vihetnek hulladékfát.” Talán nincs mit írniok a táblára a szakszervezet helyi vezetői­nek? Kétségbe vonjuk, hi­szen — például említve — tegnap is három dolgozó­nak névszerint Franyik Ilo­nának, Galsi Andrásnak és Polyik Gyulának adta át Németh igazgató elvtárs a miniszter nevében a „Könnyűipar Kiváló Dol­gozó ja”-jelvényt. Persze, nemcsak a Tisza Tndományos felvételek az Északi legesfenger mélyén A Nemzetközi Geofizikai Év programjának keretében amerikai geológusok az észa­ki szélesség 83. foka és a nyu­gati hosszúság 165. foka kör­nyékén. 2500 méter mélység­ben lefényképezték az Északi Jeges-tenger mélyét. A vastag jégpáncélban nyí­lást fúrtak, amelyen a felve­vőgépet leengedték. Amikor a készülék a tengerfenékke: érintkezett, automatikusan ágyúit a fény és a készüiék '0—40 másodperces idővel felvételeket készített. Egy helyen titokzatos nyo­mokat fényképeztek. ame­lyeknek eredetét eddig még nem sikerült megállapítani. Egy másik helyen hatalmas sziklahalmazt mutatott a fel­vétel. A tudósok úgy vélik, hogy a sziklák akkor kerültek oda, amikor az óceán fel''He­tén a jéghegyek elolvadtak. Bútorgyárban, máshol is ta­lálunk hasonló példákat. Pe­dig a verseny célkitűzéseivel, a felajánlások valóraválta- sával kapcsolatos grafikonok, karikatúrák, cikkek felhasz­nálásával olvasmányossá le­hetne tenni ezeket a táblá­kat. A Szolnoki Papírgyárban már megindultak a ver­seny nyilvánosságával kap­csolatban a jó úton. Táb­lájukról bárki tájékozód­hat arról, hogy — üzem­részekre bontva — mi a negyedéves terv és tény- szám, s vállalásukhoz vi­szonyítva hány százalék túlteljesítés, illetve elmaradás mutatko­zik. A kiváló munkát vég­ző dolgozókat termelési ér­tekezleten névszerint is meg­dicsérik. A verseny hatéko­nyabbá tétele érdekében fel­használják a hangszórót, s az üzemben sokszorosítással elő­állított „Tisza Papír” című kiadványt is. Az eredmény sem marad el. Az első ne-' gyedéves terv túlteljesítése után sem lanyhult a munka üteme. Április 25—26-án pél­dául a papírgépek összesített produktuma az előirányzat 116,3 százalékára emelkedett. Máshol is tapasztalhatók jó módszerek. A szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat­nál például a kiváló mun­kások fényképeit rakják ki. Ez ellen felhozható ugyan az az érv, hogy ez a módszer költséges, s különben ts ne­héz dolog rávenni munkáso­kat arra, hogy menjenek be a fényképészhez. Nagyon sántít ez az érvelés, hiszen sok üzemben működik foto- szakkör, s a munkapad mel­lett is meg lehet örökíteni a dolgozókat, nemcsak a mű­termek feszélyezett légköré­ben. Az volna a helyes, ha a ki­fogáskeresés, a nemtörődöm­ség helyeit mostmár inkább nyilvánosan is elismernék a versenyben résztvevő dolgo­zók áldozatos, eredmények­ben ggzdag munkáját. A patronálótói nemcsak gazdaságit politikai segítséget is várnak N agyszerű kezdeménye­zés a patronázs moz­galom. A segítségre szorult talpraállítása, a gyengébb, a tapasztalatlanabb istápolása a cél. Nemes tehát a moz­galom: szocialista építőmu'n- kánk egyik sajátossága. Napjainkban a termelő­szövetkezetek megszilárdí­tása a patronázs mozgalom célja. Az üzemek, vállalatók dolgozói szabadidejüket fel­áldozva keresik fel az új és megnövekedett tsz-eket, hogy munkaszervezési, gazdasági jellegű tapasztalataikat át­adják azok vezetőinek. A szakemberek a gépeket orvo­solják, segítenek az építke­zésnél és ki tudná felsorolni még a segítségadás módjait. Nem csoda hát, ha a Rá- kóczifalvi Béke Tsz tagjai is osztatlan örömmel fogadták a hírt, hogy a MEVIÉP, egy­szerűbben a vízépítő vállalat dolgozói vették pártfogásuk­ba a tsz-t. „Lesz már ne­künk is keresztapánk” — a szövetkezeti állattenyésztés megalapozása a jászberényi járásban « A Jászság gazdái országszerte híresek fejlett állat- tenyésztésükről, kitűnő törzskönyvezett jószágállomá- nyukról. Az elmúlt hónapokban itt is nagy lendületet vett a termelőszövetkezeti mozgalom. Jelenleg a jászbe­rényi járás minden községe szövetkezeti község, a gaz­dák beléptek a régi közös gazdaságokba, vagy újat ala­kítottak. Az új útra lépett gazdák jövendő jólétét az dönti el: sikerül-e a termelőszövetkezetekben még ma­gasabb szintre emelni az állattenyésztést. Meg kell te­hát teremteni a közös alapokat, az istállókat, meg kell termelni a jövő esztendőre szükséges takarmányt. Fel­kerestük Béres Józset elvtársat, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét, tájékoztassa a Néplap olvasóit ezekről a kérdésekről. — Hogyan biztosítják a törzskönyvezett állomány megőrzését és gyarapítá­sát? — érdeklődtünk elő­ször. — Az újonnan álakülf ter­melőszövetkezetek tagsága a legváltozatosabb módon igyekszik elérni ezt a célt. •Általában az az irányzat ér­vényesül, hogy a gyengébb minőségű állatállományt a piacra dobva jobb, értéke­sebb állatokat vásárolnak, így például a jászárokszállá­si Béke tagjai beviszik a sül­dőket, hizlalásra fogják, — majd eladják, s ebből fehér hússertés törzset készülnek vásárolni. A baromfiállo­mányt általában úgy igye­keznek biztosítani, hogy minden tag bevisz egy-egy tyúkot — majd ezeket elad­ják és fajtiszta . sárga vagy fehér-magyar törzseket vá­sárolnak. — A Jászságban legna­gyobb jelentősége a — szarvasmarha tenyésztés­nek van. Mit tesznek ezen a téren a szövetkezetek? — A járási főállatorvos és főállattenyésztő felülvizsgál­ja a még egyénileg szerző­dött gazdák teheneit és egyéb állatait, nehogy fajtiszta te- nyésztörzsekből származó példányok kerüljenek vágó­hídra vagy akárcsak ki a já­rásból. Azokat az állatokat, amelyek ilyen jó törzsből erednek, nem engedik kivin­ni a faluból, hanem vissza­vásárolják a TEGI-től. Az állatok kiselejtezésénél azt nézik: mit eszik és mit ad vissza. Általános irányzat, hogy a termelőszövetkezetek igyekeznek eladni a lovakat, amelyekre már nem lesz szükség a nagyüzemi gazdál­kodás során, helyükbe pedig szintén törzskönyvezett te­henet vásárolnak. Sőt: példá­ul Jászboldogházán a szövet­kezet a gazdák törzskönyve­zett háztáji teheneit is meg­vásárolta, hogy minél job­ban indulhassanak a közös­ben. — Hogyan oldják meg a közös állatállomány elhe­lyezését? — Járásunk viszonylag kedvező helyzetben van: az újonnan bevitt állatok felét azonnal el tudtuk helyezni. A másik felét egyrészt ab­ba a kilenc, összesen mint­egy 450 férőhelyet biztosító istállóba vezethetjük, ame­lyet állami beruházásból épí­tünk őszig; másrészt sok ter­melőszövetkezet épít saját erőből megfelelő épületeket. Alattyánban -például az Uj Élet építkezik, Jászjákóhal- mán a Vörös Csillag. Ez a szövetkezet megvásárolt 19 ezer forintért egy tanyát, itt építik ki a központot. Istál­ló. 200 férőhelyes juhhodályt rendeznek be itt. A fakiter­melés már megtörtént, a jövő héten megkezdik a vályogve­tést is. A községben alakult társadalmi munkabrigád is résztvesz az építőanyag gyár­tásban. Jászfényszarun 2000 férőhelyes baromfiólat épít az asszonyok szövetkezete — és így sorolhatnánk tovább. — Nem elég csupán a he­lyet biztosítani: gondoskodni kell már most a közös takar­mányalap megteremtéséről. — Valóban így van. A párt és állami szervek pontosan felmérték a takarmányszük­ségletet és a megszilárdító bi­zottságok mindenütt megmér­ték: hogyan tudja egy-egy szövetkezet a legkényelme­sebben biztosítani az állatok őszi ellátását. Elmondhatom, hogy minden újonnan indu­ló termelőszövetkezetben gondosan felülvizsgálták a lehetőségeket. Például itt van a jánoshidai Aranykalász. Tengeriből és egyéb abrakta­karmányból a tagok holdan­ként 50 kilogrammot visznek be, ezenkívül 8 holdat vetnek közösen. A szükséges 130 má­zsa abraktakarmányt úgy biztosítják, líbgy a*tej után járó korpát használják fel erre a célra. Szénából és ta­karmányszalmából 580 má­zsára van szfikgég: minden hold után 140 kilót adnak be a gazdák a közösbe. A siló- takarmány ellátására 16 hol­don vetnek silókukoricát, s a szerződéses cukorrépa után járó nyers szeletet a tagság a közösbe adja, alomszalmára pedig 30 kilogrammot visz­nek be holdanként. Ez a pél­da talán jól mutatja: nem­csak arra gondoltak, mire van szükség, hanem arra is: hogyan biztosítsák mindezt, — fejezi be nyilatkozatát Béres József elv társ. mondogatták a tsz tagjai és volt is öröm, amikor felke teste őket a vállalat veze­tősége felmérni, hogy mit tudnak segíteni. „a bejárathoz egy vas­kapu kell, fölötte írás: Béke Tsz — megcsináljuk — mondták. — A pótkocsik majdcsak használhatatlanok — kijavítjuk azokat is. Be­szerezzük a kovácsműhely villanyfujtatójához a motort. Hozunk fűrészlapokat a tsz gáter-fűrészéhez. Beszerez­zük az alaktrészeket a gé­pekhez” — vették számba a tennivalókat és meg is eoveztek. mit mikor csinál­nak meg. Boldogan, elégedetten tá­voztak a nemrég lezajlott beszélgetés után a tsz-től a patronálok. Ahogy mondták távozáskor: örülünk annak, hogy gyakorlati segítséget tudunk adni a tsz megszilár­dításához. Varga Lajos tsz-elnök va­lahogy nem volt jó hangu­latban a látogatás után. örül ugyan annak, hogy ilyen önzetlenül segítenek a gazdasági téren, de kevés szó esett arról, amire ő ki akart térni a vendégek előtt, de mégsem akart mindjárt előhozakodni vele, csak ped­zegette a dolgot. A termelőszövetkezet párt­életéről érdeklődtek keveset a patronálok. Szabó Mihály, a községi egységes vezetőség titkára azt mondja, hogy a politikai segítségnyújtás majdcsak fontosabb volna a gazdaságinál. Megítélése sze­rint a termelőszövetkezel nem tölti be hivatását, mert... És a mert után sorakoz­nak a tények. Az hogy ez évben egyszer tartottak hiva­talosan párttaggyűlést, volt olyan három hónap, amely vezetőségi ülés nélkül múlt el, a 26 párttagból csak 3 vesz részt szervezett pártok­tatásban, egyszóval: a veze­tőség nem képes összefogni és megfelelően irányítani a pártéletet. A tsz párttitkára, Kele­men Lajos magára vállalt 8 vagy 9 közéleti funkciót és ahogy az egyik helyen, úgy a másikon sem tud teljes emberként dol­gozni. Á pártvezetőség 5 tag­jából is 3 tagja a tsz veze­tőségnek is, egy pedig az el­lenőrző bizottság elnöke. — Csupa lekötött ember, ide­jük tehát alig marad a leg­fontosabbra: a politikai mun­kára, a pártélet kialakításá­ra. A tsz elnöke szorgalmazza a pártvezetőséget, hogy te­remtsenek eleven életet az alapszervezetbe, mert na­gyon érzi, hogy az új embe­rek, az új tsz tagok politi­kai nevelésében nagy szük­ség volna a pártszervezet jó munkájára. Már kezdemé­nyezett taggyűlést, vezető­ségi ülést e célból, de igen nehezen akar fellendülni a pártmunka. Pedig ebben a tsz-ben is lehetne új erőkkel bővíteni a párt sorait. Olya­nokkal, akik közelednek ti párthoz csak nem foglalkozik velük megfelelően senki, így a tagjelöltek felvétele is le­állt. Az olyan emberek, mint Szabó József, Balogh Gyula, vagy Székely Gyula — és még többen — munkájukkal, állásfoglalással bebizonyítot­ták, hogy méltók volnának a lag jelöltségre. K álemen Lajos párttitkár maga is elismeri, hogy „gyengén” halad az embe­rekkel való foglalkozás, — mert a pártcsoportok is fő­leg a tagbélyegek eladásával és a rendezvényekre való mozgósítással foglalkoznak. Ppdig a pártcsoport volna a politikai munka egyik fontos egysége. A munkabeosztás sem olyan, hogy megvalósul­jon az alapvető követelmény: minden helyen dolgozzon kommunista, hirdesse a párt politikáját, nevelje az em­bereket. A község kommunista ve­zetői is felelősek a tsz párt- szervezetének gyenge munká- iáért. Van ugyan arra terv. hogy a vezető embereket át­igazolják a tsz alapszerveze­tébe és így erősítik meg azt. Ez most csak célkitűzés, pe­dig a gyakorlati végrehajtás volna már hasznosabb. Ad­janak több konkrét segítsé­get a pártélethez a község vezetői. Mutassák meg a ki­vezető útat. amely a jó párt­vezetés kiformálásában a munkaterv elkészítésében, a pártmegbizatások rendszeré­nek elterjesztésében rejlik. > A gyengén működő párt- szervezetek nem jellemzőek megyénk termelőszövetkeze­teire. Általában jól töltik be feladataikat. De a .-Béke Ter­melőszövetkezet alapszerve­zetének példája arra kötelezi a patronáló vállalat pártve­zetőit, kommunista vezetőit, hogy a politikai munka hely­zetére, a pártéletre is kiter­jedjen figyelmük. Nem elég, ha gazdasági vonatkozásban adnak önzetlen segítséget a tsz-nek, mert azok a párt­áiét megszervezésének, irá­nyításának, a politikai mun­ka kivitelezésének a tapasz­talatait is átvennék és mind­ez gyümölcsözően kihatna a gazdasági megszilárdulásra is; — Tóth — Borverseny, borkiállítás, borkóstoló /l! egyénkben o felszaba- dulás óta most har­madízben kerül megrende­zésre a megyei borverseny, borkiállítás, borkóstoló. Szolnok megyének bár t. !ncs történelmi borvidéke, mégsem hagyható figyelmen kívül az az eredmény, amit a jászsági és tiszazugi bor­termelők fáradságos munká­jukkal elértek, szerves ré­szét alkotva a közismert al­földi bortermelésnek. Az eddig megrendezett me­gyei és országos, majd a nemzetközi borversenyen a megyénkben lévő állami gaz­daságok, tsz-ek és egyéni termelők megmutatták tudá­sukat. Azt, hogy azokon a területeken, ahol eddig 4 g rozsot termeltek csak, ott viránzó szölél-ulturát terem­tettek és sokkal, értékesebb termelvényt állítanak elő, mint a korábbi években. Az 1957. évi országos bor­versenyen az alföldi vörös­borok között a jászberényi WArcius 15. Tsz 17. diiat. cnhAr borok között T>nrá*b dndrás és Varoarz r á szid *zszberény itermelők 11., ill. III. dijat nyertek. Az 1958.' évi országos borversenyen a tiszakürti Üj Élet Tsz I. dí­jat, a jászberényi Petőfi Tsz III. díjat nyert. A nemzet­közi borversenyen Kovács László tiszakürti termelő ka­darkája pedig ezüst érmet kapott. Az idei borversenyen igen erős mezőny ígérkezik, mert a sok új tsz és jelen­leg még egyéni termelő kö­zött ott lesznek ezek a ter­melők is, mint új tsz tagok, és ismét versenyeznek azért, hogy kié az elsőség a borter­melésben, illetve a borkeze­lésben. /! fenti eredmények azt bizonyítják, hogy ná­lunk is lehet kiváló minősé­gű bort termelni. Megyénk­ben összesen 35.000 kát. hold területen lehetne, illetve kell szőlőt telepíteni, hogy ki­használjuk azt a lehetőséget amely adva van a Szolnok megyei tsz-eknek is a. nagy­üzemi szőlőtelepítéshez. A jászsági és tiszazugi tsz-ek megalakulásával meg­nyílt az út a további nagy­üzemi szőlőültetvények léte­sítésére. Pártunk és kormá­nyunk ezen a téren is hat­hatós segítséget nyújt a tsz- eknek. Nagyüzemi szőlőtele­pítés esetén a bekerülési költség 80 százalékának meg­felelő hitel elengedhető, ha a szőlőültetvény megfelel a szakmai követelményeknek. Parlagterületen legalább 10 kát. hold szőlőtelepítés ese­tén 90 százalékos a hitelelen­gedés. Űj telepítésű szőlők­höz szőlőkaró vásárlásánál 50 százalékos hitelelengedés kérhető. A jászsági és tiszazugi régi és újonnan alakult tsz-ek ne hányják kihasználatlanul a kiöregedett és parlagon lévő szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas területeinket. É1- jünk pártunk és kormányunk adta lehetőségekkel. Telepít­sünk az arra alkalmas te­rületen minél nagyobb mér­tékben nagyüzemi géni mű­velésre alkalmas szőlőt. zen gondolatok felveté- se mellett azonban ne feledkezzünk meg az ez évi szőlőművelésről, illetve bor­termelésről sem. Igaz, a ké­sői fagyok kissé megviselték szőlőinket, de a szakszerű é.- időben történő szőlőművelés­sel a károkat helyrehozhat­juk. A tavaszi szőlőmunkák — metszés, gyökerezés, ka­rózás — után végezzük el az első mélykapálást. Hozzur rendbe a peronoszpórajelzó állomások műszereit, hogi kellő időben tudjunk véde­kezni a peronoszpóra ellen. A soronkövetkező munkafolya­matoknak megfelelően idő­ben végezzük el a permete­zéseket, a kötözést, hajtás­válogatást. stb. Pincészetünk­ben végezzük el a második fejtést, a borkezelést, a pina tisztántartását, a borgazda­sági felszerelések és hordói gondozását. A mai napon reggel 8 óra­kor egy 15 tagból álló bi zottság kezdte meg a megye borok bírálatát, hogy dél után 17 órakor az Úttörő- házban _ megrendezett bor­kiállítás megnyitóján kihir­desse a verseny eredménye­ket. A megnyitó után kezdő­dik a borkóstoló, melyre mintegy 20 termelő — ál­lami gazdaság, tsz és tsz ta­gok — o megye legjobb mi nőségű borait hozták el. OLÁH JÓZSEF m. főkertész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom