Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-29 / 99. szám

1959. április 29, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP U Különösen értelmezik.. a munkás-paraszt szövet­séget megyénk jónéhány tcrmelőszövelekezetében. — Legalábbis a Szolnok-He- ves megyei ÁUatforgalmi Vállalat tájékoztatása er­ről tanúskodik. A hízottsertésről van szó, a közellátás e nagyon fontos élelmiszer cikkéről. A majd tízezer holdon gaz­dálkodó karcagi Május X. termelőszövetkezet ezidáig egyetlen süldőt le nem szerződött, sőt ez évben nincs is szándékában ezt tenni. Ugyanez a helyzet a mezőtúri Sallainál és az Uj Életnél, noha az előbbinek 142, az utóbbi­nak 200 férőhelyes sertés­hizlaldája van ezzel szem­ben. Nemkülönben a jász­berényi Kossuth. Lekötött ugyan hat süldőt hízóra, csakhogy a hizóleröhely kapacitása is 200. Minek tovább az aggasz­tó adatokat? Inkább né­hány szót a hasonlóan gondolkodó termelőszövet­kezeti gazdáknak címez­ve. Hazánk munkásosztálya erejét niegíeszítve dolgo­zik a mezőgazdaságért. Szúkebb értelemben me­gyénkre is ez áll. Hogy csak az utóbbi napok ese­ményeiből idézzünk: a múlt héten a .jászberényi Aprító Gépgyárban elkészültek a vályogvető gépek, a török­szentmiklósi Mezőgépgyár palántázó konstrukciói már dolgoznak a túrkevei Tán­csicsban, a tiszaföldvári Aranykalászban. Helytelen lenne termé­szetesen csupán erre szorí­tani a munkásosztály segít­ségét, mint ahogy hibáz­nánk. ha egyedül a sertés­hizlalásra vonatkoztatjuk a termelőszövetkezetek vi­szontválaszát. Ámde hoz­zá tartozik. S gondolkod­nak-e ezen a karcagi Má­jus 1., a jászberényi Kos­suth, a mezőtúri Sallai és a többi termelőszövetkezel tagjai, milyen felelősség hárul rájuk a nemzet ellá­tásáért, esetleg áldozatok­kal is. Pedig áldozatokról szó sincs. Való ugyan, jelenleg a takarmány, különösen a kukorica ára igen magas megyénkben. Csakhogy kin múlik, miből mennyit ter­mel. milyen előállítási költséggel, hogy azon mi­nél nagyobb legyen az ér­tékesítési különbözet? S még egy. A megye ter­melőszövetkezetei átlagban szépen kötöttek állathizla- lási szerződéseket. Vajon azért, mert rá akarnak fi­zetni? Vajon . a túrkevei Táncsics (jelenleg is közel 1001) szerződött hízója van), a mezőtúri Bercsényi (pon­tosan 440 süldőt kötött le idáig) gazdáinak kitűzött célja a ráfizetés, avagy ép­pen ellenkezőleg minél na­gyobb jövedelemhez akar­ják juttatni tagjaikat? Minden bizonnyal az utóbbi. Hiszen nincs is itt egyébről szó, mint á kö­rültekintés, a messzirelá- tás hiányáról, a munkás- Miraszt szövetség különös értelmezéséről. B. L. Gondoskodik a mező­gazdasági munkások élelmezéséről t a vendéglátóipar Az Állami- és a Szövét- ; kezeti Vendéglátóipar vezetői foglalkoztak a termel őszö- ; vetkezeti községek, városok élelmezésének kérdésével.— Növelik a falusi italboltok hidegkonyhai készítményei­nek és félkész áruinak vá­lasztékát. A kalóriadús éte­lek, a szalonna, a kolbász, a ; füstölt- és főtt húsok, a vaj- ; és a sajt-félék az eddiginél ; nagyobb mennyiségben ke­rülnek a falusi üzletekbe. A hidegételek választékát vita­mindús konzervekkel egészí­tik ki. Az aratáskor a parasztság kérésére az üdítő italokon és a büféárukon kívül gondos­kodnak a melég ételek fel­szolgálásáról is. A falvak italboltjait többféle sörrel és borral látják el. (MTI.) • Újabb árleszállítás Albániában > Tirana (MTI.) A tiranai ; rádió közölte az Albán ; Munkáspárt Központi Bizott- ; ságának és az Albán Nép- ; köztársaság Minisztertaná csának rendeletét, amelynek értelmében 1959 április 28- tól leszállítják több iparcikk és élelmiszer árát. A többi között a kenyér ára 12—21 százalékkal, a rizsé 10.5 százalékkal, a nö­vényolajé 16.7 százalékkal, a lábbelié 15 százalékkal lett olcsóbb. Az újabb árleszállítás a lakosság számára évi egy- milliárd ötszáztizenöt millió lek megtakarítást jelent, Kilométerekkel a föld alatt KOMMUNISTÁK TANÁCSKOZÁSA Nem könnyű az olajbányá­szat. A föld mélye — a tudo­mányos kutatások és isme­retek ellenére is — sok olyat rejteget, ami rendszerint csak munka közben jelent­kezik. Nem is veszélytelen aza olajbányásza«. Több esetben a feltörő gáz, víz és olaj ve­szélyezteti a fúrótorony tövé­ben dolgozó bányászokat. Keményen kell harcolni min­den kis eredményért. A föld gyomrába nem látni és a bá­nyászok a tudományon túl még a jó szerencsében is bíz­nak.’ Ezzel a köszöntéssel fogott murikéhoz Tóth Gyula fúrós brigádja is a kisújszállási vasútállomástól északra. 2—3 kilométerre. A geofizikusok szerint itt olajnak, vagy ég­hető, gáznak kell lenni. A szeizmikus vizsgálat alapján egv bizonyos mélységen belül el kell érniök a kréta alap­hegységet. Az alföldi tapasz­talat szerint ez a réteg az. ami fölött találhatnak vala­mit. A fúrótorony felállítása után szorgos munka követ­kezett. Ügy gondolná az em­ber, símán ment ott minden. Korszerű gépek, fejlett tech­nika, minden adottság bizto-. sítva, most már csak fúrni és fúrni a kijelölt méterig. De az ismeretlen földgyomor nem engedte a zavartalan munkát. A fúró hegye kemény kvarc­rétegbe ütközött. A görgős fúrók más esetben 50—60 óráig birták a munkát, most 8—10 óránként mentek tönk­re. Mire elérték a megjelölt mélységet, a szokásos 3 fúró helyett 18-at tett használha­tatlanná a kemény kőzet. A fúrás sem csak abból áll. hogy „hadd haladjunk minél előbb s méterekkel1’. Közben a bányászok állan­dóan vizsgálják a fúrt talajt. Több méteres hosszú rúdra emlékeztető kőzetmintát hoz­tak fel és elektromos beren­dezéssel ellenőrizték a fúrt terület összetételét. Kellett ez, hiszen ebből állapították meg a rétegvizsgálat helyét. A fúró hegye elérte a kí­vánt mélységet. Kezdetét vet­te az igazi bányászmunka. Béléscsövet helyeztek el. A cső és a lyukfal közé cemen­tet öntöttek és a kijelölt ré­tegeknél, amit a korábbi ku­tatások alapján, nyertek, meg­kezdték a „kilövést’’. Az alsó rétegnél, mikor keresztül szakította a 12 milliméteres acélgolyó a cső- és cementfa­lat, sósvíz tört fel. Tovább kísérleteztek. A másik réteg­ből már a vízzel együtt tört elő a gáz. A bányászok nem csüggedtek, harmadszor is kilőtték a patront egy maga­sabb rétegbe és az eredmény most már nem maradt el. Nagy mennyiségű éghető gáz­ra találtak. Gyorsan szám­adást végeztek és napi 148 ezer köbméter lett a fárasztó nehéz munka gyümölcse. De nem megy mindig ilyen „símán” az olajbányászok munkája.'Vannak komoly — előre nem látott akadályok is, amelyek napokra vetik vissza a munkát. Erről vi­szont a békés szemlélő nem sokat sejt. Ki gondolná itt Szolnokon, hogy a szajoli or­szágút mellett emelkedő kö­zel 50 méteres torony tövé­ben napok óta harcol a mű­szaki baleset leküzdése ellen A JÁRÁSI vezetők a nagykörűi Kossuth Tsz-t egyre-másra úgy emlegetik, mint az újak közül a leg­jobbat. Itt a legjobb a mun­kakedv, legtöbbet tettek a lözös takfirmányalap meg­teremtéséért. Az a tény, hogy ősszel kezdő tsz létükre 100 holdas közös táblát létesí­tettek, a járásban egyedül­álló. Ha valami legjobb, vagy legrosszabb, általában a fel­sőfokot jelző „leg” szócskával kezdődik, az különösen az újságíró szempontjából meg­különböztetett érdeklődésre számíthat. Xgv volt ez a Kossuth Tsz-szel is. * Takaros nagykörűi ház ud­varán halkan dohogó Ze- íor mögött félig megrakott gumikerekű pótkocsi áll. Te­tején idősebb ember igazgat­ja, lentről meg négyen do­bálják felfelé a trágyát. Az érkező idegent észreveszik ugyan, köszönnek is, de ke­zükben nem áll meg a mun­ka. Egyikük középkorú, csen­des beszédű ember mégis közelebb lép megtudni, kit keresünk. — Mi a Kossuth Tsz-t, meg az elnökét. — No, ez az öt ember itt Isz-beli, az elnök meg én va­Eszényi Dezső fúrómester brigádja. A fúró hegye alig érte el az 500 métert, máris áttör* hetetlennek látszó akadályba ütköztek a bányászok. Be­tört a fúró.. A kemény ho­mokkő okozta a bajt.- Két nap —■ két éjjel próbálkoz­tak á ’fúró' kivételével. Nem sikerült. A betört — közel egy méteres — szerszám fer­dén fúródott a lyukt olda­lába. El kellett zárni ce- ménttel a sérült helyett Négy napig azon fáradoztak; hogy a lefúrt lyukat elferdítsék és kikerülve a cementezett részt, tovább haladjanak a kitűzött cél felé. Eszényi Dezső brigádja nem hátrált, meg. A műszaki baleset hat nap kiesést oko­zott; má az -elferdített lyu­kon tovább fúrhatják a ku­tat, hogy olajat és gázt nyerjenek a népgazdaság-: nak. — ab — gyök, Juhász János — mu­tatkozik be kezetrá.zva. De ha nem sietős nagyon a dol­guk, akkor várjanak vagy tíz percet, míg megrako­dunk, aztán majd beszélget­hetünk. Ráérnek? Akkor rendben van — és máris ne­kifog. Kemény markában szaporán perdül a villanyéi. Az udvarról fogy, a vontatón nő a trágyahalom. Hamaro­san végeznek is. — Ezzel két legyet ütünk egy csapásra — magyarázza, miután a Zetor kipölögött az udvarról. — Eleget teszünk a tisztasági hónap követel­ményeinek, meg a tsz is jól jár. Ősszel vagy száz-száz­harminc holdra futja. — Ez az öt ember egy bri­gád? — Nem a, csak összebeszél­tünk mi, szomszédok, hogy segítünk egymásnak. A kö­vetkező házakból megint mások«, társulnak. így köny- nyebb, meg jobban is halad. Még csak tegnap kezdtük, de már több mint 200 mázsa kint van. Azután a közös takarmány­alapról esik szó. Megtudom, 28 hold árpát, 20 hold zabot vetettek. Tizenöt hold meg silókukoricának van előké­szítve. A ki sokszor volt már párttaggyűlésen, meg­szokhatta, hogy az elnöki megnyitó után a titkár, vagy valamelyik vezetőségi tag külpolitikai, belpolitikai, és gazdasági jellegű beszámoló­ja következett, majd a hoz­zászólások és a taggyűlés vé­ge felé a tagjelölt felvétel. A kommunisták egyrésze már kivitázta magát a beszámoló felett, és sok esetben csak ezt mondották a javasolt em­berre: elfogadjuk, s az utolsó napirendi ponttal be is zárult a taggyűlés. A kunszentmártoni Búza­kalász Tsz kommunistái más­ként tanácskoznak, mivel igen lényeges dolognak tart­ják — mint ahogy az is — és a taggyűlés első napirendi pontjaként tűzik ki a tagje­löltfelvételt. Alaposan meg­vitatják, hogy a felvételre ajánlott minden téren eleget tesz-e, eleget tud-e tenni a párttagsággal járó követel­ményeknek. Megtárgyalják munkáját, a szövetkezeti életben való helytállását és ez így % helyes. A legutóbbi párttaggyűlé­sükön is így kezdte a tanács­kozást Kovács Mihály párt- titkár. — Lázi József tf^Möltfeí- vételi kérelme érkezett a pártvezetőséghez. Ő a tsz raktárosa. Munkáját példá­san ellátja, nincs raktárhiá­nya, s a közös gazdaságért folytatott tevékenysége is jó. Én javaslóin felvételét. Alig fejezte 1 be a titkár, Kiss József nyújtotta a ke­zét. Szót kért. — Az ellenforradalom ide­jén kitartott a szövetkezet mellett, őrködött a közva­A kengyeli Rákóczi Tsz-be 79 család tömörült. Huszon­ötén már tavasszal felvették a munkát, s azok ez évben már közösen művelnek min­dent. A többiekkel együtt vi­szont ugyancsak közösen te­remtik meg a Rákóczi Tsz gaz­dálkodásának alapjait. Má­jusban 13 vemhes üszőt vásá­rolnak, 506 napos baromfi már megvan, melyet közösen nevelnek, s ugyancsak má­— VETETTÜNK 110 hold Vörösherét is. Eből 100 hold egy tagban van. — Ezt hogy csinálták? — — Megszerveztük — mond­ja hunyorítva. Kinéztük azt a határrészt, ahol a legtöbb kalászos van egymás mel­lett. Itt persze voltak olyan földek is, amiket gazdájuk kukoricával, vagy répával akart bevetni. Ez úgy tizen­öt embert érintett. Velük megbeszéltük, hogy oda ves­senek kalászost; árpát, vagy zabot, amit herével felül le­het vetni. Másutt meg ad­tunk nekik kukoricaföldet. Hát1 így volt. — És mindenki megértet­te, hogy miért kell ez? — Általában mindenki. — Igaz volt egy-két gáncsos- kodó, deltát a kutya ugat, a karaván azért halted. Álta­lában jó gazdák, rendes em­berek vannak itt. Olyanok, mint a fogatosok között Ju­hász Jenő, Bálint Sándor, Bózsó József. A gyalogmun­kások között Rácz László, Majzik Miklós, meg Pintér Antal. Akármilyen közös megmozdulásról van szó, le­gyen az vetés, vagy fahordás, mindig az elsők között je­lentkeznek. Tudják, dolgoz­ni a közösben is csak úgy •gyón felett. Vegyük fel so­rainkba. Gulyás Ferenc pártvezető­ségi tag is a felvételre je­lentkező mellett szólt. Az­után kivétel nélkül a leve­gőbe emelkedtek a piros tag­sági könyvek. Megszületett a döntés: az alapszervezet elfo­gadta felvételre Lázi Józse­fet. — Második napirendi pont­ként az elmúlt taggyűlé­sen jelentkezett tagjelöltek­nek adjuk át tagjelölt iga­zolványunkat — mondotta a párttitkár. És forró elvtársi kézszorí- tás keretében, baráti szavak, tanácsok kíséretében adja át a titkár a tagjelölt könyve­ket Szabó Lászlónak, Varga Miklósnak. De az elmúlt tag­gyűlésen felvették Simándi Józsefet. Pálinkás Jánost és Karsai Istvánt is. Nem múlik el taggyűlés, hogy e'gy-ket jelentkező felett ne döntse­nek. — Hogy tagjelöltek lettek, ezzel nem váltak kommu­nistákká — mondotta a tit­kár. — Bizonyítani kell a párthoz való további hűsé­güket. A munkában példás­nak. az egyéni életben pél­damutatónak kell lenn!. — Csak akkor válhatnak jó kommunistákká, ha rendsze­resen képzik magukat, és hirdetik a párt politikáját is. A tagjelöltek megígérték: nem csalatkozik bennük a párt. Mivel állandóan növekszik a taglétszám, két új pártcso­port megalakítására is sor került. Javaslatot kért a párttitkár: ki lesz a legmeg­felelőbb a bizalmiságra. Rö­vid gondolkodás után hatá­rozott a tagság: Karsai Fe­renc és Sípos János legyen jusban 25 süldőt hízóra állí­tanak be. Ez évben építették fel ba- rom.fióljukat, 24 férös tehén- istállójukat, jószággondozói lakásukat s még ugyancsak ebben az évben létesítenek egy 25 férös sertésszállást. A kialakuló állatállomány ta­karmányozására közösen ve­tettek 10 kh silót, 20 kh ta­karmánykeveréket, 15 kh lu­cernát. kell, mint otthon. Nem azt nézik, ki fizet érte, hanem hogy maguknak csináljuk, mi jutunk előbbre vele. Ezért sikerült már az első közgyű­lésen határoznunk a legfon­tosabb kérdésekben. — Azok mik voltak? — Lényeges kettő volt: a közös takarmány biztosítá­sa, meg az építkezés. Ott ha­tároztuk el ennek a 100 hol­das táblának a kialakítását is. Az építkezésre három nap igás, vagy öt nap gyalog­munkát vállaltak a tagok. Kell is. Mire felépül a 350 férőhelyes juhakol, minden­ki le tudja tölteni. Tehén­istállót vállalati kivitelezés­sel kapunk. Probléma csu­pán a lóistálló építésével lesz. Idén sem anyagunk, — sem pénzünk nincs rá. Va­lószínűleg 2—3 meglévő na­gyobb istállóban helyezzük el a lóállományt. Ez ugyan nem a legjobb megoldás, de szükségből megteszi. —NO DE ITT IS már a vontató, mennem kell ra­kodni. Most az elnöki te­endőktől ráérek, holnap meg az én udvaromból is kihord­juk a trágyát, hát segíteni kell. Mi is búcsúzunk azzal a benyomással, hogy a nagy­körűi gazdák a tsz-ben meg­állják a helyüket. Ha to­vábbra is így dolgoznak, — nemcsak az új tsz-ek között lesznek elsők, hanem egy-két év múlva a régiekkel is fel­vehetik a versenyt. Patkós Mihály a két új pártbizalmi. Csak ezek után került sor a gazdasági jellegű kérdések megtárgyalására. A pártszer­vezet taggyűlésein mindig megvitatják: hogyan állnak a munkák a termelőszövet­kezetben. hol van orvoslásra váró baj. Hogy jobban men­jen a vita, a gazdálkbdásról a párttitkár felolvasott né­hány olyan részt a 3004/1. Kormányrendeletből, mely­nek alkalmazása jövedelme­ző lenne a szövetkezet szá­mára. — I rja a rendelkezés — I mondta Mrena Fe­renc, hogy nagy lehetőségek vannak az öntözéses gazdál­kodásra. Létesítsünk mi is alagcsöves öntözéses kerté­szetet, de meg kell ismer­kednünk az ilyenfajta gaz­dálkodás tapasztalataival. — Küldjük el tanulmányújra, egy-két napos tapasztalatcse­rére azokat, akik a kerté­szettel foglalkoznak. Aztán még azt is hozzá­tette, hogy a vezetőségnek segíteni kellene egy palánta ültető gép beszerzésében. Arra törekedjen a tagság, hogy minden munkát gépe­sítsenek. — Én már öreg ember va­gyok — mondotta a nagyba- juszú Szepesi György a gyű­lésen. Én meg tudom mon­dani, hogy mit jelent a két­kezi munka, hisz eddig hz< , csináltam. Bizony megszen­vedtünk a föld bemunkálá- sán. Támogassuk hát a gé­pesítést, amely a kétkezi munkát könnyíti. Csak ennyit mondott, de minden szavából kicsendult hogy idős ember létére nagy híve a korszerű gaz­dálkodásnak. — Javasolja a pártlaggyű- lésünk a tsz vezetőségnek, hogy intézkedjenek az istál­lótrágya termelés fokozásá­ról. A tehenek alatt nincs mindig friss alom. és jó vol­na a szabadállást is megtöl- tenni szalmatörmelékkel, pelyvával, hogy szaporodjon az istállótrágya, mert az a föld zsírja — mondta el vé­leményét Karsai Ferenc; Ebből nagy vita lett, hogy kit terhel a felelősség az al- mozás elhanyagolásáért. Vé­gül megállapodtak; a brigád- vezető ügyeljen jobban erre. — Arról is beszéljünk elv­társak, hogy mi lesz a ver­senyünkkel. Az idén meg- nyerjük-e az öcsödi Szabad­ság Tsz-szel folytatott páros- versenyt. s remélem, nem vallunk szégyent. Tavaly vándorzászlót és párezer forintot kapott a szövetkezet a versenyben el­ért jó eredményéért. De leg­fontosabb a becsület volt, az hogy jobban gazdálkodtak a versenytársnál, s az . öröm, hogy legyőzték őket. Ezért mondta most Gulyás Ferenc pártvezetőségi tag: úgy gaz­dálkodjunk. hogy nálunk .maradjon továbbra is az el­sőség. na meg a vándor­zászló. S >k szó esett a párttag­gyűlésen a jószágállo­mány növeléséről. Ügy fog­laltak állást, hogy ezután ne a jószágtartás, hanem a jó­szágtenyésztés legyen a cél. Most bővítik a törzsállo­mányt és ha az Állatfor­galmi Vállalat megkezdi a felvásárlást, legyen ott a tsz szakembere is, hogy márpe­dig ez a tehén kell, és amaz nem. Ne forduljon elő az, mint néhány évvel ezelőtt, hogy vemhes üszők helyett meddő teheneket kapjanak. Ennél a pontnál elmondta Karsai Ferenc azt is, hogy az üszőknél nem jó az állat­orvosi felügyelet, mert meg­engedik. hogy az üszők a nö­vendékbirkákkal együtt ne­velkedjenek, pedig külön gu­lyába kellene azokat tenni. , Jól megvitatták, megtár­gyalták a párttaggyűlésen a szövetkezet problémáit — igazi gazdákhoz mérten. Ja­vaslatot hoztak egy-egy baj orvoslására, egy-egy gazda­sági kérdés kivitelezésére. A szövetkezetért érzett felelős­ség jegyében tanácskoztak, vitatkoztak, tudván, hogy ez­zel is sokat segítenek a gaz­dálkodásban. S a taggyűlés másnapján pedig megkezdték a harcot azért, hogy amit határoztak, az meg is valósuljon. — Tóth — így szervezték meg a trágyahordást alakították ki az első százholdas táblát építik fel a 350 férőhelyes juhakolt Tehenet vásárol, napos baromfit nevel, jószág- gondozói lakást építtet a kengyeli Rákóczi

Next

/
Oldalképek
Tartalom