Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
r cAlaniés valóság 9. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1959 tsz-eluökök ueni szívesen öídjáradékot Mi mindent tud ez elekrnnilus agy? Te Julis —, mióta reszket így a férjed keze. Amióta földjáradékot fizetett a tagságnak szegény. Az elektronikus agy egyre nagyobb- helyet foglal el a.-’ merikaiak érdeklődésében A sajtó és a televízió szüntelenül magasztalja a végietekig gépesített civilizáció eme termékét. Mintegy védekező reflexként az amerikaiak mulatságos történeteket találnak ki az elektronikus agy „hős tetteiről”. Álljon itt a két legfrissebb történet: Egy indián törzsfőnök teljes díszben, lobogó tolikoronával megérkezik a new yorki központi pályaudvar előtt elhelyezett elektronikus agyhoz és három kérdést tesz fel neki: „Ki vagyok? Mennyi a súlyom? Hová utazom?” Az agy pillanat alatt válaszol : „Indián vagy. Súlyod 173 Aki Mm, tud aio&usut... font. Puebloba mész, Colorado megyébe”. « Az indián letépi tolláit, Yt esőköpenyt és puhakalapot vesz, visszamegy az elektronikus agyhoz és ismét felteszi ugyanazt a három kérdést. Az agy újból szempillantás alatt válaszol: „Még mindig indián vagy. Még mindig 173 font a súlyod. de éppen lekésted a puebloi vonatot”. * Egy mérnök elektronikus agyat készít és bemutatja a barátjának: ..Bármilyen kérdésre tud válaszolni”, — biztosítja a hitetlenkedőt, aki a következő kérdést teszi fel: „Hol van az apám ebben a pillanatban?” Az elektronikus agy haladéktalanul válaszol: „Az ön édesapja U.i-Skóciában horgászik’. A szkeptikus jóbarát nevetve így szól: „Szó sincs róla, apám Robert Brewster, San Franciscóban van. Az imént beszéltem vele telefonon”. Az agy válasza: „Róbert Browster ugyan valóban San Franciscóban van, az Ön Édesapja viszont kétségtelenül Uj-Skóciában horgászik”. (A Figaró-bői.) in ..................... Ki s történet Ejha! Ni csak! Húsz colt nőtt Kubicsek egyetlen perc alatt. Szoborszép termete, atléta válla vonzotta a nők tekintetét. S mint a kakas ékét, fején hordta, homlokára hulló makacs haja fürtjét. A szerencsével nem állt hadilábon, jól rajzolta az ikszeket. Az utolsó húzáson ütötte markát súlyos pénzköteg. Palotát épített, kacsalábon forgót, vásárolt zajtalan suhanó autót, s mikor kinyitotta kocsija ajtaját, megpillantott néhány asszonyt, — leányt, ki befelé vágyott, látni úgy világot, amint a gépkocsi mellett futnak el a házak, bár forintért ezt a buszból bárki láthat. Ez volt hát az álom! Hanem a valóság: mint a hideg zuhany után az eszmélet. Jó Kubicsek Zoltán, amikor felébredt, végig tapogatta keshedt, kusza mellét, újjával szántotta gyér hajának fürtjét. Mormolgatta búsan: — Álom az öröme, kinek a játékban (és a szerelemben) nincsen szerencséje. Papp Péter Horgászszimultán Csúcsforga’om idején a szolnoki fürdőben — Siessen az öltözködéssel kisasszony — sokan várnak még odakint. — De kérem —, én még csak vetkőzöm. Brahms autogramja A századfordulón igen kedveltek voltak a iából készült legyezők. — Johann Strauss feleségének is volt ilyen legyezője, amely arról volt nevezetes, hogy minden egyes pálcikájára híres személyiségek autogrammjukat írták. Johann Strauss felesége ezt a legyezőt Brahms- nak is odanyújtotta egyszer, azzal a kéréssel, hogy írjon rá néhány hangjegyet — Brahms nem gondolkozott sokáig, hanem ráírta Johann Strauss Kék Duna-keringőjé- nek első taktusait, alá ja pedig: „Sajnos, nem Johannes Brahms szerzeménye!’’ Politikai apróság Levelezőlap-célzással Jólértesült politikai körök tudni vélik, hogy a 84 éves Winston Churcill, aki jelenleg Marakesben üdül, üdvözlő levelezőlapot küldött a 83 éves Adenauer kancellárnak: „Ha még nem járt volna itt, tudatom, hogy Marakes klímája eszményien kellemesöregembereknek feltétlenül itt kellene visszavonulniok a világtól, ha már elérkeztek abba a korba” — hangzott a kedves üdvözlet. Vidéki lányok Párizsban Két breton lány, aki még csak rövid ideje él Párizsban, ahol háztartási alkalmazottként szolgál, így panaszkodik egymásnak: — Rettenetes, egész nap ezt hajtogathatom: oui Madame, oui Madame.., Mire a másik: — Ez még csak hagyján, de nekem egész nap azt kell hajtogatnom, hogy non Monsieur, non Monsieur, non Monsieur.., A kakas csípje meg... a csípős mustárt. Pontosabban ..: egyszóval nem értjük, mi történik manapság az élelmiszerek világában. A narancsízű szörp és a kolbászízű krém után megjelent a tormaízű mustár. Mindez ellen nem is lehet senkinek kifogása, ha tudja. De legutóbb, mikor agglegényként mustárt vásárolt e sorok írója, minden figyelmeztetés nélkül kapott mustár felirattal tormaízű mustárt. Ha a mustár — torma, legalább szóljanak:.i Exportálják a felesleges léállományt Megcsípett i Birs Meg. S ebben a dologban — számomra — a legszomo- rúbb, hogy .teljes joggal tette. Jómultkorában a Bástyasétány 7? premierjéről írtam: ennek keretében pedig vajmi csekély elismeréssel szólottám „Bors Béla dr. Csóka- alakításáról”. Kitűnő művészünk aligha játszhatta a szerepet, mert — mint utólag kiderült — éppen a tatabányai kórházban feküdt;;; Bűnbánóan sajnálkozom; egyben gratulálok a maszkmester ügyességéhez: boszorkányosán eltüntette a közkedvelt Bors Béla jólismert arcvonásait. D izony, a régi jó közmon** d-st igen gyakran ismételik a Verseghy Könyvtárban. Talán sehol a megyében nem hangzik el annyi mulatságos elszólás, annyi elferdített könyveim, vagy írói név. a könyvtár beosztottjai valósággal rejtvényfej tők lettek, hogy egy-egy rejtélyes esetben felvilágosítást adhassanak; Fel- is jegyeztek néhányat, amelyek alaposan próbára tették az ott dolgozók rekeszizmait. Annyit meg lehet állapítani, hogy a mulatságos baklövések két okra vezethetők vissza: az egyik a felületes olvasás, a másik egy régi, de elég elterjedt hiba: egyesek szeretnek olyan idegen szavakat használni, aminek a jelentésével nincsenek tisztában, ahelyett, hogy megkérdeznék valakitől. így azután kiejteni se nagyon tudják. No, de lássuk a medvét, azaz a baklövések füzérét. Még az enyhébbek közé tartozik annak a néninek a kérése. aki az esernyői libáról óhajtott olvasni, amíg azután kiderült, hogy Szent Péter esernyőjéről van szó. Sokkal kellemetlenebb azonban egy másik reményteljes olvasó baklövése, aki ragaszkodott Balzac: Partizánok tündöklése című regényéhez. Meg kell vallanunk, elég nehezen la -■■a*aaaaaaaaaBaaai értette meg a partizánok és a kurtizánok közötti gyökeres különbséget... Nagyon imádhatja a nőiket az a fia*glember, aki Dante halhatatlan költeményét, az Isteni színjáték-ot Isteni asz- szony címen kérte. Bizonyára jobban szereti a hazai virágokat az az olvasó, aki a Piros pipacs-ot kérte Anatole France Vörös liliom-a helyett. Valószínűleg Jókai Mór is forgott a sírjában, amikor egy idősebb bácsi mindenáron a Halszemű asszony-t akarta elvinni a könyvtárból a Tengerszemű hölgy helyett. Ezen felül nem vállalná el az Aranybárány című regényt sem, amely rejtélyes cím mögött Apuleius híres Aranyszamar-a rejtőzködik. Jack London regényeit is szaporította valaki a Zenélő kutya című halhatatlan remekművel. Londonnál még csak énekelt ez a derék eb. Quasimodo púpjára gondolt bizonyára az a szórakozott egyéniség, aki a Nyomorékok című regényt kérte a Nyomorultak helyett. A Háború és béke című, világhírű Tolsztoj regény is Béke és szabadsággá változott egy alkalommal. 1/ ülőn fejezetet foglalnak el az idegen nevek el- torzítói is. Kölcsey sem vette volna jónéven, ha Paraine- zis című örökbecsű munkáját Paralizis címen kérte volna valaki. Pedig megtörtént. Kértek már regényt Anatol Ferenctől és Dante Purgató- rium-a helyett egy kislány mindenáron az Oratóriumot szerette volna elvinni. Haydnhoz utasították... Mélyen megdöbbentek a könyvtárosok, amikor egy csőn ad- rágós fiatalember az Istentelen huligán című regényt kérte. Csak félórás konzultáció után derült ki, hogy a regény címe: Az istentelen Kulin Bán. Egy fiatal lány Engels Antitól kért valami irodalmat, egy másik pedig megkérdezte, hogy Bel Ami, a híres író mit írt még a Szépfiú-n kívül. Ugyanis a nevezett írót nem találta a katalógusban. (Ami nem csoda. mert Maupassant nem a B betűnél található...) Az idegen szavak elírásának pálmáját kétségtelenül az az idősebb asszony vitte el, aki jó regényt kért Marx Tajvantól (szegény Mark Twain!). A furcsaságok tárát egy egész frissen megtörtént esettel zárjuk: Bejött az egyik olvasó és azt mondta: Kérem azt az új regényt: Jákob a kútra megy. Az írója Szálem Alejkum. Lázas fejtörés, ilyen írót és ilyen regényt nem tart számon a világirodalom. Végre Dévainé, a kölcsönző vezetője a fejére csap: — Megvan! Solem Aie- chem: Tóbiás a tejesember című regényéről van szó! — Az, az! — örvendezel! az olvasó —, rögtön tudtam, hogy valami tejről van szó benne! Ezek után csak egy kérdés maradt meg számomra: hogyan került Jákob kútjába a tej? — hernádi — i __________— Ko moly Indok Egy kis egér találkozik egy elefánttal. — Hogy te milyen óriási vagy! — kiált fel őszinte bámulattal az egér. — Milyen nagy füled van és milyen hosszú az ormányod! — Hát, ami igaz, igaz — morog az elefánt — te viszont elég kicsi vagy az aprócska fejeddel és rövid farkaddal. — No igen — válaszol az egér —, csakhogy én nemrég beteg voltam ..
