Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-25 / 96. szám

1959. április 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 o4 tiAMM-fáitandcá-eínó-lí u FERJHEZMENETELE" Már nem áll „az ősz Peterdi háza”. Istálló készül a gyá­risták által lebontott romos épületből. Bn „Vadat, halat, s mi jó falat../’ Csupán szalonna, kenyér. De ilyen kitartó munkában nincs annál jobb falat. Eperjesi Lajos művezető, Horváth Péter ifjúgáirdista. Senki sem tudja, honnan, percek alatt összeácsoltak egy csűsztatót, azon lódítják le a cserepeket. Ez nem olyan izgalmas. A lécfelszedés, a szarufabontás nagyobb merészséget követel, s aztán a kémény, a falak le­No, azért nincs abban kifo­gás most se. Fűszerezett hús­leves. alföldi birkapaprikás rotyog a vendéglő tűzhelyén. Mint mondják, a Kossiiíh fő­zette. ELVÉGRE, akik ilyen messzi útról jönnek barátsá­got építeni, jönnek segíteni. Lemossuk a tégla porát, kicsinosítjuk magunkat, s búcsút veszünk a falutól. A kongresszusi verseny jegyében Korszerűsítésre, a termelékenyebb, olcsóbb gyártás biztosítására használják fel a cukorgyáriak a karbantartási időszakot Karbantartás. E szó halla­tára általában nem valami lázas munka jut az ember eszébe. Önkéntelenül is arra gondol, hogy meghúznak né­hány meglazult csavart, meg­zsírozzák a csapágyakat, ne­hogy megegye őket a rozsda, esetleg kicserélnek néhány túlságosan megkopott alkat­részt. Pedig korántsem így van minden esetben. A Szol­noki Cukorgyárban például leleményességet, lankadatlan szorgalmat, nagy erőkifejtést követel a karbantartási idő­szak. Ebben az üzemben nemcsak arra törekednek, hogy a kam­pány kezdetére üzemképes ál­lapotba hozzák a gépeket, s a különböző berendezéseket, ha­nem a termelékenység növe­lését. a termelési költségek csökkentését is szem előtt tart­ják. Ezzel kapcsolatban tet­ték meg kongresszusi verseny- felajánlásaikat is. Megfogad­ták, hogy a szokásos évi kar­bantartás elvégzése mellett — jónéhányszáz munkaóra megtakarításával — beszere­lik az üzem korszerűsítését szolgáló berendezéseket. A karbantartási időszak alatt felállítják például az új bepárolót. Ennek üzem- behelyezése a következő kampány alatt 4508 tonna tüzelőanyag megtakarítást eredményez. Több, mint egymillió forinttal csökken csupán azáltal a termelési költség. A kongresszusi verseny egyik eredményeként a kam­pány kezdetére új kazánt sze­relnek be. Ezáltal olyan nagy­mérvű kazánhatásfok-javulás jelentkezik majd, hogv mint­egy 498 ezer forint értékű tü­zelővel kevesebbet kell fel­használni. Mondani sem kell. hogy az ilyen eredménnyel járó mű­szaki fejlesztés milyen hasz­nos a népgazdaság számára. Tudják ezt a cukorgvári mun­kások. s tőlük telhetőén min­dent elkövetnek, hogy az ilyenirányú tervek mielőbb valóra váljanak. Ennek érde­kében például márciusban 1911 munkaóra-megtakarítást értek el. Szorgalmas munká­juk lehetővé teszi a már em­lítettek mellett az új dobszű­rő beállítását is, ennek üzem­behelyezésével az iszapeukor- veszteség a múlt évi 0.14 szá- százalékról 0,10 százalékra csökkenthető. A számok után ítélve ugye nem sok ez? Pe­dig a valóságban igen tete­mes mennyiséggel (26 700 má­zsa répa-feldolgozást számít­va) mintegy 1068 mázsával növekszik ezáltal a gyár cu­kortermelése. Pénzben egy­millió forintnál is többet je­lent ez az üzemnek. A kongresszusi verseny célkitűzései közé sorolták az egy mázsa répára terve­zett termeltetési önköltség 17 fillérrel való csökkenté­sét. Ez ismét mintegy 544 ezer forintot jelent. Ezek a példák azt igazol­ják, hogy okos előrelátással, a lehetőségek gondos felmé­résével és kiaknázásával min­den üzemben mód van arra, hogy a tervezettnél jóval na­gyobb nyereségre tegyenek szert: S a nyereségrészesedés miatt nemcsak a népgazda­ságnak. hanem az üzemiek­nek is érdeke ez. Persze, nem volna teljes értékű a kongresszusi ver­seny, ha csak saját üzemük útját egyengetnék, s megfe­ledkeznének arról, hogy más­irányú kötelezettsége is van manapság a munkásosztály­nak: a termelőszövetkezetek megszilárdításában való haté­kony részvétel. A cukorgyáriak túlnéznek portájukon, gondolnak a szövetkezeti gazdák gond­jának enyhítésére is. Ennek érdekében felajánlot­ták, hogy a rendelkezésükre álló növényvédelmi géppark­kal a saját növényvédelmi munkáikon felül, a gyár kö­zelében lévő termelőszövetke­zetekben 1000 holdon elvégzik a növényvédelmi munkát. Ezen felül vállalkoztak arra is, hogy a cséplési időszak­ban. amikor a szállítás okoz­za a legtöbb problémát, ter­melési költségnövekedés nél­kül 25 ezer mázsa terményt szállítanak a szövetkezetek­ben. Átadnak öt hídmérleget is a tsz-eknek. s azokat a szö­vetkezeti gazdák által kívánt helyen — szintén költségnö­velés nélkül — felszerelik. Ha a cukorgyáriak állják adott szavukat, valóraváltják felajánlásaikat — s az eddi­gi eredmények alapján bizton lehet erre számítani —. akkor elmondhatják: megtettük a magunkét, méltó módon kö­szöntöttük a pártkongresz­szust. Nagysikerű bemutató a túrkevei Táncsics Tsz-ben A Törökszentmiklósi Mező­gazdasági Gépgyár mérnökei nagy sikerrel mutatták be az új palántázógépet a túrkevei Táncsics Tsz kertészetében. Szerdán délelőtt a szokottnál is nagyobb mozgást tapasz­talhatott az arrajáró. Sok ember álldogált egy traktor körül, melyhez szokatlan .for­májú. alacsony, elnyújtott ve­tőgéphez hasonló szerkezetet konstruáltak a gyár mérnö­kei. Eleinte bizalmatlanul szemlélték. Tartottak attól, hogy össze­töri a palántát, vagy megsérti a gyökerét. Mikor aztán megindult a masina és nyomában szép, szabályos sorokban maradoz- tak el az elültetett palánták, a kételkedőknek elállt a sza­vuk. Kiástak néhány palán­tát. látták, hogy teljesen ép, szabályosan „ül” a földben. Mindenki meggyőződhetett: iól dolgozik, az új gép. S ‘amikor mÜ^lvtÖlSk-a |ép tel­jesítményét, egyre nagyobb "1 ismeréssel szemlélték. Hogyne, hiszen naponta 5— 8 holdon képes elvégezni a palánta ültetését, ezzel száz- százhúsz ember napi munká­ját végzi el. jYléltónak találták... Ügy látszatra semmivel sem külön­bözik ifj. Récsányi József azoktól, akik naponként vele együtt eresztik a kapát a jó puha földbe, vagy készítik a kukori­cát a vetőgépbe. Ez a fiatalember azért mégis külön­bözik a Lenin Termelőszövetkezet többi ifjú munkásától, szorgalma, a munkában való helytállása, a közéletben való tevé­kenysége, ha valamivel is, de több jó- néhány társáénál. Bozsó Mihály a pártvezetőség titkára úgy mondja: éppen ezért került Récsányi József a tagjelöltek sorába, a tiszaföld- vári Lenin Tsz pártalapszervezetébe. Ajánlói: Vámos József 19-es kommu­nista és Kiss Mihály a szövetkezet régi tagja sem tud olyan különöset, olyan so­katmondót szólni róla. — Régóta ismertem, majdcsak gyerek kora óta, Jóska barátunkat — mondja Kiss Mihály, az egyik ajánlója — Láttam, hogy eszével, szívével a közért munkál­kodik. Nem válogatós dologban, mindig ott van, ahol szorít a munka. Nehezére esik a szó ifj. Récsányi Jó­zsefnek is, ha arról kell beszélnie: miért is lett tagjelölt, hogyan jutott el idáig. — Láttam mindig, hogy a kommu­nisták az alaps’zervezet tagjai azon mun­kálkodnak: jól menjen a gazdálkodás, az emberek elégedettek legyenek jövedel­mükkel, használják ki a nagyüzemi gaz­dálkodás lehetőségeit, aminek én is híve vagyok. Gondoltam, jobban részese leszek a szövetkezet életének, a közösség törek­vései valóraváltásának, ha jelentkezem a párttagok sorába. Amikor a taggyűlés elé került tag­jelölt felvételének ügye. egy kicsit félsze­gen állt a gyűlés előtt, de szívében ott élt a tudat, hegy ’ méltó a bizalomra, mert erejéhez méltóan törekszik a közösség boldogulásáért. Eddig nem bíztak rá gaz­dasági téren vezető szerepet, de ahova állították, ott tudták, hogy nem lesz baj a munkával. Egy másik jelentős dolog is melleUe tanúskodott, amikor felvételére került a sor. A KISZ-ben végzett lelkes odaadó munkája. Az ifjúsági szervezetbe még akkor beiratkozott, amikor szó sem volt tag jelöltségről. — Nem csalatkoztunk tagjelöltünkben — mondja Bozsó Mihály pártvezetőségi tag. — A KISZ-be egyszerű tagként ke­rült, de az ifjúsági szervezet munkájáért folytatott tevékenysége bizonyította, hogy nem jár rosszul a KISZ szervezet, ha meg­bízzák őt vezetőségi funkcióval. A kultúrmunka irányítása került elő­ször kezébe. Esténként — bár nős — a szabadidejét annak áldozta, hogy felvirá­gozzon a kultúráiét a KISZ-ben. Aztán ki­tűnt: jó szervező, érti a módját, ha moz­gósítani kell a fiúkat, lányokat erre vagy arra. Bebizonyosodott, hogy jobban jár a KISZ, ha a szervező titkára lesz az alap­szervezetnek. Meg is választották. Három hónapig a titkár helyetteseként működött Most pedig az újonnan belépett fiatalokat keresi fel és beszél velük, hogy lépjenek be ők is a tsz KISZ szervezetébe. Ismer­kedjenek meg az alapszervezet munkájá­val és ha a munkában közösek, akkor közösen töltsék el szabad idejüket is, ta­nulva, szórakozva. Éppen a napokban adott ki 14 belépési nyilatkozatot a KISZ szei’- vezet taglétszámának gyarapítására. í>e szervezi a silózó munkacsapatot, amely benevez az Ifjúsági munkacsapatok orszá­gos versenyébe. De arról is számot tud adni: a KISZ-tagok fejenként 200 vályogot vernek ki a saját erőből történő építkezés meggyorsítására. Tagfelvételének próbaköve most a KISZ-ben végzett munkája. Hogy meny­nyire szívén viseli az ifjúság ügyét, bizo­nyítja az is. hogy már a járási KISZ bi­zottságnál is kilincselt: adjanak segítsé­get neki a szomszéd tsz, a Petőfi KIS? szervezetének, a megalakításához. Ez ugyan nem az ő dolga lerine, de nem nézi tét­lenül. hogy ott még nem alakult meg az ifjúsági szervezet. Ahogy mondja, ott is össze lehetne hozni legalább 15 fiatalt az alakuláshoz. Egy ember Récsányi József a sok tag­jelölt közül. Munkája, élete azt példázza, hegy a párt a legjobb emberekkel erő­södik ... . (t ó t h) lom ást, a rendőrkapitánysá­got. S míg azokra várnia kellett, helyben áttelefonált a szakaszmérnökségre, a do­hánybeváltóba. — Elvtárs, hány fekvőhely van nálatok? — Elvtársak, adjatok ágya­kat. _ A takarótokat kérnénk köl csön. S amikor a vonal túlsó vé­gén izgatottan megkérdezték a szűkszavú, nyugodt elnö­köt, hogy: — Mi történt veled, Zsíros elvtárs? — Férjhezmentem — ne­vetett vissza. Azok aztán törhették a fe­jüket. mi lehet most Tisza- roffon. Dehát komoly ember­nek- ismerik Zsírost, enged- ; telt 'kérésének. Hanem a vasárnapot úgy várta a tiszamenti kis falu, mint a jósolt csodát. Lett is. Korán reggel kékoverálos fiatalok jelentek meg az is­ten tudja honnan, a falu több épületeinek gerincén. Nem kéményseprők, annyi szent, mert sokkal többen vannak, meg nem is kormo­sak. Az emberek, akik a gép­állomás, a faluvégi kastély, a kiskocsma és más helyeken szemtanúi voltak a készülő­désnek, nem állhatták tovább kíváncsiságukat, felköszön- ^ tek, felkiabáltak a „magas- ^ ban lévőknek”. — Kicsodák maguk? — Ifjúmunkások a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár­ból. — Aztán mit akarnak itt, minálunk? — Segíteni maguknak épí­teni. _Az Ifjú Kommunistá­nak, a Kossuthnak, az Aranykalásznak. Mo ndták azt is, ki küldte őket. A KISZ Központ i Bi­zottsága, hogy patronálják a tiszaroffi ifjúsági termelő­szövetkezetet. Merthogy k1- szesek jómindannyian. Meg­tárgyalták a pártbizottság­gal, akkor született egy újabb határozat: az egész falu segítését vállalják. Kencner Mihály, a Vörös ( Csillag Traktorgyár párttit- , kára szerint: j _Csü’ö/tök óla forrada- ^ lom volt a gyárban. Már át akartam menni csendet csi­nálni a KISZ irodán. — Ügy igaz. Majdnem ve­rekedtek, ki jöjjön. A leg­jobbakat, a vezetőségi tago- ‘ kát, ; z aktívákat hoztuk el. t Ecsedi Gyula KISZ titkár tette már ezt hozzá; Hát így jutottak el ide harmincnyolcán, s itt is for- s radalmi ám a hangulat. ÉPPEN EGY héttel ezelőtt történt. Zsíros József, a tiszaroffi községi tanács elnöke átszólt a postaközpontba, jegyezzék neki Kunhegyesről a gépál­t Tímár Bálint aranykalász- beli odakacsint Kerekes Já- i nosnak: t — Mint a tűz, eszik a : munkát, mi? Ügy, hogy az embernek szekötötték a folyamatot. A gyáristák bontottak, a tsz tag­jai építettek. A falu tanács­elnökének is csak a szemhéj« vöröslötí, a fiatalokkal együtl tetőtől talpig fekete volt s közfaldöngetés közben. Istál­lót létesítettek itt ugyancsak MÉG A JÁSZOL IS beke­rült. Szabó András, az Ifjú Kommunista elnöke kivágatta a fákat ,az istálló mögött, s Ratkai Lajos. Rédei Imre meg a többi tsz-tag beépítet­ték a jászolt. De olyan gyor­san ment minden, hogy a voll 13 holdas egykori közép­paraszt tsz-elnök Szabó And­rás elismerően csóválta meg a fejét. — Biz ez nekünk megtar­tott volna ki tudja meddig. Hát ezért jöttek a kispesti­ek gyorsítani az előrehaladást Ez volt az első kiruccanás, de jön majd a kultúrcsoportjuk olcsó áron hoznak betonele­meket. Lesz úgy is, hogy csak beszélgetésre szaladnak le. Janku Bálint községi KISZ- titkár, meg az Aranykalász elnöke váltig hajtogatják is: — Maid egy év múlva iöi- jenek. Azt megnézhetik. Ak­kor már nem így vendégeljük meg a munkás elvtársakat. kedve kerekedik hozzá. FELKAP EGY KUPAC cserepet Kerekes János, viszi a többivel együtt. Itt az el­nök is, az Aranykalász el­nöke a tagokkal együtt ci­pelik a tetőzetet. Fenn a porfelhőbe takart csonka te­tőn húszán is lehetnek tán. Reményi Lipót köszörűs, Kotroszov Tibor mérnök, bontása. El se lehetne hívni az ifiket onnan. Kenczner. az idős párttitkár nagy szeretet­tel nézi őket. — A fél falut elhordatnám velük. Hát ha azt nem is. annyi való, a falu több pontját meg­mozgatták. A kiskocsmánál a kunhegyesi kiszistákkal együtt bontották a romot órák alatt, amiből istállót épít a Kossuth. Egyenesen a hely­színre is hordták az anyagot. Az Ifjú Kommunistánál ösz­ennyit csak megérdemelnek. Mást jó szón kívül úgysem kértek az öt épület lebontásá­ért. a falu hangulatának fel­rázásáért. Még éjjeli álmukat is szétszórtan töltötték a gép­állomáson, a tanácsházán, a rendőrőrsön, magánházaknál. Vasagyakon, kölcsön kért ta­karókon. Nahát, ez lett volna a tisza­roffi tanácselnök férjhezme- netelének története. Borzák Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom