Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-22 / 93. szám

1 V 1959. április 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Á JÁSZSÁGI JÖVŐ A Jászság megmutatja, hogy nemcsak szövetkezni tudott, hanem azt is tudja: miként kell megélni a köz erejével a közösséget alko­tóknak. A jászberényi járásban magam is láttam, hogy Jászfényszaru, Jászárok- szállás, Jánoshida, Jászfel- sőszentgyörgy községekben — de minek is sorolni, hisz mindenütt így van — kő- és vályogí'alak nőttek ki napok alatt a földből. Néhány nap vágj7 hét: már télszalagozott gallyakat len­get majd a Mátra lehelete, az elkészült új épületeken. A Közösbe adott állatok se­reglenek majd össze a szal­ma- vagy nádtetős istállók­ba. Ha majd elmúlik egy év — mint ahogy ezt a j iszalsós zen I gy örgy i tsz- ekben is tervezik — saját maguk gyártotta szénporos téglából és saját maguk gyártotta cserépből emel­nek tartósabb. szebb majo­rokat, tanyaközpontokat. Mert cserepet is csinálnak és most éppen arról vitat­koznak az elnökök, tsz- tagok, hogy cementhabarcs­ból, vagy agyagból készít­senek-e cserepet és miként lehetne hullámpalát előál­lítani ott a Béke Tsz por­táján, ahol megkezdődött s. szénporos téglaégetés elő­készületi munkája. Jártam Jásakiséren új belépőknél, akik már 30— 49 napot dolgoztak az úi életük kiformálásán. Ifj. Dobóczi^ Béla volt 8 és félholdas középparaszt, a Kossuth Tsz lelkes, szor­galmas tagjává vált és esze, szíve a közé. De a kis unokával, a négyévesnyi leánykával játszadozó nagymama még ellenzi a közöst, elborul a szeme, ha erről esik szó. mert ő m r nem tudja felfogni, meg­érteni az új idők új élet­formáját, ami pedig az öregeknek is megnyugvást és biztos öregkort jelent. Az öregek, akiknek vé­rükké vált és életüket je­lentette a földért való küz­delem, a két kar verejté- kesen nehéz harca a min­dennapi falatért, még ne­hezen értik meg, hogy ami történik, értük és úgy történik, mint a fiatalokért, Nem csoda ez. Fulton gőz­hajóját sem hitték először a vitorlások temetőjének. Pedig azzá vált, mert jobb volt elődjénél, előnyösebb annál, s a kor követelte meg győzelmét. A ma gőz­hajója a termelőszövetke­zet, de több annál, mert az egyes ember életét viszi óriási mértékben előre, s mindenki bányásza lehet, a közös munka aranybányá­jának. De itt nem a sze­rencse, hanem a lehetőség tudatos kihasználása dönti el a boldogulást. A jászok pedig okosan kihasználják ezeket az óriási lehetősé­geket. Jcszkiséren 50—80 hol­das rizstelepet, Jászalsó- szentgyörgyön halastavat, a jászapáti Velemi Tsz-ben törzs aprójószágtenyészetet, Jászszentandrá?on belter­jes gazdálkodást létesíte­nek. Az összeölelkezett föld szinte újjászületik a szö­vetkezett parasztság keze. s a gépek munkája alatt. A jász ember önállóan véleményt alkotó, gondol­kodó ember. Megmondja, ami szívén fekszik. Most feltartott fejjel, egyenes derékkal jár-kel a pusztán, Tóth. Üzemeink méltó módon a pártkongresszust Megyénk ipari nagyüzeme­inek dolgozói elhatározták, hogy kimagasló munkasike­rekkel köszöntik a Magyar Szocialista Munkáspárt kö­zelgő kongresszusát. Felajánlásaikban megfo­gadták. hogy eves tervüket 4 százalékkal teljesítik túl. az előirányzotton felül mintegy *0 millió forint értékű ter­méket állítanak elő. Az ön­költség csökkentésével kb 26 millió forint megtakarítást érnek el. Az egyes árufélesé­geknél a következőképpen alakul a helyzet: bőreipőből 39 ezer párat, mezőgazdasági gépekből mintegy 120-at, — ezenkívül különböző gépal­katrészek tömegét, 5 ezer tonna cellulózt adnak többek között az éves terven felül. A szolnoki Járműjavító Vál­lalat dolgozói terven felül 3*8 vagon nagyjavítást és 1 mozdony fővizsgáját végzik el. Az üzemek célul tűzték a minőségi munka mellett a műszaki színvonal általános emelését is. Szolnok megye építőipari dolgozói a pártkongresszus tiszteletére 5 millió forint értékű munka terven felüli elvégzésére tettek ígéretet. Nagjobb takarékossággal, az építőanyagok gazdaságos fel- használásával 1.2 millió fo­rinttal csökkentik önköltsé­güket. Az építőipari vállalat mun­kásai a csaknem 17 millió forint értékű termelőszövet­kezeti istállókat a tervezett­nél mintegy 47 nappal ko­rábban adják át. A lakóha­zak építését 75, az iskolákét pedig átlag 30 nappal rövidí­tik. A tanácsvállalatok negyedéves tervteljesítéséről Megj7énk tanácsvállalatai­nál sok problémát okozott az év elején a termelés megkez­désé. A termelői árváltozás folytán ismeretlen volt még az alapanyagok ára. Nem kaptak akkor még beruházá­si megrendeléseket sem. A lakosság igényének kielégí­tése a vállalatok kapacitá­sának 10 százalékát sem kö­tötte le. Befejezetlen terme­lésüket a múlt év utolsó szakaszában erősen lecsök­kentették. Az átmenetileg beiktatott elszámolási módok lehetővé tették aztán a termelés meg­indítását. így a negyedév vé­gére jellemzővé vált a terv- teliesítés a tanácsvállalatok­nál. Valóraváltotta előirány­zatát a Szolnoki Ruházati Vállalat, a Szolnok megye. Talajerőgazdálkodási Válla­lat, a Szolnoki Nyomda Vál­lalat, a kunszentmártoni Vas­ipari Vállalat, a mezőtúri Vasipari Vállalat. A ruházati szakmában igen figyelemreméltó, hogy míg korábban — hosszú időn keresztül a Szolnoki Ruhá­zati Vállalat nem tudott megbirkózni a rá háruló fel­adatokkal, minőségi kifogá­sok miatt készterméke ma­radt raktáron, most megtet­te a magáét. Ezzel szemben a jászberényi Ruházati Vál­lalat elmaradt a tervteljesi- téssel. A vállalatnál az oko­zott problémát, hogy nem ka­pott elég közületi megren­delést, s így termelést főleg kereskedelmi üzlete részére folytatott. Példája világosan mutatja, hogy a helyiipari vállalataink termelése dön­tően a közületi megrendelé­sek függvénye. A Szolnoki Vasipari Válla­latnál 20—25 százalékos tervlemaradás mutatkozik. Kétségtelen, a termelői ár­változás a vasiparban oko­zott legtöbb nehézséget. Itt a legnagyobb számú az át­árazásra kerülő anyagféleség és legkevésbé megbízható a terv tárgyalásakor alkalma­zott átárazási index. Ráadá­sul a Szolnoki Vasipari Vál­lalatnál könyvelési hátralék­kal is küzdenek, az átárazás . sem történt meg. A műsza­kiak tervszerűtlen anyag­megrendelései, az igazgató­nak a pénzügyi problémák­kal való nemtörődömsége hi­ábavalóvá teszi a banknak a pénzügyek rendezésére irányuló segítő szándékát. A vállalat az autójavító rész­leg árazási nehézségeire hi­vatkozik. Érvelése sántit. mert a hasonló profilú Bé­késcsabai Vasipari Vállalat­nál a vasipari árazási prob­lémákat már március végére megoldották. Nem teljesítette tervét — szervezési okok miatt a kis­újszállási Cirokszárládagyár- tó Vállalat sem. Egyes rész­legek teljesítménye kiugrott, másoké ugyanakkor elma­radt. Kellő egybehangolással a tervteljesítés biztosítható lett volna. A sütőipari vállalatok kö­zül csupán a karcagi — meg­felelő szállítóeszköz hiányá­ban — nem teljesítette ter­vét, — a többi igen. Ez ked­vező, hiszen a hasonló adott­ságú Békés megyében a sütő­ipari tervtel.jesítések 90 szá­zalék körül mozognak. A ne­gyedév során minőségi kifo­gás merült fel a búzacipóval szemben — akkor, amikor már a fogyasztóközönség nagy mértékben vásárolta. — Gondolták, most már úgyis megveszik. A gazdaságos termeléssel kápcsolátban a könyvelést lemaradások miatt főkönyvi számla szinten nincs lehe­tőség az önköltség alakulásá­nak mérésére. Az egyes költ­ségek analizálásánál azonban megállapítható, hogy a Tö­rökszentmiklósi Gépjavító Vallalat bár tervét túlteljesí­tette, átlag órabérét tartja. A Szolnoki Vágóhíd SS Húsfeldolgozó Vállalat ter­vét mintegy 125—130 száza­lékra túlteljesítette. A mar­ha és borjúvágás megközelí­tően a tervszinten mozgott. Az öcsödi szövetkezeti gazdák és minden tsz első parancsolata A kiküldött köti magát. Igaza van, nagyon iga­za. A törvény szigorú, nincs alóla kivétel se itt, se má­sutt. Mindennek megvan a rendje, sora. A tagosító bi­zottság csak úgy egész, ha helyet foglal benne az egyéni gazdák képviselője. Amig az nincs itt, addig nem lehet kezdeni. Délután felé jár az idő. A szövetkezeti gazdák képvise­lői egytöl-egyig megjöttek. Most várnak. Kiültek a ta­nácsháza folyosójára a ló­cár . Beszélgetnek. Az már a tanács dolga, hogy intéz­kedjék. Mások is álldogál­nak. meg ülnek a folyosón és jönnek-mennek az emberek. Öcsöd község a legjelentő­sebb napjait éli. befejeződött a kollektivizálás és éppen ezen a napon kezdenék a földrendezést. Mindenki tár­gyal. intézkedik. Földrende­zők. agronómusok, járási em­berek. meg még ki tudná megmondani, honnét-merről jövők munkálkodnak, vagy szeretnének munkálkodni. A termelőszövetkezetek küldötteit látszólag nem za­varja ez a szokatlan élénk­ség. Ott ülnek a lócákon egy- magukban és saját ügyeikről társalognak. Szófoszlányokat hallok. — Még nem kezdtük, de a téglát kihordtuk. Csak napok kérdése. — Hány férőhelyes lesz? — Amennyi kell. — ... az első parancsolat? Ki csinálta volna? Mi! A bri­gádvezetők a felelősek. A jászalsószentjgyör- jzyi Petőfi Tsz-ben a cukorrépa sarabo- lásán ilolffoznak Az asszonjmk és fiatalok egyaránt nagy százalékban résztvesznek a munkában. Idáig a borsó kapálásán dol­goztak, s mintegy harminc- harmincoten csupa fiatalok és asszonyok. A termelőszövetkezetben megkezdték a 95 hold cukor­répa sarabolását is. A tagok kérésére szétmérték a cukor­répa területet és a növény­ápolási munkákat egyéni te­rületen végzik. így növény­ápolási versenyt is tudnak kezdeményezni egymás kö­zött. A községbeli Béke Ter­melőszövetkezetben idén nagy segítséget jelent a növény- ápolási munkához az asz- szonyi kéz. Eddigi munkák­ban Cserháti Sándorné, Bu­dai Kálmánná tűntek ki leg­jobban, akik például egy hold növényápolási munkát vállaltak. De ebben a ter­melőszövetkezetben a család­tag asszonyok is jól dolgoz­nak, s azt akarják, hogy mi­nél hamarabb befejeződjenek a növényápolási munkák. — Első parancsolat? Nem rossz! Okos fogalmazás, hogy találtátok ki? így beszélgetnek. Motoros fordul az udvarrá, magas, szőke ember, s erre abba­marad a disputa. Köszön az új jövevénj7, fogadják és nyomban másfelé fordul a szó. A gépállomási dolgokra, Szolnokiak nyerték a negyedéves versenyt a bihar- nagybajomiak előtt — 12 ezer forint jutalom a győzteseknek — A Kőolajipari Tröszt A.l- földi Kőolajiúrási Üzemében január másodikán szocialista munkaversenyt kezdtek a dolgozók. A műszakiak segít­ségével — ma már elmond­hatjuk — pótolták az első hón ap programlemaradását; negyedéves tervüket pedig túlteljesítették. Eddig az elő­készítő és karbantartó rész­leg munkája került részletes értékelésre. Szolnok és Biharnagyba- joni vetélkedésében varo­sunk olajbányászai győzlek. A javítási idő csökkentésé­ben ugyan versenytársuk bi­zonyult jobbnak — Szolnok ellenbén bevált újítása révén 28,5 pontot érdemelt ki. Az anyagtakarékosságban egy­aránt 30—30 pontot szerzett a versenypár; mely így 60 ezer forintot takarított meg a népgazdaságnak. A párosver­seny végeredményeként Szol­nok 5.5 ponttal győzött; s megnyerte a kitűzött ötezer forintos jutalmat. Szolnok előkészítői is jobb­nak bizonyultak a nagybajo­miaknál. Szoros verseny­ei edmény mellett ők nyerték a hétezer forintos jutalmat. A verseny most folyó sza­kaszában a javítási idő csök­kentését tűzték ki fpfeladat- ként a szolnokiak. Ennek szellemében módosították az értékelést: ezután nem száz, hanem ezer forintonként ír­nak jóvá egy-egy pontot az újításoknál. Az anyagtakaré­kosságnál ezer forint helj'ett ötezer forint lesz mérvadó. Az első negyedév7 tapasz­talatai alapján elhatározták: több pontot vonnak le igazo­latlan mulasztás és balesetből eredő hiányzás miatt, mint eddig. Gépkocsi — kenőolaj nélkül Az Egyesült Államokban bejelentették, hogy jövőre kerül ki a gyárakból az első olyan gépkocsi, amelyet so­hasem kell olajozni. Az új gépkocsi alkatrészeit a ..Tef­lon” nevű ötvözetből készí­tik. mely teljesen rozsdamen­tes. súrlódási együtthatója minimális és a belőle készí­tett alkatrészek 10-szer olyan tartósak, mint az eddigi fém­ből készült és rendszeresen olajozott autóalkatrészek. — Ennek ellenére az előállítási költség semmivel sem lesz nagyobb. Gere Mihály, az Ultörö Tsz elnöke. meg később, ahogy újabb em­ber érkezik — a legelőre. Ez a legelő ott van a falu alatt a folyó partján, hát valósá­gos dísze a határnak, öntö­zik, hamarosan megkezdik az árasztást. Az egyik középtermetű, ke­rekarcú stuccolt bajuszú em­ber feláll a lócáról, feljebb tolja homlokán a kalapot, s kissé türelmetlenül mondja: — Nem tudom, mi lesz, itt lopjuk a napot, ahelyett, hogy kezdenénk, — s azzal elindul a tanácselnökhely.ei- tes szobájába. Ő volt az, aki az imént arról az első paran­csolatról beszélt. A többiek mondják, hogy Gere Mihály­nak hívják, ő a pár héttel ezelőtt alakult Úttörő Tsz elnöke. — Mi lesz elvtársak? — kérdezi újból az irodában. A tanácselnökhelyettes az íróasztal mögött a fejét vá- kargatja. — Az a keserves ..: — morzsol szét a foga között valami kiadós káromkodást hát honnét. vegyek én most egyénit? — Ez egyébként va­lóban nagy gond, mert vala­mirevaló egyéni gazdát itt Öcsödön már bajosan találni. — Elvtárs, én azt honnét tudjam? Csak azt tudom, hogy addig nem kezdhetjük meg a tanácskozást, amíg nem jön az egyéni gazdák képviselője, — fordul felé a kiküldött, aki nagyon állha­tatos ebben a kérdésben. Az elnökhelyettes meg- adóan bólogat. — Tudom, tudom. — Hát akkor? Csönd. Csak a jövök-me- nők topognak, nyitogatják az ajtókat és behallatszik a kí­vülállók, a folyosón beszél­getők mormogása. Valakinek, t ' 'n éppen Gere Mihálynak eszébe jut a földművesszö­vetkezet. — Annak a dolga, bólogat fm.-szövetkezetei. Nekel meg ez az első parancsolj motoszkál a fejemben. Mi­féle egek csodája legyen az? Jó lenne utánanézni. Már fordulok is a kis stuccolt bajuszú ember felé, de vala­hová eltűnt. Kinézek az ab­lakon. látom, hogy egy másik magakorabeli emberrel be­szélget a folyosón. Gyerünk hát oda. — Mihály, a jószág a leg­fontosabb. Az az első. Tu­dod, én évente 10—12 hízót adtam el. Na most szoroz­zunk. Hányán is vágyunk? Háromszázkilencvenen. Eh­hez kell mérni. Közbeszólok. — Kinek segítsek? — kér­dezem tréfásan. — Elértik, nevetnek, s ennyi éppen elég a bemutatkozáshoz. — Ungi István vagyok, az Úttörő Tsz-böl. — Én meg Gere Mihály, az Úttörő elnöke. Beszélgetünk. A jószágról. — Van? — Összejön Gere Mihály. — Takarmány? Összenéznek. Hunyoríta­nak. — Maga is ezzel kezdi? Mi is ezzel kezdtük. Erdei Gá­bor. Olasz Feri, Kiss Mihály, Makai Lajos, na még kit so­roljak? Űj tagok valameny- nyien. Ugyan nálunk csak új tag van. de ők a megmond­hatói, hogy ezzel kezdtük. Mert első a takarmány. Mertl ha az van. akkor jószág isj van. Igaz István? Most Ungi István bólogat, mivel a jelek szerint nagyon egyetért Gere Mihály beszéd­jével. Még meg is toldja: — Ha egyszer elindultunk, menni kell. mert másképpen nem lesz belőlünk semmi. —t És már sorolja is, hogy mennyit vetetlek. — Árpát, zabot termelünk. A földben van. Negyven-negy­venöt hold kukoricát ezen a, héten vetünk, összevissz« meglesz a kétszáz hold. Mind takarmány és mind a közös­ben. Még beszélgetnénk tovább, de valahonnét előkerült az egyéni gazdák megbízottja, s a kiküldött sürgeti a tanács­kozás megkezdését. Még csak annyi idő van. hogy gyorsan megkérdezzem Gere Mihály- tól. — Elnök elvtárs, milyen első parancsolatró] beszélt úzt imént? Nevet. — Ja, megütötte a fülét az elvtársnak. Hát csak úg> mondjuk. Mi csináltuk ma­gunknak. Azt jelenti, hogy első a közös jószágállomány részére a takarmány. Ez most a legfontosabb dolgunk. Er­ről van szó. Ha elvetettünk, kezdjük az építkezést, azt kineveztük második párán-1 csolatnak. De sietek, mei már a többiek mind bemen­tek. Ma kezdik a tagosítást. A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora 1959 április 22, 19 óra üzemi őrjárat: Ipari riportmű­sor. ,,Kedves Rádió!” — levele­zőink írásaiból. — A jászberényi járásban működő óvónőket és védőnőket köszöntjíik. — Sport híradó. — Falusi krónika. — Élőszóval. Hírek, riportok a nap eseményeiből. — Magyar nóták. A téglát már kihordták. Itt építik a Zöld Mező Tsz tag-| jai a juh- hodályt hogj7 gondoskodjék az egyéni gazdák képviselőjéről. A ta­nácselnökhelyettes örömmel helyben hagyja. — Ügy is van — és azzal már veszi a telefont, hívja a Néztem utána, s arra gonl doltarn. hogy az öcsödi Úti törő Tsz gazdái okos embe-l rek. — Tudják, hová kel. nyúlni. Szekulity Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom