Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-07 / 56. szám

1959. február 7.

SZOLNOK MEG 1 El NÉPLAP

3

Helyi anyagokból megvalósítható

építési tervek

Szakmai tanácsadás a tss-eknek

— Az építési bizottság munkájáról —

Csütörtökön délután tanácskozott a megyei pártbizottság által a termelőszövetkezetek megsegítésére létrehozott építési bizottság. Hivatásának megfelelően elsősorban a tsz-ek építkezésével foglalkozott. Mindenek előtt arról tárgyaltak a bizottsági tagok, hogy a hirtelen meg- növekedett és az új szövetkezetek szüksége és anyagi lehetősége szerint olyan gazdasági épületeket tervezzenek, melyeiket helyileg fellelhető anyagból a fez-tagok saját maguk is meg tudnak valósítani,

Czakó József elvtárs, a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságának dolgozója a náluk 10 év alatt kikísér- letezefct és bevált típusok alapján több ilyen gazdasági épület tervére tett javaslatot — í gy például szabad állásos borjúnevelőre, szarvasmarhaistállóra, juhhodályra, góré- ra, földfeletti hossz-silóra. Javaslatait — a benyújtott vázlatok alapján — megvitatták, s néhány kiegészítés, módosítás után úgy döntöttek, hogy a gazdasági épületek terveit a jövő héten elkészítik, s jóváhagyásra a megyei pártbizottság elé terjesztik. Jóváhagyás után pedig eljuttatják a szövetkezetekbe Gondoltak arra is, hogy a házilagos építkezéseknél a tervek megvalósítása során esetleg valamilyen műszaki probléma késlelteti a kivitelezést. Ezért megállapodtak abban, hogy

s házilagos építkezések műszaki kérdéseiben a bizottsági tagok bármikor szívesen szolgálnak szakmai tanáccsal a szövetkezeteknek, forduljanak bizalommal hozzájuk.

Tájékoztatásul közöljük a bizottsági tagok nevét: Éliás íjászló (megyei tanács építési oszt.), Uitz Pál (Irodaház, Tervezőiroda), Tar jani József (Állami Építőipari V.), Fehér, vári Albert (megyei tanács mezőgazd. oszt), Vasadi Jáno- (Vízügyi Igazgatóság), Czakó József (RIZSIG), Bordás j László (KISZÖV).

Az építési bizottság ténykedése nem merül ki a tervek elkészítésében és a szakmai tanácsadásiban. Célul tűzték a szövetkezetek segí- < tését anyagi és szakvonalon j egyaránt. Anyagi téren úgy'

kívánnak támogatást nyújtani, hogy

felmérik az Ingatlankezelő Vállalat, a Községgazdálkodási vállalatok nélkülözhető készleteit, az üzemek, vállalatok építésre használható elfekvő anyagait, s közvetítik majd a szövetkezeteknek.

E mellett számbavették, hogy az állami gazdaságokban több helyen kihasználatlanul állnak az eddigi szénpo- ros téglaégetésre használt berendezések, más vonalon dolgoznak a téglaégetési szakemberek. Ilyen helyzet van a Tiszasülyi-, a Tisza- szentimrei- és a Csorbái Át? lami Gazdaságban. A környék szövetkezetei az illetékes vezetőkkel való megbeszélések alapján gyümölcsöz- tethetnék ezt a lehetőséget, — ha másképpen nem, legalább a szakismeretek növelésében. Az építési bizottság különben megállapodott abban, hogy számbeveszik a szénporos téglaégetésre alkalmas helyeket, kidolgozzák e módszer technológiáját és eljuttatják a szövetkezetekhez.

Felvetődtek egyéb tervek is a megbeszélésen.

így például az, hogy néhány helyen — igy a Bánhalmi Állami Gazdaságban, Alcsiszigeten — több kerítésfonó, illetve nádpallókö- tő gép áll kihasználatlanul. Ezeket is fel lehet használni, főleg az ideiglenes jellegű építkezéseknél. Megállapodtak abban is, hogy a Jászberényi Aprítógépgyárat felkeresik azzal a kéréssel; a szövetkezetek halasztást nem tűrő építkezése érdekében tervezzenek vályogvető gépeket és mozgó téglapréseket.

Az építési bizottság tagjai számítanak arra is, hogy kevés lesz a szakember az építkezéseknél. Ezért a KISZÓV- vel és a KlOSZ-szal együttműködve megvizsgálják, hogy a iktsz-eket és a kisiparosokat hogyan lehetne bevonni ebbe a parasztság jobblétét és az egész nép boldogulását egyaránt szolgáló munkába.

(sí).

Új szocialista mim ka brigád alakalt a Járműjavítóban

Újabb tizenhárom esözteto berendezés

A MEZŐSZÖV Vállalat igazgatója ígéri: Fokozottabban segítik az új és a területileg megnövekedett mezőgazdasági tsz-eket

A MEZŐSZÖV Vállalat Szolnokon, a Kossuth téren lévő irodaházban székel. A dolgok természeténél fogva itt is megnövekedtek ' e feladatok. Az a helyzet ugyanis, hogy a nagyüzemi gazdaságokat ez a vállalat látja el különböző mezőgazdasági felszerelésekkel.

Papp István elvtárssal, az igazgatóval beszélgetünk. Éppen arról, hogyan, milyen módon elégítik ki a megnövekedett igényeket és mit tettek már eddig is az ügylelek gyorsabp lebonyolítása érdekében? Papp elvtárs elmondotta, hogy a megye mező- gazdaságában végbe ment örvendetes és nagyméretű változás őket is meglepte, de nem érte váratlanul. Az elmúlt évben, amikor az 1959- es terveket állították össze, úgymond, bátrak voltak, s bár még nem tudták, de már figyelemfoe vették, hogy lehetséges, nagyobb arányú előrehaladás.

Mint a jelek mutatják, érdemes volt kis?é bátrabbnak lenniök. „Ma különösen fontos, hogy az újonnan alakult és a területileg megnövekedett tsz-ek gazdálkodását minden szerv és vállalat fokozottabban támogassa.

Örömmel mondhatom, hogy a MEZÖSZÖV olyan helyzetben van, hogy a nagyüzemek igényeit a legmesszebbmenőkig ki tudja elégíteni" — mondotta Papp elvtárs.

Mii tettek eddig? Februárig a vállalat egy üzletszerzőt alkalmazott, aki járta a községeket és xjánlatot tett a szövetkezeti gazdáknak különböző gépek vásárlására. Most, nagyon helyesen, munkábaál- lítottak még egy üzletszerzőt. Ezenkívül a MEZŐSZÖV Vállalat figyelemmel kíséri az új tsz-ek alakulását, s azok működésének jóváhagyását.

A traktorosvontatású gépek kivételével náluk minden egyéb gazdasági gép és felszerelés beszerezhető. Papp elvtárs elmondotta, hogy különösen keresettek a silótöltők, a szecskavágók, a darálók és a különféle tejgazdasági gépek. Legutóbb modern fejőgépeket kaptak a Német Demokratikus Köztársaságból. Azok máris gazdára találtak. Most ismét várnait öt NDK fejőgépet.

Ezenkívül március 31-ig, de legkésőbb április közepéig újabb 13 esőztető berendezést helyeznek üzembe, s ezzel megyénkben az esőztető berendezések száma 33-ra nő. Érdemes megjegyezni, egy évvel ezelőtt még egyetlen egy sem volt.

Az igazgató elvtárs elmondotta, hogy bár merészen terveztek, mégis felülvizsgálták terveiket, majd ennek megfelelően illetékes üzemeknek megküldték pótigényüket: hídmérlegből, pótkocsikból, gumikerekű igáskocsikból sib.

Végül arról beszélt a MEZÖSZÖV igazgatója, hogy jelenleg zökkenőmentesen folyik a gépek, felszerelések szállítása a tsz-elcbe, az igénylések sorrendjében. Nap mint nap indulnak a megye minden tája felé a különböző szállítmányok: vetőgépek,

műtrágyaszórók, lófogatú kapák, kocsik, szőlőfedő és nyitóekék, kultivátorok. Az első negyedévben 46 tsz megrendelését elégítették, illetőleg elégítik ki közel 1 100 000 forint értékben. Búcsúzóul Papp elvtárs, a MEZŐSZÖV igazgatója arra tett ígéretet, hogy a jövőben még körültekintőbben és jobban segítik az új és a területileg megnövekedett mezőgazdasági tsz- eketi

— Szp —

Az új példa ragadós, — szokták mondani. Ez történt a szolnoki Járműjavító üzemkarbantartó osztályán is. Az év elején alakult meg az első szocialista munkabrigád a forgácsoló részlegnél, Mihályi László vezetésével. Az első három hónapban már értek el eredményt, amit a közelben lévő Horváth brigád is meglátott.

A Horváth brigád is régen beszélget a szocialista célkitűzésről. Eredményeik érről tanúskodnak. Januárban a tizenegy fős csoport a tervét 102.4 százalékra teljesítette. Az dAv&inunka dicséretre való volt.

Azzal már tisztában voltak, hogy ha felveszik a- szocialista brigád nevet, — többet kell tenniök, mint bármelyik versenyszakaszban. Nem , is a nagyobb feladat gátolta őket a végeihatárc- zásban, hanem hát nem tudták formába önteni elhatározásukat. ügy mondják, — könnyebb ötven szegecset beverni, mint egy mondatot leírni. Azért a sok beszélgetésnek meglett a gyümölcse

Köznapi dolgok TITKAI

JS i hinné, hogy a szövét- **■ bői 265 féleképpen lelhet ruhát formálni. Kétszáz- I hatvanöt féle rendszer szerint dolgoznak a világ szabói. ■ Elméletek születnek és bonyolult matematikai számíElég nehezen találtam meg. Pedig széles út mentén fekszik és barátságos ablakai hívogatnak. Hosszú földszintes épület ez a Névtelen úti munkásszállás. — Találomra nyitok be a legnagyobb szobába. Húsz ágy két sorban a falak mentén, hosszú lócák, az asztalon villanyfőző. A lábasban zsír serceg és ropogósra sült krumpliszeleteket emel ki belőle nagy elmélyüléssel egy mdcisapkás fiatal fiú. Az ágyakon né- gyen-öten heverésznek. A falon vezetékes rádió hangszórója sugározza a Toujours l’amour-t.

Belépésem nem sok figyelmet kelt, csak az egyik bajuszos középkorú, klottnadrá- gos munkás fordul felém érdeklődve:

— Maga az előadó?

— Én volnék.

— Aztán miről fog beszélni ?

— József Attiláról.

— Tessék már leülni a lócára — szíveskedik egy másik ágyról felugorva valaki. Mindjárt hívom a többieket, meg a lányokat is. Azoknak szerelmes verset tessék majd mondani.

Nagy nevetés nyugtázza ezt a megállapítást. Egyszerre felélénkül a társalgás. Amíg az emberek gyülekeznek, sok. mindenről szó esik. Beszélgettünk az ejtőernyős sporttünk otthon — sóhajtja valaki. Amikor a Döntsd a tőkét című vers értelméről van szó, közbeszól az egyik bajuszos idősebb ember:

— De sok fát vágtam életemben, oszt én is szerettem volna odavágni azokhoz, akik a filléres napszámokat fizették. De milyen szépen mondja ezt ez az Attila ...

Vége az előadásnak. Nagy csönd. Nemigen szólnak hozzá. Végül valaki a hátsó sarokból megtöri a csendet. Felkönyököl az ágyon és elgondolkozva mondja:

— Harminckét éves volt. Én meg mindig azt hittem, hogy egy idős komoly ember irta azokat a forradalmi verseket. Milyen kár érte.

Megérkezik a vetítőgép. Régi ismerősként üdvözlik a mozigépészt. — Valamilyen földrajzi film pereg, idegen tájak tűnnek fel a vásznon.

Hétköznap este a munkás- szálláson. Halhatatlan versek, idegen tájak, ma már megszokott hétről-hétre ismétlődő jelenségek a munkásotthonokban. A kőműves, a lakatos, a malterhordólány Adyról és József Attiláról, a csillagokról és a rádiócsövekről hall előadást s a filmeken a méhek élete, s a római Amphiteárum kerül a tudatába. Tágul körülöttük a világ és így van ez jól.

?— hernádi —

Áliandó munkában .fecskék**

a

991

Az É. M. Szolnok megyei Építőipari Vállalat Szolnokon a Körösi úton építi az olajbányászok központi épületét. A jó időjárás segítségével már a második emeletnél tartanak. Képünkön Piszkozub Ignácz, Garai István és Kiss Béla kőművesek munkaközben.

Eldöntötték, hogy hivatalosan is felveszik a szocialista munkabrigád nevet;

Vállalták a meghibásodott gépek soronkívüli megjavítását, a technológiai fegyelem teljes betartását, a se- lejtmentes munkával való megtakarítást, ügy voltak vele; a munkafegyelem be- | tartása és a „rövid szabadsá- ; gok” leszűkítése a legkisebb * követelmény egy szocialista , brigádtól és erre nem is il- ijik külön fogadalmat tenni, j Képezik is, magukat, hogy | más brigádoknak segítséget •■tudjanak nyújtani. A kultú- j ralis és művelődési előadáso- jkat a brigád közösen látogatója. Egyéni tanulást is szer- ! veznek szakmai felkészülé- j sük bővítésére. í A brigád határozott és ez- j zel a karbantartó osztály j már két szocialista brigári- í dal rendelkezik. Most már ! \ az szükséges, hogy az arra i j hivatottak megadjanak min- i

I

' den segítséget célkitűzéseik j megvalósításához. A dolgo- i ! zókban a lelkesedés megvan, j í a vezetők táplálják is azt.

* - ab. - i

Este a munkássEáí láson

ról, a fizetésről, nomeg arról, mikor egyeznek már meg végre az illetékesek á békében. Meglepően tájékozottak ezek az emberek. Mint mondják, ha csak szerét ejthetik, mindig elolvassák az újságot. Az irodalommal már nem állnak ilyen jól, csak a heti rendszeres előadásokon hallanak irodalomról. Mellettem fiatal legény olvas. Belesandítok a könyvbe, Edgar Wallace regénye, Sandiról, aki rendet csinál. Hát bizony, ez mesz- sze áll az irodalomtól. Az angol gyarmatosítás dicsőítéséhez azonban annál közelebb.

— Mi tetszik ezen a regényen? — kérdezem.

— Hát az, hogy kalandos, meg mindig győz a sok emberrel szemben ez a Sandi (így mondja ki).

Beszélgetésünket az imént eltávozott fiatalember szakítja félbe, no meg egy csomó betóduló férfi. Egy lekváros kenyeret harapdáló asszonyka, egy tömzsi fekete nő, meg egy csinos szőke leányka js előkerül valahonnan.

Elkezdem az előadást. Beszélek arról, honnan jött József Attila, milyen volt az otthona, meg a Mama, akit „megettek a fenék”, a „százlábú súrolókefék”, önfeledten hallgatják. Mi is így élól jászapáti Szabó KTSZ üzemvezetője, Kiss József kezében gyors, könnyed mozdulatokkal formálódik egy bar. na csomagolópapíron a jövendő tavaszi kulikabái. Előtte számok. Ezek a számok mindenütt a világon, Tokióban és New Yorkban csak- í úgy, mint Jászapátiban, azo- j nos sorrendben következnek. ! Bárhol a világon néz rá a 'szabó ezekre a számokra, tud- ! ja, hogy a derékhossz, majd i az egészhossz után a hátszé- j lesség, ujjahossza, mellbőség, derékbőség és csipőbőség következik. S aztán már csak bizonyos arányossági számításokat kell1 elvégeznie — és a 255 féle rendszer jórésze erre vonatkozik — s már megtervezheti a ruhát.

Kiss Józsefnek apja is szabó volt: de az öreg még nem igen rajzolt papíron, ő még a sémarendszerben dolgozott: egyetlen keménypapírszalagra vette fel a méreteket és úgy a szöveten rajzolta ki a formákat. A centiméter nem is olyan ősrégi találmány. Régebben pedig arra is volt

'példa,'hogy a ruhákat a mai ortopéd-cipő módjára készítették: gipsz-szalaggal bete, kérték a ruhcsináltató „áldó. zat” testét, majd ollóval felvágták, s az így kapott forma nyomán készítették, el a pa&szmtos öltözéket. És a szita, vagy éppen a kanavá- szon sem szerepelt mindig a kellékek között. Mert azt ugye mindenki tudja, hogy nem elég a szövet a ruhához: kell még hozzá szalon- vagy tevúször-vászon, lószőrszita,

kanavászon, gomb, bélés és még ki tudja — mi minden. Ámde régen ezekből szinte csak a szalonvászon létezett: a szitát csak vagy 25 éve használják általánosan. Azelőtt vattával tömték ki megfelelő formára a ruhákat.

,1,1 ért a ruha — varázslat.

Nem csupán fedi az embert, hiszen már a régi sláger is megmondja: „A ruha a fő, és benne a nő”. Vagyis: a ruha egyéniséget takar és magának is szüksége van egyéniségre. Benne egy ember mozog: meg kell engednie ezt a mozgást, kör<VA RUHA

tások, hogy a ruha puhán, finoman, rugalmasan simuljon viselőjére. Azt hiszik so- Ican: századok óta ugyanaz a tű és cérna titka. Pedig — mint minden — ez is váltónri 7~

nyeddé és karcsúvá kell varázsolnia, azt mutatni, ami szép, ami kellemes, amit a többi ember is szívesen lát.

Csak ez nem is olyan Itörmyű. Ki gondolná például, hányféle megoldás van arra, hogy hátul megkerülje a szövet a lapockát. Itt nincsen tömés, nem vágják fel a szövetet, hol húzták meg, miiképpen alakították, hogy végül az a zakó, vagy kosztümkabát könnyed, elegáns vonalban hullik alá a vállról.. -.

És a ruhának is váza, az a szita, az a kanavászon, amelyet sűrű öltéssel formálnak megfelelőre, hogy rugalmasam és mégis tartósan megadja a formát, az eleganciát. Meny. nyi trükk: a fazonkihajtás azért hajlik vissza oly köny. nyedén, mert a szita több mint a szövet, s a szorgos öltések megerősítik ezt a „me- salliancet’’. A formát tartja a rögzítőszalag is, amely csak Dél-Afrikában hiányzik a ruhákról, a karcsú vonalakat alakítja a sok fércvarrás, amíg csak el nem készül a mű és a szabó könnyed mozdulattal ki nem tépi a fehér cérnát.

AM i minden formálható a könnyedén fodrozódó szövetekből, selymekből, vásznakból! Sohasem ismétlő- dik ugyanaz: a szabó munkája úgy hullámzik a divattal, ahogy a bárka a hullámos tengeren. Volt ugyan, hogy hosszú zakókat szabott, ma azonban a divatzakó a test- magasság 46 százaléka mínusz 5 centiméter. A felöltő viszont a testmagasság fele, plusz 20 centiméter. És a nők? Óh, a nőkkel nem olyan „egyszerű”, mint a férfiakkal ... a nők ízlése úgy száll modellről modellre, mint a méh. Most éppen a japán szabás meg a denevér-ujj tör előre, de ki tudja, mi lesz félév múlva? S jaj a szabónak! A maneken tökéletes alakú, magassága 170 centiméter és mellbősége 96, de mit csináljon a mester, ha ezt a modellt egy 152 cm magas és ltO-es meUbőségű hölgy rendeli meg? S ráadásul ahány próba, annyiszor változik a méret.

Búcsúzunk a szabót ól Bent i ktsz műhelyében surrognak i gépek, Urbán Miklós, Ber- ‘alan István, Béres Béla és ársaik a szövetek fölé hajollak. Készül életünk mhnden- iapi borítója: a ruha.

BARACS DÉNES