Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-19 / 66. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kormányrendelet a termelőszövetkezetbe lépő termelők szerződéses kötelezettségeinek rendezéséről Napjainkban sok fontos ha­tározat, rendelet lát napvilá­got, amelyek mind azt céloz­zák. hogy pártunk és kor­mányunk segítse a termelő- szövetkezetbe tömörült gaz­dák első lépéseit. Sok tsz-be- lépőnek gondot okozott, hogy mi történik korábban vállalt kötelezettségeivel, például terményértékesítési, állatne­velési, hizlalási szerződései­nek teljesítésével. A Magyar Közlöny 27. szá­ma kormányrendeletet közöl a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetbe lépő termelők szerződéses kötelezettségei­nek rendezéséről. A rendelet kimondja, hogy az egyéni termelő által kö­tött növénytermelési és ter­ményértékesítési szerződé­seken alapuló jogok és kö­telezettségek — ha a szer­ződést kötő gazda időköz­ben termelőszövetkezetbe lépett — a termelőszövet­kezetre szállnak át. Lehetőséget nyújt a rende­let arra is, hogy a szerződést a termelő egyénileg teljesít­se. A rendelet előírásai sze­rint erre akkor van lehető­ség, ha a szerződést a belépő háztáji gazdaságából tudja teljesíteni, vagy ha a terme­lőszövetkezet hozzájárul, hogy a belépő termelő a leszerző­dött terményt bevitt földte­rületéről egyénileg takarítsa be. Amennyiben a termelőszö­vetkezet nem vállalja át a szerződést, akkor arról a be­lépéstől számított 30 napon belül írásbeli nyilatkozatot kell adnia. Nem tagadhatja meg a termelőszövetkezet e szerződés teljesítését, ha a belépő tagtól már a szerző­dés feltételeinek megfelelő­en bevetett földterületet vett át. Az egyénileg kötött állat- nevelési és hizlalást szer­ződések teljesítéséért — mint 'a rendelet előírja — ä termelőszövetkezetbe lé­pő termelő továbbra is egyénileg felelős és azt háztáji gazdaságából köte­les teljesíteni. Ilyen esetben a belépő tag jogosult a szerződéssel lekö­tött állatokat a nevelé­sükhöz, hizlalásukhoz szük­séges takarmánnyal együtt háztáji gazdaságában meg­tartani, még abban az eset­ben is, ha állatállománya így meghaladja a törvénye­sen megállapított kereteket. Lehetőséget nyújt a rendelet arra is, hogy a belépéstől számított 15 napon belül a termelőszövetkezet átvállalja a szerződéses kötelezettséget, de abban az esetben a tag köteles az állatokkal együtt azok neveléséhez, illetve hiz­lalásához ' szükséges takar­mányt is átadni a termelő- szövetkezetnek. Intézkedik a rendelet az előlegek rendezéséről, a le­bonyolítással kapcsolatos eljárásról. Kimondja, hogy átvállalt szerződés esetén a törvényes rendelkezésnek megfelelő nagyüzemi felár illeti meg a termelőszövetkezetet. A kormányrendelet intéz­kedései nem vonatkoznak a belépést megelőző gazdasági évekre. E szerződésekből ere­dő esetleges hátralékos köte­lezettségek továbbra is a szerződést kötő feleket ter­heli. Csehszlovákia 800 millió korona értékű árúi adott el Lipcsében A csehszlovák külkereske­delmi szervek a lipcsei vá­sáron 800 millió korona ér­tékű árut adtak el, egyhar- maddal többet, mint tavaly. Különösen a csehszlovák szerszámgépek, teherautók, traktorok, televíziós készü­lékek. bútor-, cipő- és tex­tiláruk iránt mutatkozott nagy érdeklődés. Csehszlová- vákia ugyanakkor nagyobb mennyiségű gépet, valamint gépi berendezést vásárolt Lipcsében. A Német Demok­ratikus Köztársaság szállítja például a Csehszlovákiában épülő új szintetikus kaucsuk- gyár —, valamint a kohászati és elektrotechnikai üzemek berendezését. (MTI.) ÉIménvbes2<jmoló a barátság klubiában Ma délután 6 órakor a Ha­zafias Népfront városi bizott­sága és az MSZBT élménybe­számolót tart, amelynek elő­adója Fülemen Lajos. Az ér­deklődőiket a rendező szer­vek ezúton is meghívják. Le a megszokottság haladást gátló béklyóival — ébresszünk gondolatokat I tt ez a silókukorica. | Haszna, számtalan elő­nye, bősége, értéke közismert. Erre jön a meglepetés. Még a közelmúltban is akadt olyan mezőgazdász —, nem akárki, mezőgazdász ,— aki vonakodott ennek a roppant értékes, nagy tömeget adó takarmánynövénynek a ter­mesztésétől. Vele, a szakem­berrel másoknak kellett meg­értetni, hogy necsak azért vessék, hogy neve legyen a gyereknek 5 holdon, 10 hol­don, hanem azért, mert sok­kal többről, az állattenyész­tés hozamainak forradalma­sításáról van szó és ami eb­ből azután logikusan követ­kezik. S ha erről van szó, akkor nem nevetséges szűklátókö­rűség egy nagyüzemben 5— 10 holdacskával próbálkozni, illetőleg próbálkozással taka­rózni, valójában pedig befog­ni a város, vagy a járás szá­ját, hogy úgymond: békén maradjanak? Bizony az. És még valami. A lendület, a merészség, a bátor kezdemé­nyezés, az alkotókedv hiánya. KÖZNAPI DOLGOK titkai A sütemény tulaj dánképpen köznapi dolog és még­sem az. Azt mondhatnánk: a sütemény a legkisebb ünnep. Hiszen az volt már régen, amikor rövid nadrágban és pin- durka szoknyában szaladgáltunk, s néha a felnőttek arra érdemesítettek bennünket, hogy — királyi kegyként — kre­mest, berlinert, vagy különleges alkalmakkor rigójancsit rendeljenek nekünk. Később, kis cukrászdák intim, homá­lyában a varázs fokozódott. Előbb a sütemény, aztán a csók — mindkettő édes, finoman omló. De azért betérünk később is, meglett ember tekintélyével, fekete mellé szinte csak mellékesen, de azért nagyonis kiszámítottan — bekapni egy-egy mokka-sztletet. Mindig kedves ajándék, ha meglepjük vele önmagunkat. A SÜTEMÉNY dagasztott Gazdag kőolaj­készletekre bukkan­tak a Kaspi-tenger medrében Geofizikai kutatók indul­tak el Bakuból, hogy egy ha­jó fedélzetéről az Apseron- félsziget környékén olajku­tatásokat végezzenek a Kás- pi-tenger medrében. A kuta­tók nyolc kilóméter mély­ségig megvizsgálják a meder geológiai összetételét. Az eddigi kutatások során már a Káspi-tenger medrének kö­rülbelül 5.000 négyzet-kilo­méternyi területén végeztek hasonló munkálatokat és több helyütt gazdag kőolaj- készletekre bukkantak. Döntöttek a nyereségrészesedés kifizetésének feltételeiről Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem vezetősége a párt- és szakszervezeti aktívák bevo­násával megbeszélte az 1958. évi nyereségrészesedés elosz­tását. Ügy döntöttek, hogy nyereségrészesedést kaphat azon dolgozó, aki 1958. ápri­lis 1. előtt jött a vállalathoz és 1959. február 28-án még az üzemnél dolgozott. Nem számít kilépőnek az a dolgo­zó, aki nyugdíjba ment, vagy áthelyezéssel más üzembe ke­rült, esetleg katonai szolgá­latra vonult be. A fizetett szabadság, üzemi baleset, va­lamint 3 hónapon aluli be­tegség sem számít kiesésnek Azon dolgozók, akik az olajiparban, illetve a válla­latnál huzamosabb ideje tel­jesítenek szolgálatot, 1958. december 31-től visszamenő­leg számítva 2—5 éviig 10, 5—10 áv'.j, 20, 10 év felett 25 százalékkal nagyobb nyere- ségTésze-edésben részesülnek. Az igazolatlan hiányzóik, fe­gyelmi vétséget elkövetők, táppénzcsalók a nyereségnél ízesedéiből kevesebbet, vagy egyáltalán nem kapnak. Aki már négy napig igazolatlanul hiányzott, azt egyáltalán nem részesítik nyereségrészese­désben. Aki táppénzcsalást követett el, első esetben 50 százalék, második esetben tel­jesen kizárandó. Az aktívaülós úgy döntött, hogy az engedélyezett válla­lati keret 12 százalékát tar­talékolják az igazgatói alap javára, továbbá 2 százalékot esetleges reklamációik kifize­tésére. a hájastésztát. A tészta közepébe helyezi a vas­tag vajpogácsát — van vagy hárcmfcilós — aztán behajtó- gatja „szimplán", kinyújtja, majd behajtogatja „duplán”, kinyújtja, hűtőkamrába vi­szi, ahol még nyáron is meg­őrzik a fagyot, aztán ismét előkerül a sodrófa — amíg aztán újabb néhány óra hüíés után kemencébe kerül a tész­ta, hogy ropogósra, omlósra süljön a sok-sok réteg egybe- hengerlése után. A vajastész­ta-brigád készíti a krémes- tészta tetejét, a teasüteroé- n veket, a habkönnyű habbal töltött habrollót. A keverők zümmögő gé­pekkel dolgoznak finom masz. szává ezernyi különböző anyagot, ők készítik a torták tésztáját, a csokoládésat ép­pen úgy, ahogy a gesztenyést, vagy a mokka és dobos pis­kótaanyagát. Erdei Marika dolgozik itt (ő még szereti a süteményt, de csak az üzemi gyártmányt: otthon nem ké­szítene a fél világért — ren­deljék meg itt, akkor majd remekel), és Csatár István, s a többiek. Ügyes gépezetek a folyékony tejszínbe fújnak levegőt, míg habbá dagad, vagy a vajat köpülik könnyű, lazává esetleg krémet kever­nek egyenletessé. A töltő-brigád formát és értelmet ad mindannak, amit a másik kettő teremt, ők ad­ják meg a külszínt és ők a belső ízt, melyről még valaki elragadtatott megjegyzést fog tenni: Apulka, ez nagyon fi­nom. Pedig nem tudja, hogy a mignonban grilláas van, az­az: cukor és dió keveréke, hogy az alap piskóta, s hogy fondanttal, különlegesen fel­dolgozott cukorral borították. Fogalmuk sincs róla, hogy magát a cukrot hányfélekép­pen lehet felhasználni, égetve és vízzel felengedve fészek­nek. mivel a fondant nem bírja el a kakaót, vagy meg- őrölve porcukorként, felol­vasztva egy kis vízzel leiter- cuikorként. Nem tudják, mi­lyen bíborszínű a festék, amely végül a szeletkén hal- ványrózsaszínűvé szelídül. S a háziasszonyok, akiknek sohasem sikerül olyan finom, síma süteményt készíteniük, mint aminőt a cukrászdáiban szoktak fagyasztani — ne bú­suljanak. Az avatott mester számos olyan eszközzel ren­delkezik, amellyel a kis konyha alig: ott van a kenő­kés, a dobostorta szelőiére valóságos csatabárd áll ren­delkezésükre, a díszítésre csillagcsöweket használnak. A kakaóból, csokoládéból, vaj­ból, vaníliából, cukorból álló párizsi krémet géppel keve­rik. Egyszóval: nehéz versenyre kelni a szakma mestereivel. Ám, aki akarja, otthon meg­próbálhatja. Ha nem sike­rülne, még mindig ott van szemben a cukrászda. Baracs Dénes Ülésezik a lengyel pártkongresszus D Az egész lengyel nép nagy érdeklődéssel kiséri a napja­inkban ülésező III. pártkongresszus eseményeit. A vroc- lawi PAFAMAG vagongyár dolgozói is élénk érdeklődés­sel kísérik a kongresszus híreit, mint ahogy ezt képünk is mutatja. De munkájukkal is hitet tettek a kongresz- szus mellett, mert nagyszerű eredményekkel köszöntöt­ték a pártkongresszust. Különös és hihetetlen: a I szóbaníorgó mezőgazdásszal, aki egyébként jóhírű, tekin­télyes szakember, a megye egyik vezetője beszélgetett. Már nem az hihetetlen és kü­lönös, hogy a megye vezetője beszélgetett vele, hanem amit a szakember mondott: hát hogy azért nem szívesen ter­mesztik a silókukoricát, mert nem tudnak majd mit csinál­ni a kukoricaszárral. És ezt, nem viccből, hanem komo­lyan mondta. Könnyű lenne most külön­böző válogatott jelzőkkel il­letni és így, meg úgy elma­rasztalni a mi emberünket. Dehát nem erre van szükség. Másra. Elsősorban és talán mindenek előtt annak a tisz­tázására, hogy pár évvel ez­előtt sok-sok küszködéssel, naponként megújuló, ismétlő­dő gonddal járt a gazdálko­dás. Azok a nehéz, küzdel­mes évek sok embert' elfá- rasztottak és elaltatták a természetes kezdeményező, alkotó készséget. A minden­napi bajok, a sűrűsödő gon- dog fásultságot idéztek elő. Az az idő elmúlott, a szövet­kezeti mozgalom gyermekbe­tegségéből kilábalt, a kezdeti nehézségeken túljutott, de hiába, hatásuk még megma­radt és most éppen azon mérhető le legjobban, hogy kissé nehezen fordulnak egyes helyeken új, merész célok megvalósítása felé. Ezt mindenképijen figyelembe kell venni, de úgy, hogy a megszokottság, a nagyüze­men belüli kisüzemi mara- diság ma már tarthatatlan és az előrehaladás gátlója. e mennyire az. Ha mondjuk nem a silóku­koricát, hanem a hibrid-ku­koricát is nézzük. Jó? Jó. S ezt nem valami vándoriparos határozta meg, hanem a me­zőgazdaság legkiválóbb tudó­sai. Ezen túlmenően itt ná­lunk Szolnok megyében a rengeteg gyakorlati példa: a mezőhéki Táncsics Tsz és még sorolhatnánk sokat. Erre küld államunk Szolnok me­gyének 95 vagon kiváló mi­nőségű hibridkukorica vető­magot. Veszekedni kellene érte, hiszen minden szem aranyat ér. S a veszekedés helyett éppenhogy kínosan- keservesen folyik a csere. íme, kell-e még több pél­da annak bizonyítására, hogy milyen átkos betegség az a megszokottság és az a túl óvatoskodás, a mindenfajta kockázattól való irtózás. — Mert azt nem állítja senki, hogy ahol eddig nem termel­tek siló, vagy hibridkukori­cát és most ott ha 4- 500 holdat vetnek, hát nem vállalnak valamiféle rizikót. Persze hogy vállalnak. Dehát annyit lehet is vállalni a várható többtiz vagy többszáz vago- nos többlettermés érdekében. Fel kell rázni a bátortalan, az elmúlt évek apró-cseprő bajaiba beleragadt emberein­ket. Képletesen szólva: ki­nyitna az ész ablakait, szel­lőztetni. Ami tegnap jó volt, az ma már nem minden esetben jó. Amit tegnap még nem lehetett megcsinálni, azt ma már úgy lehet, kötelező végrehajtani. S ez a felfogás váljék uralkodóvá. Szocialista nagyüzemek birtokolják a megyét. Ezek nem tűrik a kisüzemi szemléletet. A nagy­üzem nagyüzemi észjárást kí­ván mindenkitől: szövetke­zeti gazdától a községi veze­tőkig. Elérkezett az új, merész tervek megvalósításának ide­je. Nem kell félni, hiszen a nagyüzem éppen azért nagy­üzem, hogy ott megvalósulja­nak, valóra váljanak a bátor tervek. A termelőszövetkezet a kezdet kezdetén még csak keret. Tartalommal kell megtölteni. Újabbnál újabb ötleteket hozni, megvalósíta­ni. Mert a nagyüzem olyan keret, hogy ott aztán min­denki megmutathatja, mire képes. Ezekben a heteikben az új és a területileg megnöveke­dett mezőgazdasági tez-ekben nagyon helyesen sokszor ta­nácskoznak, szinte hetenként tartanak különböző megbe­szélést. Ezeken a megbeszé­léseken, tanácskozásokon a szövetkezeti gazdák, a veze­tők bátran tegyenek javasla­tokat, mondják el véleményü­ket, ébresszenek egymásban új. hasznos, tartalmas gondo­latokat annak érdekében, hogy a kezükben lévő nagy­üzem adottságait minél job­ban, gyorsabban kihasznál­hassák. E lőfordulhat olyan dolog, hogy a kollektivizálás egy-egy községben teljesen új helyzet elé állítja a szövet­kezeti gazdákat Itt különö­sen sokat ér a leleményesség, a bátor kezdeményezés. Ve­gyünk csak egy példát. Mondjuk Cibakházát. Ebben a községben a kollektivizálás befejezése után egy-egy szö­vetkezeti családra nagyon ke­vés född jut Viszont ugyan­akkor éppen a kollektivizálás következtében olyan erő ke­rül birtokukba, amit eddig képtelenek voltak kihasznál­ni, mert egyénileg gazdálkod­tak. Az élő és a holt Tisza ödeli körül a falu határát. Ki­váló alkalom víziszárnyas te­nyésztésre nagyüzemi mó­don. Százezer, félmillió vízi­szárnyast küldhetnek piacra már az első esztendőben. Szó­val a föld kevés, de íme itt a másik lehetőség, ami ad­va van, csak éppen élni kell vele. Az utóbbi időben sok szó esik a munkából kiöregedett vagy a csökkent munkaké­pességű idős szövetkezeti gaz­dákról. Az újonnan alakult tsz-ek egyelőre nem is tud­ják, milyen módon foglalkoz­tassák ezéket az idős társai­kat. Hát itt is csak egy kis ötletes-égre, leleményességre van szükség. Mert mi lenne, ha mondjuk az újonnan ala­kult termelőszövetkezet már most. ez év tavaszán vásárol­na 20 ezer vagy 40 ezer na­poscsibét. S az öregeket. bíz­nák meg az aprójószág gon­dozásával. Vagy kertészked­nének. De sok ehhez hasonló lehetőség és alkalom kínál­kozik. csak bátornak kell len­ni, szabad, sőt szükséges nagyüzemi méretekben szá­molni, élni, gondolkodni és munkálkodni. Kinek szabad? Mindenki­nek. Elsősorban a szövetke­zeti gazdáknak, de azoknak az elvtársiaknak, vezetőiknek, akik így vagy úgy a mező- gazdaság szocialista nagyüze­meit segítik, valamilyen mó­don támogatják. Űj ötletekre, sok-sok kezdeményezésre, merész gondolatokra van szükség. De ehhez le kell ráz­ni a megszokottság haladást gátló béklyóit. — Szp —-- ■" A kongresszusi munkaversenyről lanác?koznak Együttes ülésre gyűlt ösz- sze szerdán délelőtt az Épí­tő- Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége és az Építésügyi Minisztérium Kol­légiuma. — A tanácskozás napirendjére az MSZMP Központi Bizottsága hatá­rozatának, a budapesti pártbizottság és a SZOT tel­jes ülése felhívásának meg­tárgyalását tűzték. Bruttyó János, a szakszervezet főtit­kára ismertette a párthatáro- i zatból az építőiparra háruló j feladatokat és indítványozta, Ihogy az építőanyagipari üze­mekben és az építkezéseken is kezdődjön széleskörű. — nagyszabású munkaverseny a párt ősszel megrendezendő kongresszusa tiszteletére. Az együttes ülés beható­an megvitatta, miként való­síthatja meg legeredménye­sebben az építőipar a párt- határozatának a tervteljesí­tés meggyorsítására vonatko­zó javaslatát, mi legyen a kongresszusi verseny célja, hogy az építkezések olcsóbbá tételét és az építési határidő rövidítését szolgálhassa. — (MTI). A cukrász azonban nem szereti annyira a süteményt. ] Megkérdeztem Farkas lst- I vánt, az újdonsült szolnoki J „süteménygyár’ vezetőjét, meg Hegedűs Nándort, az édes szakma minden titkának ismerőjét, a vajastészta-bri­gád vezetőjét, szeretik-e a tésztát, az édes-vajasat, om­lósat, jóízűt? S ők fejüket csóválták, tagadón, aztán el­mosolyodtak: — Tudja, a csabai, az az igazi... Egy rúd jó csabai kolbász... Fogyasztani tán nem sze- 1 rétik, de csinálni, készíteni, keverni, gyúrni, dagasztani, sütni — az igen. Az a szak­ma a mesterség, mélynek csinját-bínját először c-ak kóstolgatják — ez néhány évig tart — aztán tovább ta­nulják a sírig. Nincs olyan sütemény, amelynél jobbat készíteni ne lehetne. S mennyi fortélya, finom- íága, ravaszsága van csak a tészta kikeverésének. Hogy mennyit tegyenek belé ebből és abból, sóból és vajból, tej. bői, ízekből. Tojással vagy anélkül, esetleg finom kakaó­val. A vajastésztákat Hege­dűs Nándor gyúrja a hatal­mas nyújtófával. Lám, mi­lyen bonyolult: csak a házi­asszonyok a megmondhatói, akik olyan gonddal készítik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom