Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. március 18. 2 „Európa, vigyázz!" • Angol lapok a nyugati szövetségen belüli ellentétekről lant Washingtonnal szemben. A Daily Express azt írja, hogy Macmillan tárgyilago­san akarja kezelni a világ legsúlyosabb problémáját, a gyanakvást és bizalmatlansá­got. Az angol nép — írja — azt tartja, hogy a Szovjet­unió békét kíván, s az ész­szerű engedmények útján kell keresni a békét a Szov­jetunióval, ennek a legjobb módja pedig a csúcstalálko­zó. A lap szerint ennek az ésszerű, mérsékelt álláspont­nak Macmillan a megteste­sítője. Vihar a Brit Alsóházban az angol-egyiptomi pénzügyi egyezmény mialt LONDON (AP). Gaitskell, a Brit Munkáspárt vezére az Alsóház hétfői ülésén bizal­matlansági indítványt nyúj­tott be a kormány ellen. A Munkáspárt azzal vádolja a kormányt, hogy az angol­egyiptomi pénzügyi egyez­mény megkárosítja azokat a brit állampolgárokat, akik vagyonukat Egyiptomban el­vesztették. Gaitskell azonban ezen túlmenően az 1956 kisenhotcer rádió- és televízió-beszéde a német kérdésről WASHINGTON (MTI.) Mint az AP és a Reuter jelenti, Eisenhower elnök hétfőn este rád;ó és televízió-beszédében foglalkozott a berlini és a német kérdéssel. „Készek va­gyunk meghallgatni és elő­terjeszteni új elgondoláso­kat1 — hangoztatta Eisenho­wer, — s megállapította, úgy látszik, a március 2-i szovjet jegyzék az eddiginél jobb alapot ad a tárgyalásokra. A Reuter washingtoni tu­dósítója azt írja: Eisenhower’ nem tett emlí­tést róla, vajon a nyugat eleget tesz-e a Szovjetunió ama javaslatának, hogy az értekezleten Lengyelország és Csehszlovákia képviselői vegyenek részt. Elismerte azonban, hogy más hatalmak is érdekeltek a német kér­dés esetleges rendezésében. őszén lezajlott egész szuezi hadműveletet elítélte, kije­lentve, hogy őrült és kataszt­rofális cselekedet volt, — amelyre úgyszólván nincs példa a brit történelemben. Be van. az Angol Munkás­párt külügyi szóvivője szin­tén hevesen támadta a kor­mány szuezi politikáját. A szuezi hadjáratot őrültség­nek nevezte és megállapítot­ta, ha e hadjárat sikerül, könnyen kirobbanhatott vol­na a harmadik világháború. A munkáspárti vezetők Macmillan miniszterelnököt és Selwyn Lloyd külügymi­nisztert személyszerint hi­báztatták a szuezi akcióért. A munkáspárti felszólalá­sokra Macmillan angol mi­niszterelnök válaszolt. A vitát követő szavazáson a parlament háromszáz sza­vazattal kétszázharminc elle­nében elutasította a munkás­párt bizalmatlansági indít­ványát. MAI HÍRMAGYARÁZATUNK Ébredés Franciaországban 7918 ^október 23-án, szer- délelőtt 11 órakor a moszkvai Szovjetek Terén, a Drczden Szálloda előtt magyar, német, román, dél­szláv és szlovák interna­cionalista harcosok és szov­jetoroszországi pártmunká­sok állták körül koporsóját. „Testére ráborítjuk a forra­dalom és a proletár-szabad­ság vörös lobogóját, hogy se­beivel megcsókolja még egy­szer ezt a drága zászlót, amely tovább leng a meg­maradónak kezében” — írja aznap a Szocialista Forra­dalom, az oroszországi magyar internacionalisták Moszkvában megjelenő lapja. A katonákból és javarészt fegyveres polgári személyek­ből álló temetési menet a Moszkva melletti Hodinka mezei Forradalmi Temetőbe kísérte, s itt temették el az intervenciósok elleni harcok „vörös hőseit megillető" ka­tonai tiszteletadással. A jász­berényi iparos ember, bádo­gos-legény a szovjet ország forradalmi vívmányainak vé­delmezője ott nyugszik a szovjet hatalom díszsírhe­lyén. Sírját — a többi hősi sírral együtt — a szovjet ál­lami szervek, iskolák és szakszervezetek gondozzák a Forradalmárok Temetőjében ma is. Mi pedig, halála után 41 évvel emlékezünk Szolnok megye és Jászberény hősére, s elmondjuk a ma élőknek, ki volt ő, „a harcokban szi­lárdan helytálló elvtárs.” Wienermann Lajos „jász­berényi bádogos, a kapita­lista hadsereg altisztje rövid idő alatt .» forradalmi elszánt­ság, személyes bátorság, magával ragadó lelkesedés és önkéntes fegyelemre vezető” internacionalista egység pa­rancsnokává vált, — jellem­zi életútját a Szocialista For- radtdom I. évfolyamának 57. száma. Jázberényből szerve­zett munkásként vonult be a háborúba. Már ekkor „jó proletár volt” — emlékeznek rá harcostársai, — de a há­Wienermann elvíárs EMLÉKEZETE rugalmasabb kijelentést tett — a szélsőséges gyarmatosí­tók csaknem ellene fordul­tak, Természetesen enged­mények nélkül nem lehet megegyezni a felkelőkkel, akik a függetlenséget köve­telik. És hiába burkolódzott a tábornok misztikus szóla­mokba: ma már világos, hogy ezek nem takartak semmit. A háború tehát fo­lyik tovább. A várva várt gazdasági konszolidáció sem akar be­következni: az életszínvona­lat csökkentő frankleértéke­lés felháborította a néptö­megeket. Ugyanakkor Pinay francia pénzügyminiszter is elismeri, hogy recesszió, azaz válság van kibontakozóban. Természetesen a kormány mindent igyekszik megtenni, hogy a gazdasági élet ilyen­irányú fejlődését „egészséges munkanélküliséggel” és más intézkedésekkel kordában tartsa. Azonban az „egészsé­ges munkanélküliség”, akár­csak a devalváció, vagy az algériai háború véráldozata — ez mind a dolgozó töme­gekre nehezül: tehát a tá­bornok így fizeti vissza á demagógiával félrevezetett tömegeknek a bizalmat, ame­lyet legendái iránt táplál­tak. „Még a tábornok leglelke­sebb hívei sem tudják meg­mondani, hogy merre vezet De Gaulle politikája, a mély­séges pesszimizmus vált ural­kodó hangulattá”, — írja a France Observateur-ban Claude Bourdet, az ismert baloldali publicista. Való­ban, nehéz felmérni, hova visz de Gaulle politikája. Annyi azonban biztos, hogy a tábornok a francia nagy­ság ábrándjáért pénzt foga­dott el szövetségesétől, az Egyesült Államoktól és régi ellenségétől, Németországtól — ahogy egy amerikai lap jegyzi meg szellemesen — a nagyság érdekében a bonni Németországgal alkot „ten­gelyt”, ráadásul a francia, atombomba megteremtésének érdekében egyrészt a végle­tekig feszíti az ország gaz­dasági teherbiróképességét, másrészt akadályozza a meg­egyezést a kelet-nyugati le­szerelési tárgyalásokon. Ez a politika minden ízében reak­iós és a francia nép ügyé­nek legalább annyit árt, mint a világbékének. És ezt — mint a községtanácsi válasz­tások eredményei bizonyít­ják — mind többen értik meg Franciaországban. — baracs— ború elleni küzdelemben még tehetetlen. — A háborúban megsebesül, fogságba kerül s a februári oroszországi pol- gári-de makrai ikns forrada­lom híre Tomszkban éri. Megszökik a táborból s haza­felé indul. Szökve eljut egé­szen a határig. Itt a német és osztrák őrség elfogja, agyonlövéssel fenyegetik, ha vissza nem tér azonnal Oroszországba. „Mételyező” eszméket hozott volna magá­val Magyarországra. A bol- sevizmus eszméit. Visszafor­dulni kényszerül, s Minszk- ben belép a Vörös Hadse­regbe. „Itt akarok harcolni a proletárok közös ellenségei ellen” — mondja, s annyi más fogolytársával együtt megalakítja a minszki nem­zetközi különítményt. — Az egység parancsnoka, majd Moszkvába rendelik s a had­ügyi komiszáriátuson műkö­dik. Itt újabb internaciona­lista alakulatot szervez ha­difoglyokból s más Oroszor­szágban tartózkodó idege­nekből s „derék őrei lesznek a proletárszabadságnak, ül­dözői minden ellenforradal­márnak”. Majd a Külföldi Kommunista Csoportok Fö­derációja megbízza az I. Moszkvai Internacionalista Csoport parancsnokságával. A hadifoglyok ellenforra­dalmi felkelésének leverése után három száz egynéhány emberével Asztrahányba ke­rül, majd július elején ■ Krasznij Kútba irányítják az uralszki kozák fehérgárdisták ellen. Egysége közben zászló- aljnyi erővé növekszik; ma­gyarok, németek, olaszok, . szlovákok, délszlávok, romá­■ nők —, de egy néger is so­raik között. Krasznij Kuttól I eljutnak az Alexandrov Gaj ■ vasútvonal végállomásáig, el­■ foglalják Novouzenszket és Alexandrov Gajt, űzőbe ve­szik a menekülő fehérgárdis­tákat. „A kozákok előtt rette gettó lett a Kommunista Zászlóalj, mely vereséget vereség után zúdított rájuk” — Írják a tudósítások. A jászberényi szervezett munkás a front- szakasz parancsnoka lesz szeptemberben. A szovjet ál­lam hivatalos hadijelentése október második hetében így emlékezett: „A novouzenszki szakaszon csoportjaink Ale- xandrov-Gajtól délkeletre el­foglalták Berezmőt, a kozák­koktól 3 ágyút, 3 gépfegyvert, fegyvereket, lőszert és sok ha­dianyagot zsákmányoltak”. Ennek a frontszalcasznak volt parancsnoka Wienermann La­jos. 4 Szocialista Forradalom október 16-i száma pe­dig a zászlóalj egyik magyar vöröskatona levelezőjének tu­dósítása nyomán így ír a szep­tember 29-i ütközetről: „A hadosztályparancsnok távollé­tében Wienermann elvtárs tölti be most a parancsnoki állást. A kozákok a városból való kiverésük után egy 80 versztre lévő faluba menekül­tek ... A várostól hat verszt­re eső majorban voltak a ko­zákok előőrsei. Ezeket hirte­len rajtaütéssel lekapták a körmükről, majd az autókat felosztva minden oldalról megközelítették a falut. A ko­zákok éppen ebédnél ültek ... nem is sejtették, milyen meg­lepetést készítenek elő ré­szükre a mieink, az autókról megkezdték a tüzelést; a ko­zákok fejüket vesztve rohan­tak az ágyúkhoz, de a lova­kat befogni csak egybe sike­rült, Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyverével. A ko­zákok, látva, hogy minden ; veszve van, egyetlen szabad úton próbállak menekülni, d?>; ez csak kevésnek sikerült űzi olt lévő 600 főnyi csapatból. a| többiek gépfegyvereink füzé-\ tál nagyrészt elestek. Wiener-| mann elvtárs személyesen egyí motorbiciklit zsákmányoltj; Hazatérésük után nagy ái:á, dóban részesítették a győzteJ seket.” | A levél továbbiakban így, folytatódik: „Itt máskülönben3 már mindén a rendes kerék-] vágásban halad. A szovjet feli van állítva újból és a kozá-? kok ittléte alatt abbahagyott) munkát fokozott erővel foly-i tátják, amelyben mi, tőlünk! telhetöleg, segítjük őket.” i it 4 z int er nacionalista ala-i kulat a végső leszámo­lásra s az ezen a területen' szétszóródó kozák erők teljesí megsemmisítésére kapott uta-l sílásf. Wienermann elvtárs —\ mikémt a róla szóló moszkvait nekrológ írja — „vakmerőség-3 gél határos személyes vitéz-] seggel harcolt" továbra is;, .,mindig az elsők között,, és* igy érte öt a proletárharcosok, halála.” Az uralszki kozák[ frontról Dolgonovszkij elv-i társ, az asztrahanyi hadügyi] komiszár tudatta táviratban a] moszkvai magyar elvtársak~j kai, hogy Wienermann elv-1 társ, az alexandrov-gaji front-] csoport parancsnoka októberj 15-én, kedden a kozákok elle-t ni harcban elesett. Holttestét\ Szaratovba szállították, onnét] pedig Moszkvába vitték fel-f ravatalozni. Itt temették el, s| itt nyugszik ma is; márvány köbe vésve neve, halálának\ napja, katonai beosztása s ott-) honi városának neve: Jász-í berény. Wienermann Lajos elvtársi neve a nemzetközi munkás ] mozgalom történetében, a ma ­gyar internacionalisták emlé-'i két őrző albumokban moszkvai sírfeliratán össze­forrt Jászberény nevével, s ez- a megújhodott és jövőjében1 új útjára tért város büszkén| vállalja ezt az örökséget. < CSÁSZTVAY ISTVÁN‘ 1 5 éve történt. — Ebben az időben már bizo­nyos volt benne még a tá­jékozatlanabb ember is, hogy a háborút, az urak háború­ját a németek elvesztették, és vele együtt elvesztette az az áruló banda, amelyet az elátkozott lovastengerész, Horthy Miklós vezetett. A magyar népnek tökéletesen elege volt ebből az esztelen, gyilkos liáborúoól. Alig volt ház, ahol ne siratták volna a fiút, a férjet, az apát, a testvért. Sorsuk ugyanaz volt: meghaltak az uralkodó osz­tály érdekéért Voronyezsnél vagy a visszavonulásnál, ezer kilométerekre hazájuktól. A düh, az elkeseredés lávaként fortyogott De szaporodtak a kommunista röpcédulák és szervezkedett egy-egy becsü­letes hazafi, egy-egy kis cso­port. A nagy éjszakában hal­vány reménymécsesek láng­jai gyulladoztak fel, itt is, ott is. A német hadvezetés jól látta, hogy egyik tartóoszlopa a csatlós Magyarország inog. A tartóoszlopot meg kell szi­lárdítani — adták ki a pa­rancsot és március 19-ének derült reggelén német fa­siszta páncélosok dübörgése verte fel a pesti és budai utcákat. Német járőrök csiz­máinak kopogása dermesz­tette meg az emberek szívét. Mindenki érezte, hogy most valami új, valami szörnyűsé­ges kezdődik. Nem is csalód­tak ebben. Még jóformán meg sem melegedtek a meg­szállók, máris tervszerűen megkezdték a magyar haza­fiak, az antifasiszták kiir­tását. A Svábhegyen a Ma- jestic-szállóban a magyar Gestapo, Hain Péterek detek- tívcsoportja kezdte meg mű­ködését. Áldozatok tömegeit kínozták meg és a nagyobb „vadakat”, a német fasiszták kezére juttatták. Betiltották a polgári pártokat és társa­dalmi mozgalmakat is, meg­kezdődött a totális mozgósí­tás. Március 19-én az uralkodó osztály csúfosan levizsgázott. A forradalomtól való féltében szőrőstől-böröstöl eladta az országot. Még jobban, még tökéletesebben, mint eddig. A teljes fejetlenségben, ame­lyet a német megszállás oko­zott, csak egy maroknyi cso­port, az illegalitásban élő kommunisták csoportja tud­ta, mi a teendő, hogyan kell Magyarországot kivezetni ab- ‘ ból a szakadékból, amelybe a fasizmus taszította. Nemsok- ; kai március 19 után, már megjelentek az első röpcédu- ; Iák, amelyek megmagyaráz-; ták a helyzetet és kiutat mu- tattak a zűrzavarból. Holnap ismét március 19-et írunk. Az elmúlt 15 esztendő ; alatt gyökeresen megváltozott: körülöttünk a világ. Megin­dultunk — ha buktatókkal is! — a szédületes fejlődés, a szocialista építés útján. Már csak rossz álomként emlék­szünk vissza azokra a 15 év előtti napokra. De a 44-es ta­vasz baljós árnyéka még kí­sért. Adenauer Nyugat-Né­met országában újra köszörü­lik azt a fegyvert, amely 1945- ben kicsorbulva esett ki a Wehrwolf ok kezéből. Náci tábornokok vezényszavára lépkednek az új hadosztá­lyok, SZ-es, tisztek vezénysza­vára fordul felénk az ameri­kai gyártmányú rakétaágyúk torka. Dr. Adenauer, ez az agg halálvető, aratni akar. Március 19. jó figyelmeztető nemcsak nekünk, hanem egész Európának. Ma már szinte közhelynek számít, ha azt mondjuk: az emtoermilliók bekét akarnak. De ha épülő új házainkat, ha­talmas táblákban művelt földjeinket látjuk, ha bete­kintünk úi óvodáink abla­kán, ha az áruházakban meg­figyeljük új ruhát próbáló munkáslányainkat, érezzük és tudjuk, hogy ez a béke­akarat élő valóság. Nem aka­runk több terrort, rémületet, szolgaságot, romot, halált és pusztulást. Élni akarunk a fasizmus fenyegető árnya nélkül békében és szabadon. Ezért kiáltjuk: Európa, vi­gyázz! Ügy vigyázz, hogv március 19 csak új meg új tavaszaink beköszöntését hir­desse! — hernádi — ♦ J London (MTI). London ♦ növekvő aggodalommal várja J Macmillan washingtoni út­iját, ahol a Sunday Express •szerint az Amerikai Külügyi J Hivatal „lesipuskásai acsar­♦ kodnak” a miniszterelnökre | haragjukban amiatt, hogy ♦ Dulles betegsége alatt Mac­♦ millan állítólag magához ra­♦ gadta a nyugat vezetését. J Más angol lapokban — t'ő- |log a Times washingtoni tu- Jdósítőja tollából — azt olvas- | ni, hogy a szövetségesek köz- jti ellentéteket kiélezte az a ♦ francia döntés, hogy a Föld­közi-tengeren állomásozó 1 haderejüket háború esetén 2 kivonják a NATO parancs- tnoksága alól. Ez a döntés ♦ különös rémületet keltett {Washingtonban, tekintettel ♦ arra a hatásra, amelyet a 2 berlini dillemával kapcsolat­iban valószínűleg kivált. ■ ♦ A nagy példányszámú la­ppok erélyesen védik Macmil­♦ ***************************** ♦ 1 Nemzetközi divat­♦ bemutató Prágában 2 Ez év június 15-től 28-ig : 2Prágában rendezik meg a . XX. nemzetközi divatbemuta- i tíóű. A bemutatón a Szovjet- i tunió, Lengyelország, a Nő­imet Demokratikus Köztársa­ság, Magyarország ,Románia • lés Bulgária divattervezői és ’■ •konfekcióipari szakemberei »vesznek részt. • I || I I II'IIH !»• • >1 I | III I I ■ Ilii ti Hely reál Inak { a szovjet—ausztrál >♦ diplomáciai :» kapcsolatok- ♦ . 2 Moszkva (TASZSZ). Casey , 2ausztrál külügyminiszter és ; ÍFirjubin szovjet külügymi- j ♦ niszterhelyettes Ausztráliá­dban folytatott tárgyalásainak . 2 eredményeképpen a Szovjet­- 2 unió és Ausztrália kormányai j í elha tároz ták, hogy Moszkvá- j than és Canberrában isméi -{megnyitják a két or=zág dip­- «lomáciai képviseletét. (MTI) Franciaországban alig pár hónapja még mindenki De Gaulle tábornok elsöprő győ­zelméről beszélt: ma a fran­cia kormány három napig töprengett azon, hogyan is . csomagolja az elmúlt vasár­napi községtanácsi választá- . sok eredményét. Valóban, volt min gondoikozniok a • belügyminisztérium tisztvi­selőinek: a kommunista párt ugyanis már az első forduló- ' ban 316 ezer szavazattal I többet kapott, mint 1953-ban ■sr • ♦•star .• a község tanácsi választáso­kon. A kommunista jelöl­tekre eső szavazatok száma 3,269.480 volt. A második fordulóban pedig több he­lyen Népfront-listák győze­delmeskedtek. Hiába próbálják kisebbí­teni a francia politikai kö­rök a községtanácsi választá­sok eredményét, jelentősé­gét. Nyilvánvaló, hogy ezek­ben az arányokhan nem az egyes helyi érdekek megosz­lása, hanem az országos nagy áramlatok iránya tükröződik. sÉs ebből a szompontból nem- (esak a kommunisták előre­törése, hanem a gaullista íszökőár idején vízfejjé da- |gadt neofasiszta tömörülés, \az VNR vesztesége is ko- !moly figyelmeztetés. A fran- |cia közvélemény úgy látszik, I felocsúdott az 1958-as esz­tendő kábulatából: igaz, hogy | ehhez éppen az új uralkodó I réteg és a köztársasági el- ínök szolgáltatta a hideg zu- | hányt. | Miről is van szó? Miért I vesztett szavazatokat de ÍGaulle pártja és miért nyer­ítek a kommunisták? | Franciaországban továbbra I Hs megoldatlanok azok a /problémák, amelyek már |évek óta gűzsbakötik a poli- 1 tikosok kezét és egyre lej- |jebb szorítják — a hadi költ­ségvetés emelkedésével egy- lidőben — a kisemberek költ- fségvetését. Kilenc hónapja | kormányoz a hosszú tábor- |nok, de lényegében — ahogy fa New York Times című ^lap írja — semmi mást nem tudott elérni, mint hogy olyan »kormányt teremtett, amely |többé-kevésbé szilárd és nem kell félnie a parlamenttől. — [Ezzel szemben továbbra is 'megoldatlan maradt az algé­riai kérdés. I- Már pedig Algéria az a probléma, amely az utóbbi Révekben kulcspozíciót foglalt fel a francia politikában. De |Gaulle-ról azt képzelték, |meg tudja teremteni a békét fAfrikában. Ezzel szemben a !: tábornok semmi mást nem |csinált, minthogy folytatja a | pusztító háborút és ugyan­iakkor megismétli azokat a Iszociális terveket Algéria ^felemelésére, amelyeket az iarab hazafiak már annyiszor 'visszautasítottak. A tábornok |nem tesz engedményeket a |felkeiőknek, hiszen még a m i n i m á 1 i s kedvezmény |is felbőszítené az őt hata- 1 lomra juttató kolonialistákat. SEzt éppen eléggé bizonyítja ' az, hogy nemrég, — amikor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom